Maestro, 2003. 03. 19., szerda #

Ma kötjük meg az előszerződést. Biztosra akarunk menni, ezért a szokottnál nagyobb foglalót adunk, 25%-ot. Az ügyvéd javaslatára ezt ügyvédi letétbe helyezzük, ami nekem nagyon szimpatikus ötlet. Mert jó fejek az eladók, de ha bármi gond lenne, és netén már ők is lefoglalóztak egy telket belőle, futhatok a pénzem után. Ez biztosabb megoldás.

A telek nagyobb részét eladó I. a zebegényi önkormányzaton dolgozik, övé és a férjéé a sok kis parcella. A másik, keskenyebb csíkot egy fiatal testvérpártól vesszük. Több órán át készül a sokféle szerződés, letéti és egyéb papír, már a világ minden témáját megbeszéltük.

De ezzel még nincs meg a telek! Először kifüggesztik a vételi nyilatkozatunkat a helyi önkormányzatnál, és két hétig minden elővételre jogosult (szomszédok, helyi telektulajdonosok - a fél falu!!!) elhappolhatja előlünk. A Nemzeti Földalapról nem is beszélve...

Maestro, 2003. 03. 16., vasárnap (#

Első dolgunk megkérdezni A.-t, mi van a belterületbe vonással. Szerinte a dolog szinte biztos, az eladás pedig azért volt fontos, mert az eladók is telket akarnak venni a gyereküknek Vác mellett, és ott egyre kevesebb. Szóval hiába kapnának több pénzt később, ha már nem lesz telek. Ami azt illeti, mi is jókor kaptuk el ezt a telket, inkább már csak távolabb vannak eladók, a faluhoz közelebb irreálisan sokat kérnek értük, a faluban pedig csak kihalásos alapon, és akkor is rokonoké lesz, élő ember ott nem vesz telket.

Tetszik egyébként a falu: sváb falucska, 1500 lakossal (nyáron 4000). Nem túl gazdag falu, de tiszta és rendezett. Nincsenek hajléktalanok, munkanélküliek, rosszarcúak.Jaja, mert nincs pénzük telket venni :-) Szob ehhez képest sokkal lehangolóbb, épített és emberi környezet tekintetében egyaránt. Pár kilométer, és micsoda különbség!!! Itt gyönyörű a táj, és a kitelepülők is főként művészek, politikusok, üzletemberek. És itt abszolút nincs ipar, a házakén kívül sehol egy kémény!

Elvileg, ha belterület lesz, az önkormányzat kiviszi a vizet, villanyt, gázt. Talán még valami kábeltévét is, ami az internet miatt jó lenne. TV-t nem nézünk, mióta megjelentek rajta azok a nyomorult kis sárga karikák a bal alsó sarokban.

Maestro, 2003. 03. 15., szombat #

Úgy látszik, két naponta ki kell utaznunk Zebegénybe, ez lassan már rendszerré válik. Most a szüleimmel megyünk. Az M3 környékén nemes egyszerűséggel eltévedünk. A benzinkutas vigasztal, hogy mindenki így jár arrafelé (fájt volna tisztességesen kitáblázni?!?). De végre kiérünk, nézegetjük a telket. Én vittem állványt is, készítek pár panorámafotót.

Az első pozitív (már-már paranormális) élményem: a telek előtti úton állva fotózok körbe. Jön egy Zsiguli, és nem dudál, nem anyázik - leállítja a motort, és nézelődik, hogy mit csinálok. Látja, hogy dolgom van, nem akar zavarni, inkább megvár! Végzek, elviszem az állványt, és köszönetet intek. Begyújt, elhajt. Hát, ez nem Budapest...

Feltűnik a szomszédasszony, kérdi kik vagyunk. Megmondom, beszélgetünk. Elülteti bennem a gyanakvás magvát: miért adják el most ezt a telket, ha év végén belterület lesz, és a többszörösét fogja érni?

De jönnek a tulajdonosok (mert hogy ez 5 telek, két tulajdonos birtokában, egyik-másik darabja egy méter széles sincs). Megbeszéljük, a szerződésbe a teljes vételárat írjuk - ehhez ragaszkodom. Azt hiszem, okosan, mert kicsit több az illeték, de ha túl olcsó, esetleg más veszi meg, élve az elővételi jogával.

Közben megnézzük a patakot is! Ennek a teleknek a végében nem csak úgy elmegy, hanem tesz két merész kanyart, egy kis félszigetet fogva közre. Már látom, hol fogok egy függőágyban heverve, notebookon tervezni... Miklóssal gyorsan felmérjük a telket. Már kezd lemenni a nap, nem mindig látható a lézer, szívunk rendesen azzal a pár mérettel, míg rájövünk, hogy nappal szemben kell mérni.

A szülők már türelmetlenül dudálgatnak, őket nem kötötte le annyira a mérés, mint minket.

Maestro, 2003. 03. 13., csütörtök # (2.)

Végül is Szob alig másfél óra, és útközben régi poénon merenghetek: nem mindegy, hogy Szobon van gödröd, vagy Gödön szobrod, alig másfél óra az út, már ott is vagyok! Ez az ingatlanos mintha nem figyelne egészen oda arra, amiről mesélek neki. Ennek később még lesznek következményei.

Először Szobon nézünk egy telket. 2000 m², enyhén lejtős, dunai panoráma, és belterület! Csakhogy: ott van alatta a pályaudvar, balra valami üzem kéménye, jobbra rögtön ott a szomszéd ronda kockaháza. A felhők ellenben nagyon szépek, csak tartok tőle, hogy e szépség múlékony.

Átmegyünk Zebegénybe, ott nagyon szép telket látok, csak 8 millióért nem is gondolhatok a megvételére. És B+ ha odafigyelt volna rám korábban, megnézhettünk volna olyan egész nagy telkeket, amik ugyan messze vannak a civilizációtól, de legalább jó nagyok és olcsók. Az itt készített Duna-látkép Ágicza lelkére mély benyomást tesz.

Visszamegyünk Szobra, megnézni a helyszínrajzokat, és felmerül még Letkés is. Itt már inkább a szlovák GSM jön be a Pannon helyett, a falu kicsi és lapos (pont olyan, mint amilyenből Ágicza szülei nemrég elmenekültek, mert már nem bírták). De a telkek olcsók, 1000 m² egy millió. Csak a környék! Emberek mindenütt, a sematikus házaik körben! Udvariasan megnézem, de nem hat meg.

Az állomásról felhívom Ágiczát, és még a vonaton lefixálom A.-val is, hogy megvesszük azt a 'kis' telket, amit korábban néztünk és most félrerakták nekünk.

Maestro, 2003. 03. 13., csütörtök #

Időközben rájövünk, hogy mégis csak megfontolandó lenne a kisebb telek. Egyrészt, mert közelebb van a faluhoz, másrészt mert az csak 6 millió, és ennyink talán még akad, ha összefog a család...

A hét végén mennénk ki megnézni a szüleimmel, és minden rendben is, mikor hív A., hogy esetleg döntsünk, mert van még rá érdeklődő. Ez persze lehet a szokott kupecfogás is, de ha mégis, akkor meg mi van? Ági beszél vele, és teljesen kétségbe van esve. Öt perc tűnődés után nem hagyom annyiban, és visszahívom: Nem lehetne hét végéig fenntartani nekünk a telket? Dehogynem, persze... (mint a viccben a Medve hallállistájával...) B+ asszony, neked fájt volna ugyanezt megkérdezni?!? És ha emiatt lemaradunk erről a telekről?!?

Kapom magam, és kiutazom Szobra a másik ingatlanoshoz, akivel még beszéltünk, mert hogy nála is volt telek, ami esetleg szóba jöhetett volna... (most mennem kell, ingatlanhitelt tárgyalunk egy bankkal)

Maestro, 2003. 03. 11., kedd #

Hívogatjuk az összes illetékest víz-gáz-csatorna-telefon-erdészetiút-ésatöbbi ügyben. Zűrösnek tűnik az az erdős telek. Nézzünk mást is!

Kissé kalandos módon találjuk meg a nekünk való ingatlanost: Ágicza egy egész másik telek után érdeklődve talál egy egészen másik ingatlanost, és ő adja meg nekünk A. nevét, és ebből kiderítjük a telefonszámát. Mindegy, a lényeg, hogy megvan!

Nyomás Zebegénybe, és elindulunk a Malom-völgyi patak mentén! A falu véget ér az Almáskert fogadónál, utána kis erdei út vezet tovább, állítólag aszfaltozott, de ez nem látszik az erdészet traktorai által ráhordott sártól.

Az első telek elég picinek látszik, csak 2000 m², viszont állítólag hamarosan belterület lesz. A telek végében, messze a távolban állítólag a patak megy. Le sem megyünk az útról, baktatunk tovább.

A következők már jobbak: 4000 m² körül, és némi növényzettel, az egyiken házféle építmények is vannak. Sajnos, víz-villany sehol (csak a patak). De baromi nagyok, itt nem tud túl közel kerülni egy szomszéd. Ha már nem lehet olyan birtokom, ahol a látható dombok is az enyémek, legalább legyen egy kis távolság... Csak az ár... 7-8 millió forint egy kicsit sok értük! Szóval nézünk még tovább.

Maestro, 2003. 03. 02., vasárnap #

Asszonykám a weben böngészve eladó telket talált Zebegényben! Nem ismeretlen előttem a falu, pár kisebb tervezés során már voltam ott, de el sem mertem képzelni, hogy belátható időn belül oda költözhetünk. Még hó van az árnyékosabb domboldalakon, és a fák-bokrok a legsivárabb képüket mutatják.

Két telket nézünk meg:

1. 3300 m², erdős domboldalon. Sajnos, keleti tájolású. Hatalmas fák rajta, igazi erdő. Nem is látni a végét... Azért vannak problémák is: erdészeti út megy keresztül rajta, plusz két elektromos vezeték is. De különben tényleg teljesen jó lenne.

2. Sokkal kisebb telek, bár ez is külterület. Dombtetőn, dunai panorámával. DE: közel a Westel-torony, és a panorámába belóg pár légkábel is. És ahhoz képest túl drága.

Érdekes érzés, hogy mindig az a telek tetszik jobban, amelyiken éppen állunk. Ellenőrzésképpen visszamegyünk az erdősre. Most az a szebb!

Felhívom a szüleimet. Mit szólnának, ha pár milliót kölcsönkérnénk? Sajna, nem menő vállalkozók, akiknek a mellényzsebükben lehetne ennyi, de különféle lekötött és másra félretett pénzekből talán meg lehetne oldani... Azért még körülnézünk.