| ZeBlog archívum, 2003. május |
|
Csak nem bírtam ki, és amíg András tárgyalt, kiváncsiságból elkezdtem felszerkeszteni a konyha-nappali-dolgozó teret. Elsősorban azt akartam látni, hogy a konyhában elfér-e mindaz, amit szeretnék, és hogy a két magas bútordarab mellett marad-e elegendő ablakfelület. Nos, ezzel az eggyel nem volt probléma. Viszont kiderült, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem lehet bepasszírozni 28nm-be mindazt, amit ebben a térben látni szeretnénk. Amint András befejezte a tárgyalást, megmutattam neki, mire jutottam. Finoman szólva nem volt boldog a látványtól, és attól meg főleg nem, hogy belekontárkodok az ő munkájába, holott lenne más dolgom, hiába magyaráztam neki, hogy csak a konyha miatt álltam neki az egésznek... :-((( Huzakodásunk eredménye a következő lett: a konyha külső traktusát kijjebb toltuk egy méterrel, a hat méteres szélesség (mivel a ház többi részén pont ideális) így megmaradt, ám a nappali hosszában 5,5m lett. Az étkezőasztalnak a konyha és a dolgozó közötti déli falon találtunk helyet, erkélyablakkal a kertre, hogy egy mozdulat legyen kivinni a tányérokat, ha kint akarunk ebédelni, és ide kerül át a pergola is. A konyha kiugrását a másik oldalon is hasznosítani tudjuk: a bejárat maradhat a ház frontján, és egy előtető kerül fölé, ami egy vonalban lesz a konyha falával. Az egészben az az elkeserítő, hogy András hiába tiltakozott a nagy terek ellen, ezzel az elrendezéssel nem lehet kisebbre szorítani a lakóteret. A két dolgozó viszont 6-7 m2-en is kiválóan elfér, ezt nincs miért növelni. És néhány szó a Stokke Gravity-ről: ez egy extrakényelmes pihenőszék, dédelgetett álmunk, hogy ha egyszer lesz házunk, ilyet is szeretnénk benne látni. Felvetődött a gondolat, hogy legyen-e belőle több is, de ezt gyorsan leszavaztam, mert amellett, hogy nagyon sokba kerülne, zavaróan beálltak a térbe (140 cm hosszú!), amikor a kandalló elé csoportosítottam őket. Szóval, maradt egy pihenőszék, egy kanapé, és két terebélyes fotel a tűz körül. 
|
|
Ebéd közben konyháztunk egy kicsit. :-) Az első elképzelés, az U alakú elrendezés helyett inkább egy párhuzamos rendszer tűnik jobbnak mind szépészeti, mind gyakorlati szempontból. így végre megvalósulhatna egy szigetszerű főzőrész, nagy, térbe állított elszívóval, Provence-i stílusban. András nagy ötlete, hogy a főzőlap két oldalán a pult alól kihúzható görgős izék legyenek, amivel plusz munkafelületet nyerek, ha valaha is nagy(obb) vendégseregre kellene főznöm. A másik pult felől szinte végig ablakot teszünk, amit mindkét oldalról egy-egy 60x60-as oszlopban a hűtő-fagyasztó, és a mikro+sütő zár le. Természetesen előtte egy plusz padka, amin a fűszernövények virítanak a déli verőfényben. Bár, lehet, hogy egy pergolával szelídíteni fogjuk azt a betóduló napot... Ez viszont azt jelenti, hogy felső szekrényem szinte nem is lesz, hacsak nem áldozunk be 2x30 cm-t az ablakból mindkét oldalon, mivel a tányérokat és a szakácskönyveket jobban szeretném felső polcokon tárolni, előbbit egy rácsos-angol rendszerű tárolóval képzeltem el, utóbbi pedig egy üvegezett elem mögött rejtőzne. |
|
Szomorú ténnyel kellett tegnap szembesülnöm. A háza fűtésienergia-igénye - mint az közismert - nem a légköbmétertől függ, mivel nem térfogatot fűtünk, hanem lehűlő felületeket. Ennek alapján joggal feltételeztem, hogy nem jelent túl nagy fűtési többletet, ha nem készül födém, hanem egy légtér a tetőtér a nappalival. Most viszont a gépész kollégámmal kiszámoltattam egy átlagos méretű házra, hogy mi a különbség. Az természetesen igaz, hogy nem a térfogat, hanem a külső térrel csatlakozó felületek hővesztesége a mérvadó, de a fűtetlen padlástér pufferzónaként működik, stb. - és, mindent egybevetve, ha nincs födém, hanem végig látom a tetőt, akkor a 63%-kal nagyobb tér fűtése 55%-kal több energiát igényel. Vagyis van összefüggés, még ha nem is egyenes arányossággal. Jelentős különbség csak akkor lenne, ha nem lenne padlástér a födém felett (pl. lapostetővel fedett tér), és ezt hasonlítanánk össze az alulról látszó tetőszerkezetes megoldással. Úgy jártunk tehát, mint a South Park-béli kiscsávók: ma megint tanultunk valamit... |
|
Nem tudom, figyelitek-e, de akármennyire is alakul a terv, a koncepció lényege, a fontosabb helyiségek tájolása és elrendezése nem nagyon változik. Lényegében még mindig ugyanaz a ház alakul, legalább is az alapgondolat változatlan. A forma csak követi a változó igényeket, de nem erőltet rá semmit a tartalomra. Ez egy szép és fontos gondolat, meg is írom rögtön a blogba :-) |
|
Ugyan ma éjjel 10-ig egy kis ház felmérését csináltam, így mi sem hiányzott jobban, de újra leültünk Ágiczával egy egyeztető tárgyalásra... Lassan el kell döntenie, hogy nagyvonalú, hatalmas tereket akar-e, vagy egy otthonos házikót. Példaképpen ismét megmutattam neki a nappalinkat és az étkező-konyhát, hogy tényleg ekkora tér kell-e neki. Főként, hogy asztalnál a legritkább esetben eszünk(példaképeink a régi rómaiak, akik még tudtak élni). Csak gondolatkísérletként megmutattam neki, mekkora lenne ugyanaz a ház, ha mindennek tényleg csak akkora teret adunk, amennyi kell neki. Az eredmény persze kínos volt egyesek számára, mert így 102 négyzetméter 133 helyett (a 3/4-e!!!), és közben ez a ház is tudja majdnem ugyanazt, mint az előző... Ez nagyon szorosan véve akár a lakásunk árából is kijönne, akár hitel nélkül is! Persze, ez nem cél, mert nem csak a puszta ház kell, hanem kert, bútorok, kút meg ilyesmik is, meg azért nem a legkommerszebb fehér csempét tennénk a fürdőbe. 
Egy kis magyarázat a skicchez: A ház teljes bal fele egy légtér, ennek tartalma: két dolgozó, egy fekvő Y formájú fallal elválasztva, az Y tetején az étkező+tárgyaló asztal, a déli oldalon U alakú konyha, északon a kandalló és a nappali rész. További északi helyiségek sorban: háztartási, WC, garázs. Délen: előszoba, fürdő, hálószoba. Mivel a hálóból reggel kijövünk és este megyünk vissza, a fürdőn át közlekedés nem gond, hanem praktikum. Ezek a 'gombóc' rajzok, még megnézzük, mit lehet kihozni ugyanebből, ha nem csak derékszögben gondolkodunk, hanem esetleg kicsit ívesek is a falak. A szerkezet lehetővé teszi, mert 6 méter fesztáv mellett nem kell semmilyen közbenső letámasztás a tetőszerkezetnek, a belső tér teljesen szabadon alakítható. És most nem hencegésből, de kimondott közlekedő helyiség 1, azaz EGY négyzetméter van az egész házban! |
|
Még nincs semmi hír sem az ELMŰ-től, sem a zebegényi önkormányzattól. És még a szomszédasszony sem szólt vissza, hogy leadták-e a gázigénylést. Mondjuk, ez utóbbi éppen ráér. Tegnap egész este a weboldalunk frissítését készítettem, most jelent meg hivatalosan is a ZeBlog az újdonságok között. A keresőnk sajnos még mindig nem indexeli le ezeket az oldalakat, pedig kellene neki. Kezdem viszont látni, hogy mi a probléma a koncepcióval: Ágicza túl nagy házat akar. És a nagy ház szükségszerűen széles, azon meg ormótlan nagy a tető. Most megnézek egy olyan változatot, hogy csak 6 méter széles az épület, és ami teret csak lehet, egybe nyitunk. Én szívem szerint még a fürdőt is a lakótérbe tenném, csak a WC lenne külön, meg a garázs a fűtési és háztartási helyiségekkel kombinálva. Ha egyáltalán kell garázs. Hány autó áll az utcán és mégis kibírják! Megmutattam Áginak, hogy mennyivel lenne nagyobb a mostani konyha-étkezőnk, ha 20 négyzetméteres lenne, és nekiszegeztem a kérdést, hogy ebben ne férne el az a kis nappali, amit szeretnénk?!? Persze, nem tudott érdemi választ adni, csak azt, hogy neki nagy nappali kell. De a ház persze legyen pici meg aranyos. Azt hiszem, a végén be kell látnia, hogy tényleg igazam volt (mint mindig), és jobb, ha rám bízza a tervezést. |
|
A nyugalom csak látszólagos. Tegnap a SzépLAK szerkesztőségében jártunk, néhány konyha tervét és fotóit vittük megmutatni. Berényi úrnak (a főszerkesztőnek) is megmutattam az eddigi pár képet, és ő is megerősítette azt az érzésemet, hogy még nem az igazi ez a ház. Túl nagy, és a stílusa sem az enyém. Amennyire jó a belsőben a mediterrán hangulat, annyira nem érzem odaillőnek kívül. Ha rajtam múlna, egy zárt átriumházat építenék, kifelé csak a fehér falak, és a belső udvaron és a belső terekben lenne a mi kis világunk. Tegnap, hogy úgy mondjam, parázs hangulatú, személyeskedéstől sem mentes vitát folytattunk arról, hogy kell-e ennyi szoba abba a nyomorult házba. A nappalit teljesen feleslegesnek tartom, amikor én úgyis a dolgozómban leszek egész nap, ha nem a szabadban üldögélek. Ági felvetette, hogy lehetne az egész ház (majdnem) egyterű, mint egy loft lakás, csak aztán mikor elsorolta, hogy azért mi minden legyen külön, visszaértünk a meglévő alaprajzhoz (ami hozzávetőleges formájában itt látható). 
Komolyan elgondolkodtam egyébként azon a megoldáson is, hogy én építek magamnak egy házikót Zebegényben, Ágicza pedig vesz egy kis lakást Budapesten. Akkor meg lenne oldva az iroda gondja is, és a házasságunk is sokkal békésebb lenne ;-) 
Ez a kép azt mutatja, hogy a drága külső árnyékolók hogy válthatóak ki tervezéssel. Mindhárom kép déli 12 órakor készült, és látható rajtuk, hogy a tető télen teljesen beengedi a fényt, tavasszal/ősszel félig árnyékolja az ablakot, nyáron pedig teljesen! |
|
Szegény házikó! Úgy gyűrjük-alakítjuk, mintha pizzatészta lenne! :-) Komolyan meggondolandó, hogy kihagyjuk-e a garázst, és átszervezzük az elülső traktust, így komoly négyzetmétereket (15-20 m2) tudnánk megspórolni. Ez azért merült fel, mert András nagyon nagynak érzi a házat, hiába nyugtatom, hogy a viszonylag alacsony eresz miatt nem telepszik rá annyira a telekre, mint egy normál méretű épület. Tagadhatatlan, hogy a szomszéd ház fele ekkora alapterületű, viszont jóval magasabb is a teteje! Még azt sem vetettük el véglegesen, hogy a tetőteret részlegesen beépítjük, ám ez nekem nagyon nem tetszik. Tudom, hogy abból állandó lépcsőmászás lenne, vagy ha a dolgozók kerülnek fel, a Kedvest le sem tudnám onnan robbantani. Ebből az igazi poén egy nappali feletti könyvtárgaléria-kerengő-csillagnéző lenne, ami nem mindennapos használatra van, csak ha valaki el szeretne vonulni elmélkedni, legyen hova húzódnia. A mediterrán hangulat még a másik kardinális pont. Nekem bejön, de András nincs kibékülve vele, szerinte nem tájba illő a lapos hajlásszögű tető, viszont erre a házra ez való, mese nincs. A kőburkolatból is vissza fogunk venni, ebben biztos vagyok. Még nagyon képlékeny az egész, aludni sem árt rá egy-két napot, át kell rágni minden egyes problémás pontot újra és újra. Mit mondjak, nem könnyű! (Nem kell nagyon sajnálni, rettentően élvezem, de tényleg fárasztó.) Addig is, mutatok néhány képet, amit a múltkor megígértem. 
Antikolt falakkal (itt rongyot/zacskót görgettek) és nagyon kitalált világítással ilyet lehet produkálni. A fogadóteret szánom ilyen hangulatúra. 
A szívem csücske ez a kép :-))) Képes voltam a SzépLak szerkesztőségéből elkönyörögni ezt a lapszámot ezért az egyetlen cikkért, mert előtte már az egész várost felforgattam, hátha maradt még valahol belőle, de nem... 
Konyhában befutó a vajszín, örök klasszikus, lazúrosat szeretnék, kő pulttal. Majd meglátjuk, mi lesz belőle, Andrásnak a mélyebb vöröses, faszínű jön be. Stílusbeli vitáink viszont szerencsére nincsenek! :-) |
|
Alakul már a modell, de még nem vagyok elégedett vele. Szép lassan kezd minden a helyére kerülni, de még nem az a 'tökéletes terv', ahol minden a helyén van, minden stimmel mindennel... Ilyen téren fatalista vagyok: ha egy terv jó, akkor meg sem kell néznem az egyes részleteket, mert úgyis jók lesznek, és minden nézetből jól fog kinézni. Itt még ez nincs meg. A belső térben túl sok a kő a galéria részen, ezen változtatni kell. Jó, ez csak technikai kérdés, a fő gond az, hogy a szerkezet logikus és egyértelmű legyen. Hogy aki majd építi, annak is nyilvánvaló legyen, minek milyennek kell lenni. Most még túl sok az ötletszerű, indokolatlan döntés. Ezt nevezhetném persze művészi szabadságnak is, de nem kedvelem a lila ködös dolgokat. Nem fogok megállni olyankor, amikor még csak azt mondjuk egy-egy ötletre, hogy 'hát végül is ez sem rossz'... Csak az maradhat, ami nagyságrendekkel és nyilvánvalóan jobb, mint bármi más! Mindenesetre, a legelső modellfotók itt vannak, valami azért már látszik belőle: 
Nézet az utcai oldalról. Két fajta kő kombinációja jelenik meg a homlokzaton, a két rétegű fal külső felén szabálytalan formájú 'támpillérek' lesznek. 
A délnyugati végén nem bír olyan hirtelen véget érni a ház, a teraszt a kilógó tető védi az esőtől, alatta pedig egy pergolára futtatott növények árnyékolnak rá. 
Belülről még változni fog a kép, de a lényeg valami ilyesmi lesz: kő oszlopok minden sarokban, ablakok és fény mindenütt (ez utóbbi az asszony mániája, majd úgyis le kell árnyékolnunk mindet, mert különben megdöglünk a melegtől és nem látjuk rendesen a monitort...) |
|
Kiválogattam a jó néhány hónapja gyűjtögetett fotók közül azt a néhányat, ami a legjobban tükrözi a leendő ház atmoszféráját. Hol egy-egy részlet, hol pedig az egész kép hangulata fogott meg... 
Körülbelül ennyire tágas terek lesznek, 
kőpilléres, 
repkénnyel befuttatott... Első közelítésben ennyi. :-) A következő illusztrált hozzászólás a kedvenc lapomból, az Art & Décoration-ból összeollózott válogatás lesz. |
|
Újabb meccsen vagyunk túl. Ez a háztervezősdi egyre inkább kezd hasonlítani egy drótkötélen való balett-előadáshoz. Csak itt a drótkötél a drága uram idegei... Az előadásnak meg ugye folynia kell! :-( Mai jelenet: gyorstalpaló épület-szerkezettan némi hőtechnikával spékelve. Azt tudom, mit szeretnék és mit nem, azzal viszont sokszor nem vagyok tisztában, melyik elgondolás kivitelezhető és melyiket jobb hanyagolni, mert nehezen/költségesen megépíthető, vagy egyáltalán nem megvalósítható. És néha tudáshiányból kifolyólag kérdezek hülyeséget is. Sajnos. Ez viszont zéró-toleranciával találkozik az ő részéről, hiszen neki nyilvánvaló, mit lehet, hogyan, és mit nem... Esztétikailag szerencsére meg tudom állapítani, melyik megoldás (lenne) a nyerő. Ma például többek között megtanultam, melyik tetőszerkezeti elemnek mi a neve. Tető-kőfal-pillér-ablak találkozó ideális lebonyolítására tett erőfeszítések úgy tűnik, meghozzák gyümölcsüket: András kitalálta, hogy nem csak a ház keresztirányába, hanem hosszanti irányba is mennek majd a kőbordák, ami ad egy erődítmény-jelleget a háznak, de nagyon-nagyon tetszik! Kicsit félve kérdezte tőlem, nem baj-e, ha lesz egy kis kazamata-jellege a tereknek... :-) Egy kolostor-kerengőt kell elképzelni, csak három traktusban, kb. ez a váza a háznak. Ezek közé az ívek közé lesznek felhúzva a válaszfalak, így minden helyiségbe jut a kőből, ez csak a fürdőnél problémás, no meg az elektromos hálózat becsövezésénél, de ezt majd megoldjuk. A problémát az együtt-tervezésnél ott látom, hogy megszoktam, hogy mindent készpénznek vegyek, amit a kedves kitalál, hiszen szakmailag nagyon ritkán téved. És képes vagyok minden egyes megoldásnál elhinni neki, hogy az a végleges, holott az csak egy ötlet! És ha az nem tetszik, rögtön kifakadok, hogy talán mégse így kéne... Azt hiszem, a tartós béke záloga, ha teljesen ráhagyom a tervezést (ezzel ugratott az elején, azt hiszem, nem járt messze az igazságtól), hiszen statikához nem értek, gépre úgyis ő viszi fel és dolgozik rajta, az együtt kitalált alapkoncepció úgy jó, ahogy van, ismeri az ízlésemet, legfeljebb egy-két kérdéssel a kétséges pontokat helyrerakja. Innentől nincs miért beleszólnom a dologba. A statikusunkkal leegyeztetni ő fogja a házat, ez még változtathat egy-két dolgon, hogy egyszerű/költséghatékony szerkezetet kelljen építeni, aztán ha már a falak megtalálták a helyüket, átnézem, hogy biztosan úgy tökéletes-e, aztán már mehet a belső dekoráláson való agyalás, ahhoz viszont jobban értek. Így elkerülhető a civakodás-dühöngés, ő nyugodtan tervezhet, én meg izgatottan várom, mi sül ki belőle. |
|
Az biztos, hogy tételes költségvetési kiírás alapján kérem majd a vállalkozó árajánlatát. Tapasztalataim szerint a legtöbb építtetőnek két dolog miatt lesz a végére túl drága a háza: A házat még nem volt időm megmodellezni, mert még egy tárgyalásra kell felkészülnöm. Bár, még nem jelezték, hogy mikor jönnek... Lehet, hogy elmarad? Lassan a weboldalunkat is frissíteni kellene, mert a blog elég komoly újdonság, kellene neki egy kis hírverést csapni, legalább a saját weboldalainkon. |
|
Az igények felmérésénél hagytam abba a házról szóló történetet. A telken való elhelyezésről majd egyszer külön írok, mert az is megér egy misét. A lényeg e tekintetben egyelőre az, hogy oldalhatárra építhetnénk, a telek határától 1 m-re. Ezért ezen (az északi) oldalon csak igen korlátozottan lehetnek ablakok. Az utcától 20-25 méterre lenne a ház eleje, így elég távol leszünk onnan, de mégsem egy vonalban a szomszéddal. Sokáig nem haladtunk a megoldással. Egymástól teljesen függetlenül, mindketten felvázoltuk ugyanazt a többé-kevésbé jó megoldást, ami 'hagyományos' gondolkodásmóddal az adottságokból kihozható volt. Ennek lényege: egy szélesebb és egy keskenyebb traktus egymás mellett, a déliben a háló, nappali-konyha-étkező, az északiban a kiszolgáló helyiségek. Ehhez képest nagy áttörés jelentett az az ötletem, hogy ha ugye úgysincs födém, akkor lehet a tető némileg bazilikális jellegű is! Ennek két előnye is lenne: egyrészt olcsóbb normál ablakok kerülhetnek a tervezett üvegtető helyére, másrészt így három párhuzamos 'hajót' alakítunk ki (mint egykor a templomokban), és ezzel megoldódik egy csomó gond, mindennek lesz helye. A tartószerkezet vasbeton maggal ellátott kő bordákból áll, ezek kívülről támpilléreknek látszanak, belülről pedig egy-egy hatalmas ívként jelennek meg, 3-4 méterenként. A két tetősík között végig bevilágító ablakok vannak. A kerek luk a rajzon a bejárati ajtó lesz, persze a nyíló része normál ajtó lesz, két oldalt két fix rész kerekíti ki így. A belső tereket most nem is terveztem tovább (bár egyesek nagyon szerették volna... :-), mert annyi már most is látszik, hogy a kívánt helyiségek rugalmasan és jól kioszthatóak. Most a fontosabb dolog az épület külső formáját véglegesíteni, és ha a külcsín megvan, mehet tovább a belbecs fejlesztése... Ezért most következő lépésként megmodellezem a házat legalább nagyjából, hogy lássuk, hogy néz ki a térben, és a tömegeket, arányokat finomítjuk. Utána igen diplomatikusan kikérjük a főépítész úr véleményét, nehogy ő torpedózza meg aztán valami esztétikai indokkal. Ezt úgy tervezem, hogy a kész 3D képekből rendes fotókat készíttetek, és ezeket V. úrnak mutatom meg, mert ő talán ismeri a főépítész ízlését, ill. meg tudja mutatni neki egy alkalmas pillanatban... 
Az a bizonyos első rajz. A helyiségek, a képen a bal felsőtől kezdve, traktusonként: |
|
Áttettem a ZeBlogot a Korridor oldalairól a saját szerverünkre. Nem volt velük semmi gondunk, és az külön büszkeséggel töltött el, hogy a legolvasottabb blog volt ott, de a saját oldalaink mégis csak biztosabbak, na meg reklámmentesek. És az sem utolsó szempont, hogy ha egyszer netán kiadom könyv formájában is, nem szeretnék szerzői jogi vitákat... Úgyhogy a ZeBlog eddigi mintegy negyven bejegyzése és az ez utániak mostantól ezen a címen olvashatóak tovább: (Azaz itt :-) |
|
Amint azt már korábban írtam, a házon lassan két hónapja gondolkodom, bár eddig még semmit nem rajzoltam le mindebből. Ez egyáltalán nem hülyeség, mert a forma szabadon alakulhatott, nem kötöttem a gondolataimat túl korán egy esetleg rossz alaprajzhoz, viszont helyiségek és helyiségkapcsolatok sémái alakultak kis szépe a fejemben, így azonnal tudtam később egy-egy elrendezésről, hogy jó-e. Ezt néha hosszadalmas volt elmagyarázni Áginak, mert ő már rögtön a függöny mintáját is megtervezné, miközben még az sem dőlt el, hogy egyáltalán hogy fog kinézni a házunk. A moziból hazafelé végre nyílt színvallásra kényszerítettem, és szépen elsoroltattam az asszonnyal, hogy hány és milyen szobát szeretne végül is. A tervezési programunk röviden: Mindez 130 négyzetméterbe lazán belefér, ha jól rendezzük el! *Utáljuk a folyosókat. Szerintem azok az igénytelen építészeti hozáállás jellemzői: 'nem tudom máshogy megoldani, hát odarakok egy 7 méteres folyosót'... Persze, egy tervezés első fázisaiban én is elkövetek ilyet, de a végleges terveken nem nagyon maradnak felesleges terek. |
|
A nők azért aggódnak, mert ez van beléjük kódolva... Ugyanis nem mindegy, hogy jó eséllyel az életük hátralevő részét hol, milyen körülmények között kell leélniük, hogy a nagy álom, a saját végleges otthon megteremtése ne váljon rémálommá... Hogy minden stimmeljen, és lakva is ugyanolyan használható legyen a ház, amilyennek a látványterveken tünik. Hogy minden tökéletes legyen. És mivel ilyen nincs, hát csak apróságokkal kelljen majd vacakolni. Pl. hogy a kinézete miatt ne kössön bele a főépítész. Hogy a helyi mesterek hibátlanul meg tudják építeni. Hogy legyen elég fény, sok-sok zöld növény a házban. Hogy mindezt úgy hozzuk össze, hogy ne kelljen egyikünknek sem megalkuvónak lenni. Hogy elfogadható kompromisszumok köttessenek. Ps. Mátrix újratöltötten sajnos íztelen, mint a másnapi rántott csirke... :-((( Komolyan, nagyon elcseszték. Kerettörténet nulla, a film egymásra dobált jelenetek szinte összefüggéstelen halmazából áll. Az akciók kezdenek egy számítógépes játékhoz hasonlítani, ami számomra nagyon visszatetsző. A két és fél órás film alatt azon kaptam magam, hogy néha komolyan unatkozom. És nem a látvány, hanem a mondanivaló hiánya miatt. Gyengén megírt párbeszédek, üres moralizálás, érdektelen szónoklatok, kidolgozatlan karakterek, felesleges szexjelenetek. Plusz amerikai lelkizés lépten-nyomon, ami nagyon lehúzza a színvonalat. Néha egy-egy jó poénnal próbálják menteni a helyzetet. Karatefilmnek megfelel, akciófilmnek is elmegy, de Mátrixnak... annak sajnos nem üti meg a mércét. Remélem, a 3-as forradalmak ennél összefogottabb, színvonalasabb, és felejthetetlenebb lesz. Az első részt háromszor láttam. A másodikra nem ülnék be még egyszer. |
|
A Mátrix 2. nagy csalódás volt, aki jót akar, ne nézze meg. Ma éjjeli program: ház koncepcionális megtervezése (majd holnap mesélek részletesen + skiccek), asszonnyal vitatkozás, hülye fóbiák, irracionális ablakimádat, kész idegbaj. A megoldás: ultimátum. További rinyálás esetén csak a kész ház lesz, amit belőle legközelebb lát, a terveket többet nem. Használt a szép szó... Asszony még kicsit morcos. Haragszik rám, mert tegnap elcseszte a kedvemet az oktalan aggódásával. Miért aggódnak a nők mindenen? Viszont a ház határozottan kezd formát ölteni! Ági végzett a nyomtatással, mindjárt visszaülök a saját gépemhez és mesélek. |
|
Stresszes egy hét volt ez, de a vége remélhetőleg happy end lesz, főleg áram témakörben. Most lazításként elmegyünk megnézni a Matrix újabb részét. Aztán majd folytatjuk... Ja, és köszönet mindenkinek, aki üzent nekünk! :-) Csak így tovább, mert örülünk neki! |
|
Andrással már az elejétől fogva azon élcelődünk, hogy ha megszalad, vagy bejön a lottó ötös, felköltöztet a dombtetőre, egy kis nyaralóba, hátha úgy kevesebbet civódom vele.... A völgyben ugyanis egy órával előbb megy le a nap, a teljes naplemente csak fentről látszik, ahogy a Duna végtelenbe vesző kékjébe hull a vöröslő nap... Viszont ott figyel egy mobiltorony, a rádióhullámaival együtt, és ettől azért tartanék. Ez volt az egyik oka, hogy nem a dombtetőn kerestünk telket, a lélegzet-elállító panorámával, a másik igazán nyomós ok az egész délutáni napsütés volt. Mostani otthonunkban nyáron szinte lehetetlen megmaradni, hiába a 60 cm-es falak, estére olyannyira átmelegszik, hogy csak hajnalban tudunk végre elaludni. Harmadik ok, amit csak sejtünk, hogy a dunai oldal jóval zajosabb, ott az út és a vonat is alatta. |
|
Tárgyaltam délután, csak most tudom folytatni. Nagyon hasznos tárgyalás volt különben: nap- és szélenergiát hasznosító berendezések telepítéséről beszélgettünk. Ezekkel megoldható egy családi ház teljes energiaellátása is, bár azért kiegészítő rendszerként a legbiztosabb. Milyen szép lenne, nyáron 30-40 forintos villanyszámlákat produkálni, télen meg 2-3 ezerből meglenne minden... Csak az a kiépítési költség ne lenne! Még csak most készül a pontos árajánlat, de sajnos milliós tétel, és az állam csak 30%-át támogatja. De a lényeg: a vonaton hazafelé felhívom V. urat, sajnos nem ér rá, de hívjam a főépítészt. Felhívom - és akkor még nem tudom, milyen szerencsémre - nem ér rá, tárgyal, hívjam később. Ezért újra V. urat keresem, és mondom, hogy nem sikerült beszélnem vele, de hát mégis, mi újság? Hát, a főépítész úr nem támogatta a dolgot, mert nem akarnak ott ezer kábelt, inkább társulásra ösztönöznék az ottaniakat. De hát én kivel társuljak? - kérdem - Aki a telkét árulja, egy fillért nem akar beruházni, mi lesz most a házunkkal? És erre azt mondja: - Mindegy, én megadom rá az engedélyt, csak ássák a meglévő kábel fölé vagy nagyon közel hozzá! Jövő héten küldi a határozatot. Megkérdem, hogy beszéljek-e akkor a főépítésszel, de megállapodunk, hogy kár őt minden apró-cseprő dologgal zavarni. Már csak ez ELMŰ van hátra. Csak keményen, K. úr, ne habozzon! És Ön, T. úr, legyen belátó, és Ön se álljon kis családunk boldogságának az útjába! |
|
Ez a nap fordulópontnak látszik. K. úr már ismer, mint a rossz pénzt, de részéről O.K. a dolog, tényleg csak T. úron múlik, az ő aláírása itt kincset ér. Ő a múltkor azt mondta, hogy 32 amper nem gond - remélem, erre most is emlékezni fog... K. úrral még barátságosan elbeszélgettünk, említettem neki, hogy csupán a házunk múlik azon, hogy megadják-e azt az engedélyt. Persze, T. úr az illetékes... Mindenesetre nagyon szépen megköszöntem a sok segítséget. Ez mindig beválik, ugyanis az emberek irtóznak dönteni. Így viszont könnyebb azt éreznie, hogy a mi ügyünkkel szimpatizál (hiszen bizonyára jóindulatú volt velünk, ha ennyire hálás vagyok...) |
|
András most SMS-ezett, V. úr a főépítész ellenvéleménye ellenére megadja az engedélyt, a ELMŰ-nél is oldódni látszik a jeges hangulat. Mégis lesz áramunk? |
|
Mióta építkeznek mellettünk, mindig már hajnali 8 felé kitesz az ágy. Ez egyfelől elég bosszantó, viszont kezdek rájönni, hogy milyen hosszú is lehet egy nap. Amikor majd a házunk épül, valószínűleg már 7 felé talpon leszek, hogy szemmel tarthassam a munkát! Mindjárt indulok Vácra, megvívni a döntő csatát áram-ügyben. Ha ez meglesz, akkor már tényleg csak azon kell gondolkodnunk, hogy miből fogjuk kifizetni a kábelfektetést és a többit... |
|
Elgondolkodtató egyébként, hogy a közművállalatok nem akarnak beruházni. Mi lenne, ha szépen kiépítenék a gerinchálózatot ott, ahol szükség van rá?!? A jámbor építtetőt meg próbálják elriasztani ahelyett, hogy befektetnének pár millió forintot a későbbi haszon reményében. Mert most mi van? Én kiviszem az áramot a telkemre 2-300 ezer forintból. Másfél milliót nekem nem ér meg, hogy az ELMŰ-nek legyen lehetősége másnak is szolgáltatni.
Persze, ha más is akarna építeni most hirtelen a környéken, akkor társulhatnánk, és 7-8 telekre már szintén 2-300 ezer lenne telkenként az áram, korrektül megoldva. De ha még több is lenne egy százassal, annyit is megérne nekem a kisebb hálózati veszteség, a stabilitás, a több amper, meg ilyesmik. Most ezt a százast két darab szünetmentes tápra fogom költeni, pedig az ELMŰ is megkaphatná, ha megcsinálná a hálózatfejlesztést, aztán mindenkitől sorban begyűjtené az árát akkor, amikor igényli az áramot. De erre sajnálják a pénzt, aztán meg sírnak, hogy mindenki házilagos megoldásokkal oldja meg, ami kell neki.Na B+, vajon miért?!? |
|
:-) Azt hiszem, ideje nekem is bekapcsolódni a történetbe! Bár, amíg a fő kérdés az, hogy egyáltalán sikerül-e a közműveket bevezettetni, nincs sok tennivalóm. Majd ha lakberendezni kell! :-) De az sajnos jóval odébb van... :-( Alig várom már, hogy a ház tervezésével is foglalkozzunk, mert eddig csak az oldalamat furdalja a kíváncsiság, hogy milyen is lesz leendő otthonunk, de eddig még egy árva vonalat sem láttam a papíron. Bezzeg a drágámnak már minden a fejében van, és titokzatosan mosolyog, ha arról faggatom, mégis, mikor kezdjük már el... A spanyol inkvizíció semmi ehhez képest. Tűkön ülök! |
|
Kedvező fordulat!!! Ma beszéltem a villanyszerelővel. Mint kiderült, már kedden megnézték a helyszínt K. úrral, és műszakilag a dolog megoldható. Még nem tudni, hogyan, mert újabb kábelt már nem bír el az az oszlop (kidőlne), de az egyik - már ott lévő - kábelről le lehetne osztani... Kiderült, hogy az CÉG-nek csak a mérőóráig érdekes a dolog, úgyhogy pénteken megyek leadni újra az igénylést. Azt is megtudtam, hogy T. úr egy emelettel feljebb van ugyanabban az épületben, csak ezt nem reklámozta a kollégája. V. úr aggódik, hogy nem lesz-e túl sok ott a kábel, nem áshatjuk-e a nemrég lerakott fölé. Attól tartok, hogy ez nem megy, de közvetlenül mellé biztosan lehet. Kifejtem, hogy a HÁZUNK múlik a dolgon, segítsen. Megkérdem, pár héttel korábban ők kértek-e engedélyt? ...(hallgatás)...igen, de még nem adtuk meg nekik. Ja, akkor mit aggódom én itt?!? Kérvényem nekem is van, lerakom jól, aztán meg már ott lesz. A főépítésszel holnap reggel rögtön átbeszéli, de van egy félmondata, hogy úgyis meglesz, ne aggódjak. Hát, úgy legyen. I.-vel megtárgyalom a fentieket. Arról mesél, hogy higgyem el, itt senki nem akar keresztbe tenni nekem, ha látják, hogy itt akarom leélni az életemet, szóval ne aggódjak (tiszta aggódásmentes ez a nap, az biztos!) Ő inkább a háttérben marad, legfeljebb kicsit érdeklődik a dolgaim iránt a kollégáknál - mintegy kíváncsiságból v. törődésből - de ha nem akarnak valamit mégsem megengedni, akkor azért hatékonyabban is közbelép. Remélem. A kút fúrásának nincs akadálya, és arrafelé biztos, hogy nem nitrátos a víz, szóval nem csak palackozott ásványvizet ihatunk majd. Ami azt illeti, a vezetékes víz itt állítólag olyan klóros, hogy annak kell ásványvízen élnie, akinél be van vezetve... |
|
A házat úgynevezett iterációs (gyk: fokozatos közelítéses) eljárással kell megterveznem. Azaz először megtervezem azt a házat, amit optimálisnak tartanék. Aztán bekérek rá néhány, legalább nagyjából pontos vállalkozói ajánlatot. Aztán az árakat és a pénzügyi lehetőségeinket ismerve tárgyalok néhány bankkal. Aztán ezek alapján szükség szerint módosítom a terveket, és az egész kezdődik elölről... Aki hitelt vesz fel, nagyon figyeljen arra, hogy annál a banknál mi számít bele a házba! Mert egy csomó dolog van, ami nélkül nem ház a ház, de ha nem adnak rá hitelt, akkor gond van: konyhabútor és -gépek, utcai kerítés, szennyvíztisztító berendezés, kertépítés, növények... |
|
Nem is mondtam, hogy a csicsóka, amit két hete égettünk le, már majdnem fél méter magasra nőtt! A szomszédunk azt javasolja, hogy simíttassuk el a telket. Előbb-utóbb tényleg muszáj lesz. Ági szerint ha megerősödik a gyep, akkor majd kihal a csicsóka, de amúgy eléggé túlélő típusú jószág. Ma értem utol magam a ZeBlog írásával, most már kicsit lazíthatok |
|
Reggel - hiába, hogy csak fél tízkor kellene - már nyolc felé felébredek. Ez különben mindig így van, mióta építkeznek a mellettünk lévő és a szemközti telken is. De talán majd többet és a lakás is, ha szebb lesz a környék... Ez a gyors tárgyalások napja. Leadjuk a kérvényünket a polgármesteri hivatalban. Értelmesen megindokoltuk, 10 ezer forintos illetékbélyeg is ott figyel, és a bonus track a kérvény végén: ha egyszer lesz elég társulni vágyó telektulajdonos, akik kivinnék az áramot elfogadható áron, akkor abba mi is beszállnánk, így a kábelünk nem veszélyezteti a község hosszú távú érdekeit. Biztató szavakat kapunk, de persze biztosat majd, ha elbírálták...Mondjuk, I. az eladáskor nem dicsekedett annyira azzal, hogy mennyi buktatója lehet a közművesítésnek. Most a minimum, hogy segít kicsit egyengetni a kérvényünk útját! Ballagunk ki a telek felé, félúton ránkzizzen egy duda: a telekszomszédunk húz el mellettünk. Az Almáskertben érjük utol, már az ebédje felénél jár. Rohan. Gyorsan aláírja a papírt, hogy rakhatunk órát az oszlopára. Megköszönjük, mire úgy felel, mint egy vérbeli keresztapa: majd egyszer kérni fog cserébe valamit. Oké, mondjuk, bármit, csak pénzt ne! A gázigénylés papírjait is odaadjuk neki, de ha csak mi ketten kérjük, okosabb lesz egy évet várni vele. Csak ő szeretné még az elutazásuk előtt gázfűtésűre alakítani a házat. Megkérdem, mi a helyzet a bérbeadással. Komolyan gondolta, és hozzáteszi, hogy még egy kocsit is itt hagynának vele. Nem lenne rossz! Azt hiszem, ez kölcsönösen előnyös lenne mindenkinek: ők idegennek nem adnák ki a házat, így viszont mégis látnak egy kis pénzt belőle - nekünk meg ennél közelebb nem lehet a telkünkhöz az ideiglenes lakhelyünk - lesz ott munkafegyelem a kivitelezésnél! Most csak azon múlik a dolog, hogy nem mond-e rá irreális árat, mert éppen elég a közműveket és a kerítést fizetnünk... Lemegyünk Ágival a patakhoz, a telek végébe. Persze, megint szandálban-szoknyában jött a drága, de most felkapom, és átviszem azon a 20-25 méter csalános részen. Kiderül, hogy ő eddig nem is látta azt a kis, kb. 2x8 méteres szakaszt, ami még szintén a mi telkünk, de majdnem a patak szintjében van lent! Eldöntöttük már, hogy a félszigeten lesz a 'hivatalos' kerti építményünk, itt pedig egy privát pihenő, ahol a patak völgyében elfekve fogok heverészni, háborítatlan békében! Nem tudom, mennyire könnyű elképzelni, ezért itt van egy kis rajz. A jobb felén van az út, aminek a másik oldala már a nemzeti park. Délre van a szomszéd háza, kábé a léptékskála 20-as száma környékén. Ott a félsziget, és egészen a telek sarkánál van ez a kis földnyelv, ami már a patak szintjében van. A sötétebb rész erdős-bokros terület, a világosabbon csak fű nő. 
Hazafelé, és itthon is egyre többet beszélgetünk a házról. Ágicza tényleg alig várja, hogy megtervezzem. Én egyelőre még gyűjtöm az infókat, és egyre több részlet kerül a helyére. Még egy-két hónap gondolkodás, aztán leülök és egyből felrajzolom az egészet! :-) Azt is eldöntöttük, hogy ha mégsem lenne belőle belterület, akkor is építünk, csak akkor sokkal kisebb házat, ami lazán kijön a lakásunk árából, hitel nélkül. Jövő ilyenkor már állniuk kell itt a falaknak! Remélem, idővel az önkormányzat és az ELMŰ is látják, hogy mi komolyan gondoljuk a dolgot, és ha nem is segítenek, de legalább nem is akadályoznak meg semmiben. Persze, azt még nem tudják, hogy mindenképpen megcsináljuk, amit akarunk, csak jobb a lelkünknek, ha mindent szépen, engedéllyel csinálunk. Mindenesetre körülnézek a Mensában, nincs-e egy ELMŰ regionális igazgató vagy hasonló tagtársam... |
|
Azért később visszaemlékeztem a hitel-témára is. Voltaképpen kedvező infókat tudtunk meg. Mivel a keresetünk igen szerény, a csak jelzálog-alapú hitelbírálatot választhatjuk. A telek és a tervezett ház értékének a 80-90%-a (a menekülési érték) az alap, és ennek 45%-a lehet a hitel. Ez nekünk éppen jó lenne, viszont azért a cégeink papírjait, mérlegét ilyenkor is bekérik, hogy tudunk-e fizetni. Ez persze azt jelenti, hogy több bankkal is tárgyalnunk kell, hogy ha esetleg visszautasítanák az igénylésünket, akkor azonnal leadhassuk máshol. Ha nagyon sürget az idő, akár egyszerre több helyen is, legfeljebb bukjuk a hitelbírálati díjakat. A hitel folyósítása is korrekt: be kell építeni az önrészt, aztán adnak további összeget, majd ha az is megvan, akkor az újabbat. Nem kell mindent számlákkal igazolni, a lényeg, hogy be legyen építve a szóban forgó összeg. Viszont, mivel csak a ház szorosan vett költségeit hajlandóak finanszírozni, muszáj még pár milliónknak lenni, amiből kertet építünk, növényeket telepítünk, bútorokat (és netán kocsit) veszünk... De még a hitelfelvétel költségeit sem akarják elismerni, pedig az több százezer forint, és azt aztán abszolút a házunkra fordítjuk... Még jó, hogy a családom több tagja is tud némi kölcsönt nyújtani. |
|
Ágicza két-három hétnyi könyörgés után végre hajlandó volt időpontot egyeztetni az FHB bankkal. Egy kedves hölgyet ajánlottak a figyelmünkbe, akivel értelmesen meg lehet beszélni a hiteleket, és tényleg segítőkész. Pontban fél négykor ott vagyunk, de a hölgy még sehol... Egy ügyfél mentegetőzik: az ő ügyében van távol, de hamar végez, stb. Egyre türelmetlenebbül várunk. Ágicza már húzza befelé a nyakát, mert ismeri azt a nézésemet, amikor kezd fogyni a türelmem. Ilyenkor sajnos, a toleranciaszintem a zéró felé tendál.Illetve nem is sajnos, aggódjon ezen az, aki akkor a közelemben van... De megjön a hölgy! Mit hölgy, leány! Kicsit telt alkatú, de ettől csak még nőiesebb lesz. Harisnyáján lefutott a szem az egész napos rohangálásban, de hát ki veszi azt észre (persze, ezt a nők soha nem fogják elhinni, hogy a férfiakat nem ez érdekli). Melírozott szőke, és szépen sminkelt, nagy ártatlan szemekkel néz ránk. Ahogy beszélt és a száját néztem, nem éppen a helyzethez illő gondolataim támadtak... Ágicza annak idején (tévesen) azt hitte, hogy valami ilyesfajta, kiskosztümös bankár cicamica való hozzám... Ami azt illeti, Ági is tudja értékelni a női szépséget, így mindkettőnk számára kellemes élményt nyújt a tárgyalás. 
Ja, és asszem, valami hitelekről beszélt... |
|
Tulajdonképpen ma kezdtem el írni ezt a blogot, az előző hónapok eseményeit a határidőnaplómból, vonatjegyek dátumából és a fotóim EXIF információiból rekonstruálva, ezzel az indító szöveggel: (ez a blog egy darabig retrospektív lesz, amíg utol nem érem magamat...) Most vágunk bele saját házunk építésébe, ennek folyamatát mesélem most el itt, ezeken a lapokon... |
|
Hétfő lévén, első dolgom hajnalban felkelni, és még 8 előtt felhívom T. urat telefonon.Ez most szórakozik velem?!? Azt állítja, hogy ő olyat nem mondott, az sok mindentől függ, az nem olyan egyszerű. De hiszen Ön mondta a múltkor, hogy a hálózat gond nélkül bővíthető! -mondom kétségbeesetten. Ő nem, és különben is, egy fázis esetén nem is ő az illetékes, hanem K. úr. És újra hódol régi szokásának (légből kapott nehézségekkel való riogatás 140 Ft+ÁFA percdíjért). Nem tudom, mit gondoljak. Eddig senki nem mondta azt, hogy 'sajnáljuk, uram, de ott nincs lehetőség áramot adni'. Nem merik letagadni, mert esetleg őket is ellenőrizhetik, vagy egy panasz már megkerüli őket. De mintha azt szeretnék, hogy magamtól elálljak a dologtól. Épp most keresett egy úr, aki napelemeket és szélgenerátorokat telepít, a héten tárgyalok vele. Ha csak lehet, jó lenne megúszni az ELMŰ-t úgy, ahogy van, az irreális áraikkal és a mismásolásukkal együtt... A villanyszerelővel is beszélek telefonon, mire azt mondja, hogy K. úrral kimegy a helyszínre, megszemlélni a lehetőségeket. Ez viszont jó jel, neki igazán érdeke nekem villanyt szerelni, talán tud valamit lépni az érdekemben. Remélem, hétfőre meglesz a közterület-foglalási engedély is. Ennek érdekében felhívom V. urat a polgármesteri hivatal műszaki osztályán. Már nem olyan biztos magában: nem tudja, mehet-e ott kábel, egyeztetni kell a főépítész úrral is, stb... Mindenesetre menjek be 10 ezer forint illetékbélyeggel és kérvényezzem a dolgot. Szerdán megyek, meglátjuk, mi lesz belőle. A szomszédunktól is kérek egy nyilatkozatot, hogy az oszlopra rárakhatom a mérőhelyemet. Kiraktam neki a webre pár zebegényi fotót is, amiket a múltkori túránkon készítettem és ő is kíváncsi volt rájuk. A vízművek elszomorít: ők eleve 100 mm-es nyomócsövet fektetnének le (persze, az én költségemen), és ennek 8000 Ft métere, ez kb. 800 000 lenne! Hát a nagy nyavalyát! Fúratok kutat, szivattyút bele, meg egy tartályt. Az egész kijön 350 ezerből, márkás szivattyúval, profi kútfúróval. És akkor nincs vízdíj, és nem klóros lónyál jön a csapból, hanem ivóvíz! |
|
Látogatás Vácott az ELMŰ-nél, ezúttal csak egyedül megyek. A CÉG keveri a lapokat: K. úr tájékoztat, hogy nem kell másik igénylést leadnom, hanem újra továbbítja a kérelmemet T. úr nak. (A kérelmet elintézetlenül félretették, "az igénylő még egyeztet az önkormányzattal" c. megjegyzéssel.) Én ugyan okosabbnak tartanám, ha az új körülményekhez új igénylést adnék le, de K. úr szerint nagyon jó lesz ez így, és úgysem ő dönt, hanem T. úr, mert ő csak kis porszem, stb... (ezt vajon az esetleges vesztegetési kísérletek elhárítása céljából mondogatja?) Elmesélem, mit mondott T. úr, hogy arra az oszlopra gond nélkül adható áram. Hitetlenül ingatja a fejét. Mondom, felhívom én T. urat, itt helyben. Kicsöng, de senki nem veszi fel. Elkullogok, 5 percenként hívogatva tovább (a vonaton is végig hazafelé menet, unalmamban). 
|
|
Miklós öcsém telket vesz. Az ügyvéd telefonál, hogy nincs áram az irodájukban, lehetne-e később menni. Később - Miklós addig itt van nálunk - kiderül, hogy egész nap nem lesz náluk áram. Mondom, hogy hozza el a gépét, monitor itt is van elég. Régi ismerősünk, így nem aggódik sokat, hamarosan jön. Végül nem hoz gépet, csak két floppyt. Regénybe illő kalandok során kerített egy hosszabbítót, és annyi időre áramot lehelhetett a számítógépébe, hogy kimentse a szerződéseket. Itt fejezi be a szerkesztést, sikeresen véve a térdelőszék-naturalkeyboard-OpenOffice hármas akadályát. Kiderül, hogy azt az utat az öt telek mellett nem adták el, sem más jogot nem jegyeztek be rá, így Miklós egyszerűen megkapja ingyen a három telek mellé! Egyre emelkedik a szemében az ügyvédi szakma renoméja. Persze, a veszprémi ügyvédek tőle várták volna el azt is, hogy kiváltsa és elvigye a tulajdoni lapot, és csak a markukat tartották volna az 1%-ért, így kellemesen csalódik a mi ügyvédünkben. De ez csak apró közjáték, nincs sok köze a mi telkünk és házunk történetéhez... |
|
Ma megint tárgyalunk a polgármesterrel. Arra gondoltam, hogy ha a falu finanszírozna egy nagyobb méretű víznyomócsövet, nekem csak leraknom kellene, viszont később onnan lehetne folytatni a hálózatot, nem szaporodnának az egyéni csövek arrafelé. Jó ötletnek tartja, de persze kellene valami finanszírozási terv, pontos adatok, árak is. A műszaki osztályon is sokat beszélgetünk. Az eredmény: jobban örülnének, ha nem lenne ott sok kábel az út mellett, de ha nem megy másként, szívesen kiadnak egy állandó közterület-foglalási engedélyt. Beszélünk a főépítésszel. Úgy hallom, kellő szigorral védi a faluképet, pl. gázcsöveket sem engedett látszani sehol a házakon. Szerintem nem igazán érti, miért kell már most egy isten tudja, mikor épülő házzal idejönnünk? Mert nem lesz meg a rendezési terv ősz végére (mindenki más úgy tudja, hogy igen, még a polgármester is...). De amit mond, tulajdonképpen minden kedvező: lehet 5 méternél hátrébb is építeni, és talán még az oldalhatárra építést is megengedik, ami a telek tájolása miatt az ideális lenne. Amit a múltkor kinnt járva elfelejtettünk: ma megírjuk a szomszédnál a gázigénylő papírokat. Még tulajdoni lap kell hozzájuk, és akkor lehet leadni. És - alig akarom elhinni - azt mondja: N. inkább nem adja ki mégsem a házát, de ők esetleg ha elutaznak egy évre, akkor ők esetleg kiadnák nekünk az ő házukat! Ez lenne a lehető legjobb megoldás, csak meg tudjuk fizetni. Lemegyek a patakhoz a telek végében. Ági nem jön velem, mert könnyű nyári ruházatában nem mer átmenni a csalánon.De talán nyugodtabb is így... A patak partja elég meredek, de egy helyen le lehet menni egészen a vízhez (kb. két méterrel van lejjebb). Hátamat egy, ferdén a víz fölé nyúló fa törzsének támasztom és csak hallgatom a hangokat: a víz csobogása a köveken, madarak töménytelen mennyiségben, és az a végtelen nyugalom. Ha valaha is kételkedtem abban, hogy érdemes volt-e ennyi gondot a nyakunkba venni ezzel a telekkel, most bizonyos vagyok: megérte! Egy ideje valami különös érzéssel nézem a nagy, lombos fákat. Bárhol látom is, erre a patak melletti, kis ligetre emlékeztetnek. Valami régi, mesebeli hangulat. Elhatároztam, hogy a házunk is ezt fogja tükrözni. Olyan házat fogok építeni, mint amilyet a gyerekek rajzolnak! Vidámat, girbe-gurbát, gyermeki örömmel megrajzolva és minden barátságos, kedves lesz rajta. Attól nem félek, hogy túlságosan mézeskalács házikó irányba menne el, mert azért minden költői hajlam ellenére elég racionális gondolkodású vagyok, na meg a pénzünk is erősen korlátozott. 
Elsétálunk kicsit tovább a patak mentén, az erdőbe. Fantasztikus a környék, és az különösen, hogy 5 perc séta a telektől, és már igazi, nagy erdőben vagyunk! Úticélunk valami kis tó, állítólag nincs olyan messze. Fotózunk is persze útközben, nagyon kellemes az egész, fiatalkori mecseki túráimra emlékeztet. Csak az a különbség, hogy ott sokkal többet kellett gyalogolni egy-egy patakig... 
Hát tavat nem találunk, Ágicza meg nem bírja, így visszafordulunk. 
Meglepően sokat gyalogoltunk, majdnem 4 óra volt az út oda-vissza. Beugrunk még a szomszédainkhoz, egy liter baracklével megmentenek a szomjan halástól, és húzunk ki a vonathoz. Azért még az állomás melletti fagyizót gyorsan leteszteljük... |
|
Ma hajnalban (de tényleg hajnalban, fél 8 felé!!!) felhívtak az ELMŰ-től. A telefonban T. úr, és rossz hírei vannak: lehet áram a telken, de hálózatfejlesztéssel igen drága. Legalább 5000 ft/m (ja, hogy légkábelt nem engednek? Földkábellel legalább a duplája!), aminek a 70%-át kellene kifizetnem, meg spéci elosztódobozt, meg mindent. Persze, utána az egész az övék lenne, és még csak ingyen áramban sem adják vissza nekem. Rohadtul felháborító! Megszakad, visszahívom... Azt mondja, hogy ha én akarok kábelt kihúzni, annak nincs akadálya, a hálózat bírja. Mondom neki, hogy beszélek a szomszédokkal, nem lehetne-e társulni. Még fél órát fejtegeti (a hívást én fizetem), hogy milyen veszélyek és kellemetlenségek lesnek ránk, ha magunk visszük ki a kábelt.Inkább nem is részletezem, tekintettel a nőkre és a gyermekekre. De basszus, ha akkor ott Vácott beszélhettem volna vele, lerakhattam volna a kábelt ugyanabba az árokba! Most fizethetek 50 ezret egy újabb árokért, az előző pedig meglett volna a negyedéből. De a lényeg, hogy meg lehet oldani a dolgot. Újra felhívom a másik oldali szomszédot. N. úr nem akar ott lakni, a telket kárpótlásban kapta, és most árulja. Beruházni, fejleszteni nem kíván. Viszont hosszasan mesél (a hívást én fizetem) arról, hogy látta a rendezési terv tervezetét, és aszerint minden házat 5 m-re kell tenni az utcai telekhatártól (ez mekkora baromság, 80-150 m hosszú telkek esetén!), és hogy jobb lenne most építeni gyorsan, amíg külterület és nincs szabályozva. Építenék is én, de hitelt csak lakóházra adnak, mezőgazdasági épületre nem. Három és fél órán keresztül mobiltelefonáltam, 5-10 perces megszakításokkal! Ha most nem kapok agydaganatot, akkor soha... |
|
Kimegyünk a telekre. Szomszédunk a kezünkbe nyom egy klasszikus disznóperzselőt, és elkezdjük égetni a telek egyik felén álló, embermagas száraz növényzetet (csicsóka?). Van egy kis szél, ami ugyan néha ellenünk dolgozik, de így is szépen leég, és csak néha kell megint meggyújtani. Olyan kevés gáz fogy, hogy nem is kell érte fizetnünk vagy palackot cserélnünk. 
Ágicza magas sarkú cipőben jött, és botladozik a tarlón, nem megy neki a dolog. Szomorú vagyok, mert megígértem neki, hogy ha itt a telkünkön is rinyálni merészel, beledobom a patakba. Bizony, közeledni látszik ez az alkalom... A szomszédék kertjében ülünk le enni, jön még egy ismerős, aki esetleg később szállítási ügyekben még segítségünkre lehet, beszélgetünk. A szomszédasszony meséli, hogy megnézte a weboldalunkat, és úgy látom, tetszett neki :-) N. is itt van, és most végre meg tudjuk nézni a házát, amit kiadna. Szép nagy ház, a földszintje lakhatatlan, de az emeleten is egy teljes lakás van, négy szoba, bebútorozva. Ami azt illeti, nem tetszik annyira, van valami dohos szaga, és kicsit sokat is kér érte. |
Ágicza, 2003. 05. 31., szombat