| ZeBlog archívum, 2003. július |
|
Felhívtak a Renault-tól, rendben megkaptuk a hitelt, autóátvétel pontosan egy hét múlva. Meghatottan nézem az izzadtságtól sikamlós kapaszkodókat a metrón: hamarosan végleg elválnak útjaink! A szomszédunk elküldte a szerződés-tervezetet, ami teljesen korrekt, bár kicsit sok kauciót köt ki a főként macska-eredetű rongálások ellentételezésére. És szeptember 20-a tájáig maradhatunk ott, szinte pontosan másfél hónapot. Körbenéztem mobiltelefon alapú internet ügyben. A Westel kiesett, mert csak a saját SMTP szerverén enged kimenni leveleket, nekem pedig semmi kedvem őket reklámoznom minden levelemmel, mikor van saját domain nevünk... De árban sem versenyképesek: 300 MB adatforgalom még éjszaka is 15 ezer körül lenne, míg ugyanez 6400 a Pannonnál, és a Vodafone-nál is hasonló, ráadásul ott egész nap mehet! Legjobb lenne tehát a Vodafone, csak azt nem tudom, mi van a lefedettséggel, most próbálok utánajárni. Ami azt illeti, jó kis elvonókúra lesz, mert ahogy elnézem, napi 10-15 MB-ból megvan a levelezés és fél-egy óra böngészés (képek megjelenítése nélkül), de ha már valakinek küldenem kell pl. pár képet is, akkor hamar kimerül a keret. |
|
A postának írtam egy kimért hangú levelet, remélhetőleg lesz valami foganatja... Beszéltem a Renault szalonnal is: hétfőn vizsgáztatják az autót, és szerdán mennek az okmányirodába. Ezek szerint vagy szerda este, vagy csütörtök reggel vehetjük át a kocsit. Akkor csütörtökön szinte biztos, hogy már költözünk is! Ági megint parázott ma délelőtt, hogy mi lesz a macskákkal, ha megeszik a mérgezett egércsalit, vagy a mérgezett egereket. Mert hogy valami ilyesmire emlékezett a hétfői ottlétünk idejéről. Nosza, felhívtam a szomszédunkat, és persze kiderült, hogy sima egérfogókat tett csak ki, semmi méreg. Hiszen a kutyát is a házban tartják most, hogy tüzel, és neki sem akarnak rosszat. Viszont azt hallotta a macskákról, hogy azok mindent összekaparnak karomélezéskor, azért írjunk valami szerződést is a házbérletről, felelősséggel. Kíváncsi vagyok, számlát adnak-e majd? A macskák miatt nem aggódom, mert meg vannak nevelve, csak a kaparófájukon élezik a körmüket. De eszembe jutott valami, megnyugtatásul: beköltözéskor végigfotózok minden macska által megrongálható objektumot a házban, és így később meg lehet nézni, esett-e benne bármi kár. Amúgy semmi más nem történik, csak mennek a tervezések. Most ráadásul egy kicsit előre is kell dolgoznunk, hogy még a kiköltözés előtt meglegyünk minél több olyan munkával, ahol már csak rajzolni kell. És Zebegényre hagyjuk az alkotó munkákat. Patakparton fogok skiccelgetni, el sem hiszem!!! |
|
Megbeszéltük, hogy a macskákat folyamatos szoktatásnak fogjuk kitenni költözés után. Néhány napig bent tartjuk őket, hogy szokják a helyet, aztán az Öreg Kövéren kikísérletezzük, mi legyen a legjobb stratégia. Azért őt választottuk, mert bár ideje nagy részét nagyméretű, foltos párnának látszó tárgyként, békésen szenderegve tölti, azért már megélt egy-két dolgot, tudja, milyen kint lenni. Talán az Öreg bölcs macska majd (házi)rendre szoktatja a többieket. Krampuszkát ugye, mégsem lehet kitenni ennek a megpróbáltatásnak először, majd ha akarja, kidugja a fitos kis orrocskáját a kertbe. A szürkék ehhez hebehurgyák, Tappancs ráadásul egy gyáva nyúl, ő minden zajra összerezzen, bármekkora nagy melák is. Nyafika jelenti talán a legnagyobb problémát, mert ő eléggé ugrálós és kalandvágyó, ráadásul nem egy IQ-bajnok, úgyhogy talán neki lesz a legnehezebb megtanítani, hogy ne csavarogjon el. Holnap visszük a kislányt ivartalaníttatni, hogy szépen felépüljön, mire költözünk. András beszélt a zebegényi postával postafiók-ügyben, de egyelőre neki kell szót értenie a pesti főnökséggel, ha fiókot akar, ugyanis a faluban olyan ramaty állapotban vannak a postafiókok, hogy használatra egyetlen épkézláb darabot sem tudnak rendelkezésünkre bocsátani. Ám örömmel fogadták az uram azon javaslatát, hogy ha a pesti központnál panaszt tesz, talán intézkedni fognak "föntről" ez ügyben... |
|
Ma csak ügyintézés folyt. Először is takarékra tettem a UPC-t. Igazából csak azért tartom meg egyáltalán, mert majd a lakás eladásakor jobb lesz kábeltévével eladni. Felfüggeszteni évente csak egyszer lehet a szolgáltatást, és azon már túl vagyunk, viszont van egy minimális díjú alapcsomag, ami alig drágább a felfüggesztésnél. Átálltunk arra. A Matávnál megrendeltem egy hívásátirányítást, hogy az irodai telefonunk ezután a mobilomon csöngjön. Kérdeztem az új telefon telepítését is, de közölték, hogy a terület a Vivendihez tartozik. Ez csak azért érdekes, mert pár hete részletekbe menően megbeszéltem velük, és akkor ez nem jutott az eszükbe... A Vivendinél egy férfi kollégával volt szerencsém beszélni, aki nem csak a marketinget nyomatta, hanem őszintén bevallotta, hogy nem sokat ér ez az egész DECT rendszer (én meg elhittem neki, a saját üzletét csak nem rontaná hazugsággal): netezni alkalmatlan, faxolni is alig. Beszélni azért lehet rajta, de kb. ennyi... Így hát nem szereltetünk fel ilyet, marad a mobiltelefon. Végül is faxolni meg levelezni azon is lehet. Már csak postafiókot kellene bérelnünk, de a zebegényi posta fél négykor már zár, még nem volt alkalmam felhívni őket. Állítólag nem könnyű bérelhető fiókot találni, de most olvastam a posta szabályzatát, és abban az áll, hogy valami pótmegoldást kötelesek akkor is nyújtani (ún. nyílt postafiók, amit valahol tárolnak és névvel lehet kikérni tőlük). |
|
Este értünk ki a telekre, ahol már az égig ér a fű, de egyébként teljesen olyan, mint volt. Megvan a kábel, bár egy méterrel mintha elmérték volna, kicsit belelóg a kábel nyomvonala a tervezett kocsibehajtóba... A képen a kábel vége látható, amint kiáll a talajból. Az infrastruktúra első nyoma a telken! 
A teraszt különös módon sikerült gond nélkül elfoglalnunk, és amint a háziak is megérkeztek, rögtön ki is derült, miért: a kutyát mindenhova magukkal viszik, mert tüzel. Én meg azt hittem, hogy csak alszik valahol. Jövő hét elején költözünk ki Zebegénybe, és kb. egy hónapig kint is maradunk. Illetve, addig maradunk a szomszédaink házában, utána pedig akárhol, de Zebegényben. Meséltem a házunkról, és arról, hogy ha nem lesz időben belterület, akkor megépítem a most lehetséges 60 m2-en úgy, hogy később lehessen bővíteni, de mindenképpen építünk. Lehet, hogy egyszerűbb is lenne: egy olyan kis házhoz még kölcsönt sem kellene felvennünk, kijönne lazán a lakás árából! De a lényeg, hogy legjobb lenne itt lakni a szomszédban. Hogy pontosan mettől meddig, az pár napon belül kiderül. A vonat felé tartva összefutottunk V. úrral is, épp a kutyáját sétáltatta. Amint kiköltözünk, felkeresem megint a hivatalban is, és meginterjúvolom az építési lehetőségeinkről is. |
|
Kint töltöttük a délutánt Zebegényben, és valószínűleg utoljára mentünk vonattal! Azt számolgatta András, hogy ha már megvan az autó, sokkal célszerűbb rendeltetésszerűen használni a fix havi költségek miatt, mint csak azért tömegközlekedést használni, hogy pénztárca-kímélőbb legyen az út. Mert hogy kb. összemérhető a benzinköltség és a vonatjegy kilométerre lebontva, és ugyanez a helyzet a BKV-napijeggyel is. Szóval, a kocsi nem csak hogy kényelmesebb, de még üzemanyag-költségben is jobban kifizetődő, amin elsőre nagyon meglepődtem. És augusztustól nem veszek bérletet! ;-) Házbérlet-ügyben is van fejlemény: egy-két hét múlva költözhetünk, de az őszi-téli időszak még mindig nem dőlt el, mit hoz számunkra. Szomszédunk fontolóra vette, hogy a kutyát is itt hagyná nekünk erre az őszi időszakra, hogy jóllakjon a macskáinkból, mire megpendítettem neki, hogy koreai specialitást fogok főzni a galád ebből, ha ez esetleg bekövetkezik... :-/ |
|
Lassan el kell kezdeni azon gondolkodni, hogyan és mi mindent kell becsomagolni, mert ha minden jól megy, egy-két hét múlva költözünk. Azt nagyon nem fogom bánni, hogy nem egy légkalapács vagy betonfúró fog reggeli 8 körül ébreszteni, hanem madárcsiripelés és friss, erdő- és vízillatú levegő. És a munkák mellett a jogosítványt is meg kell szereznem minél hamarabb, de azt mindenképpen Pesten kellene, mert aki ebben az őrültekházában megtanul bánni az autóval, az másutt is megállja a helyét. |
|
Én inkább azon aggódom, hogy a kutyával mi történik ennyi rosszcsont macska mellett... :-) |
|
Rájöttem a megoldásra, ezért örök hála az Index Matskák2 fórumának! Pofonegyszerű távol tartani a környékbeli kutyákat a kijárkáló macskáktól: kell egy saját! Egy labrador vagy új-fundlandi már elég tekintélyt képvisel ahhoz, hogy a telkünk közelébe se merészkedjenek idegen kutyák, és a macskák így biztonságban lehetnek. Ha mellettük nő fel egy ilyen birkatürelmű, kiegyensúlyozott nagy melák jószág, akkor társként fog rájuk tekinteni, és nem kell aggódnom, mi történik velük. Most már csak azon fő a fejem, hogy érjem el, hogy a telekről majd ne mászkáljon el az egész díszes társaság... |
|
Kicsit szomorú vagyok, mert ahogy utánaszámoltam, tegnap nem is kaptam annyival több kedvezményt, mint ahogy elsőre gondoltam. Vagy a legelső ajánlat volt túl jó? Pedig ott abszolút csak az utcáról bejött érdeklődők voltunk. Viszont egy igen kedves és csinos, szőke lánnyal társaloghattunk úgy az autókról, hogy értett is hozzájuk és szívesen is beszélt róluk! A dolgok ilyen konstellációja nem túl valószínű, hogy még egyszer elő fog fordulni az életemben (ha csak nem ott vesszük a következő autónkat is :-) 
A végleges jelöltünk egy Renault Clio Oasis 1.5 dCi 5 ajtós, cseresznyepiros modell lett. Egy csomó dolog szériatartozék benne, az ABS-től a klímán át az elektronyos külső tükrökig, ezek mellé csak hasznos extrák kerültek: vonóhorog, mobil-kihangosító, rádiósmagnó. Semmi csicsa, alufelni meg színrefújt izé nem kellett. A dízel viszont alapvető volt, mert amit annak az ártöbblete a havi részletekben jelent, azt lazán behozzuk a sokkal kisebb fogyasztáson. Természetesen csak részletre tudtuk megvenni az autót, de ez annyiból nem gond, hogy nem kell sokat filóznunk, használjuk-e rendszeresen. Ugyanis a fenntartás legtöbb költsége állandó, a gázolaj ehhez képest elhanyagolható. Azt hiszem, úgy kell felfogni, hogy mostantól egy havi fix összegért a rendelkezésünkre áll egy új és kényelmes autó, és 9 forint/km áron utazhatunk vele. Azon csodálkoztam csak, hogy milyen könnyen adnak hitelt autóvásárlásra. Személyi, jogsi, pár befizetett közüzemi számla elég hozzá. Persze, nekik elemi érdekük, hogy megadják a hitelt... Lehet, hogy ha a nagyobb építőanyag-kereskedéseknél is lehetne kedvezményes kamattámogatású hitelt felvenni, az is könnyebben menne? |
|
Augusztus elejétől boldog autó-tulajdonosok leszünk! Egy kedves ismerős révén végül kb. 8% kedvezményt kaptunk a listaárból, amiért már megérte kimenni a városból az autóért. András beadta a derekát: meggypiros lesz (így könnyű: az ezüstszürke nem tetszett neki, a penészzöld nem eléggé karakteres, a porszürkére meg én mondtam nemet), néhány hasznos extrával felszerelve. Kósza ötletként felvetődött, hogy a weboldal dizájnját folytatva és a könnyebb felismerhetőség kedvéért fogadunk egy airbrush-művészt, aki felszórja a kocsi oldalára a házikós logónkat... ;-) Megígértem Andrásnak, hogy ha arra kerül a sor öt-hat év múlva, hogy veszünk egy másik autót, az királykék lesz, amit eredetileg szeretett volna. Ma végül is nem jutottunk ki Zebegénybe, szinte az egész napunk ráment a kocsi ügyeinek intézésére. Mi tagadás, az utóbbi néhány hónapban egy percig sem unatkoztunk, úgyhogy nem bántam az elmaradt programot. Jövő hét elején úgyis lesz dolgunk arrafelé, legalább többet kint lehetünk majd. Igaz, hogy nagyon várom már ezt a "próbaidős" kiköltözést, mert már igencsak jól esne egy kis tiszta levegő és egy kis nyaralás, de ugyanakkor féltem a macskákat. Kölyökkoruk óta nem voltak terepen, nem tudom, mennyire szeretnének elcsavarogni, vagy hogy mennyire tudnak elmenekülni, ha egy kutya rájuk támad... és hogy egyáltalán hazajönnek-e. A másik probléma, hogy mind a négyen igazi egyéniségek, és ha arra gondolok, hogy nem egy megbízónk fejében megfordult már, hogy nagyon szívesen hazavinné egyik-másik jómadarat, mi lesz akkor, ha szabadon járhatnak, és esetleg egy-egy kiránduló nem bírja megállni, hogy ne vigye magával valamelyiket... Most nem tudom, hogy ez paranoia, vagy jogos aggodalom, mindenesetre tervezgetem, hogy mindegyik kap egy nyakörvet a nevével, meg azzal, hogy erre és erre a címre visszavárják őket... Földmérő ismerősünk végzett a telek felmérésével és kitűzésével, és szerencsére minden a térkép szerinti helyén van. :-) |
|
Végre felhívott a földmérő, még messze nem végzett, de az már biztos, hogy a kerítések jó helyen vannak, szóval nem kell pereskedni vagy elviselni a veszteséget (30 cm telekért pl. feltehetőleg nem érné meg pert indítani). A mai postával megkaptuk a közterület-foglalási engedélyt is a zebegényi polgármesteri hivataltól. A földmérő éppen kiásott állapotban kapta el az árkot, úgyhogy egészen pontos geodéziai rajzom lesz róla. Ebből ígértem egy példányt az önkormányzatnak is. |
|
Nem tűnik olyan egyszerűnek a szeptember-december közti szállásunk. Az az ismerősünk, akire számítottunk, sajnos lemondta, mert ő is inkább kint lakna, mint Budapesten. Azért utánaérdeklődik, van pár ismerőse helyben. Viszont hívott A., hogy talált két kiadó házat is. Csak egyik sem tökéletes: az egyiket csak hosszabb távra adják ki, a másikban pedig lenne házinéni is. Jó, végső esetben azt is kibírjuk, a fáink elültetése annál sokkal fontosabb, de még keres tovább, hátha lesz jobb is. |
|
A ház terve most pihenget. Nézegetem olykor, lehetne-e változtatni rajta valamit, de nem találok fogást rajta. Majd, ha eltöltöttünk pár hetet a helyszínen, biztos fogunk még változtatni dolgokon, de ahhoz tényleg a személyes tapasztalat fog kelleni. Már pár óra kintlét után is van egy csomó ötletem, és a szomszéd házán látni a helyi fényviszonyokat, egyebeket. A szelet, hőmérsékletet majd ki fogjuk tapasztalni. Elsőre talán különös, hogy 'az építész saját háza' c. projektünk nem lesz tele extravagáns dolgokkal. De nem szeretnék valamiféle állatorvosi lovat gyártani. Hogy miket tudok tervezni, azokat eddig is megmutattam párszor, és még fogom is. A saját házamon is lesz egy-két egyedi megoldás, de legjobban azt a fajta ámulatot szeretném kiváltani, amikor elsőre túl egyszerűnek - mondhatni, szimplának - érzi a szemlélő a házat, de ahogy elmélyed benne, kezdi átlátni, hogy mennyire a helyén van minden... És körbeültetjük minden irányból, a kőburkolatot telefuttatjuk növényekkel, így pár év múlva mégis megvalósul régi álmunk, az erdő közepén megbúvó házikó. |
|
Már megint annyi minden történt... Először is felhívtam az okmányiroda vezetőhelyettesét, elmondtam neki, milyen rossz dolog órákat sorban állni, meg hogy miért nem veszik fel a telefont. Végül kaptam egy időpontot augusztus közepére, amikor majd név szerint szólítanak. A földmérővel beszéltem telefonon, ma elkezdte a munkát. Nincs könnyű dolga: az 5 fellelhető alappontból hármat találtak meg egyáltalán, ebből kettő használhatatlan, eggyel talán tudnak valamit kezdeni. Viszont jelentette, hogy az árkot szépen ássák. A markolós is hívott, hogy enyhén köves a talaj, homokot is kellene tenni az árokba a visszatemetés előtt. Újabb költség, de még mindig jobb, mint ha elvágja egy kő a kábelt, és áshatom ki az egészet... Már csak a szeptember-december közti időre kell lakást találnunk Zebegényben. Egyik ismerősünknek van Zebegény-Újvölgyben egy kis fűthető nyaralója, amihez pár éve kerti építményeket terveztem. Sajnos, abszolút nem ígérte biztosra, még a feleségével is meg kell beszélnie, de talán megoldhatjuk így azt a három hónapot. Egyre kevésbé bírom a budapesti szennyezett levegőt, nem szívesen mennék vissza még pár hónapra sem, de ami még fontosabb, éppen ebben az időben kellene elültetnünk a fákat, és azokat naponta kétszer locsolni kellene... Pénteken megyünk ki Zebegénybe, akkor személyesen is meg tudjuk beszélni velük. Aznap kint lesz a földmérő is, mert ma csak a telekegyesítést és a kitűzést csinálta meg (ha sikerült vele végeznie), de még hátra van a telek és környékének domborzati felmérése. Ebből egy 3D modell fog készülni, és erre fogom ráültetni a házat a további tervezés során. Átbeszéltem a teendőket a gépész társammal is, most még csak közelítő számításokat fog végezni, a többit majd akkor, ha véglegesítettem a tervet. De vannak jó hírei: lehet még kapni olyan kazánt, ami vegyes fa-gáz tüzelésű. Ez nagyon jó lenne, mert amíg nincs gáz, addig fűtenénk fával, de később is rá lehet segíteni a fafűtéssel. Ez csinálná a meleg vizet, de tennénk a melegvíz-tárolóba egy elektromos fűtőpatront is, a nyári időszakra. És, ha marad rá pénzünk, egy napkollektort is felteszünk, ami meg ezt az áramot váltja ki nyáron. A másik, hogy 700 ezer körül már lehet kapni házi szennyvíztisztítót, ami ugyan drágább, mint egy sima szennyvíztároló, de még mindig olcsóbb a csatornahálózat kiépítésénél, és ráadásul nincs is további költsége. Ez valami baktérium-tenyészettel dolgozza fel a szennyvizet, és a végtermék olyan tiszta, hogy legálisan el lehet szivárogtatni belőle. Rendelkezik mindenféle minősítéssel és ÁNTSZ-engedéllyel - remélem, az építési hatóság is el fogja fogadni. |
|
Felhívtam a szomszédunkat, hogy mi újság a telken, de még nem kezdték el ásni az árkot. Mesélem neki, hogy autót veszünk. Szerinte építkezés előtt nem jó újat venni, jobb egy pár százezres, elhasználni való. Szerintem meg nem, mert nem akarok egy csotrogánnyal szenvedni 1-2 éven át, a szállítás pedig jobb lenne egy olcsó, használt utánfutóval. Azt lekapcsolhatom a kocsiról, ha nem kell, valamint többet is pakolhatok rá, mint a csomagtartóba. De talán nem is kell még egy darabig autót vennünk... Ugyanis - amint kiderült - decembertől tényleg lakhatunk majd ott (eredetileg csak áprilistól lehetett volna), de szeptember-december között nem. Ez nagy szívás, mert éppen akkor kellene ültetnünk a fákat. Abban maradtunk, hogy a hét végén úgy intézzük, hogy legyen elég időnk, és megbeszéljük a továbbiakat. Szerencsére, éppen a Lurdy-ház körül tanyázik annak a négy márkának egy-egy kereskedése, amik komolyabban érdekelnek minket. Sorra tárgyaltunk velük, egyenként 2-3 óra hosszat. Nagyjából egyértelmű, hogy a Renault a legjobb ár/felszereltség arányban: az azonos kategóriájú autók közül egy minden (számunkra) fontos dologgal felszerelt Clio több százezer különbséggel a legolcsóbb úgy, hogy a többiből közben hiányzik pl. az ABS... Engedtek tesztvezetésre is, pedig figyelmeztettem őket, hogy több éve vezettem utoljára, akkor is főleg Wartburgot. Hát, az Clióval le is fulladtam párszor, mire ráéreztem a kuplungra, de a Thalia már gördülékenyen ment. Az autókereskedés mögött van egy gyér forgalmú útszakasz, ott mentünk fel-alá. Eleinte kicsit féltem, hogy nem töröm-e össze a szalon autóját, de nem lett semmi baj. A dízelmotorban éreztem némi erőt, nagyon imponáló volt. De a 65 és a 80 lóerő között nem vettem észre sok különbséget, ezek szerint erre sem kell költenem :-) Beláttam viszont, hogy a klíma okos dolog, amíg az ülést beállítottam, azalatt már hűvös lett a kocsiban, pedig előtte ott állt végig a napon. A Ford Fiestával szintén mentem pár kört, de az valahogy nagyon gyenge volt, emellett drága, így erről le is mondtam végleg. De keserves csalódásban volt részem Ági szín-elképzeléseit illetően. Nekem egy sötétkék autó lett volna a vágyam kis korom óta, de azon szerinte nagyon meglétszik a por, és különben sem szép, bezzeg az ezüstszürke vagy a cseresznye... :-( Érdekesség: amíg a kulcsot kereste az eladó, mi Ágival a kiállított Thaliát nézegettük, s látánk, hogy az jó. Ahogy mentünk a parkolóhoz, az addig mellettünk ácsorgó bácsika (olyan sertepertélő mindenesnek nézett ki) igenlően kacsintott az eladónak. Feleslegesen, mert neki is megmondtuk, hogy tetszik a kocsi. Szóval, csak óvatosan az öreg bácsikákkal! Az viszont tetszett, hogy 5-6%-ot mindenütt simán le lehetett alkudni a listaárból. Gondolom, az autóbizniszben ez az üzleti kultúra része, mint az arab piacokon. |
|
Beszéltem V. úrral, már megírta a közterület-foglalási engedélyünket, és most már tényleg postázza is. Megígértem neki, hogy ha már úgyis felméretem a telket az egyesítés és a tervezés miatt, kapnak ők is egy vázrajzot a vezetékünk elhelyezkedéséről. Direkt jó korán felkeltem, hogy elintézzem a jogosítványom meghosszabbítását. Vittem egy vastag könyvet is, mert sorba kell állni, és aki 10 felé megy, az már nem kap aznapra sorszámot. Mondjuk, nekem egy olyan európai jellegű megoldás is megfelelne, hogy telefonon kérek időpontot, és akkor fogadnak egyből, de a IX. kerületi okmányiroda telefonszámán fax válaszol, a központi számot meg nem veszik fel. Erre kiderült, hogy délután vannak csak. Most pedig nyakunkba kapjuk a várost, mert ki kellene választanunk az autónkat... |
|
Szokatlan módon, ma csak a nap kis részében foglalkoztunk a házunkkal. Fontosabb téma volt: az autó. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de nekem eszembe sem jutott hitelből venni autót. De ma utánaérdeklődtem egy kicsit, és már 10% kezdőrészlettől elvihető pl. egy Peugeot. Ez kb. annyi pénz, amennyiért egy gyanús, lestrapált, sok éves használt autót vehetnénk. És ugyan kell fizetni persze a törlesztést, de azt havonta kibírjuk, és egy része talán meg is térül az üzemanyagon és a kevesebb szervizen. Na meg a minőségben! Nézegettünk is autókat, és a korábbi Ford KA ötlete mellett van két esélyesebb is: Peugeot 206 ill. Renault Clio, mindkettőből a 3 ajtós, dízelmotoros változat. Most keresünk olyan márkakereskedéseket, ahonnan raktárról el lehet vinni valami ilyesmit, mert nincs időnk három hónapot várni arra, hogy összerakjanak nekünk egy testre szabottat. Helyette választunk a raktáron levők közül, azokból lejön még valami kedvezmény is, és legalább nincs ott a kísértés, hogy telepakoljuk mindenféle hülye extrával... És, ha már Dél-Budán jártunk, elmentünk a New Garden kertészetbe is. Sajnos, a 20-30 ezer körüli előnevelt fák azért még nem túl nagyok, de 100-200 ezer körül vannak egészen méretes példányok is. Így elsőre maradnunk kell a kisebbeknél, de azt fontosnak tartom, hogy minden lakószobánk ablak előtt már legyen valami fának látszó tárgy, mire beköltözünk! 
Már sejtem is, miért lesz jobb az életünk, ha kiköltözünk. Ott csak modemes internet lesz, az is telepített rádiótelefonon, 15-20 kbps sebességgel. Vagyis csak levelezés és lényegre törő, információgyűjtő böngészés lesz (meg ZeBlog feltöltés, azt nem hagyom ki :-). Neten lógás helyett fák locsolása, zebegényi túrák. Remélhetőleg jobb alvás, hatékonyabb munka. Budapesten tárgyalások, egy napra több összeszervezve, közte szélessávú netezés az elvonási tünetek enyhítésére. Ha okosan csináljuk, csak az a kétszer egy óra út lesz elvesztegetett idő, de vezetni meg szeretek, így azt hobbinak tekintem. |
|
Kezd körvonalazódni a budapesti irodánk (mit irodánk, irodáink!) helyzete is. Amíg el nem adjuk, addig főként a lakást használjuk annak, de van két baráti hely is, ahol befogadnak egy-egy tárgyalás erejéig, mégpedig infrastruktúra használattal, titkárnővel, számítógéppel. És kinek melyik tetszik, oda jön tárgyalni, mert lesz irodánk Pesten és Budán, hegyormon és lapályon, jó közlekedéssel és világtól távol, földszinten és emeleten egyaránt... |
|
A hely szelleme megszállta Andrást. Elő-előkapta a mappáját és tető-felülvilágítóra skiccelgetett különféle megoldásokat, majd a vonaton hazafelé is még újabb verziókkal állt elő. Határozottan jót tesz nekünk a "kinti" levegő: a több oxigén vagy serkenti az agyműködést, vagy teljesen elbódít. Például úgy még nem tudtunk hazaérni Zebegényből, hogy utána ne ájultan zuhanjak az ágyba, mintha egy maratoni versenyen vettem volna részt. András meg éjszakába nyúlóan magyaráz(ná): a hosszan kinyúló déli fedett terasz nyitott pergolává alakul át, okulva a szomszédban hasonló tájolással és terasszal kialakuló siralmas fényviszonyokból. És igen, a déli fronton a nappaliban annyi ablakfelület lesz, amennyi csak befér! És hogy takarítani is tudjam őket, a legelső, "katedrális"-verzióban már kitalált perforált acél macskajárda fut majd előtte. A nyugati télikert tetejét viszont "lenyisszantjuk", helyet adva egy, az oromfalat követő felső háromszögletű ablaknak, hogy a dolgozó ajtajáig eljusson a fény... A fás-bokros katalógust böngészve csak most esett le a tantusz: ha van télikert, hófehér, nagy virágú trópusi magnóliám is lehet, amit olyan nagyon régóta szeretnék! Csak hát ami dél-Angliában terebélyes fává nő a védett falak mellett, az a mi klímánkon csak télikertben életképes. Szóval, akár a föld alól is, de szerezni fogok egy tővel, hely már van hozzá! :-) 
|
|
Egyre olajozottabban megy minden, délelőtt megyünk Vácra. Kigyaloglunk a Aral kúthoz, ott van egy elég jól felszerelt elektromos szaküzlet. Komoly hely lehet, mert ismerik a mi villanyszerelőnket is, ő is náluk szokott vásárolni. Végül is meglehetősen kedvező áron megkapjuk a kábelt és a jelölőszalagot (ez utóbbit a kábel fölé ássák majd be 20-30 centivel, hogy ha ott markolászna valaki, ne rögtön a kábelt találja meg). Már berakták egy furgonba a kábelt, mi bepattanunk, és hajtunk kifelé. A srác elég szótlan, már Zebegényben járunk, mikor elmeséli, hogy riasztórendszerekkel foglalkozik, és hogy ne felejtsük el becsövezni az áram mellé azt is még idejében. Mondom neki, hogy építész vagyok, és mint ilyen, előre tervezek :-) Lerakjuk a kábelt a szomszédnál, és búcsút veszünk tőle. A szomszéd egyébként nagy munkában van: kürtőt készít éppen a konyhai elszívónak. Egész helyes kis konyhát épített, fából és bontott téglából, kerámia munkapulttal. Segítek szerelni, közben beszélgetünk. A legfontosabb: úgy alakultak a dolgai, hogy valószínűleg a télen is itt lakhatunk. Az autót viszont nem tudja egész télre itt hagyni, azaz mégis csak vennünk kell egyet. Ez elég érdekes lesz... Nem tudom, milyet lehet kapni pár százezer forintért, de muszáj lesz megbarátkozni vele. Mutatja, hogy milyen szép jegenyéket ültetett arra a részre, amerre a nappalink néz majd. Én örülök neki, mert ugye a két telek között nem lesz kerítés, így azok a fák vizuálisan olyanok lesznek, mintha a mi telkünkön állnának. Megbeszéljük a markolóssal az árokásást is. A múltkor ugyan még kevesebbet mondott rá, de azzal indokolja, hogy be is kell temetni, a villanyoszlop mellett kézzel kell ásni, stb. Elhiszem neki, bár nem örülök az ilyen utólag kiderülő dolgoknak. Mindegy, a lényeg, hogy a hét végén meglesz a kábelfektetés, és ha a villanyszerelő visszaért a szabadságáról, kb. két hét múlva tényleg ott lesz az áram a telken. Utána ellátogatunk egy építési vállalkozóhoz. Igen halk szavú ember, túl vidámnak sem látszik, de nem is szórakoztatnia kell majd, hanem házat építeni. Ahhoz viszont szemmel láthatóan ért, mutat jó pár referenciát, és vannak köztük komoly munkák is, könyvtár meg ilyesmi. Ő is el tudná vállalni fél éven belüli építési idővel a házat, 2 hét múlva ígér árakat. Van egy olyan érzésem, hogy szívesebben és jobb kedvvel foglalkozik az anyaggal, mint az emberekkel, de ez egyáltalán nem ellenszenves vonás, kicsit magamra ismerek benne. Említi, hogy néha pont az a baja, hogy túl precízen, aprólékosan is dolgozik. Ez nekem csak akkor lehet gond, ha emiatt késnénk, egyébként csak támogatni tudom. - Én nem a pénzért, hanem a munka öröméért dolgozom! - mondja. Nem bírom megállni, hogy ne közöljem vele: - Nekem ez az ajánlat teljes mértékben meg is felel! :-) Láthatóan ő is értékeli, hogy most keresek kivitelezőt és nem az utolsó pillanatban. Talán azt is sejti, hogy ennél a háznál mindenről lesz kiviteli terv, ellenben nem lesz annyi átgondolatlan, utólagos módosítás, mint más új házaknál. Viszont neki sincs mindenre embere, így a villanyszerelő helye bombabiztosnak látszik a projektben, de kell keresnem gépészeket is. Ez azonban részletkérdés. Igazi dilemma elé akkor kerülök, ha túl egyforma árakat is kapok a két kivitelező-jelölttől, akkor tényleg nem tudom, hogy fogok választani közülük. Végső esetben pénzfeldobással... Alkudozni nem akarok, mert elvenné tőlük a munka örömét, ezt a házat pedig jó kedvvel, és nagyon gondosan kellene építeni. Ez persze nem csupán holmi emberbaráti eszme: hiszem, hogy összességében jobban járok, ha szívesen dolgoznak nekem. Most már csak tényleg a kivitelezőkön van a sor, hogy valami kedvező árral álljanak elő! Ja, és mesélt arról is, hogy sokan nem kedvelik itt a főépítészt, mert átalakíttat, nem fogad el terveket, beleköt mindenbe. Ez persze kétélű dolog, remélhetőleg csak a nem egyeztetett, egyértelműen szabályokat megszegő tervekkel bánik így. A vonaton hazafelé, felhívtam egy régi ismerősömet, aki víz-gáz-fűtésszerelő, és elég sok munkánál dolgoztunk már együtt. Vállalna-e munkát Zebegényben. Hát, nem nagyon... Mondom, ez egészen speciális ház lesz, mert én fogok benne lakni. Na jó, akkor a kedvemért! Ez nagyon jó hír, mert a ház értékének nem kis részét teszik majd ki a padlóburkolatok, nem szívesen törném fel őket később, ezért csak tökéletes minőség felel meg a padlófűtés és az egyéb csövek környékén. Rájuk sokkal szívesebben bízom a házat, mint valaki ismeretlenre - egyszerűen túl nagy a kockázat, csak biztosra szabad menni. |
|
Ez a nap nagyon feldobott! Délelőtt kimentem Veresegyházra, ahol ismerőseinknek családi háza épül éppen. Elbeszélgetek pár órát a nemrég említett kivitelezőkkel. Az összkép nagyon pozitív. Azt hiszem, ők igazán gondosan és jó hangulatban építenék fel a házunkat. Ketten dolgoznak együtt, társakként a vállalkozásukban. Mikor megemlítem, hogy a külső kőburkolat görbeségét fél liter kötelező reggeli pálinka technológiai előírásával biztosítanám, összenéznek, és szinte egyszerre mondják: - Józsi! - és komoly képpel elmesélik neki az ajánlatot. Majd rögtön mentegetőznek, hogy nehogy félreértsem őket, ők mindig ugratják egymást, viccelnek. Mondom, felőlem velem is, nyugodtan, de a házzal sose tegyék. Elkomolyodnak, bólogatnak. Átbeszéljük a terveket, 2-3 hét múlva adnak árajánlatot. De megerősítik, hogy jövő tavasszal kezdhetik a mi házunkkal az évet, számíthatunk rájuk. Igazából, velük csak annyi probléma lehet, hogy az embereiket is el kell szállásolnunk, és hogy egyes munkákra ők is csak alvállalkozókkal szerződnek. De erre talán legegyszerűbb lesz annak a 6-8 embernek kibérelni egy kis nyaralót, fűteni végül is úgysem kell az építés alatt (mert a legtöbb ilyen nyaraló nem fűthető). Ezzel személyesen is motiválttá tennénk őket az októberi befejezésben :-) Reggel beszéltem a kábelesekkel is, pénteken lehet menni érte. A markolós csak holnap kezdi el ásni az árkot, mert gyengélkedett a gépe. Viszont megpróbálja a múltkori árkot kiásni újra, és a másik vezeték fölé tenni. És ma hívott Miklós öcsém, megvette a telkeket, immár telektulajdonos kollégák lettünk. Csak neki könnyebb, mert ő nem akar építkezni. Mondtam neki, hogy megnézem a közművesítési lehetőségeit, most már rutinos vagyok ilyesmikben. Azért, hogy ne teljen a nap bosszankodás nélkül: kirótták az illetéket, ma a nagyobbik telekrészre szólót kaptuk meg. Ami felháborító, hogy mivel ketten vettük, fejenként szabták ki, és 6 ezer forint eljárási költséget is felszámoltak. Ez az öt kis telekre összesen 60 ezer lesz. Pár nyavalyás levélért kicsit sokallom... Ja, és kiderült, hogy nem is a jóságos Tibi bácsi telefonja lendítette át a holtponton az ügyünket az ELMŰ-nél. Szeretném hinni, hogy állhatatosságunk nyerte el jutalmát, de persze a lényeg az eredmény! Az az ELMŰ-s ismerősünk, aki ígérte, bizonyára még azóta is számítja a szükséges vezeték-keresztmetszetet, mert nem hallottam róla azóta. |
|
Ma megint telefonálással töltöttem a napot, de nem eredmény nélkül. Megrendeltem a kábelt, letárgyaltam az árokásást, beszéltem a villanyszerelővel is. 145 méter kábel fog kelleni, az egész villamosítás mindenestül 250 ezer körül lesz majd, más költség már nem nagyon lesz ezen felül. Még annyit változtatunk, hogy lesz a telken egy zárható áramvételi hely, hogy az építkezés közben onnan láthassuk el a gépeket, és ne a szomszédból kelljen áthozni. A villanyszerelő csak két hét múlva fog ráérni, addigra talán már kint is lakunk... Most a házat rajzolom, hogy tudjak mit adni holnap a kivitelezőnek. Ez egy érdekes terv lesz, mert rajzi kidolgozottságban nem üti meg az engedélyezési terv szintjét sem, de lesznek rajta kivitelezési jellegű infók, anyagmennyiségek. Ahogy jobban belegondoltam, bővel elég csak munkadíjakra kérnem ajánlatot, az anyagokat úgyis én fogom beszerezni. És csak olyan forrásból, ahol hajlandók jelentős kedvezményeket adni... Várom a statikus barátomat is, hogy mondjon legalább valami nagyságrendi becslést a faszerkezetekre, mert annak is kell az ára. Mert igények azért vannak... Az asszony nem adja alább 15x15 cm-es látszó gerendáknál, ez is egyike a fixa ideáinak. Egyáltalán nem könnyű ennyi, mindenhonnan összehordott ötletet egybegyúrni. Most éppen azon dolgozom, hogy ha már ilyen rohadt nagy gerendák kellenek, akkor legalább legyenek valahogyan a tartószerkezet részei, mert utálnék álságos dolgokat beépíteni. Tényleg komolyan felmerült bennem, hogy mással terveztetem meg a házunkat. És én csak hátradőlnék a székben, és hallgatnám, hogy magyarázza neki Ágicza az igényeit... |
|
Jelentősen bővült kis lakóparkunk a legutóbbi állapothoz képest :-) És még fog is, mert az alaprajzi rendszerrel csak a munka egyik fele van meg. 
A homlokzati megjelenést és az épülettömeget eddig is sokat nézegettük, és annak megfelelően alakult az alaprajz. De amint eldőlt, hogy alapvetően hosszúkás lesz az épület, keresztben csatlakozó nyeregtetőkkel, utána már csak az alaprajzon gondolkodtunk. Most az nem csak, hogy rendben van, hanem annyira körbejártuk már minden lehetséges szempontból, hogy ha kell is változtatni rajta, az rögtön menni fog. A homlokzat markáns elemei lesznek az oromfalak mind a négy oldalon. Már hallgató koromban is gyanakodva szemléltem azokat, akik mindenféle lila ködös magyarázattal indokolták a döntéseiket, ezért én csak azt mondom: így szerintem jól néz ki a ház. Van egy egész távoli templom-jellege a fő tömegében, de a legelső tervünk bazilikális szerkezete után ez nem is csoda :-) Na, azért egy kis lila köd mégis: ...amint ebből is látható, házunk mintegy a tervezés templomaként készül, a legbensőnkből fakadó, ösztönös elrendeltséggel. Falai lehatárolják a Bent terét és egyesítik a Kint végtelenjével. Homlokzataival megnyílik minden égtáj felé, és... (Ági közölte, hogy elválik, ha ezt folytatni merem :-) Még nem tudtam meg, mekkora kábel kell, de remélem, hamarosan meglesz ez is. Este beszélgettünk a tegnap említett kivitelezőről azzal, aki ajánlotta. Kiderült, hogy még éppen jókor jelentkeztünk be nála, ha jövő tavasszal kezdenénk építeni. Becsületes, jómunkásember, akit kézről-kézre adnak az építtetők. Csütörtökön kimegyek megnézni azt a házat, és viszek neki rajzokat a miénkről. Legalább egy becsült árat szeretnék tudni, hogy eldönthessem, ki építi a házunkat. A másik vállalkozóról nem tudok még ennyit, de azt hiszem, hamarosan el fog dőlni ez is. |
|
Elkészült az alaprajz, olyan hihetetlenül egyszerű, logikus és letisztult formájú, igazi építész-alaprajz. Igaz, hogy nem is hagyott minket aludni, de a lényeg, hogy megvan! :-) Most egy kis berendezés kell bele, apróbb finomítások, és úgy tűnik, ez lesz a végleges forma. Már azon mélázok, milyenre csinálom a konyhát, és hogy milyen trópusi virágerdőt telepítek a télikertbe! Tegnap egy majdnem kész házban jártam, és egy, a nappalinkhoz hasonló méretű teret láttam, kb két méteres terasszal előtte, és sajnos meglehetősen sötét volt... Azon járt az agyam, hogy a mi majd' hét és fél méter hosszú nappalink középső része kapni fog-e elegendő természetes fényt, hiszen a déli oldalon hosszan kinyúlik a fedett terasz, az északin meg csak szórt fény jön be. Ez az, aminél csak a benapozási tanulmányok fognak megnyugtatni, bár, a legjobb az lenne, hogy középre betennénk egy felülvilágítót, hogy közvetlen napfény is érje a helyiség közepét. 
A helyiségek, ha esetleg nem derülne ki a rajzról: balra két dolgozószoba, nappali-étkező-konyha, az előszoba ívén belül gardrób-háztartási, az íven kívül WC-mosdó, garázs-műhely-tároló, hálószoba. Ez utóbbi, mint a kollégiumokban, beépített mosdóval, ami nagyon praktikus. A kád már nem annyira kollégiumi utánérzés, de nem lesz rossz... És az egész 145 m2, télikerttel együtt. |
|
Ma este beszéltem az ELMŰ-s sráccal, aki annak idején megígérte, hogy utánanéz. Ő is csak annyit tudott meg akkor, hogy nem találták a kérelmünket. Ezek szerint K. úr betette a fiókjába jól, és csak ő tudta megtalálni. Holnapra kiszámolja nekem, hogy milyen keresztmetszetű kábelt kell vennünk. Beszéltem még egy kivitelezővel, aki vállalná is a munkát, és még mindig csak jókat hallok róla, pedig már majdnem kész az a ház, amit épít! Ez már megfontolandó... Amúgy az lesz a taktikám a választásnál, hogy a megkeresett vállalkozók csak komoly referenciákkal rendelkező profik lesznek, akiket személyes ismerős is ajánlott, és közülük már bátran választhatok az áraik alapján. Így árban is jól járunk, de biztos lesz a minőség is. Azt hiszem, ezen nem szabad spórolni, és állítom, hogy mindent összeszámolva még jobban is járok, ha pénzt keresek az alatt az idő alatt, amit túl olcsó kivitelező esetén idegeskedéssel, telefonálgatással és rohangálással töltenék. Ági utánanézett az előnevelt fáknak. Pár darabot elültetünk még az ősszel a legfontosabb helyekre, ahonnan takarni kellene a házat (vagyis körkörösen :-), a többit pedig majd az építkezés után, ahogy marad rá pénzünk.
A ház alaprajza szép lassan összeállt. A funkciók 'gombócvázlata' már régóta csaknem változatlan, apróságok alakulnak még. A homlokzatot is kezdem egyre tisztábban látni magam előtt. Három anyag fog megjelenni rajta: kő, tégla, fa. A kő, mint legmasszívabb elem, a lábazaton és a sarkokon, a tégla a falakon és a belső terekben is néhol, a fa pedig a tetőben és a nappali rácsos tartóin. 
Arra is gondoltam, hogy a nappali padlója legyen igazi kő. Vagyis nem kerámia, hanem viszonylag sima kőlapok, valami hasított burkolókő. Ami általában teraszokon, kertekben szokott lenni. Nekem tetszik az ötlet, de van, akinek még barátkoznia kell a gondolattal... Arra is gondoltam, hogy vörös klinker- és fehér mészhomoktéglával megcsinálhatnánk akár a házat céges színekre is :-) |
|
És tényleg csak ennyi hiányzott, mint egy béklyókból szabadult sasmadár, az uram rajzol, ihletetten, ingázik a papír és a gép között, ez már az igazi, a MI házunk lesz, nagyon jó érzés... Fél órás időközökben egyeztetünk, mutat ezt-azt, kérdez, átrajzol, alakít, ívesít és sarkosít, mint az agyag a szobrász keze alatt, alakul újra és újra a forma. Fura, hogy míg minden más munkánál segít, hogy ott vagyok és van kivel megbeszélnie a térformálást, most az kell, hogy ne is menjek a közelébe, hagyjam magától alkotni. Komolyan, csak most döbbentem rá, mennyire szeretné, hogy nekem tetsző legyen a ház, és emiatt a görcsös megfelelni akarás miatt nem haladtunk: az egész eddigi tervezés kísértetiesen hasonlított arra, amit egyik madárfajta csinál: a hím gondosan megépíti a fészket a legjobb tudása szerint, a tojó odamegy, szemrevételezi, és ha valami nem tetszik neki, porig rombolja, és kezdődik az egész elölről... És bevallom, most egy kicsit szégyellem magam emiatt... Holnap egy erre szakosodott faiskolában szétnézek koros fa-ügyben, mert szeptemberben öt-hat lombkoronás nagy fát el szeretnénk ültetni, hogy ne egy frissen kiültetett baba-kertet kelljen nézni, ha jövő ősszel beköltözünk. |
|
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, ez az alaprajz már nagyon nem akar változni, mondhatni, végre elérte ideális formáját. Ami újdonság a házon, az az egyre több tégla, a kő visszaszorulóban van. Ami pedig a dilemmát okozza, az a tető. Mivel egy mozgalmas formát szeretnék, ezt nem könnyű összeegyeztetni a falakkal. A homlokzatokon is fél-egy métereket ugrik a fal ki-be, így jelölve ki az egyes helyiségeket. Rengeteg vívódás után megegyeztünk abban, hogy hagyom Andrást szabadon alkotni, hiszen sokkal gördülékenyebben megy minden, ha nem szakítom meg a gondolatmenetét unos-untalan a saját ötleteimmel. Nagyon nehezemre esett, hogy ne szóljak bele, de legbelül tudom jól, hogy ha nincs az a kényszer, hogy az én fixa ideáimnak feleljen meg, rögtön nekilódul a fantáziája, és hihetetlen dolgokat fog ebből a házból kihozni, csak hagyni kell. Így aztán "takarékra tettem" magam, ő meg 6B-s ceruzával (nem is, 2B-s szerkesztő Rotringgal) és 3cm-es, lobogó hajjal :-) nekiállt rajzolni... |
|
A Házikó projekt jelenleg a v5.3-nál tart, ez az első stabil verzió :-) Nem is tudom, hogy történt, de ez Áginak is tetszik. Vagy csak rájött, hogy akármit is szeretne, ezt a házat én tervezem. Mondta is, hogy egyből ki lehet szúrni az építészek saját házait. Most már tudom, hogy miért. Aki életében egyetlen házat tervez saját magának, az éveken át csiszolgatja az elképzeléseit, és ugyan lehet, hogy én szakemberként végül sokkal jobbat tervezek neki, de akkor is, az ötletei és elképzelései abszolút az ő képére formált házat eredményeznek. Ehhez képest, én sokféle embernek terveztem már sokféle házat, és mindegyikben volt valami, amit abszolút magamból tettem bele, amit saját magamnak is megcsináltam volna... ha én is akkor és én is arra a telekre építettem volna. De a saját házamnál egyszerűen nem akarom elkötelezni magam egy megoldás mellett, és túlságosan is törekszem a tökéletességre. Így keletkeznek a végletekig leegyszerűsített, tiszta formák, ahol az élményt a térrel való játék adja meg. Beleegyeztem egy majdnem 50 négyzetméteres nappali térbe, pedig eredetileg nem akartam nagyot. De olyan fedélszék lesz felette, hogy azt meg kell csinálni! Áginak lesz dolga, míg berendezi, de az a tér akkor is jól fog mutatni, ha csak két kerti széket teszünk bele. A pénzbeli korlátokat inkább úgy kívánjuk kezelni, hogy ha el is fogy a pénzünk, tervezetten fogyjon el: azaz ne az építés közben hirtelen, és aztán ott állunk pénz nélkül, egy félkész és lakhatatlan házzal. De a falak a külső kőburkolat nélkül is megfelelnek a hőtechnikai előírásoknak. A fürdő halasztható, ha lesz egy zuhanytálca a háztartási helyiségben. A télikert szintén megépíthető később. És a lényeg, hogy a ház ezek nélkül is lakható lesz! |
|
És azért valljuk be, az asszonynak sem könnyű tervezni. :-) Most próbálom ki, mennyire bútorozható az ötös verzió a hatalmas, boltozatos rácsostartós nappalival- és csodálatos módon még mindig 140 nm körül van a ház, és lesz télikertünk is! A tető hajlásszögén még mindig vívódunk, volt a kereszt alakú ház középső traktusa lovagvárakat megszégyenítő, masszív kőtömeg is, de most ízlelgetjük a laposabb hajlásszögű tetőt. Még minden annyira képlékeny, de ez a biomassza már magában hordozza az igazi ház ígéretét... |
|
Elkezdtem körbeérdeklődni autóbérlés-ügyben. Egy biztos autó már van, és - egészen fejlett üzleti modell szerint - lízingelhetem: ha maradhatunk egész télen Zebegényben, talán már megérné megvenni, és a vételárba beleszámítana az addigi bérlet is. Azért megvárom, mit mond a szomszéd az ő autójára. Áregyezés esetén persze övé az elsőbbség, de megnyugtatóbb, ha nem ő az egyetlen lehetőségem. A Házikó v.4.0, amiről a legutóbb már írtam, alaprajzilag nagyon rendben van, de kicsit snassznak érzem. Nem könnyű az embernek saját magának tervezni... De ahogy kezdek tisztába jönni saját magammal, az elképzeléseimmel, az építészethez és a környezethez való viszonyommal, úgy kerülnek a helyükre az egyes részletek. Még messze van attól a ház, hogy igazán a magaménak érezzem, de már elfogadhatónak tartom. Persze, ez kevés: nekem olyan ház kell, amire egyértelműen azt mondhatjuk: ez az igazi! Különben járkálhatnék az engterv-módosításokkal az önkormányzathoz egész télen... Jelenleg ott tartok, hogy lassan már kisebb lakóparkká nőttek a telken és környékén a ház különböző, félkész verziói: 
|
|
Ma azzal az elhatározással keltem fel, hogy elküldöm az ELMŰ PR-igazgatójának a ZeBlog linkjét, okulásul, aztán indul a sajtókampány. De előtte még felhívtam a váci irodát, hogy bediktáljam a helyrajzi számokat. És, láss csodát: ma - bár még betegállományban van - bent járt náluk K. úr, aki megtalálta a kérvényünket, és megkapjuk a 32 ampert! Ezennel visszavonom egy részét annak a sok rossznak, amit róluk mondtam. Persze, már soha nem fogom megtudni, hogy az eltökéltségünk váltotta ki ezt a hatást, vagy egyszerűen csak most jutott el idáig az ügyintézés, de végül is meglesz az áram a telkünkön, és ez a lényeg. Három hónapba tellett! Köszönöm K. úrnak a közreműködését, és T. úrnak, hogy végül is nem mondott nemet. És - ami külön öröm - nem kellett vesztegetni sem. Pedig volt, aki mint magától értetődő eljárást tanácsolta, mert neki is csak úgy sikerült megoldani a megoldhatatlant... Innentől fogva már begyorsulnak az események. Felhívom a markolóst, hogy lehet ásni az árkot a vezetéknek, meg a fák helyét is kiemeli egyben, ha már tudjuk, hogy hol lesznek. Jövő hét végén már ásunk. A villanyszerelőt is ráizzítom a témára. Jövő héten valamikor megcsinálja a bekötést és az órahelyet, aztán jöhet az ELMŰ, és meglesz az áram. Ha már telefonálok, nem végzek fél munkát: beszélek egy építési vállalkozóval. Most még persze csak bejelentkeztem nála, hogy valamikor kimennénk egy ismerkedő beszélgetésre. Eszembe jutott egy tökéletes megoldás a határidők tartására (bár neki még nem említettem). Mert ugye, ha kinn is lakhatunk albérletben, jövő október-november táján visszajönnek, és nekünk addigra már bent kell tudnunk lakni a házunkban. Szóval az ötletem az, hogy nem kötbért kérnénk a vállalkozótól, hanem ha nem lesz meg a házunk határidőre, akkor nála lakhatunk, amíg el nem készül :-) A földmérőt is felhívom, szintén jövő héten valamikor megcsinálja a telekegyesítést és a felmérést, és a vázlatunk alapján kitűzi még a fák pontos helyét is. Megszoktam, hogy csak annak örülök, ami már biztos és megvan, de azért maradjunk annyiban, hogy kicsit már most is vidámabb a kedvem a házunkat illetően... |
|
Hát igen, a személyes ügyintézés csodákat tesz! Nézzük rögtön az ELMŰ-t... Bemegyünk a váci irodába. Megtudjuk, hogy K. úr betegállományban van, és lesz még hosszabb ideig.A kérvényünket egyszerűen nem találják... (Mi az, hogy nem találják?!?) Csak az áprilisban leadott van iktatva, a májusi nem. Az áprilisit ezek szerint továbbították a központnak. De miért azt? Na és a májusi? Felhívják K. urat, aki szerint ott kell lennie az asztalán. Átnézetem a hölggyel az egész stócot, de nem találja. Mesélek neki T. úrról és a vele folytatott beszélgetéseinkről. El sem hiszem: megadja T. úr mobilszámát. Legott fel is hívom, de ő csak arról a kérvényről tud, amit áprilisban adtam le, a másik még nem járt nála. Lehet, hogy K. úr a kórházba vonulása előtt félretette valahova és most nincs meg? Megírom újra, de a helyrajzi számot nem tudom fejből, azt majd holnap bemondom nekik telefonon. Ezt sem hiszem: megkapom a váci iroda telefonszámát is (érdekes módon ez budapesti szám, de mégis ott csöng ki)! Amit féltett titokként őriznek, nehogy mindenféle ügyfelek a nyomorult kis kérdéseikkel zaklassák őket. És én tudom, mivel tartozom nekik: én sem mondom meg senkinek ezt a telefonszámot, még ha 238-3430 felé vágnak, akkor sem! Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek az egészen. A következő állomás Zebegény, ahol V. úrral beszélünk a kérvényünkről. Elnézést kér, és megígéri, hogy holnap postázza. Kis cetlire fel is jegyzi magának, hogy tényleg ne felejtse el. Kérdezem a rendezési tervről, szerinte novemberre várható. A telekegyesítést nem tudja biztosan, hogy náluk is kell-e engedélyeztetni, vagy csak a földhivatalnál, de itt 25 ezer lenne az illetéke, amitől szíve szerint megkímélne minket. Furcsa ellentmondás, hogy amíg egy szolgáltatónál egyszerre tombol a fejetlenség és a bürokrácia, addig egy igazi hivatalban ezidáig abszolút emberi hangokkal és segítőkészséggel találkoztam csak. És valahogyan ő is megtudta a váci ELMŰ telefonszámát, amit rögtön meg is oszt velem. Ez elrendeltetett: ezen a napon nekem meg kellett tudnom azt a számot, és a sors a jelek szerint nem bíz semmit a véletlenre. Ezután kimegyünk a telekre. Azt hiszem, gyakrabban kellene ide kijönnünk, mert amikor itt vagyok, sokkal biztosabban érzem magamban, hogy érdemes lesz ide kiköltözni, és érdemes elviselni ezt a pár kellemetlenséget. Ha már kint lakunk, baromira nem lesz érdekes, ki segítette és ki hátráltatta a terveink megvalósulását. 
Így néz ki most a telkünk, és a keleti oldalon, az úttest túloldalán lévő domb. A gaz egyre magasabbra nő, bár nekem most minden tetszik, ami természet és zöld. 
Míg a telek egyik felén csak csicsóka terem, a másikon mezei virágok nyílnak, és mindenfelé bogarak és egyebek röpködnek. Három óra alatt két autó ment el arrafelé, és a civilizáció egyetlen hallható jele a távoli harangzúgás. 
Addig is megszálljuk a szomszéd teraszát. Először nagyon berzenkedett ez ellen a kutya, ugatott és egyszer nekem is ugrott, de kicsit ráordítottam, erre bölcsen elhúzott jó messze. Leülünk a teraszra, mire odajön, és meglepő módon, csöndben leheveredik elénk (elismerte, hogy alulmaradt?). Két óra késéssel, de megérkeznek a szomszédék is. Megmentenek a szomjhaláltól, beszélgetünk. Felvázoltam egy elképzelést a házunkról (erről majd mesélek még bővebben), ami kimondottan tetszik nekik is. De a lényeg a ház, hogy bérbe vehetjük. Különös ajánlattal élnek, bár van benne ráció: lakjunk itt 1-2 hónapot a nyár végén, hogy lássuk, mennyire jó itt nekünk. Aztán, ha minden jól ment, nekünk is tetszett a dolog (és a ház is egészben maradt :-), akkor áprilistól novemberig a miénk lehet. Esetleg a két időszak között is. Ez lenne a legjobb, szívesen laknék már itt! Viszonylag könnyen megállapodunk, úgyhogy nincs akadálya a kiköltözésünknek. Két hét múlva kiderül, pontosan mikortól lehet miénk a ház. Az egyik autót is itt tudnák hagyni nekünk, de hogy mennyiért, azt már nincs időnk megbeszélni, mert indulnunk kell a vonathoz. |
|
András bezuhant az ágyba, holnap korán kelünk, így sem fog túl sokat aludni. Hihetetlen munkabírása van, de most már kezdek aggódni érte, annyira elnyúzott az utóbbi egy hétben. És ez azt is jelenti, hogy olyan, mintha egy időzített bomba ketyegne mellettem, elég egy görbe tekintet, és robban. Meggyőződésem, hogy csak az tartja benne a lelket, hogy van miért dolgozni, hiszen a saját otthonunk lebeg a szeme előtt... Végre nekiültünk és elkészült az első skicc, ami működőképes és mindkettőnknek elfogadható. Van benne elég négyzetméter, viszonylag nagy az alapterület, de az alacsony hajlásszögű tetővel gyönyörűen belesimul a környezetbe, a szomszéd ház, bár feleakkora, mégis a jóval meredekebb tetővel majdnem akkorának tűnik a 3D-s képeken, mint a mi házunk. Kívülről még nem az igazi, most még mondhatni csak a funkcióséma van meg, ezt kell felöltöztetni és tovább finomítani. Nagyon tetszik már előre is, hogy a ház kívülről szeszélyesen kanyargó kőfalakkal lesz beburkolva, és minden sarok helyett inkább lágy ívek lesznek, de ezt még ki kell nagyon találni. |
|
Hetek óta ez az első nap, hogy szusszanhatok egy kicsit. Az ELMŰ-ről természetesen még semmi hír, lassan én is kirakhatom a bannert, mint a 168 óra: "Már 47 napja nem tudjuk, mi van a kérvényünkkel..." :-) Mi a bánatos lóizé van ott az ELMŰ-nél?!? Eléggé kimerített a munka, és tele a hócipőm az ELMŰ nevű fekete lyukkal. De ez az elkeseredés most alkotó energiába fordult. Elhatároztam, hogy holnap kimegyünk Vácra és személyesen érdeklődjük meg K. úrnál, hol tart az ügyünk. Valamint a szomszédunkkal is megtárgyaljuk a ház kiadását, mert nekünk is terveznünk kell az életünket. Mondhatnám, hogy megszállt az ihlet. Mintha betéptem volna, de nekem ehhez nincs szükségem anyagra. Valamiféle módosult tudatállapotban nézem a fákat a tévében, mert a telekre emlékeztetnek. Aztán leülök, és megrajzolom a házunkat. Az elmúlt hetekben, ha nem is rajzoltam, azért formálódott a gondolataimban a ház képe. Most leültem, és meglehetősen lényegre törően felvázoltam a ház fő tömegét és a helyiségek elrendezését. Ágicza persze megszenvedi ezt, mert ilyenkor maximálisan érzékeny vagyok, és egyetlen rezdülése sem kerüli el a figyelmemet, ahogy nézi az alakuló tervet... De legalább tudom, mi mennyire tetszik neki. Nagyon egyszerű az alaprajz. Mondhatni, nevetségesen egyszerű, de talán az a legjobb... Még kicsit gördülékenyebbé tesszük, ívesítjük bent, és rendben lesz. 140 m2 egyébként, de kívülről nem olyan vészesen nagy a ház. A homlokzatot még meg kell álmodnom hozzá, mert egyelőre csak funkcionális, benapozás tekintetében is ideális, de ez nem egy építész háza. Azt akarom, hogy elsőre kitűnjön a házunk a többi sorából. Nem a méreteivel, hanem a terepbe illeszkedéssel. Még nem felejtettem el a földből kinövő, szabálytalan fatörzs előképét és a mesebeli jelleget. |
|
Úgy látszik, ez a nap a hetes jegyében telik... bár nem hiszek a számmisztikában. :-) Egy újabb kép festésén töröm a fejem, pontosabban egy triptichon fog készülni, amit a leendő nappalinkban a kanapé fölé szánok. Emellett tanulgatom szorgalmasan a képgyártó program rejtelmeit, hogy Andrásnak egy kicsit segíteni tudjak a munkájában. Kinézek az ablakon, itt reggeltől estig dolgoznak a munkások egy hatalmas társasház építésén, és mindig elgondolkodom, hogy jövő ilyenkor már a saját építkezésünkre lesz ilyen teljes rálátásom, remélem, az azért nem lesz ennyire zajos! |
|
Nem várunk tovább a telkek egyesítésével. Ma beszéltem a földmérővel, amint lesz egy kis időnk kimenni a telekre, megcsinál három dolgot is: 1. kitűzi a telkeket, hogy pontosan tudjuk a határokat, 2. megcsinálja az egyesítést (mert most 5 kis telek, 0,8-8 m közötti szélességekkel), és 3. felméri a domborzatot is, hogy meg tudjam építeni a terep modelljét, amire a házat ültetem majd. A villanynak ásott árkot majd utólag lemérem, végül is azt elég az úthoz képest megadni. Mondjuk, a domborzat felmérése nem fog túl sok meglepetést eredményezni, de nem árt tudni pontosan a kis lejtéseket is, a földmunkákhoz ill. a vízelvezetés tervezéséhez. |
|
Elszomorító. Ez az ELMŰ, mint egy fekete lyuk, sorra elnyeli a segíteni szándékozó közbenjárókat. Legalább is a jelek szerint... Sajnálom, hogy nem tudok másról írni, de egyszerűen nem megy tovább addig semmi, amíg nincs áram. Még az önkormányzattól sem kaptuk meg a közterület-foglalásit. :-( |
|
Azon veszem észre magam, hogy egyre több érdeklődéssel nézem az utcán az autókat. Pedig nem is biztos, hogy rögtön kell vennünk, ha albérletbe költözünk ki Zebegénybe. Viszont már a gondolat is felvidít, hogy hamarosan ott lakhatunk, még ha egyelőre nem is a saját házunkban. Azzal ugyan számolnom kell, hogy több munkát és költséget jelent majd a Budapestre való bejárás, de ennyit mindenképpen megér. Akár már most is kiköltöznék, tekintettel az itteni elviselhetetlen melegre... A hét végén talán lesz egy kis időm a ház megrajzolására is. Szándékosan nem tervezést írok, mert az most is folyik,csak gondolatban. Ennyi érlelés után már nem lesz nehéz formába önteni. |
|
Ma este egy tetőtér-beépítést néztünk meg a jóságos Tibi bácsival. A leendő építtető szintén régi ismerősöm, és nem mellékesen egy országos napilap újságírója. Megkérdeztem, nem találná-e érdekes témának az ELMŰ ügyintézési metódusait, mert tudnék hozzá anyagot szolgáltatni... Ha a váciakkal nem is sikerült azóta sem beszélnem, de a központi számon sikerült kifognom egy segítőkész ügyintézőt (áldassék a neve!), aki felvette az igénylésünk adatait és megígérte, hogy utánanézet, mi történt a kérvényünkkel. Szerinte is lehet, hogy már intézik, és csak az olyan lassú, mert egyébként két héten belül válaszolniuk kellene. És, ha minden jól megy, lesz közvetlenebb és felsőbb szintű kapcsolat is az ELMŰ felé, csak még nem akarom elkiabálni :-) A házat tervezni persze azóta sem volt időm, de mostanában határozottan jobb a kedvem. Úgy érzem, kezdenek a helyükre kerülni a dolgok, és jó kis ház lesz ebből a kezdeti elképzelésemből. |
Maestro, 2003. 07. 31., csütörtök