ZeBlog archívum, 2003. augusztus

Ágicza, 2003. 08. 31., vasárnap #

Végre megérkezett a várva várt eső! Most is egyfolytában áztatja szépen a tikkadt földet, nagyon hiányzott már... Patak és a kerti tavacska is úgy tűnik, kezdi elérni a normális vízszintet, a növényzet mintha fellélegzett volna ettől a párás-hűvös időtől.

Szürkék reggel bóklásztak egyet, csüdig vizesek lettek pillanatok alatt, úgyhogy a Kövért a kötözött hasával inkább nem engedtem ki. Mondjuk, látta, milyen vizes még a terasz is, úgyhogy annyira nem is tiltakozott. Aztán a szürkék is hamar belátták, amikor az eső újból rendesen eleredt, hogy a mai nap nem kint fog eltelni, és amikor már a bundájuk is félig átázott, inkább bejöttek.

Fázós macskák mindenütt

Amint fentebb látható, a hirtelen lehűlés érzékenyen érintette az egész társaságot: a lányok szó nélkül bebújtak az első meleg takaró vagy ruhadarab alá, és rendületlenül alszanak. A fiúkat már mi takartuk be, de láthatóan nem vették zokon a dolgot... :-)


Maestro, 2003. 08. 30., szombat # este

Még a délután elugrottunk bevásárolni, és utána felballagtunk a hegytetőre, ahol a trianoni emlékmű áll. Fantasztikus innen a kilátás a Duna felé,

A Duna és a szemközti part

illetve a Börzsöny irányába is:

A Börzsöny

A házzal kapcsolatban is kezdenek letisztulni a gondolataim. A négy oromfalból csak az északin nem lesz ablak, a többit viszont szeretném megnyitni, amennyire csak lehet. És itt jött az ötlet, hogy ezeken az oldalakon lesz egy-egy erkély is! Nem valami vasbeton szerkezet, csak fa pallókból, kb. 1 m szélességben, a kinyúló tető alatt, annak tartószerkezetére téve, így alig jelent többlet költséget. Viszont jelentős összeget megspórol, mert az oromfalon lévő ablakok lehetnek mind fix üvegezésűek (kb. fele ár), elég egy erkélyajtó a kilépéshez és egy bukóablak legfelül, a szellőztetéshez.

Mivel a nappalinak hatalmas ablakai lesznek dél és nyugat felé is, télikert nem is fog kelleni. Lehet, hogy még terasz sem, mert ha a két nagy üvegajtót kinyitjuk, az egész nappali olyan lesz, mint egy két oldalt nyitott, fedett terasz!

Az már biztos, hogy a dolgozókat feltesszük a tetőtérbe. Az én térfelemnek keletre lesz ablaka (+ erkélye), dél felé pedig tetőablakai. Ágié pedig szintén délre néző tetőablakokat kap, és a nappali légterén át nyugatról is besüt hozzá a Nap. Nekem az sem lenne feltétlenül fontos, hogy elválasszuk a két teret, csak sajnos Ági olyan antiszociális, hogy nem akarja mindig azt a zenét hallgatni, amit én... :-)

Most már csak egy kis szabadidő kellene, hogy végleges formába önthessem a házat. Aztán leegyeztetem a főépítésszel, és ha minden rendben, készülhetne is az engedélyezési terv.

Tűnődöm néha azon, hogy nem támad-e még egy csomó ötletünk a fél év alatt, ami a tervezéstől az építésig el fog telni. De szerintem alapvetően rossz nyomon jár az, aki tökéleteset akar alkotni, miközben ő maga - és az igényei is - állandóan változnak. A legtöbb, amit megtehetünk, hogy mindenben meghagyjuk a lehetőséget a továbblépésre, a változtatásra. Jó alapokat teremtünk a legfontosabb szempontoknak megfelelően, aztán a részleteket még csiszolgatjuk. De a lényeg, hogy egyre több dolog tűnik véglegesnek, vagyis a tervezési folyamat - legalább is az építészeti része - a végéhez közeledik. Aztán persze ott van még a belsőépítészet, lakberendezés. Ezt Ági azért skicc szinten már most elkezdte, hogy a ház alkalmas legyen az elképzelései megvalósítására, de véglegesíteni csak az építész tervek elkészülte után fogja őket.

Annyi már látszik, hogy alapvetően egy barátságos, rusztikus otthont fogunk kialakítani. Az irodatér kicsit funkcionálisabb lesz, de nem kell nagyon elütnie a ház többi részétől.


Ágicza, 2003. 08. 30., szombat # délután

Hajnali fél hatkor kitántorogtunk a fürdőbe, átkötözni és kitisztítani az Öreg Kövér sebét. Valószínűleg gyakorlatlanságból, de nem sikerült tisztességesen átöblítenem a sebet, mert délutánra a dudor is nagyobb lett, és ráadásul összezárult a sebe! Kapom a telefont, kétségbeesve tárcsázom az egyetem sebészeti ügyeletét, ahol gyorstalpaló eligazítást adnak: a fecskendővel szépen szét kell nyitni a sebet, és úgy belefecskendőzni a fertőtlenítőt. Nagyon nem való nekem az a dolog, még szerencse, hogy sosem akartam orvos lenni, de csak megbirkózom a feladattal, és kötözni is nagyobb rutinnal sikerül, mint első alkalommal. Reggel megnézzük, Kövér sebe hogy reagált erre a drasztikusabb kezelésre. Úgy érzem, hogy ha hétfőig csak romlik az állapota, nem fogjuk megvárni a csütörtököt, nem akarok kockáztatni, inkább hamar műtsék meg, biztosabb kezekben van akkor, ha profik nyúlnak hozzá, mint hogy én bénázzak vele. És mi van akkor, ha elcseszem és csak ártok neki??!

Délután furcsa zajokra lettünk figyelmesek: valahol a környéken állati hangerővel bömböltetnek egy ricsajládát. Ez a legelső alkalom, hogy itt ilyen előfordul, tehát András kellő elszántsággal indul megtalálni a hang forrását. J. bácsiék is kint vannak a kertben, velük beszél először: az ő telkük fölött levő nyaraló tulajdonosai jöttek ki "bulizni", de a szomszédok már a telek egyik végéből elhajtották őket a mifelénk közelebb eső végére a neveletlen két fiatalt. J. bácsival megállapodtunk, hogy amint este 9 után is folytatják az audio-környezetszennyezést, átmegyünk és rendre intjük őket. Csodák csodája, 8 után, amint hideg lett, a zene is elhallgatott...

Átgázoltunk az egyre magasabb csicsóka-tengeren a telkünkre megnézni, hogy a ház körülbelül mekkora helyet fog elfoglalni. (A szürkék megpróbálnak utánunk jönni, Nyafika kétségbeesve nyafizik, mert látni már nem lát minket, csak a hangunkat hallja. Tappancs elszántabb: ő már megtapasztalta, hogy gond nélkül át lehet kelni a zöld-tengeren, igaz, hogy ilyenkor jobban hasonlít egy kenguruhoz, mert öles szökkenésekkel közelít meg bennünket, mi meg közben szétvigyorogjuk a fejünket...) Ahogy elnézem, most, hogy a két dolgozót feltettük a galériára, egészen pici lesz az alapterület. A nappali a két hatalmas üveg-tolóajtókkal szinte egybenyitható lesz a kerttel, tehát az egész tér egy hatalmas fedett teraszként fog funkcionálni, És a nagy üvegfelületeknek hála, a télikertet is "lespórólhatjuk" a házról, mert ennyi fény mellett csodálkoznék, ha a legegzotikusabb növények is ne tudnának megélni. A kert egyébként kezd körvonalazódni: az előkertben néhány nagyobb fa és bokor (no meg egy-két virágos évelő) fog állni, a hátsó kert a déli terasznál induló és a ház déli-nyugati frontját körülvevő méretes tavacskával fog kezdődni, rajta egy kis híddal, ami hátra vezet, a kert erdős részére. A patakos részt megegyeztünk, hogy befásítjuk, és csak annyit alakítunk a már meglévő bokrokon, hogy kényelmesen elférjen egy-két üldögélőhely a megfelelő beszögellésben. Az is felmerült, hogy virágos rétet csináljunk gyep helyett, az ugyanis kevesebb gondozást igényel, mint a nyírott, mindig zöld fű. A patak környékére árnyéktűrő aljnövényzet kerül, és még szeretnék valahova egy kinti sütögetőt, úgy, hogy a szomszédokat ne zavarjuk, ha grillezni szeretnénk. A hátsó kert elég nagy ahhoz, hogy egy növényekkel körülölelt sarkot is ki lehessen alakítani ehhez.

Kövér állatka hol alszik, hol pedig kint mászkál egy-két órát a nagy kötéssel a pocakján. Néha ellenállhatatlanul emlékeztet egy fekete-fehér kötözött sonkára (bocs!:-) a Ramofix-szel rögzített kötésével... Reggel, amikor kiengedtem a társaságot, teljesen aranyosak voltak: a szürkék körülfogták az Öreg Kövért, mellette bóklásztak, nem hagyták magára, lehet, hogy vigyáztak rá?


Ágicza, 2003. 08. 29., péntek # délután

Öreg Kövér szerencsére már jobban van! Délutána visszavittük a szervizbe, megjött a citológia eredménye, de nem mutathatók ki benne sérvre utaló nyomok. A belgyógyászatról átirányítanak a sebészetre, ahol a főorvos az ügyeletes. Ő már látta a tegnapi röntgen-felvételt, és beszélt a belgyógyász kollégával is, tudja tehát, hogy mire számíthat. Átviszem a Kövért, szerencsére nem kell várnunk. Áttapogatják a megszeppent macskát, közben a főorvos folyamatosan mesél - nem csak nekem, gyakorló hallgatók a segédei - hogy ez egy tályog, ami jó alaposan be van gyulladva, fel kell tárni, és hagyni, amíg magától lelappad. Közben veszi a tűt, helyi érzésteleníti a Kövért, majd felvágja a diónyi dudort. Kiöblíti a sebet, bekötözi, és feladja a házi feladatot: jövő csütörtöki kontrollig leszünk szívesek 12 óránként a Kövér sebét ugyanígy Betadine-nal fecskendezni, és cserélni rajta a steril kötést, hogy el ne fertőződjön a seb, ami nyitva marad, mert úgy könnyebben húzódik vissza. Ha látható javulást nem tapasztalunk, csütörtökön műtét...

Most szegény állatka pihen a puha dunyhán, miután hazaértünk és kiengedtük, Tappancs tíz perc alatt háromszor kapott bele az Öreg Kövérbe, nem tudom, hogy sima ijedtségből vagy érzi rajta az orvos-szagot meg a fertőtlenítőt, és/vagy pedig nem érzi a Kövér saját szagát. Mindenesetre alaposan megcibáltam a grabancát, és úgy tűnik, értett belőle, mert amikor utóbb a közelébe ment, már nem bántotta.

Hazafelé megint igazoltattak, de most már volt biztosítási csekkünk, így kénytelenek voltak tovább engedni!


Maestro, 2003. 08. 29., péntek # délelőtt

Azért elmentünk, és megnéztük azt az eladó házat a Duna-parton. Ami hamar nyilvánvaló lett: a 320 m2 nem is olyan sok, éppúgy egy nappali, egy háló van benne, mint a magunknak tervezett házban. Persze, jó nagy minden, meg van egy komplett konditerem a pincében és egy úszómedence, de mint háztól nem estünk tőle hasra. A telek végében elfolyó Duna már más tészta... Meg hogy a szomszéd telkek egyike lakatlan, a másikat pedig nem is látni a fáktól. Egyre inkább érzem úgy, hogy a telek és a ház minőségével azonos súlyú szempont a szomszédság is - ill. optimális esetben annak hiánya is!


Ágicza, 2003. 08. 28., csütörtök #

Reggel elég ijesztő dologra ébredtünk: Öreg Kövér macskánk alig áll a lábán, hasán egy jókora dudor. Menni alig tud, púposítja a hátát, hálni jár belé a lélek. Két nappal ezelőtt még vígan fetrengett az udvaron és mutogatta a nagy, foltos pociját... Tegnap este óta biztosan nem evett, nem ivott, úgyhogy irány az állatorvosi egyetem rendelője. Ahol két órát ültünk, mert a belgyógyászaton éppen egy kutyát mentettek. Ami nagyszerű, de ha lenne esetleg még egy vizsgálójuk, hogy a többi szerencsétlen beteg állatnak ne kelljen még hosszú órákat várakozással töltenie... Komolyan, ha megnyerem az ötöst a lottón, építtetek nekik egy új, modern szakrendelőt, hogy tisztességes körülmények között gyógyíthassanak!

Doktor bácsi szerint sérve van a Kövérnek, amin nem csodálkoznék, kiskölyök korában már volt neki egy. Átvisszük röntgenre, ám ott semmi erre utaló nyomot nem tudnak kimutatni. Nincs más hátra, a fájdalomcsillapító és lázcsillapító szurikkal ellátott macskát hazavisszük, és másnap délután, amikorra már a citológia eredménye is megvan, visszavisszük, hogy most mondjanak rá valamit. És mindezt persze Krampuszkával súlyosbítva, aki hősiesen jött a Kövérrel egy ládában, mivel neki ma járt másik két szuri a hólyaghurutjára. Ha már baj van, jöjjön csőstül... :-( de legalább ő már jobban van.

Este, mivel a szegény macskák tegnap sem de ma sem voltak kint egy óránál többet, engedve a toporzékolásnak, kieresztettük őket. Jéghideg itt az éjszaka: napszállta után egy órával már pulóverben is didereg az ember, gondoltam, begyűjtöm őket. A két szürkét sikeresen behalászom, Krampuszka viszont (a felfázásával együtt) sehol. Amíg szólongatom, a szürkék kislisszolnak, és ezt kétszer eljátsszák velem, mielőtt begurulok és bevágom rájuk az ajtót. Ha kint akarnak lenni, ám legyenek. Kövér a dunyhában, biztonságban alszik, a többiek meg kint a prérin. Így éjfél után jutott eszembe, hogy hátha mégis be akarnának jönni. Az első hívásra egy perc leforgása alatt viharzott be a kinti különítmény, élükön Tappanccsal...


Maestro, 2003. 08. 27., szerda #

Átbeszéltem a házat az egyik víz-fűtésszerelővel (a másik nemes egyszerűséggel elfelejtette a megbeszélt találkozót). Túl sok konkrétumot nem tudott mondani, és nem is tűnt annyira magabiztosnak, mint ahogy azt elvártam volna. Azt mondta, kérdezzek meg nyugodtan pesti szerelőket, de biztos drágábbak lesznek nála. Nem mondtam neki, hogy kértem árat egy pestitől is, akinek egyébként a legjobban örülnék, ha ő csinálná...

Este megnéztük az ács referenciamunkáit. Nagyon szép dolgokat csinál, de ezt ek is vártam tőle. Eleve csak olyanokkal tárgyaltunk, akik kellően jól dolgoznak, ajánlják őket és én is látom rajtuk, hogy becsülik a munkájukat és az anyagot, amit megmunkálnak.

Zebegény egyik végén Ági meglátott egy eladó házat a Duna-parton. Kíváncsiságból felhívtam az eladót, de végül nem kötöttünk üzletet: a mintegy 300 m2-es házat 120 millióért adta volna. Asszem, inkább mégis építünk egyet a töredékéből.

Ma végre volt egy kis víz a patakban, úgyhogy meglocsoltam a növényeket a kertben. Nem hittem volna, de nem unatkoztam közben, pedig ez már a sokadik alkalom. Lehet, hogy a végén még a hobbim lesz a kertészkedés? Persze, nekem csak olyan edzett növények valók, amik olyanok, mint a macskák: szeretik, ha foglalkozom velük, de ha egy nehezebb hetem alatt alig van rájuk időm, akkor sem lesz semmi bajuk. Vagy talán még jó is nekik, hogy egy kicsit békén hagyom őket :-)


Maestro, 2003. 08. 26., kedd #

Embertelen hideg volt az éjjel! A gyapjú takaró alatt is fáztunk, úgyhogy megszületett a döntés: elhozzuk a pehelypaplant a lakásból. Mi lesz itt télen!

Reggel már itt is szorgoskodott a villanyszerelő brigád. Előkészítették az ELMŰ embereinek az áram lehozását az oszlopnál,

A világot jelentő dobozka

feltettek egy óraszekrényt, és a telek elején is leraktak egy dobozt, rajta egy konnektorral.

Megtelt az oszlop

Ugyan most még nincs benne áram, de mégis: a civilizáció első fecskéje a telkünkön! Jövő hét elején benne lesz már a delej is.

Mondta a szerelő, hogy nagyon jókor léptünk áram ügyben, mert arra az oszlopra már nem fér több óra, és aki a mellettünk lévő telkeket veszi meg, annak már fizetni kell keményen az ELMŰ méregdrága földkábelét. Meséltem neki, mennyit szívtunk az ELMŰ-vel, és megkérdeztem, szerinte végül is miért kaptuk meg az áramot: amúgy is megadták volna, csak ennyi volt az átfutási ideje, vagy meghatotta őket a kitartásunk? Szerinte mindkettő lehetett...

Adtam neki egy vázlatot az elektromos szerelvényeinkről, hogy tudjon rá árat mondani. Beszéltem a víz-gázszerelőnkkel is, neki e-mailben küldöm el a pályázati anyagot. Utána felhívtam az összes többi mestert, aki szóba jöhet a házunknál (víz-gáz-fűtés, festő, villanyszerelő), és a hét különböző időpontjaira megbeszéltem velük egy-egy találkozót.

Jártunk Pesten is, volt pár tárgyalásunk és Krampuszkát el kellett vinnünk szervizbe (hólyaghurutja van a drágának). Visszafelé megint igazoltattak (kellett nekem piros autó!), és megint kidumáltam a csekk-hiányt a már bevált 'most vettem csak az autót' szöveggel... Sajnos, ez a magyarázat egyre kevésbé aktuális, és közben megérkezett a csekk is. Ezután taktikát kell változtatnom, mostantól úgy fogom megúszni az ellenőrzéseket, hogy a befizetett csekk igazoló szelvénye ott lesz a kesztyűtartóban :-)


Maestro, 2003. 08. 25., hétfő #

Reggel szólt Ági, hogy valaki keres. Kimegyek, egy idősebb úr áll az ajtóban, és Fekete-Móró Andrást keresi. Mondom, én vagyok. Hát ő lenne a villanyszerelő. Ebben csak az a ciki, hogy nem csak telefonon beszéltünk eddig, de már találkoztunk is tavasszal, a villanyoszlop helyszíni szemléjén. Ezek szerint egyikünk sem tett a másikra túl nagy benyomást...

Ma egy ilyen látogatós nap volt, mert keresték volna a szomszédunkat különféle ügyekben. Délután itt volt az építési vállalkozó, elhozta a nemrég szóba került festő névjegykártyáját. Én éppen szunyókáltam, Ágival beszélgetett. Ahogy jobban megismer minket, kezd egyre inkább felengedni, Ági már mosolyogni is látta. Ő is megerősítette a híreket, hogy errefelé jóval hidegebb van, mint a falu más részeiben. Ezt este már tapasztaltam is, pulóverben is kezdek már fázni. Mi lesz itt télen?

Ezek a tökéletlen macskák újra eljátsszák az ablakon való kiesés helyi adaptációját: itt a tóba esnek bele egymás után. Kövér már megfürdött egyszer, most Nyafika volt soron, aki talán inni akart vagy békára vadászott, mindenesetre csurom vizesen jött ki. De legalább annyi esze volt, hogy nem úszta át, mint az Öreg Kövér, hanem a legrövidebb úton kiugrott belőle. A napon aztán gyorsan megszáradt, és lelkesen kergette tovább a lepkéket, csak a tavat kerülte óvatosan...

Nyafika is beleesett a tóba

Ilyen a szóban forgó, ház melletti tó (a tetőtérből fotózva):

Kerti tó

Nézegettük a szomszéd házát, hogy milyen magasak a különböző szélességű traktusai. Úgy láttuk, hogy mindenképpen csökkenteni kell a házunk szélességén, mert azzal arányosan magasabb is lesz, és nem szeretnénk túl nagy épületet.

Délután lementünk a Duna-partra, eddig ez valahogy eszünkbe sem jutott. A házról beszélgettünk, hogy ha a garázs rovására lenne keskenyebb, azt tán kibírnánk, és a nappali egy jó tömzsi kereszt alakú lenne, 1-1 m kinyúlással. Így a földszint hasznos alapterülete csak 110 m2 lesz. Egyre biztosabb, hogy a dolgozószobák fognak felkerülni a tetőtérbe, és a mindennapi életünk a munkától és az időjárástól függően három helyen fog zajlani: a dolgozókban, a nappali-konyha-étkezőben, a teraszon és a kertben (beleértve a patakparton kialakítandó pihenőhelyeket is).

Este felhajtottunk a hegyre is, ahol a tavasszal jártunk A.-val. Olyan meredekek és kanyargósak arrafelé az utak, hogy még így is néhol csak egyesben tudtam felmenni. Gyönyörű innen a kilátás, de valahogy nem nekünk való ez a környék: túl közel vannak egymáshoz a házak, és a jól szituált 50-esek a tipikus lakosok.


Maestro, 2003. 08. 24., vasárnap # éjjel

Készítettem egy panorámafelvételt a Hangyás-völgynél, késő délután. Azt hiszem, még sokat fogom fotózni a Börzsönyt, ezekből a kirándulásokból megpróbálunk rendszert csinálni, később esetleg több napos túrákat is bevállalva a hegyek között. Láttam pár kis házikót, amik az erdő szélén álltak, és egy érintetlen, fákkal borított völgyre néztek... Azt hiszem, ha egyszer lesz elég pénzem, veszek egy erdőt, és úgy építek benne házat, hogy csak ameddig csak ellátok, mind a saját birtokom legyen, ahová senki más nem építhet!

Este éppen azt meséltem az öcsémnek a telefonba, hogy milyen nyugodt itt a vidéki élet, de sajnos kétszer is újra kellett hívnom... Először J. bácsi kiabált át, hogy azonnal állítsuk le a szivattyút, mert kifogyott a víz a patakból, aztán pedig egy farkaskutya kergette meg Tappancsot. Arról a telekről szökött ki, srégen szemben, amit embermagas betonkerítéssel védenek a tulajdonosok, nem kis értetlenséget keltve (errefelé maximum drótkerítés van, a vadak ellen, vagy még az sem). Szerencsére néhány 'Takarodsz haza!' kiáltással sikerült elűznöm a dögöt, így nem került sor komolyabb akcióra.

A flóbert pisztoly ugyan legálisan tartható, de inkább riasztja meg a gazdáját, mintsem a kutyát (nem tudom, látta-e a kezemben a hölgy, mindenesetre ha többet nem merik kiengedni, tiszta haszon :-). Viszont állat ellen csak önvédelemre használhatom, és ha megsebesítem, utólag perelhetnek. És nem állítja meg, ha komolyan támad... Azt hiszem, jobb lesz egy gumilövedékes pisztoly, ahhoz szintén nem kell engedély, és nem sebzi meg az állatot, csak meglehetősen nagyot üt rajta - ami viszont szívünknek tetsző, amikor éppen a macskáinkat kergeti a rohadék.

Nézegettem utánfutókat is a weben, de még nem tudom, milyen fajtát is kellene vennünk... De erre van még fél évünk, majd megvárok egy alkalmi vételt.


Ágicza, 2003. 08. 24., vasárnap # este

Délután kirándultunk egyet a Malom-völgyi patak mentén, fel, egészen a halastóig. Most, kezünkben a turistatérképpel jóval egyértelműbb volt a dolog, mint áprilisban, mikor először csavarogtunk arrafelé. Megtaláltuk, akkor merre tévesztettük el az utat: csak a patakon kellett egyszer átkelni, ahol az erdészeti út a szélesebb, a turistajelzés viszont másik irányba visz.

Sás vagy mi

Bolyongtunk zsombékosban,

Fények a patakban

kis fahidakon egyensúlyoztunk a vígan csörgedező patak felett, láttam őzikét, el is tévedtünk egy picit, de itt annyira nem lehet, mert csak követni kell a napot vagy az erdészeti utakat. Szóval, igazi élmény volt! :-D A változatosság kedvéért most strandpapucsban másztam hegyet, és nagyon kényelmes volt, minden rémüldözéssel ellentétben.... ;-) A "szép kilátás a Börzsönyre"-nevű helyet teljesen benőtte a sarjerdő, de a halastó még megvolt teljes mélységében.

Este szürkült már, mire hazaértünk. A völgyben a klíma ugyanaz az erdőben, mint itt, a falu legvégén, tehát vacogtam a könnyű nyári ruhában, amiben elindultam. Itthon a patak teljesen ki van száradva, feljebb egy szürkemarha-gulyát tartanak, valószínűleg ott duzzasztják meg a patakot, és nem engedik tovább folyni, azzal itatják az állatokat. J. bácsi megígérte, beszól a környezetvédelmiseknek, mert az itteni hivatal nem nagyon akar bármit is tenni a helyzet javítása érdekében. Pedig a patak tele van kis halakkal és rákokkal, amik a sekélyebb részeken ilyenkor elpusztulnak! Ehhez tartozik, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy egy teljesen sáros hasú Tappancs néz velem szembe, hát, nem tudtam mire vélni a dolgot. Aztán most este beszélgetve esett le a húszfillér: a Nagymacska már tegnap este is a pocsolyákban ragadt kis halakat vadászta lenn a patakparton, attól nézett ki úgy, mint egy loncsos kutya!

És hogy ne múljon el a mai nap sem adrenalin-szint növekedés nélkül: a macskákat megkergette egy nagy német juhász, amit kint, az úton sétáltattak. Hárman rohantak be a házba, Tappancs meg irdatlan tempóban a patakparti fákra, valószínűleg őt üldözte a kutya. Addig ott dekkolt a fán, amíg Andrással vissza nem zavartuk az útra az ebet, de a gazdái is igencsak hívták vissza, ami nagyon jó jel! Majd a nagymacskát - hihetetlen riadt képpel nézett még mindig - levadásztam egy félig kidőlt fáról, és egy kis nyugtatás után leraktam, és engedelmesen baktatott utánam. És aztán kint maradtunk még egy kicsit, bóklászni a kertben, ha már locsolni a patak vízállása miatt nem lehetett, és láss csodát, mind a négyen a közelünkben maradtak. Kövér előadta a szokásos fűben fetrengését, egyszerűen nevetséges, ahogy a tekintélyes méretű, foltos pocakját mutogatja. Most annyira hideg van errefelé, hogy jobbnak láttuk az ajtót becsukni, mert már a gyapjúpulóver sem elegendő ehhez a hideghez. Kövér még kint van valahol, de rendszerint mindenki előbb-utóbb előkerül, ha másért nem, a pocakja miatt!


Maestro, 2003. 08. 23., szombat #

Ma jórészt azon töprengtünk, hogy milyen helyiségeket lehetne feltenni a tetőtérbe. Két verzió verseng egymással:

1. Rakjuk fel a hálószobát, a fürdőt és a mosókonyha-gardrób kombinációt. Pro: nem kell sokat lépcsőzni nap közben, a nap közbeni életünk egy szinten zajlana, a háló ablaka lehetne alacsonyan is, hogy az ágyból fekve is kilássunk, a fenti fürdőt pénzkímélésből késbbre lehetne halasztani. Kontra: vizes helyiséget kellene a tetőtérbe tenni és az alatt nem lehetne fa födém, lent is kellene vizes helyiség.

2. Rakjuk fel a két dolgozószobát. Pro: elválna az iroda és a lakás funkció, jó kilátás munka/tárgyalás közben, szükség esetén az egész tetőtérbeépítés halasztható (a nappaliban is elvagyunk a számítógépekkel, ha kell), a háló a hűvösebb földszinten maradna. Kontra: munka közben távol lennénk a kerttől, többet kellene mászkálni le-fel.

Igazából azt kellene előre látnunk, hogy nap közben, folyamatosan fogunk-e többet dolgozni, vagy inkább estefelé egy huzamban, mert ennek megfelelően kellene optimális megoldást választani. Mondjuk, a tetőtéri dolgozó mellett szól az is, hogy ha mégsem válik be, a gépeket még mindig levihetjük a nappaliba, de a hálót utólag nem tudjuk lehozni...

Délután elmentünk itthonról, ezért begyűjtöttem a macskákat is. Látni kellett volna, amint kiállok, mondom Tappancsnak, hogy 'Tappancs, gyere be!', és erre odaüget és bejön! Ez mostanában mindig így van, akkor is hallgatnak a hívó szóra, mikor nem kaját kapnak, hanem csak ajtózárás van. Ami azt illeti, százalékosan nagyobb arányban engedelmeskednek, mint némely embernek a kutyája...


Maestro, 2003. 08. 22., péntek #

Hát igen, össze sem lehet hasonlítani ezt az ágyat azzal a darab szivaccsal, amin eddig aludtunk. Ma végre pihentünk egy kicsit, az elmúlt napok rohanása után. Átugrottunk Nagymarosra, megtaláltuk a szemetest és tele is pakoltuk jól. Márti nénivel aláírtuk a bérleti szerződést. Április végéig most már biztos a zebegényi szállásunk!

A villanyszerelő hétfőre tette át a papírkitöltési aktust, így vele ma nem találkoztunk. Járt viszont nálunk az ács, akit az egyik vállalkozó ajánlott. Értem már, miért mondta róla akkor olyan rosszallóan, hogy túl nagyhangú ember. Nem szimplán nagyhangú, de állandóan belevág a szavamba (amit nagyon utálok), és láthatóan legjobban a saját mondókája érdekli. De amit elmondott, az jól hangzott, az ár elfogadható, és szerda délután megmutogatja a referenciamunkáit, ami szintén jó hír. Szeretném, ha mindent nagyon igényesen csinálnának meg, És tud asztalost, meg szokolyai kőfaragókat is, akikkel szintén összeismertet. Lehet, hogy szinte magától összeáll az egész kivitelező csapat, csak rá kell kérdezni (ha már Nagymaroson járunk, bemutatna annak az asztalosnak?), és kész.

A másik jelölt csapat vezetőjével szintén beszéltem telefonon, de itt nem olyan jók a hírek: 1-2 hét múlva lesznek csak készen az árajánlatukkal. Ez már tényleg a végső idő, ameddig hajlandó vagyok várni. Csak az vigasztal, hogy ezek alapján várhatóan az én házam építésével is ennyire intenzíven foglalkoznának majd, mintsem közben bárki máséval is, akár csak ajánlattétel szintjén is...

Ágit rávettem, hogy felejtse már el az örökös anyai jellegű aggódását, és engedjük ki a macskákat éjszakára is. Így is tettünk, és amit egy héten át nem láthattunk, az most megtörtént: Krampuszka (aki nappal elő sem dugta az orrát és menekült vissza a házba, ha mégis kivittük) ki-be mászkált, szaglászott, talán még vadászott is holmi éjjeli lepkékre. Nyafika biztosan, fél óránként elkap egy-egy lepkét, amiket aztán kicsit megropogtat és még játszik velük a házban. Aztán jön a következő áldozat. A két kandúr mászkál mindenfelé.


Maestro, 2003. 08. 21., csütörtök #

Ma egy hete lakunk Zebegényben! Ha másért nem is, de egy dologért biztosan megérte kiköltözni: mióta itt lakunk, nem irritálja semmi a torkomat, és nem kell köhögnöm minden második mondatnál. És Nyafika jobb szeme, amit hónapokon át kezelgettünk mindenféle szemcseppel, most már egyáltalán nem gyulladt. És lelkileg is sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk - mi is, és a macskák is. El is döntöttem, hogy nem fogok többet negatív dolgokkal foglalkozni, mint értelmetlen fórumos vagy e-mailes viták, rosszarcú emberek meg ilyesmik - annál többet ér a nyugalmam.

A patakban is újra van víz. Úgy látszik, a völgyben feljebb lévő szürkemarha-farmnál duzzasztották fel kicsit a vizét, raktározási céllal, és miután az a tározó megtelt, megint folyik a víz, még ha nem is túl nagy lendülettel.

Ma megjött postán a Renault-tól az a vállfa, amit szintén megrendeltünk a kocsival együtt, de akkor nem volt raktáron. És nem lehet felrakni a fejtámla fém vázára, egyszerűen nem rá való méretű. A jó édes anyjukat, azt... Hogy fogom én így megőrizni a harmóniát, meg kerülni a veszekedést?

Viszont elhoztuk a lakásból a jó kis Demko ágyunkat, ezen azért más lesz aludni... Induláskor kicsit zörgött a tetőcsomagtartón a sok fa alkatrész, de aztán összerázódtak, és büszkén hasítottam kilencvennel az éjszakában.

Este felhívott a szomszédunk, és megtudtam tőle, hol van a szemetes konténer Nagymaroson. Megnyugtattam, hogy a macskák még nem szedték szét a házat, és az aranyhalak is hiánytalanul megvannak a tóban. A gázt majd megbeszéljük, ha visszajöttek a nyaralásból.


Ágicza, 2003. 08. 20., szerda # este

Márti nénivel, leendő házinéninkkel lefixáltuk, hogy jövő májusig lakhatunk Újvölgyben, a kis házban. Nem egy nagy durranás maga az épület, de van minden, ami kell: egy kis fürdő, étkezőkonyha, nappali és fönt a tetőtérben a dolgozó. A kedvünkért átpakolják a felesleges ágyakat, megcsinálják a régen esedékes gázbekötést és a fürdőszoba-felújítást is. Még szerencse, hogy eszembe jutott, hogy a mosógépnek ne felejtsenek el bekötést adni. És aztán, ha majd beköltöztünk, megkérdezem, mit szólna, ha az unalmas meszelt falak helyett vidám, színes-aranyos terekre átfesteném-dizájnolnám a házikót belülről, hogy barátságosabb legyen, elvégre hét hónapig az otthonunk lesz! Remélem, nem lesz akadálya az ilyesfajta komfortosításnak. A házikó előtt egy hatalmasra nőtt amerikai mammutfenyő ad árnyékot, és mellette ugyanúgy patak csörgedez, mint nálunk. És a kertben van egy pici úszómedence is: hátha András rákap az ízére, milyen jó lenne egy majd a mi házunkban is... ha majd egyszer lesz rá pénzünk, de ez még a nagyon távoli és ködös jövő, most csak éljük túl az építkezést! Ritkán szeretnék egy évvel öregebb lenni, de most azt hiszem, érthető ez a vágyam. Jövő ilyenkorra már festeni fognak a házunkban és csempézni, ha minden jól megy... Délután átballagtunk a telkünkre, megnéztük, merre is tesszük a házat meg a teraszt, és hogy mekkora hatalmas lesz a hátsó kertünk. Van egy kidőlt fa, ami keresztben fekszik a telken, ahol az erdős-patakos rész kezdődik, már első alkalommal elterveztem, hogy oda rózsát futtatok, és talán ott lesz egy kerti sütögetős-grillezős placc is.

Macskák minden pillanatát élvezik a kintlétnek, legalább is, hárman biztosan. Krampuszka az emeleti zuhanyfüggöny mögött lakik most, hogy megfosztottuk a kedvenc otthoni ládájától, ahol ideje nagy részét töltötte. Ő kiváló hőmérő egyébként: amint elviselhetőre hűl a kinti hőség és. felforrás veszélye nélkül lehet kint tartózkodni, előjön a kis gombóc, szétnéz, bóklászik egyet, és megijedve saját bátorságától vagy bármi nesztől, iszkol vissza a házba. Tappancs ma a patakparti fák tetején szambázott, talán madár vagy mókus miatt mászott fel, J. bácsi mesélte, milyen magasra merészkedett. Úgy megnéztem volna... Napszállta után pedig a szemben levő erdőszél volt a felderítés célpontja. Érdekes a nagymacska: tisztelettudóan odajön hozzám, ha hívom, de amint ismét lerakom, megy vissza a dolgára. Na és amint végzett a felderítendő terep bejárásával, komótosan ballag haza, de egy órán belül mindig visszatér. Kicsit akaratos a drága, de amíg nem a falu túlfeléről kell begyűjteni és nem cimborál más macskákkal - itt, a falu vége után néhány telekkel pedig nem fog, mivel akkora, hogy nem mer vele egy falusi kistermetű macska ujjat húzni - addig nem bánom, hogy van egy kis helyismerete. Még mindig néha azon kapom, hogy tátott szájjal issza be a környék levegőjét, különösen akkor, amikor szél van, és, gondolom, messzebbről hordja ide a szagokat.

És talán mondanom sem kell, hogy a macskáink amilyen jól neveltek, csak az alomba hajlandók a dolgukat végezni, úgy, ahogy azt megtanulták, a kertben sohasem... ;-D Egyszóval, a két szürke imád kint lenni, Kövér ímmel-ámmal lógatja a lábát a teraszon, Krampuszka meg nem sok kinti vizet zavar. Amiből egyre kevesebb van, sajnos, úgyhogy locsolhatok kannával, amíg nem lesz néhány napos kiadós eső, ami feltölti a patakot - és ami miatt meg meleg vizünk nem lesz (ezt itt napkollektor "gyártja", nem bojler). Szóval, most akkor melyik időt szeressem? ~:-0


Maestro, 2003. 08. 20., szerda # reggel

Megvan, mitől ment tegnap is már olyan bágyadtan a locsolás: kiszáradt a patak! J. bácsi szólt most reggel, hogy ne locsoljunk tovább, mert már csak a patak mélyebb részeiben áll itt-ott a víz, de nem folytonos a vízfolyam. Ez egyfelől nagy könnyebbség, mert nem kell locsolnunk a héten, csak a növények bírják... A legérzékenyebbeket a tó vizéből azért tudjuk locsolni.

Telefonált a kivitelező, hogy talált nagyon jó festőket. Amint legközelebb együtt dolgoznak, megkérdi az elérhetőségüket. Tegnap ő is szóba került egyébként, mikor Márti nénivel beszéltünk, és ő is egyértelműen dicsérte. Eddig mindenkitől csak jót hallottam róla, és - ha csak nem faluszintű, marketing összeesküvéssel állunk szemben - ez nagyon jó jel.


Maestro, 2003. 08. 19., kedd #

Megdőlni látszik az az elméletem, hogy a vidéki jó levegőn korán is fel lehet kelni. Hiányoznak a jó kis lécrugós ágybetéteink, egy szál szivacson nem olyan kényelmes aludni... Ma is délig próbálkoztam vele, aztán inkább felkeltem.

Már lent vannak a számítógépek a földszinten, és erősen fontolgatjuk, hogy a házunkból esetleg elhagyjuk a dolgozószobákat. Ebben az életformában nap közben úgyis kint vagyunk a szabadban, este ülünk le a gépek elé, akkor meg nem használjuk másra a nappalit. Mondjuk, nem lenne mindegy, hogy 25 m2-rel kisebb lenne-e a ház. Bár, másfelől a dolgozókba tettünk volna minden papírt, iratot, könyvet, hogy a nappali-étkező-konyha tere kellően tágas maradhasson. Eldöntöttük, hogy ebben a hónapban nem tervezünk semmit a házon, csak gyűjtjük az élményeket, aztán majd a költözés után véglegesítem a terveket. Ági újfent megígérte, hogy nem kotyog bele, hanem hagy engem tervezni, de persze hiszem, ha látom...

Beszéltem az áccsal, pénteken eljön, és ahogy összefoglalta a lényeget: megnézi a terveket, mond rá egy árat és ha megfelel, meg is csinálja. Mondtam, hogy van még fél év a kezdésig, csak időben szeretnénk mindent letárgyalni. Ezt helyeselte. A villanyszerelőt is felhívtam, pénteken hoz valami aláírni való papírokat, aztán kezdi a bekötést.

Kirándultunk Szokolyára, mert ott is szép sárgás a kő, mint Ürömön, de a szállítás mégis csak emberibb lenne. Kimentünk Királyrétig, de a kőbányát nem találtuk meg. A faluban kérdezősködtünk aztán és kiderült, hogy még tovább kellett volna mennünk, de már nem volt kedvünk visszafordulni. Gyermeki reménykedéssel vártam, hogy újra üdvözölhessem a tegnapi rendőrünket, de ma valamiért nem estünk az útjukba.

Visszafelé jövet beugrottunk az ajándékboltba Márti nénihez, és ezt nagyon jól tettük: már keresett minket, csak nem talált bekapcsolva. Holnap dél körül elmehetnénk megnézni a kis házat, két költözés között éppen lenne egy kis időnk. Ha megfelel, le is tesszük a bérleti díjat előre, nem akkora összeg, neki meg sokat segítene. Ráadásul tulajdonképpen ránk költené, mert a gázt és a fűtést csináltatná meg belőle. Kicsit aggódva is kérdezte, hogy tényleg kifizetjük-e. Megnyugtattam: ha megfelel a ház, már holnap szerződünk és fizetek, ahogy ezt már mondtam a múltkor is.

Jó lenne, ha a nyárra is tovább bérelhetnénk, akár drágábban is (tekintettel a turistaszezonra), mert jobb lenne kicsit távolabb lakni ugyan az építkezéstől, de jóval olcsóbban... Az építkezés közben minden pénznek meglesz a helye, laknunk pedig mindenképpen kell valahol, ezért nem árt több vasat tartani a tűzben.

Este arról beszélgettünk Ágival (a teraszon heverészve!), hogy esetleg kihagynánk a dolgozószobákat a ház végéről, viszont a tetőtérben lenne egy nagy műterem. Megfontolandó az ötlet... Csak az nagyon fontos, hogy ne kelljen sűrűn le-fel mászkálni a két szint között.


Maestro, 2003. 08. 18., hétfő # este

Azt szeretem ebben a keleti hálószobában, hogy a hasunkra süt a nap!

A hasunkra süt a Nap!

Jól felpakoltam a szemetet, hogy majd Nagymaroson kidobom (Zebegényben már nincs nyilvános szemetes konténer), de egyszerűen nem találtam. Persze lehet, hogy le kellett volna hajtani valamerre a falu belsejébe, de arra meg nem volt időm, így végül is Budapestig utaztattam a zsákot...

Itt Pesten tényleg csak úgy lehet jogosítványt intézni, ha egy hónappal korábban időpontot kér az ember (vagy reggel 7-kor már sorban áll). Mindegy, két hét múlva átvehetem az új jogsimat, benne valami lehetetlen vigyorgós fényképpel.

Megjött a válasz a Gázművektől: tekintettel arra, hogy ketten igényeljük a szomszéddal, 320-320 ezerért hoznák ki a gázt. Mivel 180 ezer akkor is lenne, ha a falu közepén laknánk, szóval egy százas többletet megér, hogy ne kelljen éveket várni a gázra. Remélhetőleg ezen a díjon felül már nem lesz más belépési költség.

Eldöntöttem, hogy ha már egyszer én osztom be az időmet, soha többet nem megyek akkor be/ki a városból, amikor a munkába járók tömege. Egyesben vánszorogtam szinte végig a Hungárián, a kettes fokozatot csak olykor-olykor elérve, az ezen túli sebességeket pedig alig ízlelhettem meg :-(

Bevásároltam a Corában, ami valami eszméletlenül nagy. Nem kedvelem az ilyen centereket, de az azért imponál, hogy komoly választék van mindenből. De itt tényleg csak havonta érdemes vásárolni, mert igen lassú a pénztár (tudnám, minek van 80 darab, ha csak a harmadában van pénztáros...)

Hazafelé éppen azon szomorkodtam, hogy miért nem lehet legalább 90-nel menni 80 helyett országúton, mert akkor már pont erőlködés nélkül húzna a motor ötösben is, meg ilyesmik. Erre itthon olvasgattam a KRESZ-t a neten, és őszinte csodálkozással láttam, hogy egy ideje már 90 a határ. (Bár minden problémám ilyen gyorsan megoldódna!)

Holnap leköltözünk a számítógépekkel a földszintre, mert a tetőtérben meg lehet dögleni a melegtől. Ági kijelentette, hogy nem akar a házunkban tetőteret (pedig csak tusfürdőért küldtem fel, míg zuhanyoztam, meg törülközőért, meg még egyszer a hajszárítóért...). De tényleg, a tetőtér annyira nem szerves része a ház többi terének, legfeljebb a hálószobát lenne érdemes felrakni oda, a dolgozókat már nem. A tetőtéri hálónak is csak egyetlen előnyét látom: annak lehetnek alacsonyan az ablakai, és nagyszerű dolog az ágyban fekve kinézni a tájra!

Azon tűnődtem, hogy tényleg kell-e 50 m2-es nappali, mikor itt mennyivel kisebb a földszint, és mégis hogy elférünk benne. Aztán most lemértem, és a nappali-étkező-konyha együtt 40 m2, az előszobával pedig 47, és a tagoltabb alaprajz miatt legalább annyira bútorozható, mint a mi 50 m2-es négyzet alaprajzú terünk. Szóval, nem csökkentünk jelentősen a házon, bár fél méter szélességbeli karcsúsítást el tudnék éppen képzelni. Legjobb lenne, ha a garázst külön tehetnénk valahogy...

Hazafelé menet, Nagymaroson ismét leintettek a rendőrök (újabb, ablaktörléssel egybekötött hifi-némítás), ismét elmeséltem, hogy nincs még csekkem, mert most vettem az autót, stb. Erről ismert rám, mert hogy ugyanaz a fiatal srác volt, aki tegnap is igazoltatott! :-)


Ágicza, 2003. 08. 18., hétfő # délután

András egész nap a városban volt ügyintézni, én meg itthon tettem-vettem a ház körül. Átrendeztem a kint nyaraló cserepes virágokat fény- és vízigény szerint, hátha jobban nő a leander, ha közvetlen napot kap, és talán a fuksziának is jobb, ha nem reggeltől estig a tűző napon tikkad... ;-)

Mondanom sem kell, a mai nap sem múlt el eseménytelenül. A macskák megint alakítottak, ki-ki vérmérséklete szerint: Kövér pancsolt, Mancsos repült, Nyafka bogarászott, Krampuszka meg ijedezett. A nagy lomha Kövér végre ma nekiindult bejárni a ház környékét, és a tökéletlenje amilyen ijedős, a legkisebb hirtelen zajra is összerezzen. Csakhogy most éppen a tóparton bóklászott az öreg, és egy elegáns mozdulattal a vízben landolt! Macskát még nem láttam úszni, de nagyon jól elevickélt a Kövér, kutyaúszva hosszában átszelte a vizet, utána meg hanyatt-homlok iszkolt be a házba azonmód csuromvizesen. Rohanok utána, az emeleten a kanapé mögé bújva találtam meg a csöpögő macskát, elő a törölközőt, aztán a nagy fürdőlepedőt, még szerencse, hogy annyira meg volt illetődve, hogy egészen jól tűrte, amíg úgy-ahogy szárazra dörgölöm. Most szegényt Krampuszka nem hajlandó megismerni, mert lefürödte a Kövér-szagát! Te jó ég, mi lesz itt, ha mindegyikük kap bolhairtó cseppeket?

A kora esti fürdő-jelenet előtt azért délután is volt program: Tappancs elhúzott a patakpartra bogarászni, de egy óráig színét sem láttam. Gondoltam, kint alszik a teraszon, de nem, Nagymacska sehol. Kimegyek, szólongatom, már vagy tíz perce hívogatom, telket háromszor körbejártam, amikor egyszer csak feltűnik az ajtóban. Odamegyek hozzá, látom, rettenetesen liheg. Kapom elő a tejet, megitatom, de nem nagyon akaródzik felkelni a hideg téglapadlóról. Elnyúlik megadóan, mint akinek itt a vég, napszúrást csak nem kapott a tökéletlen állat, mert nem forró, de az lehet, hogy amíg odavolt, alaposan megkergették. És hát a negyven fok árnyékban egy macskának sem tesz jót, főként ha a napon marad. Kellett egy jó fél óra, amíg Mancs annyira kipihente magát és feltöltődött tejjel, hogy ismét nekiindult a terasz felé. Kisvártatva aztán távoli avarzörgésre és kaparászásra, majd kétségbeesett nyikorgásra leszek figyelmes: a lábszomszéd telkéhez vezető fahíd alatt találom meg Tappancsot, a patak túloldalán. Valószínűleg megcsúszott a meredek parton és leszánkázott a patakmederig. Szerencsére centis a víz, áll megilletődötten a partján, aztán nógatásra átugrik, odaóvakodik hozzám, kapom föl és irány haza!

Krampuszka most már egészen biztos, hogy éjszakai állat: színét sem láttam, amíg a hőmérséklet nem csökkent harminc fok alá. Ezt a hőséget abszolút nem neki találták ki: reggel tízig még látható, aztán este hétig lapul a drága valamelyik rejtett zugban, valószínűleg átalussza az egész napot. Aztán már ő is kijön, nézelődik, de az első hangosabb cserregés a fák közül úgy megrémíti, hogy iszkol vissza a házba, és csak nagy ritkán merészkedik elő újra. Egy biztos: őt nem kell félteni, hogy nem találom meg a kertben! Nyafka bezzeg teljesen más: napszálltakor alig tudtam beterelni a bandát, mert a kislány bár előügetett a patakparti bokrok közül a hívó szóra, de a beste tőlem két méterre meg is állt, kaján vigyorral, hogy őt ugyan el nem kapom! Öt percig még lepkét fogott, rohangált egy sort, utána hagyta magát megfogni, és már dorombolt is, mint egy kisméretű olajkályha. :-)


Maestro, 2003. 08. 17., vasárnap #

Reggel elnéztem a házat a napfényben, és teljesen jó volt arra gondolni, hogy hamarosan épül a sajátunk is...

Kiautóztam Becskére, ez egy kis falu innen vagy 60 km-re. Tetszenek ezek a kis utak, jelentéktelen forgalommal, dimbes-dombos terepen, nagyszerű panorámával. Ismét láttam egy nagyon nyugodt kis falut, és elbeszélgettem egy házaspárral, akik a falu szélén építenének házat maguknak. Aki csak megteheti, költözik kifelé Budapestről, és világos is, hogy miért: egyre zsúfoltabb, koszosabb és büdösebb az a város.

Odafelé menet, két kis falu között igazoltattak a rendőrök. Mondtam nekik, hogy most vettem az autót még nem fizettem be kötelező biztosítási csekket, így nincs is nálam. Szó nélkül elfogadták (persze, a forgalmiban láthatták, hogy igazat szólok).

Rájöttem egy nem dokumentált feature-re is a rádiómagnón: ha egyszerre nyomom meg a két hangerőgombot a vezérlőjén, elnémítja a cuccot. Csak az a kínos, hogy mikor ezt gyorsan akarom alkalmazni (pl. rendőrök miatt), abból mindig ablakmosás lesz, mert túl közel van a két kapcsoló...

Hét végén nem akartam zavarni az ácsot, de jövő héten felveszem vele a kapcsolatot, mert lassan tényleg látnunk kellene, mennyibe is fog kerülni a ház. A másik árajánlat még nem érkezett meg.


Ágicza, 2003. 08. 16., szombat # este

Régen nem tapasztalt dologra ébredtem ma reggel: hasunkra sütött a nap! Résnyire nyitva hagyott ablakokon át zúdul be a friss levegő, madárcsicsergés, kabóca-koncert. Így felkelni sem annyira embert próbáló a minimális alvás után. Mindig mondogatjuk egymásnak, hogy csak egyszer tudnánk jól kialudni magunkat... :-) No aztán jött is a nagy ijedtség a korai ébredésre: Három macska figyel csak a házban! Tappancs sehol, András még félálomban megjegyzi, hogy éjszaka a teraszon egy ideig szólongatta a macskákat, aki bújt, aki nem, bezárta az ajtót... no comment. Nosza, rohanok ki, hívogatom, ciccegek, két perc múlva cérnavékony hangú nyivákolás a ház tövében levő bokorból: megvan! Hál' istennek... egy picit felhorzsolta a száját a jó három méteres ugrástól, de az ijedtségen kívül semmi baja. Ölben viszem be a házba, szerencsére gyorsan megnyugszik a karomban.

Abban reménykedem, hogy ez a kint töltött éjjel használt a kandúrkának, és kellőképpen megijedt a kizártságtól, és nem fog messzire merészkedni a háztól. Délután aztán megnéztük, mit szól a díszes társaság a kintléthez: sarkig tártuk a lenti teraszajtót, és igen, a két szürke már kint is volt. Nagyon óvatosan, centiről centire szaglászták át a terepet, majd Kövér is csatlakozott hozzájuk. Tappancs teljesen aranyos: a tökéletlen macskája árnyékként követ kint a kertben, és ha el is bóklászik néha, azonnal üget hozzám, ha szólok neki. Remélem, ez így is marad, nagyon megkönnyítené vele az életünket!

Nyafika amilyen kis harci állatka, kint is, bent is ugyanolyan lendülettel vadászik, és furcsa módon ő is hallgat a hívó szóra. A tikkadt melegben képes volt jó negyed órát vadászni a tóparton, aztán elnyúlt bent a jó hideg kövön. Azon derültem jót, amikor a két nagy melák kandúr ugyanolyan mozdulattal dőlt el a teraszon a kispad alatt, ahogy a kutyát láttuk néhány nappal ezelőtt... Estére természetesen betereltük a fenevadakat, Krampuszkával viszont előtte próbát tettünk: kivittük a kis manót a szabad levegőre, de annyira meg volt rémülve, hogy csak kuporgott a bokrok alatt a ház tövében, úgyhogy összenyaláboltam és bevittem. Aztán ajtózárás után rájött, hogy mégis szeretne egy kicsit kint is lenni. Most itt reklamál negyed óránként valamelyikünknél, hogy foglalkozzunk vele. :-) Érdekes egyébként, hogy egész nap elő se dugta az orrát, de amint enyhült egy picit a meleg, ő is megélénkült. Estére már odáig fajult a helyzet, hogy ha az ajtóhoz vagy ablakhoz közelítünk, legalább egy macska lesi türelmetlenül, mikor slisszolhat ki a kertbe! Azon gondolkodtam, hogy így nagyszerűen ki lehet őket engedni, ha utána biztos vagyok benne, hogy engedelmeskednek a hívásra, tehát össze is tudom terelni a bandát és nem mennek a háztól messzire. Így nem muszáj őket csak bent tartani, de néhány perc alatt összegyűjthetőek, ha bent akarom őket tudni a házban.

Voltunk lent a patakparton is, átverekedtük magunkat a csalán- és csicsóka-rengetegen, de megérte a sok karcot és csípést, mert hihetetlen nyugodt és időtlen érzés lent lenni és a víz csobogását hallgatni. Megnéztük, hol lehetne ideális üldögélőket kialakítani, ahol már nem látszik semmi a szomszéd kerítésből és a lábszomszéd kerti építményéből. A kert terveztetésére is lassan keresni kell egy szakembert. A sövény ültetés is idén őszre lesz beütemezve: minél nagyobb és tüskésebb bozót választ el jövő ilyenkorra a szomszéd kutyájától, annál jobb! Szakértő ismerőseinktől kaptunk tippet is, hogy próbáljunk meg fenyőből sövényt ültetni: áthatolhatatlan bozótot képes alkotni néhány év alatt, ha jó a talaj hozzá. Meglátjuk, az ötlet nagyon tetszik, imádom a fenyőgyanta illatát.

Este locsolás után átugrottunk az építési vállalkozóhoz átbeszélni a házra adott árajánlatot. Kb. azt az árat kaptuk, amire András is számított, most már csak jövő héten a másik gárdától kell megkapni az ajánlatot, és főhet a fejünk, kit válasszunk...


Maestro, 2003. 08. 16., szombat # reggel

A reggelit természetesen a teraszon költöttük el, és egy-két kíváncsi darázstól eltekintve igazán békés volt. Azt hiszem, a házunknál az eddigi elgondolásainkhoz képest nagyobb hangsúlyt fog kapni a terasz, mert nyáron legalább is egyenértékű a nappalival.

Reggel a teraszon

Gondolkozom azon, hogy mégis megpróbáljuk azt a verziót, amikor a két dolgozószoba távolabb volt egymástól, és helyette egy átlós tengely mentén szerveztük a nappali-konyha-étkező terét és a teraszt.

Másik nagy kérdés, hogy lehet-e külön épületben a garázs, mert akkor azt a ház elé tennénk, külön épületként, akár később megépítve, és a házunk sokkal kisebb lehetne...


Maestro, 2003. 08. 15., péntek #

Reggel jól kihasználtam, hogy Zebegényben lakunk: áthajtottam a Márianosztrai út végére, ahol is - egyenesen a gyártótól - vehettem macskaalmot (név szerint Zebinettet: megérdemli a reklámot, évek óta nagyon bevált ez a fajta).

Át kellett mennünk Pomázra, és ha már arra jártunk, megnéztük az ürömi laposkő hazáját is. Nagyon tetszenek a kisebb kövekből, fugázás nélkül készülő falak, ezek egyébként nagyon divatosak manapság. Ez amúgy komoly gond számunkra: egy csomó minden van, ami nekünk évek óta tetszik és olyat szeretnénk (antikolt festés, mediterrán burkolatok, stb.), erre divat lesz - és az isten sem mossa majd le rólunk, hogy csak divatból építkeztünk. Nagyon időtállóra kell megcsinálni a belsőépítészetet, hogy ne nevetséges legyen tíz év múlva, hanem legfeljebb mutassa a kort, amelyben készült, és amelynek szelleme ezek szerint abszolút megfelel nekünk...

Már elkezdtem feljegyezni az apróságokat, amikre figyelnünk kell majd a saját házunknál. Nagyon sokat segít az itt lakás, egész nap öntudatlanul is tanulmányozom a tájat, a fényeket, a széljárást - mindent! Erősen gondolkodom, hogy a dolgozónkat tegyük fel a tetőtérbe, mert jobb a kilátás, viszont akkor extra mennyiségű hőszigetelés fog kelleni, mert itt fent délután már meg lehet dögleni a melegben. A földszint viszont kellemesen hűvös. És elképesztően békés, csendes itt minden. Pesten belehallgattam a szemközti építkezések zajába, és azon csodálkoztam, hogy bírtam én ezt hónapokon át hallgatni. Most már biztos, hogy nem költözünk vissza, hanem maradunk itt Zebegényben egész télen is.

Egyre jobban tetszik az autó. És nem is sajnáljuk használni. A legtöbbe ugyanis az kerül, hogy van, a havi fix költségekkel. Viszont, amint ezt elfogadjuk (mert más választásunk nem nagyon van), akkor ha többet megyünk vele, az már csak az üzemanyag árában jelent többletet. Komoly előnyt kellene felmutatni a P+R mozgalomnak, hogy megérje letenni a kocsit a város szélén.

Volt két tárgyalásunk Budapesten, visszafelé újra telepakoltuk a kocsit. Kihoztuk a térdelőszékeket is, hagyományos széken egy nap is túl sok volt a hátamnak... És itt van Ági számítógépe is, úgyhogy már teljes erővel tudunk dolgozni.


Ágicza, 2003. 08. 14., csütörtök # este

Nos, a mai napot sem fogom egykönnyen elfelejteni! Reggel már félig összepakolt állapotban voltak a cuccaink, bár így első fordulóra csak a legszükségesebb holmikat készítettem össze. Miután lecuccoltunk az autóba, egy kicsit rendezkedni kellett, hogy minden és mindenki elférjen. A máskor nyugodt utazás rémálommá lett egy fél óra után, mert a macskák nem csak négy szólamban nyivákoltak és szűköltek félelmükben, hanem alaposan ki is száradtak a kegyetlen hőségtől. A klíma valamit segített rajtuk, de nagyon boldog voltam, amikor végre megérkeztünk.

A kocsiajtót kinyitva szinte masszív falként ütköztem a majd' negyven fokos kinti levegőnek. Rohantam fel a macskakosarakkal fürdőszobába, hogy kiengedjem őket egy kutyamentes területre, és megitassam a tikkadt bandát. Azonban nekik nem a víz kellett, vélhetően a stressz miatt (is) lihegtek az autóban. Biztos, ami biztos, elkaptam őket egyenként, egy kicsit beraktam őket a mosdóba, a folyó víz mellé. Aztán kiengedtem őket a szobába is, hadd szokják fokozatosan a terepet. Még most is kint grasszálnak az emeleti muskátlik és repkény között, csak győzzük őket becsalogatni! A legemlékezetesebb Krampuszka ismerkedési estje volt: pici gombóccá zsugorodott, hogy még csak észre se vegyük a fürdő sarkában, aztán persze előhalásztuk, dédelgettük, de ő csak fúrta be magát a pólónk alá, hogy ne is lássa, hova került. Aztán este belebújtattam a nadrágszáramba, és elhelyeztem a díványon a drágát. Egy hatalmas vihar megoldotta a ma esti locsolásunkat, viszont elmosta a betervezett szalonnasütést, de az eső ahogy egy óra múltán alábbhagyott, látom ám, Krampuszka kandikál ki a nadrágból, ijedt gombóc tekintettel. Aztán szép óvatosan nekiindult ő is, most a szuroksötét (itt már nincs közvilágítás) teraszajtóból néz vissza két sárga, még mindig kicsit ijedt szempár. :-)

Itt a völgyben még a negyven fokos nappali hőmérséklet után is nagyon hűvös van este: napszállta után egy gyapjúkardigán a minimum, amire szükség van. Kíváncsi vagyok, a macskáinkkal együtt mennyire gyorsan szokjuk meg ezt a klímát. A ház maga nem tartogatott meglepetéseket: elpakoltuk a macskák által megrongálható dolgokat, biztonsági okokból eltakarítottuk az összes szőnyeget, most már csak a tetőtéri gerendákat kell megóvni a fenevadaktól!

Elkezdtem írni egy listát a hiányzó dolgokról és az elintézendőkről, mert mostantól csak heti két alkalommal fogunk maximum Pestre menni, de őszintén szólva egyáltalán nem hiányzik a város zaja, bűze és nyüzsgése. Itt hihetetlen nyugalom van, szinte olyan, mintha egy egész világ választana el a várostól. Na és most, hogy volt egy "szabadnapom", rájöttem, mégsem vagyok netfüggő, ha van kert és a munkamániám sem olyan akut, mint gondoltam! :-D


Maestro, 2003. 08. 14., csütörtök # délután

Felpakoltuk a számítógépemet, a macskákat és némi apróságot, aztán már indultunk is. Az asztallap a tetőcsomagtartón 70 km/h felett kezdett el-elemelkedni a helyéről, párszor meg kellett állni, újabb és újabb kötési technikákkal kísérletezve. Ezért lassan kellett mennünk. A macskák nem nagyon bírták a meleget, végig lihegtek az úton, mint a kutyák, pedig maximumra volt véve a klíma és a szellőzés.

A szomszédunk lázasan pakolt, csak az óraállásokat írtuk fel gyorsan, aztán mentek is. Említettem neki a kerítést a kutya miatt, hát nem örült neki nagyon. Mondtam, hogy nem lehet megbízni a kutyájában, szerinte meg lehet. Egyelőre hagytam a dolgot annyiban, de megmondtam, hogy ha majd a rotweilerünk felfalja a hülye kutyájukat, egy rossz szava ne legyen.

Még egy fél óra, és egyedül maradtunk a házban. Pontosan egy hónapig, szeptember 14-ig maradhatunk itt.

Az új munkahelyem

Körbefotóztam minden polcot, hogy majd tudjuk, mi hol volt. Ahol sérült faalkatrészeket láttam, a biztonság kedvéért azt is lefotóztam. A macskákat kiengedtük, és persze jellemüknek megfelelően vették birtokba a házat: a két szürke felfedezőútra indult, Nyafika már a mestergerendán szambázott, míg az Öreg Kövér elbújt a kandalló mögé, Krampuszka pedig bebújt az almostál és a WC közti résbe, és ott lapított kétségbeesetten. Felvettem az ölembe, de csak elnyúlt megadóan, szerintem kell még neki pár nap, míg megszokja az új helyet.

Elmentünk a postára, kiderült, hogy postafiókot nem tudnak adni, de nem is kell, mert kihozzák a leveleket! Még tegnapelőtt érdeklődtem a helyi kempingnél, de nekik nem téliesítettek a házaik. Viszont megadták egy helybéli hölgy telefonszámát, aki kis házat adna ki. A posta melletti kis ajándékboltot üzemelteti, így rögtön beszéltünk is vele. Egy önálló kis házikót adna ki, elképesztően kedvező áron. Rögtön ki is mentünk vele Újvölgybe, és megnéztük. Két szobás kis házikó, hatalmas fák a kertben, és a kert végében egy, a miénkhez hasonló kis patak folyik! Most még bérlő van bent, így belülről nem nézhettük meg, de nagyon rossznak kellene lennie ahhoz, hogy ne kelljen nekünk! Májusig tudná kiadni, utána már a turisták fizető serege jönne helyettünk. Jövő héten megnézzük belülről is, mikor már kiköltöztek, és ha minden rendben, ki is vesszük. Felvetettem, hogy mi lenne, ha 21-e helyett már 14-én beköltözhetnénk? Aki csak egy hétre jön ide nyaralni, az ezer helyen talál magának szállást, nekünk viszont nem lenne mindegy, hogy egy hétre vissza kell-e költöznünk Pestre...

Kicsit furcsa, hogy mennyire aggódtam a téli szállásunk miatt, de amint elhatároztam magamban, hogy lesz, ami lesz, majd csak találunk valamit egy hónap alatt, egy órával Zebegénybe érkezésünk után már 99%, hogy lesz lakásunk májusig! Nem tudom, mennyire hatnak a gondolataink az eseményekre, de szeretném azt hinni, hogy van összefüggés.


Maestro, 2003. 08. 13., szerda #

Délután telefonált a szomszéd, holnap dél körül költözhetünk! Este figyeltük az utcát, és amint felszabadult egy hely a ház előtt, átálltam oda a kocsival, hogy holnap könnyebb legyen pakolni. Délben már kint leszünk, már csak ránk várnak, aztán rohannak el nyaralni.

Itt járt ma a statikus barátunk, aki a ház szerkezeteit is tervezi majd. Egy régebbi ötletléről beszéltünk vele, egy olcsón kivitelezhető faházról, hogy esetleg olyat építenénk a telken, átmeneti megoldásként az albérlet helyett. Sajnos, az derült ki, hogy nem annyira olcsó, főként mert meg kellene oldani a vizet, csatornát, mindent. Így marad az albérlet. Vagy ha végképp nem lakhatunk emberi módon a macskáinkkal, akkor maradunk itt Pesten, végül is a megspórolt bérleti díjból naponta is kijárhatunk Zebegénybe, csak az idő, ami elveszne. Bár, inkább az, mint hogy bárkinek is ki legyünk szolgáltatva.

A statikus óva intett attól, hogy beleessek az első építkezők tipikus hibáiba. Szerinte a helyes stratégia az, ha az ember a nagy dolgokra nagyon odafigyel, a kicsiket meg hagyja annyiban, még ha ösztönösen könnyebb is lenne fordítva csinálni. És nagyon sok múlik a megfelelő emberek kiválasztásán is. Remélem, hogy menni fog a dolog...

Összeszedtem gondolatban, hogy miket viszünk. Most csak a legszükségesebbeket: macskák, számítógép, fényképezőgép, ruha. Úristen, a többi cuccunk lehet, hogy felesleges is?


Maestro, 2003. 08. 12., kedd # este

Egyik megbízónkkal hosszasan elbeszélgettünk a kutyafajtákról és nevelésükről. Megerősített abban, amit eddig is sejtettem: egy normális kutyának meg lehet tanítani alapvető dolgokat, és ha a szomszéd kutyája ennyire szófogadatlan és hamis, azt jobb távol tartani a telkünktől. Legjobb lesz, ha beszerzünk egy komoly példányt, farkaskutyát vagy új-fundlandit, esetleg rotweilert. A lényeg, hogy vigyázzon a macskáinkra és űzzön ki minden más állatot a területről. Azért sem lenne rossz egy kutya, mert ha sikerült rendesen fel- és megnevelnem, talán bátrabban vállalok gyereket is.

Ma megint felhívott a kivitelező, hogy elkészült az árajánlatával. Mondta, hogy megnézte a telket is, és teljesen jó neki (úgy értem, megközelíthetőség és szállítás szempontjából). A kocsiból nem akart kiszállni, mert szabadon volt a kutya. Mondtam neki, hogy jól tette, mert elvileg karantén alatt van a veszettség-gyanús róka miatt. Ezen kicsit meghökkent... Abban maradtunk, hogy amint kiköltöztünk, leülünk átnézni az ajánlatát. Csak mikor letettem a telefont, kérdezte meg Ági, hogy mennyiért is vállalná. Nekem eszembe sem jutott megkérdezni, amíg nem látom magam előtt, hogy mi szerepel az ajánlatban, egyetlen összeg semmit sem mond. És talán furcsa, de jobban érdekel, hogy milyen szállást találunk, az építkezéssel kapcsolatos dolgoktól nem félek annyira.

Ez még szombati hír, de már túl rezignáltan fogadom, azért nem is jutott eddig eszembe:újabb lottónyeremény! Sajnos, ismét csak 2 találat :-( Így sose jön össze a ház ára, a mennyiségi változásnak lassan ideje lenne átcsapni minőségibe... Mondjuk, egy 4 vagy 5 találatos jól jönne. Ahogy számoltam, 50 milliónál nem is kellene több. Épp csak vennénk egy erdőt, a kellős közepébe építenék egy kis házat, és lenne egy jó terepjárónk hozzá. Mert tényleg csak emberektől távol lehet békében élni.


Ágicza, 2003. 08. 12., kedd # délután

Na, nesze nekünk költözködés! Azt fogom csodálni, ha még a héten egyáltalán kijutunk, mert nagyon nem úgy néz ki a dolog. És már megint amiatt a nyavalyás eb miatt... Most beszélt András a szomszéddal, és gond van a róka vizsgálatával. Annyira szétütötték ugyanis a fejét ketten a kutyával, hogy nem maradt elég vizsgálható agyvelő, úgyhogy tovább kell várni, amíg valahogyan máshogyan meg nem állapítják, veszett volt-e. Eh, legalább befejezem a munkáimat itt a ricsajban és a túlmelegedett, zárt lakásban, hogy utána a patakparton nekiülhessek festegetni. Ha egyáltalán eljutunk odáig. Na, nem vagyok pesszimista, csak egy kicsit dühös, mert két napra előre sem tudok tervezni, nem hogy tudjam, mi lesz a hét végéig... Nagyon bosszantó, hogy ha rajtam kívül álló tényezők szabják meg az életemet, amibe nincs beleszólásom, és ráadásul külön piszkálja a csőrömet, hogy ennyi probléma van egy ilyen egyszerű dologgal...

Mindegy, ezen most úgysem tudok változtatni, majd meglátjuk, mikor cuccolhatunk ki, annyi előnye azért van a dolognak, hogy a macskák múlt hét csütörtöki veszettség elleni oltása is jó eséllyel megfog, amire kiérünk. :-P


Maestro, 2003. 08. 11., hétfő #

Még mindig ezen a kutyatémán gondolkodtunk. Kicsit kínos a helyzet, mert még a tavasszal azt beszéltük meg a szomszédunkkal, hogy a két telket együtt kerítjük le, nem kell közéjük kerítés. De akkor még nem tudtam, milyen a kutyájuk: még rájuk is alig hallgat, párszor próbált belém kapni is, a kisebb állatokat pedig irtja, a pocoktól a rókáig, és nem nagyon lehet neki semmit megparancsolni. Nem azért, de egy rendesen nevelt kutyának egyszer kell megmondani, hogy valami tilos, és onnantól nyugodtan alhatunk. Úgyhogy, mégis csak ragaszkodni fogok ahhoz, hogy készítsék el a kerítést a két telek között. És inkább ezen bosszankodjanak most egy kicsit, mint hogy a hosszú távú jó viszonyunkat veszélyeztesse a hülye kutyájuk. Mert ha az bántaná valamelyik macskát, akkor az tuti, hogy csak egy nappal élné túl, mert Ágicza van elég anyatigris jellemű ehhez...

Sajnálom nagyon a dolgot, mert nem szerettem volna kerítést látni a két telek között, de azt hiszem, ha nem lehet megbízni abban a dögben, akkor jobb óvatosnak lenni. Mert most még csak a macskáinkat féltjük tőle, de amilyen hamis, a gyerekemet sem merném egyedül kiengedni a kertbe, ha szabadon átjöhet.

Nézegettem utánfutókat a weben, 120-300 ezer között van újonnan, használtat meg már 50 körül lehet venni. Lehet, hogy már a költözésre beszerzünk egyet, akkor nem is kell teherautót bérelni!


Maestro, 2003. 08. 10., vasárnap #

Ma kivételesen nem utaztunk messzire, csak egy megépült munkánkat fotóztam le, egy kis kozmetikai szalont.

A macskákon gondolkodtam el kicsit. A jelek szerint a falusi embereknek nem egészen ugyanazt jelenti a macska, mint nekünk. Fogyóeszköznek tekintik, és legfeljebb anyit tudnak róluk, hogy összekarmolják a bútorokat... Persze, csak nevelés kérdése az egész (ld. kaparófa), de ahol a kutyákat sem nagyon tudják megnevelni, ott végképp nem tudják elképzelni a ház körül kódorgó macskákról, hogy megtaníthatóak lennének bármire is. Nekem persze mindegy, mit gondolnak a falubeliek macskákról, de nem örülnék, ha azért nem találnánk bérelhető házat, mert őket is visszük.

A saját házamban nem érdekel a dolog, de a máséban még véletlenül sem szeretném, hogy kárt okozzanak a cicáink (ezért sem értem a szomszéd aggódását: nekem természetes, hogy a máséra kétszer annyira vigyázok, mint a magaméra, éppen azért, mert az a másé). Ezért a törékenyebb tárgyakat elpakoljuk, és viszek még egy kaparófát az emeletre is. És, a biztonság kedvéért elkezdünk érdeklődni a macskáink rajongói között, hogy nem tudnának-e kettőt-kettőt - vagy akár mind a négyet - befogadni pár hónapra, ha csak miattuk nem találnánk kiadó házat télre.

Egyelőre megoldás lehet, hogy csak a házban tartjuk őket, hosszabb távon pedig vagy megneveli a szomszéd a kutyáját, vagy kerítést épít a két telek közé. Ennek ugyan nem nagyon örülnék, de a macskák fontosabbak. Vagy mikor kiengedem a kertbe, a flóberttel a kezemben kell majd őriznem őket? Vagy lesz tényleg egy karatekutyánk, aki majd vigyáz a macskákra?


Maestro, 2003. 08. 09., szombat # délután

Alig egy órába tellett, de végül is kicserélték a kártyámat a Pannon képviseletnél, és ezzel már működik az új telefon. Nem volt könnyű összeizzítani a számítógéppel, de este már letöltöttem az első pár levelet GPRS üzemmódban. A sebesség ugyan a legelső modemes időket idézi, de legalább működik! Talán ott a völgyben is menni fog, végül is a számítógép a tetőtérben lesz.

Erre a hétvégére ígérték a kivitelezők az árajánlatokat, de még nem érkezett be egyik helyről sem. Pedig azért érdekelne, hiszen amíg kint lakunk, az alatt gondoltam megtervezni a házunk végleges változatát.

Elutaztunk Ági szüleihez, ment a kocsi, mint a golyó. Az autópályát inkább kihagytam, mert nevetséges, hogy a matrica drágább, mint az oda-vissza útra való üzemanyag. De amíg bejáratós a kocsi, inkább választom a nyugis utakat. A Zebegény felé menő út végig nagyon jó (ellentétben pl. a visegrádival), ennyiből is jó választás volt ez a part.


Maestro, 2003. 08. 08., péntek #

Egész délelőtt azt a nyomorult telefont intéztem. Kétszer kellett kimennem az Europarkba, de végül megcsinálták. És - alig hittem el - a végén elnézést is kértek. Ezt amúgy jól tették, mert éppen azon tűnődtem, megéri-e megírni a sztorit a vásárlók könyvébe, ha már túl vagyok rajta, és felejteni akarnám inkább, nem újra átélni. Otthon újabb szívás: a kártyám túl régi ehhez a készülékhez! Ugyan díjmentesen kicserélik, de persze egy újabb látogatás a Pannon valamelyik képviseleténél...

Délután kiautóztunk Zebegénybe. Kicsit keveregtünk a városban, mert azt hittük, hogy az M3 fizetős már az elejétől, és inkább elkerültük a Váci út felé. Mindegy, végül csak kiértünk. Azért egész más élmény volt kocsival kimenni, és ráadásul olcsóbb volt így egy út, mint vonattal!

A szomszédunk végigmutogatta a házát, mi hogy működik, hol kell bekapcsolni, mit hogyan kell locsolni, stb. Eredetileg úgy volt, hogy a nyugatra néző szobát kapjuk meg, de kértem, hogy inkább hadd legyen a keleti a miénk, mert a mi hálónk is arra fog nézni, jobb lenne azt tesztelni. Ez a szoba még nincs egészen készen, de mire kiköltözünk, megcsinálják. Megoldódni látszik a növényültetésünk is: mivel mi is locsoljuk a növényeiket, ők is locsolják a fáinkat. Meg persze sűrűn ki is látogatunk hozzájuk. Így akár Pesten is maradhatunk a télre, bár jobb lenne Zebegénybe költözni immár véglegesen.

A tökéletlen kutyájuk elkapott egy rókát a telken, így most nem utazhatnak el, amíg nincs meg a veszettség-teszt eredménye. Egyébként egy meglehetősen önfejű kutya, alig fogad szót a gazdájának, szerintem nem fogják tudni ránevelni, hogy ne bántsa a macskáinkat. Ez még nem túl aktuális probléma, mert most viszik magukkal, de majd ha már áll itt a házunk, akkor is túl kellene élni a cicáinknak. Kérdeztem a szomszédtól, mik a tervei e téren, mert ha nem tudja megnevelni a kutyáját, akkor mégis csak jobb lesz, ha kerítést épít a két telek közé. Próbálta elbagatellizálni a dolgot, hogy hát a kutya ilyen, meg hogy faluhelyen a macska nem számít sokat. Hát, nekünk meg számít, úgyhogy ez a téma még nincs lezárva...

Ahogy lement a nap, egész hideg lett, úgyhogy lesz néhány pokróc is a becsomagolni valók között. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz ott kint lakni!


Maestro, 2003. 08. 07., csütörtök # este

Nem volt egyszerű átvenni a kocsit, egy csomó papír, biztosítások, szerződések... De benne van minden, ami kellett. A gagyi küszöbsín helyett kaptunk gumiszőnyegeket, a váltózárat kifelejtették és csak utólag tették be, de ez nem volt gond, mert addig elintéztük a papírmunkát.

Az új autónk!

Még átadás előtt a szalonban végigmutogatta nekünk az eladóhölgy a gombokat. Vittem kazettát is (Rodney Carrington), bár kicsit kínos volt, hogy mikor a magnót teszteltük, éppen a 'Nothing Like a Blowjob in the Morning' szólt :-) Reméltem, hogy nem érti félre.

Első dolgom volt teletankolni. Sok rémhistóriát olvastam a neten a kutasok trükkjeiről, de hiába figyeltem, semmi ilyet nem tapasztaltam. Vagy éppen azért, mert végig néztem a kezét? Már soha nem fogom megtudni.

Szépen hazaértünk. A belvároson át mentünk, mert délután kettő felé Ágicza szerint nincs dugó. Persze volt, de a dugón végighaladva kiváló alkalom nyílt gyakorolni az indulást-megállást, kitapasztalni a motor teherbírását. Egyelőre még nem öröm vezetni, mert ismeretlen az autó, és ráadásul zavaró hangok hallatszanak a jobb első ülés irányából...

Holnap kimegyünk Zebegénybe, megbeszéljük a kiköltözés részleteit. Addig is elvittük a macskákat is oltatni, és este még tettünk egy kört a városban, csak úgy... Azt hiszem, kezdem megszokni, hogy autónk van.


Maestro, 2003. 08. 07., csütörtök # reggel

Most indulunk átvenni a kocsit. Régóta van ugyan jogsim, de elég régen is vezettem utoljára, Pesten meg szinte egyáltalán nem, szóval ha este nem jelenne meg itt a folytatás, valaki majd gondoljon a macskáinkra is... :-)


Maestro, 2003. 08. 06., szerda #

Hívtak a Renault-tól: holnap dél körül mehetünk az autóért. Szegény lány a szalonban, teljesen ki volt akadva, mert a megrendelt küszöbvédő sín nem fémből készült, hanem csak valami matricát akartak volna ránk sózni. Azt javasolta, hogy ne vegyük át, mert semmi értelme, majd kivesszük a kocsi árából.


Ágicza, 2003. 08. 05., kedd # este

Mondtam már, hogy nehéz együtt kenyérkeresőnek és háztartásbelinek lenni? Nem tudom, más szupervumen (sic!) hogy birkózik meg a feladattal, hogy otthon takaros kis feleség legyen és munkában is a maximálisat nyújtsa. Úgy látszik, nálam az egyik funkció valahogy mindig üti a másikat. Kíváncsi vagyok, hogy a Zebegénybe költözéssel ez a helyzet mennyit változik. Gyanítom, nem fogok annyit ülni a számítógép előtt, ha a patakparton is lóbálhatom a lábamat helyette! Remélem, nem lettem még internet-függő, mert egy modemes eléréshez hasonló sebességgel be kell majd érnünk kint.


Ágicza, 2003. 08. 05., kedd # délelőtt

Úgy látszik, nyugisabb lesz a hét, mint gondoltuk. Az autó szerdán vagy csütörtökön meglesz, de költözni csak hétfőn tudunk. Amit most nem is bánok annyira, mert így nyugodtabban a végére tudunk érni azoknak a munkáknak, amiket szeretnénk még a kiköltözés előtt átadni. És be fogok iktatni néhány nap szünetet, hogy egy kicsit kifújjuk magunkat a zöldben, mindkettőnkre ránk fér. Szomszédunk változatlanul aggódik a macskák kártétele miatt, nem csoda, hisz csak ház körüliekkel találkozott eddig, és nem is egy macskarajongó :-/ András már néhányszor elmesélte, hogy ők teljesen szobatiszták, és mivel a kaparófára vannak szoktatva, a bútorokat sem fogják szétcincálni, de azt hiszem, nem hisz neki. A lakásban biztos vagyok, hogy nem fognak szétszedni semmit, ám nem tudom, a kerti tóban a békákat és az aranyhalakat mennyire fogják kivadászni...:-P


Maestro, 2003. 08. 04., hétfő #

Talán jobb is így, hogy nem a költözésen aggódunk, hanem lekötnek az élet apróbb örömei, mint például a munka vagy a mobiltelefonok.

Visszamentem az Europarkba a használhatatlan mobilommal. Kértem egy üzletvezetőt, akivel még csak kiabálnom sem kellett, mert névről rögtön tudta, ki vagyok. Elmondta, hogy már jelezték a központnak a problémát, és ha megkapják rá az áldást, ki tudják cserélni egy 6310-esre, ami már tényleg alkalmas netezésre. A 'sajnálom' valahogy nem bírta elhagyni az ajkait, bár ezt most magasról leignorálom, a lényeg hogy kicseréljék a telefont.


Ágicza, 2003. 08. 03., vasárnap # este

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nyugodtan élem meg a költözés előtti időszakot. Vagy lehet, hogy csak időm nincs aggodalmaskodni, hogy az eddigi megszokott életünk fenekestül felfordul? Szóval, sztoikus nyugalommal várom a csütörtököt, pakolni kéne, a macskák is aznap esedékesek veszettség elleni oltásra, aznap vagy még szerda délután meglesz a kocsink is, pörögnek az események, és mintha most kicsit kívülről látnám mindezt. Ami fontos, hogy a macskák a szuri után 7-10 nappal lesznek csak védettek, tehát addig a házban tartjuk őket, hadd szokják az új környezetet.


Maestro, 2003. 08. 03., vasárnap # délután

Délután hívott telefonon az egyik kivitelező azzal, hogy ugye 2-3 hetet beszéltünk meg az árajánlatra, mert hogy ő élne a három hetes lehetőséggel. Jól van, mondtam. Jövő héten már kint lakunk úgyhogy személyesen adhatja majd át. A másik brigád is dolgozik az ajánlatán, nekik is hamarosan jelentkezniük kell majd.

Aktiváltattam a Pannonnál az átalánydíjas GPRS internet szolgáltatást, hogy mire lesz kábelem, már működjön. Erre közölték velem, hogy a 3510i-nél ez az üzemmód nem támogatott, csak WAP megy. Kissé kiakadtam, mert a boltban (Europark BEE bolt, hogy egy kis reklám is legyen) direkt mondtam, hogy mire kellene a telefon, és ők ezt ajánlották. Most vagy kiderül, hogy azért megfelelő kábellel megy a dolog, vagy visszakapják a telefont, én meg a pénzt. Kérdeztem tőlük, ne beszéljek-e a Pannonnal is e témáról, de valamiért nem akarták. Azt mondták, nem tartoznak közvetlenül alájuk, ők csak viszonteladók.Most még azok... - pontosítottam. Abban maradtunk, hogy megkérdi a főnökeit, mi a teendő ilyenkor, és holnap jelentkezik. Délig kértem, hogy tegye ezt meg, utána mégis csak a Pannonhoz fordulok.

Utálom ezt a nyűglődést, egy szakboltban miért nem értenek ahhoz, amit árusítanak? Azért még megérdeklődtem e-mailben pár adatkábel-forgalmazó cégnél, hogy nem alkalmas-e a kábelükkel netezésre a telefon. Ugyanis a levett akku helyére megy be a kábel, és töltőről kell közben használni, de ez engem nem zavar, csak menjen a net! A Nikon CP-995 sem megy hivatalosan Microdrive-val, a gyakorlatban meg mégis.

Még tűnődöm, itthagyjuk-e a jó kis lakásunkat, ahol helyben van az ADSL...


Maestro, 2003. 08. 02., szombat #

A Vodafone-nak annyi! Megérdeklődtem náluk, hogy mit tesznek, ha előfizetek náluk, és túl gyenge a vétel. Hogy mondjuk kijönnek-e mérni, és feltesznek-e nekem egy külső antennát. Hát őők neeeem... És mielőtt leszerződnék velük egy évre, nem mérnének egyet? Háááát saaajnos... B+, de azért a pénzem az kellene, mi?

Rákérdeztem a Pannonra is. Természetesen, ahogy évekkel ezelőtt, most is adják az antennát (ingyen!), ha gond van. Így hát vettem 5 ezerért egy primitív kis Nokiát meg mellé egy Pannon Praktikumot, és az lesz a lakástelefon, meg az internet kapcsolatunk is egyben. Ugyan csak este 9 után lehet vele netezni, de legalább nosztalgiázok egy kicsit: a kezdeti modemes időkben csatlakoztam szigorúan csak este 10 után...

A Vízművek és a Vivendi után a Vodafone is bekerült a Visszautasítottak klubjába, akiket a továbbiakban ignorálunk. A Westel a maga dupla v-jével eleve esélytelen volt (meg a GPRS áraival...)


Maestro, 2003. 08. 01., péntek #

Utánaérdeklődtem, és úgy tűnik, lesz Vodafone-vétel is ott a völgyben. Így hát veszünk is egy kártyát valami egyszerű telefonnal, amint lesz rá egy kis időnk. Legfeljebb, ha mégsem muzsikál rendesen, felrakatunk egy külső antennát, ez a Pannonnál már működött. Vezetékes telefon nem lesz a házunkban, hosszú távon sem, egyszerűen nem éri meg. Az alközpontunkat majd felszerelem úgy, hogy a ház két vége között legyen telefonos kapcsolat, esetleg a kaputelefonnal is összekötve, de külső hívásokra maradnak a mobilok.

A biztonság kedvéért felújítjuk a macskák kaparófáját. Új kötelet kell rátekerni, mert a régit félig már leszaggatták róla, és a fa is erősen elhasználódott... Szóval, értem én, mitől tartanak a házigazdáink, mert tényleg van bennük némi rombolási potenciál, csak mi kordában tartjuk ezt.