| ZeBlog archívum, 2004. május |
|
Reggel természetesen a telken kezdtem a napot. Munkásaink a fal alatti szigetelést fektették le éppen, szokásos precizitásukkal. A tóépítő a tó teraszait kapálgatta, a tegnapi feltöltés nem tömörödött össze annyira, mint azt vártuk, azért kellett most pár centit leszedni belőle. Úgy látom, ő is elég gondosan csinálja a tavat. Én hol a frissen leszedett teraszfelszíneket locsoltam, hogy a maradék csicsókát áztattam a hypós vízzel. Ahogy hígul benne a hypó, úgy először határozottan uszoda-érzésem volt, most pedig, az ázott föld szagával keveredve, határozottan az állatkertre asszociáltam. Munka közben arról beszélgettünk a szomszédunkkal, miért költöztek ide a hegyről. A lényeg, hogy túl közel és sokat építettek melléjük. És akkor most innen is költöznek? - kérdeztem. Innen talán nem, mert a házunkat úgy helyeztem el a telken, hogy ne zavarjuk egymást, és ha meglesz a rendezési terv, mellettünk már valószínűleg csak az utcafronttól 5 méterre építhetnek, mert úgy lesz egységes a falukép (pedig a világ alapvetően organikus, nem katonásan elvágólagos). De mindegy, az én dolgozószobámnál is akkor maradna meg a szép kilátás, ha a szomszéd házat majd a telek elejére építik. Egy jó hírt is mondott: komoly érdeklődő van a szomszéd telkekre, aki együtt venné meg őket, és egy jó nagy házat építene, de feltehetőleg a tőlünk távolabbi végére, ahogy ez a tájolás miatt egyértelmű. Már ez is jó lenne, és ő talán komolyan meg fogja fontolni egy olyan építész megbízását, aki ismeri a tervezési helyszínt, és a szobája ablakából egész nap szemmel tarthatja az építkezést... Délután már az első sor Ytongot is lerakták, ezek után lehet elbontani a zsinórállásokat és folytatni a tereprendezést a ház körül. Az első sor falazóelemet igen gondosan rakták le, mindegyikre felrajzolták a nulla szintet is, így abszolút pontosan szintbe tudták igazítani. Ha ugyanis az első sor pontos, jó eséllyel már a többi is az lesz. A hőszigetelő habarccsal fél centis fugával falaznak, ezzel nem nagyon lehet egyenetlenségeket eltüntetni, mint a hagyományos falazatoknál. Délután másodszor is kimentünk, ezúttal Ágiczával. És, mivel Tappancs olyan elszántan jött utánunk a kocsihoz, hirtelen elhatározással felmarkoltuk őt is, és kivittük magunkkal a telekre. Kicsit meg volt illetődve, a telken pedig ugyanúgy nyitott szájjal szaglászva mászkált, mint tavaly nyáron, mikor először voltak itt kint. Persze, ő itt csak arra emlékezett, hogy a szomszéd házában laktunk, ezért oda igyekezett volna, Ágicza meg terelte szépen vissza. 
Hazaérve, Ágicza nekiveselkedett, és megcsinálta az egész hátra lévő mozaikozást a konyhában, és még a falfestésbe is belekezdett. Lehet, hogy e hét végére tényleg készen lesz a kisház felújítása? Én meg végre elkészítettem két panorámaképet, amiket még egy héttel korábban fotóztam a telken. Igazán szívesen járok ki a telekre, úgyhogy este még egyszer kilátogattam. Az ürügy az volt, hogy a tóépítőknek viszek pénzt a tóra, meg tervet a vízinövények kiültetésére. Holnap rakják le a fóliát, és kezdik el feltölteni a tavat. Szerdán talán már eléri a víz a tavirózsák szintjét, akkor azokat berakják, és csütörtökön, mikor Ágicza is ott tud lenni, akkor helyezik el a sok kis növényt. 
Este még elindultam Szob felé, hogy hozzak Ágiczának valami péksütit, de olyan szép napnyugtát láttam a Duna felett, hogy inkább visszafordultam félúton és megálltam fotózni... |
|
29 fok, napos idő. Aljzat talajnedvesség elleni szigetelése a főfalak alatt, Ytong főfalak falazása, tó teraszszintjeinek véglegesítése. 
|
|
Délelőtt kimentünk a telekre, és elkezdtem kitermelni a kútból a hypós vizet. A kút térfogatának a háromszorosát kell legalább kivenni belőle, ez kb. 10 órányi szivattyúzást jelent. Ma ebből négyen túl is estünk. Hamarosan a kivitelezőnk is befutott, kijött megnézni, mi a helyzet a telken. Küldött egy embert, aki lesöpörte az alaplemez tetején megállt vizet, ezután pár órával már száraz is volt újra az egész lemez. Holnap, ha minden igaz, jön a szigetelés, aztán a falak. (Ezt már mondtam egyszer, de most tényleg...) Beindítottuk a szivattyút, majd sétáltunk fél órát a közeli erdőben. Most a hegy felé menő úton indultunk el, arra még nem voltunk. Tényleg öt perc séta a telektől, és már az erdő közepén vagyunk! De Ágicza csak papucsban jött ki (kiugrunk pár percre a telekre címmel), ezért hamar visszafordultunk. 
Séta közben pont olyan köveket láttunk az út mellett, mint amilyeneket Ágicza a tóba szánt, csak kisebbeket. Kiderült, hogy nem is kerekre csiszolódott folyami köveket akar berakni, hanem éppen ilyen szabálytalan, robbantott szikladarabokat. Ilyet viszont lehet kapni a márianosztrai kőbányában, kedden ki is megyünk az utánfutóval, és hozunk 5-6 nagyobb darabot. Megnéztük a tavunk leendő növényeit is, éppen telepítgették át őket az ültetőkosarakba. Ott ragadtunk pár órára beszélgetni is. Már három felé járt az idő, mire továbbálltunk. 
Közben feltöltötték a tó felső teraszait. Erre azért volt szükség, mert a beton perem valahogy feljebb került, mint ahogy először terveztük. Ennek van előnye is, hogy nem lesz olyan meredek a terep lejtése a háztól a tóig, viszont a tóban kialakított teraszokat így fel kellett tölteni kicsit magasabbra. Ezt a lazább felső réteget még végiglocsoltam délután, hogy azzal is tömörödjön. Kedden rakják le a fóliát, és kezdik el feltölteni a tavat. Azon tűnődtem még, hogy nem kellene-e egy átjárót csinálni a kerítésre a szomszéd felé. Az építkezés alatt mindenképpen hasznos lenne, de szerintem még utána is. Nem, mintha annyira szomszédolni járnánk, de néha biztos később is átmegyünk a szomszédba, kutyát/macskát etetni, virágokat locsolni vagy mittudomén... És mivel mindkét ház eléggé hátra van húzva az úttól, meglehetősen nagy kerülő az utcai kapun át közlekedni. Majd megkérdem a szomszédunkat, mit szól a dologhoz. Este megpróbáltuk véglegesíteni a berendezést Ágiczával, hogy végre elkészülhessek a saját házunk látványterveivel, de persze nem ment a dolog. A kandalló formája még mindig egy hektikus pont, és mikor kiderült, hogy Ágicza a gondosan felmért és felszerkesztett terepet nagyvonalúan egy vízszintes síkkal helyettesítette, végképp feladtam a dolgot. Most majd egyenként kell minden egyes növény magasságát a terepre igazítania, de hát a rest ugye kétszer fárad... Éjjel még hiteleket nézegettem a weben, de persze nagy átverés az egész: minimálbéres alkalmazottaknak eleve csak a fizetés tízszeresét adják kölcsön, ami még kettőnknek együtt sem túl nagy összeg. Azt hiszem, muszáj lesz majd valami jelzálog jellegű dologban gondolkodnunk. |
|
25 fok, napos idő. Tó teraszszintjeinek igazítása, feltöltése földdel, föld tömörítése locsolással. 
|
|
Ma nagy kő esett le a szívemről... Az elmúlt napokban ugyanis számolgattam a ház építéséhez szükséges anyagok, munkák mennyiségét, és ezeket szépen gyűjtögettem egy táblázatban. És a főösszesítőben azt láttam, hogy több milliós a költségvetési hiányunk. Elsőre nem is volt olyan hihetetlen, mert egy csomó anyagnak, munkának csak most tudtam meg a pontos volumenét. A fenti hiányból persze levonandó, amit gond nélkül későbbre hagyhatunk, de akkor is maradt még pár millió... Aztán este, amikor Ágiczának mutattam a dolgok állását, akkor fedeztem fel a megoldást: egyes nagyobb tételeket szépen belevettem a számításomba, de még korábbról, mint külön tételek, szintén szerepeltek az összesítő táblázatban... Ettől függetlenül nézegettem hitellehetőségeket, az OTP-nél például 5 milliós személyi kölcsön két évre havi 260 ezer törlesztést jelent. Mert nyilván csak annak adnak szívesen, akinek elég pénze van... Nem tudom, más módon tudunk-e hitelhez jutni, de még körülnézünk pár banknál. A tét szerencsére nem az, hogy lesz-e fedél a fejünk felett, hanem hogy milyen lesz az. Mert le lehet hagyni a kőburkolatot, csak ronda lesz a ház. Berakhatunk átmenetileg valami olcsó szanitereket a fürdőbe, de akkor azt kell néznünk még fél évig. Telepíthetjük jövő tavasszal is a növényeket, de akkor fél évvel később lesz igazán szép a kertünk. Szóval, amit csak meg tudunk csinálni, azt meg kellene csinálnunk időben. |
|
Ma sem lehetett szigetelni, mert esett és zuhogott és megint esett és megint zuhogott, hogy Micimackót idézzem. Az egyik fázisában éppen a kivitelezőnkkel tárgyaltunk, egy régi házacskát méricskélt éppen. András átadta a komplett ár- és munkadíj-összesítőt, átbeszélték a következő munkafázisokat, mint szennyvíz-tároló és egyéb betonozási feladatok, majd folytattuk utunkat a telekre. A markolós jelentősen haladt a tó felső szintugrásának feltöltésével, azon viszont aggódik, hogy az átkozott csicsóka-gyökerek miatt a visszatöltött föld kb. 40%-a lebomló szerves anyag, nehogy emiatt süllyedjen majd meg a víz alatti legfelső szint. Mivel egyenként a qrv@ gyöktörzseket senki nem áll neki kimolyolni a földből, ekkora rizikót bevállalunk. Egyébként olyan az egész, frissen eldúrt, csicsókagyökeres föld, mintha mákos tésztát látnék makarónival, csak a mákból kicsit több jutott... =8-O A telek felső része már teljesen be van kerítve, lakat és lánc a kerítés ajtónak használt néhány méterén, szóval a birtokhatár már kézzel fogható. Más kérdés, hogy megint bokáig süllyedtünk a sárba, és a vízelvezető árkot sem hiányolja a szomszédon kívül senki, mert az úton szép akkurátusan folydogál a falu irányába a hegyoldalból lecsorgó esővíz, majd az egyik üres telek előtt áll meg, tekintélyes tócsába rendeződve. Látkép, eső után: 
Este a macskák a szokásos kinti portyájuk végeztével betömörültek, hallgatva a varázslatos "kaja" hangsorra, egyedül Nyafikának nem akaródzott megmutatnia magát. Erőteljes motozás a ház hátsó felénél, jelezve, hogy jelen van, de bejönni nem hajlandó. Kíváncsiságom nem ismer határokat, így zseblámpával utánanéztem, mi lehet a kajánál is izgalmasabb: hja, egy másik, ezúttal élő, friss, mozgó és melegvérű kaja- illetve csak jelölt: egy szürke, cipőgomb-szemű egér! Nyafika, a vérengző fenevad egy újabb egeret kerített bőszen, de mire a fal és a nejlonzacskó egyik sarkáról áttessékelte áldozatát, addig a másik sarokba húzódott az egérke, végtelenbe hajló csiki-csuki játékkal. Gondoltam, segítek valamelyiküknek: felemelve a nejlont, Nyafka egy villanással az iszkoló egér után eredt, felkergette a majdnem függőleges hegyoldalba a visító cipőgomb-szeműt, de úgy látszik, a föld arrafelé jobban omlik a macska, mint az egér súlya alatt, így hősnőnk dolga végezetlenül csorgott vissza némi föld kíséretében az udvarra. :-) |
|
15 fok, borús esős idő. Tó teraszszintjeinek igazítása, feltöltése földdel. 
|
|
Hogy itt mennyit tud esni az eső és hogy ettől milyen dühös vagyok, mert nem a már beültetett növényeinket áztatja, ezt csak dohogásképpen, félig motyogva merem már csak megjegyezni. A coulé-kavicsot viszont meghozták, csak a neve ilyen előkelően franciás, kinézetre inkább egy dupla méretű kavicsokból álló sóderhalomhoz hasonlít. Ez kerül a fekete fóliára, mint tó-aljzat, talán a jövő hét folyamán végleges helyére fog kerülni, feltéve, hogy az esőzések nem töltik fel hamarabb a tómedret, mint gondoltuk! A Schiedel-kémény szintén megérkezett, de a kerítésen kívül rakták le. András gyorsan riadóztatta a kivitelezőket, és együtt behordták a telekre a darabjait. Böhöm nagy szerkezet ez a kémény, nem is gondoltam, hogy ekkora építőkockákból áll: eddig még ilyet csak beépítve, a tetőn láttam eddig, azt is a földről szemlélve... András gondolkodott, hogy a tetőből kiálló részét kővel vagy téglával burkoljuk-e, de azért ha csak lehet, maradunk a kőnél. A kutat úgy éreztük, ideje végre fertőtleníteni: a kútfúró útmutatásainak megfelelően 15 l hypóval lekezeltük, ez vasárnapig benne áll, hogy elpusztítsa az eddig esetleg bekerült baktériumokat. Ezután majd ki kell szivatni a kút térfogatának a többszörösét, és csak ezután lehet bevizsgáltatni a vízminőséget. András mind vízminta-gyűjtő palackokat, mind fertőtlenítőt hozott, az egyiket Vácról, a területi vízművek hivatalából, a másikat a nagymarosi kisabc-ből. Jellemző, hogy nem egy háztartási üzlet, vagy egy élelmiszer-áruház jutott eszébe az uramnak, mint hypó-lelőhely! :-P Este átjött hozzánk a kivitelező. Az uram annyira kimerült volt, hogy egész délután aludt. Mielőtt felkeltettem, kivitelezőnk megszemlélte a már felrakott mozaikot a konyhában, végigsimítva a felületét. Na persze, ha ezt ők csinálták volna, már egy hónapja nézhetném az elkészült művet és tükörsima lenne ugyanúgy minden egyes darabka vízszintbe rakva és befüggőzve, mint a nagy falicsempék... Nade ezt nem tudtuk/akartuk volna kifizetni, erre a kis házra így is éppen eleget költöttünk. És szokás szerint, még most sem készültem el vele! |
|
16 fok, borús esős idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Tegnap este már nem volt erőm rajzolni, az előző éjszaka amúgy sem aludtam, inkább lefeküdtem aludni. Ma viszont már hajnali 6-kor felkeltem, nekiálltam a saját házunk terveinek. Ágicza szinte egyfolytában aludt az elmúlt napokban. Van egy olyan gyanúm, hogy helyettem alszik, mert nekem nincs mostanában ilyesmire időm. Akárhogy is, működik a dolog... Elhoztam két tekercs bitumenes lemezt a tüzépről, holnap lerakják a falak alatti szakaszra a szigetelést, és aztán már a falak jönnek. A munkásaink szerettek volna pár napot pihenni, de legalább az első sor tégláig el kellene jutniuk, mert utána lehetne elbontani a zsinórállást, és folytatódhatna a földmunka. Érdekes, milyen rohadt nehéz megbecsülni, mennyi föld megy bele egy kis tereprendezésbe: a ház körül úgy elterítették a tóból kiásott 60-70 m3 földet, hogy nyoma sem maradt. Nem, hogy nem adunk másnak belőle, de örülünk, ha elég lesz a szennyvíztárolóból és a vízaknából kiásott 40 m3. Úgyis fel kell javítani a talajt, homokkal és trágyával, az is csak növeli a tömeget... A tó szegélyét a már megszokott színvonalon készítették el: szépen kikenték a betonozást cementhabarccsal, a betonelemek széléről lereszelték a kiálló sorját, és ha minden jól ment, az egész szegély valami iszonyúan vízszintbe van rakva. Egyedül a kifolyónál keveselltem kicsit a 3 centis ejtést, de a tó feltöltésekor utólag is fel lehet hajtani a fóliát és gyémánttal belevágni még egy kicsit. A tavat digitális úton már fel is töltöttem vízzel (a valóságban ez 3-4 napig is eltarthat), valami ilyen lesz: 
Az egyik munkás mondta (bár ő egy kicsit mindenen aggódik), hogy gyanús szaga volt a víznek, ami a kútból jött. Nekem ugyan gyanúsabb az a cefrés hordó, amibe a vizet gyűjtik, és Ágicza szuperérzékeny orrocskája sem érzett semmi különöset a locsolócső műanyagszagán kívül, de tényleg ideje lenne bevizsgáltatni a vizet. Megérdeklődtük, az ÁNTSZ 24 ezerért vizsgálja meg. És sajnos monopolhelyzetben vannak, a vízművek is velük vizsgáltatja a vizet, mást a környéken nem találtunk. Talán Pesten lehetne találni más intézetet, akik teljes körű vizsgálatot vállalnak emberi áron, de nincs időm most ilyet keresgélni. Azért is tudnunk kellene, hogy milyen a víz minősége, mert aszerint kell vízlágyítót, tisztítót vagy egyéb okosságot beépíteni a vízaknába. Pár napja felfigyeltem arra, hogy nem működik a tolatólámpa az utánfutón. Úgy emlékeztem, hogy átvételkor minden lámpát kipróbáltunk. Szétkaptam a lámpatestet, hát a tolatófény izzója teljesen hiányzott a helyéről. Felhívtam a kereskedőnket, és szerencsére óvatos érdeklődéssel kezdtem, mert kiderült, hogy Magyarországon az utánfutókon nem is szabad tolatólámpának lenni, és nincs is neki vezetéke a dugaszon, ezért hiányzik már gyárilag. Azért az mond valamit, hogy egyáltalán nem tartottam kizártnak, hogy a ponyva felrakása közben emelték ki ügyesen azt a foglalatot, tartalék alkatrésznek vagy ilyesminek... Este újra kimentünk Ágiczával a telekre, a tó egyszerűen hatalmas, és jövő tavaszra már lesz élet is benne. Azt néztem, hogy a hídról bele is lehetne ereszkedni, 10 méter azért már táv, 140-150 centi mélységgel, ebben simán lehetne úszni... Még egy zuhanyozót csinálnék a partjára, és akkor tényleg nem kell kimozdulnom a telekről, ha nyaralni akarok menni :-) Ma másodszor mentünk át Nagymarosra, most Tappancsot vittük az állatorvoshoz, mert megsértette valamivel a lábát és sántít. Mellesleg elengedtem a szemetes konténer felett az utolsó adag sittet, amit a kisház felújítása közben termeltek a munkások. Ezt szépen belelapátoltam a felesleges nájlonzacskókba, és eddig ahányszor arra jártunk, telepakoltam velük a csomagtartót. Ja, és a vízszerelő nem jött el, szerintem már nem is fog. Bekötöm én azt a mosogatót, az lesz a legprofibb megoldás. A lefolyó fali csatlakozója ugyan kicsit magasra került, és nincs hozzávaló szifon, de pár könyökből tökéletes U-alakú szifont csinálok. |
|
22 fok, változó idő, eső nélkül. Tószegély betonozása és simító kikenése cementhabarccsal, Ytong falazóelemek átrakása az aljzatra. 
|
|
Már egységes síkot látni a telken, csak a beton színe mutatja a két rész készítési ideje közti különbséget. Ehhez képest érdekes lesz majd, hogy a ház földszinti falai alig felét foglalják el ennek a felületnek, a többin a terasz, télikert és a tárolók lesznek. 
Megrendeltem a faanyagot a tüzépen. A szállítást persze belevették még, ekkora megrendelésnél hadd ne kelljen már fizetnem még ezért is. De kicsit sajnáltam is, mert már szépen elterveztem, hogy ha mégsem vállalnák ingyen a szállítást: akkor bankkártyával fizettem volna (ami negyedóra telefonálgatás és 30-40 ezer forint kiadás nekik, ekkora összegnél). A pozdorja lapokra viszont nem adtak túl kedvező ajánlatot, a szomszédos lapszabászatban csak a kétharmada volt az ára, mint náluk. Persze, a lapszabászat valószínűleg nem kis mennyiséget rendel pozdorjalapból egy év alatt, ezért igen baráti áron szerzik be. Azt hiszem, kezdem érezni, minek érdemes utánajárni: az elmúlt két napban pár telefonnal megtakarítottam legalább 100 ezret, ennyit megért a dolog. De egy 5000 forintos akármit adhatnak akár a feléért is valahol Budapesten, egyszerűen nem éri meg a fáradságot a vele való foglalkozás. Ha a munkaidőm értékét is beleveszem a számításba, csak a legközelebbi, jól bevált helyen szabad megvenni. Még nem merem teljesen elereszteni magam nagyarc vonatkozásban, de magamban azért már fogalmazgatom a 'Hogyan építkezzünk idegbaj nélkül' c. sikersztori egyes passzusait... A WC-Center parkolóházába a nagy csigarámpán hajtottunk fel, Ágicza remegve tekerte a kormányt, kicsit furcsa volt neki 'kilinccsel előre' haladni :-) Viszont elintéztük a matávos telefonjaink lemondását, és megvettem egy teljes sorozat akciós árú Dr. Bubó videókazettát. Azt persze nem tudom, mikor lesz időm megnézni őket, de optimizmusom töretlen. A háziorvosunkhoz menet Ágicza parkolt be, én meg kiszálltam segíteni neki. Sajnos, mivel nem figyelt oda rám, szépen beletolatott egy ott álló Ladába. Nagy baj nem történt, mert a lökhárítója elején volt pár centi gumi is, nyoma sem maradt a vonóhorgunknak. A vonóhorog viszont fényesen bizonyított: ha fent van, a mi kocsinknak van még plusz 10 centije a horpadásig :-) |
|
19 fok, változó idő, eső nélkül. Tószegély betonozása, kerítés befejezése a déli oldalon, aljzatbeton utókezelése, tereprendezés gépi földmunkával a ház körül. 
|
|
Reggel átmentem Nagymarosra, és kértem egy árajánlatot a nagy tüzépen is a faanyagra. Nem tudták azonnal megcsinálni, de majd faxon elküldik. Az ács közben megnézte Szlovákiában és a kis tüzépen is. Délután aztán megkaptam a faxot, és sokadik próbálkozásra sikerült is letöltenem (mert a nyomorult Pannon három hete b@szik kijönni térerőt javítani). Ez a legkedvezőbb ajánlat. Talán az is segített nekik a baráti ár kialakításában, hogy megemlítettem: Szlovákiában is nézegetünk fákat... Mire leszedtem a faxot, már bezárt a tüzép, de sikerült felhívnom az ügyintéző hölgyet. Megkérdeztem, ebben az árban benne van-e a fuvar. Nem tudta biztosan, de én segítettem dönteni: ha benne van, holnap már meg is rendelem az egészet - mondtam. Összeraktam a frissen vásárolt permetezőgépet, és kiszórtam ötven liter gyomirtót a telket elborító csicsókára és a patakparti csalánosra. Ugyan fújt a szél, de ez csak jó volt: mindig úgy helyezkedtem, hogy a szél is segítsen teríteni a permetet, sokkal könnyebb volt így a munka, és nem kellett belegázolnom a csicsóka- és csalánmezők közepébe. Ha minden jól megy, két hét múlva ki kell halnia ennek a populációnak, és a túlélőket még egyszer megszórva talán végre megszabadulunk ettől az undok gyomtól. Most került a kezembe a kisházunk bérleti szerződése, és láttam, hogy ebben csak kisebb felújítást vállaltunk, mint festés és bojler megjavítása. Talán meg lehet beszélni a tulajdonossal, hogy ha már ennyit ráköltöttünk a fürdőszobára és a konyhára, akkor legalább már a rezsit ne nekünk kelljen fizetnünk... |
|
18 fok, napos idő. Vasalt aljzat maradék szakaszának betonozása az épület középső részén. 
|
|
Megvan a hálószoba bordűrje is, és amilyen dühítő, mindkét helyiségnél az utolsó tekercsből csak néhány tíz centi kellett, emiatt aztán most van raktáron kétszer majdnem öt méter teljesen felesleges bordűrünk. Végül is, András unszolására lemondtam az általam dekupázsolt bordűrökről, mert ahhoz több szabad idő kéne, mint amennyivel a következő fél évben egyáltalán rendelkezni fogok. A mozaikozásba viszont belelendültem: minden nap csak egy kicsit rakok fel, de legalább halad az is. Most a konyhán dolgozom. Még két fehér alsó polc, és a konyhaszekrényt is ki lehet pipálni, aztán festés után két másik polc kerül a mozaik csík fölé, felső szekrény gyanánt. Majd a dizájn kárpótol a kissé hiányos bútorozásért... :-P Miután rájöttem, hogy egy vékonyabb, de erős gumikesztyűben kell a csemperagasztóval dolgozni, most már a bőröm sem akar kilyukadni a ragasztóanyagtól, de még mindig rettentő lassan halad a munka a dirib-darab csempékkel. Andrásnak be kellett mennie Pestre egy tervet leegyeztetni, de előtte még kivitt engem is a telekre. Ő úgy tűnik, beállt a napi kétszeri látogatásra: egyszer reggel, majd kora délután vagy öt óra felé még egyszer tiszteletét teszi a telken, hogy lássa, egy nap mennyit haladtak az emberek. Ma hátrébb rakták a kerítést a patak felé és a kidőlt fából is már csak egy-két csonk maradt, amit előbb-utóbb lefűrészelnek. A tószegélyt is elkezdik csinálni, de alapot betonozni csak akkor fognak tovább, ha teljes létszámban mindenki jelen van. Hazafelé az uram bevásárolt a Bricoban permetezőből és gyomirtóból: holnap ha nincs szél, ki is szórja a csicsókára és a patakparti csalánosnak is annyi lesz végre! Olyan jóleső érzés kint szöszmötölni bérelt házunk pici kertecskéjében is, mert bár nem a mienk, mégis ki lehet ülni a szabadba. Elképzeltem, milyen fantasztikus lesz majd egy ennél jóval tágasabb, profin beültetett kertben, a tó- vagy patakparton kezdeni a napot! |
|
Elkezdték készíteni a tó szegélyét is, betonba ültetett kerti szegély elemekkel. Holnap már lesz elég ember, úgyhogy az aljzatot fogják betonozni. Azután viszont, amíg köt a beton, befejezik a függőben maradt kis munkákat, mint a kerítést és a tószegélyt. Aztán szigetelés és jöhetnek a falak! 
Nagyon szép felhőket lehet látni az északi oldalon. Azt hiszem, nem volt rossz döntés oda tenni a dolgozószobám ablakát. Soha nem fog a képembe sütni a nap, viszont egész napon át napsütötte tájat fogok látni. Ágiczának a télikertben éppen fordított lesz a helyzete: ellenfényes tájkép és direkt napsütés minden irányból - de neki ez is kell. Én mindenesetre maradok az északi panorámánál: 
Maroson rákérdeztem a tüzépen, hogy miért nem kapok valami kedvezményt, mint hűséges vevő, aki már milliókat költött itt el. Persze, ha már így szóba hoztam, adnak. A cementből visszamenőleg is, de sajnos elég keveset. Viszont a faanyagból köbméterenként ezer forintot, a többit meg majd megbeszéljük. Büszkén mondta, hogy meg fogom látni, legokosabb mindent náluk venni, mert úgyis ők a legolcsóbbak. Este beugrottam az ácshoz, adtam neki előleget, hogy ha holnap Szlovákiában jó áron találna faanyagot, meg tudja rendelni. |
|
17 fok, napos idő. Szigetelés aljzat alsó hálójának elhelyezése, erősítő vasalatok a válaszfalak és a lépcső tengelye alatt, kerti tó beton szegélyének készítése, kerítésoszlopok elhelyezése 
|
|
Felraktam a bordűrt a nappalira, és elpakoltam a még papírzacskókban heverő apróbb dolgokat. Az ajtó nyitva maradt délután, és a ház körül mászkáló cirmos kandúr jól be is lopakodott körülnézni. Ezt sajnos már csak akkor vettem észre, amikor a mieink kajástálját célozta meg, úgyhogy rövid úton kizavartam a házból. Bár a macska azonnal elinalt, a szaga itt maradt: körbejelölte a konyhát, a dolgozómat és a kertben álló ládát is! Életveszélyesen megfenyegettem Andrást, hogy ezentúl csukja maga után az ajtót, ha csak nem akarja ő hypóval kisúrolni az egész lakást a tömény kandúrszagból... :-/ András egész nap a számítógépét bütykölte. Sikerült rájönnie, melyik wincsi okozta a galibát, ki is telepítette a gépéből. Most bár lassabb egy kicsit, de lehet rajta dolgozni és én sem maradtam hálózat és net nélkül. |
|
Reggel kinéztem a telekre, és ha már ott voltam, meglocsoltam a betont is. Azonnal láttam, hogy pontosan dolgoztak, mert semerre sem akart lefolyni róla a víz, csak ténfergett ott a felszínen, vagyis alapvetően sík és vízszintes a felülete. Mondhatni, tükörsima - és ez nem csak üres szólam: 
Egyelőre fontolgatom, elmondjam-e egyáltalán a kőműveseknek, mit mondott a statikus az aljzatlemezről. A felső vasakat nem nyújtották túl a zsalukő falak felett, így a lemezek önálló kéttámaszú tartóként dolgoznak a kedvezőbb, többtámaszú statikai modell helyett. De ez nem volt elvárás, nem is szerepelt a terven. A statikus azt mondta, ne hányjam a szemére, legfeljebb oktató célzattal meséljem el a kőművesnek, hogy legközelebb erre is figyeljen. Ugyanis ha ezt megcsinálja, gyakorlatilag ingyen visz még egy kis plusz szilárdságot a szerkezetbe. De így is bombabiztos a lemez, dupla vasalással, a kivitelezőnk jól láthatóan nem bíz semmit a véletlenre... |
|
20 fok, változó idő, helyenként esővel. Munkavégzés nem történt. |
|
Ma hajnalban fejeztem be az egyik munkát, és még eldőltem néhány órára pihenni, Andrásnak viszont fent kellett maradnia, hogy a végére érjen egy határidős munkának. Nem is volt szíve reggel felébreszteni, amikor átvitte az ácsunkhoz a megvenni való anyagok listáját. Jövő héten megrendelik a fát a fedélszékhez és a födémhez, majdnem másfél millióba fog kerülni... Reggel járt kint a statikus barátunk is szemrevételezni a munkálatokat, őt is átaludtam. Fél tíz felé csörrent a telefon, hogy pattanjak ki az ágyból, mert tízre jön a második számú kertkivitelező, aki terepszemlézik és ahhoz ha én is jelen akarok lenni, jobb lesz, ha elkezdek készülődni. Míg a telekre tartottunk kifelé, András a lelkemre kötötte, hogy el ne ijesszem ezt a jóembert a sok kérdésemmel meg az újabb igénylistákkal... Úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását, mint gondoltam. Először is, a szakember szerint a telek olyan állapotban van, hogy egy azonnali gyomirtózást kell csinálnunk a már leveles csicsóka és a csalán kiirtására, majd két hét múlva az akciót megismételni, amikor a maradék gyom is már leveles állapotban lesz. Enélkül a gyomok hamarosan elnyomnák a friss kiültetést, és kapálgatni egy ennyire gyomfertőzött talajon szélmalomharc lenne. A növényültetéssel sajnos azt is meg kell várni, amíg a terepet elplaníroztatjuk, és az erősen kötött, agyagos talaj felső húsz centiméterére egy homokos, laza termőföldet kell teríteni, majd szerves trágyát kiszórni, ezt rotációs kapával fogják bedolgozni a talajba, ami ad egy kezdeti lökést a növényeknek. Mire mindezzel megvagyunk, optimista számítások szerint is június közepe lesz, szerencsére locsolni tudunk reggel-este és a telepített növények konténeresek, tehát akkor is lehet kertet építeni. És én még arra számítottam, hogy jól beültetjük a kertet még idejekorán, tavasszal, hogy legyen ideje kicsit megerősödni, mire jön a nyár! Ennyi késedelmet sajnos a tudatlanságunk miatt kell elszenvedni: ha tudtam volna, hogy ezt a qrv@ csalánt meg csicsóka-erdőt először le kell gyomirtózni és csak utána lehet egyáltalán hozzányúlni a talajhoz, máris spóroltunk volna legalább egy hónapot... :-/ Az vigasztal csak, hogy a tó jövő hét végére előreláthatólag meglesz, ha az összes növényt sikerül beszerezni hozzá. Amit majd házilagosan szeretnék felhajtani valahonnan, az a télálló lótusz. Az egyik külhoni lapban láttam, mínusz harminc fokig bírja a hideget, annyi talán nem lesz nálunk sem... Végre a konyha is kezd úgy-ahogy összeállni, nagyon neki kéne már fogni festeni és mozaikozni, hogy végre rend legyen. A mosogatót is be kéne kötni a lefolyóba, mert egy vödörrel alatta nemigen lehet mosogatni... pedig ez szerdáig így marad, hamarabb nem tudják megcsinálni. A még zacskókban pihenő konyhai cuccokat is ki akarom pakolni, hogy végre rendesen főzhessek. Sütni eddig sajnos nem lehetett, mert a gázszerelő nem tolta ide a képét megjavítani az egy hónappal ezelőtt már megjavított, de működésképtelen sütőt, pedig Andrásnak nagyon fontos lett volna diéta szempontjából, hogy csak saját levében sült/párolt, kímélő kajákat kapjon, azt pedig egy sütőben a leggyorsabb és legcélszerűbb megcsinálni. Legalább most már finomat is tudok adni neki, nem csak egészségeset és kalóriaszegényt! Ahogy elnéztem a konyhát, valahol egy kicsit azért vonzódom a letisztult, minimalista dizájnhoz, mert még mindig tetszik a fekete-fehér csempe párosítás. A konyhai munkalap fényes, fekete márványos mintáját Andrásnak ellenszegülve követeltem ki magamnak, de nem bánom, nagyon ide illik. A padló olyan girbegurba, hogy inkább a kőműveseink által felrakott csempét használtuk szintezőként, amikor András rakta össze a konyhabútort. Hja, ők pontosan dolgoztak! |
|
16 fok, borús esős idő. Munkavégzés nem történt. Műszaki vezetői bejegyzés: A lábazati vasalt fal teljesen elkészült. A vasalat a tervek szerinti. A szigetelést tartó beton most készül, alsó-felső hegesztett hálóval. A lábazati falba úgy van bekötve, hogy azzal együttdolgozik. Az alkalmazott beton megfelelő. |
|
Ahogy felkeltem, gyorsan megrajzoltam a kis tappancsok elhelyezési tervét. Ezek az acél oszlopok rögzítéséhez kellenek, tulajdonképpen kis acél lemezek, ráhegesztett betonacél lábakkal. Ezeket belenyomják a betonba úgy, hogy csak a lemez látszik ki a betonból, és ehhez hegesztik majd az acél zártszelvény oszlopokat. 
Ma már a betonozás folyt, bár közben fél szemmel végig az égre pislogtak, mert a rádió esőt jósolt már tegnapra is. Ide minden pár nap késéssel jut el, de még egy napot igazán várhatna, mert szombaton is betonozunk. Utána egy nappal aztán felőlem már jöhetne egy csendes eső, hogy ne kelljen külön locsolni a betont... Tükörsimára dolgozták el, most láttuk, mire jó a nagyon pontos zsaluzat. Mert - mint mindent - a zsaluzatot is szokatlanul gondosan készítették el. A lemez szélét kizsaluzó deszkát nem csak a földbe vert cövekek tartják, de fél méterenként külön acélhuzal kötözés és távtartó lécek fogják őket pontosan a helyükön. 
A tó medre teljesen készen van, már csak a beton szegélyt kell megcsinálni, amit a fóliát tartja, és egyben biztosítja a vízszintet körben. 
Amint elkészül az aljzatlemez, ez lesz az embereink következő munkája. Aztán tényleg jöhetnek a falak! 
Délután, amíg a számítógép újabb lemezellenőrzéssel küzdött, összeraktam Ágiczának a konyhát. Több centis lejtések vannak a padlóban, alig sikerült vízszintesre kihoznom a két pultot. A mosogatót most csak betettük szilikon nélkül, egy felmosóvödröt alá téve már használható valamennyire. Szegény konyhabútor meglehetősen minimalista, de többet már tényleg nem akartunk erre a házra költeni, így is meglehetősen drága albérletnek bizonyult, mikor kiszámoltam, mennyibe került nekünk ez a felújítás. Viszont Ágicza újra nekiállt a mozaik csempézésnek, talán hamarosan kész lesz a felújítás, és lefotózhatom ezt a házat is. És, ha egyszer lesz időm frissíteni a weboldalunkat, kirakom a képeit az előző lakhelyünk fotóival együtt. Nem ezek a legdizájnosabb munkáink, de nagyon jó példák arra, hogy mit lehet kihozni egy egyszerű, pici házból is. Tappancs, úgy látszik, megirigyelte Nyafika vadászsikerét, mert este arra figyeltünk fel, hogy bőszen ropogtat valami madárfélét a kertben. Megnéztük,hát nem madár volt, de egy legalább akkora méretű lepke. De nem sok maradt belőle, mert Tappancs még mindig harcolt vele, mintha igazi ellenfél lenne. 
|
|
25 fok, napos idő. Vasalt aljzat betonozása az épület keleti, déli és nyugati végein. 
|
|
Reggel be kellett mennem a váci kórházba, újabb vizsgálatra. Noha időre rendeltek be, több mint egy órát kellett várni, mire sorra kerültem. Utána kerestük a lelettel azt az orvost, aki két hete kezelt, de műtéten volt, menjünk vissza dél körül. Ágicza közben kapott egy büntetést tilosban parkolásért. Ettől úgy felhúzta magát, hogy bemutatta a női hisztit, autóra hangszerelve: teljesen elfelejtett vezetni, összevissza taposta a pedálokat, majdnem belement egy másik kocsiba, stb. A hazaútra át is kellett vennem tőle a volánt. A büntetés összege amúgy nevetséges volt (500 Ft), de akkor is bosszantó, plusz ráment egy csomó időnk. Visszamentünk hát a kórházba, de még mindig műtött a doktor, nem vártunk rá tovább. Márti néniéknél felcsatoltam az utánfutót, és kimentem Szobra az első adag kerti szegélyért. Telepakoltuk az autót is, amennyire lehetett, így talán csak kettőt kell majd fordulni a 110 darabbal. Közben láttuk, hogy kiszállították az Ytongot, a nagy sárga fóliás tömbök között utánfutóstul behajtottam a telek legmélyére, hogy a tó partján rakodhassák ki a betonelemeket. Egész rutinosan tolattam ki, pedig tartottam tőle rendesen, hogy ki tudok-e majd jutni a telekről. A második fuvart már egyedül hoztam el, Ágicza helyére is betonokat ültetve. Ekkora teherrel igen lassan hajtottam, de ez is jó volt valamire. Rájöttem, hogy egyáltalán nem unalmas a nehézgépjárművek vezetőinek: lassúnak ugyan lassú a tempó, de érezni a motorban a lóerőket, és van idő a tájat szemlélni, elmélkedni. Ahogy fordultunk be a Szőnyi utcába, a kis összekötő egyirányú utcácskában na ki jön szembe egy ezeréves Skodával? Hát persze, hogy a tapló gyerek, a behajtani tilos táblától egy percig sem zavartatva magát. Nem is lassítottam, csak felkapcsoltam a fényszórókat és elszánt tekintettel mentem felé, mint a filmeken. Látni kellett volna, hogy kapkodott a rükverc után a kis takony, gatyamosás is befigyelt talán... Elkotródott az útból, közben én mutattam neki a táblát, de láthatóan nem értette, mi látnivaló van azon a piros szélű, kerek fehér izén. Pár napja mesélte a szomszéd néni, hogy Budapesten is már meg akarták verni a szomszédjai, a hülye zenéje miatt. Sajnálom, hogy nem verték meg, bár abból sem hiszem, hogy tanult volna. Egyetlen reményünk, hogy talán fejreállnak egyszer a rozzant kocsijukkal, és végre béke lesz a telken. Szerintem egyáltalán nem hiányozna a világnak egy ilyen hülyegyerek. 
A telken egyre mélyül a tó, a szélső sekély részek után most megint markolóval dolgoznak rajta, most emelik ki a legmélyebb részeket. Ágicza nagyon jól kitalálta a tó formáját, minden irányból más és más. A télikertből két kis ikertavat lehet látni. A teraszról egy nagy kerek tó, kis nyúlvánnyal, a kertből pedig egyetlen hatalmas víztükör látszik, 16 m szélességben. Majd kell neki egy kis idő, mire beáll az egyensúlya, de utána nagyon profi lesz. És talán a békák hangja elnyomja a hülyegyerek retardált zenéjét is! Nézegettem a kerítést is, nagy magassága ellenére nem zavaró, mert kellőképpen ritka szövésű a teteje felé. Ezen a képen külön úgy álltam be, hogy megcsillanjon rajta a napfény, egyébként még ennyire sem látszana: 
Délután még egyszer beutaztunk Vácra, és most már végre bent találtuk a doktort. Úgy néz ki, hogy életben maradok, persze bizonyos feltételekkel... Annyira kifárasztott az egész napos rohangálás, hogy hazaérve eldőltem, és már aludtam is. |
|
27 fok, napos idő. Aljzatlemez szélének zsaluzása és az alsó sík vashálóinak elhelyezése, tó kiemelése gépi földmunkával. 
|
|
Kimentem Szobra a betonüzembe, megnézni a kerti szegélyt. Egy darabot kaptam mutatóba, hogy lássuk a tó partján is az igazságot. Azt hiszem, azért ez lesz a tökéletes megoldás. A kerttervező eleve ezt javasolta, és a markolós is szükségesnek látta, ahogy elkezdtük a földmunkát. Sajnos, amikor a vízszerelő kint volt, elfelejtettem neki szólni, hogy az elektromos kábel alapon való átvezetéséhez is kellene egy csövet berakni. Most hát én vettem egy darab PVC lefolyócsövet, könyököt, és majd csak be tudjuk még rakni a betonozás előtt... A La Meridianában jó 50 ezerrel többe került volna ugyanaz, mint a Flintstone-nál, itt 5% engedményt adtak. Választás elé állítottam őket: vagy engednek még belőle, vagy megvesszük a konkurenciánál. Hosszas szenvedés (legalább fél óra!) után megszültek egy ajánlatot, ami további 2-3% engedményt jelentett volna. Ott is hagytuk őket hamar. A Flintstone-nál az utolsó pillanatban, de még a holnapig tartó 20%-os akcióban vehettük meg az egészet, meg is rendeltem. Mondjuk, az szégyen, hogy egy ekkora cégnél nem lehet kártyával fizetni, de szerencsére átutalást azért ők is tudnak fogadni. Még egy kicsit körülnéztünk, mert zuhanykabint is kellett volna vennünk. A legtöbb, amiket láttunk, abszolút nem felelt meg. Szinte használhatatlanul kicsik voltak, ugyanakkor zsúfolva minden felesleges szarsággal, amit csak manapság be tudnak rakni egy zuhanyozóba: telefon, rádió és CD-lejátszó - és mindez 7-800 ezertől kezdődött... Az egyik sarokban viszont megláttuk Álmaink Zuhanyozóját: hengeres torony csupa üvegből, egy méter átmérővel, semmi árdrágító extra, csak zuhanyfejek, fúvókák, ilyesmik, viszont extra fa lábrács az alján, és nagyon elegáns és kényelmes az egész. És ráadásul, mivel utolsó kiállítási darab volt, 30% engedménnyel adták. Kimondottan tetszett, minden részletében, és a belső tere is meglepően tágas, még két személynek is. Belegondoltam, lesz-e valaha is még időnk zuhanyzókat nézegetni a városban, összenéztünk Ágiczával, majd mentem a pénztárhoz. (A képen a szabadon álló változat látható, a miénk ugyanilyen, csak az alján a körív egy része a sarok vonalához igazodva kiegyenesedik.) 
Este hívott fel a kőműves, hogy kiszámolta a kerítés áthelyezés árát, meg a tó körülszegélyezését. Az egy percig sem volt kétséges, hogy velük csináltatom. Néha úgy érzem, a kivitelezőnk sajátjaként ügyel az egész építkezésre, például most is komolyan aggódik, hogy elég lesz-e a 10x10-es zártszelvény oszlop a sarkokon. Bízik a statikusban, de attól még legalább is ki akarja betonozni őket. Szinte látom magam előtt, ahogy inkább napokon át méricskélik a szegélyeket, de egyszerűen nem tudják úgy átadni, hogy meg ne győződnének minden darab pontos pozícionálásáról. Pestről hazafelé a régen nem járt kóspallagi úton mentünk. Újra meg kell szoknom az utat, mert az első nagy kanyarban majdnem elszálltunk (azt hittem, később jön...). Viszont a vadászat sikeres volt: láttunk 1 őzet, 2 rókát, 1 denevért és 1 lappantyút. Ez utóbbi az út szélén gubbasztott, mintha megbabonázta volna a reflektorok fénye. Csak mikor Ágicza kiszállt és már majdnem megfogta, csak akkor kapott szárnyra. |
|
24 fok, napos idő. Zúzottkő terítés készítése az alaptestek között és az aljzatlemez szélének zsaluzása, kerti tó szélének kiigazítása. 
|
|
A mai nap legjelentősebb élménye kétségkívül a markológép-vezetési akcióm volt. Utoljára 5-6 évvel ezelőtt, a Construma kiállításon hazudtam azt egy targoncakiállító cégnek, hogy tudok targoncát vezetni, mire engedtek menni egy kört. Olyan trükkösen beálltam vele két másik gép közé, magasra emelt villával, hogy az ő profi sofőrjük is alig bírta kihozni :-) Más alkalommal egy önjáró állvánnyal mentem pár kört, bár ott volt mellettem szakember is. Ott csak kicsit akartunk felborulni, mert teljesen felemelt kosárral mentem neki egy lejtőnek. Azóta is keresem az alkalmat, hogy ilyesféle munkagépeket teszteljek... Szerintem a fickó csak tréfából kérdezte meg, nincs-e kedvem kipróbálni - de nem tudta, kivel áll szemben... Most azon gondolkodom, hogy amíg nincs betelepítve növényekkel a kertünk, néha nem is földmunkára kellene kihívni a gépet, csak mennék vele pár kört - kész vidámpark lenne! Ja, és egészen meglepődtem: annak idején a Digitális Fotó Magazinnak küldtem be két aktfotót, egyébként életem első ilyen jellegű próbálkozásait. Az egyikről írtak is egy rövid kritikát a 'Képértékelés' rovatban, a másikról azóta sem hallottam. De most az újságban meghirdettek egy aktfotó-pályázatot - és a két, illusztrációnak berakott kép egyike az a bizonyos másik fotó volt! Ezek szerint azért nem lett annyira rossz az sem... A pályázat leadási határideje augusztus 1., de a modell egyelőre kövérnek nyilvánította magát és az újbóli formába lendülésen dolgozik. Nem tudom, lesznek-e ebből újabb művészi aktok, ha csak nem találok más, vállalkozó kedvű hölgyet. Elküldtem a LaMeridiana és a Flintstone részére is a burkolataink listáját, a Flintstone már meg is küldte a maga ajánlatát. Gyakorlatilag az ára annyi, amennyire számítottunk, mert amennyit a 20% kedvezményük csökkent, annyival többe kerülnek a mindenféle kis többlet díszelemek. |
|
András még a napi munka befejezése előtt szeretett volna még egyszer kinézni a telekre, úgyhogy kaptuk magunkat és kiruccantunk. Jól is tettük: a karók már mind a helyükön voltak és a brigád is pakolófélben. A tó helye már látszik a földön, a csicsóka kezd visszaszorulni a telken. Nőtt a kupacba halmozott földhalom is, optimista becslések szerint amilyen hatalmas lesz a tó, a belőle kitermelt jó néhány köbméter föld mind a hátsó kert terítésére fog szolgálni. Lám, mire jó, ha az asszony szeretne egy kis vízfelületet is látni! :-) Kölcsönös megbeszélés tárgyát képezte a kerti tó szegélye: egyesült erővel András, a markolós és a kivitelezőnk (aki velem még mindig magázódik :-) így, munkaidő végeztével szépen elsakkozgattak-rajzolgattak a leendő tóparton, megvitatva azt is, hogy a hozatott szegélykő és beton alap vagy a helyben kiöntött sovány beton költséghatékonyabb és hogy ki és mikor ássa ki a hozzávaló keskeny sáv földet, kisásóval, 20 cm mélyen, a tó ívét követve és tíz centinként szintezve... Nem mondom, hogy könnyű feladat, de amint kapunk árat a munkadíjra, és Szobon megnézzük, mennyibe kerülne az előre gyártott szegélykő, mindjárt okosabbak leszünk. Azt ugyanis már a terep lejtése eldöntötte helyettünk, hogy szegélykő kelleni fog, mert a patak felé erősebben lejt a terület, így földet visszatölteni mindenképpen kelleni fog, ez pedig magával vonzza a fent említett munkafázist is. Ami igazán érzékenyen érintett viszont, hogy az utolsó akáccölöp is bekerülvén a kert hátsó felére, jól le is zárta azt mintegy tíz méterrel előrébb, mint gondoltam. Verhettem a fejemet a még nem létező falba, hogy ennyire figyelmetlen voltam: amint kikerült a kidőlt fűzfánk, semmi értelme nincs otthagyni a kerítést, mehet jóval hátrébb, a patakpart felé. Megkérdeztem, mennyire nagy munka lenne ezt odébb vinni jó három cölöpnyivel, kb. 2-3 óra menne rá a 4-5 darab kiásására és újra beállítására, és még jó, hogy a hálót nem feszítették ki... Azt hiszem, ennyi többletet meg kell, hogy érjen a dolog, mert a teraszról most kifejezetten szögletesnek és kicsinek tűnik a hátsó kert: nincs ott az a megszokott jó néhány méter, ami a patak felé nyitja a teret. Hja, ha az ember lánya egyszer klausztrofóbiás, minden elkerített méter hiányzik! Ezért a malőrért kifejezetten dühös vagyok magamra, mert hamarabb is ocsúdhattam volna a kidőlt fa elveszítése utáni sokkból, nem már csak akkor, amikor a cölöpöket is a helyére rakták. Itthon a saját megnyugtatásomra megnéztem a kerttervet, pontosan azon a helyen volt a kerítés, ahova most szerettem volna rakni. András persze megint dörgölheti az orrom alá, hogy az újabb hülyeségem megint mennyibe fáj nekünk, de ebből nem fogok engedni, mert minden nap ezt nézem majd az ablakból és a teraszról. Délután kiszámoltuk a házhoz szükséges burkolatokat, az egyik árajánlat már be is futott: a legtöbbe természetesen a kiegészítő dekorcsíkok, lábazati elemek és egyéb nyalánkságok kerülnek, nem maga a padlólap. Így aztán a lábazati elemet megoldjuk vágott lapokból, ami nem annyira elegáns, de töredéke a profilozottnak. András a fa szegélyléc ötletemet elvetette, pedig egy 10 centi magas, profilkéssel megmunkált, ablakok színére pácolt lábazat gyönyörűen megállná a helyét a nappaliban és az előszobában. Egy biztos, holnap rendeljük meg a burkolatot, és amint meglesz a másik árajánlat, azt is tudni fogjuk, honnan és kitől. |
|
Reggel az ócskavas-szállító ugrasztotta ki Andrást az ágyból, végre elvitték a hetek óta a kertben álló régi öntöttvas kádat. Így ha a sitt maradéka is eltűnik az udvarról és amint a ládát be tudjuk rakni a fedett színbe, a sitt helyére, én is elkezdhetem a füvesítést. Az egyetlen érdekes pont a macskák lesznek, mert ők előszeretettel fetrengenek a fél méteres gazban, ami jelenleg nem zavar, de ha ugyanezt a frissen kikelt fűvel teszik, az már kicsit kellemetlenebb. Ma egy finoman szólva is dühítő telefont kaptam: a kert-kivitelezőnk kurtán-furcsán visszamondta a megbízást, mondván, neki ez nem éri meg, csinálja az a munkát, aki a tavunkat is ássa. Alighanem besértődött, hogy a milliós árajánlatát a tóra nem fogadtuk el, viszont igényt tartottunk volna a teljes kert beültetésre. Azt ugyan már a terveket látva kifogásolta, hogy nem fél-egy méterenként kell a növényeket beültetniük, de megmagyaráztam neki, hogy ha ezek megnőnek, néhány év múlva a felét vághatnám ki a sövény és díszcserje-kiültetésnek, pénzt kidobni és cserjéket kivágni pedig nem akarok. És valószínűleg a kerttervezőnk a felnőtt növények helyigényével számolt, amikor kiírta nekünk a szükséges növénymennyiségeket, nem arról van szó, hogy most mi akarunk ezen spórolni. Az még fájó pont lehetett neki, hogy kijelentettem, hogy csak azt a növényt fogadjuk el, ami a kiírásban szerepel, ha valami nincs raktáron, inkább ne hozzon helyette semmit. Elvégre nem ok nélkül terveztettük meg a kiültetést, ha kék-zöld tulipán szerepel benne, akkor olyan kell oda és kész. De nem is ez a lényeg, hanem aki nem hajlandó elfogadni, hogy itt (is) verseny van és hogy a tó kialakítását másra bíztuk, de a maradék majd' 2000 m2 kert teljes kiültetése és kialakítása, gyepesítése stb. rá várt volna, az inkább ne is csinálja. Érdekes, hogy még múlt szombaton, amikor újból kijött megszemlélni a terepet és pontosítani a munkát, még ilyen baja nem volt... Helyette most kereste a kifogásokat, hogy száz-egynéhány növényért ő és az emberei nem jönnek ki és hogy a méteres tűztövis már elfogyott, de nyilván nem erről szólt a dolog. Még szerencse, hogy van raktáron másik kivitelezőgárda, akik ha a japán nagykövetségnek megfelelnek, talán nekünk is jók lesznek, a kerttervezőnkkel és az ő kiültetési terveivel együtt... :-) András így izibe' fel is hívta, és még a héten kijön és szemrevételezi a terepet. Ugyanezt ígérte a kerttervezőnk is, ő viszont csak akkor nézi meg az alakuló kertet, mikor a tavat már kiásták és az első garnitúra növény is a helyére került. Igazi nyáridő lett, hétágra sütött a nap, úgyhogy kinéztünk a telekre. Az északi oldalon a telek háromnegyede már be van kerítve és a déli oldalon most állítgatják a karókat, míg a tóépítő szorgalmasan dolgozik a tó körüli talaj síkba dolgozásával. Szerencsére a ház körüli földet már elplanírozta, így mindjárt rendezettebb benyomást kelt a telek. Ez nem csak szépészeti célokat szolgál, hanem van hova lerakni a sódert meg a zúzott követ. Utóbbi éppen akkor érkezett, amikor kint voltunk, András lencsevégre is kapta, amint leborítják. Még egy ugyanekkora adag fog érkezni, amiből marad majd annyi, hogy a kerítés és az út közötti szakaszra már most betölthessük, a bejárónknak adva ezzel egy szilárdabb alapot. A telken belül ugyanezt most még korai volna megtenni, a mestereknek szükségük van arra a néhány tíz négyzetméter szabad helyre betont keverni, vasat szerelni és Ytongot vágni. A markolóssal végignéztük a tó kialakítását, megjegyezte, hogy szerkezetileg a terven úgy szerepel minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de teljesen feleslegesen fogunk egy csomó pénzt kifizetni a tó körüli betonszegélyre, ami a fóliát fogná a vízbe csúszás ellen. Annyi igaz, hogy ha az alapkiásásnál az egy méteres agyagfal magában megállt, és nem omlott be, akkor ez a talaj van annyira kötött, hogy a fóliát is megtartja. Ezt majd meg kell még fontolni, mert egy löszös-homokos talajon teljesen indokolt a tószegély ilyenfajta kialakítása, de itt lehet, hogy enélkül is remekül fog funkcionálni. 
Andrásnak úgy látszik, Zebegényben minden vágya teljesül (na jó, kivéve a nagy mellű, szőke cicababákat) 8-P))))), ugyanis a megengedték neki, hogy kipróbálja a kis markológépet. Eleinte úgy ugrált alatta, mint egy betöretlen csikó, de ahogy András rájött, melyik kar és pedál mire való, először kis híján hanyatt borult az egész géppel, de aztán viszonylag simán elpiruettezett vele, néhányszor a frászt hozva rám és nem kis derültséget okozva a néhány fős nézőközönségnek. Hogy milyen régóta szeretett volna egy efféle földmunkagépet kipróbálni, tudom, mert minden évben a Construmán próbálkozik a szabadterületen, hátha egyszer megengedik neki, hogy vezessen egy ilyet. |
|
22 fok, napos idő. Zúzottkő terítés készítése az alaptestek között, kerti tó kiásása gépi földmunkával. 
|
|
András mint minden reggel, most is a telken kezdi, kiüríti a postaládánkat és beszél az emberekkel. Igyekszünk Pestre ma is, de előtte Krampuszkát kell elvinni a szervizbe, egy nagy csomó nőtt a nyakán egy óriási kullancs kiszedése után. Ez volt az első, amit kiszedtünk belőle, a kis hölgy nem arról híres, hogy a patakparti dzsungelben grasszálna, mint a szürkék... András tehát felpakolta a puha rongycsomóvá zsugorodott kismacskát és vitte Marosra, a dokibácsihoz. Ő kitisztította a sebét, megjegyezve, hogy ez néha előfordul, csak tisztán kell tartani a sebet, a macskák híresen gyorsan gyógyulnak, tehát a sebek is gyorsabban záródnak, mint ahogy természetesen tisztulhatnának, ezért gyennyesedett be neki a csípés helye. Reméljük, néhány nap múlva helyrejön a drága, most még a fülén is kiütközött a jóság: valahol jó alaposan megvághatta valamivel. Este még beugrottunk egy utolsó eligazításra volt lakásunkba, amit már teljesen birtokba vettek az új tulajdonosok. Elmeséltük nekik a háztartási gépek apróbb fortélyait a szűrőtakarítástól az ideális pizzareceptig, majd András kipakolt a pincéből is, az ott tárolt dobozokra majd ősszel, az átköltözésnél lesz szükségünk. Az elmúlt fél év alatt érzelmileg már elszakadtunk a lakástól, nem volt nagy megrázkódtatás végleg búcsút inteni neki. Ami furcsa volt az egészben, hogy most, hogy mások laknak benne, ugyan csillog-villog a tisztaságtól, de nem volt már az a megszokott otthon-szaga sem, ami még valahol azt súgta volna, hogy az a mienk volt egykor. Így aztán hazafelé menet eltűnődtem azon, hogy mennyire igaz az az angol mondás, hogy "The home is where the heart is" és boldogan szaglásztam bele a levegőbe otthon az ajtót kinyitva, a frissen száradt, teregetett ruha és a felmosott padló illatával belengett kicsi házikóban... |
|
16 fok, borús idő. Föld visszatöltése az alaptestek közé, áztatásos tömörítés, kézi munkával és gépi földmunkával. 
|
|
Egész délelőttöt végigaludtuk, hátha egy fél pihenőnap nekünk is kijár! Azért csak fél, mert estére jöttek hozzánk tárgyalni, de a délután még tartogatott érdekességeket. 
A telken kitűztük a tavat (a fotón nem jól látható részek pöttyögetve), miközben felváltva azon dohogtunk, hogy az a nyikhaj kölyök csak segget csinált a szájából, mert a zenéjét ugyanúgy bömbölteti, mint tavaly ilyenkor... Détáztunk rajta, hogy átmegyünk és a friss vizünkkel betömjük a ricsajláda hangszóróit vagy a tapló gyerek torkán nyomjuk le a slagot a változatosság kedvéért, de nem akartuk ezzel mérgezni a hangulatunkat, munkánk végeztével pedig hazamentünk. A parkolónkba természetesen a szokásos helyre be is álltunk jól, őt is hadd zavarjuk egy kicsit. Arról még nem hallott talán, hogy van audio-környezetszennyezés is, vagy hogy a szavát illene tartani? A közvetlen szomszédja ezt úgy oldja meg, hogy amint meghallja a zenét, valahogy erős ingert érez egy-két méternyire a kerítéstől füvet nyírni... Úgy is lett, ahogy elgondoltuk: késő délután be is kopogott hozzánk, hogy vigyük má' arrébb az autónkat. András ki is ment hozzá és elmondta a magáét, rövid úton beszólva az ugráló barátnőjének is, nagy kár, hogy nem hallottam. Azt viszont tudom, hogy a kis köcsög fennen emlegette annak az autónak a tulajdonosait, akik a temetőbe jöttek és jól a garázsa elé parkoltak... Talán mondanom sem kell, mi kértük a vendégeinket, hogy álljanak oda, egy apró szívességet téve ezzel nekünk! ;-D Az egyetlen problémája az ilyen bosszúnak, hogy a bunkó parasztja ebből a finoman előadott piszkálásból nem ért. Abból talán igen, hogy ha jól szájon kapja az ember és hívhatja utána anyucit-apucit - csak sajnos ettől sem lesz csend, ha ezek kiteszik a lábukat a vikkendre.... András a diétájának köszönhetően egyre karcsúbb, de ezt kézzel foghatóan, kilóban kifejezve még nem látja, ugyanis még mindig nem tudtam rájönni, hova süllyesztettük el a mérleget! |
|
18 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Most is a telefon keltett fel, de ezúttal nem a vekker funkciója, hanem a változatosság kedvéért a vízszerelőnk hívott, hogy mindjárt kint lesz a telken. Ketten voltak, és pár óra alatt berakták a csöveket. Pár napja a munkások élcelődtek, hogy a földmunka biztos nem fog menni a pesti uraknak, de ma láthattuk, hogy megfogták az ásó végét is becsülettel, mikor úgy hozta a sors. Most azokat a csöveket helyezték el, amik az aljzatlemez alatt mennek. Gyakorlatilag a kivezetések a házból, a teljes csatornázás és a hideg vizes hálózat nagyobbik fele is. A többit már a szigetelés felett, falban és az aljzatban fogják elvinni, és itt lesz lehetőség pár centi korrekcióra is, ha netán pontatlan lenne az építés (ami itt nem valószínű). 
Közben én kiemeltem a szivattyút a kútból, és egy széles szigszalaggal méterenként összefogtam az elektromos kábelét a vízcsővel. Megkérdeztem a kútfúrótól, nem árt-e a kútnak ez a membrános szivattyú (mert ez nem forog, hanem egy dugattyút rángat benne valami elektromágnes). Azt mondta, nem veszélyes, de holnap azért megnézi egyik emberük, hogy minden rendben megy-e. De a lényeg, hogy ma már a saját vizünkkel locsolták a betont! Az utcai kerítésnél elkezdték felrakni a hálót is, nagyon magas és erős látvány. Két kaput is csináltattam rá, egyet a telek közepére, egyet a szélére. A kapu technikai megvalósítása egy betonvas a háló végén, és ennél fogva rögzíthető az oszlophoz, míg a másik végén egyszerűen fel van szögelve az oszlopra. 
A szomszédunk kérdezte, hogy tényleg oda akarjuk-e tenni a kerítésünket, ahová tesszük. Mert hogy az öregek karója szerint (tököm tele már az öregek karóival) az ő telke az úthoz kb. 4 méterrel közelebb végződik, mint ahogy a földmérő kimérte. Ő legalább is így használta eddig, a vízórája is ezen a részen van. Szerintem az ott már az út, de nekem végül is teljesen mindegy. De a mi kerítésünk elhelyezése után nehéz lesz megmagyaráznia, miért ugrik előre métereket az ő telke. Biztatott, hogy tiszteljem inkább én is az öregeket, de a mi kerítésünk vonala a jellegzetes töréssel még a hivatalos helyszínrajzon is egyértelműen látható, nem nagyon lehetne ezen változtatni. Meg nincs is miért, az úttestig úgyis úgy parkosítok, ahogy akarok, legalább lesz, ami kicsit takarja a kerítésünket az út felől. Délután kint volt az a kertépítő, aki Kóspallagon már bizonyított, és most valószínűleg kap itt is egy esélyt. Ágiczával átbeszélték a növényeket, én közben egy panorámafotót készítettem az alaptestek közötti földhalom tetejéről: 
A lényeg, hogy a házhoz közelebbi cserjéket kicsit későbbre halasztjuk, és a száraz fát eltakarítjuk onnan, mert nagyon törik, nem bírná el a folyondárokat sem. Ez így igaz: néhány karvastagságú ágat puszta kézzel letörtem róla. A csalánt és a csicsókát valami lebomló gyomirtóval kell kezelnünk, másként nem nagyon fog menni. Ágicza remekül elbeszélgetett a részletekről a fickóval, de arra a végén nekem kellett nyomatékosan megkérnem, hogy azért mondjon már egy egyösszegű árat is, mert szeretnék tisztán látni. Hazaugrottunk szerszámokért, és ma már harmadik alkalommal jöttünk ki újra a telekre: most a tó kerületét pontosítottuk. A földmérő 10-11 karóval megadta a fontosabb pontjait, most újabb karókkal segítettünk kirajzolni az ívet. Mértünk magasságokat is, és megkértem a kivitelezőnket, hozza el az alapozáskor megmaradt mészhidrátot is, mert végigszórnám vele a tó kerületét. Már délelőtt is átjött szólni egy gyerek, hogy el kellene állnunk a kocsival. A ház alatt három garázs van, az egyik bejárata mellett szoktunk megállni, de ő keresztben szeretne parkolni - és sajnos övék a garázs, meg állítólag az a terület előtte. Mondanom sem kell, hogy arra a kis nyikhaj köcsögre ismertem benne, aki tavaly nyáron ott bömböltette a zenéjét pár telekkel arrébb. Azt mondtam neki, hogy persze, elállok onnan. De nem mentem, hanem tíz percig még arról beszélgettem vele, milyen szar érzés olyan zenét hallgatni, amit az ember nem akar - legalább olyan rossz, mintha nem parkolhatna ott, ahol szeretne. Érezhetően tűkön ült, de meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy ilyen érdeklődéssel várta a mondókám végét :-) Este a mellettem levő szék tele volt a fotós holmijaimmal, de Krampuszkát ez sem rettentette el: amikor a számítógép előtt dolgozom, mindig ezen a széken ül mellettem, és néz áhítattal. Öreg Kövér a papasan fotelben alszik, ott az egyéb holmiktól mi nem férünk el, de egy macskányi hely még éppen akad... Amúgy egyre több a hely, mert Ágicza megint átesett egy pakolási kampányon, most a konyha volt soron, és lassan összerakhatom a konyhapultot is. Felsétáltunk Ágiczával a temetőn és a kálvárián át a trianoni emlékhelyre, és körülnéztünk a kilátóból. Azt tervezgettük, hogy ha kész lesz a házunk, egy hónapig csak pihenünk és mászkálunk a környéken. Este viszont a számítógépemet kellett megint gyógyítgatni: újabb lemezhiba, és a múltkor szépen aktualizált régi oprendszer is belehalt, kezdhettem elölről. Most megy minden, de elég érdekes így dolgozni a gépen... Mindegy, most nem tudok jobbat. Sűrűn mentek, és bizakodom. |
|
22 fok, napos idő. Kerítésoszlopok beállítása és háló felrakása az utcai oldalon, víz- és csatornahálózat első részének kiépítése az aljzatlemez alá eső szakaszon. 
|
|
Átmentünk Márti nénihez, elkészítettem neki a még régebben megígért fotókat a kisházról, a tervezett weboldalukra (www.martineni.hu - egyelőre még fejlesztés alatt). Aztán kivittük a telekre, hogy megnézhesse azt a házat, amiről annyit hallott már, és aminek a megtervezése ott zajlott le a szeme előtt. Aztán még egyszer visszamentünk, lefotóztam a nagy ház tetőterében található apartmant is. Márti néni nem is tudta, hogy köszönje meg. Én örültem, hogy segíthettem, mert nálam profibb épületfotóst nem tudtak volna megfizetni, nálam amatőrebbnek meg a képeit nem lenne okos dolog kitenni a weboldalukra. Emellett biztosítottam, hogy ha egyszer majd valami finom sütemény készülne a háznál, és nem tudnának mit kezdeni vele, rám akkor is számíthat :-) 
Elmentünk Budapest széléig (a várost látni sem akartuk a péntek délutáni csúcsforgalomban). A Metróban vettem egy tízezer forintos ukrán búvárszivattyút, meg locsolócsövet, hosszabbítót, egyebeket. Vácott pedig abban a boltban, ahol a földkábelünket is vettük, egy zsugorcsöves toldókészletet a szivattyú kábelének meghosszabbításához. Ugyanazt a hosszabbítót, amit a Metróban vettünk, a Bricóban akciósan majdnem a feléért láttam. Ezért megújítottam egy korábbi fogadalmamat: ha már megvettem valamit, soha nem nézem meg, máshol mennyi lett volna. Sok bosszúságtól megkímélem így magam... Ágicza új pákáját így hát ezzel avattam fel: összeforrasztottam a vezetékeket, majd a zsugorcsövet láng felett melegítve szépen vízhatlanul lezártam a toldást erenként és együttesen is. Nagyon érdekes ez a cső: hő hatására az átmérője lecsökken a harmadára-negyedére, miközben a falvastagsága a többszörösére nő. A belső felén még egy kis gyantát is kiizzad, ezzel tökéletesen leragasztva a közrezárt vezetékszakaszt. A garancia ezzel persze ugrott, és az életünkkel játszunk, de egyrészt úgyis csak egyszer élünk, másrészt a garanciális szerviz Nyíregyházán van, ahová a postaköltség oda-vissza több lenne, mint venni egy új szivattyút. A kút acél köpenycsövének oldalába fúrtam egy lyukat, és egy nagy szemes csavarra felfüggesztettem a szivattyút tartó acélsodronyt. A locsolócsővel rengeteget szenvedtünk, mert megtört a csomagolásban, és féltem, hogy nem fog átfolyni rajta a víz. Kezdtem megérteni, mire jó a kétszer drágább másik cső, amivel a Brico kertészetén is locsoltak: az nem horpad be lépten-nyomon. Mindegy, szivattyú-ügyben most olcsójánosok voltunk - ennek megfelelően szívunk is... Aztán beindítottuk, és szépen folyt a víz. 20 méter mélyről, 50 m 3/4-es csövön át 16 l/perc vizet vettünk ki a kútból. Megtöltöttem a telken álló két nagy hordót, és leolvastuk a szomszéd vízóráját is, a vízvételezés lezárásaként (7 köbméter vizet fogyasztottak el az eddigi betonozásokhoz). |
|
20 fok, napos idő. Zsalukövek kibetonozása és bekötővasak elhelyezése. Üzembe helyeztük a locsolókutat az építkezés vízellátásához. 
|
|
Ahogy reggel magamhoz tértem, felhívtam sorban a kerítésgyártó cégeket, akiket még tegnap este írtam össze az interneten keresgélve. Felesleges volt, mert nem mindenütt volt ilyen háló raktáron, és a legolcsóbb még mindig az a cég volt, amit még fél éve talált nekünk a kivitelezőnk. Felcsatoltam hát az utánfutót, és elindultam Salgótarjánba. Nagyon szép tájakon jártam, és végre megint hegyek között vezethettem. Odafelé még nagyon könnyen ment a dolog, de vissza már éreztem gázadáskor, hogy még fél tonna ott lóg Clióka hátsó felén... De az utánfutó ezzel az egyetlen fuvarral visszahozta az árának a tizedét. Külön élményként végre láttam egy olyan gépet, amivel a szögesdrótot készítik. Voltaképpen igen egyszerű: két drótot sodor össze, és néha közéjük dug egy kis darabot is. De ahogy működik! Forog, csattog, rugók és alkatrészek kattannak, nagyon profi látvány volt. Akkor éppen nem dolgoztak rajta, de érdeklődésemet látva, a fickó beindította és a szemem előtt készült el vagy három méter szögesdrót. Az úton felfigyeltem arra is, hogy a kurvák újabban mindig a buszmegállókban állnak. Ez nagy ötlet részükről, hiszen ott abszolút jogosan ácsoroghatnak akármeddig, nem szólhatnak semmit a rendőrök. Vagy félreértem a dolgot, és csak a női divat lett merészebb szabású idén nyáron? :-) Már az odaúton is feltűnt, de visszafelé meg is álltam miatta: egy rikítóan sárga repcemezőt láttam, amit muszáj volt lefotózni. Jó egy kilométert sétáltam vissza az út mellett, hogy a leglátványosabb nézetét elkaphassam, de végül mégis a legelsőként készített képem sikerült a legjobban: 
A telken megmutattam a szomszédunknak is a vadhálót, egészen belelkesült tőle. Tényleg nagyon profi, ahogy az alja sűrűbb szövésű, beépített vezetőhuzallal alul-felül, stb. Lehet, hogy előbb-utóbb ő is elkeríti a telkét? Az egyik munkás mesélte nekem, hogy mint vadászgató ember, lát egy veszélyforrást a kerítésünk elrendezésében: a patak körüli részen a víz felől fel tudnak jönni az állatok, de nem tudnak kimenni az erdő felé, mint eddig, hanem beszorulnak a kerítés sarkába, és szétszedhetik azt. Ha marad egy kis háló, talán még leválasztunk egy részt a telek legvégén, de sokat nem akarok ezzel küzdeni: bízom az állatok értelmességében, na meg abban, hogy az építési munka talán elriasztja őket a telkünkről. A zsalukövet nagyon pontosan kiszámoltam: összvissz 6 darab maradt meg, és ebből is négyet csak azért rendeltem meg, mert így jött ki az egész raklap! De persze az is igaz, hogy nem törtek egyet sem feleslegesen. Gyorsan felpakoltam az üres raklapokat, és visszaváltottam a tüzépen. Ahogy mentem vissza a telekre az üres utánfutóval, a tüzépes hölggyel találkoztam: itt lakik pár háznyira, és kijött megnézni az épülő házunkat. Egészen kicsi koromban nagyon imponált nekem, hogy a kukások az autó hátulján kapaszkodva utazhatnak, és én is kukás szerettem volna lenni. Zebegényben valamelyest még ez is valóra vált: az egyik szomszéd kölcsönadott egy kukagurító célszerszámot, amivel levihettem a szemetesünket a lejtő aljára. 
Szóltam a tóépítőnek, hogy indulhat a tavas projekt, és hogy ő fogja csinálni. A növényeket viszont biztosan nem. Van egy kertépítő, aki dolgozott már a környéken, múlt héten látta is a telket, vagyis a körülmények teljes ismeretében adta az ajánlatát. Nála a sövény eleve 80-100 centis lenne, vagyis nála a legjobb az ár/sövénymagasság arány :-) Lehetne koros cserjéket is venni, de azok sem magasabbak ennél, csak dúsabb a levelük és több águk van. Szombat délután újra kijön a telekre, pontosítani a részleteket. Este átmentünk Márti nénihez a Patak utcába, és segítettünk megragasztani a konyhában a PVC burkolatot. Már régen megígértük, csak az elmúlt eseménydús napok miatt nem tudtunk előbb menni. Nem maradtunk túl sokáig, olyan furcsa volt az a kis ház nélkülünk, üresen... |
|
23 fok, napos idő. Zsalukő lábazat falazása, bekötővasak hajlítása 
|
|
Ez megint rohangálós pesti nap volt. Könyvelő, tárgyalások, épületfelmérés. Ami viszont szomorú, hogy megint a saját dolgunkra nem volt idő: nem tudtunk szivattyút venni a kúthoz, ezt is későbbre kell halasztanunk. Felhívtam azt a salgótarjáni céget, akiknél még elfogadható áron lehet venni vadhálót, és van raktáron. Éjjel volt már, mikor kimentünk a telekre. Reggel én voltam ugyan kint, de Áginak is meg akartam mutatni a zsalukő falakat. Úgy álltam be a kocsival, hogy a reflektorok nagyjából bevilágították a telket. A szomszéd kutyája ugatott, mint egy őrült, de ennek most örültem: remélhetőleg a szomszéd azért kinéz ilyenkor, hogy mi jöttünk-e vagy a cementet lopnák éppen. Bár, eddig nem nagyon éreztem ezt reális veszélynek. Kicsi falu, az emberek talán még figyelnek egymásra. Meg azért az értékesebb szerszámokat inkább magukkal viszik a munkások minden este... De hamarosan meglesz a kerítés, utána azért egy kicsit nyugodtabbak lehetünk ilyen szempontból is. |
|
21 fok, napos idő. Alapbetonozás befejezése és zsalukő lábazat falazása, kerítésoszlopok elhelyezése a telek északi határán. A keleti oldalon rövidebb tüskevasak kerültek az alapba, de a statikus tervező jóváhagyásával ezen már nem változtattunk. 
|
|
Reggel gyorsan még egyszer egyeztettem a vízszerelőnkkel, és megrajzoltam a zsalukő lábazat áttöréseinek a tervét. Annyira álmos voltam, hogy nem mertem a volán mögé ülni, Ágiczát rángattam ki magammal sofőrnek. A helyszínen rögtön korrigáltunk is pár méretet, még szerencse, hogy a kivitelezőnk is gondolkodik, mert amilyen zombi ma reggel voltam, ezt most nem velem együtt, hanem helyettem kellett megtennie. Délben átadtuk a tervet, aztán ledőltem pár órára aludni. Még arra sem ébredtem fel, hogy Ágicza ebédet készít (vagyis igazán álmos lehettem :-). Délután még egyszer kimentünk a telekre, mert kíváncsi voltam a zsalukő falra, és a gázosokról is mesélni szerettem volna a szomszédnak. 
A kerítésoszlopok felét már leháncsolták, készül a zsalukő fal is. Szépen akkurátusan, cementhabarccsal rakták össze a zsaluköveket (egyébként szokás csak szárazon is egymásra rakni, mert a beton úgyis összefogja valamennyire). A szomszéd mesélte, hogy a kivitelezőnk igen gondosan ellenőrzi a munkát, néha még a többiek munkaideje után is. Közben a munkások elbontották a másik szomszéd felé eső kerítésünket. A szomszéddal együtt megnéztük, hol menjen az új kerítés az ő oldalukon, hogy ne legyen ebből később vita. Kérdezte, akarjuk-e majd festeni a kerítést (akarja a fene!), mert valami folyondárt ők is ültetnének elé. Ez csak jó, annyival is több lesz a zöld a két telek között, és a folyondár talán hamarabb felér a magasabb részekre is, mint a mi sövényünk. Nem hittem volna egyébként, hogy így megbarátkozik a kerítés gondolatával. Mostanában viszik ki a kábeltévét, ami persze kinek kell, de vele jönne a széles sávú internet is. Hamarosan erről is többet tudunk majd. És még egy jó hír: beszélt V. úrral, és az önkormányzat hivatalból utánanéz az út/árok problémának. Érdemes pár hetet várnunk a tartályos gázzal, mert lehet, hogy mégis bevezethetjük a vezetékest. Nem is tudom igazán, akarom-e, a függetlenség gondolata csábítóbb volt. Viszont háromszorosára csak nem emelik az árát, mert akkor kitörne a forradalom, szóval csak jobban megérné... Este kiültünk Ágiczával a Duna-partra. Állítom, hogy egy szorgosabb turista gyakrabban megfordul itt, mint mi - de nekünk csak pár perc út idejönni, ha éppen kedvünk szottyan rá. Azt számolgattam, mennyibe fog kerülni a házunk, és hogy lesz-e erre elég pénzünk. Lehet, hogy tényleg ki kellene adni könyv formában a ZeBlogot, vagy legalább is szponzorokat szerezni az építkezési projekthez. |
|
18 fok, napos idő. Alaptestek betonozása, lábazati zsalukő fal készítése, áttörésekkel a közművek számára. 
|
|
Utánaérdeklődtem a tartályos gáznak a MOL-Gáznál is. Nekik csak 5 köbméteres van a föld alatti változatból, az áraik hasonlóak a Prímagázhoz, de összességében 100-150 ezerrel lenne drágább náluk, viszont nem köt annyira hozzájuk a szerződés. Felhívtam a Prímagáz területi képviselőjét is. Kiderült, hogy mint értékesítési munkatárs, ő rendelkezik naprakészebb infókkal, a műszaki kolléga a hét végén nem elég naprakész árakat mondott. Most már nagyjából képben vagyok a gázt illetően. A telepítés műszaki feltételei például gyakorlatilag ugyanazok. A föld alatti tartály kivezető nyílásától körben három méter védőtávolság kell, míg a föld felettinek a palástjától mérnek körben 5 métert. Ez eleve kizárja a felszíni verziót, mert annál közelebb lesz a szennyvíztároló. Nem döntöttem még, melyik lesz, de elég valószínű, hogy kirakunk egy tartályt, és onnantól nincs gondunk a gázra. A gáz maga egyébként - fűtőértékre vetítve - kb. háromszor drágább, mint a földgáz. Persze, nem tudni, pár év múlva is ekkora lesz-e a különbség. Beérkezett még egy árajánlat a növényekre. Még egyszer felhívtam a kerttervezőt, aki megerősítette, hogy egyformán minőségi munkát végeznek ezek a vállalkozók, úgyhogy nyugodtan dönthetünk ár alapján. Még a tóra kérnénk az egyiktől árajánlatot, illetve arra, hogy mennyibe kerülne 80-100 centi magas sövényt ültetni a 40-60 centis helyett. Ágicza bement Pestre tárgyalni, én meg egy régen esedékes engedélyezési tervet rajzoltam tovább, holnap le kellene adni. Sejthető volt, hogy éjjel nem is tudok már lefeküdni, így is lett. |
|
20 fok, napos idő. Alaptestek betonozása. A szerelőbetonról a készre szerelt vasalást átmenetileg kiemelve eltávolították a hét végi esőktől felgyűlt sarat. 
|
|
Végre kezd emberien kinézni a kis ház! Az udvarról ugyanezt még nem tudnám állítani, mert ott sorakoznak a sitteszsákok és néhány, kidobásra ítélt kacattal megtöltött szemeteszsák, a régi kád és a fémhulladék, ami elszállításra vár és mindez szépen be is teríti a csöppnyi zöldet. Kiderült, nem a holmink sok, hanem a tárolóhely kevés: amint András felszerelte a polcokat, a kémény mögötti mini-gardrób jól el is nyelte mind a teljes ruhakészletünket, mind pedig a kevésbé sűrűn használt könyveinket. A többi a frissen felszerelt könyvespolcot és a nappaliban az örökölt két könyvesszekrényt tölti meg, de teljesen. Az üvegezett veranda, leendő dolgozóm most, hogy mindent kipakoltunk belőle, meglepően tágasnak tűnik. Felmostam újból az öreg követ, valami penetráns szaga van, amíg szárad. Először azt hittem, a vízkőoldó szivárgott be a fugahézagokon és az mérgezi a levegőt, de nem: a pornak és a fél évszázados ázott kőnek volt olyan fertelmes bűze, mert amint teljesen megszáradt, frissen takarított helyiség benyomását keltette... :-) Kint voltunk a telken, megszemlélni az alapot, az úton egy fiatal pár bóklászott, kéz a kézben. Meglátván szomszédunkban a "telek eladó" táblát, a páros férfitagja kapta a telefonját... Csendben odapillantva Andrással megtippeltük, mekkora lesz az arcukra kiülő csalódás mértéke a telek árát hallván... :-P És nem tévedtünk: a földdarab ára kellőképpen elrettent mindenkit a vásárlási szándékától. Nem volt ez másképpen a fiatal pár esetében sem: megnyúlt képpel tették el a telefont és bóklásztak tovább az erdészeti úton. Végre dolgozni is tudok, a tiffanyzó asztalomat is összeraktuk két bakból és egy asztallapból, ami itteni örökség. A számítógépem szintén összeszerelve és beüzemelve vár rám, bár először nem voltam róla meggyőződve: néhány órát eljátszadoztunk azzal, hogy neki akartam ülni egy sürgős munkának, mire az egerem rendre lefagyasztotta a gépet, majd türelmem elfogyván átültem András gépéhez is, de ott már nyomtatni sem tudtam... Mint később kiderült, ez nem az én hibám volt, hanem valami telepítési gubanc, de a lényeg az volt, hogy a gépeket nem tudtam használni. Ettől eltekintve megint csodálatos naplementében gyönyörködhettem a nagy üvegpanelok mögül, és ezen felbuzdulva még ablakot is kimentem pucolni. Talán ez az, ami a mi kis házunkban nagyon fog hiányozni: a kékellő hegyek között lenyugvó nap panorámája. |
|
16 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. A beton utókezelése (locsolás) hétvégén is folyamatos. |
|
Tartályos gáz telepítésére adjuk a fejünket: András beszélt a Prímagázzal, mert értelmetlen a rendes, vezetékes gázra tovább várnunk: árok státusú út alatt úgysem fogják hozzánk kivinni. A tartályból a föld alá süllyesztettet szeretnénk, hogy ne rontsa a kert összképét, és kiderült, nem kell közös, nagy tartályt telepítenünk a szomszéddal, így nem kell a mérőórával és a megosztással járó többletköltséget sem bevállalni, hanem csak egy kisebb tartályt elég telepíttetni, így még olcsóbb is a dolog. Délután az egyik kertkivitelező is eljött, megszemlélte a terepet, azt ígérte, megpróbál egy gyors árkalkulációt adni a munkákra, hogy minél előbb tudjunk választani és elkezdeni a betelepítést. Most már csak extra sebességgel egy búvárszivattyút kell beszerezni, és tudunk nem csak saját vízből betonozni, hanem kertet locsolni is. András erősen fontolgatja, hogy jelszavassá teszi a Zeblogot, hogy az életünkbe még ilyen szinten is csak az láthasson bele, akinek mi ezt megengedjük. Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, de elképzelhető, hogy bizonyos okok miatt előbb-utóbb sort kerít rá. |
|
18 fok, borús idő, helyenként esővel. Munkavégzés nem történt. |
|
Reggel megrendeltük az ablakainkat. Abban maradtunk, hogy kisebb eltérések beleférnek az ablakok méretébe, mert több munka lenne neki új árajánlatot számolni, mint amit azon a kis különbségen nyerne. Újabb mesterember, akire nyugodtan rá merem bízni a házunkat, és nagyon örülök, hogy ő csinálja. Mellesleg, a beérkezett normális árajánlatok közül is ő volt a legolcsóbb. Alatta már csak olyan ár volt, aminek a gyártója nem megbízható, vagyis csak látszatra olcsó, de ha beleszámolok minden késedelmet, idegeskedést is... A telken folyt tovább a munka a tegnapi tempóban. Megnéztem, majd kiautóztam Nagytarcsára, egy épülőfélben lévő házamhoz. Hosszasan tárgyaltunk a kivitelezővel és az építtetővel, és végül arra jutottunk, hogy nem véletlenül rajzoltam mindent úgy a terven, ahogy. Persze, lehet kivitelezési terv nélkül is építeni, de akkor az építési vállalkozó is társtervezővé lép elő... :-) Siettem vissza, és még éppen elértem a műszaki vezetőnket (egyben a ház statikus tervezőjét, régi jó barátunkat), amint megszemlélte a munkálatokat. Nagyon elégedett volt a látottakkal. Mert nem csak szépen és pontosan dolgoznak, de láthatóan gondolkodnak is, és tudják, mit miért csinálnak. Ez nem olyan megszokott jelenség az építőiparban, a 80-as IQ és a gányolás nagymestereinek honában. Ahogy elnézte az építkezést, a helyszíni beton is jó választás volt, mert gyári betont csak pumpával tudtak volna benyomni, akkor meg rögtön nem érte volna meg annyira. Ami nagyon felháborított: a szemetesek nem jönnek fel a Szőnyi utca felső részébe! A szomszéd látta a naivan kirakott kukákat a kerítés előtt és mondta, hogy le kell vinni a parkolóhoz, mert csak odáig hajlandóak feljönni érte. Hát, ha már ennyit kell foglalkozni a szeméttel, akkor inkább bedobom útközben Nagymaroson a nyilvános konténerbe, nem fizetek az itteni szemétszállításért. Elhoztam a lapszabászatból a polcokat, és felraktam a falra. Ágicza is mindjárt nyugodtabb, pakolgat, rendezget, arcvonásai kisimultak :-) |
|
13 fok, borús idő, szemerkélő eső. Alaptestek vasszerelése és betonozása. Műszaki vezetői bejegyzés: Az alapozás vasalása és betonozása van folyamatban. A vasalatot friss szerelőbetonra helyezik, ezzel a betonfedés nagyobb az előírtnál. Ez korrózióvédelmi okokból előnyös. A vasalat kialakítása a terv szerint történt. 
|
|
Megkaptuk az első ajánlatot a tó elkészítésére és a növényekre. A tó ára egészen jónak tűnik, a növények viszont nekem egy kicsit drágák, de még várjuk a többi ajánlatot is. Ma már hatan dolgoztak kint a telken, és rögtön látványosabb is így a haladás: a felázott földet kiszedték és szerelőbeton került a helyére, berakták a vasak egy részét is, szóval pörgött a munka. A szerelőbeton fő előnye egyébként abban rejlik, hogy nem lesznek földesek a betonvasak, és sokkal pontosabb a vasak elhelyezése, elrendezése. Az árát még nem tudom, mennyi lesz, de most nem is nagyon érdekel. Az egész ház árát is még csak sejtem, de próbálom a másik végén megfogni a dolgot: kerül amibe kerül, inkább a rá valót kell megkeresni, akkor lesz rá elég pénz. Nyafikának belement valami a szemébe, tiszta piros lett, bevágtuk hát őt is a kocsiba. De még előtte mentünk a telekre, úgyhogy ő is velünk jött a kis ketrecében. A szomszédunknak is megmutattuk. Kezdte a szokásos élcelődését arról, hogy majd a kutya rendre tanítja, de - ahogy Ágicza fogta azt a kismacskát, az meg csak bújt oda hozzá, mint egy kisgyerek - végül csak annyit mondott, hogy nem gondolta volna, hogy Ági ennyire szereti ezt a kis állatot. Ma munka helyett édes anyázás jutott osztályrészemül: a számítógépemen meghalt egy cluster a lemezen, emiatt nem akart elindulni a Windows. Teljes lemezvizsgálat, hibajavítás után elő egy másfél évvel korábbi partíció-mentést, és kezdhettem telepíteni. Magát a Windowst feltelepített állapotban mentettem el, de pár driver változott (megannyi újraindítás), néhány program is más lett, estére lett úgy-ahogy működőképes a gépem. Este fúrtam-faragtam, a jól bevált láncos polcrendszerem újabb példányának a vázát építettem meg, és felfúrtam egy csomó tartólécet a ruháspolcoknak is. Ettől egyelőre még csak nőtt a rendetlenség. Én sztoikus nyugalommal tűröm (na ja, aki volt kollégista), de Ágicza már kezd kiborulni a sok heverő holmi láttán... |
|
12 fok, borús idő, szemerkélő eső. Szerelőbeton készítése az alaptest vasalása alá, vasszerelés elhelyezése 
|
|
A mai nap legfőbb eseménye az volt, hogy átadtam a lakás kulcsait az új tulajdonosnak. Még hétfőn megérkezett az utolsó részlet átutalása is, úgyhogy eljött az idő. Most már igazán csak az utolsó dolgokat vittem el a lakásból, de mégis megtelt velük Clióka gyomra. Az óraállásokat felírtuk, és elmentünk a szolgáltatókhoz átíratni a fogyasztókat. Az elektromos- és a gázművek nagyon praktikus ötlettel közös ügyfélszolgálatot létesített az Europarkban, fél óra alatt megvolt mindkét átíratás. Az egyik telefont szintén átadtam, a másik előfizetést felmondjuk majd, csak ahhoz Ágicza kellett volna, mert az a vonal az ő nevén volt. A társasházi közös képviselőnél is rendeztem az elmúlt hónapok tartozását, és ünnepélyesen átnyújtottam a kulcsokat a vevőnek. Pár doboz még maradt a pincében, amiért vissza kell majd mennünk, de úgyis el kell még mesélnünk még a lakás és a gépészeti berendezések működését, majd jövő héten valamikor sort kerítünk erre is. A XI. kerületben folytattam, elvittem pár régi szakkönyvemet az antikváriumba (bagóért vették meg :-(, és átvettem az új bankszámlához tartozó kártyát, szerződést kötöttem internetes bankolásra, miegyébre. Az ÁB-Aegonnál is szerettem volna bejelenteni a címváltozásunkat, hogy csökkenjen kicsit a biztosítási díj. Miután háromszor megkerültem a frissen felújított székházukat (és közben próbáltam nem elhányni magam a szomszédos telekre odab@szott üveg izéket nézve), végül egy parkolóházban kötöttem ki. Az első hat szint a bérleteseké volt, a hetedik emelet sarkában találtam egy nyomorult szabad helyet. A biztosító ráadásul itt nem is fogadott, csak egy listát kaptam az ügyfélszolgálatokról. Közben a sok öltönyös menedzser-kinézetű fazon jövés-menése az üvegkockák építészeti élményét idézte fel bennem. Az orvosom szerint lehet, hogy mégsem egy életen át kell diétáznom, csak pár hónap, és szép lassan vissza lehet állni az emberi ételekre is. Este bevásároltam a Bricoban és a Corában is, és bár mindkettőben még fél-háromnegyed óra volt a zárásig, egyre csak a pénztárakhoz kérték a kedves vásárlókat, mert 'hamarosan zárnak'. Azért is maradéktalanul kihasználtam a rendelkezésre álló időkeretet, mint a vezérszónokok a parlamentben. Hatásosabb volna csak egyszer szólni, de aki nem ér ki időre, azt bezárni az áruházba reggelig :-) |
|
18 fok, borús idő, szemerkélő eső. Munkavégzés nem történt. |
|
Reggel már kaptam enni is egy kicsit, két zsemlét majszoltam el olvasás közben. Délelőtt kérdeztem, meddig kell még bent maradnom, mire azt felelték, hogy tulajdonképpen ki is engedhetnek, csak kímélő diétát kell tartanom. Magyarul, élhetek eztán nyúltápon egész életemben, de legalább is egy ideig... Ágicza végre bekapcsolta a telefonját, így szólhattam neki, hogy jöhet értem. Nálam nem volt se pénz, sem igazolvány, legfeljebb stoppolhattam volna egy szál papucsban és rövidgatyában :-) De Ágicza megérkezett, és hamar hazautaztunk. A marosi tüzépen most tudtam meg, hogy egy millió körüli kártyás fizetés nekik 30-40 ezer forintjukba kerül, ennyit nyúl le tőlük érte a bank. Ezért szorgalmazták nagyon, hogy inkább utaljak át (mert az csak nekem kerül pénzbe, ha nem is ennyibe). Megtettem, és sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy korrektebb ajánlat lett volna, ha ingyen szállítanak nekem ezt-azt, én pedig cserébe megígérem: többet nem fizetek kártyával. Nekik még úgy is jobban megérné... De most már késő felvetni, minden fontosabb dolgot megvettem már náluk. 
A telken megnéztük az összeállított vasszerelést, de ma nem dolgoztak kint, csütörtöktől ígértek jelentősebb létszámot és tempófokozást. Kaptam a kivitelezőtől egy vázlatos ütemtervet, eszerint még ebben a hónapban meglesz az alaplemez, a szigetelés és a főfalak, júniusban a szennyvíztároló és a tetőtéri falak, gyakorlatilag augusztus végére a burkolás is elkészülne, utána már csak a külső kőburkolat maradna, meg nekünk a festés... |
|
25 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Ilyen lassan se ment még az indulás! Több, mint másfél órát kerestem és raktam össze mindazt, amit Andrásnak a kórházba kellett vinnem, a szatyrok legmélyén, a több rétegben felhalmozott zsákok legaljáról vadásztam össze a hozzávalókat. Még gyümölcsteát sem tudtam főzni neki, mert nemhogy gyufát, de még a fazekaimat sem találtam, a gáz is elbarikádozva, ahogy azt kell. Most már célirányosan tartottam a kórház felé, a kosdi útról a legcélszerűbb megközelíteni. András már jobban van, éppen alszik, mikor megérkezem. Addig is az ágyszomszédjával beszélgetek, elmeséli, mennyi epekövet szedtek ki belőle, akár nyakláncot is készíthetne belőle, meg is mutatja a gondosan papírzacskóba csomagolt bajkeverőket. Udvariasan hallgatom és próbálok arra gondolni, hogy csak Andrást ne kelljen műteni... Végre felébred, kimegyünk a szobából, egész jó bőrben van, jót tett neki a pihenés. Amint visszakapta tőlem a telefonját, használatba is veszi, ügyintéz és szervez. Nekem is kiosztja a napiparancsot, meg kioszt azért is, mert nem mentem ki a telekre. Vazz, érdekelt is engem a telek, amíg nem tudtam az állapotáról semmi biztosat! Délután azért kimegyek, a kórházban csak nem őrizhetem, nem fog ártani, ha alszik és pihen, nekem meg úgyis helyette kell ügyintéznem. A telken folyik a munka, a vasakból kell még rendelni, remélem, csak András számolta el a mennyiségét... Hozatok cementet is, a marosi tüzép annyira gyors, hogy még azt ígérik, aznap ott lesz az áru! Na, itt sem fog sokat állni a munka. Gyönyörű idő van, meleg, nyári napsütés, legalább 28 fok. Hazaérek, fülemhez nő a telefon, majd bezuhanok az ideiglenes matrachalomra aludni. Este 8 elmúlt, mire felébredek. Próbát teszek a macskákkal, hogy érzik magukat kint, Tappancs azonnal elmegy felderítőútra, persze rögvest kapun kívül terem, ott izgalmasabb. A szomszéd kertje mögül hívogatom elő, előkerül a szemben lakó komondor is, aki mindenkit megugat. Mancsoska nézi egy darabig, és nem kis rémületemre megy oda a kerítéshez, kutyát szaglászni! Egy méterre ítéli a tisztes távolságot, de a csahos eb egy nyikkanás nélkül tűri, hogy a tollseprű farkú macs jól megnézze magának, majd egy perc szemezés után az erőviszonyokat tisztázva elegánsan hátat fordítva bejöjjön velem a kertbe! Úgy tűnik, a perzsák megmaradnak bent, miután Krampuszka kis híján beszorult a kapu lécei közé, és kísértetiesen hasonlított a kis gombóc Micimackóra, Nyuszi ajtajában. Legyűrve az éppen az arcomra kiülő vigyort már azon voltam, hogy segítek ki- vagy betuszkolni a kislányt, mikor végre visszapréselte magát a drága és csak kutyát megmorogni ment vissza az utcai kerítéshez. Úgy látszik, a nagy melák ebet a macskáink finoman szólva leignorálják! Egész este a számítógéppel kínlódom, a gazda szeme most nem hizlalja a jószágot, így ott tesz nekem keresztbe, ahol lehet. Hajnalban még írok, megint nem festettem de legalább a munkámmal sikerült elkészülnöm. Amint a fejemre húzom a takarót, három pulóverben, mert annyira hideg van, cseng a telefon, András hív. Nade hajnali ötkor? Egész délutánt és az estét végigaludta, most olvasta az sms-eket, próbáljam meg ezt-azt ide-oda kapcsolni, újraindítani, mennie kell nekem is... Hát nem! Ingerülten közlöm vele, hogy mindezen már túl vagyok, mire leteszi a telefont. Jobb is, a fáradtságtól paprikás hangulatomban jobb nem beszélgetni a számítógép ügyes-bajos dolgairól. |
|
25 fok, napos idő. Alaptest vasalásának szerelése 
|
|
Hajnali nyolckor ébresztő, nekiálltam a pakolás-takarítás legutolsó fázisának. Majd' az egész délelőtt ráment, de sikerült kiüríteni a házat, majd kinéztünk a telekre is, mivel már mindkettőnknek a hócipője kissé tele volt a költözködéssel. Meglátogattuk az Almáskert fogadót, hogy legalább valami jót együnk is. Most először jutott eszünkbe ide beülni, pedig száz méterre sincs a telkünktől. Viszonylag jó a konyhája András szerint, engem viszont igazán nem hatott meg: elég kevés fűszerrel főznek és sótlanul, de ez lehet, hogy tájjellegzetesség... A vendéglő szaletlijében üldögéltünk, és csöndesen elbeszélgettünk, mennyire is jó lesz itt lakni: mások erre kirándulni, kikapcsolódni járnak, nekünk meg ez lesz a megszokott környezetünk! Úgy irigyeltem a szomszédainkat is, tettek-vettek a kertben, a nap sütött ezerrel, az összes zöld már kihajtott, olyan szívesen lettem volna a helyükben, nade majd jövőre! :-) Délután végre elhoztuk az utolsó fuvar könyvet, a hűtő tartalmát és a macskákat is. A zuhogó eső csak dobolt az ürességtől kongó házikó ablakain és amint egy kicsit alábbhagyott, Márti néninek visszaadtuk a kulcsokat és fájó szívvel búcsút mondtunk volt lakóhelyünknek. Egy hamisítatlan nyári zápor volt ez, a faluban hétágra sütött a nap, és szikrázó fényben ömlött az eső le a meredek utcácskákon. Látványnak elég emlékezetes volt igazi megérkezésünk, de a maradék holmit is csak egy idő után tudtuk kirakodni az autóból. 
Amint berámoltuk ezt az adagot is a Szőnyi utcába, kicsit elkapott a pánik: 48 m2 tömény káosz, konyha nincs, illetve romokban hever még, András a könyvesszatyrokat is ide halmozta fel, a kis, üvegezett veranda csordulásig tömve a cuccainkkal, de úgy, hogy az ajtón folyik ki a rengeteg holmi, a fürdőben nincs hova rakni a törölközőket és a piperecuccokat, a hálószoba kifestésre vár, hogy azt is színültig megtölthessük majd a holmikkal. El nem tudom képzelni, hogy gyűlt össze ennyi minden az évek során, de ez valami elképesztő mennyiségű cucc és nagyon kevés a kacat... könyv, könyv, könyv, iratok, tervek, dossziék, ruhák, a teljes konyhafelszerelés, a két íróasztal, és mégis színültig megtöltik ezt a kis teret! =8-O 
Bár már nagyon fáradt voltam ettől az egész hurcolkodástól, de ezt a szükségállapotot tudván, hogy nem fogom tudni néhány napnál tovább elviselni, inkább nekiálltam festeni. Hamarosan látom ám, András valahogy nem találja a helyét: megpróbál ledőlni, de aludni nem tud, talpon sem jobb neki, egy idő után már mindene fáj, és elhesseget, hogy ne zavarjam: egy macskánál is rosszabb, mert azokat legalább fel tudom kapni, ha valami bajuk van, de őt nem tudom orvoshoz vinni! Kezdek igazán megrémülni, mert egyre rosszabb bőrben van, próbálom rábeszélni, hogy menjünk el orvoshoz, legalább fájdalomcsillapítót hadd kapjon, de falra hányt borsó minden könyörgésem. Kétségbeesetten megyek vissza festeni, közben Márti nénitől csendben elkérem a helyi orvos telefonszámát, hátha jó lesz valamire. Nyolc felé már nem nagyon bírja a kedves: borzasztóan rosszul van. Mire kifakadok, hogy eleget kínlódott már, irány a kórház! Ugyanis az orvost nem tudtam elérni, és ha közel nincs segítség, akkor megyünk messzebbre: minden teketória nélkül adom rá a pulóvert és tuszkolom be az autóba, csak bírja ki Vácig! Hetvennel csörtetünk át a kis falvakon és százhússzal a Dunakanyarban, csak most ne kapjon el rendőr, mert innen már el is vehetik a jogsimat, de bánom is én, ha az én uramból meg csak egy van, az most fontosabb... Vácott száguldozok, mint egy hvcs, túlmegyek a kórházon, mert csak egyik irányból van kitáblázva, bekanyarodok a mentősökhöz, eső esik, kutya csahol az ajtó túloldalán, nem merek kiszállni, nyomom a dudát, hátha meghallják. Mentősök mutatják az utat a kórházig, hoznak tolószéket, Andrást átemelik, menni sem tud már. Be a sürgősségi osztályra, felveszik az adatait, szerencsére nálunk vannak a papírok. Kint várok jó fél órát, amíg vizsgálják, utána tolják ki hordágyon, úristen, infúzió rákötve, rémületesen sápadt és jéghideg, de magánál van, viszik röntgenre. Megyek vele, fogom a kezét, beszélni is alig tud, annyira fáj mindene, és alig kap levegőt. Újabb negyed óra, tetőtől talpig átvilágítják, és mire végzünk, jöhet az EKG is. Ide is bemegyek utána, mert nyitva hagyják az ajtót és a doktornőre meg várni kell, bent is maradok, amíg vizsgálják, próbálnának csak meg kiküldeni... Újabb fél óra, míg a sebészetről az ügyeletes doki is át tud jönni, betakargatom a kedvest, legalább jó meleg takarójuk van a vizsgálóban. Csak kizavarnak, amint megérkezik a másik orvos, megtárgyalják, mi legyen, és egy újabb adag infúzióval Andrást viszik a sebészetre. Első döbbenetem szerencsére kicsit csillapodott, mert nem műtik azonnal, csak az osztályra viszik, megfigyelésre. Hála az égnek. Fent a főnővér nagyon kedves, elbeszélget velem, együtt átnézzük a leleteket, a kedvesnek epehólyag-gyulladása van. Kap sok fájdalomcsillapítót, pihennie és koplalnia kell, meg jegelik majd, és lehet, hogy néhány nap alatt rendbe is jön, ha szerencsénk van. Addig is fő program az alvás, mást nem is nagyon tehet. Hajnali fél egyig ültem az ágya mellett, lassan csöpög az infúzióval a fájdalomcsillapító, az osztályon már mindenki alszik, és végre ős is lepihenhet. Hazafelé annyira kihalt volt az egész út, Vácon kívül már egyetlen autóst sem láttam, mintha megállt volna az idő. Nem volt miért sietnem, az új házba nem sok kedvem volt egyedül bemenni. A visegrádi vár a szokásos lebegő köd- és fényruhába öltözve olyan, mintha egy film zárójelenetét vetítenék le az egyetlen megmaradt nézőnek... |
|
24 fok, borús idő, néha szemerkélő esővel. Munkavégzés nem történt. |
|
Ma is egész nap pakoltunk, közben kimentem a telekre is, felszerelni a postaládánkat. Aztán még kétszer jöttem vissza: egyszer, mert még egy utolsó panorámafotót akartam készíteni a fúrótoronyból. Aztán azért, mert csak a toronyra felmászva vettem észre, hogy lemerült az akku a fényképezőgépemben :-( Végül is azért elkészítettem a soha meg nem ismételhető fotót a vidékről: 
Este már be is üzemeltem a számítógépemet az egyetlen lakható szobában, e-mailekre válaszoltam, stb. Még itt akartam maradni dolgozni, de Ágiczát előbb haza kellett vinnem, és már olyan fáradt voltam, hogy inkább bealudtam én is, nem jöttem vissza... 
|
|
24 fok, napos idő, néha szemerkélő esővel. Munkavégzés nem történt. |
Maestro, 2004. 05. 31., hétfő