Maestro, 2004. 07. 31., szombat #

Egy hét undok, mocskos, rohadt eső után végre valami változás! Ma már végig sütött a nap, és talán ilyen is marad. Jó lenne, mert akkor jövő hétfőn kezdődhet végre a tetőszerkezet készítése.

Este összeszámoltam az építési költségeinket, amik persze állandóan emelkednek egy kicsit, ezért a végösszeget már nem is szoktam nézni. Sokkal fontosabb a táblázatnak az a mezeje, ami a meglévő + némi bankkölcsönnel megnövelhető pénzünk, illetve a még hátra lévő költségek közti - sajnos, kedvezőtlen előjelű - különbséget mutatja. Külön rovat van azokra a munkákra, amik nem létfontosságúak a lakhatás szempontjából, így szükség esetén kihagyhatóak: a parkettázás, a bidé és piszoár, a csaptelepek (helyettük valami extra olcsó), mosdó és szekrénye (helyette egyszerű fali mosdó), belső lépcső (helyette létra), vízlágyító berendezés és tartozékai, kerti világítás és öntözőrendszer, kocsibehajtó (helyette egy télre szóló zúzottkő terítés). Ami viszont ez után marad, annak mindenképpen meg kellene lennie, most tehát e mumus rovat semlegesítésén munkálkodunk.

Nem kis örömünkre, a hengeres zsalu alkalmazása tényleg jelentős megtakarítást eredményezett. Ez a zsalu is olyan, mint statikus barátom minden egyéb ötlete, végtelenül egyszerű, de nagyon jól működik a gyakorlatban. Bezzeg az a statikus, aki nem tudta megtervezni azt a galériámat, olyan tervet készített ugyanannak a háznak a födémére, hogy százezrekkel kerül majd többe a rengeteg vas miatt. Nem tudom, milyen tetőnk lenne, ha egy ilyen csinálta volna a mi házunk statikáját is...

A kőműveseink ma nem dolgoztak, pedig nagyon szép idő volt. Szerintem nem volt ma lelkierejük belekezdeni a kőfalba. Talán majd hétfőn, az ácsok halk neszezése és csendes suttogása közepette ők is nagyobb munkakedvvel csapnak a kőtömbök közé :-)

Én viszont, ha már kint voltam, meglocsoltam a betont. A vízaknából kiszedték a zsaluzatot, egy létrát rögtön le is eresztettem, hogy megnézzem belülről is. A különféle gépészeti berendezések miatt viszonylag tágas aknát készítettünk, 1,20x1,50 méter alapterületű, 1,70 magas és a padlója majdnem 3 méterrel van a terepszint alatt. A zsompban még állt a víz, ami a beton locsolásakor folyt be, majd üzembe helyezem a szennyvízszivattyút is. Kiütöttem a polisztirol- és betondugót a szellőzőcsövekből és az elektromos kivezetés csövéből. Az egyik szellőzőt kicsit elfordították a lejárat zsaluzása miatt, ezért elengedte a betont és mellette szivárog lefelé az a víz, amit az akna tetején gyűlt össze. Ezt le fogom kezeltetni egy kis bitumennel - túl sok víz nem fog ott lefolyni, de demonstrálnom kell, hogy mindent észreveszek akkor is, ha nem dicsekednek el vele.

Ágicza, 2004. 07. 31., szombat #

Úgy látszik, a mai munkaszüneti nap: sem mi, sem a kivitelezőnk nem dolgozott. Ő azért nem, mert egy kicsit sok volt neki az elmúlt néhány hónap megfeszített tempója és megpróbálja kipihenni magát a hétvégén, mi meg végre nem óracsörgésre riadtunk hétkor, három-négy óra alvás után. Tehát ma csak lézengtünk: András a telken, én meg olvastam kint a kis kertecskében és újra patináztam a rózsafüzéremet, mert a sok forrasztás miatt nagyon foltos lett a világosabb színű réz. Tettem rá bronz patinát, és végre úgy nézett ki a szívecske, ahogy akartam. Így már ki merem tenni Márti néni boltjába, hátha akad rá vevő!

Estefelé kinéztünk még egyszer a telekre, megint gumicsizmában, mert még mindig akkora a sár az egy hetes esőzések miatt, hogy papucsban menten elsüllyedtem volna. A házban áll a sár, mert ugye mindenki behordja a betonra, lábtörlő meg nincsen, így elég vigasztalan látványt nyújt az egész. Már egy hete tető alatt kéne lennie a falaknak, de az eső közbeszólt. Ráadásul a kertnek ez jót tett volna, de az még sehol, a teljes kertterv is néhány napja van csak a kezemben. Még idő, amíg megkapjuk a tételes árajánlatot, és elkezdődhet a munka, szóval senki nem siet. Ezért aztán igen borús hangulatban pakolásztam néhány követ a tó partjára, de igazán nem éreztem, hogy buzogna bennem a tettvágy.

András felszerelte a mozgásérzékelős reflektort, és mint mozgó célpontra, rám állította be a kapcsoló érzékenységét. Jó tíz percet kísérletezett a finomhangolással, már azzal is megvádolt, hogy túl apró vagyok és a mozgásérzékelő rám nem is hajlandó bekapcsolni! Végül sikerült eltalálni a kellő erősséget, még betont locsoltunk egy kicsit és már erősen alkonyodott, mire hazaértünk.

Építési napló, 2004. 07. 31., szombat #

26 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt.

Maestro, 2004. 07. 30., péntek #

Meghozták a vashálót, amit a kőfal mögé rakunk, meg egy pár szál betonvasat. Ha minden jól megy, több vasat már nem kell hozatnom. Vagy ha mégis, azt felvágatom két méteres szálakba, és elhozom utánfutón. Befejezték a vízaknát és a szennyvíztárolót, és nagyon készülődnek már a kőfalra. Még a falat kell leszigetelni előtte, és kezdődhet a munka. Azért persze a belső vakolásról sem kellene elfeledkeznünk, amint felvonulnak az ácsok, lehet csinálni azt is. Aztán jönnek az ablakok, a szigetelés, és itt is van augusztus közepe, mikor visszajön a vízszerelő a nyaralásáról és megcsinálja a padlófűtést. Arra jön az esztrich, és a kerámia - a ház ezzel voltaképpen kész is lesz, apróságok maradnak, meg a burkolás. Meg az a pár tétel, amit későbbre halasztottunk, mert nem annyira létfontosságúak.

Szokásommá vált a telekről hazafelé jövet Cliókával 'sétálni'. Ennek lényege, hogy a focipálya mögötti kis utcán megyek végig a főút helyett, és kettesben leveszem a lábam a gázpedálról, a motor alapjáraton szép lassan elhúzza a kocsit, én meg nézelődöm mindenfelé. Nagyon aranyos kis nyaralótelkek is vannak errefelé, amiket annak idején, amikor még gyalog jártunk ki a telkünkre, sokat nézegettünk.

Felhívtak a Tondachtól, hogy akkor hétfőn hoznák a cserepet. Kértem őket, hogy még ne tegyék, nincs sehol a tető, a telek tiszta sár, még Cliókával sem lehet behajtani, nem hogy egy pótkocsis teherautóval. Átteszik hát a szállítást a jövő hét második felére, vagy az az utáni hét hétfőjére.

Nagy nap volt ez a mai: Ágicza végre belevágott a Tiffany-készítésbe. Első munkája egy drótból készült szívecske és rózsa kombináció. Nem tudom, mekkora kereslet lesz ilyesmire Márti néni boltjában, de ha fogynának rendesen, az nem lenne rossz mellékes kereset.

Múltkor kaptam kölcsön pár DVD-t, ezek közül ma este megnéztünk egyet, ami egész jó volt, csak valami alternatív kameratechnikával dolgoztak, a szereplők arcának többnyire csak az alsó fele látszott a képen. Éppen azon elmélkedtem, hogy lám mégis csak lehet még újat alkotni a filmszakmában, mikor kiderült, miről is van szó: még a film elején felnagyítottam a képet, mert meg akartam nézni valami részletet, és aztán úgy maradt rázoomolva... Még az sem tűnt fel, hogy nincs ott a két fekete csík alul-felül. Hát, így lett szegényebb a világ egy gyökeresen új operatőri technikával.

Építési napló, 2004. 07. 30., péntek #

16 fok, esős idő. Szennyvíztároló lejárójának zsaluzása, vasszerelése és betonozása, vízakna lejárójának kizsaluzása.

Maestro, 2004. 07. 29., csütörtök #

Ez a rohadt eső csak nem akar elállni!

Mivel a tegnapi nap fárasztó volt, este kikapcsoltam minden mobiltelefont, hogy hagyjanak aludni. Végül is, a kivitelezőink úgyis bezörgetnek személyesen, ha akkora lenne a baj, kevésbé fontos kérdésekkel meg ne zavarjanak... Fél egy is volt már, mire felkeltünk, de - tekintve az éjszakába nyúló munkaidőnket - ez csak azt jelenti, hogy most kivételesen megvolt a 8 óra alvás.

Szegény statikusunk reggel óta próbált felhívni telefonon, mert a tegnapi ügy mindkettőnk becsületébe gázolt. Egyértelmű: a galéria természetesen megoldható, nagyjából az általam (és Ági által is) javasolt módon, szóval nem mi vagyunk a hülyék, hanem az egyetemen is tanító kollégának jelentett túl nagy kihívást a feladat :-). Persze, az is igaz, hogy ő az a kreatív fajta statikus, aki nem csak annyit tud megmondani, hogy mennyi vas kell a betonba, hanem szerkezeteket tervez, ami a szerkezeti rendszer működőképes kitalálásával kezdődik, és ehhez éppúgy kell egy jó adag kreativitás, mint az építészeti tervezéshez. Most láttam csak, mennyire el voltam eddig kényeztetve, mert az én statikusom nem nyavalyog hanem megold mindent, amit kitalálok. Persze az is igaz, hogy - az alapokat ismerve és némi ösztönös statikai érzékkel - nem is találok ki olyat, amit ne lehetne megépíteni. De akinek nincs ilyen szerencséje, azt egy lusta vagy inkompetens társtervező könnyen lebeszélheti a dizájnosabb megoldásokról csak azért, mert neki túl nehéz lenne a kiszámítása...

Még délelőtt félálomban bennem motoszkált, hogy talán szólni kellene a kivitelezőnknek, ki ne felejtsék a nyírási vasakat a szennyvíztároló födéméből. Ezek hiányában a középső oszlop esetleg átszúródhatna a lemezen, ami nem lenne túl jó. Ahogy kimentem délután az építkezésre, ez volt az első kérdésem, és bingó... Gyorsan lehajlították a vasakat, kivették a felső háló, kikaparták a betont és beültették gyorsan a kimaradt vasakat. Nem örültem, mert múlt héten külön mondtam a kivitelezőnknek, hogy kelleni fog ilyen vasalás is. De azzal vigasztaltam magam, hogy bizonyára már a kőfalon töri a fejét, azért felejtette ki.

Ez a feltételezésem be is bizonyosodott, mert előadta aggodalmait, amelyek az egy centis légréssel voltak kapcsolatosak. Páralecsapódást vizionált, lassan hízó és a falat megrepesztő jégréteget a résben, apokalipszist és pusztulást... Én sem tartottam túl szokványosnak a megoldást, ezért felhívtam még egyszer a gépészt, hogy biztos nem lesz-e gond ezzel a szerkezettel. Kiderült, hogy itt nem úgy áramlik a pára, mint amikor kinyitom az ablakot, 1 m² felületen a leghidegebb napokon is csak 5 g víz jön ki naponta. Ez, ha le is csapódik, a domború távtartós műanyag lemez legfeljebb csak párás lesz tőle, és aztán felszárad, de nem fagy le a beton, sem az Ytong, és ez a lényeg. Szóval, a rés nem szellőzik olyan intenzíven, hogy a benne lévő levegő a külső levegővel legyen közel azonos állapotú, de a pára azért kitalál rajta keresztül a házból. Ezzel mellékesen megnyertük a kőfal hőszigetelését, amit egy kiszellőztetett légrésnél már nem vehetnénk figyelembe, de persze sokat nem ér: 20 cm terméskő hőszigetelése egyszerűen elhanyagolható a 30 centi Ytong falhoz képest.

Viszont - mivel ezt nyomatékosan a lelkükre kötöttem - végre nem vágják olyan könnyedén mindenhová a 8-as vasat. A szennyvíztároló lejáratába a maradék hálódarabokat fogják berakni, és bizony még a háromszög alakú darabok is használhatóak, egy kis átfedéssel kiadnak azok is egy négyzetet. És azt a 8-10 megmaradt kengyel, ami hetek óta szúrta a szememet, az is megtalálta végre a helyét: berakattam őket a lejárat melletti falhoz, bekötő vasnak (mert ha nem szólok, lazán felvágnak egy szál vasat e célból, én meg nem értem majd, miért nem elég a gondosan kiszámolt és kellő ráhagyással hozatott vasmennyiség).

A trágya dolgát hamar elintéztük. Fontolgattuk, hogy átballagunk a szürkemarhákat tartó szomszédhoz, de a kivitelezőnk mondta, hogy nem könnyű elérni sem személyesen, sem telefonon. Mindegy, megkértem, hogy figyelje és szóljon neki, ha esetleg látná arra menni. Ehhez képest, tíz perc múlva jön a kivitelezőnk, hogy éppen itt van, lehet vele beszélni. Van trágya raktáron, el is tudja hozni, és ha a felrakodást megoldjuk, akkor a szállításért nem kér külön pénzt. Pótkocsis traktorral hozná, ami olyan trükkös, kétszer nyeklő szerkezet, hogy nem lehet vele tolatni, muszáj megfordulnia a telken belül, vagy kint kell lerakni és a markológéppel behordani. Szerencsére, hátul van 16 méteres kör szabadon, be tud jönni (amint felszárad annyira a föld...).

Délutánra elállt az eső és kisütött a nap, Ágicza is kijött megnézni a házunkat. Estig a tóval foglalkozott, tovább rakosgatta a köveket a szélére, már a háromnegyede ki van rakva. A halak sikeresen ívtak, a víz tele van kis aranyhalakkal! Nagyon picik, egy-két centi körüliek és hatalmas szemük van. Vannak pici vízicsigáink is, és persze töménytelen mennyiségű ebihal és egyéb állatfióka hemzseg a vízben. A halaknak egyszerűen nem kell a haltáp, szerintem degeszre eszik magukat rovarokkal és más egyébbel.

Én még lepermeteztem a maradék gyomokat, de egyre kevesebb van, és a patakparti rész is kezd tisztulni. Azon tűnődtem, hogy az ottani nyári építményünknek legalább az alapjait most kellene megcsinálni, hogy jövő tavasszal, mikor a többit építjük, ne kelljen több köbméter betont végigtalicskázni a frissen megcsinált kerten, csak a faanyagot vigyék át óvatos léptekkel.

Építési napló, 2004. 07. 29., csütörtök #

22 fok, változó idő, esővel. Szennyvíztároló födémlemezének vasszerelése és betonozása, vízakna lejáró falának betonozása.

Maestro, 2004. 07. 28., szerda #

Már hajnali negyed nyolckor kint voltam a telken, de az ácsok nem jöttek. Az eső szemerkélt, a telken egyre nagyobb a sár. Az eső monnyon le!!! Végül délután jöttek ki, elkezdték gyalulni a talpszelemeneket, de ahogy megint rákezdett esni, hazamentek. Megbeszélték a kőművesekkel a két ütemben épülő tetőt, és ha jól értettem, gond nélkül megoldható a dolog. Nagy könnyebbség ez mindannyiunknak.

Tegnap a statikusom megosztott velünk egy építőmérnöki körökben ismeretes anekdotát az egyszeri hídtervező kollegináról, aki 32 hegesztőmunkást áldozott volna fel a híd építése során - a rajzon ugyanis a több méter átmérőjű zárt szelvények belsejében is volt hegesztési varrat, aminek elkészítése után a munkások már nem tudtak volna kijönni onnan. Mikor megnéztem a szennyvíztárolót, éppen az utolsó deszkákat rakták le, és a kivitelezőnk komoly képpel (de a bajsza alatt somolyogva) közölte, hogy egy embert ők is kénytelenek lesznek feláldozni: azt, aki alulról jelölgeti a deszkákra, hogy hol kell a hengeres oldalfalhoz igazítani őket:

Hiába találtuk ki olyan szépen tegnap a statikussal a kőfal szerkezetét, most jelentkezett a gépész tervezőm is, hogy ő mire jutott. Ha közvetlenül az Ytongra jön a beton és a kőfal, a pára ezen a határon fog lecsapódni, és fagy esetén az Ytongnak annyi... A megoldás a felületszivárgó rendszerek részeként használt műanyag domborlemez, amit pár szeggel felerősítenek a falra, és ennek öntik a betont. Az így kialakuló egy centis rés nem számítható átszellőztetett légrésnek (a gravitációs légmozgás csak 3-4 centi vastagság felett indul be), de a pára azért kitalál rajta, ha felül nyitva hagyjuk:

Készül a fűtési terv is, a tetőtérben csak a kerek ablakok alá kerül szegélyfűtés. Ezekkel elméletileg 18 fok hőmérséklet érhető el, de persze száll fel meleg a vékony fafödémen keresztül is. És ez nem is olyan elhanyagolható, Márti néni kisházában semmi fűtés nem volt a tetőtérben, mégis megvolt 18-19 fok a fafödém miatt. A szegélyfűtés nem is annyira a meleg miatt van, hanem hogy ne párásodjanak az ablakaink, és hogy egyenletesebb legyen a hőeloszlás a tetőtérben.

A talpszelemennek valók között találták az ácsok ezt a remek példányt. Kíváncsi vagyok, ezt becserélik-e jóra a tüzépen. Annak kicsi az esélye, hogy valaki megbotlott benne, és attól görbült így el, az sokkal valószínűbb, hogy így is kaptuk, csak lerakodáskor nem vették észre:

Megkérdeztem a kertépítőnket, hogy megoldható-e termőföld hozása nélkül a talajjavítás. Szerinte is elég a trágya, és ugyanannyi homok, amit ők majd rotációs kapával bedolgoznak a földbe. Mondott viszont meglepetést is, amiről eddig nem volt szó: hogy ők messziről jönnek, ezért itt szeretnének lakni valahol, és hogy mindezt a mi költségünkre. Első gondolatom az volt, hogy költséghatékony megoldásként felállítom nekik a telken a sátrunkat, de aztán megkérdeztem Márti nénit is, nem szabad-e valamikor a kisház. Augusztus közepén lenne egy hétvége, amikor jöhetnek, és ez nekik is jónak tűnik. Addig is, elkezdik összevadászni a növényeket. Voltam a kerttervezőnknél is, átvettem a kertünk terveit. Egy példányt közvetlenül a kertépítőnek fog átadni, hogy lássa a végleges növénylistát és erre tudjon végleges árat is mondani. Mivel napi munkakapcsolatban vannak a kertépítővel, megkérdeztem tőle, miért csak most juthatott eszébe ez a szállás dolog: sunyiság vagy csak feledékenység áll a háttérben? Szerinte csak elfelejthette mondani, vagy ő sem gondolta végig teljesen, mert becsületesnek ismeri. Hát, jó.

Elég későn végeztem a kerttervezőnél, éppen hogy be tudtam még csusszanni a Corába a heti piskótaadagunkért. A fotocellás ajtók már csak kifelé engedték az embereket, de bejutottam és még zárás előtt végeztem is. Fóton még volt egy tárgyalásom e kései órában, majd mentem haza (babapiskótát majszolva a kocsiban).

Érdekes visszajelzést kaptam az egyik munkámról: a kiviteli terveket készítő statikus nem tartotta megoldhatónak az acél szerkezetű galéria és a vasbeton erkély kialakítását. Hosszasan sorolta a kifogásokat, de érzésem szerint a megoldás keresése helyett. Érdekes módon, még én is tudtam, mit kellene csinálni (lényegében az acélgerendák megfelelő irányba állítását), de ő vagy nem tudta, vagy nem akarta kitalálni. De még Ágicza, a humán iskolákat végzett lakberendező is sejtette a megoldás elvét! Igazán kíváncsi lennék, hogy ha csak kísérletképpen odaadnánk neki a Császáron megépült galéria tervét, azt megépíthetőnek tartaná-e...

Nagyon lehűlt a levegő, a macskafélék már mind összegömbölyödve alszanak. Csak én vagyok továbbra is egy szál pólóban a gép előtt, mert engem fűt a lelkesedés :-)

Építési napló, 2004. 07. 28., szerda #

17 fok, esős idő. Szennyvíztároló középső oszlop és födém zsaluzása, talpszelemenek gyalulása.

Maestro, 2004. 07. 27., kedd #

Reggel is csak esett még ez a rohadt eső, az ácsok sem hívtak fel reggel - viszont legalább alhattam végre egy kicsit tovább is. Nem sokkal dél előtt mentem ki a telekre, de sehol senki... Felhívtam a kivitelezőnket, mint kiderült kissé másnaposak mindketten a szennyvíztárolóban beszívott oldószerektől. Ezek szerint hiába viszonylag nagy az akna, mégsem mozgott eléggé benne a levegő, ők meg oldószeres bitument kentek a szigetelő lemezek alá, illetve önálló szigetelésként is. Azt mondta, délután talán kimennek, de végül inkább pihenéssel töltötte ezt a napot.

A mai postával kaptunk egy prospektust egy modul rendszerű kapcsolócsaládról,aminél akár hét kapcsoló is egymás mellé rakható, kb. 3 szerelődoboznyi helyen. A gond csak az vele, hogy speciális négyszögletes doboz kell neki, azaz ha ilyet választanánk, ki kellene cserélni a fele dobozunkat ilyenre. A villanyszerelők sem siettek eddig az eső miatt, talán még eldönthetjük, legyenek-e ilyenek a kapcsolóink. Kaptunk egy igazán igényes bútorprospektust is, egyszer majd elutazunk Hódmezővásárhelyre, megnézni őket élőben is. Főleg fenyőből vannak a bútoraik, de készítenek tölgyből is, és az áraik szintén a még elfogadható kategória. Egy-egy szobába csak azonos családból tennénk bútorokat, de az valószínű, hogy minden helyiségben más bútorgyártó termékei lesznek, már csak azért is, hogy ne legyünk túl uniformizáltak...

Még éppen sikerült elérnem telefonon a statikusunkat, mert már indult volna hazafelé Gödöllőről Fehérvárra, így viszont tett még egy kis kitérőt mifelénk is. Nekem nem dicséri annyira a házat, de most jött vele egy kollégája, akinek azért sorban megmutogatta, mi milyen profin van megcsinálva. A köveket elnézve az volt az első gondolata, hogy nem kellene-e egy kicsit vastagabb falat rakni, illetve hogy nem ártana egy betonacél háló az egész fal mögé. Csak ezt zsaluzni kellene, valami mozgó zsaluval, szóval bonyolult, és nem is biztos, hogy lenne elég hely hozzá. Mindegy, arra jutottunk, hogy ha a hőtechnika engedi, okosabb lenne kihagyni a légrést és mindent, legfeljebb egy hőszigetelő vakolatot raknánk a falra, és közvetlenül elé jöhetne a kőfal.

Felhívtam a kivitelezőnket is, hogy jöjjön ki, beszéljük át együtt a dolgokat. Mindenekelőtt elmondtam neki azt, amit még tegnap határoztam el, hogy a tetőtéri kőfalak négyzetméter munkadíját megemelem ezer forinttal, mert valóban kevés felület és ehhez képest több a munka vele. Ennek örült, bár azt is mondta, hogy szeretné még jobban megnézni az anyagot, próbafalazást csinálni vele. Valami azt súgta, hogy ebből nem sok eséllyel következne árcsökkenés, úgyhogy rövidre zártam a dolgot: a közösen megállapodott díjat legfeljebb én emelhetem meg, amit meg is tettem, mert beláttam, mennyi munka van vele. De egyebekben tartsuk magunkat a megállapodásunkhoz, mert arra mindig nagy súlyt helyezek. Ő tartja is magát - mondta erre - még akkor is, ha néha nem éri meg.

Ahogy végignéztük a lehetőségeket, egyértelműnek tűnt: a tetőt nem építhetjük meg egy fázisban, mert a kőfalat nagyon nehezen lehetne csak falazni a teteje felé az ereszdeszkázat miatt. És vagy a fal lenne ronda, vagy a deszka igen megviselt a habarcstól, vagy mindkettő... Persze, az ács talán felszámít valami többletet, ha hónapokkal később kell visszajönnie, és ezt is ki kell fizetni valakinek. Leginkább annak, akinek a kényelmesebb munkavégzése érdekében így kell tennünk - próbáltam a végső kétségbeesésbe taszítani derék kivitelezőnket. De aztán nem feszítettem tovább a húrt, hanem azzal zártam le a témát, hogy ezt a plusz költséget a házunk globális ügye érdekében én bevállalom, de akkor nem akarok más többletköltségről hallani, akármilyen nehéz is a falazás. A kivitelezőnk erre riadt arccal kérdezte, hogy akkor amit az előbb mondtam, már az sem áll? (Mármint a plusz ezres a magasabb falakra.) Most én néztem rá meglepetten, mert már ismerhetne ennyire: ha egyszer azt mondtam, megemelem a munkadíjat, az úgy is lesz. Mint minden ilyen esetben, ahol nincs semmiféle írásos szerződés köztünk, értelemszerűen felértékelődik az adott szó, és nem csak másoktól követelem meg a betartását, de magamtól is ugyanúgy. Mindent egybevetve azt hiszem, nem járok azért még így sem rosszul a falazással, viszont talán nekik is kicsit jobban megéri így.

A tetővel tehát valószínűleg az lesz, hogy megcsináljuk teljesen, de a főfalak vonalán kívül eső szakaszon nem lesz meg a lécezés és a cserepezés, csak az alátétfólia, és persze nem készül el a deszkázat sem. A hát tehát nem ázik, a födém elkészülhet, a kőfalat rendesen odaférve rakhatják, és csak a külső deszkázatot és azt a pár sor cserepet kell majd ősszel felrakni.

Krampuszka már egy jó ideje azt játssza, hogy miután kitombolta magát az éjszakában (amikor ugye ő a Láthatatlan Macska), ideül mellém a másik székre, és áhítatosan néz rám. Néha megsimogatom, olykor fel is veszem a vállamra, aztán visszateszem a székére. Ennyi pocakolást még éppen elvisel a közelségemért és azért, hogy sütkérezhet a belőlem sugárzó energiában. Ma délután gondoltam egyet, és kitettem az asztalom sarkára egy puha gyapjú kendőt, azzal a nem titkolt céllal, hogy Krampuszka itt telepedjen meg. Estére pedig egy újabb régi álmom vált valóra: az asztalom sarkán egy macska szundikál, mosakszik, dorombol és nyújtózkodik felváltva!

Építési napló, 2004. 07. 27., kedd #

22 fok, esős idő. Munkavégzés nem történt.

Műszaki vezetői bejegyzés: A csúcsfalak koszorúja elkészült. Zsaluzási okokból néhány vas betonfedés nélkül maradt. Erre alapozófestékes festést és cementdús vakolatot javasolok. A mai nap véglegesítjük a külső kőfal vasalatait.

Maestro, 2004. 07. 26., hétfő #

Ez a nap elég vigasztalanul indult, ömlött az eső mint állat. Ácsok persze ide sem dugták az orrukat, a kőművesek is kedvetlenül betonozgattak kicsit, de senki nem örült ennek az ocsmány időnek. Úgyhogy abba lehetne hagyni, ott fent, ha kérhetném...

A reflektort, amit tegnap este hiába kerestünk, megtaláltam az egyik félköríves falsablonban, oda tették gondosan az eső elől. Hoztam Bonobitot Nagymarosról, hogy legalább a szigeteléssel haladjanak, aztán elkezdtem utánajárni a polisztirol-gyöngynek.

A tüzép még a múlt héten megadta a telefonomat a Nikecell képviselőjének, de a hölgy azóta sem hívott fel. Most megkaptam a számát, és ő az alkalmazástechnológus szakemberükhöz irányított. Neki elmondtam a kérdéseimet, meséltem a szerkezetről. Éppen kocsiban ült, de azt ígérte, hamarosan e-mailben válaszol mindenre. A marosi tüzép nem forgalmaz Austrotherm termékeket, de azért beszéltem ennek a cégnek a képviselőjével is. Láthatóan a terhére voltam a kérdéseimmel, meg ők csak egyfajta ilyen adalékot forgalmaznak, úgyhogy megadta egy kereskedő telefonszámát, és velük beszéltem eztán. Ők Veresegyházon vannak, de adtak árajánlatot, kicsivel a gyári listaár alatt. És szomorúan hallották, hogy nem rendelem meg azonnal, hanem még érdeklődöm tovább.

A nikecelles viszont érdekeset írt. Leellenőrizte a falszerkezet páratechnikai viselkedését. Hasonló eredményt kapott, mint én is az engedélyezési terv számításaiban (nyilván), csak hozzátette a maga tapasztalatait is. Tudni kell azt, hogy egy épületszerkezet akkor a legjobb, ha sehol sem csapódik ki benne a belső térből kifelé igyekvő pára. Ha ez nem sikerül és lecsapódik, akkor viszont ne telítse a szerkezeteket egy fűtési szezonban, mert nyáron kiszárad és semmi gond. Ha viszont telítődik, akkor már megjelenik a víz a belső felületeken is, meg a penészfoltok, stb. A mi esetünkben, mivel a kőfal jobban fékezi a pára áramlását, mint az Ytong, történik lecsapódás de nem telítődik, és így a szerkezet megfelel a szabványoknak. A polisztirol adalék azonban már pár % nedvességtől is jelentős mértékben elveszíti a hőszigetelő képességét, tehát felesleges beépíteni. Kérdeztem tőle, nem furcsa-e, hogy éppen lebeszél a termékükről, de azt mondta, a szakmai korrektség fontosabb neki, én pedig ezt el is hittem. Egyébként szálas hőszigetelést és átszellőztetett légrést javasolt a falunkra, mint ideális megoldást.

Megköszöntem hát a segítségét, és értesítettem a gépész tervezőmet, hogy nézze át a hőtechnikát az új paraméterekkel. Egyébként sem volt baj, hogy szóltam neki, mert a tető hőszigetelését még az engedélyezési terven szereplő értékkel számolta, miközben az is nőtt 5 centivel. A jó hír viszont, hogy már a finisben van a fűtés méretezése.

Így hát nem rendeltem sehonnan polisztirol golyókat, hanem kimentem ismét a telekre. Ott közben pallókból és fóliából tetőt ütöttek össze a szennyvíztároló felett, és szigetelték a falakat. Nem volt könnyű a fal alsó felét sem végigragasztani a bitumenes vastaglemezzel, de megcsinálták. Általában, mindent meg tudnak csinálni, amit kérek tőlük, ha másért nem akkor azért, hogy megmutassák, képesek rá. A kőfal miatt viszont a kőműves határozottan aggódott. Hiába mondtam neki, hogy eddig sem a mögé öntött polisztirolbeton tartotta volna, hanem a falba bekötő vasak. Az acél oszlopainknál még csak sejtettem, de most már egyértelmű, hogy egyszerűen nem bízik meg mindenféle pilinszka vasakban, ami afféle úri huncutság. A biztos az, amibe, vagy mellé, vagy köré betont öntünk! Úgy látom, tényleg aggódik a házért, és mindent szeretne bombabiztosra készíteni.

Útban Pest felé benéztem az ácshoz is. Átnéztük a terveket, de szinte minden világos volt. Ahogy sejtettem, nem szívesen hagyna semmit csak azért későbbre, hogy a kőfalat könnyebben rakhassák. Pontosabban, mindent lehet, de többe kerülne, és - ahogy igen helyesen látta - kérdés, meg akarom-e ezt a többletet fizetni. Beszéltünk az ereszről és a bádogozásról is. Van rá bejáratott embere, de persze el kellene döntenünk, miből is lesz. Mondtam, hogy az asszonynak persze a vörösréz lenne a legjobb, csak ugye az ára... Viszont az örök darab - érvelt - úgyhogy talán mégis megérné. Esetleg úgy, hogy most megcsináljuk az oromfalakon a beépített lemezeket, az ereszcsatornát meg egyszerűen kihagyjuk, fél évet kibír nélküle is a ház. Aztán tavasszal talán már lesz rá pénzünk, vagy még közben találunk valami hitelt.

Vasárnap kertész ismerőseinkkel néztük meg a telket, ők azt javasolták, hogy trágyával és esetleg egy kis homokkal is teljesen jól fel lehetne javítani a talajunkat. Most a kerttervezőnktől is megkérdeztem végre, hogy kell-e akkor termőföldet hozatni a telekre, fél millió forint értékben. Azt mondta, hogy valóban nem, így is megoldható. A kertépítő javasolta ezt a megoldást, ezért még vele beszélek, hogy miért is kell ez éppen így, vagy szerinte is lehetne valami barátibb megoldást találni.

Építési napló, 2004. 07. 26., hétfő #

20 fok, esős idő. Szennyvíztároló oldalfalának kizsaluzása és víz elleni szigetelése.

Ágicza, 2004. 07. 25., vasárnap #

A hajnal a számítógép előtt ért és nem is nagyon bántam: végre tudtam dolgozni, mert a hőség megszűnt. A cinegék megszállták a kerítésünket, és még szerencse, hogy az üvegezett veranda ablaka nem maradt nyitva, így a macskák csak az üvegen át bámulhatták a kupaktanácsot.

Lassanként feljött a nap is, és igazi vasárnapi csend borult a falura. Itt a tyúkokkal kelnek- fekszenek, közel s távol mi vagyunk csak ébren éjszakánként, mindenütt csak a sötét ablakok látszanak. A házikó éjszakánként megtelik éjjeli lepkékkel, így a macskáknak egy tapodtat sem kell mozdulniuk, hogy a zsákmányt becserkésszék: szinte az orruk előtt szédülnek le a földre, a lámpafény-keringőtől elkábulva.

Délután kint voltunk a telken, és néhány nap kihagyás után határozottan látom, mennyit nőttek a tavi növények. A halak fel-felbukkannak és a víz felett szálldosó apró rovarokkal teleeszik magukat, ezért nem kell nekik a haltáp. A házikónkban nagy változások nincsenek, majd ha az ácsok nekilendülnek, az igazán látványos lesz. Egy hét alatt kész lesz a fedélszék és a cserepekkel együtt a ház is elnyeri majdnem végső formáját. A köveink még mindig gyönyörűek, nem győzöm elnézegetni őket. Bár már falburkolatként láthatnám...

Építési napló, 2004. 07. 25., vasárnap #

28 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt.

Maestro, 2004. 07. 24., szombat #

Ma főként a szennyvíztárolóval foglalkoztak, kibetonozták a fal utolsó harmadát is. Ebbe kellett berakni egy 10 centisre vágott és polifoammal körbetekert csődarabot, ami a majdani vízbevezetés helye lesz. Elsőre nem sikerült pontosan levágni ezt a kis darabot, így ezt kivitelezőnk mókás kedvében kitette a gödör mellé, hogy azt higgyem, kihagyták a betonozásból. Sajnos, az egyik embere rendszeretetén elbukott a tréfa, mert mire kiértem, már sehol sem volt a cső, valószínűleg elpakolta az üres habarcsos zsákokba a többi szemét mellé. Pedig biztos kíváncsi volt, mit mondok ha meglátom.

És végre kezdődik a kőfal falazása is! Egyelőre ebből csak annyi látszik, hogy felkenték a bitumenes kellősítést az északi fal lábazatára, erre jön a talajnedvesség elleni szigetelés, és arra végre a kőfal. Most szigetelték a szennyvíztároló alját (mert, Magyarországon kissé szokatlan módon, a miénk valóban zárt tároló lesz). A betonba is kevertünk egy vízzárást fokozó adalékot, de az lényeg a szigetelőlemez. Az aljára azt ragasztottak, és rábeszéltem a kivitelezőnket, hogy legalább egy méteres sávban még az oldalfalra is ezt tegyék, és csak aztán jöjjön a kent szigetelés. Nem csak, mert a lemez itt van, míg kent szigetelést venni kellene, hanem mert csak masszívabb egy 4 mm-es lemez, mint egy kézzel felhordott bevonat.

Délután még teljes erővel sütött a nap, de estére elkezdett esni az eső, viharféle is volt a végén. Párszor kimaradt az áram, de a szünetmentes tápok miatt nem kellett istenkáromlásra kényszerülnöm. És, végre tudok megint dolgozni. Az elmúlt hét melegében alkotó munkára abszolút alkalmatlan voltam, de még a rajzfeldolgozásokkal sem nagyon haladtam. Ágicza hasonlóan volt ezzel. Ma este viszont már újra teljes erővel dolgoztunk, hajnalig rajzoltunk.

És az eső miatt persze megint nem tudtunk kimenni a telekre, beállítani a reflektort...

Építési napló, 2004. 07. 24., szombat #

32 fok, napos idő, este esővel. Szennyvíztároló oldalfal harmadik gyűrűjének betonozása, a tároló aljának vízszigetelése, az épület északi lábazatának szigetelés előtti kellősítése.

Maestro, 2004. 07. 23., péntek #

Ebben a rohadt kánikulában egyszerűen nem haladunk semmivel. Ágicza hősiesen rajzol, csinálja az elmaradt munkáit, de én egész nap csak aludnék, még a telekre is csak egyszer megyek ki egy nap, ami már tényleg jelent valamit. Nincs is miért kimenni, mert apróságokkal vacakolnak ahelyett, hogy belekezdenének végre a kőfalba. Megismételtem az ajánlatomat, hogy kifizetem előre azt a nyomorult vízaknát, de hagyják már egy kicsit békén, addig úgysem betonozhatják a lejárót, amíg nem lesz meg a fedlap. Inkább készüljön a kőfal. De a kivitelezőnk ragaszkodott ehhez a sorrendhez, mert - amint mondta - nem kellene egyszerre annyiféle munkát fejben tartaniuk. Lehet, hogy nekik tényleg könnyebb így. Nekem kicsit furcsa ez, mert megszoktam, hogy több munkát végzek szimultán, és ha ez egyikbe belefáradok, pihenésképpen elővehetek egy másikat. Szóval, ha nekik jobb így, fejezzék be gyorsan a szennyvíztárolót, aztán teljes erővel jöhet a ház és a kőfal. És legalább akkor be lehet hajtani teherautóval is a telekre, ha betemetjük a gödröket.

Felhívtam a pesti lakatosomat, aki nem tudott pontos árat mondani a fedlapokra, mert még nem számolt utána. Azt modta, akár tízezerbe is belekerülhet darabja, de ki kellene számolnia. Ne is számoljon tovább - szóltam - ha egy tizesbe belefér, nekem tökéletesen megfelel. Ez neki is tetszett, így hát meg is állapodtunk, és hétfőre elkészülnek a fedlapok.

Természetesen nem mulasztottam el a kivitelezőnk orra alá dörgölni, hogy kb. a feléért megcsinálják nekem Pesten, pedig ők sem lopják az anyagot, a lakatos meg egyébként - ha éppen nem a kék mackónadrágjában hegesztget - óraadó a BME-n, és nagyon érti a dolgát. Pont az a fajta értelmes kivitelező, mint amilyen a miénk is: alapvetően tartja a tervet, nagyobb eltéréseket mindig egyeztet velem, apróságokban viszont önállóan (és jól) tud dönteni nélkülem is. És elég neki egy skicc is, mert azt úgyis jobban tudja nálam, miből milyen méretű kell. Az itteni lakatos valami igen drága helyen veheti az anyagot, ha csak kétszer annyiért éri meg neki megcsinálni. Ha a pesti csak pár ezerrel lett volna olcsóbb, akkor talán maradok a gyorsabb, helyi embernél, de így... Ezt meséltem el a kivitelezőnknek is. Hozzátéve, hogy láthatja, minden normális árat szó nélkül elfogadok, de ilyen irreálisakkal kár is próbálkozni. A dolog ki nem mondott tanulsága az volt ezen kívül, hogy azért mindenre van más emberem is tartalékban.

Azért még filozofált egy kicsit, hogy most én spóroltam, nekik viszont mennyivel több munkájuk lesz a betonozásnál, de ezt meg sem hallottam. Ugyanis az ő lakatosa utólag felcsavarozható fedlapot hozott volna, én meg bebetonozhatót készíttetek, mert különben nem készülne el időben. Emiatt pontosabbnak kell lenni az akna méreteinek és be kell rakni betonozáskor a keretet. De azért a megspórolt pénzért egy segédmunkás négy teljes napon át dolgozna - ehhez képest lesz fél órával több munkájuk betonozáskor, hát legfeljebb számolják fel ezt az időt is. Ha még egyszer előhozza ezt a témát, kifejtem neki ezt az elméletemet is, de mára ennyi tanulság elég volt. Olyan szépen jöttek ki a dolgok, nem akartam elrontani a nevelő hatást.

A reflektornak kerestük a helyét, de csak arra jutottunk, hogy egy este ki kellene próbálni, mennyire érzékeny a mozgásérzékelő, és aszerint keresnénk neki megfelelő helyet. Valahogy úgy kellene elhelyezni, hogy mindkét kaput megvilágítsa, ha bármelyikhez közelítenek, ésomszédékat se vakítsa el, ha kinéznek a fényre. Persze, aztán csak éjfél után jutott eszembe, hogy megint kimenjünk a telekre, ezért ez is holnapra marad.

A kivitelezőnknek is szólt az ács, hogy hétfőn jönnek, ezek szerint tényleg várhatóak jövő héten. A deszkákat viszont ma sem gyalulták és festették tovább, bár ezzel haladhatnak a fedélszék ácsolásakor is, ha éppen nem kell mindenki egyszerre a tetőn.

Hamarosan megtudjuk, mennyi kedvezménnyel vehetünk gépészeti berendezéseket, egy baráti felajánlás nyomán. Próbálnak vízlágyító berendezést is nézni, meg majd kazánt is, csak tudnunk kellene a teljesítményét és a típusát. Ehhez már csak a gépész számításai kellenének, amit most nem emlékszem pontosan, hogy az előző hétvégére ígért vagy a mostanira.

Felhívtam a nagymarosi tüzépet, és egy igen segítőkész és kedves hölggyel beszéltem. Polisztirolgyöngyöt kerestem a hőszigetelő könnyűbetonhoz, amit majd az Ytong és a kőfal közé öntünk. Nem olyan sürgős, mert fél-egy méter falat fel lehet húzni és utólag mögé önteni, de azért nem árt elkezdeni intézkedni ez ügyben is. Azt mondták, hogy ilyet csak a gödi anyacégnél tartanak, érdeklődjek náluk. Ott egy hölgy arról akart meggyőzni, hogy én perlitet keresek, és azt Nagymaroson tartanak. Én még úgy tanultam, hogy a duzzasztott perlit egyfajta vulkanikus kőzetből készül, ellentétben a polisztirol gyönggyel, ami - miként a neve is mutatja - polisztirolból... De nem vitatkoztam vele, inkább felhívtam újra a marosiakat, ők legalább ismerik a különbséget e két adalékanyag között. Azt ígérték, hogy felhívnak, ha megtudtak valamit, de ma még nem jelentkeztek.

Építési napló, 2004. 07. 23., péntek #

32 fok, napos idő. Vízakna lejárójának zsaluzása, szennyvíztároló középső oszlop talpának kialakítása, oldalfalak kizsaluzása, harmadik oldalfal gyűrű vasszerelése és zsaluzása.

Maestro, 2004. 07. 22., csütörtök #

Reggel hívott a markolós, hogy mégis ma tudná küldeni a gépet. A kőművesek nem tudtak ma igazán mit csinálni, de talán nem is akartak. Olyan rohadt meleg volt, hogy nem akartak szigetelést olvasztani a kőfal alatti részeken. A markoló mászkálása miatt nem dolgozhattak a szennyvíztárolónál, a vízakna lejáróját pedig azért nem betonozhatták, mert még nem dőlt el, mikor és kitől lesz meg a fedlap. A kivitelezőnk emberétől biztos nem, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy 18 ezer forint lenne egy 80x80 és egy 100x100 cm-es lemezdarab anyagára. Ez a lakatos egyébként besértődött azon, hogy nem kellett az ajánlata (pedig mennyi munkája volt a kiszámítással), és már nem is akarja megcsinálni az aknafedlapokat. Nem nagyon hatott meg a dolog. Ahogy a kivitelezőnknek is meséltem, én is olykor órákon át tárgyalok és végül mégsem lesz megbízás belőle, ez az én kockázatom. Ő is hasonlóan van az árajánlatokkal, pár éjszakája rámegy a számításokra - bár ha egy ház építési ajánlatát elfogadják, akkor egész évre megvan a munkája. Mint itt, a mi házunknál. Legszívesebben az aknákat fejeznék most be. Mondtam, hogy ha csak a pénz miatt sietnek vele ennyire, akkor inkább kifizetem előre, de ha egyszer nem tudnak éppen azzal foglalkozni, akkor falazzák a követ, mert az így is őszig fog tartani. Mára hazaküldte az embereit, de holnap remélhetőleg belekezdenek újból a munkába. Mostantól több leállásnak nem nagyon kellene lenni, mert ha más nem is akad, a kőfal mindig ott van tartalék munkának.

Mutatta az asztalos által készített sablonokat, egy kivételével mindegyiken átázott és behorpadt az íves farostlemez, emiatt lógott be a beton az ablakba. A betont persze levésték, de ezt is én fizetem majd ki. Ugyanakkor kiderült, hogy többször is kérték az asztalost, hogy dupla lemezt rakjon rá, mert a betont is el kell bírnia, és ő mégsem így csinálta. A kőművesek pár léccel megerősítették a sablonokat, de az nem pótolhatta a dupla borítást. Pár őszinte szóval kifejtettem véleményemet az ilyesmiről. Kivitelezőnk arra kért, ne hányjam túl hevesen az asztalos szemére a dolgot, és talán a vésés költségét se akarjam feltétlenül behajtani rajta. Szép dolog, hogy mindenki ilyen pacifista - de még jobb lenne, ha értenék a szót és akkor nem kellene utólag veszekedni. A fotón jól látható a farostlemez alatti merevítések helye, mert ott a beton a helyén maradt és nem kellett levésni belőle.

A markoló három óra alatt behordta a nagy halom követ és megásta az árkot a ház és a jelenlegi elektromos doboz között. Miután végzett, végiglocsoltam a köveket, és a fehér por alól előtűntek a legszebb sárga-barna-fehéres színek, és még az itt-ott jelen lévő rózsaszínes árnyalat sem volt zavaró ekkora tömegben. Van pár nagyon nagy kődarab is, amikkel nem tudom, mit csinálunk majd, bár a fal alsó soraiban éppen nagyon jól mutatnának. Nem is rossz ötlet, hogy ahogy emelkedik a fal, úgy finomodjon egyre jobban.

Ma a kivitelezőnk felvetette Ágiczának, hogy ha nem bánja a dolgot, könnyebb lenne tegeződniük. Ági már régóta várt erre, és bár nem jár ki olyan sokat a telekre, mint én, csak gördülékenyebb lesz így a társalgás, ha éppen kint van.

Ágiczának is nagyon tetszettek a kövek, és a kerek ablakok is. Rögtön el is helyezkedett a tóra néző ablak ívében, és onnan nézegette a kilátást. Ha majd egyszer lesz rá pénzünk, nagy széles fa keretet csináltatunk ezekre az ablakokra, és télen ott fogunk üldögélni. Az is most látszik csak igazán, milyen nagyok is ezek az ablakok.

Hihetetlen, hogy mennyi minden történik pár nap alatt is. Visszaolvastam ennek a hétnek a bejegyzéseit, és néhány dolog mintha hetekkel korábban történt volna. Mi lesz velünk az építkezés után? Halálra fogom unni magam az ingerszegény környezetben :-)

Építési napló, 2004. 07. 22., csütörtök #

35 fok, napos idő. Oromfali áthidalók utólagos vésése, burkolókő behordása a telek elől és árokásás az elektromos földkábeleknek munkagéppel.

Maestro, 2004. 07. 21., szerda #

A koszorúkat elkezdték kizsaluzni, végre látszik az oromfalak végleges mérete. Erre még rájön a szarufák 15 centije, és csak aztán jön a deszka burkolat. Egész magas lesz a belső tér. Ezért jó egyébként, hogy nem akartunk tetősíkablakokat, mert azokon nem is látnánk ki rendesen. Viszont ennyi oromfal és ekkora oromfali ablakok mellett nincs is rájuk szükség.

Megkaptuk a lakatos árajánlatát, a két aknafedlap együtt 38 ezer forint lenne. Értetlenül kérdeztem a kivitelezőnktől, hogy na és ha aranyozás nélkül kérem? Hát, ennyi jött ki a lakatosnak, aki valami horror áron szerezne be lemezt, és a munkadíj is kicsit sok, ezért inkább elhalasztottam a döntést. Nem szoktam alkudozni, de az irreális árakat nem fogadom el. Egy gyári aknafedlap 4-6 ezer forint, egy másfélszer annyi vasat tartalmazó, kicsit bonyolultabb konstrukcióra maximum egy tizest szánok.

Felhívtam a markolóst, szombatra tud jönni behordani a köveket. Ha már itt van, kiásatom vele az elektromos vezetékek árkát, a villanyszerelők most éppen nyaralnak, de kedden ki tudnak jönni és átrakják a konnektort a házba. Az elektromos kábeleket a szennyvízakna felett vezetem el, mert azon az 5-6 méteren sem kell így ásni, kábelhosszban pedig alig jelent többletet. Az áccsal is beszéltem, hétfőn jönnek és kezdik a fedélszéket, addig is pedig egy-két emberük folytatja a deszkák gyalulását és festését. Amikor kint voltam, éppen a szennyvíztárolót következő gyűrűjét betonozták, egy esőcsatorna-darabbal ötletesen megtoldott csőrös vödör segítségével:

A köves felhívott, hogy majd locsoljuk le a köveket, mert a portól ilyen fehérek, ennél azért sárgásabb a színük - bár nekem így is tetszettek. Az utánfutóra felraktam a megmaradt öt Ytongot (több, mint három ezer forint), és pár raklappal együtt visszavittem a tüzépre.

Ott viszont kínos meglepetés ért: nem akarták visszaváltani őket. Az igaz, hogy nem voltak teljesen épek, de az is igaz, hogy egyenesen a raklapról, a fóliát frissen lehúzva róluk tettem őket a kocsira, vagyis ezeket így kaptuk. A hölgy kérte, hogy értsem meg, sérült darabokat nem tudnak visszavenni. De eladni, azt tudnak? - kérdeztem. Szerinte ezeket már lerakták az alaptestre és vissza, a raklapon nem törhetnek ennyire. Első gondolatom az volt, hogy ott hagyom nekik az öt téglát, és soha többet feléjük sem nézek, ha nem hisznek nekem. Ezért mielőtt indultunk volna Pestre, lefotóztam a bontatlan raklapot is, hogy milyen állapotban szállították le nekünk az Ytongot:

Rövid, fotókkal illusztrált előadást tartottam nekik arról, hogy ha téglát törötten nem vesznek vissza, akkor talán eladni sem kellene így és hogy ha egyszer azt mondom, hogy már így kaptuk, akkor az úgy is van. Biztosított arról, hogy ő a béke barátja, de értsem meg... Én értettem, hiszen azt a rohadt öt izét vissza is vittem a telekre. De a bontatlan raklapot, amin minden sérülés a lerakáskor keletkezett, nekem nehogy vissza merje utasítani egy sofőr, főleg hogy talán éppen ő vágta a földhöz annak idején a ledaruzáskor. Úgyhogy majd kimegy érte egy kocsi, és visszahozza az egészet egyben, ne aggódjak. Nem is aggódtam, de egész napra elrontották a kedvemet.

Aztán, szelídebb húrokat pengetve megbeszéltük, mikor hozzák a cserepet. Ezen a héten még túl korai lenne, a jövő héten végig ácsolnak, ha tehát annak a hétnek a végén itt lesz, akkor még nem késtünk el semmivel. Azt latolgattuk, le bírják-e rakni telken belül, mert a szennyvíztároló miatt nagy autóval még mindig nem lehet behajtani. A teherautó elején van a daru, és eléri vele a pótkocsit is. Ezek szerint ha odaáll orral a kapuba, simán berakja a cuccot, de ez nem kötelessége. Azért ez nem egészen világos: kb. 10 ezerért rakják le a kocsiról a raklapokat. Ha ezt a kerítésen kívülre teszik, akkor nekem egy újabb tizes behordatni. Úgyhogy inkább csak manőverezzen öt perccel többet az a sofőr!

Benéztünk az asztalosokhoz is. Már rajta van a pác és lakk is az ablakokon, a bejárati ajtó is majdnem készen van. A tolóajtókat máshol tárolják, mert hatalmasak, de a többit megnézhettük. A kerek ablakokra majd valószínűleg felrakunk valami biztonsági rácsot, mert a nyitott ablak a maga 30 centis parapetmagasságával ajtónak is elmehetne. Azzal, hogy egyelőre üveg nélkül kerül be minden, Ági is kapott egy kis haladékot a Tiffany-üvegek elkészítésére.

A Bricóban vettem mozgásérzékelős reflektort és egy kis szennyvízszivattyút a vízaknába, meg gégecsövet hozzá, amit a közeli árokba vezeti majd a felesleges vizet. Telefonon kérdeztem meg a kivitelezőnktől az árok távolságát, és akkor mondta, hogy a kerek ablakok zsalui behorpadtak, több centit belóg a beton az ablakba. Azt javasoltam, véssék le minél hamarabb, mást nem tudnak csinálni. Néztem csatornafedlapot is, de elég gagyinak tűnt, inkább felhívtam azt a pesti lakatost, aki jó pár galériatervemet megvalósította, hátha ő megcsinálja emberibb áron is. Közben beszéltem a vízszerelővel is, hogy hol legyen kiszellőztetve a szennyvíztároló. A kivitelezőnk szerint túl szagos, ha simán kivezetem egy csővel a tároló felett. A házban viszont nehéz lenne átvinni a hálószobán egy csatornaszellőzőt, így a cirkó mellett lesz egy légbeszívó szelep azért, hogy a WC lehúzása ne rántsa ki a vízdugót a lefolyószifonokból, a tároló meg szellőzik mégis közvetlenül.

Este azzal a ritka jelenséggel találkoztam, hogy a statikusom ráért telefonon hosszasabban is beszélgetni, így amíg Ágicza tárgyalt, én a házat beszéltem meg. Szerkezeti kérdés nem túl sok maradt nyitva, inkább a dolgok hátterét elemeztük. Jövő hétfőn kijön megnézni az ácsok munkáját, és akkor végre véglegesítjük a kőfal áthidalóinak vasalási rendszerét is. A falhoz rögzítésre elfogadta az én javaslatomat, hogy műanyag dübelekbe ütött 6-os betonvasakkal kössük be az Ytong falba a kőfalat, mert a polisztirolbeton kiöntés csak hőszigetel, de nem tart biztonságosan.

Solymáron olyan sokáig tárgyaltunk, hogy a Corát már lekéstük volna, ezért a Tescóban vásároltunk be. Itt eddig csak éjszaka voltunk, amikor alig volt más vásárló. Este fél tíz felé viszont olyan primitív kinézetű és viselkedésű, emberformájú lények hada lepte el, hogy alig bírtuk elviselni. Már a szagukat se nagyon, de eme kultúra verbális megnyilatkozásait végképp nem. Én inkább kimentem a kocsihoz és szundítottam egyet, amíg Ágicza negyed órás heroikus sorban állás után hősiesen kihozta a napi gyümölcsadagunkat.

Építési napló, 2004. 07. 21., szerda #

34 fok, napos idő. Oromfalak zsaluzatának bontása, szennyvíztároló oldalfal második gyűrűjének kibetonozása. Az oromfali ablakok íves alsó zsaluzata az elégtelen belső merevítés miatt behorpadt a beton súlya alatt, három ablaknál 2-4 centivel eltér a nyílások mérete a tervezettől. A felesleges betont utólag levésettem.

Maestro, 2004. 07. 20., kedd #

Délelőtt eluntam a várakozást, és rátelefonáltam az asztalosra, hogy mikor jön már végre. Láthatóan akkor jutott eszébe a megbeszélésünk, de jött és végre eldöntöttük a vakolás és az ablakok sorrendi viszonyát.

Végül is abban maradtunk, hogy egyértelműen jobb lenne előbb vakolni, és minél később ablakozni, mert addig sem sérülnek (és addig is nekem kamatozik az ára :-) Tudni kell azt, hogy az ablakaink a fal legkülső síkjában lesznek, aminek több oka is van: így éppen a koszorúk homlokzati hőszigetelése alá kerülnek, nem lesz hőhidas a szerkezet, és a kőfallal együtt így kerülnek a falvastagság közepére. A dübelek 3-4 centire kerültek volna a falazóelemek szélétől, azok biztosan nem bírnák az ajtók használatának igénybevételeit. A szokásos, 'Z' alakú rögzítőelemek viszont túl sok utólagos vakolatjavítást igényelnek. A tolóajtóknál nincs ilyen gond, mert annak a tokja 18 centi széles, azt simán dübelezik. A kerek ablakoknál és a bejárati ajtónál, fürdőablaknál viszont az lesz a trükk, hogy levakolják a kávát is, de a fal külső síkjától kellő távolságban abbahagyják. Ide jön az ablak, és rövidített Z-rögzítőkkel rakjuk fel, aminek a nyoma még kijavítható, és mellesleg stabilabban is tart, mint a hosszabb szárú változat. Az üvegeket óvatosságból majd csak akkor rakják be, ha az ácsok levonultak.

A hengerzsalut az asztalos is kinézte magának, talán utánam következőként még ki is bérli ő is egy hasonló betonozási munkához. Nagyon jó lenne, mert akkor utána már neki kellene visszavinni Székesfehérvárra, nem nekem! Az ember még tegnap kifizette, és ma el is vitte a raklap Ytongot, már csak egy bontatlan raklap maradt és néhány darab egy másik rakat aljából, amit a tüzépre kell visszavinnem.

Délután meghozták a homlokzati kőburkolat első adagját. Még délelőtt felhívott a köves ember és kérdezte, hogy ne menjünk-e majd el valamelyik közeli kőbányába, leméretni a kocsit a hídmérlegen, hogy megvan-e a megrendelt mennyiség. Mondtam, hogy ne hülyéskedjen, ha azt mondja, hogy rajta van, én elhiszem. Egy nagy nyerges vontatóval hozták, és - akár a bizalmam jutalmaképpen, akár egy esetleges mérlegelésre felkészülve - 4-5 tonna bónuszt is rápakoltak. A vasúti híd alatt nem is fért át, a hétlyukú híd felé kellett mennie, azután viszont a szűk utcákkal küzdött meg.

A sziklakert kint várakozó köveit gyorsan arrébb gurigatták, és sikerült úgy leborítani melléjük, hogy valamennyire járható maradt az út is. Impozáns halom nőtt a telek előtt. A kamion sietett tovább a szobi kőbányába, a számlát ide sem adta, majd a héten valamikor beugrik vele. Ezek a kövek nem olyan sárgák, mint az első szállítmány darabjai, inkább fehéresek. Ezen a válogatással lehet kicsit javítani: a legfehérebbek mennek majd az északi oldalra, és így a másik három oldal sárgább lesz valamennyivel. Benéztem Márti nénihez is, és kivittem a telekre, megmutatni neki a házat. Már régóta terveztük ezt, de most értünk csak rá mindketten.

A szennyvíztárolónak már a második gyűrűje készül. Felrakták a külső oldali zsalut, és elhelyezték a vasalatot. Még a belső részt kell összeállítani, és jöhet egy újabb adag beton. A harmadik gyűrű nem lesz teljes magasságú, viszont a külső oldali zsaluzat egyben a födémlemez szélét is megfogja, csak alulról kell zsaluzatot ácsolni hozzá.

Este egy új családi házról tárgyaltam, és megmutattam a megbízóinknak a házunkat is. A tó partján még mindig egészen melegek voltak a kövek, úgyhogy ott ültünk le és folytattuk a beszélgetést. Újra megláthattam, hogy mennyire vesztes dolog hosszú távon az az építészi hozzáállás, amit már hallgató koromban is ösztönösen utáltam: az öncélúan, a szakmának tervező és a megbízó igényeit magasról leignoráló 'művész' házában nem akarnak lakni az emberek. Jelen esetben meg sem építik, hanem inkább terveztetnek egy testre szabott, otthonos házikót egy ahhoz értővel. Nem kis elégtétel ez nekem...

A kisház kertjében is üldögéltem egy kicsit, és azon merengtem, hogy még egy ekkora kert is élmény lehet. Ugyan nem műveljük, de egy kis fű és pár bokor megterem rajta, és ez is zöld. Éjjel, mikor kicsit lehűlt a levegő, Ágicza meglocsolta a kiskertünkben a palántáit, és döbbenten látta, hogy megint itt van az a ronda varangy, amit a múltkor felhajítottam a domboldalba, csak most egy virág tövében üldögélt. A macskák nézegették, de még ők is utáltak hozzáérni. Alányúltam a leginkább varangyreptetésre szolgáló ásóval, és most az úttest túloldalán sikerült landolnia, onnan talán nem jön vissza.

Építési napló, 2004. 07. 20., kedd #

33 fok, napos idő. Oromfalak csúcsának falazása, taréjszelemenek tartópilléreinek zsaluzása és betonozása, szennyvíztároló oldalfal második gyűrűjének vasszerelése és zsaluzása.

Maestro, 2004. 07. 19., hétfő #

Reggel kint járt az építkezésen az ablakkészítőnk. Azon tűnődtek a kivitelezőnkkel, hogy a vakolás előtt vagy után tegyék-e be az ablakokat. Nem tudtak dönteni, ezért holnapra megbeszéltem egy újabb találkozót a telken, amin már én is ott leszek, mint katalizátor. Ráadásul dübelekkel gondolta rögzíteni az ablakokat, amit szerintem nem lehet ilyen közel a fal széléhez, de ő bizakodó volt.

Átmentem Nagymarosra, fizetni a tüzépnél. Az egyik hölgy rögtön azzal fogadott, hogy voltak kint azzal a barátnőjével, akitől mi a telket vettük, és megszemlélték a házunkat (és nagy megkönnyebbülésemre mindent rendben lévőnek találtak :-). Mellesleg beoltattam a macskákat. A nagy mennyiségre való tekintettel itt is kaptam némi árengedményt, pedig nem is kértem - de talán már látszik rajtam, hogy megszoktam a mennyiségi kedvezményeket :-)

Délután ismét kinéztem a telekre, a koszorú betonozásával már végeztek. Végül is felvágták csíkokra a vízakna oldalához használt pozdorját, és ahogy haladtak felfelé a betonozással, lezárták a ferde felső oldalt is. Így sokkal jobban tömöríthető a beton és az is biztos, hogy pontosan ott lesz a felső síkja, ahol terveztük (az alternatíva az lett volna, hogy sűrűbb betont kevernek és bíznak benne, hogy megáll 45 fokban, plusz kanállal simítgatják vissza, ha mégsem).

Benéztem I.-hez az önkormányzatra, mert eltűnt valahol a gépjárműadós csekkünk. Éppen A.-val beszélgettek, persze ő is a helyszíni szemléjük hírével fogadott. A rendezési terv még most sem készült el, mindenféle korrekciókra dobják vissza folyamatosan. Felskicceltem neki a tervezett utcai kerítésünket, és természetesen neki is tetszett. Szerinte is, ha belterület lesz, újra meg kellene kérdeznem erről a főépítészt. Addigra lefotózom neki a falu összes ronda kerítését és megkérdem, tényleg komolyan úgy véli-e, hogy a miénket nem engedheti meg, miközben azokat igen. Kérdezték még a kutat, de nem akarták elhinni, hogy milyen mély. Pedig igen. Magyaráztam nekik, hogy a házunkkal kapcsolatban semmit sem szeretek a véletlenre bízni, ha van biztos megoldás is.

Kizsaluzták a szennyvíztároló első gyűrűjét, szépen elvált a betontól. Ezek szerint a gázolaj teljesen megfelelő zsaluleválasztó. Kimértük csöves vízmértékkel, hogy milyen magasságban érkezik a szennyvízcső a házból. Mellesleg kiderült, hogy a lézeres vízszintezőm teljesen pontos. Én viszont szellemileg már csak hanyatlok, mert a 12 centi padlószint vastagság téves figyelembe vételével 24 centi eltérést sikerült produkálnom :-( De, mint mindig, még időben kiderült a tévedésem, és nem lett belőle baj. Gyorsan befejeztem a szennyvíztároló terveit, az alsó sík már el is készült, de most büszkén adtam meg a felső lemez pontos magasságát is. A szennyvíztárolónk egyébként kerek 20 m³-es lesz, vagyis 2-3 havonta kell csak szippantani.

Építési napló, 2004. 07. 19., hétfő #

33 fok, napos idő. Oromfali koszorúk betonozása, szennyvíztároló oldalfal első gyűrűjének kizsaluzása.

Maestro, 2004. 07. 18., vasárnap #

"I sound my barbaric YAWP over the rooftops of the world". Az egész napból ennyi maradt meg bennem, mert hogy megnéztem megint a Holt Költők Társaságát. Remek dolog ez a DVD, már régóta magyar helyett angol felirattal nézem a filmeket, és így is egész jól megértem. Egyszerűen nem volt lelkierőnk semmi hasznosat csinálni a mai napon, csak pihentünk, ettünk, stb.

A melegre való tekintettel lementem a pincébe a ventilátorainkért. Szomorúan láttam, hogy a kartondobozaink egy része penészes és átnedvesedett ott lent. Felhoztam mindet, és ami még kellett, azt feldobáltuk a padlásra, sokat pedig kidobásra ítéltem. A hifit, a számítógépeket úgyis az ülésen szállítom át az Almáskertbe, nem kell már a dobozuk. Még egy sietős költözést nem vállalok be, a házunkba úgy fogunk átpakolni, hogy a vége felé minden helyszíni szemlém alkalmával viszek magammal pár szatyrot a ritkábban használt holmikból, és a tényleges átköltözésünk meglesz egy nap alatt.

Este kinéztünk a telekre, a tetőtérből való kilátást vizsgálgattuk. A fenti nappaliból egyértelműen a saját telkünk látványa dominál, a tóval. Az én dolgozóasztalomnál ülve egyáltalán nem látszik a szomszéd ház, viszont ellátok a falu felé, a patak irányába és északra, a völgybe is. Remélem, aki majd egyszer itt házat épít, az vagy minél előbbre, vagy minél hátrébb teszi a telkén, hogy minket ne zavarjon. Két dolgot félthetünk: a kilátást a dolgozómból, és a tó melletti kertünk nyugalmát. Mindenesetre, a növénytelepítéssel tényleg nem várunk tovább. Mire ott bárki is lakni fog, már komoly bokrok, fák fogják takarni.

Még korábban felmerült az ötlet, hogy legyen egy külön csap a konyhában, amiből lágyítatlan víz folyik. Amint megtudtam, ivásra jobb is lenne, de aztán belegondoltam, hogy ha abból a csapból csak innánk, esetleg napokig pangana a víz az oda vezető csövekben, mert hogy a ház vízellátásától teljesen külön ágról van szó. Ezért egyelőre marad ott a falban, de nem építjük ki a kifolyást.

Nem sokkal azután, hogy Zebegénybe költöztünk, teljesen felújították a Kismaroson és Verőcén átvezető, már majdnem budapesti szinten kátyús utat. Most, hogy naponta járok ki az Almáskertbe, illetve egy másik kis utcán a szállásunktól Nagymaros felé, éppen ezt a két útvonalat hozzák rendbe. Az ok-okozati összefüggés a statisztika alapján egyértelmű. A következő lépésem az lesz, hogy ajánlatot teszek a környékbeli önkormányzatoknak: megfelelő díjazásért sokszor járok kocsival feléjük, és - mint infrastrukturális szerencsemalac - azonnali útfelújítást indukálok a világegyetem magasabb rendű összefüggésein keresztül.

Nézelődtem az interneten, hogy honnan és milyen termőföldet lehetne a környékről szállítani, de egyszerűen semmi érdemlegeset nem találtam, csak egy gödi reklámújságot PDF formában. Jobb híján ezt nézem meg, de ekkora tételnél már megérné több ajánlatból válogatni.

Építési napló, 2004. 07. 18., vasárnap #

32 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt.

Maestro, 2004. 07. 17., szombat #

Rohadt meleg volt ma, az a fülledt fajta. A kőművesek teljes erővel dolgoztak, de nem jutottak annyira, hogy ma ki tudják betonozni a koszorúkat. Holnapra nem jött össze elég ember, így hétfőre marad a dolog. Kedden felfalazzák a maradék pici háromszögletű faldarabkákat, és kiöntik a taréjszelemenek alatti betonpilléreket, aztán pár nap betonkötés után jöhetnek végre az ácsok. Csak ki ne rángassák a tőcsavarokat a frissen készült betonból... Ugyan tettek bele kötésgyorsítót, de azért az sem csodaszer.

Kedden hozzák a köveket, úgyhogy amíg az ácsmunka folyik, lehetne rakni a külső falat. Ahogy látom, őszig folyamatosan munkát tudnék adni itt nekik. És akkor még nincsenek sehol a kerti építmények, azok valószínűleg jövő tavaszra maradnak. Az ablakokra viszont már nem kell sokat várni, és akkor kezdődhetne a belső vakolás is, aztán a szigetelés, a padlófűtés, az aljat, és a burkolás...

Délután kiszórtam egy újabb adag gyomirtót, lassan kezd végleg kipusztulni az a nyomorult csicsóka. Hogy minek kellett ilyen gyomot vetni ide? Néhány maradék vasháló-darabbal befoltoztam a vízelvezető árok túlfolyójánál lévő nagy lyukat, hogy itt se tudjon átjönni a szomszéd kutyája (a kivitelező mesélte, hogy többször is átjött ott). Feltöltöttem a tavat és hagytam kicsit túlfolyni is, hogy megnézzem, hogy szuperál a levezető árok. A rácsot leszúrtam a földbe, részben be is ástam, meglehetősen biztonságosnak tűnik.

Újabb érdeklődők nézték a másik oldali szomszéd telket, de ők nem hervadtak le az első telefon után, mint a legtöbben, hanem körbenéztek még a környéken, és engem is kérdeztek erről-arról. Nem akartam őket nagyon elkedvetleníteni, de azért azt elmondtam, hogy itt mindent saját erőből kell megoldaniuk, és hogy a villanynak nagyon nézzenek utána, mert nekem is éppen hogy csak sikerült, és a főépítész a továbbiakra nézve a társulást tartja egyedül elfogadhatónak - csak éppen nincs kivel társulni. Persze az eladó ezt a tényt nem reklámozza, helyette éppen velünk példálózik, hogy hiszen mi is megoldottunk minden közművet...

Kivitelezőnk a zsaluzatokat erősítette meg, az íves sablonok alá rakott még megtámasztásokat, hogy hétfőn reggel azonnal mehessen a betonozás. Hat óra felé elment a fia, aki addig segített neki. Én inkább csak hátráltattam az építésszervezési kérdéseimmel, ezért aztán én is hazaindultam. Ő még maradt, dolgozott tovább a tetőn.

Építési napló, 2004. 07. 17., szombat #

30 fok, napos idő. Oromfalak koszorújának vasszerelése, hőszigetelés elhelyezése, zsaluzatok megerősítése, szennyvíztároló oldalfal első gyűrűjének kibetonozása.

Maestro, 2004. 07. 16., péntek #

Bár nem aludtam túl sokat, reggel hét után kitámolyogtam a házhoz. A kút csöveit most vágták le méretre, ezt mindenképpen látni akartam. Először is kiemelték a szivattyút, és a vascsőre rákötöttek egy deszkát, ezzel irányították vágás közben. Flexszel levágta előbb a vascsövet, majd azt megemelve a műanyag béléscsövet is. Most a kút fél méterre áll ki az egyhetven belmagasságú akna aljából. Ez azért kell, hogy ha bárhonnan víz kerülne ide, ne folyhasson be a kútba. A zsompba majd egy biztonsági szivattyút telepítek, ami úszókapcsolóval magától bekapcsol, ha víz kerülne az akna aljára.

A víz kivezetését és a tartalék szivattyú bekötését az árokba már csak utólag tudom megcsinálni, az oldalfal átfúrásával, de a szellőző és az elektromos ellátás érdekében még éppen időben cselekedhettem. Átugrottam Nagymarosra, és vettem pár lefolyócsövet, könyökökkel. A kivitelezőnk indulás előtt még odaszólt, hogy beszélnünk kellene, mert gond van a pénzzel. Sejtettem, miről lesz szó, ezért az úton végig azt próbálgattam magamban, hogy tudok egyszerre megértő és ellentmondást nem tűrő lenni.

Mikor visszaértem, éppen szállingóztak vissza az emberek a reggelizős szünetről. Telve megértéssel és ellentmondást nem tűréssel odatornyosultam kivitelezőnk útjába, és nekiszegeztem a kérdést: Nos? Jól gondoltam, az emberek kifizetése után a falazási munkákon nem hogy haszna, hanem vesztesége lesz, ha jól számolta. Nem attól lehet-e, hogy a tervezettnél lassabban haladnak a munkák, és azért több a napszámosok díja is a vártnál? Mert - mutattam rá - a legtöbb tétel árát vita nélkül elfogadtam a megajánlott áron, és hogy mi mindebben megállapodtunk egymással. Erre nem volt mit válaszolni. A veszély nem is itt van, hanem abban, hogy esetleg elkezd mindenféle más kis munkákat elvállalni, és a miénk ezek miatt csúszik tovább időben.

Délután még egy kicsit mértem, fűrészeltem, a maradék hungarocellel eldugaszoltam a csöveket, és estére már két vastag narancsszínű és egy vékony szürke cső állt ki a frissen leöntött betonból, a végükön két-két könyökkel lefelé irányozva - mint egy föld alatti, mini Pompidou-központ... Még valami drótháló kell majd beléjük, hogy állatok se mászhassanak be, meg egy-egy bokor eléjük, mert bár hasznosak, de nem túl látványosak.

Régen nem jártunk már a telek hátsó, kerítésen kívüli részén, pedig éppen ez a patakos, erdős rész volt az egyik oka annak, hogy megvettük a telket. Most megnéztük, a másodszori gyomirtás után már egész szépen kitisztult, csalán már alig van, a baráti aljnövényzet meg nem sok helyen károsodott. A patakban alig van víz, most nem olyan hangulatos ez a vidék. De majd ha készen lesz a ház, kiépítjük ezt is rendesen, itt lesz egy kis nyári lak és tárgyaló, a víz partján az árnyékban.

Estefelé még egyszer kimentem Ágival a telekre. Szegény, mindig azt hiszi, hogy pár perc alatt megleszünk, aztán csak vár rám... Először az oromfalak elé emelt állásra kellett felmásznom fotózni, majd a kivitelezőnkkel beszéltem még egy kicsit. Valamit nagyon nem jól csinál, ha egy korrekt munkadíjat nem tud úgy elosztani, hogy neki is maradjon, és közben időben sem mindig sikerül neki tartani a tervet. Tényleg érdekelne, hogy élnek meg azok a vállalkozók, akik 120 ezerért építik egy ház négyzetméterét... Nyilván a minőségen spórolnak, nem csak az anyagnál, de a munkánál is. Szerintem ő túlságosan is precíz akar lenni, amihez a napszámban fizetett segédmunkások lelkesen asszisztálnak is, csak éppen neki nem marad sok a végén. Már többször gondoltam arra, hogy társulnia kellene velem, mennyivel jobban járna, ha én menedzselném és tárgyalnék helyette.

A szennyvíztároló alsó lemezét már kibetonozták, éppen az első gyűrű vashálóját rakják be. A legalsó gyűrűbe dupla vasalás kerül, mert itt lesz a legnagyobb a víznyomás. Aztán jön a belső oldali zsaluzat, amiből remélhetőleg nem felejtik ki a végén távtartó lécet, mert különben csak hidraulikus emelővel lehetne kihúzni a belső zsaluzatot a betongyűrűből...

A lehetséges épületbővítéseket elemezve azt mondta Ági, hogy ha csak nem szül hármas ikreket, jó megleszünk itt és nem kell eladni a házat. Mint az Úr hangja, szólalt meg a magasból a kivitelezőnk, hogy ha el akarjuk adni, akkor már le is vonul, mert ezt a házat csak nekünk építi. Az egyik munkása pedig máris jelentkezett, hogy akkor ő megvenné magának. Persze, kivitelezőnk csak viccelt, bár én mindig mindenkit komolyan veszek. Azt hiszem, kezdem érteni: a veszteséges munka miatt érzett kognitív disszonanciát azzal oldja fel magában, hogy úgy érzi, nekünk még így is érdemes építeni - akár a két szép szemünkért, akár mint helybéli tervezőknek. Másrészt már csak becsületből is kitart. Aztán jönnek más munkafázisok, ahol talán nem száll el ennyire időben és akkor ő is megtalálja a számítását. És ha becsúszik neki pár kisebb munka közben, annak nem fogok örülni, de igazán az sem baj, mert legalább lesz időnk előteremteni az építésre való pénzt. Túl sokat pedig nem csúszhat a befejezés, mert neki kellene hidegben-fagyban burkolni és kőfalat rakni, amit saját érdekében nem fog vállalni. Kezdek megnyugodni.

Az aranyhalaink már nem csak a mélyben ólálkodnak, hanem feljöttek a felszínre, itt úszkálnak, még az oromfalakról is látni őket. Itt mintha találnának elég ennivalót, mert nem nagyon érdekli őket a haltáp, pedig szórjuk nekik a vízbe szorgalmasan.

Kiültünk Ágiczával a Szőnyi utcai kis ház kertjébe, és hosszasan meséltem neki arról, mennyire meg kell szervezni a különböző munkafolyamatokat, hogy elférjünk a telken: elvinni a maradék Ytongot, helyet találni a cserépnek, hozatni a földet, ásni a közművek árkait, stb. Végül arra jutottam, hogy lesz ami lesz, egy hétvégém rámenne ennek a kitalálására, ezalatt többet megkeresek, mint amennyibe egy kis plusz rakodás vagy árokásás kerülne. És hiába tervezek el mindent tökéletesen, ha valaki nem ér rá vagy máskor jön, máskor hozza, várni kell rá... Ez az egész házra is igaz, hogy mindent át kell gondolni alaposan és elvi szinten, de semmit sem érdemes túl kifinomultan megtervezni, mert annál gyorsabb és egyszerűbb a helyszíni döntés, és apróságok mindig változnak.

Este beugrott hozzánk Márti néni is, megnézte, mit csináltunk a kisházból. Napok óta tervezte már ezt a látogatást, és nem is tudott sokáig maradni, de eljött megnézni minket. Jólesett, hogy még gondol ránk és érdekli, hogy megy a sorunk. Papíron ugye még mindig nála lakunk (ott van az állandó lakcímünk), de már csak akkor találkozunk, ha nagy néha a Patak utcában járok, vagy ha bevásárlás után benézek hozzá az ajándékboltba.

Építési napló, 2004. 07. 16., péntek #

23 fok, borús idő. Vízakna tetejének zsaluzása és betonozása, oromfali koszorú zsaluzása és vasszerelése, födémdeszkák csiszolása.

Maestro, 2004. 07. 15., csütörtök #

Immár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ha nem hagyom bekapcsolva éjszakára a mobiltelefonomat, és ébresztést sem programozok bele, akkor egyáltalán nem csöng. Ezért hát csak dél felé keltem fel, és máris befutott kivitelezőnk sürgető hívása, hogy hoztam-e csavarokat. Sajnos, elfelejtettem, viszont volt itthon tartalékban egy doboznyi, kicsit nagyobb csavarom, ami szintén jónak bizonyult. A kötöződrótot hiába raktuk ki tegnap éjjel a kapu melletti homokdombra - csak akkor vették észre, mikor megkérdeztem, hogy észrevették-e :-)

Már az utolsó oromfali koszorút zsaluzzák, és a vasalatok is össze vannak szerelve egy-egy egyenes szakaszra. Tegnap kiöntötték a szennyvíztároló alját, de a falához kisebb szemcséjű sóder kell (kb. 3 m³), mert elég vékony a fala. A kivitelezőnk kérdezte, hogy jó lesz-e, ha a tüzépes kisteherautóval hozat három fordulóval egy-egy köbmétert. Gyorsan kiszámoltam neki, hogy még ha elsőre nem is tűnik gazdaságosnak fél fuvar egy nagy kocsival, de három forduló a kis kocsival tízezer felett van, míg a nagy autó csak 6 ezer, és fél teherrel talán még egy kicsit olcsóbb is lesz. Nem értem, miért kérdez tőlem ilyeneket. Ha egyszer a sódernek rohadtul mindegy, hogyan szállítják ide, akkor egyértelműen azt a megoldást kellene választania, ahol egy megtakarít nekem egy kis pénzt.

Az ácsokkal nem találkoztam, de a deszkák harmadát már legyalulva találtam a telken. Holnap ki kell vinnem nekik a fehér lazúrt is, mert kezdenék lekenni a deszkákat. A platolások alig szélesebbek egy centinél, de annyira drasztikusan talán nem fog összeszáradni a fa, hogy ez gond lenne.

Felhívtam a kertépítőnket, hogy mennyi föld és trágya kell majd. Termőföldből 10 centi kell, míg trágyából 3. Ez 86 m³ föld és 26 m³ trágya. Legalább fél millió forint, és ez még csak a telek egyik fele, a másikon egyelőre még építőanyagokat tárolunk. És nem számoltam a harmadik felét sem, a kerítésen túli patakparti részt, ahol az aljnövényzet eddig is nőtt magától, ott nem látom indokoltnak a talajjavítást.

Este a visegrádi köves leszállította az első 2 tonna követ, mintának. A kőművesünket is kivittem a telekre, hogy lássa a köveket. Ez nem egészen reprezentatív minta lett, mert éppen belenyúltak egy 'sárga fészekbe', és az általam legtöbbre tartott, fehéressárga kövekkel volt tele az egész kocsi. Persze, ez a legritkább és a legnehezebben kiválogatható, de lelkesedésemet látva megígérte, hogy amennyit csak lehet, ebből a színből hoz majd.

Közben végiggondoltam, hogy az északi oldalon, amit nem nagyon nézegetünk, lesz a kőburkolat több, mint harmada. Vagyis oda fogom rakatni a fehér köveket, és a többi oldal ezzel is kicsit sárgásabb lesz majd. Egészen felvidultam a gondolattól!

Azon tanakodtunk még egy sort, hogy hol fogjuk tárolni a köveket, mert hogy a nagy kocsi nem mer bejönni a két gödör között. Felmerült, hogy inkább szállítsanak kicsit később, és mi meg sietünk az aknákkal, de végül abban maradtunk, hogy lerakják a telek előtt, mi meg behordjuk markolóval, egyben szét is terítve a földön, hogy lehessen válogatni belőle. Amíg meg kint áll, beüzemelünk egy mozgásérzékelős reflektort a kerítéskapu környékén, hogy ha mégis akadna arcátlan tolvaj, azt jól elriassza.

Elkészültem a weboldalunk frissítésével. A ritka update-elésért cserébe sok újdonság van kint. Nem is értem, hogy volt időm két-három éve pár hetente frissíteni az oldalainkat... Kitettem a Szőnyi utcai házikó fotóit is, és ennek kapcsán felmerült, hogy más átalakítási munkáinkhoz is rakok 'ilyen volt' képeket, ha az építtetők hozzájárulnak, mert elég tanulságos. Eddig csak az alaprajzokból közöltem le az eredeti állapotot, de a fotókon még ütősebb a változás.

Építési napló, 2004. 07. 15., csütörtök #

19 fok, borús idő. Oromfali koszorúk zsaluzása és vasszerelése, födémdeszkák gyalulása.

Maestro, 2004. 07. 14., szerda #

Kicsit lassan halad a koszorúk zsaluzása... A kőművesek kínosan ügyelnek minden milliméterre, nehogy az ács bármit is szólhasson a pontosságról. Még tegnap beszéltek egyébként vele is, hogy lesz egy kis késés, mit szól hozzá. Az ács úgy nyilatkozott, hogy van így is elég munkájuk, ha ennyit kell várni, ő ide se jön - de ahogy kezdem látni, az ilyen túl nagyhangú megnyilvánulásoknak nagyobb a füstje, mint a lángja, és már nem is törődöm velük. A magam halk szavú módján én is a kőműves nézetét vallom, hogy nem minden a hangerő... De azért mégis ezt az ácsot ajánlotta, mint akivel szakmailag a legjobb az összhang köztük, és csak ez számít, és legalább nem haverkodnak túl sokat munka helyett :-)

A héten a csúszástól függetlenül jönnek az ácsok, kezdik gyalulni a deszkákat, és a talpszelemenek, vápaszaruk felrakását is megcsinálhatják. A födém burkolatát viszont csak akkor rakják le, ha már tető alatt van minden, mert a pozdorja lap felázna az esőtől. Addig átmenetileg a hőszigetelés közé szánt pallókat terítik le a gerendákra, azon dolgoznak, majd ha már ezek is fent vannak a tetőn és megvan az alátétfólia is, akkor rakják le a végleges födémet. Vagy még a vakolást is megvárják vele, az lenne a legjobb...

A szennyvíztároló aljára lerakták a vashálókat és az oldalfalakkal összekötő, meghajlított létraforma hálódarabokat is, ezután jön az alsó lemez betonozása, majd a vasalás és a belső oldali zsaluzat berakása.

Ágicza délelőtt átment Szobra, mert már régen elkészült a bankkártyája az új számlájához, de nem tudták kiértesíteni. A korai felkelés miatti, kissé zaklatott idegállapotában szóvá tette a kéretlenül levont biztosítást is (amiről akkor azt állították, hogy kötelező), és kiderült, hogy természetesen félreértés volt és nagy elnézéskérések közepette visszautalták neki.

Benéztünk az asztalosokhoz, már megvan majdnem minden nyílászárónk fa váza, és bevágták a macskaajtókat is. Megkaptuk az ajánlatot a kerek ajtónkra is, hát drágább, mint a kerek ablakok voltak, pedig ez beltéri. A bejárati ajtó kerek ablaka lett egy picit kisebb, mint ahogyan terveztük, de Áginak így is jó. Ebbe kerül majd a Kis Kék Madár c. Tiffany-üveg:

Tegnap telefonáltak a Bricóból, hogy megérkezett a fehér lazúrunk, azt átvettük. Pesten egész délután tárgyaltunk, utolsó állomásként a kerttervezőnknél. Most csak egy aranyhalat sikerült kifognia, de ezzel az eggyel is szaporodik az állományunk (egyébként mintha most kezdenének ívni a halaink a tóban, fel-alá kergetik egymást egész nap). Ágicza részletekbe menően megbeszélte a kertünk növényeit, lassan kezd véglegesülni a kert terve is. Bennem a legjobban az a gondolat maradt meg, hogy facsemeték helyett persze előnevelt fákat kellene telepíteni, de nem túl korosakat, mert azok nagyon drágák és lassabban nőnek, mint a fiatalabbak.

Hamarosan ráér már a kertépítőnk is, csak hozni kellene a termőföldet. Megkérdeztem a tüzépen, és ők is ugyanazt a fuvarost ajánlották, aki a köveinket hozta és akitől már kértünk is ajánlatot a földszállításra. Most már csak ki kell számolnunk, mennyi kell, és ha be mer jönni a telekre a két mély gödör között, akkor akár kezdheti is hordani a földet.

Amíg Ágicza a bankban ügyintézett, én egy kandallóépítővel tárgyaltam. Egyre valószínűbb ugyanis, hogy ha továbbra sem lesz gáz a telken, akkor nem tartályos gázt telepítünk, hanem fűtünk kandallóval. Az öregúr egyedi kandallókat épít, gyári tűzterek felhasználásával. Lehet, hogy első körben egy sima vaskályhát telepítünk csak a nappaliba, de ha mégsem, akkor építhetünk valami igazán odaillőt.

Még tegnap elkezdtem a weboldalunk frissítését, de rengeteg anyag összegyűlt, és csak a tervezési munkák után van rá egy kis időm. Szerintem csak a hét végére lesz meg, és hétfőn fogom feltölteni a tárhelyre az irodából. Lassan kezdjük kinőni a 250 megás tárhelyet is, nem ússzuk meg az újabb 50 megás bővítést.

Építési napló, 2004. 07. 14., szerda #

24 fok, borús idő. Oromfali koszorúk zsaluzása és vasszerelése, szennyvíztároló vasszerelése és alsó lemezének betonozása.

Maestro, 2004. 07. 13., kedd #

A telken ma csak villámlátogatást tettünk, éppen az oromfalak koszorújának precíziós zsaluzása folyik. Még arra is ügyelnek, hogy a külső oldalon - ahol a hőszigetelés úgyis megfogja a betont - csak két léc van, nem pazarolják az anyagot. Eltűnődtem, hogy a tetőtéri falazás árát utólag meg fogom valamennyivel emelni, mert igazán szépen és sokat dolgoztak vele. Persze, ha rosszmájú lennék, akkor azt is mondhatnám, hogy majd a betonozáson úgyis kárpótolják magukat... De ettől függetlenül, azt szeretném, hogy szívesen dolgozzanak nekem.

Már az utcáról nézve is kezd háznak látszani a házunk. Egyelőre még elég furcsa kinézetű elöl-hátul a pálcika oszlopaival és az aránytalanul nagy kerek szemeivel, majd a tető és a kő körbefalazás mutatja csak meg a végleges arányait.

A postás néni szólt be, hogy a macskáink egy vakondokot fogtak. Ott pofozgatták szegényt ide-oda, de igazán bántani még nem volt idejük. Ágicza elvette tőlük, és miután kigyönyörködte magát a bársonyos bundájában és a turcsi ormányában, a temetőhöz vezető út mellett szabadon engedte. A vakond, amint újra földet érzett a talpa alatt, rögtön be is ásta magát.

Ágicza megszállottan takarított egész nap, és délután végre lefotózhattam, mit is hoztunk ki a Szőnyi utcai kisházból. Ahogy már többször leírtam, ezeket a képeket biztatásnak szánjuk azoknak, akik lepukkant ócska kis házban laknak, és maguktól nem gondolnák, hogy viszonylag kevés pénzzel és sok ötlettel mennyire otthonossá lehet tenni szinte bármit. Katt a kis képekre a részletekhez! (elavult linkek törölve - a szerk.)

Építési napló, 2004. 07. 13., kedd #

29 fok, napos idő. Vízakna oldalfalainak betonozása, oromfali koszorúk zsaluzása és vasszerelése.

Maestro, 2004. 07. 12., hétfő #

Kivitelezőnk kérésére nem csak kiszámoltam, hogy mennyi polisztirol lap kell még a koszorúk elé, de fel is rajzoltam nekik egy optimalizált szabási tervet, hogy minél kevesebb hulladékkal oldhassuk meg a dolgot. Kiszámoltam, mennyi vas kell még a koszorúkba, egy kicsit még rendelnünk kell. A vashálókból viszont egész sok maradt, mert a hengeres tárolóba nagyon kevés vas kell. Bár, a statikus azt csak szombaton bírta megemlíteni, hogy a legalsó gyűrűbe, dupla vasháló kell. Még jó, hogy kihívtam a hengerzsaluzat összeszerelése miatt. Érzésem szerint a kivitelezőnk, ha nem is tekinti bizalmatlanságnak, de kicsit feleslegesnek tartja a műszaki vezetéseket. Pedig most neki lett igaza, mert pl. jó lesz a vízakna vasalása úgy is, ahogy csinálták. A tárolónak viszont megtudtuk végre a vasalási kiosztását, és betettünk gyorsan egy oszlopot a közepére, amivel jelentősen csökkent a födém vasmennyisége. Így jut betonacél a terasz betonjába is, meg ahova csak kell.

Tartottunk egy brainstormingot zsaluleválasztó olaj témakörben. Versenyben volt a fáradtolaj (de ez nem volt kéznél egyikünknél sem), a lenolaj-kence (ezt sem tudtuk, lehet-e kapni), sőt még a használt étolaj is (bár a kirántotthús-szagú szennyvíztároló azért már tényleg ciki lett volna), és teoretikus szinten felmerült az igazi zsaluolaj is, de mivel olyannal még egyikünk sem dolgozott soha, az ára meg többszöröse lett volna, így érett megfontolás után a gázolajnál maradtunk. A célnak ez is ugyanúgy megfelel, és a fel nem használt maradékot egy az egyben beleönthetjük Cliókába. Csavar, alátét kellett még a zsaluzat összerakásához, ezt is összedobtuk: a kivitelezőnk hozott már csavarokat, holnap én is fogok párat, az egyik emberének akad otthon pár alátétje, szóval összejön ez is.

Újabb adag sittet helyeztem el a nagymarosi konténerben, és hoztam gázolajat meg PS-hab szigetelőlemezeket. Ez az egyetlen termék, amiből a legolcsóbbat vettük, ami csak a tüzépen található, mivel a kőfal és a falunk közé még úgyis öntünk egy adag polisztirolbetont, és egyébként is, ahogy számoltam, egyszerűen nem éri meg 5-10%-kal jobban szigetelő anyagot venni másfélszer annyiért, inkább egy kicsit vastagabbat kell alkalmazni az olcsóbbikból.

A tüzépen összefutottam az ácsunkkal is, a hét közepén jön deszkát gyalulni és fedélszéket ácsolni. Azt hiszem, a kőművesek kapkodhatják magukat, hogy elkészüljenek az oromfalak koszorújával! Most éppen a falazáshoz hasznát sablonokat erősítették meg, és tették be zsaluzatnak az ablaknyílásokhoz. Készítettem egy panorámafotót is a tetőterünkről:

Panorámafotó, új ablakban nyílik meg:

Este beugrott hozzánk az asztalos egyik embere, elvitte a macskaajtókat és a beltéri ajtó rajzát. Ez méreteiben teljesen az ablakokhoz igazodna, a két oldala ugyanúgy fix üvegezésű, csak a középső nyíló szárny értelemszerűen lemenne a földig. Ez a harminc centis, lelógó rész tömör lenne, hogy az üvegezés egyezzen az ablakokkal, és itt is el tudunk helyezni egy macskaajtót. Az üvegekre sajnos kell osztás, mert a Tiffany-üveg másképp nem bírná a megpróbáltatásokat, de a forma és a pozíció mégis csak azonos lesz az ablakokéval. Már csak azt nem tudom, mi módon fogják kompenzálni a késést, mert hogy 15-ére semmi sem lesz készen, és szerintem még legalább két hét, amíg mindennel elkészülnek...

Építési napló, 2004. 07. 12., hétfő #

30 fok, változó idő. Vízakna oldalfalainak zsaluzása, oromfalak íves nyílásainak zsaluzása a falazósablonokkal.

Maestro, 2004. 07. 11., vasárnap #

Ma is kinéztünk a telekre, inkább csak tenni-venni, na meg azért is, mert a kórházi kényszerpihenőt kivéve az építés minden napján kint voltam eddig is.

Ágicza a tó partján lévő köveket rendezgette, és az aranyhalakat kereste, de nem sok sikerrel... Akkora a tó, hogy lazán el tudnak bújni benne, és érdekes módon, még kajáért sem nagyon jelentkeztek. A macskák ilyen szempontból sokkal megbízhatóbbak.

A szomszédasszonyunk éppen kint gyomlálgatott, megkérdeztem hát tőle, hogy még most sem tetszenek-e neki a kerek ablakaink. Azt mondta, hogy nem :-( Az őszinteségét becsülöm, de persze nem tudok azonosulni az álláspontjával: szerintem a kerek ablak a leghatékonyabb megoldás egy oromfalon, ha a teljes felületű beüvegezést nem számítjuk, és emellett jól is néz ki. Emlékszem, milyen zavaró volt tavaly nyáron a házukban lakva, hogy nem volt elég fény sehol. Persze, az eredetileg tervezett kerítésünkkel lenne ez a ház az igazi, de azt még keresztül kell verekedni a főépítészi ellenálláson.

Tappancs ma is velem jött a kocsihoz, és amíg én az ablakmosó tartályát töltöttem fel, ő a szomszéd farkaskutyája előtt illegette magát, aztán üvegmosókefe-farokkal jött szépen haza. Rájöttem, miért csinálja ezt: ez az extrém sportok, pl. a bungee-jumping macska-megfelelője. A lényeg ugyanaz: szembenézni a veszéllyel, de azért jó eséllyel túlélni, felpörgetni az adrenalint, majd hazajönni és elégedetten elnyúlni, újra elképzelve a legveszélyesebb pillanatokat. Hiszen, bár ott van a biztonságos kötél/kerítés, azért az sem 100%, hogy kitart... Tappancs tehát ott áll, két méterre az acsarkodó kutyától, bölcsen obszerválva az oktalan ebet és saját, okosan legyőzött félelmét - majd elhagyja a tett színhelyét.

Este Ágicza talált egy förtelmes békát az ajtónk előtt, egy ronda kövér varangyot. Mielőtt végképp elalélt volna az undortól, még készített róla egy fotót - amit most közzé is teszek, hogy ne csak mi szenvedjünk e rútság láttán:

Építési napló, 2004. 07. 11., vasárnap #

24 fok, változó idő. Munkavégzés nem történt.

Ágicza, 2004. 07. 10., szombat #

Reggel néhány tábla katedrálüveget kaptam, amire festenem kell. Már nagyon régen nem volt ecset a kezemben, kíváncsi vagyok, mennyire fogok tudni újra alkotni... Az biztos, hogy itt nem kell a frissen festett üvegeket félteni a beléjük ragadó portól, mint bent a városban. Ám hogy mikorra fogok a 2-3 négyzetméter üveggel végezni, rejtély... ugyanis kéne tiffanyzni a házunkra, meg kell varrnom az itteni konyhához a zebracsíkos függönyöket, a kerttel is foglalkozni kell, mert földet kell rendelni, egyeztetni még egyszer a kerttervezőnkkel, kigyűjteni, mit szeretnék még látni a zöldben.

Kiugrottunk a telekre, megnézni, hogy áll a ház. Már három oromfal elkészült, ami nekem nagy meglepi volt, hiszen hétfő óta színét sem láttam a teleknek. Vittünk a halaknak is kaját, de lapítanak valahol a mélyben, mert csak a kivitelezőnk elmondásából értesültem, hogy biztosan élnek még: ő onnan az emeletről látni szokta, amint körbeúszkálnak. Viszont ha halat nem is, egy mini-vízisiklót már láttunk, amit András hiába próbált elkapni, az gyorsan bebújt az iszapba a kövek közé. Örömmel vegyes, csöndes elégtétellel hallgatom mindig, amikor András minden alkalommal megállapítja, menniyre jó egy ekkora tó. Ez már jelentős vízfelület, ami nem csak tükröződik és játéka van, de nem utolsósorban rengeteg állat otthona. Ezt már séta körbejárni, és ennyi víznek illata is van, és igazi vízillat, nem mocsár-szag. Szóval már most, szinte alig betelepítve-belakva is a kedvencünk ez a tavacska. Mellette üldögélve igazán még a tikkasztó nyári napról is elfelejtkezünk! Azért a biztonság és a szépészet kedvéért egy magnóliafát rakunk a kedvenc helyünk, a híd környékéhez, hogy árnyék is legyen, meg néhány lapos, ücsörgő-követ is, csak a kényelem miatt. Ezek az andezitek olyan jól fel tudnak forrósodni a napon, kész öröm rájuk telepedni. :-) A szomszéd felőli oldalon a fólia és a vízelvezető árok felé még tíz-tizenöt centi földet tölteni kell, utána be tudom fejezni a szegélykövek helyrerakását is. Egy-két nagyobbacska szikla a tó közvetlen közelébe is fog jutni, de lehet, hogy még egyet fogunk fordulni a bányába.

Hazahozott az uram a telekről, mert délután jöttek hozzánk. Ő ment vissza, én meg gyorsan összeütöttem egy kis gyümölcssalátát, ami mostanra az első számú kajává avanzsált szemében. A lelkiismeretes mesteremberünk közben kis híján már leszédült a felső szintről, annyira rosszul érezte magát. De hazamenni sem akart ebédelni, talán attól félt, hogy délután már nem tudna visszamenni dolgozni. Azt, hogy pihenni, netán betegállományba menni is lehetne, azt már nem! Nem is tudom, honnan ismerős ez a hozzáállás... András becsomagoltatott velem két adag gyümölcssalátát és vitt ki a kivitelezőnknek is, hogy legalább ezt egye meg és közben pihenjen is egy kicsit. Már majdnem kész vannak az oromfalak, és nagyon látványosak! Volt kint a statikus is, megbeszélték a szennyvíztároló szerkezetét. Az oromfalainkat azzal fotózta le, hogy legalább lesz mit mutatnia más építész kollégáknak.

Ahogy elnézem, Andrásnak elég nehéz lenne visszaszoknia a rendes, olajban sült, "fajsúlyos" kajákra, már amennyiben ez lehetséges lenne egyáltalán. Én azért hősiesen megpróbáltam délután, mert annyira hiányzott már a rántott hús és a sült krumpli. Így kétfélét főztem, de egy jó ideig ilyen sem lesz többet: kellemetlen tapasztalat, mert baromi zsírosnak, nehéznek és laktatónak találtam, ami már evéskor megfekszi az ember gyomrát. Azért szégyenszemre csak nem lesz vega belőlem??! =:-O

Építési napló, 2004. 07. 10., szombat #

30 fok, napos idő. Oromfalak falazása, szennyvíztároló alsó lemezének vasszerelése, külső oldalzsaluk beállítása.

Ágicza, 2004. 07. 09., péntek #

Amint nem kell minden másnap bejárni Pestre, rögtön szinte mindent meg tudok otthon csinálni. Először is, hónapok óta először, nyugodt lélekkel mernék vendéget fogadni, mert sikerült annyira elpakolnom és kitakarítanom, hogy ne kelljen a rumli és a kosz miatt szégyenkezni. A gumicsizmás-sáros időszak nagy tanulsága, hogy szükségünk van egy akkora előszobára, hogy a nyakig sáros kalucsnikat és esőkabátokat legyen hol tárolni és a trutyit ne vigyük széjjel a lakásban. Alternatíva: nem hagyunk olyan részt a telken, ahol össze tudnánk sározni magunkat.. :-)

Beköszöntött az igazi nyári kánikula, amit reméltem, hogy idén elmarad. Hát nem maradt el: kellett hozzá néhány nap, amíg megszoktam, most már rendesen kapok levegőt is, előtte ezzel nem dicsekedhettem. Már egészen belerázódtam ebbe az esős-hűvöskés angliai időjárásba, ami megvallom, sokkal jobban tetszik mindkettőnknek, mint a fojtogató harmincvalahány fokok. Azt hiszem, most ideje lesz visszaszokni a jó kis Kárpát-medencei, perzselő kánikulába. Szalmakalapom már van hozzá, úgyhogy ez talán segít valamit.

Unaloműzőnek kifestettem a fürdőszobát, amíg András távol volt. Nem csak hogy elveszítette vizes helyiség jellegét, ami egészen szokatlan mutatvány egy kétharmadáig fekete-fehér csempével burkolt térnél, de egészen buja budoár lett belőle. Most már csak a díszes tükrök hiányoznak belőle, és kész ezeregyéjszaka lesz... Na annyi azért nem, ha jól számolok, mert maximum 90, ami szerény becslések szerint is csak három hónap, és addig tán beköltözünk a házunkba! Andrással gyorsan kicseréltettem az izzót egy százas körtére, mert a fényt azért ez a festés nagymértékben elnyeli, de most már, hogy a konnektorokat is átszerelte, meg a piperepolcok is a helyükre kerültek, késznek mondható ez a helyiség is. Szegény, amikor meglátta, hogy kissé impulzív asszonykájának köszönhetően a bojler is mélyvörösben pompázik a rozsdafoltokkal tarkított fehér helyett, kicsit hátrahőkölt. Abban egyeztünk meg, hogy tettem brutalitását enyhítendő, a bojler még kap alul-felül egy-egy fekete-fehér öntapadós tapétát, és így lesz kerek a világ. Levezető gyakorlatnak a ház gázcsöveit is gyorsan lekentem: ezeknek először adni kellett egy fehér réteget, és csak utána lehetett színre festeni, de ma ezzel is elkészültem.

András hazaérve kisbeszámolót tartott mai napjáról: délelőtt a Bricóban feltankolt a pácokból, méghozzá a kisebb kiszerelésből, mert annak akciósan olcsóbb(!) volt literje, mint a nagy kannásnak. Betárazott vagy negyven litert, és ehhez még pótolni kell, de raktáron már nem volt több. A barkácsáruházat sikeresen kifosztva száguldott tovább macskaajtót venni. A szakboltot, aminek a nyitva tartását mindig lekéssük, végre sikerült időben elérnie. Vett is rögtön tíz kiló professzionális macskaropit és négy macskaajtót, köztük egy mindentudó bejáratit, négy állásosat, ahol tetszőlegesen lehet a vadakat ki-és bezárni, mindkét irányban. Majd benézett a kerttervezőnkhöz is, fotózott nála néhány növényt, meg a falatnyi kerti tavat - egyébként 4-6 m²-nél nagyobbakat itthon valahogy nem divat építeni, talán költségkímélési szempontból, pedig minél nagyobb, annál kevesebb baj van vele... és annál kevesebb méregdrága gépészetet igényel. Ezután szaladt tovább Balatonalmádiba, a szennyvíztároló zsaluzatáért.

A helyszínen láthatta, milyen lesz a zsaluzattal készülő tároló, bár a mienk nem fog kilógni a földből: gyeptéglákkal vagy cserepes növényekkel elfedjük a betont és a nyílását is kúszónövény fogja takarni, hogy csak akkor kelljen látni a nyílását, ha nagyon muszáj. Szerencsére a kis utánfutónk elbírta azt a néhány hengerpalástot, ami a zsaluzóanyag, úgyhogy megrakodva lehetett is visszafordulni.

Arra rájöttem, hogy egy-egy külön töltött nap ajándék az állandó összezártság miatt: András ma egész nap lótott-futott, én meg végre egyedül szöszmötölhettem a házban, nem ugráltatott senki és sokkal többre jutott időm, mint mikor ő is otthon van. Sőt, kezdem felfogni, milyen is lehet háztartásbelinek lenni: így nem nehéz csak az otthonnal és a finom kajákkal törődni, majd este szépen mosolyogva, kiöltözve, kivasalt szarkalábakkal, gőzölgő vacsorával hazavárni a családfőt, ha az égvilágon más gondja nincs is az ember lányának, csak hogy pedáns, otthonszerető, szép és kedves legyen. Elmorfondíroztam, meddig bírnám ezt az életformát -hát, két hétnél tovább még a legjobb szándékkal sem merném vállalni... :-P

Építési napló, 2004. 07. 09., péntek #

30 fok, napos idő. Oromfalak falazása.

Maestro, 2004. 07. 08., csütörtök #

Amikor kiértem a házhoz, éppen bontották ki a kerek sablont az első oromfalból, és tették át a következő oldalra. Nagyon precízen, szépen húzták fel a falat, az Ytong erre egyébként is nagyon alkalmas. Az íves oldalakat is kifűrészelték, és még a legkisebb maradék darabot is beépítették valahova, ahol éppen akkora kellett. Kezdem érteni, miért maradt a tervezettnél több falazóelemünk, itt tényleg alig keletkezik hulladék.

Meglepetten láttam, hogy a vízakna vashálóit a belső oldalon kötötték össze a sarokhálókkal. Tudni kell, hogy a külső föld nyomása miatt a lemezek közepén belül van a húzott oldal (ahová a vasalás kell), a sarkoknál pedig kívül. Elmeséltem a munkásoknak, hogy kellene ezt megcsinálni. A főnökükkel délután találkoztam ismét, neki is említettem a témát. Azt mondta, ő is tudja, miről beszélek, de inkább egy síkba teszik a vasat, és a betonvastagsággal érik el, hogy külső és belső oldali vasalatként egyaránt viselkedhessen. De ugye ezen a házon mindennek mintaszerűnek kell lennie - mondta, mintegy csak maga elé, mert igenlő válaszomat - és az ebből következő szerelési munkát - előre sejtette. Ez a mintaszerűségi igény olykor sok munkát jelent nekik, de azért egyfajta büszkeséget is éreztem a hangjában, amiért tőle ezt a színvonalat természetesnek veszem. És bármennyire ódzkodnak is a 6-os vasbeton háló egyben történő hajlításától, lassan kezdik belátni, hogy minél előbb csinálják azt, amit kérek, annál hamarabb lesznek túl rajta :-)

Felfúrtam a falra a képeket, Ágicza üvegfestményeit, az órákat és egyebeket. Ági pedig - több hónap kérlelés után - lefestette a falak színére a gázcsöveket (eddig rozsdásfeketék voltak). Benéztem Márti nénihez is az ajándékboltba, és azt mondta, jövő héten valamikor kijönne megnézni a házunkat, meg hogy mit alkottunk a mostani lakásunk felújításával. Az külön élmény volt, hogy a kocsiból csak a kulcsot vettem ki, de otthagyhattam a bolt előtt lehúzott ablakokkal, és kijőve egyből pakolhattam bele és még csak aggódnom sem kellett, hogy feltörik.

Éjjel láttuk ám, hogy Tappancs nem jött haza. Ági rosszat sejtve ment ki többször is körülnézni, mi történhetett vele. Végül néhány házzal odébb találta meg, ahol a két utca között egy kis elkerített kertecske van. Ott volt a kerítés mögött, és cérnavékony hangon nyivákolt, de kijönni nem mert vagy nem tudott, Ági kapta ki a kerítés mögül...

Olvasgattam pár fórumot és weboldalt a hidroforokkal kapcsolatban, és egyre inkább úgy érzem, mégis csak érdemes lesz nagyobb tartályt telepíteni, mert a szivattyút határozottan kíméli, és emellett jelent egy kis tartalékot is, amit nem hátrány, ha ez az egyetlen vízforrásunk.

Építési napló, 2004. 07. 08., csütörtök #

30 fok, napos idő. Oromfalak falazása, vízakna oldalfalaink vasszerelése.

Maestro, 2004. 07. 07., szerda #

Reggel esett az eső, hétkor rögtön vissza is fordult a társaság, kilenc körül gyűltek össze megint, hátha eláll végre. Odaadtam a kivitelezőnknek az oromfal végleges rajzát, nagyon egyszerű és mégis erős koszorút terveztem oda, a felső harmada egyben íves áthidaló is, amit az ablakok falazásához gyártott sablonnal fogunk kizsaluzni. A vízaknához rendeltem pozdorját, hogy ne kelljen szétvágni a zsaluzó deszkáinkat (kell még a koszorúhoz). Levágva csak péntekre vállalták volna, de két egész táblából kijön a gödör négy oldala, és kétezerért ide is szállítják. Pest felé menet kifizettem, és kora délután ki is vitték a telekre.

A szennyvíztároló zsaluzatát viszont csak pénteken hozhatom el, és Fehérvár helyett Balatonalmádiba kell elmenni érte, mert aki ott dolgozott vele, nem bírta időre szétszedni és visszaszállítani, nekünk meg sürgős lenne...

Megtettük az első munkavédelmi intézkedést is: a mindig veszélyeket jósló munkásunk nem bírta tovább nézni, hogy csak úgy mászkál mindenki a három méter mély gödör mellett, és összeütött egy védőkorlátot. Belegondoltam, hogy az megfogna-e pl. engem, ha kicsit nagyobb lendülettel nekidőlnék, de nem akartam elrontani az örömét.

Utánajártam, milyen nyomás kell a zuhanyunknak, és mennyi a nyomás esése a vízlágyítón, meg még amiket a szivattyúsok kérdeztek. A gépészemet is megkérdeztem, mit gondol a 300 literes hidroforról. Szerinte egy kicsit nagy, de nem volt teljesen biztos a dolgában.

Ez a nap egyébként totális csőd volt. A Bricóban kiderült, hogy a hét végén kapott 10% kedvezményes kupon egy nagy szar, nem vonatkozik sem az akciós termékekre, sem az építőanyagokra. Macskaajtóból nem volt olyan, ami barna színű és elég profi lett volna. A festékosztályon nem volt annyi és olyan lazúr, ami kellett volna. Talán a raktárban lett volna, de az órámra néztem, és rájöttem, hogy sürgősen oda kellene érni a Közraktár utcába, ahol egy profi állatfelszerelési bolt van. Otthagytam a Bricót, és négy előtt 5 perccel még mindig csak az Astoriánál voltam. Felhívtam a boltot, hogy már harmadszor késsük le őket (mert muszáj négykor bezárnuk...), nem tudnának-e várni, elvinnék 50-60 ezer Ft ára cuccot. De nem kellett nekik az üzlet. Az nem nagyon vigasztalt, hogy csütörtökön este hétig vannak nyitva. Egy 4-tól 6-ig tartó tárgyalást lemondtam, mert késve értem volna oda, és egy másik hamarabb kezdődött volna. Erre a macskások zárórája miatt 4 után már az irodában voltam, akik annyira siettek, azok pedig fél hét felé jöttek csak. Az irodában ottfelejtettem a sapkámat, a kocsit akkor zártam be, mikor nyitni akartam - ezek szerint egész délután nyitva volt, benne a fényképezőgép és az objektívek, de szerencsére semmi nem tűnt el. A kerttervezőhöz sem ugrottam be a megígért rajzzal, mert siettem vissza a Bricóba. De hiába, mert 10 perccel így is lekéstem a zárást. A Corában vettem bánatomban egy nagy adag macskaeledelt, legalább a fenevadaknak legyen egy jó napjuk.

Egyébként egy hete én etetem őket. Ezt tudományos alapon csinálom, a ragadozók vadászszerencséjét egy véletlengenerátor szimbolizálja, aminek alapja a feledékenységem. Magyarul akkor adok nekik enni, ha éppen eszembe jut. Ha sok a dolgom, akkor így jártak, aznap meglépett a zsákmány :-) Inni Ágicza ad nekik, mert az megbízhatóbb embert igényel, viszont nem baj, ha túladagolja. A kaját azonban csak én osztom, és már Ágiczát is sikerült lenevelnem az aggódó sugalmazásoktól: ha csak megkérdi is, hogy adtam-e vagy nem akarok-e enni adni a vadaknak, aznap nem kapnak semmit. Kissé drasztikus megoldás, de hatékony.

Építési napló, 2004. 07. 07., szerda #

24 fok, változó idő esővel. Oromfalak falazása, vízakna alsó lemezének betonozása.

Maestro, 2004. 07. 06., kedd #

Nyafika ma reggel jelentős tudományos értékű megfigyelésre adott alkalmat: kiderült, hogy a dorombolása olyan, hangra vagy érintésre automatikusan beinduló életfunkció, amit valami igen ősi idegközpont vezérel, mert tudatos agyműködés jelenléte - ébredés utáni arckifejezését elemezve - nem is szükséges hozzá :-) Viszont még így félálomban is tökéletes ragadozó: felemeltem és odanyomtam egy, a falon tanyázó lószúnyoghoz, amire azonnal lecsapott és elmajszolta. Majd visszatettem a fotelbe, és aludt tovább...

Ma is rekordmennyiségű látogatást tettünk a telken... Először a villanyszerelők hívtak ki, mert volt pár kérdésük. Eligazítottam őket, közben Ágicza hazament, mert rajzolnia kellett. Aztán megkérdeztem tőle telefonon, hogy hol is lesznek pontosan a bejárati ajtó melletti tárolók falai - mire közölte, hogy most nézi a terveket, és szerinte több hely kellene a bejárati ajtó mellett. B+, hónapok óta ott van az a két fal, most kell erre rájönni, mikor ott állnak a szerelők és vésnék a dobozokat a falba?!? Gyorsan kinyomtatott pár képet mindkét verzióról, és kihozta a telekre. Volt valami igaza, bár a tárolóhely ezzel az akcióval csak csökkenni fog. Mindegy, végül 10-10 centi falat kapott a bejárati ajtó, ennyi talán még belefér.

Aztán a kőműves mondta, hogy kellene hozni a kötésgyorsítót és pár zsák vízállóság-fokozó adalékot is a vízakna betonjához. Fogtam az utánfutót, és átugrottam Nagymarosra (az utánfutó zárjának a kulcsa persze az én kulcscsomómon volt, ezért még egyszer haza kellett menni, kulcsot cserélni).

Meghoztam a cuccot, az utánfutót visszavittem Márti nénihez, mert a telken most nem tudunk parkolni vele. Újra vissza a telekre, és megbeszéltük a kivitelezőnkkel az oromfal vs. fedélszék sorrendet. Nyilván mindenkinek az lenne a jobb, ha ő építhetne először, és ahhoz kellene alkalmazkodni a másiknak. Megint csak azt mondtam, hogy hadd ne én tipródjak ezen, beszéljék meg egymással. Ez a kézenfekvő lehetőség nem annyira szokott eszükbe jutni, a 'majd felhívom' dolgokat sem szeretem, ezért ott rögtön feltárcsáztam az ácsot és kivitelezőnk kezébe nyomtam a telefont. Kiderült, hogy bár szívesen kezdenék az ácsmunkával a dolgot, de nekik végül is mindegy, legyenek meg előbb az oromfalak, és majd jövő hét közepén jönnek ácsolni. Végül is tényleg mindegy, így a kőművesek dolgozhatnak kényelmesebben, viszont sokkal precízebbnek kell lenniük. Beszéltem az asztalossal is, megsürgettem a kerek ablakok sablonjait, mert szükség lenne egy második példányra is.

Délután még egyszer kimentem a házhoz, és módszeresen körbefotóztam a falakat. Ez a víz- és villanycsövek miatt fontos, bár a vakolás előtt még egyszer lefotózom, és le is mérem a jellemzőbb távolságokat, hogy később is tudjuk, mi hol megy. A kisebb helyiségekben csak halszemoptikával lehetett az egész falat egyszerre lefotózni. Ez a kép kicsit torzított ugyan, de egy normál fényképezőgéppel ilyen közelről az ajtónyílás sem fért volna bele a képbe!

Múlt szerda óta hurcoltunk a csomagtartóban 6-7 doboz lazúrt, amiket végre fel tudtunk kenni a deszkákra:

A bal felső dió is nagyon jó szín, de végül is az alatta lévő olajkőris javára billent a mérleg: ez a szín világosabb és olyan hűvösen elegáns, nem az a megszokott vöröses faárnyalat. A teak az enyhén narancsos beütésével azonnal kiesett, az alatta lévő tölgy pedig túl sárgás, az olajkőris olyan inkább, mint amit a tölgytől vártam volna. A felső fehér először nagyon tetszett, de aztán egyre inkább úgy láttuk, hogy nem elég markáns, éppen csak a fa besötétedését akadályozza meg. Az alatta lévő már sokkal jobb: ez egyértelműen fehér, de azért látszik a fa erezete. Alatta volt még egy dió egy másik gyártótól, de az túl jellegtelennek éreztük. A döntés így egyértelműen az olajkőris-fehér párosítás lett. Ez így magában egy kicsit hideg hatású, de a meleg, élénk falakkal együtt éppen ez kell a házba!

Elkezdtem megrajzolni a házunk részletrajzait, tovább már nem lehetett halogatni... Szépen összejött minden, csak a fedett terasz feletti burkolatokat kell még pontosabban kitalálni. Az oromfal rajzát felszerkesztettem abszolút pontosan, ha eszerint falaznak, akkor szépen összetalálkozik a fedélszékkel. Ha nem, akkor vagy vésnek, vagy falaznak tovább...

Este tárgyaltam, ennek örömére Ági rendet rakott és kitakarított. Lehet, hogy sűrűbben kellene vendégeket hívnunk? :-) De ha már pakoltunk, átraktuk a hűtőt is a hálószoba sarkából a konyhába, és felszereltem a függönysíneket a konyhabútorra - mert hogy ajtó helyett függönyök lesznek az alsó szekrényen. A macskabanda olyan agresszív hangulatban volt, mint kissrácok a kommandós mozifilm után, végigkergették egymást a lakáson (kár volt rendet rakni). Ági elkezdte megtervezni a Tiffany-üvegeink mintáját. A bejárati ajtón a már klasszikus Boldogság Kék Madara lesz, ami a régi lakásunk konyhaszekrényén is volt, és egyébként Ági legelső üvegfestése. A fürdőszobai ablak még alakul...

Építési napló, 2004. 07. 06., kedd #

29 fok, napos idő. Zsaluzat bontása, kerítéskapu készítése a szomszéd felé, villanyszerelés csövezése a térdfalakban.

Maestro, 2004. 07. 05., hétfő #

Szinte az egész délelőttöm telefonálással telt el, már azt fontolgattam, hogy a fülemre celluxozom a mobilt, úgysem teszem le egy darabig. Ha éppen nem engem hívtak telefonon, akkor én nyomoztam szivattyúk után. A Wilo és a Grundfos képviselettel beszéltem, a megadott adatok és méretek alapján javasoltak szivattyúkat, mondtak árakat is.

A telken csak egy villámlátogatást tettünk, pár fotó, pár szó és már mentünk is tovább. Már a koszorút betonozták, aztán már csak az oromfal jön, és egyre inkább ház formájú lesz a házunk. Az egyik segédmunkásunk átvenne egy raklap Ytongot, mert a jelek szerint fog maradni. Neki azért éri meg, mert innen elviszi utánfutón pár háznyira, én meg a teljes árát visszakapom, a tüzép 10% levonásával szemben.

Pesten viszont hosszabban időztünk egy Wilo-forgalmazónál, a Fűtőker-Trade-nél. Büszkék voltunk magunkra, hogy öt előtt odaértünk, de mint kiderült, már négykor bezártak. Ennek ellenére előkerítették nekünk az illetékest, és jó fél órát tárgyaltunk vele a vízellátó rendszerünkről. Rengeteget kérdezett, mindenféle apróságot is, a jelek szerint tényleg ért hozzá és olyan szivattyút javasolt, ami megfelelő lesz nekünk. Nem tudom, hogy a két szép szemünkért-e vagy mint tervező cégnek, de helyből felkínáltak 20% kedvezményt, ami semmi esetre sem baj. Azt furcsálltam csak, hogy 300 literes hidrofor tartályt javasoltak (mint forgalmazók, hehe), míg a gyár képviselete 15-20 literest ajánlott. Nekem egyik sem tűnik igazán reálisnak: a kicsinél örökké bekapcsolna a szivattyú minden kézmosáskor, míg a nagy kíméli ugyan a szivattyút, de az árából kijön majdnem egy új szivattyú, szóval nem tudom, érdemes-e...

Este a kivitelezőnk hívott, hogy pontosan hogyan kellene rakni az oromfalakat. Gyors egyeztetés a statikussal, aki szerint ha elég pontosan falaznak, akkor 2 centi tervezett távolság jó lesz a koszorú és a szarufák között. Általában az esetek 80%-ában előbb a fedélszék készül el, de egyformán jó mindkét megoldás, csak nagyon pontosan kell dolgozni. Felhívtam a ácsokat is, jövő hét elején tudnák kezdeni a tetőszerkezetet. A biztos persze az lenne, ha a fedélszék lenne meg előbb, és ahhoz igazítanák a falazatot, de kérdés, mit szólnak ehhez a kőművesek.

Hazafelé menet beugrottunk a kerttervezőnkhöz is. Már sötét volt, a kerti tavát nem tudtuk megnézni, de kifogott nekünk pár aranyhalat, amiket haza is hoztunk. Vittünk magunkkal egy vödröt, amit a helyszínen még kibéleltem egy nagy szemeteszsákkal. A zsák magában nem bírta volna el azt a vízmennyiséget, viszont a kifröccsenés ellen jó volt. Akármilyen óvatosan vezettem, egy-egy nagyobb huppanónál szükség is volt rá. Ágicza hátul ült és végig bátorította a halakat, hogy bírják ki valahogy az utat.

Aztán begördültünk az ácsunk háza elé. Még délelőtt beszéltem vele, és a kerítés elé most ki is volt készítve két gyalult deszka, ezen próbálgathatjuk majd a színeket.

Már éjszaka volt, mikor a telekre értünk. A szomszédasszony azonnal kiszólt, hogy mi vagyunk-e azok. Nagyon örültem, hogy azért odafigyelnek a telkünkre. A halakat beleborítottam a tóba (Ágicza aggódásai közepette). Rögtön elúsztak, és látni is alig láttunk a holdfényben, majd holnap megnézzük őket alaposabban, ha előjönnek.

Építési napló, 2004. 07. 05., hétfő #

29 fok, napos idő. Térdfalak koszorújának betonozása, villanyszerelés csövezése.

Ágicza, 2004. 07. 04., vasárnap #

Egyre nehezebb az ébredés, ha tisztában vagyok vele, hogy ma sem pihenőnap virradt ránk. Délelőtt megpróbáltam valamelyest kitakarítani, hogy majd a fürdőt be tudjam fejezni. Természetesen mire bele tudtam volna fogni, már indulni kellett Veresegyházra, mert megkértek minket, hogy segítsünk telket nézni egy leendő tervezési munkához. Így aztán várt megint az országút és egy kis kocsikázás.

Ha már Veresen voltunk, beugrottunk lefotózni egyik munkámat, egy régen elkészült konyhát. Ami azt illeti, a fotózással úgy el vagyunk maradva, hogy szégyen. Legalább három helyre kellene mennünk, de arra kinek van ideje??! A háziak is majd' egy éve őrizgetik András bőrkabátját, mert legutóbbi ottlétekor a fogason maradt és azóta sem ugrottunk be érte... Magamban megállapítottam, mennyire csöndes, nyugodt érzés egy elkészült otthonban ücsörögni, kint a teraszon, szabad levegőn, kerttel körülvéve. Talán, előbb-utóbb majd nekünk is osztályrészül jut ez a nyugalom! Kicsit megpihentünk, majd mentünk tovább, terepmunkára.

Ahogy elnéztem, nem is olyan rossz egy lejtős, domboldali telek, kilátással a távoli hegyekre. Egyúttal azt is nyugtáztam, hogy minél közelebb vannak a hegyek, annál jobb. Mármint nekünk! :-) Sőt, az a legjobb, ha az ember már túl van azon a tépelődős időszakon, hogy melyik telek is lenne ideális álmai otthonához... Szóval nem irigylem azokat, akik még a telek-keresgélésen is innen vannak, viszont egyre jobban azokat, akiknek az építkezés már csak emlék.

Este még útba ejtettük a Bricót, vettünk egy szimpla fehér karnist a konyha függönyeihez, meg ültetőkosarat újabb tavi növényekhez, amit nagyon szerettem volna már régebben megvenni. Este már a kocsiban is bóbiskoltam, de hazaérve bezuhantam aludni, míg András megint éjszakázott, mert el kellett készülnie egy tervvel. Hogy hogy bírja energiával, rejtély...

Építési napló, 2004. 07. 04., vasárnap #

24 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt.

Maestro, 2004. 07. 03., szombat #

Dél körül ébresztett kivitelezőnk telefonja, hogy akkor vigyem ki neki a tőcsavarok elhelyezési tervét (ha már tegnap éjjel megrajzoltam). Szóba került, hogy nem szokták ilyen apró részletekig megtervezni egy ház dolgait, de persze ha van ilyen rajz, az nem baj. Egyébként ők helyezték volna el saját belátásuk szerint a tőcsavarokat. De ettől függetlenül azt hiszem, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ilyesmiket is megrajzolok. Viszont újra megemlítettem neki, hogy ezt a házat mintának szánom, terveiben és építési fotóiban egyaránt. Láthatóan inspirálja őt ez a gondolat, bár egyelőre csak a macera jut neki belőle.

Ma is még zsaluztak, most a két koszorút összekötő kis oszlopokat. Valószínűleg hétfőn betonozzák a koszorút, és utána közvetlenül az aknák alsó lemezét. Kivitelezőnk javasolta, hogy hozassuk egyszerre a cementet nagy kocsival. Ezt a gondolatot rögtön továbbvittem, hogy három raklap cementtel még talán nem szívesen küldik ki ingyen a darus kocsit, de ha rárakatom a korábban vett hőszigetelést is, akkor talán már megéri nekik. Nem nagyon akarok már fuvarért fizetni, ha nem muszáj.

Ezentúl az üres habarcsos zsákokba gyűjtjük az Ytong vágások hulladékát és az egyéb sittet. Ezekből alkalmanként kettőt-hármat elengedek a szemetes konténer felett, mert egy teljes konténert az építkezés végéig sem töltünk meg, és amúgy sem szívesen fizetnék ilyesmiért. A Szőnyi utcai felújításból maradt sittet is eltüntettük másfél hónap alatt...

Ágicza befejezte a csempézést, végre körbeér a fürdőszobában a mozaik! A vége felé már elég nyűgös volt, és mikor Nyafika leverte a kád széléről az odakészített, ragasztószalaggal összefogott fél méteres mozaikcsíkot, életveszélyes fenyegetésekkel kergette végig a házon szegény kismacskát. Holnap lefesti, és aztán már csak rendet kell rakni, és tényleg készen van a ház. A kert felásásáról viszont lebeszéltem. Még úgy sem, hogy napszámossal ásatjuk fel, egyszerűen ami időnk és pénzünk van, azt inkább a végleges házunkra és telkünkre kellene már fordítani.

Egy kiviteli terven dolgoztam egész nap, és végre összeállítottam két panorámafotót, amiket egy hete Majkpusztán készítettem a kamalduli remeteség melletti kastélyban. Még egy panoráma maradt, amit a templom tornyából fotóztam, de azt kicsit nehezebb összerakni, mert minden fotó között métereket mozdultam arrébb. Ezt talán majd a jövő héten tudom befejezni...

Építési napló, 2004. 07. 03., szombat #

25 fok, napos idő. Térdfal vasbeton oszlopainak zsaluzása, szennyvíztároló gödör aljának igazítása.

Maestro, 2004. 07. 02., péntek #

A vízszerelőnk is csak akkor telefonált, amikor már kint volt a helyszínen, így azonnal kimentem, Ágiczára bízva a műszaki információk beszerzését (ha már eddig nem jutott eszébe...). Ők addig is vésték, amit tudtak, már ott volt a melegvíz-vezeték a fürdőszoba padlóján. Kicsit kínos volt megmagyarázni, hogy majd csak később tudjuk megmondani, melyik szaniternek pontosan hol kell a kiállás. A Roca képviselet nagyon készségesen elküldte a beépítési útmutatókat, de hiába kértük, nem zippelték össze. Emiatt jó háromnegyed órán át töltöttem le, miközben azon drukkoltam, hogy ne lépjenek le a szerelők. De végül megérkezett az okosság, pontos beszerelési ábrák a vizes és csatorna kiállások helyével, méreteivel. Egyedül a konyhai csapon változtattunk, egyelőre egy sima fali kiállás készült, az átmeneti konyhabútorunkhoz ez is passzolni fog, és majd utólag szereljük be a falba süllyesztett csodakart.

A vízszerelő augusztus közepén ér vissza külföldről, addig van időnk az ablakok behelyezésére, a belső vakolásra és padlószigetelésre. Tudott volna jönni 2-3 hét múlva is, de nem biztos, hogy a nyílászárók készen lesznek addigra, a technológiáknak pedig megvan a maguk sorrendje. Így legalább lesz elég idő mindenre, és ha netán mégis unatkoznának, ott van a két föld alatti betonakna és a homlokzati kőburkolat is. A villanyszerelők közben már csöveztek mindenfelé. Kőműveseink szép áthidalóját félig szétvésték, még szerencse, hogy lefotóztam. Ezzel vigasztaltam őket is.

Még a múltkor hoztam menetes szárakat tőcsavarnak, de egyszerűen nem találtuk őket. A kivitelezőnk az ebédszünetben benézett hozzánk is, és Ágiczával felforgatták a kis udvart és a pincét is, de nem találták meg. Már újra a telken volt, mikor hirtelen elém villant a megoldás: annak idején nem raktam ki azonnal őket a csomagtartóból, és már indultam volna vissza, amikor eszembe jutott. A kaput viszont már bezártam és nem volt kedvem újra kinyitni. Ezért a kerítésen át bedugtam a méteres acélrudakat a Schiedel kémény közelben felhalmozott betonelemeibe :-) Hát, pár hétig még nem találtuk volna meg, csak a kémény falazásakor...

Végre sikerült beszélni a kertépítőnkkel, most máshol dolgozik, de pár hét múlva jön a sövénnyel és a cserjékkel. Addig is tűnődhetünk azon, honnan lehetne jó minőségű termőföldet hozatni, mert az itteni agyagot mindenképpen fel kell javítani.

Ágicza nagyon beindult mozaik ügyben: mivel már két hónapja itt lakunk, tényleg ideje volt megcsinálni a kisházban a csempeburkolatot. Jó másfél méternyi csíkot leburkolt, és holnap teljesen elkészül vele. Aztán jöhet a festés, és a fotózás. Úgyis időszerű lesz hamarosan egy weboldal-frissítés, arra már ez is fel fog kerülni, példaként arra, hogy lehet viszonylag kevés pénzzel és sok ötlettel feldobni egy teljesen átlagos házikót.

Este pihenésképpen megnéztem A kísérlet c. filmet, ami a híres stanfordi börtönkísérlet alapján íródott. Ágit nem tudtam rávenni, hogy nézze meg, viszont a szudániak történetétől kedvet kapva, végre elkezdte végigolvasni Faludytól a Pokolbéli víg napjaimat. Ezt, mint egyik kedvenc könyvemet, már évek óta ajánlgattam a figyelmébe.

Építési napló, 2004. 07. 02., péntek #

17 fok, borús idő szemerkélő esővel. Térdfal koszorú zsaluzatának készítése, hőszigetelés elhelyezése, villanyszerelés csövezése a földszinten, víz- és csatornahálózat becsövezése, vízakna gödör igazítása, földkiemelés.

Maestro, 2004. 07. 01., csütörtök #

Éppen nekiálltunk volna Ágiczával még egyszer átnézni az elektromos terveket, mikor hívott a villanyszerelő, hogy már kint vannak a telken. Kaptuk magunkat, és mentünk mi is. Egy három fős brigádot hagyott itt nekünk a főnök, ő saját kezűleg itt nem szerel.

Végigmentünk a helyiségeken, felrajzolták a falra a kapcsolók, konnektorok helyét. Pár apróságon változtattunk is, én pedig leszedettem a tervről négy olyan lámpát, aminek semmi funkciója nem lett volna, csak Ágicza tette be valami ismeretlen okból. Pedig mióta magyarázom neki, hogy öncélúan semmit ne tervezzünk be, és lám mégis...

A villanyászok elkezdték bemarni a falba a csöveket, kifúrták a dobozok helyét, majd betették és begipszelték a szerelődobozokat. Mi közben a tóparton üldögéltünk, Ágicza az elektromos rajzokat tisztázta le nekik még egyszer, nehogy félreértés legyen. Én egy békát figyeltem elmélyülten, és éppen akkor sikerült lefotóznom, amikor megpróbált elkapni egy kis lepkét:

Örömmel láttam, hogy olyan helyeken, ahol csak egy sor Ytongot kellett lerakni, terhelés nélkül, ott felhasználták az összes 10-20 centi széles maradék vágott elemet, amit egyébként csak kidobtunk volna. A födémgerendákra rátettek néhány pallót, és így már majdnem olyan fent mászkálni, mintha készen lenne. Elnézve dél felé, látom a szomszéd gerendaházat, bizony ez lehagy minket: pár hete kezdték el építeni, de már a födémnél tartanak... Kelet felé a domboldalt látni, északra az almafákat és a patakvölgyet (csak nehogy elé építsenek egy házat!). A nyugati oldalon a kertünkre és a tóra látunk rá, valahogy így:

Van egy cég, akik pont két hónapja nem fizették ki egy számlánkat. Tegnap este feltettem a körkérdést a Mensa informácós listáján, mit lehet velük tenni. Kiderült, hogy fizetésképtelenség esetén felszámolási eljárás indítható ellenük, de valamiért ezt nem szokták megvárni, inkább fizetnek... Még csak elhatároztam magamban, hogy én is így teszek, de azért utolsó esélyként délelőtt még felhívtam őket. Érezhették a hangomban az eltökéltséget, mert hamarosan visszahívtak, és megtudtam, hogy éppen tegnap utalták át a pénzt (azaz nyilván abban a percben, csak ugye meg kellett őrizni az arcukat...). Nem is tudom, fogunk-e még egyáltalán cégeknek tervezni, a magánépíttetők sokkal rokonszenvesebbek, és főképp tisztességesebbek.

Egész éjjel szaniterek adatai után vadásztam a cég különféle nyelvű weboldalain, de egyszerűen sehol sem lehet megtudni, milyen magasra kell tenni pl. a bidé gépészeti csatlakozásait. Nem tudom, mint mondok majd holnap a vízszerelőnknek... Ágicza is csak most döntötte el, milyen csaptelep kell neki a konyhába. Mondanom sem kell, hogy valami egyedi, félig a falba épített csoda lesz, amiről szintén nem tudunk semmit. Talán még az marad, hogy reggel felhívjuk a gyár képviseletét és kérünk faxon valami beszerelési rajzot.

Megnéztem a számítógéppel, hogy mennyire árnyékolná a teraszt a tegnap szóba került akciós napellenző. Sajnos, kicsit nagyobbra lenne szükség, úgyhogy valószínűleg ezt kihagyjuk.

Este sötétedés után még kimentünk a telekre, hogy egy vakuval megmodellezzem, mennyire világítják majd be a spotlámpák az alsó szintet. Éppen beállítottam az állványt, a fényképezőgépet, amikor elkezdett szakadni az eső... :-(

Építési napló, 2004. 07. 01., csütörtök #

25 fok, napos idő. Térdfal koszorújának vasszerelése, horonymarás a földszinti elektromos vezetékeknek, vízakna gödör igazítása, földkiemelés.