| ZeBlog archívum, 2004. szeptember | |||||||||||||||
|
Na, ez már sokkal vidámabb nap volt! Hosszú hetek óta most először aludtam ki magam rendesen, reggel pedig már ott csiripelt a telefonomon az átutalásról értesítő SMS. Ahogy szálltunk be a kocsiba, a szomszéd néni szólt, hogy odatelefonáltak neki a boltból, és azt üzenik: megérkezett a piskótánk. Ezért szeretünk ilyen kis faluban élni! Aztán felhívtak a szobi OTP-ből, hogy megvizsgálták a hiteligényemet, és - tekintettel a számlámon tapasztalható jelentős pénzmozgásokra (pl. lakás eladása) - akár kétszer annyit is szívesen adnak nekem, méghozzá adóstárs nélkül. És Ágicza tőlem függetlenül is felvehet még egy kisebb összeget. Sokat szidják az OTP ügyintézését, de ezt a hetet végiggondolva, bizony ők voltak a legrugalmasabbak. És nem kellett APEH-tól kezdve a cégbíróságig mászkálnunk, hanem fél óra alatt leadtuk az igénylést, és ma már itt a pénz a számlámon! A telken is élet van végre, újra felvették a munkát, készítették elő a betonozást. Visszavittem a tüzépre pár zsák megmaradt falazóhabarcsot és előfalazólapot. Sajnos, a fagerendák hétfői szállításától nem menekülünk meg, pedig jó lett volna, ha nem nekünk kell őket kerülgetni még pár hétig itt a ház körül. Közben kis polisztirol csíkokat vágtak le és berakták a déli teraszajtó alá a külső oldalra. Még szerencse, hogy ott voltam, mert amikor megnéztem az ajtó működését, félúton kicsit szorulni látszott, és bezáráskor látszott, hogy nem tökéletes a párhuzam a függőleges élénél. Mint pár hete, mikor kirúgta valaki az egyik ékelést, és megsüllyedt a sín közepe. Konzultáltam a gyártókkal is, de elég világos volt a helyzet: túl nagyra vágták a polisztirolt, a kelleténél jobban szorult a helyén, és ez emelte meg az ajtót. Ehhez képest került relatíve lejjebb a középső rész, azért egyeztek a tünetek. Ahogy kiszedtem őket, egyből megint ment rendesen. Ezután levágtak belőlük, és beszorítás helyett külső megtámasztással érték el, hogy az ajtó alá betömörített beton ne nyomja ki őket oldalra. Úgy láttam, boldogulnak nélkülem is, a nap további részét inkább a pénzügyeknek szenteltem. A vízlágyítósok árajánlatai között könnyű volt dönteni. Azé a cégé (CWG) volt a kedvezőbb, amelyik nekem eleve rokonszenvesebb volt. És ráadásul úgy is olcsóbbak voltak, hogy csak a megrendelésem elküldése után derült ki: a faxon megadott árakból jön még le az ajánlat elején említett 10%-os kedvezmény! Erről a 10%-ról tehát teljes mértékben elmondható, hogy nem segítette, hanem utólag jutalmazta a helyes döntést, legalább is a mi esetünkben :-) Csak azt akarták kissé nehezen megérteni, hogy nem kell elfaxolniuk a számlát, a faxom szenvedjen a rádiótelefonos-számítógépes fogadással, írják meg egy e-mailben a számlaszámukat és az összeget, aztán átutalom úgy is, csak nem lépnek le a pénzemmel. Nem tudom, miféle bizalmatlan ügyfelekhez lehetnek szokva, hogy ennyire aggodalmaskodtak. A szaniterekre (WC, bidé, piszoár) is megkaptuk az ajánlatokat. Egyértelműen a Royal-Impex volt a legkedvezőbb, kivéve a WC-ülőkét, amit viszont mindenki másnál drágábban mértek. Most azon tűnődöm, érdemes-e 2800 forint különbség miatt elmenni még egy helyre, vagy meg kell venni egyben az egészet és inkább pihenni egy órával többet... Beszéltem a kandallót illetve a bojlert és törülközőszárítót forgalmazó cégekkel, nem örülnének-e egy előre fizetett átutalásnak, hogy ne kelljen készpénzfelvétellel bajlódnom. Csak gondot jelentene nekik, de legalább az egyik a végén ki bírta nyögni, hogy viszont náluk lehet fizetni kártyával is. Egyébként igazuk van, az átutalás lassú, macerás és bizonytalan dolog, sokkal jobb a jó öreg készpénz. Vittünk ki burkolási tervet, és ki is raktunk pár lapot a nappali padlójára mintának, de ma nem jutottak el a burkolásig. Mikor este kinéztünk még egyszer, akkor láttam, hogy a tolóajtó alábetonozása készült csak el, és kikenték a fürdőszoba falán a fugákat. A déli tolóajtó viszont kicsit szorul. Nem annyira, mint délelőtt, és be is lehet csukni rendesen, de egy kicsit surrog és nehezebben jár, miután kétharmadáig kinyitottam. Remélem, ez idővel elmúlik, bár annyira nem zavaró. Úgyis a nyugati ajtót fogjuk rendszeresen használni, az viszont tökéletesen gördül. Néztük a tavat is, és a víznek mégis csak használt a búzaszalma áztatása, meglepően mélyre le lehet látni. 
Nyafika is szárnyakat kapott a mai sikerszériánktól, hazaérve látjuk ám, hogy fogott nekünk egy cinegét. Ez az első alkalom, hogy valamelyik macskánk képes volt elkapni egy madarat. Volt ugyan már pár egér, de az mégis csak alapvetően két dimenzióban üldözendő lény, a madár azonban erősen térbeli feladvány. Szegény cinke már régen elpusztult, de Nyafi még mindig bőszen pofozta és cincálta a lábtörlőn (mert minden zsákmányát odahozza az ajtó elé, nehogy lemaradjunk valamiről). Este átnéztem a költségvetésünket, és persze sokkal barátibb a kép, nem lesz gond semmit megvenni időben. Ha megkapjuk ezt a plusz hitelt is, minden meglehet még idén, ami csak a házba kell. De ha nem, akkor sem fog sok hiányozni hozzá. Csak olyasmiket nem veszünk most meg, amik sokba kerülnek, viszont olcsón pótolhatók átmeneti jelleggel, mert azért nem akarom azt sem, hogy most hirtelen elköltünk több milliót, és ugyanott leszünk, mint egy hete, a fizetésképtelenség határán. Azt hiszem, a konyhabútort okosabb lesz későbbre hagyni, mert az túl nagy falat lenne így egyszerre. Helyette összerakok én egy ideiglenes konyhát, viszont már a végleges főzőlapot és mosogatógépet vesszük meg bele, arra most futja is. És még marad egy kis pénzünk a tavaszi növénytelepítésre is. Ágiczának a titkos vágyát kitalálva jegyeztem meg este, hogy talán akkor nem kellene tavaszig várni a hátsó kertbe szánt 5-6 előnevelt fával, legyenek meg most, mert azt a fél év növekedést csak jóval drágább fák megvásárlásával lehetne utólag pótolni. Az előkertet úgyis csak tavasszal tudjuk megcsinálni, de legalább hátul legyen valami kert forma. Ágicza repesett a boldogságtól, és csivitelt a még beszerzendő növényekről, még jó, hogy nem lett Nyafika, a vérengző fenevad zsákmánya! Azt persze sejtettem, hogy örülni fog ennek a felvetésemnek, de azt már én sem gondoltam volna, hogy utána egész este fák után nyomoz az interneten, árlistákat böngész és holnap reggel be kell utaznunk Budapestre, megvenni őket! A szállítást persze nem szívesen vállalom a kis utánfutónkkal, elvégre 3-4 méteres, lombkoronás fákról van szó, nem facsemetékről, de a múltkori fuvaros a hosszú platós, megfontolt járású IFÁ-jával tökéletes lenne erre a feladatra is. Asszem, történt pár dolog ezen a napon. Na, megyek aludni... |
|||||||||||||||
|
20 fok, napos idő. Teraszajtók alatti betonkiöntés elkészítése, fürdőszoba falak előkészítése a burkoláshoz. 
|
|||||||||||||||
|
Mostanában csak betont locsolni járok ki a telekre, semmi más nem történik arrafelé. Már mindjárt október van, és még ma sem kezdték el a burkolást... Ágicza néha szemrehányóan megjegyzi, hogy még mennyi idő, amíg költözhetünk. Mindig mondom neki, hogy a kivitelezőnknek siránkozzon, nem én tehetek róla. De nem volt időnk ezen szomorkodni. Először Szobra mentünk át, leadtuk az OTP-nél a hiteligényléseinket. A számítógépes hálózat gyengélkedett, ezért végül is írásban adtuk le, és átfaxolták a központba, pár napon belül ígértek választ. Utána Nagymarosra mentünk, szerencsét próbálni a takarékszövetkezetnél. Az eredmény lesújtó, kezesek seregét igényelték volna, meg mindenféle adóügyi igazolásokat, pénzügyi mérleget a cégtől, stb. Jelzáloghitelt pedig szántóra nem adnak. El is ballagtunk onnan búsan. Átgondoltam az elhalasztott vásárlásainkat, mit lenne érdemes most mégis megvenni, hogy újra van miből gazdálkodnunk. Három dolog jutott az eszembe: a kikövezett út a házig, a fürdőszobai szaniterek és a vízlágyító berendezés. A szanitereinkre kértem árajánlatot négy kereskedőtől, az utat majd megbeszélem a markolósokkal, a vízlágyítóra pedig újra kértünk aktuális árajánlatot a több hónappal ezelőtt megkérdezett két cégtől. Tizenegyre már Vácra kellett mennem, a Renault szervizbe. A múltkor ugyanis Ágicza hiába mondta nekik, hogy az első ajtó alatt is behorpadt valami fémalkatrész, nem mentek ki vele megnézni, aztán a másik oldalt nézték meg, és így persze nem találták meg. Most kikalapálták, de jó két órán át tartott a dolog, közben mindent elintéztem a városban, amit csak lehetett. Néhány kisebb bevásárlás mellett benéztem az ELMŰ-höz is, bejelentettem volna a villanyóra-állásunkat, mégis már kétszáz kWh összegyűlt, esetleg kifizetném (nem, mintha annyira keresném a kiadásokat, de esetleg egy hitelfelvételhez kellhet befizetett közüzemi számla is). De lelkesedésemet hamar lehűtötték, csak év végén számolnak majd el, addig fizessen a havi részleteket. Az nem lesz nehéz, mert tavaly tavasszal 0 kWh havi fogyasztást jeleztem előre, hiszen nem volt fogyasztó a telken. Aztán, mivel ott mentem el mellette, betértem a Raiffeisen Bankhoz is. Személyi kölcsönként csak jelképes összeget adtak volna, és a jelzálog sem működött, mert ugye nem lakóingatlan, hanem szántó. Csak poénból megjegyeztem, hogy akkor talán valami mezőgazdasági támogatást lehetne-e... De komolyan vették, kihívtak nekem egy specialistát. Kiderült, hogy nem is lehetetlen a dolog. Persze, nem szőlőtelepítési támogatást adnának, de a cégünk felvehetne vállalkozási hitelt, amihez már lehetne fedezet a termőföldünk. Csak egy a gond, hogy legalább egy hónap, mire pénzt látnánk belőle, szóval csak hosszú távú megoldásként lehet érdekes. Elhatároztam, hogy több bankkal nem tárgyalok, sok újat nem nagyon hallhatok már. Az öcsém segítsége véglegesen elhárítja a fejünk felől a negatív kassza kínos állapotának rémét, és megkímél pár hónap nomád élettől. Így már egész igényesen befejezhetjük a házat. És ha valamennyit ad az OTP, annak is meglesz még a helye könnyedén, de aztán annyi, más bankra nincs már szükség. És legalább nem kerül jelzálog a házunkra! Az M3-környéki barkácsáruházakban hosszas tervezgetések után vettem pár toldó- és elosztóelemet, valamint száz méter locsolócsövet. Ezekből összeállítottunk egy félautomata öntözőrendszert a kertben: egy-egy ág táplálja a két kerítés mellett húzódó sövény csepegtető öntözését, a harmadik a két esőztetőt, a negyedik pedig megmaradt az építési munkákhoz ill. kézi locsoláshoz. Még meg kell szoknom, hogy nem keresztbe fordítva vannak elzárva a kis csapok, hanem 180 fokkal kell elfordítani, hogy csak közelről lássam, melyik van megnyitva :-( De a rendszer működik, és nagy meglepetésemre akkora a nyomás (vagy arányaiban olyan kevés víz megy a csepegtetők felé), hogy mindkét esőztető egyszerre is teljes sugárban locsol. Ez azt jelenti, hogy nem kell többet órák hosszat locsolnunk a kertet, de még csak átdugdosni sem a tömlőt a csepegtetők között. Elég megkérni a munkásainkat, hogy reggelente nyissák meg a csapot, 2-3 óra múlva pedig zárják el. A többi pedig megy magától! Persze, ezek a locsolócsövek a föld felett mennek, de arra fél-egy évre ez is megteszi. 
|
|||||||||||||||
|
20 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Központi szabályozás ide vagy oda, mint örök optimista, ellátogattam a szobi OTP-be is, hátha talán itt vidéken nem eszik olyan forrón a kását. A fiókban szimultán problémamegoldást végeztek, igen profin. Amíg a pultnál álló mondjuk éppen egy űrlapot töltött ki, sorra kérdezték a sorban ülőket, ki mit szeretne. Ennek adtak egy papírt addig is, a másiknak gyorsan átvették a csekkjét, stb. - roppant hatékonyan ment a dolog. Én már rutinosan rögtön azzal kezdtem, hogy gond-e, ha saját tulajdonú cégnél vagyok alkalmazott. Nekik mindegy, a lényeg, hogy legyen munkám és fizetésem. Végre valami normális hozzáállás! Adott két kitöltendő munkáltatói igazolást, és holnapra várnak minket, mert akkor lesz csak bent aláíró a hitelhez. A hitelbírálatot fél órán belül ígérték, amennyiben éppen működik a számítógépes hálózatuk. Nagymaroson kifizettem a cementet. A fát már most ki akarták szállítani, de próbáltam őket még visszatartani egy időre. Igaz, hogy mostani szállítási határidővel rendeltem meg, de akkor még senki sem számolt azzal, hogy két héttel eltolódik a munkakezdés is. Hol van még az a kőfal, amire ezek a gerendák kerülnek majdan? Ha már ott voltam, vettem egy nagy hasítófejszét. Próbaképpen szétütöttem az új szerzeményemmel pár nagyobb hasábot, öröm volt nézni, úgy hasította a keményfát. Az ember, aki felvágta a fánkat, megígérte, hogy szerez nekem valami komolyabb tuskót a favágáshoz, aztán lassan nekiállok ennek is. Csak még azt nem tudom, hol fogom felhalmozni a felvágott fát, ha még most rakják a kőfalat az északi oldalon. Felhívott a kivitelezőnk, hogy mégsem tudnak jönni holnap, csak csütörtökön, mert még mindig nem végeztek a másik munkájukkal :-( Ma csak Ágicza dolgozott a telken, elszórt még két kiló fűmagot azokon a részeken, ahol nem nőtt elég fű. Így talán egyenletesebb lesz a pázsit. A színe már nagyon szép, élénk zöld, csak néhol kicsit foltos. Beugrottam a boltba is, és félretetettem velük két tekercset abból a piskótatekercsből, amit csak ritkán lehet kapni, pedig nagyon finom egy kis baracklekvárral megkenve, ezt mostanában a tortafélék helyett eszem. Találkoztam Márti nénivel is, és kivittem a telekre, megmutattam neki a készülő házunkat. Ő mesélte, hogy van valami takarékszövetkezet Nagymaroson, ahol fejenként 4-500 ezernyi hitelt szerinte kaphatnánk. És még azt is mondta - ami nagyon jólesett - hogy ha nem lenne már másnak a kezese, szívesen vállalna értünk kezességet. Pihenésképpen rendbe raktam néhány famodellt a számítógépemen, és készítettem ezek alapján egy paraméterezhető csodafát is, ahol mindenféle opció állítható, és ezeknek megfelelően lehet belőle bármi, a fenyőtől a körtefáig. De nem ez a nap fő eseménye (bár nem semmi egy ilyen modellt jól működőre elkészíteni), hanem hogy az este jelentős pénzügyi javulást hozott az életünkben. Ugyanis éjjel felhívott a kisebbik öcsém, hogy nála éppen akad most egy kis zseton, ne utalja-e át? Emlékeztettem rá, hogy még a tavalyi kölcsönt sem adtuk vissza neki - de szerinte most nekünk jobban kell, és ráér a többi pénz is. Nem kellett kétszer mondania, a bizonytalan bankok helyett nem ártana egy biztos kölcsön. Úgyhogy lesz lépcső és konyhabútor is a házunkban! Azért megnézem, hátha adnak valami hitelt az OTP-nél is, mert azért kell még egy-két dolog, akkor már legyen teljesen készen... |
|||||||||||||||
|
15 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Még reggel is a renderelések mentek, alig tudtunk időre elkészülni. Csak átrohantunk Pesten, a nagymarosi tüzépet menet közben hívtam fel, hogy csak holnap mennék kifizetni a számlánkat. Nagy sietve kitöltöttem a netről letöltött munkáltatói igazolásokat. Közben a számítógép az utolsó képeket készítette, és a telefon is megcsörrent. A követ szállító emberünk hívott, hogy jönne hamarosan a kővel. De lenne itt valami, a fuvarosok árakat emeltek, és ő nem gondolta, hogy a kisebb kocsi fajlagosan drága, szóval emelne az áron. Úgy látszik, az ősz a szószegés szezonja? Hamar elmondtam neki, hogy ha jól emlékszem, együtt beszéltük meg a mennyiséget, a kocsi méretét és az árat. Ezért csak a megbeszélt összeget fizetem ki, és azt is csak két hét múlva, mert nekem is tartoznak és nem tudom, mikor kapom meg azt a pénzt. E mellé plasztikusan elképzeltem magamban, hogy leborítják a követ a telken és én nem fizetek egy fillérrel sem többet, mint amit megbeszéltünk. Nem tudom, a szavaim vagy a gondolataim ereje hatott-e jobban, de gyorsan azt mondta, hogy úgyis szeretne pár építésszel gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni a jövőben, lenyeli ő az áremelkedést, és leszállítja a megbeszélt áron. Mondtam neki, hogy ráér, amíg fizetni tudok, de neki már nagyon útban van. Ezért hamarosan hozza, a pénzre pedig tud várni, igazán nem gond. Nagyon régen nem jártunk már a Belvárosban, utoljára görkorcsolyával voltunk errefelé. Az MKB-nál egy kedves hölggyel beszélgettünk, aki szerint minden rendben is lenne, csak mivel a saját cégünknél vagyunk alkalmazottak, plusz APEH-igazolásokat is be kellene szereznünk. Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha is hallottam... Amikor bárkit bármikor kirúghatnak az állásából, szerintem épp, hogy stabilabb egzisztenciát jelent olyan alkalmazottnak lenni, akinek biztosan nem fog felmondani a cégvezetője. És ha mégis, még mindig van egy cég a tulajdonában. Ami azt illeti, aki munkaviszony mellett vállalkozik is, annak inkább csak könnyebben kellene adniuk, nem mindenféle papírokat követelni tőle. Meg persze elé tenni egy olyan kérdőívet, amiben csupa indiszkrét kérdés áll. De legalább adnának valamennyi hitelt, forintban 900 ezer körül, euró alappal pedig 1,1 milliót. Nincs sok kedvünk az adóhivatalnál sorban állni, túl sok volt a kérdés is, úgyhogy inkább megnézek más lehetőségeket. A jelzálog alapú hitel itt esélytelen, mert csak lakóingatlant fogadnak el. Ha már arra jártunk, benéztünk az OTP-hez is. Itt rögtön visszamentünk vagy tíz évet az időben, egy unott képű kiscsajnak szemmel láthatóan csak terhére voltunk ezzel az egész hitelesdivel. Hamar kiderült, hogy saját cég esetén egy-egy adóstárs kellene még (ugyan honnan?). Persze, a reklámjuk ezzel nem dicsekszik, a brosúrák szerint úgy dobják az ember után a hitelt... Eddig az egyetlen értelmes hitelezőnek az autóvásárlást finanszírozó bankokat találtam, azok tényleg adnak, mert adni akarnak. Két hosszú tárgyalás után hazagurultunk, és már csak itthon vettem észre, hogy nem töltöttem fel a weboldalunk frissítését... |
|||||||||||||||
|
16 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Viszonylag eseménytelen nap volt, a saját kis házunk 3D képeinek renderelését befejeztem, és újra mások házával folytattam a ténykedésemet. Ágicza rendbe rakta egy lakás vázlattervét, és éjjel már ismét rendereléseket állítottam be és menedzseltem a két számítógépen... A telekre csak betont locsolni néztünk ki, a helyzet ugyanaz, mint tegnap, szomorú tétlenség. A weboldalunk frissítését holnap az irodából fogom feltölteni, estére jó eséllyel kint lesznek a weben a házikónk látványtervei. |
|||||||||||||||
|
19 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
A hidegre való tekintettel begyújtottuk a kisházban két konvektort. Ágicza pedig átrendezte a nappalit, hogy a fotel és egy olvasólámpa éppen a fűtőtest elé kerüljön. Hogy demonstrálja e belsőépítészeti konstrukció előnyeit, le is ült olvasgatni. A szürke macskák rögtön mind odabújtak mellé. Fáznak a kis drágaságok, éjjel is mind a négy ott alszik mellettünk, nem mennek túl messze az ágytól. Az udvarra persze még most is kijárnak, de nem órákat maradnak kint, csak 10-15 percet, aztán már jönnek be megint. Csak Nyafika vadászik kint továbbra is a régi lelkesedéssel. Aztán persze jön be ő is, és hatalmas dorombolással fonja a nyakam köré átnedvesedett-átfagyott kis tappancsait. 
Délután kinéztünk a telekre is, meglocsolni a betont. A kivitelezőnktől pedig megkérdeztük, mikor jönnek végre folytatni nálunk a munkát. Most a szerda a valószínűsíthető időpont. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, nagyon bele kell húzniuk a kőfalba, ha még idén készen szeretnének lenni vele. Most néztem utána a ZeBlogban, másodikán volt szó két hét múlva kezdésről! Ágicza persze rögtön sötét jövőt festett le elém, miszerint csak tavasszal lesz készen a kőfal a házon. Próbáltam megnyugtatni, hogy a fal munkadíját nem egészen négyzetméter-arányosan tervezem kifizetni, hanem a vége felé kapnak többet. Éppen azért, hogy legyen kellő motivációjuk a befejezéshez. Most ugyanis hiába raktak fel viszonylag sok felületet, még a földön állva falaznak, ez a legkönnyebb része. Aztán már állványról kell dolgozni, és egyre magasabban. A telken nem maradtunk kint sokáig, nagy a sár mindenütt, és nem túl szívderítő látvány a kihalt építési terület. Jobb lenne már megint egy kis munkazaj, és még a betonkeverő állandó zúgása sem zavarna. Készítettem pár éjszakai képet is a házról, és megcsináltam a babaház nézeteket is. Nem, mintha olyan bonyolult lenne az alaprajzunk, de rajzok helyett már régóta felülnézeti képeket szoktam készíteni, lekapott tetővel. Persze, most már könnyű modellezgetni, hogy majdnem mindenről tudom, hogy fog megépülni :-) Ennél már csak az lett volna durvább, ha lefotózom a cserepet a tetőn és a kőfalat, és pontosan azt teszem fel textúrának, ami a valóságban is megépült. Ágicza ezt szerette volna, de szerintem semmi értelme fáradságos munkával megcsinálni azt a fotót, amit pár év múlva csak kisétálok a ház elé és elkészítek egyetlen mozdulattal. Este leültünk Ágiczával és átnéztük a házunk kerámia burkolatait. Pár napja megszámoltam, és nagy megkönnyebbülésünkre mindent meghoztak hiánytalanul. Töréskár se nagyon van, egyetlen repedt lapot láttam pakolás közben, láthatóan vigyázott a fuvaros. Ezért jó különben egy ősöreg IFA: ezek a modern, sok lóerős teherautók csak felelőtlen száguldozásra csábítják a sofőröket. Ami persze nem baj, amíg sódert meg zúzottkövet szállítanak, de a kerámia helyett a mozaik szomorú alternatíva lett volna... Szóval, a fürdőszobában megterveztem pontosan, milyen kiosztásban lesz a kerámia a falon és kiderült, hogy ha nem törnek lapokat feleslegesen (és a kőműveseink nem törnek), akkor a maradékból készíthetünk az ideiglenes konyhabútor mögé egy ideiglenes falburkolatot, amit vagy még mindig leszedhetünk egy év múlva, ha megtaláljuk az Igazit. A fürdőszobában pedig jut csempe a mosdó mögötti falszakaszra is. Ez szintén csak az átmeneti időben érdekes, mert Ágicza olyan, szekrénnyel egybeépített mosdót szeretne, ami teljesen takarja a falat, nem kellene mögötte burkolni. |
|||||||||||||||
|
16 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
A villanyszerelők még szerdán végeztek a vezetékezéssel. Délután be kellett mennem Pestre, felmérni egy lakást, de előtte még kinéztem a telekre. A motorfűrészes ember ténykedett ott éppen, a méteres fát vágta fel négy darabba, hogy fel tudjuk majd hasogatni. 
Nagy élmény volt úgy autózni Cliókával, hogy tolatva is leparkolhattam, nem kellett rejtegetnem az orrát. Menet közben is egész más élmény volt, hiszen nem kellett arra figyelnem, elkezd-e 110 felett vibrálni az egyetlen megmaradt műanyag alkatrész. Ez csak félig esett le, ezért egy gumipókkal rögzítve mentünk vele pár ezer kilométert az elmúlt hónapban. Éjjel folytattam a házunk képeinek készítését, már egész jól áll a dolog. Íme, egy újabb kép ízelítőül, aztán majd kirakom az összeset a weboldalunkra. 
|
|||||||||||||||
|
14 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Egész nap szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Ehhez képest elég nevetséges látvány lehetett, amint nekiálltam locsolni a hátsó terasz betonját... Pedig szükség volt rá, a ház melletti másfél méteres sáv ugyanis csontszáraz volt. Ezt a részt felülről nem érte víz a kilógó tetőtér miatt, és a megfelelő lejtés miatt az esőbe nyúló részről sem folyhatott vissza a víz. A kertnek viszont nagyon jót tesz ez az eső, szerintem pár nap múlva látványosan tömöttebb lesz a gyep. A tavat viszont teljesen felesleges volt az elmúlt napokban feltöltenem, annyi víz esett most bele: 
Viszont kiderült, hogy mindenképpen meg kell csináltatnunk még az ősszel legalább valami átmeneti kocsibehajtót. Most csak a telek elé kanyarodtam be, nem mentem beljebb, de így is alig tudtam visszatolatni az útra a sárban. Arról nem is beszélve, hogy a gumicsizmámról fél kiló sár hullott Clióka frissen kitakarított gumiszőnyegére... Beszéltem azzal az MKB-s ügyintéző hölggyel, akinek a számát még korábban adta meg egy ott dolgozó ismerősöm. A főbb paramétereket végignézve szinte biztos, hogy kaphatunk egy kis személyi kölcsönt, a továbbiakat már személyesen beszéljük meg, hétfő délutánra kaptunk időpontot. Ha minden jól megy, kicsivel egy millió felett is adhatnak, ami bizony éppen jókor jönne most. Az év végéig szóló ki- és befizetési ütemezésünk még mindig elég siralmas, néhol negatívba hajló egyenlegű, bár a vége pozitív. Ez a kölcsön segít majd elkerülni azokat a nehéz napokat, amikor 2-300 ezret kellene betennünk a fiókba ahhoz, hogy az üres legyen :-) Egész nap a házunk képeit rendereltem, és a szokásos képeken kívül - ha már Ágicza olyan lelkesen megmodellezte a kertet - készítettem egy felülnézetet a teljes telkünk tervezett állapotáról is. A képen a telektől jobbra az út van, azon túl a nemzeti park. Lent a szomszédunk háza illetve a falu, fent üres telkek és utánuk a Börzsöny, balra a patak és néhány erdős telek a túloldalon. A mi telkünkön a ház előtti részen egy sziklakert lesz, és egy kis pihenő a fák alatt a kocsibehajtó másik oldalán. A ház mögött a tó és az aktívan használt kert rész, az ösvény mellett pergolával védett pihenőhellyel, hátrébb cserjék és fák. A patak által körbecsörgedezett kis félszigeten pedig valami oldalról nyitott kis pihenőt építünk majd egyszer: 
|
|||||||||||||||
|
13 fok, esős idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Hajnalban a villanyszerelők ébresztettek, mert ugye senki nem volt kint a telken, és nem tudtak bejutni. Odaadtam nekik a kulcsot, és mentem volna vissza aludni, amikor jött a ystatikusunk, műszaki vezetői szemlére. Ki is vitt minket, bár már előkészítettük a görkorcsolyáinkat, hogy majd azzal megyünk ki. Jelentős hibát most sem talált, legfeljebb hogy a megbeszéltnél kicsit képlékenyebbre csinálták a terasz betonját (ő valamiből így utólag is látta ezt). Megnéztük a térdfal felfalazását is, ahol a tető mozgása két helyen is elrepesztette a vékonyabb falat, de nincs komoly gond. Meglocsoltuk a kertet, és ha már a kezemben volt a profi locsoló, adtam a betonnak is. A kertben közben szebbnél szebb virágok nyílnak, és van egy narancssárga rózsánk is: 
Megint gyalog mentünk haza, és éppen nekiálltam volna a házikónk 3D képeinek, mikor hívtak a szervizből, hogy elkészült az autónk. Fel is ültem a vonatra, és rövid utazás után, Vác alsó táján döbbentem nagyot: ezek az anyaszomorítók gyorsvonatot csináltak belőle, és a következő megálló a Nyugati lesz. Már nyúltam volna a vészfékért, de amíg mindezt elmesélte a kalauz, annyi idő eltelt, hogy már túl sok lett volna visszagyalogolni a földeken át. Visszaültem hát, sorsomba beletörődve, de nem kommentár nélkül hagyva ezt az egész rohadt menetrendi reformot. Pár perces budapesti látogatás után tehát visszaszálltam ugyanarra a vonatra. Vác alsón persze most sem állt meg, de a nagy pályaudvartól sem kellett túl sokat gyalogolnom. A szervizbe még időben odaszóltam telefonon, és ezt jól is tettem, mert a pénztár negyed órával korábban már bezárt volna, de most a kedvemért nyitva tartottak és megvártak. Clióka orra szebben csillog, mint új korában, és le is mosták (ezért nem szoktam én mosni: amikor behorpasztunk rajta valamit, úgyis mindig lemossák javítás után :-). Viszont belülről is kipucolták, visszavonhatatlanul eltávolítva az utóbbi egy hónapunk hűséges útitársát, a bal első ablak sarkában hálóját szövögető kis pókot. Egyedül utaztam hát vissza Zebegénybe. Az úton is csepergett már az eső, de aztán rá is kezdett rendesen, úgyhogy a ma esti kert- és betonlocsolást megúsztuk. Este végre tényleg elkezdtem beállítani a rendereléshez a házunk látványterveit. Még nem végeztem vele, de már alakul: 
|
|||||||||||||||
|
22 fok, napos idő, délután esővel. Elektromos hálózat vezetékezése. Műszaki vezetői bejegyzés: A tetőfedés részben elkészült, csak az oldalfalon készülő kőburkolat fölé nyúló részeken hiányzik. A tetőtéren belül a térdfal tetején készült válaszfal két helyen bemozdult. A repedéseket valamilyen ragasztóval kiinjektálva az elszabadult részek stabilizálhatók. A tegnap elkészült teraszt dilatáció helyett dupla hegesztett háló vasalattal építették. 
|
|||||||||||||||
|
Nyolckor a kivitelezőnk értünk jött, és - el sem hiszem - Ágicza is elkészült időben! Feltakarították a nyugati teraszt, és előkészítették a tolóajtó alábetonozását. A külső oldalra a maradék polisztirol hőszigetelésből vágott csíkokkal kiraktak egy sort, a maradék helyre pedig majd betont öntenek a belső aljzat és a küszöb közötti 3-4 centis résen át. Ez érdekes lesz, de majd megoldják valahogy... Utána halálos precizitással elkészítették a terasz betonjának oldalsó deszka zsaluzatát. Ez azért volt fontos, mert ehhez igazították az egész felületet, vagyis itt kellett a terasz lejtését is beállítani. Ezután már gyorsan ment a dolog, levágták a vashálókat, és el is kezdtek betonozni. Ugyan javasoltam nekik, hogy a felső sík hálóit vágják le az alsókkal egyszerre, inkább betonozás közben ügyködtek vele. Mindegy, végeztek vele még a mai napon, bár nem vártuk már meg, haza kellett ballagnunk. Az esztrichnek pedig bőven hagynak száradási időt... Amint kiderült, nem végeztek még azon a másik helyen, csak ezt a betont jöttek megcsinálni, és talán jövő héten kezdenek burkolni :-( Fel is hívtam szegény vízszerelőnket, hogy ne jöjjön két hét múlva szombaton, mert a burkolás csak kis eséllyel lesz meg a fürdőben. További türelmét kértem a munkadíjjal kapcsolatban is, de nem rajtunk múlik, nekünk is tartoznak. Szerencsére nem annyira sürgős neki. A patakba lógatott szivattyú szűrőjéből jobb híján kivettem a szűrőbetétet. Most csak annyit pluszt nyújt ez a szűrő, mint a benzinkutakon a kis üvegbuborék, ahol figyelemmel kísérhető az átfolyó gázolaj színe és szennyeződésmentessége. Próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy lett egy tartalék szűrőbetétem a házunkat ellátó szűrőhöz. Ezután viszont már újra használhattuk az ukrán szivattyút is, és feltöltöttem vele a tavat - annak jobb is a patakvíz. Én is kifeküdtem a híd helyén átvetett pallóra. Fantasztikus onnan nézni a felhőket, oldalra pillantva pedig - ilyen közel a felszínhez - egészen nagynak látszik a víztükör. 
A boltban valami igen finom piskótatekercset kaptunk. Ágicza megkente nekem baracklekvárral, és én szép csendben beburkoltam az egészet. A boltban láttam azt is, hogy megjelent az új Álomház, és benne egyik munkám. Kis szépséghiba, hogy ezt már leközölte a Családi Ház Ötlettár is. Az Álomházat még akkor e-mailben értesítettem, hogy ezt már ne közöljék le, de ezek szerint hiába. Kíváncsi vagyok, a mi házunkat hol fogják megjelentetni. A terveit talán már most is lehetne, mert most végre lerenderelhetném legalább a külső képeket a házunkról. Egyik legotthonosabb munkánk, és pont ezt nem tettük ki eddig a weboldalunkra! Hetek óta ez volt az első nap, hogy nem kellett semmivel sem azonnal elkészülnöm, hanem leülhettem pihenni is, minden cél nélkül. Megnéztem egy filmet, aztán Ágicza lelkendezését hallva kimentem a ház elé, lefotózni egy újabb szép napnyugtát. Félig fel kellett másznom a villanyoszlopra, hogy átlássak a házak felett, de megérte: 
Ennek kapcsán megismerkedtünk a felettünk lakó szomszédasszonyunkkal is, több hónap ittlét után. Ebből is látható, hogy nem vagyunk azok a kimondott szomszédoló típusok, mindenkinek szép hangosan köszönünk, de ezen túl nem erőltetjük rá magunkat senkire. Meglepődve tapasztaltam, hogy egészen jól megértem, amit angolul mondanak nekem, és ha kissé korlátozott szókinccsel is, de értelmesen tudok rá válaszolni is. Szegény Ágicza szenved csak ilyenkor, mert ő perfekt angol kiejtéssel beszél, engem meg mintha az East-End valamelyik dokkjából szalajtottak volna (hja, aki a Sex Pistolstól és a Clashtől tanulja az angolt...) |
|||||||||||||||
|
24 fok, napos idő. Nyugati terasz aljzatbetonozása, elektromos hálózat vezetékezése. 
|
|||||||||||||||
|
Ágicza bevitte Cliókát a szervizbe, engem pedig hamarosan hívott a fuvaros, hogy meghozta a kerámia burkolatot és a zuhanykabint. Kimentem elé a főtérre, aztán hívtam a kivitelezőnket, hogy akkor lehetne jönni lepakolni, ahogy megbeszéltük. Kiderült, hogy máshol van dolga, és nem tud jönni. De megadta az egyik embere telefonszámát, aki éppen Újvölgyben dolgozott valamit. Érte mentünk a teherautóval, és így hármasban a sofőrrel már le tudtuk rakni a holmit az autóról. Most ott áll a telken a drága holmi, ócska fóliákkal letakarva, talán nem szúr szemet senki rosszarcúnak. A kerámiák nagyon szépek, és ahogy elnéztük őket, a legegyszerűbb szürke 'manhattan' fugázó kell majd hozzá, nincs értelme színes anyagokkal variálni. Én azután még a telken tettem-vettem. Nagy büszkén beindítottam az esőztetőt, és csak amikor kezdett szépen lekókadni a vízsugár, akkor jöttem rá, hogy Ágicza lekapcsolta tegnap este a vízellátás biztosítékát. Ilyenkor szépen kifogy a víz a hidroforból, és a kapcsoló kézi állásával kell újra egy kis nyomást varázsolni a csövekbe, majd le kell mászni az aknába és ott resetelni a vízhiánykapcsolót. De utána már ment szépen a locsolás. Beállítottam a csepegtető locsolócsöveket is. Ez remek találmány, 50 méter csövön 30 centinként kis lukak vannak, amiken át egy fékező mechanizmus labirintusán át folyik ki a víz, az egész cső hosszán végig egyforma sebességgel. Fél-egy óra alatt szépen átáztatja a sövények tövét, és nem kell egy csövet vonszolni végig a kerten: 
Békésen locsolgattam kis kertünkben, mikor felháborodottan telefonált az én kis asszonykám, hogy azonnal menjek haza és vigyek neki kulcsot. Ugyanis én levettem a kulcscsomójáról a kocsi kulcsát, mert azt ott kell majd hagyni a szervizben. És a drága csak azt vitte magával, a maradék kulcscsomót otthon hagyta... Azt hiszem, sürgősen fel kell újítanunk a személyi kölcsön felvételi tárgyalásainkat az arra fogékony bankokkal. Amint megint lesz autónk, átmegyünk Szobra az OTP-be, és beszélek az MKB-vel is. Ez utóbbihoz Budapestre kellene utaznunk, de ez mindegy is: gyalogszerrel Szob is épp olyan messze van. Beszéltem a statikusunkkal, hogy mit lehetne tenni a terasz betonjával, hogy ne zsugorodjon annyira. Az egyik tippem helyes volt (a víz-cement tényező csökkentése), vagyis hogy nem kellene annyira képlékeny betont keverni. A másik pedig a cementmennyiség csökkentése, a túl cementes beton ugyanis jobban zsugorodik. Túl gyenge sem lehet azonban, mert C12 betonminőség felett garantált csak a fagyállóság. Segíthet még a nagyobb szemcseméret, mert a kavicsok nem zsugorodnak, csak az apróbb szemcséjű részek. Végül a vasalás is hasznos, mert nyomófeszültségek keletkezése mellett ugyan, de gátolja a zsugorodást - emiatt a tervezett egy helyett két síkban lesz háló ebben az aljzatban is. Egyébként a zsugorodás egy-másfél év alatt játszódik le, annyit pedig biztosan nem fogunk várni a burkolással :-) Azt hiszem, itt is segíthet, ha jó minőségű, rugalmas ragasztót használunk. Például ugyanazt, mint a belső terekben, csak ott a padlófűtésből eredő többlet igénybevételek miatt volt rá szükség. |
|||||||||||||||
|
22 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
A szivattyú tulajdonképpen már tegnap is működött, csak nem volt nálam csavarkulcs a nyomáskapcsoló beállításához. Ma viszont itt volt minden szerszám. A hidroforból kiengedtem egy kis nitrogént, aztán beállítottam a nyomáskacsoló be- és kikapcsolási nyomását. A hajlékony cső nagyon kellett ide, mert a szivattyú bekapcsoláskor akkora erővel fúrja bele magát a kút vizébe, hogy a zsinórok komolyan megnyúlnak tőle. Szinte pontosan egy perc alatt tölti fel a hidrofort, majd kimérem pontosan, mennyi vizet is tölt bele ilyenkor. A tartály névleg 300 literes, de ennek egy része a gáztöltés a gumimembrán másik oldalán. Most már teljesen jól működik a kút, a kerti csap rendes csapként üzemel, és kiválóan működik vele az esőztető berendezés is. A két 50 méteres csepegtető csövet leraktuk a telek két oldalán a sövény mellé, ez is teljesen jó: nem kell végigvonszolni egy locsolótömlőt a kerítés mellett, hanem csak rá kell dugni a kút melletti végére, és végig csordogál a víz a csőből, a teljes hosszán. A patakba lógatott kis szivattyú viszont olyan koszos vizet hoz fel, hogy teljesen eldugítja a szűrőt. Egy-egy visszaöblítés valamit segített, de a jelek szerint túl sok a szennyeződés benne, nem lehet folyamatosan használni. Most még megnézem a pataknál is, nem lehet-e úgy telepíteni a szivattyút, hogy tisztább víz kerüljön bele. Ennyiből jobb lenne egy felszívó rendszerű jószág a patak partján, mert annak csak a csöve lóg bele a vízbe, míg itt az egész szivattyú, és a vibrálásával ő maga kavarja fel állandóan a vizet. Ha nem tudok semmit kitalálni rá, akkor marad így, és csak a tavat töltjük fel vele, illetve simán locsolunk vele tömlővel, trükkös szórófejek és esőztetők nélkül. A többi locsolási feladatra pedig a kutat használjuk. Felhívott a fuvarosunk, holnap reggel megy Ürömre a kerámiákért és a zuhanykabinért, délelőtt már itt lesz vele. Megkértem, hogy telefonáljon időben és vegyen fel a főtéren, mert kocsi nélkül csak lassan érnék ki a telekre. Most már tényleg csak a kőműveseink kellenének, hogy folytassák végre a munkát. Délután megint tárgyaltunk, és már hétfőre is elő van jegyezve egy esti tervegyeztetés. Zebegénybe valahogy mindenki szívesen kiutazik. Ha nem kellene ezt-azt vennünk, szinte be sem kellene utaznunk Budapestre... Viszont, még nem akarom elkiabálni, de talán hétfőn végre bejön néhány késedelmes kifizetésünk, és nem kell tovább visszaélnem például a gépészünk türelmével. Vele egyébként beszéltem még tegnap, két hét múlva jön felszerelni a vizes berendezéseket (feltéve, hogy addigra elkészül a burkolás legalább a fürdőszobában...), onnantól gyakorlatilag lakható lesz a ház. Lehet, hogy lesz egy átmeneti időszak, amikor már ott dolgozunk, de még visszajárunk főzni a Szőnyi utcába. Úgysem fogjuk tudni megállni, amint lehet, legalább a számítógépeket átköltöztetjük, vagyis a nap kétharmadát már ott fogjuk tölteni! |
|||||||||||||||
|
24 fok, borús idő. Vízellátás beüzemelése, nyomáskapcsoló és hidrofor nyomás beállítása. 
|
|||||||||||||||
|
Nagy büszkén kapcsoltam be a szűrt patakvízre kötött esőztetőt, és ment is szépen. De csak egy darabig, mert aztán ahogy tömődött a szűrő elfele, úgy lanyhult a vízsugár is, a végén már alig folyt át rajta. Én szomorúan elnapoltam a probléma megoldását, Ágicza folytatta a locsolást, hagyományos technikával... 
Felraktam a szivattyú KPE-csövére a flexibilis toldást. Próbaképpen beindítottam, de sajnos nem tekertem rá elég brutális nyomatékkal, mert ledobta a csövet a toldásnál. Annyiból viszont jó volt, hogy láttam a vízhiánykapcsoló működését. Ez a kapcsoló eredetileg arra van beépítve, hogy akkor állítsa le a szivattyút, ha már nincs víz a kútban, vagyis ha leesik a nyomás a vízcsőben. De mellékhatásként akkor is lekapcsol, ha a felső oldalon esik le a cső. Ráadásul olyan gyorsan reagált, hogy pár liter víz folyt csak ki az akna padlójára, aztán azonnal leállította a motort. Ezek szerint, ha később bármikor csőtörés következne be, legfeljebb a hidroforban tárolt 100-200 liter víz folyhat ki, ami 5-10 centi magas vízállást jelent, a szivattyú azonban lekapcsol és nem tudja ámokfutóként feltölteni az egész vízaknát. Ez főként azért fontos, hogy ne folyhasson vissza a kútba az akna padlóját felmosó koszos víz (ehhez kb. fél méter magas vízállás kellene). Egész este tárgyaltunk, nagyon jópofa kis házat tervezek megint. Most - egymástól függetlenül, több munkámnál is - éppen azon munkálkodom, hogy mediterrán hangulatú házat tervezzek, de a mediterrán stílus unalomig ismert külső jegyei nélkül. Vagyis csak azt a bizonyos életérzést szeretném belevinni az épületbe, miközben mégsem tervezek tájidegen déltengeri házat. Próbáltam hosszú távú időjárás-előrejelzést találni az interneten, de nem jártam sikerrel. Pedig most nagyon fontos lenne tudnom, hogy egy hónap múlva fog-e fagyni éjszaka vagy nem, kell-e siettetni a beton kötését vagy nem kell aggódni ezen... Ma vitték el azokat az ajtókat, amiknek Ágicza festette meg az üvegét. Íme, az egyik: 
|
|||||||||||||||
|
22 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Beszéltem a kivitelezőnkkel, hogy akkor betonoznak-e a héten, de szerinte keddre marad (és még az sem biztos, valami azt súgja). Nem értem, miért nem tudta beilleszteni a programjába, azt a másik munkát csak egy nappal hátráltatta volna, de nekünk ez most egy hét késedelem a terasz burkolásánál. Az persze már nyilvánvaló, hogy én sem fogok sietni fizetni nekik, de ettől nem lesz meg hamarabb a házunk. Viszont ha csak azért kell majd mindenféle hőszigetelő megoldásokat alkalmaznunk a terasz burkolatánál, mert most nem jöttek időben, akkor annak a költségeit le fogom vonni a munkadíjukból. Innentől talán már nekik is sürgős lesz, nem csak nekem. A villanyszerelők főnökével is beszéltem, kedd környékén jönnek ki megcsinálni a vezetékezést. Ez annyiból lenne sürgős, hogy a pozdorja alatti néhány kábelt mindenképpen el kell helyezniük, mert aztán jön rá a burkolat. Felhívtam a Flintstone-t is, hogy mi van már a fuvarral, miért nem hívtak tegnap. Ahhoz az ellenszenves pasihoz kapcsoltak, aki a fuvarokat intézi, és csak annyit bírt beleszólni, hogy hívjam később. Mondtam, ugyan hívjon már vissza, ha végzett a más fontos dolgával, mire letette azzal, hogy hívjam újra én. 'B+, paraszt' - mondok magamban - már tegnap telefonálnod kellett volna, és még én hívogassalak most? Megoldom máshogy, és még azt sem bánom, ha többe kerül, de ilyen alakok egy fillért se keressenek rajtam. Beszéltem a Mercedes teherautós fuvarosunkkal, de a tíz tonnás kocsit nem éri meg igénybe venni 2-3 tonna szállítására, ahhoz túl drága lenne. Rövid telefonos nyomozás után megtudtam, hogy van egy fuvaros a környéken, akinek megfelelő méretű IFÁ-ja van, de csak a keresztnevét tudták megmondani. Az online telefonkönyvben kicsit keresgéltem, és így is megtaláltam, és beszéltem vele. 20 ezerért megcsinálja a fuvart (nem 22-ért vagy 26-ért), és biztosan jobban fog vigyázni az árura, mint egy ismeretlen. Így hát mikor fél óra múlva újra felhívtam őket, már csak azt beszéltem meg a kereskedő részleggel, hogy mikor és hogyan lehet átvenni az árut, a szállításról lemaradtak. Pest felé menet pedig már találkoztam is a fuvarossal, és átadtam neki a számlák másolatát, amivel át tudja venni a szállítmányt. Ágiczát még előtte kiraktam a telken, és a napot ezután kertészkedéssel illetve anyagbeszerzéssel töltöttük. A kertben kihajtott a fű, a ház előtt állva már összefüggő gyepszőnyegnek látszik, persze közelről egy kicsit még ritkás, de már kezd gyepnek látszani. Vettem szűrőket a locsoláshoz és a ház vízellátásához, és hosszas böngészés után mindenféle egyéb vizes szerelvényeket is, hogy be is tudjam kötni őket a rendszerbe. A patakba merített szivattyú csövébe már be is kötöttem, és érdeklődéssel figyeltem, mennyi apró izé úszkál a vízben. Ezután viszont itt fognak összegyűlni, és nem tömik el az esőztetőt és a locsolófejet, nyugodtan lehet majd locsolni a patak vizével is. 
Hoztam két olyan csövet is, amikkel 50-50 méteren csepegtető öntözést lehet folytatni- Ezeket majd holnap üzemeljük be, és a sövény mellett nem kell többet végigmenni, hanem csak rá kell kötni egy órára a csapra, és a többi megy magától. A cső a földbe is beásható, de úgy is jó, ha csak lefektetjük a földre a cserjék töve mellé. |
|||||||||||||||
|
24 fok, napos idő. Növénytelepítés. 
|
|||||||||||||||
|
Ezt a napot a telken töltöttük. Ágicza reggel locsolt, majd elmentünk Nagymarosra az utánfutóval, és elhoztunk majdnem fél tonnányi anyagot a hidegburkoláshoz. Lerakodtuk, majd mentünk tovább Szobra, a kőbányába. Összeválogattunk 7-8 mázsa szép lapos követ a tó partjára és egyéb kertépítészeti célokra. Mivel ennyit nem bírt el az utánfutó, Cliókát is telepakoltuk az ülések előtt és a csomagtartót is. Ágicza növényeket telepített szorgalmasan, én pedig a vízaknában készítettem el a világítást. Mindent bekötöttem, a vezetékeket kábelcsatornában vezettem el. Este már világított bent a lámpa, lassan egész otthonos lesz ez az akna... Még tegnap Ágicza felkapott egy nagy köteg szalmát útközben a mezőn. Ezt most kötegbe kötötte, és egy kővel súlyosbítva lesüllyesztette a tó fenekére, ez a belőle kioldódó anyagokkal állítólag segít tisztítani a vizet. A tó vize azóta is változó átlátszóságú, de ártani biztos nem árt ez sem, és talán még valóban használ is valamit. Megnéztük a tetőgerincet, egész szabályos lett. És ami a legfontosabb, a fésűs szellőző fésűje lentről gyakorlatilag nem látható, teljesen normális gerincnek néz ki. Az ácsoknak sem kell attól tartaniuk, hogy köznevetség tárgyává válik a munkájuk, én pedig nyugodtabb vagyok, hogy rendben betettünk minden alkatrészt. Azért így is volt, amit feleslegesen vettem meg, pl. a négy lezáró kúpcserepet, amit sajnos nem váltanak vissza a tüzépen, legfeljebb ha valaki ilyen cseréppel fedné a házát, megemlítenek neki minket, mint akciós építőanyag-beszerzési forrást. A szivattyú felfüggesztő fülei hülye módon kiállnak a testhez képest, ezért nem lehetett csak úgy átdugni rajta egy kötelet, mert az a kút falához súrlódna. Ehelyett rozsdamentes drótkötelet hurkoltam át a fülön, és ehhez rögzítettem a műanyag köteleket. Tavasszal majd megint kiemeljük a szivattyút, és addigra talán már lesz pénzünk mindkét kötelet teljes hosszában rozsdamentes acélsodronyra cserélni. Addig meg talán csak nem szakad el mindkét kötél. 
Este, ahogy megbeszéltük, jött a kivitelezőnk egyik embere és a segítségével leengedtük a szivattyút. Ő engedte lefelé, én méterenként kötegeltem, Ágicza a csövet, kábelt és a függesztőzsinórokat adagolta. Nem kis mértékben volt egyhangú ott állni az aknában, irányítani a leengedést és kötegelni, méterenként szólva, hogy 'Állj!', majd 'Mehet!' - már attól tartottam, álmomban is ezek a szavak visszhangoznak majd. De végül lent volt a szivattyú, a két kötelet próbáltuk egyformán megfeszíteni és úgy lezárni, majd elégedetten másztunk ki a villanyfényes aknából a koromsötét éjszakába. A Szőnyi utcában a házunk előtt egy sün próbált meg eliszkolni előlünk az úton, nagy röfögések közepette. Próbáltam felvenni, de nagyon szúrt. Ágicza gyorsan kihozott egy törülközőt, azzal már meg tudtam fogni. Először persze teljesen gombóccá gyűrte magát, de ahogy beszéltem hozzá, szépen kezdett kikandikálni, kidugta a mancsait is - úgy nézett ki, mint egy pólyából kivigyorgó csecsemő. Lefényképeztem, majd feltettük a domboldalba, nehogy elüsse valami autó. 
|
|||||||||||||||
|
23 fok, borús idő. Vízakna világítás kiépítése, szivattyú leengedése a kútba, növénytelepítés. 
|
|||||||||||||||
|
Az ács azzal fogadott reggel, hogy talált egy pár oldalas kis leírást a fésűsű gerincszellőzők dobozában, és hogy teljesen világos és logikus, hogyan kell őket rakni. Most tekintsünk el attól, hogy én is ugyanerről győzködtem már egy hete :-) Végül is úgy tettük fel a kúpcserepeket, hogy nem raktunk rá még egy magasító lécet, hanem a fésűs elemekre fekszenek fel, és csavarozással rögzítették a gerincléchez, de nem túlságosan rászorítva. Ezzel végül is nem lett túl nagy a hézag, és a fésűs műanyag elem rugalmassága biztosítja azt is, hogy nem repednek el a kúpcserepek később sem. Szépen elkezdték rakni a cserepeket, de a végét már nem tudtam megvárni, mentünk be Pestre. Gyorsan elcsattintottam pár képet a tető befejezéséről, majd hazajöttem, az ács pedig utánam, mert végre ráért átnézni az elszámolást. Megmutattam neki, hogy bizony 155 m2 tetőről beszéltünk először, itt a papír - 'az akkor sem lehet'. Azt is felvetette, hogy nem mondhatott ilyen olcsó egységárat a fedélszék készítésére. Mutattam neki a papírt - 'az akkor sem lehet'. Pár hasonló kérdés-felelet után elmondtam neki, hogy ne tagadja már le a szemembe azt, amit együtt írtunk le pár hónapja. 'Hát jó, mennyit fizetnél?' - kérdezte végül. 'Amennyiben megállapodtunk' - feleltem. Amennyivel többet csináltak, azt pontosan kifizetem, de többet egy fillérrel sem, mégis mit képzel? A pozdorjázás árát persze visszatartottam, és még tizenötezret az elmaradt pár apróság megcsinálását elősegítendő, de a többit kifizettem neki. Siránkozva közölte, hogy mennyire nem érte meg neki ezt a tetőt megcsinálni, majd minden átmenet nélkül gyermeki érdeklődéssel nézegette Ágicza üvegfestményeit, és a technikáról kérdezgetett. Egyébként érdemes megnézni, mit jósoltam tegnap erről a tárgyalásról: szinte szó szerint bejött! :-) Már csak azt nem tudom, mire is véljem az egészet. Mert ha a tényeket nézem, végül is megcsináltak mindent amit kellett, segítőkészen és a megbeszélt áron. Csak ezt a hisztit tudnám feledni! Mert most tudatosult csak bennem, hogy mi zavart annyira ezekben a többletpénz-kérési próbálkozásokban: hogy mindez főként siránkozás volt és már-már nőies hiszti. Amit persze ignoráltam, mert soha nem hagyom zsarolni magam. De talán ő sem vette ezt olyan komolyan, ha az üvegfestés már feledtette is vele az egészet. Vagy ez csak amolyan bebiztosítás volt a megrendelői pénzcsökkentések ellen? Mert a dolog másik oldala persze az, hogy az építtető is kitolhat a kivitelezővel, mondvacsinált hibákra való hivatkozással nem fizetve ki a munkáját. De nagyon nem ismer, ha nálam is ilyesmitől tartott. Szóval, még mindig nem tudom, sírjak-e vagy nevessek az egészen. Beszéltem a Mapei szaktanácsadójával, hogy milyen aljzatelőkészítő és burkolóanyagokat javasol a padlóinkra. Elmondta sorban, én pedig kiszámoltam a szükséges mennyiségeket is. A terasz betonjára viszont azt javasolta, hogy legalább egy hónapot pihenjen, mielőtt burkolnánk rá, mert addig a legtöbb zsugorodás már lejátszódik, és nem a burkolat rovására megy. Persze, ezen némi kötésgyorsítóval és a víz-cement tényező kedvezőbbé tételével (pl. kevesebb vízzel kevert beton) talán lehet segíteni valamennyit. De burkolni végül is nappal kell, akkor kell 5 fok felett lenni a hőmérsékletnek. Éjszakára pedig védhető a terasz hullámpapírral és fóliával, szóval megoldjuk valahogy. Nagymaroson le is adtam a listámat a szükséges ragasztók, önterülő aljzatkiegyenlítők, tapadóhíd és fugázó felsorolásával. Megrendeltem a faanyagot is a kőfal áthidalóihoz. Kicsit félve tettem mindezt, mert nem tudom, mennyibe fog kerülni, és hogy elég lesz-e rá a pénzünk. De a tapasztalat azt mutatja, hogy eddig mindent ki tudtunk fizetni, és akkor még nem is beszéltünk a személyi kölcsönről, amit most már egyre több eséllyel vehetünk fel, hiszen van telefon a nevünkön, számlára érkező munkabérünk meg más egyebek. Délután Pesten jártunk, én két tárgyalás között kimentem Ürömre, kifizetni a csempéket. Közben kimentem még Újpestre is a vízszűrőkért, de a gépészeti szaküzlet 20 perccel azelőtt bezárt :-( A kerámiát viszont kifizettem, és kértem hozzá szállítást is. Abban maradtunk, hogy holnap még visszahívnak, mert ugye mondtak már 22 ezret és 26-ot is ugyanarra a fuvarra, jó lenne valami biztosat tudni. Miközben a szállítás napját fontolgattam, felhívtam a kőművest is, hogy mikor tudna burkolni, ne álljon feleslegesen a telken a drága anyag. Meséltem neki, hogy egy hónapig kellene kötni a terasz betonjának, nem tudnák-e ezen a héten megcsinálni, és inkább jöjjenek egy nappal később burkolni, mert ezzel majdnem egy hetet nyerhetnénk, és ugye itt az ősz... Azt mondta, valószínűleg meg tudják oldani. Még szép, amikor heteket áll a munka miattuk, legalább az ilyen sürgető dolgokkal haladjunk valahogy! |
|||||||||||||||
|
26 fok, borús idő. Tetőgerinc cserepezése. 
|
|||||||||||||||
|
Megbeszéltem az ácsokkal, hogy holnap reggel kimegyek és megmutatom, hogy képzelem a tetőgerinc megoldását, mert szemmel láthatóan feladták a reményt, hogy meggyőzzenek a tetősíkokra leszorított kúpcserép előnyeiről. Aztán Ágiczát a telken hagytam locsolni, és elindultam egy kis anyagbeszerző körútra. Beszéltem az ácsok főnökével is. Újabb elmélettel állt elő, miszerint biztos, hogy csak 130 m2 tetőre beszéltük meg az első ajánlata összegét, ezért 40-45 m2 többlet árát igényelné. Ezt még tetézte azzal, hogy a hódfarkú cserepet ugye két rétegben kell felrakni, amivel ő nem is számolt. Megmondtam neki, hogy ezt felejtse el, még mindig fel van írva nálam és még mindig 155 m2 a kiindulási alap, de üljünk le és nézzük meg együtt. Délutánra megbeszéltünk egy találkozót nálunk a Szőnyi utcában. Össze is számoltam mindent, két órát vártam rá, de nem jött. Borítékolom, hogy az lesz a vége, hogy elfogadja az általam kiszámolt (azaz a ténylegesen megépült) mennyiségeket a megállapodásunk szerinti egységárakkal szorozva - de közben fennen hangoztatva, hogy micsoda mártíromságot vállal értem és a házamért, és hogy ez akkor sem így van :-) Külön rákérdeztem, hogy nem hallott-e a vápa aládeszkázásáról. Kiderült, hogy errefelé ez teljesen ismeretlen fogalom, legfeljebb lécet sűrítenek az igényesebb tetőfedők. Nem egészen értem, mi ebben a ráció, mert még csak nem is végeznek vele hamarabb: ahelyett, hogy felraknának pár deszkát a vápába, vagdossák és szegelik egyenként a sok kis darab lécet... A Bricóban becseréltem az esőztetőt egy működőre, aztán átmentem a Praktikerbe is. Itt vettem egy másfél méteres, 5/4"-es hajlékony csövet, meg kötőidomokat. Ezt a csövet karikába fogom hajtani, és ez veszi majd fel a szivattyú rántásait, amiket induláskor és leálláskor produkál. Emellett vettem még pár méter rozsdamentes drótkötelet, ezzel fogom megkötni a szivattyú kis füleit, mert a műanyag zsinórt a mostani rögzítéssel idővel elreszelné a kút oldalfala. Ráadásul a kötegelőket is ki kell cserélnem, mert balga módon nem csak a vizes csövet és az elektromos kábelt fogtam össze, hanem a függesztőzsinórokat is. Azok meg rugalmasak, és rángatják a kábelt is a kötegelőknél fogva. Ágicza szegény, közben elunta a locsolást, és hazaballagott. Viszont a gyepnek egyértelműen csak locsolás kell: jelenleg ott nő a fű, ahol a cserjék locsolása miatt sok víz jutott a földre is, illetve az árnyékos részeken, ahol nem száradt ki annyira a talaj. Közben meghozták a fát is, most ott áll egy nagy halom méteres rönk a telken, fel kell vágatni, és üres óráimban majd felhasogatom. 
Délután, kiemeltük a szivattyút a kútból, és láttam, hogy bizony már az eddigi pár ki-be kapcsolás is kikezdte a függesztőzsinórokat. A szivattyú fülecskéi ugyanis hülye módon oldalra is kiállnak, nem csak felfelé, ezért kötélszív nélkül fért csak át rajtuk a zsinór, és még így is odaért a kút falához. Most viszont - némi töprengés után - olyan trükkösen dugtam át a drótkötelet a fülön egy hurokkal, hogy egyáltalán nem lóg ki a fülön kívülre, hanem két oldalt jön fel a kötél. Erre fogom majd rögzíteni a műanyag kötelet, és immár teljesen korrekt műszaki megoldásokkal. Ma azonban nem tudtuk befejezni az akciót, mert ez a megoldás több kötőelemet igényelt, mint ahogy terveztem, holnap tudom csak megvenni a hozzávalókat, és csütörtökön este fogjuk megint leengedni a szivattyút. Utána beállítom a nyomást a hidroforban, meg a nyomáskapcsolókat, aztán Ágicza egyszerre locsolhat a patakból a slaggal, és a kútból közben esőztetheti a gyepet. Közben hallottam, hogy ez a másik munka nem most jött a kivitelezőnknek, hanem régóta szó volt róla és most vált sürgőssé (valami hőszigetelés), és tényleg sietnek vele, hogy aztán folytathassák itt nálunk az építkezést. Ez kicsit megnyugtatott. |
|||||||||||||||
|
24 fok, napos idő. Vápaszélek bevágása, cserepezés. 
|
|||||||||||||||
|
Reggel találkoztam a kivitelezőnkkel a telken, de csak néhány szerszámukat vitték el, ezen a héten is még valami kisebb munkával foglalkoznak a házunk helyett. És nem szerdán, hanem csak jövő héten folytatják itt a munkát... Mit mondjak, kurvára nem örülök ezeknek az egyéb kis munkáiknak :-( Megnéztük viszont a tolóajtók küszöbét, hogyan lehetne alábetonozni. Ha már egy ilyen rendes kis rés sikeredett oda, talán mégis megpróbálhatjuk belülről kiönteni betonnal, és akkor a külső síkra betehetnénk egy kis hőszigetelést. A pótlólag megrendelt cserép még nem érkezett meg, ezért csak pár ács volt a telken, a vápákat vagdosták tovább. Ők szóltak, hogy az egyik tolóajtó nem csukódik rendesen: alul már ütközik, míg felül még fél centi hiányzik. Megnéztem a többi nyílászárónkat is. A másik tolóajtónak nincs baja, de a tetőtéri ablakok némelyike szorul, nem elég a kilincsnél benyomni, de alul is kell neki egy rásegítő nyomás. Felhívtam az asztalost, szerinte valószínűleg az üveg berakásától állítódhattak el, mert előtte minden pontosan záródott. Délután kimegy egy embere és megnézi, mit lehet tenni velük. Felhívtam a szivattyúnk forgalmazóját is, és kiokosítottak, milyen nyomásokat és hogyan kell beállítani a rendszerben, hogy jól működjön. A nyomáskapcsoló beállítása azért nem ment nekem eddig, mert fordítva tételeztem fel, melyik csavar állítja a be- és a kikapcsolási nyomást. Azért nem derült ez ki azonnal, mert a bekapcsolás értéke abszolút nyomás, míg a kikapcsolási egy ehhez képest megadott differencia. Vagyis a bekapcsolás nyomását növelve nőtt a kikapcsolási is, csak utána lett egyre misztikusabb a szerkezet viselkedése, de most már világos minden, amit eddig nem értettem... Nagymaroson ügyeket intéztem. Mindenekelőtt megrendeltem a tüzifánkat, 6 m3 gyertyánt, ami még tavalyi vágás, azóta szárad az erdőben, ha jól értettem. A tüzépen kifizettem volna a cserepet, de azt mondták, előbb vigyem be a szállítólevelet. Óvatosságból előbb megnézi, hogy most tényleg kihoztak-e mindent, és csak azután kell fizetnem. Benéztem a bádogoshoz és kifizettem neki az eddigi munkáját. Az ereszcsatornára azt mondta, hogy utána kellene nézni, mi az olcsóbb: készen venni vagy ha ő hajlítja lemezből, és aszerint csináljuk. Télen jobban ráér, akkor meg tudná hajlítani, ha ezt a megoldást választjuk. Az oromfalakhoz és a kéményhez szerinte nagyon olcsón kaptam lemezt, ha ez az ár marad, talán megéri inkább házilag készíteni minden elemet. A Bricóban járva kiderült, miért nem megy az esőztetőnk: valószínűleg egy élelmes vásárló kilopta belőle a szerkezet lelkét, a kis turbinát. Holnap még a három napon belül vagyunk, akkor szó nélkül becserélik (de szerdáig már nem tudnak várni vele). Félrerakattam egy működőképesnek kinéző darabot, holnap elintézem majd ezt is. A BNV-n immár célirányosan villanybojlert és kandallót kerestem. A típust már kinéztem, már csak a legolcsóbb forrást kellett megtalálnom. Villanybojler és radiátor terén a Megatherm volt a legbarátibb, megrendeltem egy 100 literes bojlert és egy nagyobb méretű törülközőszárítót, elektromos fűtőpatronnal együtt. Kandallóból végül is egy 9 kW-ost választottunk a Szatmárinál, a múltkor kinézett jószágnak az eggyel nagyobb testvérét. Ennek nagyobb a tűztere, vagyis tovább ég benne a tűz, ha telepakolom és lassú égésre szabályozom be. Emellett a tűztér felső oldala is üvegezett, amelyen által - a prospektus állítása szerint - a láng fényének mozgása sejtelmes élményszerű hatást fog nyújtani. Nem ezért vesszük meg, de azért kíváncsi vagyok az élményre :-) 
Mindkét helyen lényegesen olcsóbban adták a cuccot, mint a többieknél. A kandallót - érdekes módon - még a gyár mintaboltjánál is kedvezőbb áron (pár óra mászkálással megtakarítottam legalább tízezer forintot). És sikerült azt is megbeszélnem, hogy most csak előleget fizetek, és egy hónap múlva veszem majd át az árut és akkor fizetem ki a maradékot (ez a kb. százezer forintos haladék is életet mentett!). Vízszűrőket néztem még, egyet a vízaknába szánok, egyet pedig a patakba lógatott szivattyúhoz, hogy biztonságban legyen a ház hálózata ill. a locsolófejek. Ezek fém szűrők és visszaöblíthetőek, azaz nem kell bennük cserélni a betétet, csak időnként egy kis csapon kiengedni az összegyűlt szennyeződést. Estére már meg volt csinálva minden ajtó és ablak, ahogy láttam, néhány csavarral állították utána, és most minden precízen záródik. Az más kérdés, hogy az íves ablakokat csak 90 fokig lehet kinyitni, mert annyira kívülre tettük őket a falban, hogy a szárny már beleütközik a falkávába. Erre oda kell majd figyelni, de nem nagy gond, mert alapvetően bukó állásban, szellőztetésre használjuk majd őket. Kiszállították a pozdorja táblákat is, most a nappaliban vannak a falnak támasztva. Este a macskák rendkívül feszült figyelemmel nézték a könyvespolcot a hálószobában. Ági szerint egeret fogtak, és így is volt: Nyafika megfogta élete 2. számú egerét! Még pofozgatta egy darabig, végül Ágicza kirakta őket egerestül, hogy ne a házban találjuk majd meg a maradványait. Elgondoltam, nem lenne-e érdemes egértápot venni macskaeledel helyett, csak ilyen közvetett módon táplálva a fenevadjainkat... |
|||||||||||||||
|
25 fok, napos idő. Vápaszélek bevágása. 
|
|||||||||||||||
|
Amíg Ágicza locsolt, belekezdtem a vízakna világításának szerelésébe. Rögtön a lejárat mellett, fent lesz egy kapcsoló, a lámpa pedig olyan pozícióban van a falon, hogy minden fontosabb dolgot megvilágítson akkor is, ha éppen előtte állok. Levágtam méretre és felfúrtam a kábelcsatornák egy részét. Nem terveztem totális megoldást, csak lényegre törőt: a sarkoknál nem vágom össze precízen a kábelcsatornákat, hanem 5-5-5 centivel a sarok előtt egyszerűen véget érnek, annyi szabadon lógást kibírnak a vezetékek. Már a lámpánál tartottam, mikor a bivalyerős fúróval beleszaladtam egy vasba, és mire feleszméltem, már el is csesztem a jó kis 6-os Fischer kőzetfúró száramat, ami több költözködést és berendezkedést csinált végig velem hősiesen. A további munkát így későbbre halasztottam, és megnéztem, hogy muzsikálnak az új locsolóberendezések. Csalódás csalódás után: a locsolófej nagyon szépen porlasztotta a vizet, amíg el nem tömődött pár perc után a patak vizéből felszívott szmötyivel - itt valami szűrőt kellene beépíteni. A szivattyú masszív és primitív gépezetének ezek valószínűleg nem ártanak, de a precíziós locsolófejeknek már sok volt. A forgó esőztető pedig egyszerűen nem akart forogni. Nagy lustán elfordult az egyik irányba, majd ott is maradt. Szomorúan néztük, majd meglocsoltuk a kertet hagyományos technikával, és hazamentünk. A kivitelezőink jövő hét elején még máshol dolgoznak, de szerdán már jönnek vissza hozzánk, tovább falazni és burkolni. Éppen ideje, tényleg majd hóesésben fogják befejezni a kőfalat (mert azt nem hagyom, hogy tavaszra halasszák)... |
|||||||||||||||
|
26 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Bár úgy terveztük, hogy elutazunk hétvégére, végül mégis maradtunk, megpróbáltunk pihenni egy kicsit. Ez a pihenés főképp abból állt, hogy Ágicza locsolta a gyepet a telken, én pedig mégis csak megnéztem a kémény feletti fóliát, mi is van vele. A kémény körül már teljesen lefedték a tetőt, de a gerinc másik oldalán még csak lécek vannak, onnan vissza tudtam bontani szépen felülről, és végül is sikerült hozzáférnem. Egyre inkább úgy látom, hogy az ácsmunkában profik, de a tetőfedés már kicsit ingoványosabb talaj. A kéménynek felülről nekifutó fóliát felhajtották ugyan a kéményre, de fedés közben le is nyomták, egy víztasakot alakítva ki. Ha a cserép jól zár, ez nem lenne tragédia, de mégis csak egy potenciális veszélyforrás, mert másfél méter tető fóliára jutó vize a kéménynél fel tudna gyűlni.
Én most úgy oldottam meg, ahogy a nagykönyvben meg van írva: a kéménynek futó szarufaköz fóliáját felvágtam, alácsúsztattam egy darab maradék tetőfóliát (először anyáztam, mert nemrég dobtuk ki az összes maradékot, de aztán Ágicza talált egy megfelelő darabot, amit a szomszéd üres telekre fújt át a szél). Az ellenlécet kivágtam egy kis darabon, ide fektettem a fóliát és egy kisebb darab léccel leszorítottam úgy, hogy a víz a léc alatt még el tudjon folyni. Aztán visszahajtottam, és egy újabb kis léccel rögzítettem. Az eredmény egy 15-20 cm magas fóliacsatorna, ami a felülről esetleg lejutó vizet átvezeti a másik szarufaközbe. Lefotóztam a munkám eredményét, aztán készítettem még pár képet a tetőgerinc mostani állapotáról és indultam Budapestre. A Bricóban még délután vettem pár locsolóberendezést (hogy Ágiczának könnyebb dolga legyen), meg lámpatestet, kapcsolót és kábelcsatornákat a vízaknába. Láttam kiállítva pár mobil kandallót, köztük pár egészen jópofát is. Ezekben épp olyan tűztér van, mint a nagy kandallókban, csak kicsit kisebb méretű, és körbeépítés helyett fém burkolatuk van. Lehet, hogy átmenetileg egy ilyen is megfelelne nekünk? Lefényképeztem párat, amelyik jobban tetszett, és elhatároztam, hogy erre a kérdésre még visszatérünk. A Tondach szaktanácsadójával még pár napja beszéltem, és felkínálta a lehetőséget egy személyes konzultációra a BNV-n. Kijött elém és be is vitt magával, még belépőt sem kellett fizetnem. Megmutattam neki a fotókat és felskicceltem a tetőnk főbb megvalósult megoldásait. Tanácskozásunk során a következőkre jutottunk:
Beszéltem több kandallós-kályhás céggel is. Voltak mobil cserépkályhák, amik nem lennének rosszak hőtárolás szempontjából, de 200 ezer körüli árral most nem igazán aktuálisak. A legjobban egy salgótarjáni cég termékei tetszettek, azok közül is egy 7 kW-os öntöttvas kandalló, ami árban igen baráti, és a gyártó régi nagy múltú cég. Ez a típus barnaszénnel is fűthető, és egyfolytában éghet benne a tűz. 60 ezerért szerintem nem drága, egy telet kibírunk vele, aztán eldöntjük, hogy sürgősen bevezetjük a gázt, vagy csak egy nagyobb, dizájnos kandallót teszünk be helyette (a gázbekötés és a cirkó árára szánt pénzből :-) Néztem villanybojlereket is, nem is olyan drágák, de mivel úgyis nappali árammal fog menni, talán egy 80-as is elég lenne, mert egész nap bármikor újra fel tudja fűteni magát. De egy 120 literes biztosan elég lesz. 
Kicsit szomorú vagyok az egész tetőnk miatt, mert bár nem történt jóvátehetetlen hiba sehol, messze nem ment olyan profin, mint az ácsmunka. Persze, még így is jobb, mint az országos átlag, mert legalább amit csináltak, azt gondosan megcsinálták - éppen ezért tartotta a Tondach embere is elfogadhatónak pl. a vápa megoldását. De csak ezért. És a műszaki vezetőnk is látta a készülő fedést, és ő sem szólt, hogy valami hatalmas probléma lenne. Ott hibáztam, hogy túlságosan megbíztam bennük és nem néztem utána a dolgoknak jobban. Az sem segített az ügyön, hogy pénzbehajtással kellett foglalkoznom, dolgoztam és a pótlólagos munkadíj-igényeken bosszankodtam, de az igazi ok az volt, hogy a kőműveseknél már megszoktam, hogy ha el is térnek néha az ideális elméleti megoldásoktól, azok utólag azért mindig működőképesnek bizonyulnak. Itt ez nem annyira jött be :-( Nagyon rosszul esett ebbe belegondolni, de szerencsére nem soha nem emésztem magam olyan dolgokon, amik már elmúltak - csak amíg levonom belőlük a következtetéseket, és legközelebb már erre is figyelek. Kárpótlásul a Corában feltankoltam piskótával és gyümölcsökkel, az elkövetkező hetekben jöhet bármi, éhen már nem halunk :-) Még annyi tanulság jutott az eszembe, hogy érdemes olyan építőanyagot venni, amihez profi 'support' jár: informatív weboldal, részletes tervezői segédlet és telefonos vagy személyes szaktanácsadás. És nem kell szégyellni megkérdezni őket, mert a legtöbb cégnél szívesen segítenek. |
|||||||||||||||
|
24 fok, napos idő. Fóliacsatorna utólagos kialakítása a kémény feletti szarufaközben. 
|
|||||||||||||||
|
Reggel az ács már kint volt, és éppen arról beszélt, hogy legszívesebben itt hagyná ezt az egész rohadt völgyet (egy utcával odébb is volt valami kis javítani valója, amiért vissza kellett mennie), de azért tisztességből átrakja a szellőzőket. Mondtam neki, hogy én is észrevehettem volna előbb, még ha nekem nem is az ácsmunka és a tetőfedés a szakmám. Ezért amit tudok, megcsinálok én (B+), igazán ne fáradjanak miattam... Azután már oda sem hallgattam rá, hanem nekiálltam a munkának, ő pedig elment egy másik építkezésre, ahol a csapat másik fele dolgozik most. Itt akkor lesz megint teljes a gárda,ha végre meghozzák azt a három raklap cserepet, és akkor egyszerre rakják, vápát vágnak és gerincet fednek majd. A gerincmegoldással szemben még mindig szkeptikusak, és én sem tudom még teljesen biztosan, hogyan is kellene csinálni. Újra felhívtam a Tondach képviselőjét, és azt javasolta, hogy holnap kint lesz a BNV-n kiállítóként, menjek ki és beszéljük meg személyesen, és talán meg is tudom nézni egy kiállított darabon az ideális megoldást. Ennél jobbat én sem tudtam volna kitalálni, holnap beutazom Pestre és végére járok ennek a kérdésnek. 
Még tegnap készítettem egy karton sablont, annak segítségével egy mozdulattal fel tudtam rajzolni egy jobbos és egy balos kivágást. A srácok a nagy gyémántkoronggal bevágták a két párhuzamos oldalt, én meg a kis flexemmel kiműtöttem a kieső darabot. Felmásztam a tetőre, a fiúkkal felvitettem a cserepeimet, és szépen visszaszedtem a felső sorokat, majd átraktam az új kiosztásban. Mire ácsunk visszajött, már nagy részével végeztem, és nem csak a szellőzőcserép alatti darabokat cseréltem ki, hanem sűrűbbre is raktam a szellőzőket: minden ötödik helyett minden negyedik lesz szellőző, ugyanis a megrendelt mennyiség ezt is kiadja. Addigra már ő is sokkal nyugodtabb lett, és nem kis megelégedésemre elismerte, hogy azért így tényleg jobban néz ki a tető. Munka közben dokumentáltam is a változásokat, hogy megmaradjanak az utókornak:
Közben a srácok a délkeleti vápát vágták egyenesre. Cserepezéskor még csak nagyjából vágták le a cserepeket, hogy le lehessen rakni őket. Most viszont egy deszka mellett végigmentek rajta a gyémánttal, és nyílegyenesre levágták. A vápának mindig a második oldalát nehéz megcsinálni, mert addigra már az első készen van, és nincs hova lépni. Ezt úgy oldották meg, hogy egy-egy helyen kibontották a tetőt a kész oldalon, és ott meg tudták vetni a lábukat, amíg a másik oldalt vágták. Később megjöttek az üvegesek. Szilikonnal nyomták ki a rést a berakott üvegek körül, ezért megkértek mindenkit, ma már ne vágjon flexszel, mert a színtelen tömítés szebb, mint a vörös foltos. A szorítóléceket nem kalapáccsal szögelték be, hanem sűrített levegős szegbelövővel, így abszolút nem sérült a léc felszíne, és a szeg feje pár milliméterrel még be is süllyedt a fába a lövés erejétől, semmi sem látszik ki belőle. 
Újra nyomás alá helyeztem a vízellátó rendszert, és kiderült, hogy csak nem volt rendesen becsavarva az a dugó a házban, most sehol sem szivárog a víz. Sajnos, azt még nem tudom pontosan, mekkora ki- és bekapcsolási nyomásokat is kell beállítanom. Próbáltam szaktanácsot kérni a forgalmazó cég szakemberétől, de nem találtam bent. Ezért 4 barnál megálltam, és majd akkor állítom be véglegesen, ha sikerült megtudnom a tutit. Érdekes, hogy ezt a hetet elég lassú tempójúnak éreztem, és közben mégis most történtek a leglátványosabb változások a házikónk formájában. Talán csak az hasonlítható ehhez, amikor a hosszas alapozási munkák terepszint alattisága után pár nap alatt kinőttek a földből a főfalak. Remélem, jövő héten a kőművesek is megint felveszik itt a munkát, és folytatják a kőfalat, meg az ajtók alábetonozását, meg a terasz betonját... Meg hamarosan a burkolást, amint kiszárad az aljzat. Éjszaka így is elég hideg volt már, bár a fagytól még tíz fok választ el. Amint lesz elég pénzünk, elhozom a kerámiát a Flintstone-tól (pár napja telefonáltak, hogy megérkezett az összes, amit megrendeltünk), és akkor minél hamarabb le kellene raknunk. Lassan beszélek majd a kivitelezőnkkel, hogy mikor jönnek megint. Éjjel - mivel mindent ilyenkor gondolok át - a ZeBlog írása közben kitaláltam, mi lesz a kémény feletti, csökkent értékű fóliacsatornával. A Tondach CD-jén találtam egy jó rajzot róla, és holnap úgysem lesznek ott az ácsok, felmegyek hát a tetőre, kibontom azt a részt és elkészítem rendesen azt a fóliacsatornát, nem bízok semmit a véletlenre. Csak azt sajnálom, hogy ez is csak most jutott eszembe. Persze, amikor észrevettem a hibát, éppen ott folyt a fedés, és én nem akartam hátráltatni őket. De azóta már tudom, hogy nem nagy kaland visszaszedni pár darab cserepet :-) |
|||||||||||||||
|
23 fok, napos idő. Vápaszélek bevágása, cserepezés, nyílászárók beüvegezése. 
|
|||||||||||||||
|
Ezt nem fogom megbocsátani a villanyszerelőknek. Bár már egy hónapja nem aludtam ki magam rendesen, hajnali negyed nyolckor kitámolyogtam a házhoz, hogy fogadjam őket. Ágicza is jött ki velem, locsolni. És a villanyszerelők sehol, érdeklődésemre telefonon azt mondták, hogy talán majd egy óra felé tudnak kiugrani. Helyettük az ácsokkal beszélgettem a tetőn. Ma csak ketten rakták a cserepeket, de kis időre az ács is kinézett hozzánk. Próbáltuk megfejteni, hogy rakható fel a fésűs gerincszellőző elem, de sehogy sem sikerült rájönni, pedig alapvetően csak két lehetséges helyzetet vehetne fel. Az ácsok fel sem szerették volna rakni, ők csak simán felcsavarozták volna a gerinccserepeket, és kész. Én inkább felhívtam a Tondach központját, majd a területi képviselőjüket is, és elmeséltem neki a problémánkat. Kiderült, hogy azért nem stimmelt sehogy sem, mert kb. 2 centivel alacsonyabbra tették a kelleténél a gerinclécet. Ugyanis a gerinccserépnek csak a lécre lenne szabad felülnie, a tető síkjától fél centis hézagot kell hagyni a hő- és egyéb mozgások esetére. Ehhez képest ők a cserepekre ültették volna fel a gerincet, és a léchez csak odahúzták volna csavarokkal. Azt is mondta a szakember, hogy ha jól rakják fel a gerinccserepeket, ez a szellőző elem nem szükséges feltétlenül, de csak ha jól rakják le - és ezt nem tudtam garantálni. Kicsit kísérletezgettem viszont ott a tetőn és rájöttem, hogy ha felrakok egy normál vékony tetőlécet lapjával a gerincléc tetejére, akkor pont jó lesz a magasság. 
A fésűk szépen felfekszenek a cserepekre és megakadályozzák az esőt és porhó bejutását, erős szél esetén is. Ugyanakkor az egész gerinc mentén hatékonyan ki tud szellőzni a tető, ami nyáron véd az átmelegedéstől, és gyorsabban felszárad az alátétfóliára bejutó nedvesség is. És a gerinccserép kapcsolata a tetővel kellően rugalmas. Ez azért fontos, mert a gerinccserép által összekötött két tetőfelület a nap folyamán felváltva melegszik fel és hűl le, ezért mindig lesz egy kis mozgás és méretbeli eltérés közöttük. Az ács szerint ilyen nem kell a tetőbe, és csak rám sózták a gyártók. Szerintem pedig hasznos lesz, mert kizár néhány komolyabb hibalehetőséget. Na meg, nem lehet visszaváltani sehol - tehát mindenképpen beépítjük. Megint csak azt kellett látnom, hogy a technológiai újítások még sok jó szakembernek is csak amolyan úri huncutságok, és nem csak, hogy nem alkalmazzák szívesen, de nem is értik, miért lenne. Az ács persze már megint lázadt, hogy ezt felrakni is többlet munka (tököm tele ezzel a siránkozással)érdemes alkalmazni. Aztán új elméletet fejtett ki nekem, miszerint a 155 m2-t én a cserépmennyiségre számoltam ráhagyással, és csak 130 m2 tetőre adta ő azt a bizonyos árajánlatát, és hogy le kellett volna írnia, mert így ki tudja már, miről beszéltünk. Most már kicsit határozottabban közöltem vele, hogy fel van írva minden, megnézheti ő is, ha már nekem nem hisz. És akármivel is próbálkozik, mert én emlékszem mindenre és leírok mindent. Megpróbálok egyszer komolyan beszélni vele, mint férfi a férfival, mert már kimondottan undorítónak érzem ezeket az állandó utólagos áremelési kísérleteket, nagyon elveszik a kedvemet. A tetőkibúvó ablakot viszont szellemesen megoldották: mivel úgyis csak a kéményseprők kedvéért kellett beraknunk, ők pedig már átvették a kéményt, a kis tetőablakot csak úgy felcsavarozták a lécekre, nem szakították meg vele sem a lécezést, sem az alátétfóliát. A hőszigetelést és a belső deszkaburkolatot pedig aztán végképp nem. Kívülről így látványosan ott van, belülről pedig még mindig mondhatjuk, hogy csak nem vágták még ki a deszkát... A kémény bádogozása is elkészült, most rakták körbe cseréppel azt is. Itt csak a kéménynek felülről nekifutó alátétfólia visszahajtása nem sikeredett tökéletesre, komolyabb mennyiségű vizet nem igazán tudna elvezetni, és utólag már nem sokat tudtak javítani rajta. De remélhetőleg a víz főként a cserepeken fog folyni, azt pedig már elvezeti a bádogozás. A réz lemezeknek kis rést vágtak flexszel a kémény köveibe, ebbe hajtva végződik a bádogozás. Most ezt a rést kinyomták szilikonnal is (kárpótlásul a vízelvezetési kihívásokkal küzdő fóliáért). Egy órakor pontosan kint voltam a telken megint, és mit látok? Jönnek a villanyszerelők, órát lehetne igazítani hozzájuk. Hárman lerohanták a vízaknát, bevitték a földkábelt, és felszereltek egy elosztódobozt és egy konnektort a kis szennyvízszivattyúnak. Majd lesz világítás is, a lejárat tetejéhez felvitt kapcsolóval, de azt majd a ház többi villanyszerelésével együtt csinálják meg. A földkábel a föld alatt ment be a vízaknába, a nagy szellőzők mellé bebetonozott vékony szürke csőbe viszont sikerült beleerőszakolni a szivattyúnak mind a négy kábelét (betáp, szivattyú, nyomáskapcsoló, vízhiánykapcsoló), ezek a levegőben mennek át a szivattyú vezérlő dobozához. A földből tehát nem is áll ki semmilyen vezeték, amit pl. ásáskor megsérthetnénk. A házzal egy-másfél hét múlva tudnak majd foglalkozni, de az végül is lehet akár a burkolással egy időben is, annyira nem sürgős. Miután meglett a bekötés, fázisceruzával végignéztük még egyszer, aztán beindítottam a rendszert. A szivattyú minden beindulása 10-15 centis amplitúdóval rántja meg az egész vizes berendezést is - még szerencse, hogy elég rugalmasan van felfüggesztve. A műanyag zsinórok kb. 20 centit nyúltak, ahogy megtelt vízzel a 40 méter 5/4"-es cső, utána is kellett állítanom. Aztán beállítottam a nyomáskapcsolót, légtelenítettem a hidrofort, és miután a szivattyú pár perc alatt telenyomta vízzel, boldogan engedtem ki az egészet a kerti csapon: 
Először folyt a víz a hidrofor bekötéséből, de valószínűleg beledagadt rendesen a zsinór, mert ez abbamaradt. A kerti csapot viszont újra fel kellett raknom a KPE csőre, mert nem volt elég erősen rányomva, és a fele víz mellette folyt ki. Ezután a ki- és bekapcsolási nyomáshatárok beállításával játszadoztam. Körülnéztem a házban is, nem folyik-e valahol a víz, hát a mosógép kiállása mellett át van ázva a fal egy tenyérnyi folton. Lehet, hogy csak a dugó nem volt teljesen betekerve, azt megszorítottam, és majd holnap megnézem (addigra szárad ott a fal), hogy még mindig folyik-e. A vízszerelővel gyors telefonegyeztetést tartottunk, és ha nem javul a helyzet (azaz a falon belül van a hézag), akkor vasárnap kijön és megcsinálja. Ágiczának mutattam éppen a gerinclefedést, hogy alulról nézve zavaróak-e azok a lezárófésűk, de szerencsére elfogadhatónak tartotta, mehet hát így az egész. Viszont a tetőt nézegetve hirtelen bevillant nekem, mi zavart ennyire a szellőzőcserepekben! Rájöttem, hogy korona helyett kettős fedéshez való kivágott elemeket adtak a szellőzőcserepek alá. És az ácsok ahelyett, hogy szóltak volna nekem, berakták a szellőzőcserepet ezek fölé. De mivel nem ehhez a fedési módhoz készültek, a luk fele kilátszik, és a szellőzőcserepet a lécen csak az alsó sorba rakhatták, emiatt felette ki kellett vágniuk a két cserép szélét: 
Este, amíg Ágicza locsolt, fogtam a kis flexet és készítettem megfelelő alátétcserepeket. A kivágásnak koronafedésnél nem az alatta lévő cserép tetején, hanem az alsó harmadánál kell lenni, és ugyanazon a lécen vannak, mint a szellőző elem, és akkor nincsenek ilyen erőltetett megoldások. Felhívtam az ácsot, hogy ő is tudjon róla. Az első reakciója persze megint az volt, hogy ki fizeti ki neki azt, ha ezeket mind átrakja. Mondtam neki, hogy B+ majd átrakom én saját kezűleg. Ha már ő nem tudja helyrehozni a hibát, pedig éppen neki kellett volna először észrevenni, hogy valami nem stimmel és szólni nekem. Ehelyett felrakták úgy-ahogy, és ha nem mászom fel a tetőre, esetleg csak még később veszem észre. Bölcs hallgatás után abban maradtunk, hogy holnap reggel kijön és megnézzük együtt. Én még felmentem a tetőre, és három helyen kicseréltem az új alátétekre a régieket. A kakukktojás cserepeket sem kell azért kidobni: a gerinc alá tettem őket, rájuk egy egészséges darabot, ott nem igazán számít az a kis hiány, mert nincs már felette semmi, ahonnan víz folyhatna rá. Teljesen ránk sötétedett már, azért hagytam csak abba a munkát, de holnap legyártom a többi elemet is, és felrakom a tetőre legalább egy részét (aztán megmutatom nekik, hogyan kell és majd ők befejezik). Fotózni már nem tudtam a sötét miatt, de holnap majd dokumentálom ezt a technikai megoldást, meg a mostani állapotot is. |
|||||||||||||||
|
28 fok, napos idő. Tető cserepezése, vízakna áramellátásának kiépítése. 
|
|||||||||||||||
|
Megkérdeztem a szomszédot, hogy ha adnék neki át áramot, nem nyomatná-e tele a patakból a tavunkat. Ő inkább azt javasolta, hogy engedjük le a patakba a búvárszivattyúnkat, és locsoljunk azzal. Hazamentem gumicsizmáért és szerszámokért, aztán átdobtunk egy pallót a patakon, ástam a víz alatt egy fél méteres gödröt a mederbe és abba engedtük le a szivattyút. Ez csak átmeneti megoldás, de a tavat azonnal fel tudtuk tölteni vele (jó 8 centi kellett neki, azaz 7 m3 víz). Ágicza ma nem locsolt, egész délelőtt rajzolt. Én a munkát éjszakára szoktam hagyni, mert nappal a házzal kell foglalkoznom. De ha beköltöztünk, és minden sürgős tétel ki lesz fizetve, egy hétig csak alszunk és a teraszon üldögélünk! 
Ma csak egy munkással találkoztam a telken, az ácsok csak délutánra ígérték magukat. Nem csak a szivattyú áttelepítésében segédkezett, hanem a tető lemérésében is. Egy léc végére felerősítettem egy függőónt, és azt odatartotta a tető széleihez, így pontosan lemérhettem mindent. Mégiscsak érdemes volt nekiállni mérni, és tériszonyom ellenére felmásznom a tetőre. Úgy találtam ugyanis, hogy minden méretet 10 egész centire felfelé kerekítettek (552 helyett 560, stb.). Ez így elhanyagolhatónak hangzik, de ez a kis különbség az összeszorzás után azt eredményezte, hogy 175 helyett 171 m2 a cserépfedés igazi mérete, és ez jó pár ezer forintot jelent. Fél óra méricskélést igazán megért... Ismét megépült munkát fotóztunk, sorra érnek be az elmúlt évek tervezései. Egyben komoly beszélgetést folytattunk az építtetőnkkel, aki könyvkiadással foglalkozik: a ZeBlog, kellő rövidítés után, akár könyv alakban is megjelenhetne. Sajnos, nem olyan gyorsan, hogy ez tegye lehetővé az építkezés zökkenőmentes befejezését, de a hírnév és a pénz egy-két év múlva is jól jönne :-) Ahogy végiggondoltuk, inkább színes formában kellene kiadni, a fotók ugyanis eléggé szerves részét képezik az anyagnak, fekete-fehérben pedig nem mutatnának annyira. De ez kicsit távoli még, egyelőre az írásával foglalkozunk még úgyis. Meg azt sem tudom, mennyire lenne érdekes egyben az egész sztori, az online eseménykövetés élménye nélkül. Kellen végezni valami közvélemény-kutatást, hogy lenne-e elég olvasója egy ilyen könyvnek. Éjjel, ahogy mentünk egy kis zebegényi utcán, egy sünit láttunk az úttest szélén. Kiszálltam, hogy lefotózzam. Nyugodtan megvárt, csak a kevés fény miatt nem sikerült rendesen élességet állítanom rá. Utána meg is simogattam, és nagyon bátor sünike volt, mert csak kicsit húzta be a nyakát, de nem gömbölyödött össze. 
|
|||||||||||||||
|
27 fok, napos idő. Tető cserepezése, kőfal rakása. 
|
|||||||||||||||
|
Az már eldöntött dolog, hogy a pozdorja lapokat lerakják a fafödémre, és ezért nem kérnek felárat. Viszont most a tető négyzetméterét számolták ki az ácsok, és sokkal több jött ki nekik, mint nekem a legutóbb. Most 175 m2, és úgy emlékeznek, hogy 120 körül volt, amikor megbeszéltük az árakat (e szerint várnának el többlet kifizetést). Szerencsére, nálam fel van írva, hogy 155 m2-rel számoltunk az elején, a mostani felületre pedig én legutóbb 161 m2-t számoltam. Most lemérem én is személyesen, mert ők a földön állva csak szemre függőzték le a tető szélét - márpedig 10-15 centi eltérés több négyzetmétert jelent összességében. Nagyon kíváncsi vagyok, én számoltam-e el a dolgot, vagy ők. Folytatták a cserepezést, elkezdték csinálni a vápákat is. Nagyon szidták korábban a gyári vápaszalagot, de azért mégis csak sikerült szépen lerakniuk, és nem is néz ki rosszul. Rézből a többszöröse lett volna, és az jobban megtöri a cserépfelületeket, mint ez a piros fémlemez. Viszont a cserép lényegesen kevesebb, mint kellene. Ez részben persze a nagyobb tető miatt van, de amikor átmentem Nagymarosra szilikonért, rögtön kiderült a másik ok is: egy raklappal kevesebbet szállítottak ki nekünk. Úgyhogy most kértünk még három raklappal, amiből egy már ki van fizetve, kettővel pedig nem várt módon terheljük meg a költségvetésünket. Csak remélni tudom, hogy helyesen mérte fel az ács a szükséges mennyiséget, és nem marad a nyakunkon fél-egy raklap cserép a végén. Ma megint csak egy ember volt kint, de ezúttal nem csak faragta a követ, hanem felrakta és kibetonozta mögötte is. A héten ő sem biztos, hogy végig itt lesz, de azt mondta, jövő héttől újra felveszik a munkát rendesen, és akkor rögtön látványosabb lesz a haladás. 
A teraszajtók után berakták a kerek ablakokat is, nagyon jól néznek ki. Kifizettem az egészet, bár még nincsenek bent az üvegek. Cserébe viszont a beltéri ajtók ára teljesen későbbre maradt, nem kaptak az árából 50% előleget anyagra. De már ismerjük egymást, és egyikünknek sem kell attól tartania, hogy a másik visszaél a bizalmával. Ezért nem esik jól például az, hogy az ács időről időre megpróbálkozik emelni a munkadíján. Ennek egy része persze jogos, de ha valamiből nagyobbat csináltak, azt szó nélkül fizettem eddig is. Azonban határozottan úgy érzem, a kivitelezőnkhöz hasonlóan ő sem bízik teljesen abban, amit én számoltam ki a számítógépes terv alapján, helyette leméri ő maga, tíz centis pontossággal és következetesen felfelé kerekítve... Az ajtókkal van egy kis gond: a küszöbük beljebb van, mint a fa keret, ezért az aljzatbeton nem megy ki az ajtókig, hanem 2-3 centivel előtte már véget ér. Ez azt jelenti, hogy a kerámiának a széle egy másik betonra feküdne fel (amit az ajtó sínje alá öntünk majd), és valószínűleg elrepedne az első felfűtéskor, ahogy megmozdul az aljzat. Még nem tudom, mi lesz vele, talán azt a pár centit fával burkoljuk le, így a kerámia véget érhet a dilatációs hézagnál és mégis jól fog kinézni. Vagy alumínium csíkot ragasztunk le szilikonnal. Ez talán még jobb, mert olyan lesz, mintha csak a küszöbsín lenne szélesebb. Ágicza ma is a tóból locsolt, mert a villanyszerelők csak csütörtökön tudnak jönni. Ennek az az egyetlen jó oldala, hogy nem kell többet töprengenem azon, kinek fizessünk egy-két héttel később, ha netán átmeneti likviditási zavarba kerülnénk. De ettől még nem lesz bekötve a villany, bár már nagyon nézegettem, hogy megcsinálom én... A tó vízszintje viszont már nagyon alacsony. Most vagy meg kell próbálnunk valahogy a patakba leengedni a kis szivattyúnkat és azzal feltölteni, vagy megkérjük a szomszédot, hogy az ő patakba telepített szivattyújával tehessük meg ugyanezt. Így a tóból tudnánk locsolni csütörtökig. A locsolás viszont tényleg nem hülyeség: most láttuk, hogy az árnyékosabb helyeken (ahol nem szárad ki annyira a talaj) már kihajtott a fű. |
|||||||||||||||
|
29 fok, napos idő. Tető cserepezése, nyílászárók beépítése, kőfal rakása. 
|
|||||||||||||||
|
Ma aztán igazi mozgás támadt a telken! A bádogos folytatta az oromszegélyek lefedését, az ácsok elkezdték felrakni a cserepet a tetőre, egy munkás köveket faragott, az asztalosok kihozták a nyílászáróinkat. Csak a villanyszerelők hiányoztak. Először azt hittük, egy egész raklap cserepet sikerült megütniük és elrepeszteniük lerakodáskor, annyi cserépen látszott törés. Körbefotóztam minden oldalról, de aztán kiderült, hogy törött példány csak néhány darab volt, ezek a szellőzőcserép alá való cserepek, csak nem hiányzik teljesen az egyik sarkuk, hanem csak fele mélységig vágták ki, és a kitörendő kis darab fityeg ott. 
Először felpakolták a cserepet a tetőre, 4-5 darabot egymásra téve a léceken, és aztán kezdték el kirakni a végleges helyén. Megbeszéltük, hogy milyen sűrűn legyenek hófogó- és szellőzőcserepek, minden más adta magát. A koronafedés nagyon szépen mutat, egyszerre szabályos és strukturált, viszont a kettős fedés unalma nélkül. Ahogy az ácsunk egy lírai pillanatában megfogalmazta, mintha csipke lenne az egyes sorok alján, ahol kibukkan a második réteg cserép. Az itt hagyott egyetlen munkás nem falazta a falat a szó szoros értelmében, csak a köveket faragta méretre, hogy majd holnap egy betonkeverőnyi anyaggal egyszerre felrakhassa az egészet. Most csak ő van itt a csapatból, a kivitelezőnk ezen a héten várhatóan nem fog tudni foglalkozni semmi építési jellegű munkával. Addig az ácsok persze dolgoznak, de ők csak kint ténykednek, bent most a villanyszerelőké lenne a terep, csak róluk még mindig nem hallani. Az asztalosok viszont jöttek, ahogy megbeszéltük, és beállították a tolóajtókat. Félelmetesen könnyen gördülnek, és kívülről ugyan nincs rajtuk kilincs, de egy kis fém fogantyú be van süllyesztve a fába, hogy kintről is be lehessen húzni. A huzat meg úgysem csapja be. A színük mintha nem lenne olyan barna, mint amilyen a mintán volt, de talán csak a fagerendáink sötétebb színe miatt látjuk ezt így. Ágiczával egyébként megint megígértettem, hogy nem fog soha olyasmin bánkódni vagy töprengeni, amin már nem lehet változtatni. A szín ilyen, és mivel kód alapján rendeltük, valószínűleg ilyen volt mindig is, és ezzel kár bosszantani az építész tervezőt :-) 
Én csak fél órát aludtam az éjjel, mert egy tervvel kellett elkészülnöm. Elég álmos voltam, de vittem ki szerszámokat, és előkerestem azt a vas keretet, amire annak idején az egy szem konnektorunkat tartalmazó dobozt erősítették fel a villanyszerelőink. Fúrtam rá pár lukat, rátettem egy darab pozdorját. Erre rögzítettem a szivattyú elektromos dobozát, és ezt az egészet feldübeleztem a vízakna lejárójának a beton falára. Ez sokkal stabilabb megoldás, mintha csak a földbe ástuk volna. Délután találkoztunk annak a cégnek az igazgatójával, akik két hónap után talták csak át egy számlánk ellenértékét. Hosszas tárgyalás után végül sikerült behajtani valamennyit a nem fizetésük miatt félbehagyott további munkák díjából is. Ez a kis összeg is jól jött most, de a legszebb pillanat mégis az volt, amikor így szólhattam hozzá: -'Ugye megérti, hogy ezúttal inkább készpénzes számlát állítunk ki'. Ezután igen fagyos arccal számolta le elénk a pénzt :-))) Ágicza persze azt mondta utána, hogy soha többet ne tervezzünk cégeknek. Szerintem nem itt kell meghúzni a határt, hanem a személyes kapcsolat szintjében. Csak olyan céggel szabad foglalkozni, ahol a döntéshozó ismerteti az igényeket és vele is egyeztetünk végig, nem közvetítő beosztottakon keresztül. Ha rögtön az elején ezzel az úrral tárgyaltunk volna, valószínűleg el sem vállaljuk a munkát, megkímélve magunkat egy csomó kellemetlenségtől. |
|||||||||||||||
|
28 fok, napos idő. Tető cserepezése, oromfalak és kémény bádogozása, nyílászárók beépítése, kőfal rakása. 
|
|||||||||||||||
|
Megnéztem a szivattyú elektromos szekrényében a kapcsolási rajzot, és kiderült, hogy teljesen logikus és egyértelmű. El tudom képzelni, miféle villanyszerelőkről meséltek nekem a szivattyú forgalmazói, akik ezt nem voltak képesek megérteni... A mieinknek remélhetőleg nem okoz ez gondot, de a főnökükkel beszéltem és nem biztos a hétfő sem, lehet hogy csak kedden jönnek ki bekötni. Azon kicsit meglepődtem, hogy a vízaknában nincs elzárója a ház felé menő vízvezetéknek. Felhívtam a szerelőnket, és megbeszéltem vele. Szerintem félreértett engem korábban, mert az egyes (WC, bidé, stb) egységek mellé nem terveztünk elzárót, hanem egy központi elzáró lesz a házban. De ettől függetlenül biztosabb, ha az egész rendszert el lehet zárni, meg vízteleníteni, és külön ugyanezt a hidroforral is. Abban maradtunk, hogy ezt majd pótolja, amikor legközelebb kijön. Délután idelátogatott a köves emberünk, és hozott magával egy családot, akiknek szintén ő szállította a mészkövet, csak a kőművesük lázadozott a feladat ellen, kocka formára alakított köveket követelt volna, mert azt könnyebb rakni. Akivel eddig beszéltem, mindenkinek tetszik a házunk - csak azt nem tudom, ki mondja udvariasságból, és ki őszintén. Ágicza este megint a tóból locsolt, és a kivitelezőnk egyik emberével beszélgetett a telken, aki este szintén ott volt, előkészíteni a holnapi munkát. Egyedül ugyan nem halad túl sokat, de mégsem áll teljesen a munka, és azzal a pár négyzetméter fallal is előbbre vagyunk. Pár napja itt dekkol a tavunkban egy teknősbéka. Lehet, hogy a szomszédból szökött át, bár elméletileg nem tudna kimászni az ő tavukból, olyan a szegély kialakítása. De az is lehetséges, hogy valahonnan a patakból került ide. A frissen füvesített terület szélén megjelentek az első vakondtúrások is. Egyre gyarapodik az állatvilágunk :-) |
|||||||||||||||
|
26 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|||||||||||||||
|
Már korán kimentem a házhoz, hogy be tudjam majd engedni a vízszerelőket. Feleslegesen fáradtam, mert egy ember már ott tett-vett. Ezek szerint kivitelezőnk mégis csak komolyan vette az aggodalmamat, hogy nem kellene túl sokat várni a kőfal legutolsó részének kifugázásával, mert nem fog rendesen hozzákötni. Az embere most a kőfalat fugázta, meg rakott is valamennyi újat, míg a többiek egy ledőlt kéményt falaztak vissza pár utcával arrébb. Átfúrtuk a falon a majdani gázcső átvezetését, ezt a csövet be is falazták a kőfalba, és felette hasonló módon hagytuk ki a kazán kéményének a helyét, csak ott nem fúrtuk még át az Ytong falat (egy 125-ös csövet könnyebb eltalálni belülről fúrva, és addig nincs egy akkora lyuk a falban). 
Egy kompresszorral végignézték a vizes és a fűtéshálózatot, hogy nem ereszt-e valahol, és bevésték a falba a piszoár szelepét. De az igazi haditett a vízellátás gépészeti részének a kiépítése volt. Kiemeltem a régi kis szivattyút, és leengedtük a nagyot. Két műanyag zsinórra függesztettem fel, bár azt néztem, hogy nagy gond esetén az 5/4"-es KPE csőnél fogva is felhúzhatnánk, ha nagyon kellene. A leengedés három emberes munka volt: egyik szerelő az akna szélén állva engedte lefelé a szivattyút, a másik az elektromos kábelt, a vízcsövet és a tartózsinórokat adagolta, én pedig lent az aknában kötegeltem össze a fentieket és irányítottam a leengedést. Bekötötték a hidrofort is, most már csak az elektromos szerelés van hátra, mert ezt a szivattyút nem lehet csak úgy bedugni a konnektorba, külön elektromos szekrénye van, abban van az indítókondenzátor és a későbbi automatikus vízellátáshoz szükséges vezérlés. 
Ezen Ágicza kellőképpen ki is akadt, mert nem tud locsolni a hétvégén. Mikor végre befejezte a rinyálást, azt javasoltam neki, hogy átmeneti megoldásként lógassa be a régi szivattyút a tóba, úgyis csak a pázsitot olyan fontos meglocsolni, a többi kibírja pár napig. Késő délután ment ki, és szerencsére még ott találta az egyik munkást, aki segített neki egy pallót átvetni a tavon, a leendő híd helyén, és arra felapplikálta az ukrán csodát. Ha minden igaz, hétfőn jönnek a villanyszerelők, és utána már rendes kerti csapunk lesz, nem a konnektorral kell ki-be kapcsolni a vizet. Nem akarom még elkiabálni, de valószínűleg meglesz az első zebegényi családiház-tervezésem, ma délután végig erről tárgyaltunk a tulajdonosokkal. Nem lenne rossz egy helyi munka, egy-két referencia épület elkelne még a saját házunk és átmeneti szállásaink kidekorálása mellett. |
|||||||||||||||
|
27 fok, napos idő. Víz- és fűtéscsövek nyomáspróbája, vízszerelés, szivattyú leengedése a kútba és vízellátás gépészeti részének kiépítése, kőfal megépült részeinek fugázása. 
|
|||||||||||||||
|
Ágicza kiment locsolni a kertjét, én pedig benéztem a községházára, mert kaptunk valami fizetési felszólítást gépjárműadóra - pedig pár hete befizettük egy évre előre az egészet. Ez ügyben végül is nem sikerült semmit intéznem, mert I. szabadságon van, de találkoztam V. úrral. Mesélte, hogy nemrég volt kint megnézni a házat, és hogy szerinte nem elég sűrű a padlófűtés a tolóajtók előtt (szerintem is lehetett volna éppen közelebb és sűrűbben arrafelé), de megnyugtattam, hogy ez pontosan ki lett számolva, remélhetőleg meg fog felelni így is. Kérdeztem tőle, milyen esélyét látja az eredetileg tervezett kerítésünknek. Főleg annak fényében, hogy egy embermagas tömör falat engedtek felhúzni pár házzal arrébb. Arra jutottunk végül, hogy az belterületen van, azért lehetett más, mint drót- vagy léckerítés. Talán, majd ha mi is belterület leszünk... A köveinket kicsit nagynak tartotta, ő amolyan ürömi laposkő-félét képzelt el. Mondtam, hogy éppen a nekünk tetsző formában falazzák, és szándékosan ilyen girbe-gurba. Még a gázról mesélt, azóta is folyamatban van a telkünk előtti út hivatalosan is úttá való minősítése (jelenleg árokként tartják nyilván), de ha meglesz, akkor is csak önerőből vihetjük ki oda a gázt. Mondtam, hogy ezt tudom, és hogy konkrét és elfogadható ajánlatunk is van a gázművektől, csak ők is az úttá minősítésre várnak. Beszéltem a polgármesterrel is, a széles sávú internet kapcsán. Egyelőre csak tévéadás lesz rajta, addig nem is nagyon érdekel minket. A gond az, hogy az egészet a villanyoszlopokon viszik körbe, felénk megint csak a földkábel marad. Lehet, hogy inkább lemondok róla, és a XXI. században is megelégszem a GPRS sebességével, vagy pedig megvárom a drót nélküli netet szolgáltatókat. Délután felhívott a köves emberünk, eljönne hozzánk a hét végén megnézni a kőfalat. Mondtam neki, hogy nem kell sietnie a szállítással, két hét múlva is ugyanolyan jó lesz, és akkor legalább lesz pénzem kifizetni, na és a kivitelezőink is csak akkor veszik fel nálunk a munkát ismét. Ágicza megszámolta a kitelepített növényeket, és mivel egyeztek a kertépítő elszámolásában szereplőkkel, hétfőre megbeszéltem egy találkozót Pesten, amikor is kifizetem az eddigi munkákat, ha addigra megérkezik a pénzünk... A kertépítés második felét tavasszal fogjuk megcsináltatni, jövő ilyenkorra már egész normális kertünk lesz, lehet majd fotózni! |
|||||||||||||||
|
27 fok, napos idő. Földszinti nyílászárók fóliázásának leszedése. 
|
|||||||||||||||
|
Nem sokkal azután, hogy kimentünk a telekre locsolni, érkeztek meg a kertépítők. Jó is, hogy kimentünk, mert a kőműveseink valami kisebb munkát csinálnak máshol, senki nem volt kint, aki be tudta volna engedni őket. Beszéltünk az asztalossal, hétfőn jönnek beállítani a nyílászárókat. Egyben sürgette a Tiffany-üvegeket is, mert az üveges is szeretne végezni, és azokat is bele kellene ugye építenie a hőszigetelt üvegekbe. Az ácsok elvitték magukkal az én hosszabbítómat is, a kivitelezőnket hívtam fel, nem tudna-e addig is hozni egyet, mert különben nem tudunk locsolni. Meg odaadnám neki a tegnap összeírt munkadíjakat is, ha már kijön. Hamarosan itt is volt, és hozott hosszabbítót Ágiczának. Gyorsan össze is dugtam, majd elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mikor folytatják a munkát. Kiderült, hogy csak két hét múlva jönnek megint, közben csak a terasz betonozását csinálják meg, mert annak kötni és száradni kellene, hogy még időben burkolhassanak rá. Kicsit csodálkoztam, hogy ennyi időre elmennek, de végül is ha elkészül a kőfal az ígért határidőre, akkor semmi közöm hozzá. Aztán, mivel Ágicza egyre hangosabban kiabált a kert végéből, felkapcsoltam a biztosítékot is, mert addig nem ment az áram és így a locsolás sem... Azért a kivitelezőnk is érezhette, hogy nem egészen természetes dolog itthagyni egy folyó munkát, mert a kőfal eddig elkészült részeinek árát egy szóval sem kérte. Szerintem ő is érezte, hogy hülyén vette volna ki magát, ha mindent kifizettet, majd eltűnik két hétre, én meg tűnődhetek azon, vajon visszajön-e. De itt maradt minden szerszámuk is, meg az eddigi munkájuk ellenértéke, szóval biztosak lehetünk a folytatásban. Ha elég gyorsan dolgoznak, talán még november végéig sem kell várnunk. Elnéztem a két kőpillért a nyugati oldalon, bizony nem teljesen egyformák. Az alján még mindkettő egyforma széles, de az egyikük hamar visszakarcsúsította, míg a másik masszívabbat falazott. Azt hiszem, ezt azzal lehet majd korrigálni, hogy a karcsúbb kicsit visszakövéredik, mintha csak egy kis hullámzás lenne a vastagságában, míg a másik folyamatosan fog szűkülni, aztán két méter felett már nagyjából egyformák lesznek. Szerencsére, ennyi szabálytalanság még belefér a házról alkotott elképzelésünkbe, viszont a további falazásnál sűrűbben kell a helyüket cserélni a falat rakóknak, hogy egyikük stílusa se uralkodjon el a fal egy-egy szakaszán. Délután végeztek a kertépítők, idén már nem is jönnek többet, majd tavasszal folytatják a munkát a kert első részével. Búcsúzóul még beugrottak a Szőnyi utcai kiskertünkbe is, és a rotációs kapával pár perc alatt feltúrták azt is- Ágicza egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne csinálja meg ezt is, pedig egy-két hónapon belül elköltözünk innen. 
Beszéltem több bankos ismerőssel is, még utánanéznek dolgoknak, de a termőföld nem akkora érték a hitelezés szempontjából. Az MKB-nál tűnt még a legjobbnak a helyzet, ott a személyi kölcsön is több lehetne pár százezerrel, mint az OTP-s, és ha adnak jelzálog alapú hitelt, akkor abból rögtön kiváltható, hogy csak egyféleképpen tartozzunk, és kedvezőbb kamattal. Sajnos, az OTP-nél ismét rútul átvert a marketing: öles betűkkel hirdetik, hogy náluk termőföld fedezettel is van hitel, és most láttam az egyéb feltételek között, hogy 5 hektáros, összefüggő terület felett fogadják csak el. A vicces az, hogy ugyanezt egyszer már végigörültem majd végigszomorkodtam, és most megint ugyanezzel kerültem szembe. Ettől függetlenül, holnap azért bemegyünk Ágival Vácra, és talán Budapestre is, utánanézünk jobban azoknak a személyi kölcsönöknek, nem árt egy kis tartalék. |
|||||||||||||||
|
26 fok, napos idő. Kertépítés, növénytelepítés. 
|
|||||||||||||||
|
Ma is még nálunk dolgoztak a kőfalon. Egy kis malőr volt csak, eléfalaztak az egyik elektromos kiállásnak, vissza kellett bontatnom pár követ. Nem esett jól látni, hogy szétverik a frissen felrakott kőfalat. De a kivitelező is elismerte, hogy elfeledkezett az elektromos kiállásról, és bontotta is szó nélkül. Nem tudom, mi a bánat van az elektromos hálózatunkkal, de nagy hiba volt Ágiczára bíznom. A drága a jelek szerint megelégedett azzal, hogy felrajzolta a villanyszerelőknek, mit szeretne - és ha valamit kihagytak, most csak vonogatja a vállát, hogy hiszen ő felrajzolta... Pedig, ha nem ellenőrzi, akkor éppúgy nem lesz ott, mintha fel sem rajzolta volna. Ugyanez volt az ároknál is, ahol bár nem az elképzelése szerinti formában ásták az árkot, ő hagyta, hadd ássák végig és csak utána szólt. Most sem túl nagy munka utólag kivezetni a terasz világítását. De annak idején talán egyszerűbb lett volna... Kirángattam hát magammal Ágiczát is a házhoz, hogy legalább azt megbeszéljük, hogy fog az áram kijönni a kőfalból. Abban maradtunk, hogy beépítenek egy-egy szerelődobozt, és körülötte akkora területen betont simítanak el, hogy rendesen oda lehessen rakni egy konnektort. Ezek ugyanis csak egy darabig lesznek kültériek, ha majd egyszer elkészül a télikert, annak ezek lesznek a belső fali konnektorai. Azt is megtudtam, hogy a cirkó fali füstgázkivezetésének hol kell kihagyni lyukat a falban, és bejelöltem a kőműveseknek. A megsüllyedt csatornát kiásták, és elkészült az árok a vízaknába telepített biztonsági szennyvízszivattyú kivezetéséhez is. Szombaton pedig végre meglesz a vízellátás is, és nyugdíjazhatjuk az öreg ukrán csodaszivattyúnkat. A kivitelezőnk ma váratlanul benyújtotta a számlát az aljzatbetonozásra és az elmúlt hónap kisebb, napidíjas munkáira. Kicsit váratlanul ért, de azt mondtam neki, hogy holnap kifizetem (és máskor szóljon kicsit hamarabb, amire mindig kérem). Veresegyházon keresztül utaztam be Pestre, mert ott van egy fürdőszoba-berendezési bolt. Most csak a szaniterek árait érdeklődtem meg, mert szerintem első körben csak a legolcsóbb Alföldi lesz feltéve, a design szaniterek és a design csapok majd akkor jönnek, ha már bent lakunk a házban. A piszoárhoz viszont meg kellett volna venni a szelepet. Találtam is egy szép, falba süllyeszthető, nagy nyomógombosat, de csak egy-két hét múlva tudták volna szállítani - nekünk meg éppen ez kell szombatig, hogy haladhasson a vízszerelés. Próbáltam lobbyzni, hogy adják nekem oda a kiállítási darabot, de azt nem akarták kiszerelni. Mérgemben tettem Pesten egy kitérőt az Erős Kft-hez, és megvettem ott, ráadásul kétezer forinttal olcsóbban :-) |
|||||||||||||||
|
Ha már a kertünket gatyába rázták, elérkezettnek láttam az időt, hogy a Szőnyi utca icipici kertjét is rendbe szedjem. Amióta beköltöztünk, azóta nyomja a lelkemet, mert nem csak hogy gazos és elhanyagolt volt hónapokon át, de ez éles ellentétben is állt a falu rendezett portáival. Andrásnak viszont igazat kellett adnom abban, hogy fontosabb a belsejét rendbe tenni és amikor az készen van, akkor esetleg a kertjét is meg lehet csinálni. Na, erre most érkezett el a pillanat. Igaz, hogy megint a nullánál is kevesebb a szabad időm, de ilyenkor szokott igen feszített munkatempóban mindenre időm jutni - paradox helyzet, de ez van. Végre rendbe tettük az elektromos gubancot a házban és a kőfal mögül kiszabadítottuk az elfelejtett kiállást, végiglocsoltam a leendő gyepet, ami marha nagy, amint egy nyolcvan méteres locsolótömlőt kell rajta egyedül elvontatni úgy, hogy lehetőleg az elvetett fűmagnak ne legyen semmi baja. Kb. olyan érzés, mint amikor a macska végiggyalogol a sövényen, és néha szinte valószerűen Ilja Repin Hajóvontatók c. képe mászott elő emlékeim legmélyéről, amivel utoljára az általános iskolai énekkönyvben találkoztam, már csak a Volga hiányzik hozzá... Apropó, természetes vizek: amióta kipucolták a patakparti részt, és nem tartok annyira a kullancsoktól, megint előlépett egyik kedvenc tartózkodási helyemmé: több fokkal hűvösebb ott a levegő, párásabb és állandóan vízillat van - és most már virágok is, kialakítottuk a leendő ösvényeket és kezd egyre jobban egy mini-angolkert körvonalazódni. Ennek szellemében arra jutottam, hogy itt már nem követ fogok felhasználni építőanyagként, hanem téglát: bontott téglából kirakott utacska fog a patakpartig és a szaletlihez kanyarogni azaleák, árnyliliomok és páfrányfélék között! :-) Estefelé, mikor már a Szőnyi utcában egy kicsit szusszanni akartam és kiléptem a szépen kigazolt és a holnapi munkára előkészített kis kertecskénkbe, megdöbbentő látványban volt részem: Öreg Kövér a kerítés közepén kapálózik két léc között a levegőben, se előre, se hátra, se ki, se be nem tud menni a hatalmas pocakja miatt! Hogy fél méterrel a föld fölé hogy tudta magát küzdeni és mióta volt beszorulva ég és föld közé, nem tudtam meg, csak rohantam érte, kiszabadítani... Még jó, hogy kívülről egy kutya nem kóstolgatta meg a hatalmas hátsóját, belegondolni is szörnyű. Azt sem tudtam kideríteni, kicsoda és miért is torlaszolta el azt a macska-kijáratot, amit még májusban fűrészeltem ki az ilyenek elkerülése végett, de az eset elgondolkodtatott. Főleg Micimackó jutott eszembe, amikor Nyuszihoz ment vendégségbe, csakhogy itt örülnék, ha a mi Kövérünk két hét alatt leadna annyit, hogy többé ne akadjon fent a kerítésen. Mert hogy a pocakjának kerülete hatvan centi most, igazi manöken alkat, csak a kilencvenes mell- és csípőbőségre kéne még gyúrnia... ~8-O |
|||||||||||||||
|
26 fok, napos idő. Kőfal falazása, csatorna vezeték kiásása. 
|
Maestro, 2004. 09. 30., csütörtök 
