Ágicza, 2004. 10. 31., vasárnap #

Vannak napok, amikor minden balul sül el, amibe fogok. Egyetlen pozitív eseményként azt a tíz perc napsütést tudom említeni, amikor végre értékelhető minőségű fotót tudtam csinálni a már meglevő növényekről és ezt a krizantém-fotót:

András még tegnap észrevette, hogy a terasznál a fóliások kicsit feszesebbre hagyták a pvc-t, mint kellett volna, és nem tudtuk, ha a víz eléri azt a szintet, ahol befeszül, nem fogja-e a víznyomás a terasz oldalának feldübelezett fóliát kiszakítani. Reggel csak ő ment ki, elindítani a patak szivattyút, engem hagyott aludni. Kár volt, bár az akkor tíz centi mély vízből még számomra sem derült volna ki, hogy baj lesz - a patak vize ugyanis szemre most nagyon tiszta, nyugodt lélekkel nyomtuk bele a tóba - egy darab geotextílián és rongyokon keresztül.

Tobzódunk a víznyerési helyekben, így aztán pont akkor döglik be minden, amikor aztán igazán kellene. Mikor dél felé együtt visszamentünk a telekre, megállt bennem az ütő: a tó valami barnás, trutyis lével van tele, mint a nagy, lelátni 10 centiig a már 40 centi mély vízben, annak ellenére, hogy geotextílián keresztül szűrt vizet szivattyúzunk bele! Az uram legnagyobb dühének dacára ragaszkodtam ahhoz, hogy ennek most azonnal vessünk véget, a felét kapjuk ki a búvárszivattyúval és a slagot kössük rá a kútra. Mindaz a nagyon finom lebegő szennyeződés, ami átmegy a geotextílián elég ahhoz, hogy megfelelő iszapképző legyen majd, tartalmaz elég mikroszkopikus életet, de nem ezzel lesz tele a tó, ha rajtam múlik! Hírmondó maradjon csak belőle, mert ehhez képest steril kútvízzel meg csak nem lehet telibe tölteni a tavat és én még egyszer nem akarok zavaros vízzel kínlódni, ha segíteni is tudok rajta. Így dühöngve bár, de András kötélnek állt, és hogy minél hamarabb újra teljen a tó, három slagot is beleengedett, hogy a fél collos csap után már kisebb legyen az ellenállás.

Ebből lett is aztán galiba, mert a kút nem bírta a strapát és tíz perc szivattyúzás után szép lassan elapadt a víz. Azt hittem, a szívbaj jön rám! András alászállt a vízaknába, megszemlélni a helyzetet, de a szivattyú rendellenes működésnek semmi látható jelét nem adta. A kút talán beomlott? Nem, hála az égnek, mert víz a hidroforba teljes sebességgel megy, csak a szűrő van teljesen eltömődve nagyon finom homokszemcsékkel, és ettől nem jön tovább a víz! András visszamossa a szűrőt, töltjük megint, két perc múlva újra elapad. Szűrőmosás, próba, megint rossz. Még egyszer, hátha. Kiköti a szűrőt a rendszerből, megy a víz rendesen, nade ez jót tesz-e a szivattyúnak, a kútnak és most hogy fogjuk megvédeni a csapjainkat a lebegő, felhozott homokszemektől? És egyáltalán, mitől lett ilyen a kút???! Kétségbeesetten telefonálok a kútfúrónak, hogy mondjon rá valami okosat, ő talán több ilyen esetet látott, mint a mienk...

Szerencsére nincs nagy gáz, bár először ő is meglepődik a kellemetlen eseményen. Szépen a golyósszeleppel vissza kell venni a vízkivételt, szűrőt újra felrakni, mert valószínűleg csúcsra járattuk a kutat, túl sok vizet szedtünk ki egyszerre, és ez nem tett jót neki - a vízhozammal nincs probléma, csak a tisztaságával. Egy idő után vissza fog állni a kút vízminősége, csak a most felkavarodott homokosabb vizet kell szépen lassan kitermelni belőle. Most tíz liter/percre van belőve a kút, csöndesen csordogál a tiszta víz a tóba, egyre mélyebben lelátni, a legalsó tíz centi csak a zavarosabb, barnásabb, annyi meg kell is a leendő élővilágnak, de a lényeg, hogy nem tettük tönkre a kutat, mert ezt András sose bocsátotta volna meg nekem.

Ma nem dolgozott senki rajtunk kívül, bár ez az egy nap kinti munka sem volt betervezve egyikünknek sem. Andrást eléggé megviselte az egész feltöltés- és szivattyú-mizéria, és megint bújkál benne valami betegség is, mert ramatyul nézett ki egész nap, ámbár lehet, hogy az előzőt sem heverte ki. A rántott csirke (kísértésbe estem) olajszagát kiszellőztetendő késő este még kinéztünk a telekre, szivattyút ellenőrizni. Ő még a saját, alig-olajban, hirtelen sütött sült csirkéjéből sem akart enni, a nehéz olajszagtól lett talán rosszul, és én is bántam már azt a rántottat, mert igencsak elszoktunk a nehézsúlyú, magyaros ételektől és ez volt asszem az utolsó ilyesfajta eltévelyedésem nekem is, belátható időn belül. Kint a tiszta, vízillatú levegőn máris jobb volt. Szépen folydogál a víz azóta, és mintha tisztulna a kút is, hogy óvatosan kiemeljük most belőle a felkavarodott homokos vizet - ezt a szűrőn egyre inkább látni. Remélem, jól sül majd el a kísérlet, azzal biztattam az uramat, hogy inkább most tapasztaljuk ki a kutat, mint hogy később, ha már ott lakunk, tönkretegyük véletlenül a ház csapjait és a zuhanyt.

Kerültünk egyet a Kóspallag-Márianosztra útvonalon, csak úgy, mert ez a késő őszi, esős éjszaka úgysem jó semmi másra, és András amíg vezet, addig sem érzi magát olyan rosszul. Hazaérve bár egy vadat sem láttunk, felfrissültebbnek látszott a mini-kirándulástól, és a kis házunk is jelentősen kiszellőzött az olajos gőzöktől.

Építési napló, 2004. 10. 31., vasárnap #

17 fok, borús idő. Kerti tó feltöltése.

Ágicza, 2004. 10. 30., szombat #

Végre eljött a fóliások ideje! Kilenc felé értünk ki a telekre, a csapat már kint volt, és munka előtti, stratégiai tanácskozást tartottak, majd belefogtak a tó fóliázásába. Először a geotextíliát vágták megfelelő méretű darabokra, majd ezzel végezve elkezdték az 1.1 mm vastag pvc-t is leteríteni. Félúton járhattak a hegesztésével, mikor kiderült, nem lesz elegendő az anyag, így ketten rögvest elindultak fóliát keríteni, hogy még ma be tudják fejezni a munkát. A másik két emberke addig szorgalmasan hegesztette, foltozta tovább a fóliát, hogy mindegyik tereplépcsőre rendesen rásimuljon a bélés.

Bár biztatóan és egyre melegebben sütött a nap, az éjjel leesett esőt még tíz felé sem tudta felszárítani, az elültetésre váró krizantémokon ott csillogtak az esőcseppek:

Míg a tavasok dolgoztak, mi sem tétlenkedtünk: András előbb felhasogatott egy csomó kályhába való fahasábot és gyújtóst keményfából, majd addig ügyeskedett a dekopírfűrésszel, amíg kivágta a kandallónk fölött a falhoz legközelebbi mennyezeti deszkát. Így az emeleti kerek ablaknak szinte légfűtése lesz! A kis nyíláson a felfelé szálló meleg levegő megakadályozza az ablak párásodását, és közvetlen fűti az András asztala előtt levő nagy, hűlő üvegfelületet.

Mivel még mindig akadt néhány tíz cserép és ültetni való fa, belevetettem magam a munkába. A cseresznyefáknak való csemetéket meghagytam Andrásnak, ehhez nagyobb gödröt kell ásni, mint a kis cserepes ültetni valóknak. A szomszéd kerítéséhez minden oszlopunkhoz egy-egy vadszőlőt tettem, jövő ilyenkorra már alig fog látszani a szomszéd telek, olyan gyorsan nő ez a fajta. A kivitelezők is kint töltötték a mai napot: a tegnap sikeresen beszerzett színtelen festék megtette hatását: az egy rétegben olajkőrissel lekezelt gerendákra ez ment második rétegnek, és csodálatos módon pont olyan színű lett, mint amilyen a tető deszkázata! Ez a legkisebb, a fürdőszoba ablaka feletti áthidalógerenda:

Nézegettük, mennyi kő van még, és egyáltalán nem biztos, hogy elég lesz a házhoz, pedig jóval többet hozattunk. Persze, nehéz pontosan megbecsülni, de András utána fog érdeklődni, mennyiért és mikorra hoznának még egy kisebb szállítmányt.

Délután három felé a fóliások is végeztek a tóval, és elnézegették, milyen szép takaros kis kert lett itt, mióta utoljára itt jártak! Igen, június elején, a nagy tó építésekor még csak a földszinti falak álltak, csicsóka-tenger hullámzott a telek többi részén és igencsak furcsa most visszagondolni, hogy ez csak néhány hónappal ezelőtt történt...

Azonmód nekiálltunk a patakvízből feltölteni a tavat. Előrelátóan még reggel készíttettem Andrással egy hevenyészett, házi bio-szűrőt: régi rongyokból és egy kiselejtezett műanyag szemetesvödörből, aminek az alját fúróval szitaszerűen kilyuggatta. Ez volt hivatott a patak most tiszta vizéből kiszűrni a lebegő szennyeződéseket, amit a szivattyú magával hoz, de nem szeretnénk a tóba engedni. Mielőtt a fóliások elmentek, kértem tőlük egy kis maradék geotextíliát, mert időközben eltömődtek a régi rongyok. Ez egy kicsit profibb anyag, szépen csordogált is a tóba rajta keresztül a szűrt víz, és ahogy az áramló víz sebességet nézem, még holnap egész nap is tölteni fogjuk a tavat.

Építési napló, 2004. 10. 30., szombat #

21 fok, borús idő. Kerti tó fóliázása, kőfal falazása és áthidaló gerendák festése, növénytelepítés.

Maestro, 2004. 10. 29., péntek #

Ma fejeztük be a fák elültetését, csak pár kisebb darab maradt tegnapról, és persze a rengeteg virág, de ezeket szerencsére Ágicza egyedül is el tudta ültetni. A fák egészen látványosak, akármilyen kicsik is, de mégis, valami növényi élet is látható a kertben a füvön kívül is...

Most jött el az ideje annak, hogy berakják a szellőzőcsövet a kőfalba, szó szerint bebetonozva ezt az épületgépészeti megoldást a házba. Van benne pár felesleges kanyar, de nem tudtuk máshogy kivinni, mindenütt vasbeton és fa gerendák voltak az útjában. Folyik tovább a kőfal rakása és a nagy áthidaló gerendák festése.

Ágiczának nem volt elég a múltkori fugaszínes mizéria, megint csak most kellett rájönnie, hogy neki túl sötétek ezek a gerendák két réteg festékkel lekenve, és valamit kellene csinálnunk vele... Szegény kivitelezőnk, nem is nagyon tiltakozott, csak felsóhajtott, hogy persze, amit az építtető kér, az lesz. Én meg azt hittem, elsüllyedek szégyenemben :-(

Útra keltünk hát, úgyis már vártak ránk, és amíg én megvásárlás előtt álló házakat segítettem szekértő szemmel megszemlélni Gödöllőn és környékén, addig Ágicza elugrott a Bricóba, színtelen lazúrért. Majd, ha már úgyis ott voltunk, Gödöllőn vett még egy halom növényt, pár cseresznyefát, kis cserepes izéket, nehogy ültetni való nélkül maradjunk.

Le kellett hát csiszolni a nagy gonddal felfestett látszó oldalakat, és átkenni egy réteg olajkőris színnel, majd a színtelen védőréteggel. Nem csak a felesleges munka zavart az egészben, hanem hogy ez egy nappal hátráltatta az egész kőfal építést, lassan már sehol sem tudnak úgy falazni, hogy ne egy áthidaló gerendára kelljen rakni a köveket - és a gerendák még sehol, mert bejött egy nap plusz munka. Megfogadtattam Ágiczával, hogy ha már annyira fontos neki valaminek a színe, akkor ugyan szóljon időben, vagy tartsa magában mindörökre... De ez sem biztos, hogy jobb lesz: a tetőtéri fehér deszkáknál egy ronggyal letöröltette a második réteg fehér lazúrt, mert 'olyan olajfesték szerű' volt. Plusz munkát okozva az ácsoknak, és most saját magának is, mert majd kenheti át még egyszer az egészet, a rengeteg szarufát körberagasztgatva a sárga szalaggal. És ez lesz az egyetlen munka a házon, amiben garantáltan nem fogok segíteni neki.

Estefelé azért pár fotóval azt is dokumentáltam, hogy innen a telkünkről, a völgy aljából nézve is lehet azért szép napnyugtát látni:

Nekem most egy kicsit nyugisabb időszakom van, néha szinte már kialszom magam. De előre is kell pihennem, mert sajnos nem mindenki olyan előrelátó, hogy ősszel terveztesse meg a házát, hanem az év elejétől kezdve márciusig jönnek majd egyszerre az azonnali és életbevágóan sürgős tervezések... Jobb lenne inkább most kezdeni pár újabb munkát, amíg van rá több időm, de persze ezt nem én osztom be.

Építési napló, 2004. 10. 29., péntek #

22 fok, napos idő. Kőfal rakása, kőfal áthidaló gerendáinak csiszolása és festése, szellőző beépítése, kerti tó átfolyó kialakítása.

Maestro, 2004. 10. 28., csütörtök #

Ilyen sem sűrűn van, hogy Ágicza korán és magától felkel, de ezek szerint csak néhány, elültetésre váró fa kell hozzá :-) Gyönyörű idő volt, hét ágra sütött a nap, egészen nyári hangulat volt megint. Megtelt élettel az egész telek, és dolgozott is mindenki: a kivitelezőnk az áthidaló gerendákat csiszolta és festette le, mi Ágiczával fákat ültettünk, a markolós a tó teraszait alakította és mellette rendezte a földet, munkásaink pedig a falat rakták nagy lelkesen. Most éppen a hátsó terasz oszlopainál járnak, ahol csinálunk egy enyhe eltérést a függőlegestől, hogy az áthidalók felfekvése mellett is legyen elég falszakasz, ami a felsőbb rész terheit hordja.

Amíg a teherautót vártuk, próbaképpen begyújtottam a kandallóba. Papírnak csak száraz cementeszsákot találtam, de szép nagy lánggal lobogott a huzatpróba során, és gyönyörű tüzet raktam utána. Látványnak sem volt éppen utolsó, de minden ajtót ki kellett nyitni, olyan meleg lett bent. Persze, most könnyű volt, majd a -15 fokban lesz érdekes, hogy mennyit melegít. Fiatalabb koromban éveken át fűtöttem kazánt és cserépkályhát is, de azoknak tömör vas ajtajuk volt. Most láttam először, milyen szép is az, ahogy a lángok megtöltik az egész tűzteret és kavarognak össze-vissza. Nem is a leadott meleg számít (mert legfeljebb felveszek egy pulóvert, ha nagyon hideg lenne), hanem az az otthonos látvány, hogy lobog a tűz a szobában.

Aztán megérkezett a teherautó, egy nagy ponyvás kocsival hozták a fákat és egyebeket. Nagy nehezen becipeltük őket a kert különböző pontjaira. A legnehezebbet, amit ketten is alig bírtunk el, azt talicskán vittük be, deszkákat fektetve sorban a kerék alá, hogy ne vágja tönkre a gyepet. Aztán beültettük őket azokba a gödrökbe, amiket még a kertépítők ástak ki és trágyáztak meg, ezért most csak akkora lyukat kellett ásnom mindnek, amekkora a földlabdájuk volt. Még ezek sem valami nagy fák, de mégsem facsemeték, és az eddig két dimenziós kertben végre történik valami látványos, térbeli változás is. A szomszéd felé néző kerítéshez vett Ágicza egy halom vadszőlőt, ami egy év alatt befutja a dróthálót. Ez jó lesz, amíg a cserjék megnőnek, de még később is tömöttebb, látványos hátteret ad a kerítésnek. Az északi oldalra Ágicza nem tervezett ilyet, de szerencsére nem kellett sokat győzködnöm, hogy ott sem árt, ha nem a vadhálót látjuk, és hogy nem akkor kell elkezdeni oda is növényeket telepíteni, amikor már építik ott a szomszéd házat. Úgyhogy legközelebb, ha Pesten járunk, veszünk oda is egy raklapnyi vadszőlőt. Kb. 3 méterenként kell egy, de még így is 40 tő lesz...

A kőművesünk ma sem a teraszt burkolta, hanem a másik szép idős munkát, a kőfal áthidaló gerendáit vette ma napirendre. Lecsiszolta őket, levágta méretre és vonókéssel meghúzta az éleiket is olyanra, mint az összes többi faszerkezetünkön. Még hónapokkal ezelőtt vettünk 5-6 doboz lazúrt, kipróbálni a színeket. Ezekből pár ecsetvonásra valót használtuk csak el, és azóta a pincében várták rövid röppályájuk kezdetét, amelynek végső pontja a kuka lett volna, most azonban kettős hasznot is hajtottak. Egyrészt a nem látható gerendarészeken ezeket használtuk fel, mert a színüktől eltekintve teljesen jó festékek ezek is. Másrészt pedig most minden gerendán egyértelműen látszik, melyik oldalát hova szántuk, ezeket biztosan nem fogják fordítva berakni. A kivitelezőnk ugyanis gondosan végignézte a gerendákat, hogy a leglátványosabb oldalaik látsszanak, és aszerint húzta meg az éleket is. Alul a szokásos, szabálytalan módon, fent viszont csak finomabban, hogy majd rendesen be lehessen szilikonozni.

A tó szegélye így szemre nagyon szép, a vízszintességet majd csak a feltöltés után fogjuk biztosan látni. Ha minden jól ment, csak egy helyen lesz szabad túlfolynia, ahol szándékosan képeztek egy pár centis horpadást a felső síkban. A tóépítő kialakított még két teraszt a tó belsejében, amiket a betonszegély miatt eddig nem tudott megcsinálni. Szombaton jöhetnek a fóliázók, és utána azonnal töltjük is bele a vizet. Még a két tó közti átfolyást kell kialakítani, ott valami olyasmit gondoltam, hogy nem egyenletes lejtő lesz, hanem lesz benne egy 'fennsík', ahol rendesen végig lehet gyalogolni. Viszont az sem kizárt, hogy valami kis hidat eszkábálok a kisebbik tóra is, mert élmény a vizek felett járni.

Végre megint működnek a számítógépeink. Ágiczáé igen csendes, alig döngicsél. Amíg az asztal mellett volt a sarokban, addig néha bekapcsolt a ház két hűtőventilátora (ezeket a tápegység vezérli, önvédelemből), de ahogy feltettem az asztalra, többet nem volt szüksége erre a plusz hűtésre. Az én gépem most sokkal hangosabb, mert ugyan a táp néma, a processzoron pedig új gyári ventilátor van, de a három vinyó sivít rendesen (most már hallom, mivel minden más olyan csendes :-). Ahogy kicsit több pénzünk lesz, egyből lecserélem őket két olyanra, mint ami Ági gépében van. A processzorokra most nem vettünk speciális halk ventilátorokat, de a két éve futó régiek helyett most az olcsó, de vadonatúj darabok is hatalmas különbséget jelentenek. Talán majd a vinyókkal együtt cserélem le esetleg valami szupercsendesre.

Építési napló, 2004. 10. 28., csütörtök #

21 fok, napos idő. Kőfal rakása, kőfal áthidaló gerendáinak csiszolása és festése, növénytelepítés, tereprendezés.

Ágicza, 2004. 10. 27., szerda #

Már jókor reggel számítógép-szerelés volt mindkét gépnél, mivel Andráséban sikeresen behalt az ősrégi ventilátor, az enyémben pedig a winchester csere miatt a partíciók másolása folyt, és e kényes művelet közben a közelébe sem mehettem a számítógépnek, így aztán a délelőttre tervezett munkámnak is lőttek. S.O.S. kerestünk processzorhűtőt, de a gépeinken tárolt összes okosságnak nem vehettük hasznát, ugyanis a géphez való alkatrészek beszerzési forrásai - elérhetőségek - szintén egy file-ban voltak... András elhatározta, hogy ezentúl az SOS telefonszámokat papíron, nyomtatott formában is tárolni fogja, nem csak a hard disc-en :-)

A tegnapi fa-vadászat eredményét sikeresen kiszállítottuk a telekre, nem lévén egyéb dolgunk, s András szépen kiásta a fáknak való gödröket. A tó locsolási célra is kitűnően használható, nem kell messzire menni, ha a kannát meg akarjuk tölteni. A kis tó is biztatóan alakul, meg is jegyeztem az uramnak, hogy jóval nagyobb lett így, a szegéllyel együtt, mint először terveztem. Hja, úgy nem nehéz, amikor az ember lányának kijelentik, hogy ha már tavazunk megint, akkor ne kacsaúsztató legyen az a víz: negyven négyzetméternél ne is adjuk alább...

Minél előbb beszerezzük a hiányzó alkatrészt, annál előbb tudunk megint leülni dolgozni, úgyhogy kaptuk magunkat és bementünk a városba, nem várt extra programként anyagbeszerezni. És szerencsére az első boltban kaptunk új alkatrészeket, úgyhogy megkockáztattam, hogy mehetnénk akkor fáért is, ha már ilyen jól alakult. Átverekedni magunkat a városon kora délután épületes élmény, fél óra alatt a külső körúton végigvánszorogni még csak hagyján, de az a rengeteg autó és benzingőz, zaj, és egyéb civilizációs ártalmak. Ha belegondolok, hogy milyen lehet az errefelé lakóknak az élete... Inkább nem gondolok bele.

A Hungaroplant egyébként stratégiai jelentőségű helyen fekszik, azon a telepen, ahol a Tiffany üvegeket lehet kapni és ahol a tócentrum is van - ez utóbbival közvetlen szomszédságban van. Több, mint másfél órát válogattunk, András egyre fogyó türelemmel, én annál lelkesebben. Összeszedtük a hátsó kertbe még hiányzó cserjék és fák túlnyomó többségét, a többi, kényesebb növény tavaszra marad. Ott helyben András meg is rendelte a fuvart, holnap hozzák ki hozzánk a rengeteg ültetni valót. Volt egy kis malőr is fizetéskor: az otp-ben elfelejtették velem közölni, hogy a kártyámon alapból készpénzfizetési korlátozás van, úgyhogy csúnyán felsültünk volna, ha András unszolására nem beszélek a segélyvonalukon és ki nem derítem, alapból mennyi a limit. Az e feletti részt ő fizette ki, így végül csak sikerült minden. Igaz, hogy okoztunk egy kis kavarodást és fél óra túlórát, de a lényeg, hogy megvannak a növények, a fák igazi, nagyobbacska jószágok és gyönyörű őszi lombja van mindegyiknek - így válogattam ki őket!

Estére András beüzemelte a gépeinket, most itt ülök egy egészen halk számítógép mellett, élmény ez a csöndes munkahely!!!

Építési napló, 2004. 10. 27., szerda #

19 fok, borús idő. Kerti tó szegély betonozása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 26., kedd #

Ugyan kicsit borúsabb égbolttal, de még mindig csapadékmentes idő volt. Megnéztem az időjárás-előrejelzést, most éppen jó időt jósolnak egész hétre, de persze ez is mindig változik. Itt esőt mondtak csütörtökre, de talán nem ér ide. Megvitattuk a kérdést a kivitelezőnkkel és úgy határoztunk, hogy ezen a héten még semmiképpen sem szabad esni az esőnek, hogy elkészülhessen a tó betonszegélye, a fóliázás és a terasz burkolata is.

Ma főleg a szegélyt betonozták, de csak a kengyelek síkjáig. Holnap kap kicsit hígabb betonból egy végső réteget, és ezzel alakítják ki a végleges magasságot is, meg a lefolyás helyét. Egy napra túl sok volt a szegély befejezése, két napra osztva viszont kevés, ezért délután már visszatértek a kőfalhoz is. A tetőtérből fotóztam a munkát és mellékesen szomorúan állapítottam meg, hogy egyik-másik ablak szorul egy kicsit, még állítani kell rajtuk.

Öcsémmel mentünk ki megint a telekre, hogy lássa a házat nappali fényben is. Kinéztünk a patakhoz is, ezt nagyon elhanyagoltam az építkezés ideje alatt, de majd ha a házon már nem történik semmi érdekes, a tavak mozdulatlanságát pedig már elunom, valószínűleg megint vissza fogok szokni a patakpartra - hiszen többek között éppen ezért is vettük meg ezt a telket!

Kitömítettem a kéménycsőnél a tegnapi gipszelést, és felragasztottam a fali rózsát is, majd egyesült erővel összeraktuk a kéménycsöveket is. A kandallónk ezzel tüzelésre kész, holnap csinálok is egy próbabegyújtást. Erősen fontolgatom, hogy a kandalló felett, a tetőtéri ablak alatt kivágok egy deszkát a födém burkolatából, mert kiválóan fel tudna ott menni a meleg levegő, és éppen az északi oldalon ez nem lenne hülyeség. Már csak az a kérdés, hogy milyen szerszámmal lehet ezt megcsinálni, olyan közel a falhoz... Talán a dekopírfűrészt fogom újszerű technikával használni, még az tűnik a legalkalmasabbnak.

Alig, hogy hazaértünk, felhívott a villanyszerelőnk, hogy már úton van egy embere, megcsinálni az átfúrt szakaszt. A vezetékek nem sérültek a fúráskor, csak a szigetelésüket kellett egy kicsit restaurálni. Némi vésés után berakott egy csődarabot, ami szépen megkerüli a szellőzőcsövet, és amibe újra behúztuk a szóban forgó vezetékszakaszt. E bypass-műtét közben a fűtésünkről meséltem neki, és bizodalmamról a kis kandallónk iránt, ami meglehetősen picinek látszik a nappali terében. Némi szkepticizmussal fogadta azt is, hogy a fenti cső a konyhai elszívó kivezetése lesz. Nem a leggyakoribb dolog a padló felett vezetni el az ilyen csöveket. Majdnem bekötötte azt a két biztosítékot, ami a vízlágyítónak és a fürdőszobai radiátornak ad áramot, de kiderült, hogy van egy fí-relé a villanyóránál, ami most azt jelenti, hogy ha bárhol összeér a nulla és a védőföldelés vezetéke, azt a biztonság kedvéért áramtalanítja az egész házat. Márpedig a falból kilógó vezetékek végei bárhol összeérhetnek. Ezért a további villanyszerelést elhalasztottuk a festés utánra.

Most figyeltem fel arra, hogy a házunk milyen átlátható: a bejárat előtt állva, nyitott teraszajtó esetén egészen a patakig el lehet látni!

Ágicza meghozta a 0 dB-es tápegységeket, be is szereltem őket a gépeinkbe. Először sokkal halkabb lett persze tőle, és az egy új vinyó a három régi helyett viszont hallható különbséget jelent Ágicza gépében. De aztán a szerelés végére a processzorventilátorok hangja hirtelen felerősödött. És nem csak relatíve, hanem abszolút értékben is. Csak arra tudok gondolni, hogy talán nem kellett volna a másfél év alatt összegyűlt port lefújni róluk, mert most belement a csapágyakba és attól zúgnak így. Úgyhogy még nem ért véget a számítógép-csendesítési projektünk...

Kaptam viszont egy jó tanácsot a GPRS internetezés gyorsítására. Egy kis program segítségével megvalósít egyfajta hardveres tömörítést (amit már a leglassabb telefonos modemem is tudott 6 évvel ezelőtt). Az e-mailek, szöveges weboldalak kb. ötször gyorsabban jönnek le, ha hihetek a program statisztikájának. Ezen kívül beállítható, hogy a JPG-ket mennyire lebutítva töltse le. Így a lényeget még mindig látom, de csak azt a képet kell teljes méretében letöltenem, ami tényleg érdekel. Még tesztelem a rendszert, mert egy nagy hibája azért van: proxy szerverként működik, és így hatástalan a különféle audit és banner oldalak tűzfal általi kitiltása. Meglehetősen idegesítő úgy olvasni pl. az Indexet, hogy mindenféle szar ott ugrál és villódzik körben a szöveg körül.

Ágicza két kisebb fát is elhozott Pestről és Clióka megint kitett magáért, a három méter körüli fa szép kényelmesen belefért. Holnap el is ültetjük, a gödrök már ki vannak ásva, megtrágyázva és visszatemetve, csak bele kell ültetnünk a fát. A földlabdája egy nagyobb vödör méretű, nem lesz sok munka vele.

Építési napló, 2004. 10. 26., kedd #

17 fok, borús idő. Kerti tó szegély betonozása, kőfal falazása, villanyszerelés javítása.

Maestro, 2004. 10. 25., hétfő #

Ma nekiugrottak a tószegélynek, először egy betoncsíkot öntöttek végig a leendő tó peremén, kettős célzattal: ezzel egyenlítették ki a terep egyenetlenségeit és lejtését, illetve szerelőbetonként is működött a délutáni vasszereléshez. A másik tó betonszegélyét szűz földre raktuk, ott elég volt sima betonba ágyazni az előregyártott kerti szegély elemeket. Itt viszont, a süllyedés veszélye miatt rendes vasbeton peremgerenda készül, ami egy-két méter megtámasztási hiányt simán elvisel.

Megkaptuk az út készítésére az ajánlatot, és mivel abszolút korrekt volt, elfogadtuk. A kövek árának azért én is utánanézek, nem lehet-e olcsóbban beszerezni, de a munkadíj és az egész munka volumene teljesen elfogadható. Nem most kezdenek bele, előbb a tónak kellene elkészülni, és addig is fogy a kő a ház mellől, annyival kevesebbet kell majd ide-oda pakolni a telken.

Felhívtam az asztalosunkat, mert kell vagy 20 méter vékony, háromszög keresztmetszetű léc a kőfal fagerendáihoz. Ezeket felrakjuk falazás előtt a gerendák szélére, az ék alak miatt ki is tudjuk majd venni utólag, és a helyükre nyomjuk be a szilikont, ami a beszivárgó víztől hivatott megvédeni a fagerendákat. Kérdeztem, mennyibe kerül, de csak legyintett rá, nem tétel. Az ablakokra-ajtókra azt mondta, hogy a vasalatnak kell egy kis idő és használat, mire beáll és bekopik a végleges helyére, utána még egyszer beállítják mindet, szóval nehogy elkezdjünk legyalulgatni belőlük...

Ágicza segítségével begipszeltem a Schiedel kémény csöve és a 150-es fali hüvely közötti hézagot. Először egy kiürült szilikonos flakonból akartam kinyomni profi módon, de két sikeres adagra jutott négy beszáradt és kalapáccsal kicsalogatott kudarc jellegű gipsz. Ezért aztán meguntam a dolgot, spaklival kikentem az alsó peremet, majd benyúlva a kémény lukján, kézzel kikentem az egészet. Holnap kap még egy kis hőálló szilikon tömítést, és összerakjuk a kályhacsöveket is.

Út közben felhívtak egy reklámügynökségtől, hogy nézegetik a weboldalunkat és kellene nekik pár kép egy szép házról. Mondtam, válasszanak ki egyet, és e szakmában viszonylag jelképes összegért megkaphatják nagy felbontásban is. Délután újra jelentkeztek, hogy a 'Zebegény, Almáskert' c. ház tetszett nekik a legjobban. Dicsértem az ízlésüket, mert nekem is pont ez a ház a kedvencem :-). Este lerendereltem a kért képeket, és holnap Ágicza beviszi nekik egy CD-re írva (mert GPRS-en holnap estig sem érne át két db 50 megás fájl). Ha készen lesz a reklámspot, kapok belőle én is egy példányt, de az RTL-klub műsorában is látható lesz majd, mint egy 5 másodperces kis animáció, valami szponzor cég nevének kiírása közben (szóval azért annyira nem adtam el magam, nem a Mónika-showban lesz háttérkép :-).

Este látogatóba érkezett a kisebbik öcsém, és persze első dolgunk volt kimenni a házunkhoz. Elég sötét volt már, úgyhogy holnap újra megszemléljük majd, de azért még így félhomályban is látszott, hogy sokat haladt a házunk ahhoz képest, amikor utoljára látta (vagyis a telekvásárlás óta :-).

Építési napló, 2004. 10. 25., hétfő #

21 fok, napos idő. Kerti tó szegély szerelőbeton készítése és vasszerelés, falhüvely begipszelése a kéménycsőbe.

Maestro, 2004. 10. 24., vasárnap #

Ágicza korán reggel kint kezdett a telken, ment a kivitelezőket biztatni, hogy ha már ilyen szép idő van, akkor csinálják meg végre a tó szegélyét is. Nem is ártott szólni nekik, mert magukban ők lehet, hogy eltolták volna jövő tavaszra ezt a munkát. Elmagyarázta nekik, hogy fél év alatt szétázik a meder összes terasza, lehetne elölről kezdeni a földmunkát - és különben is, annyira-de-annyira szeretné azt a tavat. Az eredmény: a mai plusz műszak után tervezett hétfői pihenőnapon sem henyélnek, hanem nekilátnak a tószegélynek.

Ágiczával sokkal felszabadultabban elbeszélgetnek, mint velem. Ha én mászom fel az állásra, akkor már előre tudják, hogy lesz valami, amit észreveszek, vagy külön odafigyelést kérek egy-két részletre, stb. Nem véletlenül mondta a kivitelezőnk, hogy nehéz itt dolgozni, mert mindenből tökéleteset akarok. Még szép, mondtam neki, és éppen ezért bíztam rájuk. De még mindig jobb, ha előre szólok dolgokról, mintha utólag kellene kivésniük pl. a szellőzők helyét a kőfalból... Egyébként sem haszontalan dolog sűrűn ránézni a munkára. A statikus szerint az ácsolataink is csak azért lettek ilyen szépek, mert állandóan ott voltam a sarkukban és odafigyeltem mindenre.

Sajnos, reggel a telefonomat Ági kímélésből némaüzemre állította, így aztán tudtam ugyan aludni, viszont nem ért el a vízszerelőnk. Az nem jutott eszébe, hogy be is ugorhatna hozzám ide a Szőnyi utcába, ezért aztán csak akkor tudtam szólni neki a zuhany melegvizes csatlakozójának tömítéséről, amikor már hazaért Pestre... Most csak a konyhában dolgozott: garanciálisan megszerelte a mosogatócsapot és felrakott egy sarokszelepet az egyik feledésre ítélt ágra, ebből a csapból originál lágyítatlan kútvíz fog folyni. Ez lesz az 'ásványvízcsap', innen veszünk ivóvizet magunknak és a macskáknak, ezzel főzünk, stb. A zuhany sarokszelepét nekem kellett hát meggyógyítanom. Kivettem, rátekertem még fél méter teflonszalagot, és - láss csudát - nem szivárog azóta. Ha holnapig sem lesz látható víz a csap körül, visszatolom a helyére a zuhanyt, és ezzel teljesen készen lesz a fürdőszoba. Próbálgattam a zuhany fúvókáit is, az egyik nyakmasszírozó dűzniből kiműtöttem egy kis törmelékdarabot, ami még a padló környéki szerelések következményeképpen került oda. Aztán gyorsan visszavonulót fújtam, mert minden óvatosságom dacára szép lassan már csurom vizes lettem...

Nagyon szép idő volt, kellemes meleg, egy szál pólóban voltam kint a kertben. Délután ugyanis Ágicza megnyugtatására felkötöttem egy deszka végére a szennyvízszivattyúnkat, és belógattam a tó sekélyebb végébe. Mártogattam a vízbe, húztam-vontam a fenéken, a felkavart iszap sötét zöldesfekete sugárban folyt ki a csövön. A színéből mindig láttam, mennyire iszapos az a rész, és egy óra alatt sikerült egészen kitisztítani ezt a mederszakaszt. A mélyebb részen Ágicza meghagyta az iszapot, hogy legyen a halaknak hol telelniük. A tó kényes ökoszisztémájának viszont ennyivel is segítettünk, kicsit kevesebb iszappal talán már jobban boldogul magától is.

A kerítés melletti vízelvezető árok nem lejt mindenütt egyformán, a tó mögötti szakaszon megáll benne a víz. Amennyit tudtam, igazgattam rajta egy ásóval, de megemlítettem annak a munkásnak, aki annak idején kiásta, hogy lenne némi garanciális javítás... Én csak tréfából mondtam, de ő láthatóan komolyan gondolta és azt mondta, megcsinálja. Ahogy beszélgettünk, közben egyetlen kalapácsütéssel gyönyörűen kettéhasított egy nagyobb követ. Büszkén mondtam neki, hogy lám, idővel hogy megtanulnak bánni ezzel a fajta kővel is, ahogy kiismerik az anyagot... A főnöke azonban halkan megjegyezte, hogy ezt speciel nem elfelezni akarta, csak leütni egy kis darabot a sarkából :-)

A kőfalat most az északnyugati sarkon rakják az ereszig, aztán átmennek a déli oldalra, hogy utána jöhessenek az ácsok befejezni a tetőt. A talpszelemenek alá kerülő optikai tuning gerendákat is majd csak az ácsok rakják fel, egyelőre egy polisztirolhabból kivágott tömböt falaztak be a helyükre, hogy tudjanak haladni a fallal. Szóltam a kivitelezőnknek, hogy a fugákat minél hamarabb kenjék ki, mert akkor jobban megtapadnak a falazáshoz használt betonon. Nem tudom, így lesz-e, mert inkább a fal rakását forszírozzák. Én viszont azt végképp nem szeretném, hogy a fugázás maradjon tavaszra. Egyáltalán, mindennel el kellene készülniük idén. Tószegéllyel, terasz burkolással, kis betonsávval a déli teraszajtó előtt, stb. De ilyen tempóval valószínűleg menni fog a dolog. Érdekes, hogy bár viszonylag előrehaladott a kőfal állapota, nem kértek még pénzt. Én adok időnként kéretlenül is egy-egy kisebb, de kerek összeget. Ennek talán még örül is, mert azt talán már elhiszi, hogy nem csapom be - és legalább nem kell egy fárasztó nap után még költségeket kalkulálnia, hanem majd a végén.

Holnap adnak árajánlatot az út elkészítésére, és ezzel együtt meg kell oldani a kő és fa elrakodását a munkaterületről. A követ most is innen hordják, de a maradékot majd át kell rakni a markolóval. A fát valamelyik embere üres óráiban majd felvágja, és akkor az is eltűnik onnan. De az egész tereprendezés és útépítés mindenképpen csak a tó elkészítése után lesz aktuális, addig van időnk.

A kivitelezőnk szerint nincs már túl sok kövünk, de ezt nem nagyon hiszem, csak az egyik nagy kőhalomra került egy csomó föld is, ezért nem tűnik olyan soknak. De holnap azért felmérem, ténylegesen mennyi kő is maradt, hogy tudjak még gyorsan rendelni, ha netán mégis kellene...

Építési napló, 2004. 10. 24., vasárnap #

19 fok, napos idő. Kőfal falazása, vízvezeték szerelése.

Ágicza, 2004. 10. 23., szombat #

Reggel teljes egészében átaludtam a statikus hajnali, háznál tett vizitjét, így csak András beszámolójából értesültem róla, hogy egyáltalán járt itt. Azt találták ki, hogy a kőfal pillérek a nyugati terasznál ahogy kezdenek közeledni az áthidaló gerendákhoz, újra szélesedjenek ki, egy kicsit segítve a szerkezetnek, és még esetlegesebbé téve a két pillér látványát. Elvégre igazi meseház épül itt, vagy nem? És abban is igaza van, így elnézve a nappali burkolatát, a rendszerességet mellőző kőfalat, a fafödémnek a száradásból adódó hézagait, a pont megfelelően rusztikus, strukturált belső vakolatot, hogy nálunk épp ideális arányban durva minden, bár az egészen látszik, hogy minőségi anyag, amit beépítettünk, és ez adja a házból már most áradó, megnyugtató harmóniát. Ehhez még hozzájön az antikolt színezés, a masszív fa lábazat, a nehéz, vastag drapériák - nem csak a dizájn miatt, hanem hogy hőszigeteljenek télen - és majd jövőre a bútorok. Így belegondolva nem is lesz rossz ez a kis házikó! :-)

Ünnepnap ide vagy oda, ma is folyt kint a munka, méghozzá extra létszámban rakták a kőfalat. Vagy rájöttek, végezni kéne még az idén, vagy felismerték, hogy ha többen vannak, jobban halad a munka is. Míg András a munkát ellenőrizte, én felmostam a fürdőt, mert amíg megpróbálta a vizet megszerelni, tekintélyes mennyiségű sarat hordott be a csempékre. Igaz, a tömítés mellett még mindig szivárog, de a takarítás nem ártott a helyiségnek. Ezután úgyis annyit mosok még ott fel, amennyit akarok, csak ma "avattam fel" a házat a partvissal. :-) Aztán természetesen szaladtam ki ültetni egy kicsit.

A kis kályhánk is egyre biztatóbban halad a beüzemelhetőség felé, András ugyanis hajlított a Schiedel és a kályhacső közé egy vastag huzalból egyfajta rögzítést, ami összetartja a két darabot, amíg egymáshoz gipszelik őket. Ezek laza háromszög alakú rugós elemek, ami befeszülnek a két cső közé, amint egymásba csúsznak - és mindössze egy kis lelemény szükségeltetett a kitalálásához. A próbadarab Schiedel cső egyébként már hónapok óta kint hányódott a telken, csak az uramnak nem volt szíve eddig kidobni, és lám, most megtalálta a helyét!

Miután délután sikerült jól összekapnunk munka- és szabadidő-beosztás ügyében Andrással, kivettem egy pihenőnapot, kerül, amibe kerül, mert kezdem egyre inkább egy végsőkig kifacsart citromnak érezni magam, amin nem segít András 200%-os teljesítmény elvárása és állandó szemrehányásai és az ezt kísérő megvető tekintet. És sürgősségi esetek ide vagy oda, nekem is jár egy kis szabadság, mert nem vagyok mindent elbíró gépezet, dühvel és haraggal telve pedig nem lehet tervezni - kaptam a slusszkulcsot és elmentem csavarogni Cliókával a Börzsönybe. Érdekes, hogy amint kiszakadtam az otthoni nyomás alól, máris nem láttam olyan kilátástalannak a helyzetet, csak a megfelelő távolságból kell szemlélődni, tisztes távolban a számítógéptől és a rám nehezedő feladatok súlyát időlegesen hátra hagyva. Csak egy-egy ilyen délután vagy hétvége kéne, amikor senkinek nem vagyunk elérhetők és a munkát is elzárhatjuk agyunk egy-egy félreeső fiókjába. Rengeteget használna akár a kedélyállapotunknak, akár a munkabírásomnak - Andrásé, úgy tűnik, végtelen, ellentétben az enyémmel, ezért is van a konfliktus... Elhatároztam, hogy amint ennek az őrült hajtásnak vége, mi is hétvégére és estére ki fogjuk kapcsolni az összes kommunikációs berendezést, hogy egy kicsit zavartalanul élhessünk, mint a normális emberek...

Az északi határnak vettem az irányt Cliókával, tavasszal csak Nagybörzsönyig jutottunk, jellemzően akkor is egy ilyen természetű szóváltás miatt menekült el otthonról András. Most ő maradt otthon, és nem is bántam, hogy egyedül szelem a szinte kihalt, kanyargós utat. Útközben meg-megálltam, az őszi természet ezerszínű pompáját fotózni, amihez a ködpárába és esőfelhőbe burkolózó hegyek ideális háttért nyújtottak. A másnak borongós idő számomra jóleső szórt fényt és Highland-hangulatot jelent, így ideálisnak tetszett ez a délután a feltöltődésre. És persze egy kicsit kibővítettem a botanikai ismereteimet is, mert a fatelepítéshez nem árt tudni, melyik fajta milyen lombszínt ölt ősszel, hogy megfelelő társaságba kerüljenek majd a kertünkben. Így aztán lencsevégre került jó néhány fa is, lombostul-levelestül. Egyértelmű nyertes a juharfa, aminek ahány fajtája, annyiféleképpen tud sárgulni-vörösödni-zöldülni. A biztonság kedvéért a képek mellé begyűjtöttem egy kézzel fogható, nagy csokorral a pompás levelekből, és egyből megint gyereknek éreztem magam, csak most a gyűjtögetés nem csupán merő kedvtelés volt, hanem hogy emlékezzem, melyik fajtákból vegyünk majd.

Az egyedüllét szerencsére kedvez az elmélkedésnek és a vezetés - mivel már készségszinten megy - csak annyi gondolkodást követel, amennyi nagyon muszáj, így maradt arra is időm, hogy elgondolkodjam azon, hogy tulajdonképpen a tao, az út a lényeg, nem a cél, a megérkezés - hiszen útközben szerzünk tapasztalatokat és éljük le az életünket. Az út, ami elvezet ilyen helyekre, mint ezek az eldugott nógrádi falvak, mint Perőcsény, ami, mint egy kis ékszerdoboz fekszik a dombok védelmében, vagy Kemence, ami legalább olyan kedvelt turistaközpont, mint Zebegény. A Dunától eltekintve szépsége vetekszik választott lakhelyünkével, amit pedig nem sok településről mondanék. Következő alkalommal ide Andrással fogok jönni, mert eszményi kirándulóhely és őt sem árt, ha kirángatom egy kicsit a megszokott mókuskerékből. Már csak azért sem, mert nála nem fordulhat elő, hogy lemerül a gépe, mert nem visz magával tartalék akkut, amikor pedig olyan fotózni valók vannak arrafelé, mint a macskaköves út, ami egy vízmosáson vezet keresztül, és ettől az apróságtól eltekintve teljes értékű helyi közlekedési útvonal...

Építési napló, 2004. 10. 23., szombat #

15 fok, borús idő. Kőfal falazása.

Műszaki vezetői bejegyzés: A külső kőfalak és fa áthidalók kapcsolatát beszéltük meg. A fa áthidalók csak díszek, a kőfal beton sávjai lesznek vasalva. Alul 3 db d=10, a fal felől hegesztett háló. Az alsó vasakat átölelő felhajló vasalatot kell készíteni a kövek fugái között. A kő és fa vízszintes csatlakozásánál vízzáró kapcsolat készül.

Maestro, 2004. 10. 22., péntek #

Reggel Szobra és Nagymarosra akartunk menni, de ösztönösen az Almáskert felé kanyarodtam. Ha már itt voltam, megnéztem a házunkat. Nem először tapasztalom, hogy a kisebb, tisztázott konfliktusok összességében csak javítják a munkakedvet. Ma igen szorgosan dolgoztak: rakták a kőfalat, ácsolták zsaluzatot a nyugati terasznál, még a tószegélyt zsinórállását is elkezdték kitűzni. Persze, az is lehet, hogy ezzel a pszichológiával csak áltatom magam, és igazából azért húztak bele ennyire a munkába, mert ha későn is, de felmerült lelki szemeik előtt a hóesésben álló, ónos esőtől csillogó állványzat képe - és rajta ők, mert a házat nem hagyom félkészen állni a télen...

Kitaláltuk azt is, hogy legyen megoldva a bejárati rész feletti áthidaló fagerenda. Ha teljesen szimmetrikusra rakjuk, a jobb oldalon 40 cm felfekvéssel, akkor a kis ablakok felett csak 10 centi körül jött volna ki a túllógás. Végül abban maradtunk, hogy a bal felén is kap 20 centit, végül is az áthidalt nyílás itt töredéke a másiknak, az arányokkal nem lesz baj. Az egész ház szimmetriája persze kicsit borulna ezzel, de a kőfal hullámosságával el lehet leplezni 5-10 centit, eleve szabálytalanok a kövek is, nincsenek olyan egzaktul mérhető méretei a házunknak, mint egy simára vakolt épületnek.

Kiszélesítették az árkot, minden kész a betonozáshoz. Szerintem ma neki is álltak volna, de állandóan szemerkélt valami az égből, nem merték bevállalni a kockázatot. A fű viszont egyre zöldebb, annak jót tesz a tartós esőzés:

Volt egy terasz szint a tóban, amit Ágicza túl nagynak talált, és le akart még szedetni belőle. Szerintem felesleges lett volna. A halak ugyanis a hidegebb idő beköszöntével éppen az ilyen sekély vizekbe húzódnak, mert az hamarabb felmelegszik. Végül maradt minden a helyén, és inkább elkezdték körben kimérni a pontos magasságokat - ezt lehetett csinálni esőben is.

Az északkeleti saroknál ma felértek a fallal a tetőig! A szarufák közé is felment még a kőfal, a tetejét pedig igen egyszerűen oldották meg: betonnal úgy kenték ki, hogy a szarufákra rakott deszkák szépen felfekszenek majd rájuk, nem marad nagy hézag. A párakivezetést kis lécdarabokkal úgy rögzítjük, hogy szépen ki tudjon szellőzni - bár ez talán felesleges is, ha a pára át bír menni több méternyi szűk résen a fal mellett, akkor csak kitalál a tetején a réseken is. De itt nem végeznek fél munkát, megcsinálták ezt is rendesen.

Tegnap bekopogott hozzánk az egyik Szőnyi utcai szomszédunk, hogy nem tudjuk-e kisegíteni egy kávéfőzővel, mert az övé elromlott. Azt nem tudtunk adni, de kapott Ágiczától egy kis instant kávét. Ma reggel ismét beállított, és három szál rózsát hozott Ágiczának, váza helyett stílszerűen egy nescafés üvegben! :-)

A pénzünk egyre fogy. Ágiczával együtt teljes erővel dolgozunk, a telken töltött egy műszak műszaki vezetés után éjjel még lenyomok én is egy másikat, amit tervezéssel töltök. Én viszonylag jól bírom, de Ágicza idegei már kezdik felmondani a szolgálatot. A számítógépének a zaja is megkeseríti az életét, bár ez nem új keletű probléma. Ezen most annyival tudunk segíteni, hogy egy számítógépekkel foglalkozó barátunk talált nekünk mozgó alkatrész nélküli, 0 dB-es tápokat, és - ami még fontosabb - már jövő hét elején átvehetjük őket, de csak akkor kell kifizetni, ha pár hét múlva elkészülök egy nagyobb munkámmal, és lesz rá pénzünk.

A beköltözés ütemterve a következőképpen alakul: először összerakjuk a kandallót, hogy lehessen bent fűteni. Akkor Ágicza ki tudja festeni teddy-hengerrel fehérre a falakat, és ha ez is megvan, és marad még pénzünk, akkor jöhet villanyszerelés, és utána viszont akár költözhetünk is. Az antikolt festés már nem jár akkora kosszal, azt csinálhatjuk bent lakva is.

Este még beszéltem a markolóssal, megsürgettük az út készítésére adandó ajánlatát. Kiderült, hogy ő ezt valami hosszabb távú projektnek képzelte, azért nem foglalkozott eddig vele. Annyiban igaza is volt, hogy a teljes telket nem rakhatjuk rendbe, amíg még tele van kővel, cementtel és betonkeverővel. Hiszen még tavasszal is lesz munka a kertben, ezért azt találtam ki, hogy most az utat csináljuk meg, és az attól a falu felé eső rész tereprendezését. Az úttól jobbra lévő és a ház mögötti sávot meghagyjuk tavaszra, addig majd legfeljebb nem nézünk oda. Viszont - pénzhiány ide vagy oda - inkább később költözünk, de a fákat még idén megvesszük a kertbe, mert fél év is számít, annyival erősebbek lesznek tavaszra, és addig is fák lesznek a kertünkben. Ágicza már feni a fogát a Nagy Beutazásra És Favásárlásra, nincs az az erő, mely visszafoghatná...

Építési napló, 2004. 10. 22., péntek #

13 fok, esős idő. Kőfal falazása, tómeder igazítása.

Maestro, 2004. 10. 21., csütörtök #

Ma is borús idő volt, nagy néha szemerkélő esővel. Azt hittem, belekezdenek a tó szegélyébe, de kiderült, hogy a markolós nem ásta elég szélesre egy szakaszon, és ma már nem is ért rá ezt megcsinálni. Emiatt persze ugrott a mai betonozás is. A zuhanyt elhúztam a helyéről, és megnéztem, hol folyik. A melegvíz-csapnál ereszt, elsősegélyként meghúztam jobban (volt még benne majdnem egy teljes fordulat tartalék), de minden akció után várni kellett, hogy feltelik-e a lyuk a padlón vízzel, mert csak kicsit szivárog belőle. Közben fél füllel hallottam, hogy kint két munkásunk arról beszélget, hogy az ácsaink éppen olyan tetőn dolgoznak, ami csak rajzon mutat jól, de lehetetlen megcsinálni. Én persze tudtam az igazságot, hogy meg lehet azért azt csinálni, csak éppen minden második nap ki kell mennem személyesen is a helyszínre.

Az északi falat rakták teljes hosszon, bár mondtam nekik, hogy először azokon a részeken kellene végezni, ahol az ácsoknak még lenne dolguk. Ezen kicsit megsértődött, mert a déli oldalról azért küldtem ide át őket, mert különben befalazták volna a szellőzők helyét is. Valami olyat mondott, hogy ha egyáltalán visszajönnek ide az ácsok, mert nem szívesen állnak neki még egyszer pár négyzetméternek. De ezt igazán nem értettem, mert a kivitelezőnk mindig elmentében mondja az ilyesmiket a bajsza alatt, felét nem is hallom.

Mit tesz isten, következő állomásunk éppen ott volt, ahol az ácsaink most dolgoznak. Első dolgunk volt megkérdezni tőlük, hogy mikor jönnek befejezni a tetőnket. Mentegetőztek, hogy másfél hétnél előbb nem nagyon tudnak jönni, mert itt előbb végezniük kell, de utána felrakják egy nap alatt. Vagyis nem rájuk kell várni, hanem ők várnak arra, hogy elkészüljön a kőfal. Hétfőn tudnak majd jönni, az még épp időben van. Megbeszéltük, hogy megrendelem a deszkákat a maradék ereszhez, és azt ők addig is legyalulják, előkészítik a felrakásra. Találkoztunk a villanyszerelőinkkel is, meséltem nekik az örömhírt, hogy átfúrt csövet kellene foltozni, sürgősen.

Nagymaroson beszereztünk mindenfélét a tüzépen, és mentünk vissza a házunkhoz. A kivitelezőnk is érezhette, hogy délelőtt többet mondott a kelleténél, mert rögtön azzal fogadott, hogy ne gondoljam, hogy ők szervezetlenül dolgoznak, és ők is tudják, hogy szorít az idő és másokkal is egyeztetni kell az időt és a munkákat.

Elhelyeztem a végleges helyén a fürdőszobai szellőző rácsát, a levehető tetejét nemes egyszerűséggel egy nájlon zacskóba burkoltam, hogy a betonozás után is le lehessen majd venni. A pár napja összetolt csövekbe úgy beleszáradt a síkosítónak használt kenőszappan, hogy ketten alig bírtuk szétszedni őket. A másik szellőző holnapra maradt, de azt is össze kell raknom, hogy itt is rakhassák a falat.

A kandallót átszereltem hátsó füstkivezetésre, viszont még bele kell gyógyítani a 150-es fali csőhüvelyt a 200-as Schiedel-kéménybe. Ennek a problémának a megoldását érett megfontolás után elnapoltam.

De nem is ezek a fontos kérdések, mert a ház jó kezekben van, és épül. Laknunk most is van hol, és hamarosan beköltözünk. Viszont, addig is egy örömhír: na, ki áll jelenleg az első helyen a Google-ban az építésziroda szóra rákeresve? :-)

Építési napló, 2004. 10. 21., csütörtök #

14 fok, borús idő. Tárolók falának kizsaluzása, kőfal falazása, zuhanyozó szerelésének korrekciója és szellőző kivezetések elhelyezése.

Ágicza, 2004. 10. 20., szerda #

Csöndes, melengető, őszi napsütéssel lepett meg a délelőtt: jól esett kint bóklászni egy kicsit, és úgy látszik, a munka is pörgősebb, ha szép az idő. A kőfal szemmel láthatóan egyre inkább halad, az állványzat is elkészült, és már több kő látszik a falon, mint Ytong. Ha a kőműves főnök is végez a terasz burkolásával és állványra mászik végre, eggyel több munkás kéz fogja előre vinni a házunkat a kész felé. Holnap előreláthatólag elkészül a terasz, elvégre ez másfélszer akkora lapokból áll, mint a nappali nagy lapjai és a mintája is sokkal egyszerűbb. A burkolatot megóvandó András intézkedett két centis polisztirol táblák ügyében, ami nem csak a talaj menti fagyoktól óvja a friss ragasztót és fugát, hanem bedeszkázva majd az esetlegesen lehulló kövektől is a lapokat. A villanyszerelők jövő hét elejére ígérték, hogy átjönnek rendbe rakni az uram által sikeresen kilyuggatott csövet, még szerencse, hogy a beélesített 220-ba nem szaladt bele a fúróval! Igazán csak azt sajnálom ebben a lassú tempóban haladó építkezésben, hogy nem lehetek állandóan kinn, vagy nem szöszmötölhetek a kertben, amikor kedvem tartja. Lenne pedig tennivaló ott is, és talán jobban haladna a munkám is, ha felfrissülésképpen kint tennék-vennék, amikor éppen nem a gép előtt ülök. Az ősz egyébként is kedvenc évszakom, nem bántam volna, ha gyönyörűen sárguló-vöröslő patakparti fákat már a nappali karosszékéből bámulhatnám.

A tópart is kezd határozottan körvonalazódni, ma már inkább a finomabb ásás-igazítás volt hátra és örömmel láttam, hogy bizony jó mély meder készül a halaknak! A nagy tó szemlátomást tisztul, napról napra tovább lelátni a vízben, ami nagyrészt a hűvösebb időnek köszönhető, ami igen cudar végét jelenti az alga-kolóniának. Tény, hogy halacskáink már a télre készülnek, a nagyok lassú tempóban úszkálnak ki a part közelébe, melegedni. A kisebbek viszont ugyanolyan fürgén, tízes-tizenötös rajokba verődve fickándoznak, mintha még mindig nyár lenne odalenn. Ha az idő is kegyes lesz hozzánk, hét végére már a tószegély is elkészülhet, holnap amíg a főnök burkol, a többiek ezzel fognak foglalatoskodni. Aztán legyen még néhány nap szép, meleg napsütés, hogy a fóliások is jöhessenek és fel tudjuk tölteni a tavat! Majd tavasszal hajrá, bele a díszpontyokkal, és ott fogunk láblógatva heverészni a teraszon, kiváltképp, ha lesz rá időnk. :-)

András utánajárt a kis kályhánk gyártójánál, milyen módon is lehet a füstcsöveket csatlakoztatni, mert a 45 fokos kanyar sajnos megfelelő idom híján nem megvalósítható. Eredetileg a szokásos, kályha tetejéből kiinduló csővel szerettünk volna a kéménybe bekötni, de most 90 fokos kanyarokkal kell megoldanunk a füstkivezetést: a kályha hátuljából fogjuk a csövet indítani, és ez majd ferdén köt bele a Schiedel kémény erre a célra beépített elemébe. Úgy látszik, a füstdobra sem lesz szükség a gyártók szerint, csak rontaná a kályha hatásfokát - majd meglátjuk. Kevésbé esztétikus, ám annál hatékonyabb ez a csőmegoldás, viszont lehet, hogy holnaptól már fűteni is tudunk majd? Főleg, ha előtte nem felejtünk el némi tüzifát is hasogatni, behordani és azt gyorsan megszárítani!

András délután anyagbeszerezni ment Pestre, elintézte a betonvasakat a tószegélyhez, megrendelte a polisztirol táblákat, és sikerült fehér szellőzőrácsot szereznie, ami a két szellőző elé kerül majd a kőfalba falazva. Szerencsére a kövek annyira világosak, hogy a viszonylag egyszerű szerkezet nem fog túlzottan kilógni a látványból...

Elunva az uramra várást, elmentem naplementét fotózni fölénk, a temetőbe, hátha ma is olyan színpompás eget látok majd, mint tegnap. Igaz, ez nem jött össze, viszont most már állíthatom, hogy a szürke macskákat bátran el lehet vinni sétálni, mert 10 méteren belül maradnak, pedig jó fél órát sétáltam velük. Amíg én a naplementében és a pompás panorámában gyönyörködtem, a szürke kommandó ott hancúrozott az ösvényen és olykor az ősöreg fákra kapaszkodva kergetőztek teljes egyetértésben. Kissé furcsa látvány lehetett, amikor a sűrűsödő szürkületben odaszólva nekik engedelmesen baktattak utánam a lejtőn, hazafelé...

Építési napló, 2004. 10. 20., szerda #

19 fok, napos idő. Északi oromfal beállványozása és kőfal rakása, kerti tó kiásása.

Maestro, 2004. 10. 19., kedd #

Napos idő ide vagy oda, reggel bizony elő kellett vennem a jégkaparót, hogy valahogy kiláthassak Clióka ablakán. És a faluban még istenes volt az idő, a telken viszont ráfagyott a dér a fűre és a virágokra:

A zuhany összerakása nem ment minden probléma nélkül. A lefolyó szifonján ugyanis olyan menet volt, ami a világon nincs. 6/4"-es, de sokkal ritkább tekeredésű, mint a nálunk használatos menetek. Átmentünk hát Nagymarosra az egyik szerelővel, hátha mégis találunk hozzá valamit. A kedvünkért felforgatták az egész üzletet, még egészen más gépészeti szerelvényeket is kicsomagoltak és megnéztek, hátha azon megfelelő menet van, és abból aztán már valami szabványos csatlakozással folytathatjuk a dolgot. Végül azt tudták csak mondani, hogy Verőcén van egy szerelvénybolt, ha ott sem tudnak segíteni, akkor sehol. Ott sem tudtak, viszont némi próbálgatás után rájöttem, hogy az 50-es lefolyócső gumis vége éppen rászorul a menetünkre. Vettem hát egy ilyen csövet, és a szerelő hitetlenkedő pillantásai közepette telenyomtam azzal a ragasztóval, ami a küszöbnél már bizonyított. Szerintem az anyaghoz is tapad rendesen, de a menet ill. a gumigyűrű miatt formazárással is a helyén tartja majd. Így is szereltük be végül.

A lefolyó további része sem volt teljesen problémamentes, mert amúgy is túl sok kanyarral építették be annak idején, és a lefolyócső bekötéséhez még egy könyök kellett volna. Most először volt gyakorlati haszna annak, hogy mindent fotózok: csak elővettem a fényképet, amin látszott a lefolyócső az aljzat kibetonozása előtt, mellette kihúzva a mérőszalag. Ennek alapján célzott flexvágásokkal visszabontották a csövet a falig. A végeredmény három derékszögű könyök helyett két 45 fokos törés lett, ami azért sokkal barátibb így.

Amíg a szerelők dolgoztak, én összeraktam a fürdő szellőzőcsövének kivezetését, és átfúrtam a falat a tetőtérben, a konyhai elszívó csövének. Az erről a falszakaszról készült fotókat sajnos már nem néztem meg, ezért aztán a villanyszerelőknek kis elkerülő szakaszt kell majd belegyógyítaniuk abba a csőbe, amit kétszer is perforáltam... Azután még éppen időben néztem ki, és lebeszéltem arról a munkásokat, hogy befalazzák a kilógatott csöveket. Előbb ugyanis még le kell vágnom a végüket és ráraknom a szellőzőrácsot, utána kell majd megfelelő méretű kövekkel körberakni és áthidalni felette.

Most nagyon belelendültek a kőfal rakásába, határozottan nőtt a fal magassága. Ahogy elnéztem, felfelé haladva szépen egyre finomodik a fal mintázata. Amit nem tudtam volna elérni a legrészletesebb kivitelezési tervekkel sem, azt megtette helyettem a gravitáció: ahogy egyre feljebb mennek az állványokkal, ösztönösen egyre kisebb köveket választanak ki a halomból (mert azt könnyebb felrakni az állásra), és közelebb is teszik végre az Ytong falhoz (mert akkor nem kell mögé annyi betont önteni). A végeredmény az, hogy a kőfal felfelé haladva egyre apróbb mintájú, és nem túl feltűnően, de dől egy kicsit a ház felé. Mintha csak úgy nőtt volna ki a földből!

Még tegnap délután volt itt az asztalos segédje, lemérni a belső ajtók végleges méreteit. Remélem, a bejárati ajtó feletti 3-4 centis rést is észrevette, és arra is kitalálnak majd valamit - ha mást nem, egy alkalmas méretű toktoldó lécet. Az ajtó melletti csíkokat még ki kell vakolni, ezt majd megcsinálják valamikor üres óráikban. Délutánra gyűjtöttünk össze elég lelkierőt, hogy egyesült erővel leemeljük az utánfutóról és bevigyük a házba a kandallót. Most már ott áll a nappaliban, már csak füstcső kell neki és lehetne is fűteni. És közben elkészült a zuhanykabin is:

Megkérdeztem a kivitelezőnket, elkészülnek-e november végére, ahogy megbeszéltük. Nem igazán tetszett, hogy ezt az időjárástól teszi függővé, a korábbi 'volt olyan, hogy hóban is még dolgoztunk az állványon' kijelentése sokkal közelebb állt az elvárásaimhoz. Meg is kérdeztem tőle, miért nem keres rá még embert, pl. azt, aki a főfalak tájékán vált ki a csapatból. Mint kiderült, olyan sokat nem kér, ha másfél négyzetméter kőfalat felrak egy nap alatt, akkor már nem veszít rajta semmit. De ennyit még én is felhúzok, ha nagyon muszáj, egy profi kőműves többet is tud talán. De ha őt elvi okokból nem akarja már alkalmazni, nekem megfelel más is, nem személy szerint ő kell, hanem csak - mint minden derék várkapitánynak - elég ember a falakra. Azt mondta, hogy keres még megfelelő munkást, nyugodjak meg.

Javasoltam neki, hogy addig is, amíg ilyen szép idő van, ugyan burkolja már le a teraszt, mert ki tudja, mikor lesz erre legközelebb alkalmunk. Azt is kitaláltam, hogy a megmaradt padlófűtés-rendszerlemezeket rárakhatjuk éjszakai hőszigetelésként, és ha erre deszkákat terítünk, a lehulló kövek ellen is profi védelem lesz belőlük. Ki tudja, mikor építhetünk télikertet, ahhoz még mindig vehetünk másikat, de talán nem is mennek tönkre ebben a szerepben.

Beüzemelték a vízlágyítót is, és a szakszerű előadás keretében azt is megtudtam, hogy a teljesen kilágyított víz túl magas nátriumtartalmú, ivásra nem igazán alkalmas. Úgyhogy elhatároztam, mégis csak rakatok egy csapot arra a ledugózott vízvezeték-ágra, ami még a vízlágyító előtti vizet adna a konyha sarkában. Úgyhogy ott lesz egy külön hideg vizes csap, ivásra, főzésre, teának stb., míg a mosogatás mehet lágy vízzel. Gondolkodtam azon is, hogy inkább csináljunk 6-os keménységű vizet, az már iható, de az meg kemény víznek még túl lágy, lágynak meg kicsit kemény. Inkább maradunk a külön csapnál. A vizünk keménysége egyébként változott, a nyáron még 25 nk volt, most már csak 19, ami azt jelenti, hogy sűrűbben kell ellenőriznem.

A vízlágyítót be is programoztuk, a működése egyébként igen logikus. A keménységből kiszámítható, hogy mennyi vizet tud kezelni egy regenerálással. Ebből még levonunk egy átlagos napi fogyasztást, és ő innen számol vissza, hogy hány liter víz vehető még ki a regenerálásig. De ha elért nullára, nem azonnal kezd bele a regenerálásba (ugyanis közben nem lágyítja az átfolyó vizet), hanem vár hajnalig, amikor biztosan nem veszünk vizet sehonnan - ezért kell azt az egy napi fogyasztást rátenni a biztonság kedvéért.

Ágicza pár növényt hazahozott a tóból, amiknek bent kell áttelelniük. Már korábban észrevette, hogy egy kis békát is elhozott velük, de eddig az bölcsen meghúzódott a lavórban a növények mellett. Most azonban felderítő útra indult, és a macskák már érdeklődve szaglászták. Nem akartuk, hogy a negyedik cinege (Nyafika ma is vadászott) sorsára jusson, ezért inkább szabadon engedtük a kertben.

Építési napló, 2004. 10. 19., kedd #

16 fok, napos idő. Kőfal falazása, zuhanykabin összeszerelése és beüzemelése, vízlágyító beüzemelése, szellőző kivezetések elhelyezése.

Maestro, 2004. 10. 18., hétfő #

Amilyen rohadt, mocskos, undorító és lehangoló idő volt tegnap, olyan szép volt a mai nap. Az eső már tegnap este elállt, ma sütött a nap, és nekem is egyből visszatért az életkedvem és az optimizmusom. Meg tudom érteni a napimádó vallásokat, végül is minek örülne az ember, ha nem ennek?

Először is kivettem a szennyvízszivattyút a vízaknából. Az aknában jó 5 centi magasan állt az esővíz, mert még nem temettük be a földkábel bevezetését, és mellette szépen befolyt. Ezt kikaptam a szivattyúval, mintegy bemelegítésképpen, majd áttelepítettem a kis tó aljába, ahol 10-15 cm magasan állt a sáros víz. Ezt meglepően gyorsan kiemelte, a collos csövön erőteljes sugarat nyomva a vízelvezető árokba.

Ma a kivitelezőnk gyengélkedett, de az emberei rakták tovább a falat. Végeztek a bejárati résszel, és azt máris látom, hogy jó ötlet volt ez a másfél négyzetméteres kis esővédett beugró az ajtó előtt. A bejárati ajtó fölé nem falaztak viszont követ, amit nem tudtam mire vélni, mert ugyanakkor fagerendának sem hagytak helyet. Itt azt fogom csinálni, hogy egy szélesebb pallóból készítek gerendautánzatot, ami nem vesz el fényt a felülvilágítótól, de mégis olyan, mintha gerenda lenne az ajtó felett is.

A markolóssal megnéztük a terasz alatt beomlott földet, és abban maradtunk, hogy megpróbálja egy kis rézsűvel visszatölteni. Ha viszont ez nem megy, akkor inkább még kiszed belőle, mert a mögötte lévő zsalukő fal stabil és fix, akkor már inkább nyúljon be kicsit jobban a terasz alá a tó, mintsem hogy utólag omoljon be a fólia mögött a maradék föld. Ezután rögtön el is kellett mennem, ezért végül is nem tudtam meg, hogyan oldotta meg ezt a kérdést.

Felcsatoltam az utánfutót, és elindultam világot látni. Eligazítottam az ácsainkat, mert elakadtak egy érdekesebb formájú tetőszerkezettel. Furcsa érzés volt látni, hogy más házán dolgoznak, valahogy már összekapcsolódott bennem a képük a mi fedélszékünkkel :-) Azért majd jönnek még hozzánk is, de ahhoz előbb el kellene készülni a kőfalnak.

A Börzsöny megint kezd színesedni, és megint csak meg kellett állapítanom, hogy az ősz - minden elmúlásos hangulata dacára - sokkal szebb, mint a tavasz egyhangú, harsány zöldje.

Kifizettem egy újabb adag cementet, és találkoztam az ablakgyártónkkal is. Holnap reggel megmérik a beltéri ajtók végleges méretét, és elkezdik legyártani őket. Beszéltem mindkét, garanciális árukapcsolással rám sózott szakemberrel (zuhanyozó/vízlágyító), és holnap jönnek. Ezzel a fürdőszoba és a ház vizes hálózata készen lesz, és ha elkészül a fürdőszoba ajtaja is, akkor tényleg nem hiányzik már sok a lakhatósághoz. Beüzemeljük a kandallót, a melegben Ágicza hajlandó lesz festeni, utána jöhetnek a villanyszerelők szerelvényezni, és ha mindez megvan, tényleg beköltözhetünk.

Épp, hogy odaértem a pilisvörösvári építési hatósághoz egy tervegyeztetésre, majd megint csak az utolsó pillanatban, de átvettem azt a mobil kandallót, amit még a BNV-n rendeltem meg, és ami egymaga fogja biztosítani otthonunk melegét, ha minden jól megy. Kész szenvedés volt a pesti utakon végigmenni vele, de amint kiértem a városból, már nem imbolygott olyan vészesen mögöttem az utánfutó. Hazafelé menet Verőcénél nagyon szép napnyugtát láttam, de nem álltam meg lefotózni, mert még világosban szerettem volna lepakolni a kandallót a telken. Ágicza viszont lefotózta, úgyhogy mégsem maradtunk le róla teljesen:

A házhoz kiérve már sötét volt mégis csak, Ágicza zseblámpával világított, úgy tolattam be valahogy a telek elejéig. Itt leakasztottam az utánfutót, mert a kocsi elakadt a sárban, és nagy nehezen betoltuk a kerítés mögé. Holnap reggel majd bevisszük a házba, és amint lesznek hozzá kályhacsövek, elkezdünk fűteni.

Terhétől megszabadulva, Clióka már majdnem kijutott a sárból, de mégsem, csak forgott a kerék és nem mozdult az autó. Aztán, mint David Hasselhoff a Knight Riderben, meghúztam egy kart és hipp-hopp ki is jutottunk a dagonyából. Nem hencegésből mondom, de ez a kar a Clióban szériafelszerelés! Persze, az átlag autósok csak kézifékezésre használják, pedig megfelelő kezelési technika esetén egy mozdulattal meg is sokszorozható vele a motor vonóereje :-)

Ágicza közölte velem az örömhírt, hogy szerdán vesz egy halom növényt. Nem a legjobbkor, de a fákat meg kell venni, mert ezek nőnek a leglassabban.

Építési napló, 2004. 10. 18., hétfő #

15 fok, napos idő. Kőfal falazása, kerti tó meder víztelenítése.

Ágicza, 2004. 10. 17., vasárnap #

Ma is vigasztalanul esett az eső, hol jobban, hol kevésbé, de megállás nélkül jött az égből az áldás. Ez a november végi borongás kedélyes jéghideggel párosulva arra indított minket, hogy délutánig feléje se szagoljunk a teleknek. Helyette inkább dolgoztunk, tárgyaltunk és csak kiugrottunk egy gyors körbenézésre.

Örömünk nem sok volt benne, ugyanis a kettes számú tómeder vagy 20 centi iszapos vízzel telve, hatalmas kátyúk a telken belül és ami a legrosszabb, a terasz sarka alatti földréteget is kimosta az eső! Ha nem tudnám, milyen teherbíró betont öntöttek nekünk, most rémüldöznék. Abban reménykedem, hogy ha a legutóbbi kőfuvar a harminc tonnájával felszaladt a terasz szélére és semmi nem tört le belőle, akkor ezt a kis levegőben lógást is kibírja valahogy a beton.

Bent viszont vigyorogva konstatáltam, gyönyörűen alakul a nappali burkolata: fugák kiszáradtak, és pont a megfelelő árnyalatra, padló tisztán, a teljes őszi színpalettát felvonultató izzásban pompázik, amint a mozgásérzékelős reflektor felkapcsol. Ez igen biztatóan néz ki, kedvet kaptam a festéshez is tőle. Na persze, hogy jövő héten akár van kedvem, akár nincs, ideje lenne megcsinálni ezt is, de azért jobb, ha jókedvemben fogok neki. Megbeszéltük Andrással, hogy amint a kályhánkat betelepítjük, nekilátok a festésnek. Hogy elhozzuk az utánfutón a kis vasszörnyecskét, addig ok, nade amint behajtanánk a telekre, Clióka most ott süllyedne el szégyenében a mocsár jellegű talajon!

Ezért is kéne ennek a nyamvadt esőnek végre elállnia, mert a fű ugyan pompázik, mint a Smaragd Szigeten, nade minden mást most ez a mennyiségű égi áldás csak hátráltat. A konyhában is folyó ügyek miatt gyűlt meg a bajunk: a vízszerelő valószínűleg nem tekert rá egy csapot rendesen, így alig-alig, de egyenletesen szivárog a csap tömítése mellől a víz, és áztatja a konyha falát. Ennyi vizes probléma után fogtuk magunkat és hazaérve lelőttük az összes telefont, néhány pihenőórát engedélyezve magunknak.

Elkezdtem végigolvasni a kerti tavas okosságokat, de nagyon lassan haladok, annyi információn kell átrágni magam. Annyi már most körvonalazódik, hogy legjobban járok, ha a nagy tóval jelenlegi állapotában nem próbálok hadakozni, tavasszal viszont, amikor lesz rá időm is, rendbe rakom az egészet, nagytakarítás címen. Főleg azért, mert kémiázni a tavat nem akarom, ekkora méretben anyagi tönkremenés lenne, egy szűrő - ekkora tóhoz amellett, hogy rém drága, de a folyamatos üzemeltetés mellett az áramellátásunk nem bírná a terhelést, szóval egyszerűbb leengedni, kipucolni és újra tölteni az egészet egy hét alatt. Idén még a partszegélyt megmagasítom, hogy több föld már ne kerülhessen bele, a szegélyköveket betonágyba rakom, feltéve, ha nem fagyok oda hozzájuk. Betont úgyis kevernek a kőfalazás miatt, legfeljebb néhány vödörrel én is használok belőle. Jövőre így csak a belvilág helyrerakása marad: kitelepítem belőle a kárászokat és ivadékaikat, mert úgy el fognak szaporodni, ha hagyom őket, hogy kiszorítják az aranyhalaimat. Tavasszal, amint elkezd az élővilág is éledezni, attól tartok, úgyis ők innák meg a levét az eddig felgyülemlett rengeteg bomló szerves anyagnak, és őszintén szólva nincs ínyemre döglött halakat halászni a tóból... Télire most jól elvermelik magukat a halak a 20 centis fenékiszapban, ezért nem akarom most bántani a vizet, erre az egyre jó a rengeteg föld. És mivel tegnap végre rászántam magam, hogy a hideg miatt behozott vízisalátákat és vízijátszintokat is kipucoljam, látom a legnagyobb rémületemre, hogy a tóvizes vödrökben a trutyis alvilágban hemzsegnek a piócák!

Hogy honnan kerültek a tóba, nem tudom, talán a patak a ludas, de kellőképpen elősegítette ez a felfedezés azt a döntésemet, hogy tavasszal, amint lehet, nagytakarítsam a tavat, akármennyire is beállt már az élővilága. Ha erre egy nyár alatt képes volt a tó, jövőre is meg tudja ugyanezt csinálni, ideálisabb feltételek - tiszta víz, nagyságrendekkel több víz alatti növény - mellett. És mellékesen most már, hogy kezdek egy kicsit többet tudni az egész vízi világról, a gyerekbetegségeket is ki tudom védeni még idejében, de a méreténél fogva - ahogy eddig is gondoltam - ideális esetben önfenntartó egy ekkor vízfelület. Utána már tényleg nem akarom piszkálni a vizet, hadd éljen kedvére, de a kristálytiszta, feltöltött tóban azért egyszer még szeretnék megmártózni és úszni egy nagyot! :-)

Ami kérdés még nyitva maradt, hogy a terasz melletti vízfelülettel mi legyen. Amíg nem szárad egy kicsit is a föld, munkagéppel nem lehet dolgozni rajta, a hóesést pedig nem kéne megvárni a fóliázásával. Elég az, hogy a kőfallal bele fognak csúszni a télbe, és emiatt is kissé morcos vagyok: most számoltam, kb. két hónapos késében vagyunk az ütemtervhez képest!

Építési napló, 2004. 10. 17., vasárnap #

9 fok, esős idő. Munkavégzés nem történt.

Maestro, 2004. 10. 16., szombat #

Egész nap undok eső szemerkélt, néha komolyabban is rázendítve. Azért mindenki lelkesen dolgozott, amíg tudott. A markolós objektív okokból hagyta abba a tógödör kiemelését, mert már visszacsúszott a markológép a gödörbe. A két munkásunk a lelki nyomást nem bírta, amit a vigasztalan esőzés jelentett számukra, és hazamentek. Csak a burkoló fugázott rendületlenül, ő nem az a meghátrálós típus. És persze a vízszerelők, akik megcsinálták a mosdót, felrakták a bidét és a radiátort is. A bidé lefolyó műanyag alkatrésze eltört a kezükben, átmenetileg a mosdó alól raktunk át egy kompatibilis darabot, hogy a bidét a helyére lehessen tenni. A mosdóra én is bármikor felrakom, csak venni kell egy másik csaptelepet, mert ilyen alkatrészt külön nem árulnak.

Nem lévén semmi nagyon sürgető munkám, a nap többi részét pihenésre és henyélésre fordítottuk, holnap úgyis már megint kezdődik a munka, tárgyalunk és készülünk a hétfői tárgyalásokra. A kandallót is elhozzuk hétfőn, mert nagyon ráférne már a fűtés a házra. A kivitelezőnk megcsinálja a tó betonszegélyét annyiért, mint a nagy tóét, ez szerintem is reális, a kerülete kisebb ugyan, de több betont kell lerakni és vasalni is kell, szóval hasonló nagyságrendű munka lesz vele. Már csak ez a rohadt eső álljon el, mert minden munkánkat hátráltatja, csak a gyep virul ilyenkor, de az én kedvem nem igazán...

A fugákkal pedig valami mást kell csinálni a fürdőszobában, mert az olajjal beigazolódott kivitelezőnk félelme: randa foltos lett, egyszóval vakvágány. Talán a Mapei által gyártott fugaszínezőt még meg fogjuk próbálni, bár még mindig nem értem, miért ez a nagy felhajtás. Csak remélni merem, hogy a nappali fugái éppen a megfelelő árnyalatúnak bizonyulnak.

Építési napló, 2004. 10. 16., szombat #

14 fok, esős idő. Nappali és előszoba fugázása, kőfal falazása, fürdőszobai berendezések felszerelése.

Maestro, 2004. 10. 15., péntek #

Azt hiszem, ma elkészül a nappali burkolása, az előszobával együtt. A burkoló már a széleken vágta be az utolsó lapokat. A fugázást holnapra tervezik, és utána hétfőn jöhet a tószegély. A markolós nem volt éppen kint, vele csak telefonon tudtam beszélni. Hétfőre részéről meglesz a földmunka, aztán még a szegély után kell egy kicsit alakítani a terepszinteken, és jöhetnek a fóliások.

A kivitelezőnk azt mondta, a terasz burkolatát a kőfal után kellene csak megcsinálni, mert leeshetnek kövek munka közben, és az nem kéne. Ezt viszont semmiképpen sem csinálhatjuk így, mert betonozni lehet hidegben is, de burkolni nem annyira. Inkább legyen csak meg az a terasz is még a jövő héten, és majd ráteregetjük a megmaradt zsaludeszkákat, raklapokat és minden mást, védelemképpen.

Az irodában kicsit böngésztem a weben, és találtam egy 6 napos előrejelzést a Metorológiai Intézet honlapján. Eszerint hétfőn és kedden napsütéses idő lesz, az ideális lenne a terasz burkolásához, ha közben azért tudnak haladni a betonnal is. A szegélybeton igazán egyszerű, az alsó fele csak egy csík beton a földön, némi vassal. A felső része egy keskenyebb perem, de annál sem igény a tökéletesen állandó keresztmetszet, csak a tetejének kell nagyon pontosan vízszintben lenni.

Felvázoltam azt is, hogy lehet olyan mintában kiosztani a négy féle színű burkolólapot, hogy ne kerüljön egymás mellé azonos szín, de a minta ugyanakkor egyszerűen definiálható legyen. A végső megoldásban egy-egy sorban mindig ugyanaz a négy lap ismétlődik (A-B-C-D), az alatta és felette levő sorok pedig két lappal vannak eltolva, de a minta ugyanaz ott is. Így pl. egy A lap körül 2-2 B, C és D lesz, és a szabályosság ellenére, ha messziről nézem a kiosztást, kellőképpen szétszórtan helyezkedik el minden szín:

Felhívtam a Flintstone-t, hogy nem találtunk sem garanciapapírt, sem használati utasítást a zuhanykabin mellett. Valószínűleg elkallódott, amíg ki volt állítva a bemutatóteremben, de lemásolják nekünk, és kedden kihozza magával a szerelőjük, amikor jön összeszerelni és beüzemelni.

Építési napló, 2004. 10. 15., péntek #

12 fok, borús idő. Előszoba burkolása, kőfal falazása, kerti tó kiásása.

Maestro, 2004. 10. 14., csütörtök #

Felkaptunk a telken 1-1 darabot a teraszra kerülő burkolólapokból, és elvittük Nagymarosra azzal, hogy most aztán ezekhez is választunk fugázó színt. Én bölcsen a háttérbe húzódtam, hogy ha mégsem válna be a szín később, ne lehessek bűnrészes sem az elcseszésben. Ezekhez a lapokhoz a középszürke találtatott megfelelőnek, ez a fürdőszobában használt Manhattan és a nappali cementszürkéje közötti átmenet. Ebből támadt rögtön Ágiczának az a gondolata, hogy a fenti két szín egyenlő arányú keverékéből is megoldhatnánk a dolgot, és így legalább nem maradna egyikből sem annyi a nyakunkon.

Én közben vettem pár PVC lefolyócsövet, ezekből lesz majd a szellőzések kivezetése. Szombaton jön a vízszerelőnk, akkor segít is nekem összerakni ezeket. Vagy legalább is elárulja, mi az a kence, amivel bekenik őket a könnyebb összedughatóság érdekében.

Ágicza bekente étolajjal a zuhanyzó alatti fugák egy részét. Az eredmény így szemre kedvező, és ez valószínűleg nem fog kiszáradni belőle, mint a felmosóvíz. Paraffinolajat nem hozott magával, de délután kiszaladt még egyszer a házhoz, hogy azzal is lekenje a másik felét.

Nézegettem a vízórán, hogy mennyit fogyaszt egy-egy vizes berendezés lehúzása. A WC 3 literes gombja 3,7 litert, a 6 literes 6,7-et, de a kettő együtt csak 7,5-öt! A piszoár egy lehúzása ezzel szemben csak 7 deci vizet fogyaszt el, ez egyben egy újabb érv mellette, a kényelmen kívül.

A tó már alakul, és még így víz nélkül is remek látvány a terasz sarkán állni és lenézni a mélybe. Azért nem semmi egy vízparti házat építeni a Dunától ilyen messze fekvő völgyben!

Felhívtam a kályhás céget, hogy tudják-e még egy kicsit tárolni a kandallónkat. Először nem is tudták, miről van szó, de aztán kiderült, hogy van belőle raktáron. Okulva a múltkori megathermes tapasztalatokból, csak úgy megyek el áruért, hogy előtte odatelefonálok a biztonság kedvéért.

Ágicza öt óra felé volt kint fugát ápolni, és még akkor is dolgoztak. Ez szokatlan, mert fél öt felé fejezték be eddig a munkát. Lehet, hogy felmérték, mikorra végeznének az egész házzal, és belehúztak végre?

Építési napló, 2004. 10. 14., csütörtök #

11 fok, borús idő. Nappali tér burkolása, kőfal falazása, kerti tó kiásása.

Maestro, 2004. 10. 13., szerda #

Mindig elhatározzuk, hogy időben elindulunk Budapestre, és majd ott kényelmesen elintézzük minden elintézni valónkat. Ez persze csak amolyan vágyálom, egy nem is evilági, idealizált állapot elénk vetülése. A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy mindig van valami (jellemzően a házunk környékén), ami miatt késve indulunk és érkezünk, a dolgok felét átszervezzük későbbre, a másik feléről pedig úgy döntünk, hogy nem is olyan fontos, és elhalasztjuk egy másik időpontra. Csak az a csodálatos, hogy egyáltalán bármit is sikerül mégis elintézni ezzel a problémakezelési technikával.

Ági még mindig nem nyugodott meg ugyanis, és felhívta a Mapei szaktanácsadóját, hogy lehet besötétíteni a világos fugákat. Van rá a gyárnak valami csodálatos szere, de legbiztosabb megoldásként a paraffin- ill. étolajjal való beeresztést javasolták. Ágicza legott kapta is magát, és kiviharzott a házhoz. Lemosta a fugákat a zuhany alá kerülő kísérleti zónában, és várta a száradását. A bekenést végül is holnapra halasztotta, mert nem száradt meg teljesen, ő pedig tökéletes eredményt akart.

Én közben felraktam a WC-re az ülőkét. Meglehetősen csalódtam, mert minden szépségük dacára igénytelenül pontatlanok a szanitereik. A tartály is eresztett valami rajta maradt sorja miatt, amit nekem kellett leszednem. Az ülőkét pedig nem lehetett felrakni, mert a lukjai 4-5 mm-rel közelebb voltak egymáshoz, mint ahogy kellett volna. Vittem hát ki tűreszelőt, majd e kispályás technikát hamar félredobva fúrógéppel martam bele 2-2 mm-t a lyukak szélébe. Ezután már diadalmasan raktam fel a helyére.

A markolós a tó szélét rendezgette. Kiderült, hogy kell értelmezni az árajánlatát: abban nem volt benne a föld kiszállítása a ház elé, és a fóliás cég is többet kért a vártnál, ami többletet szintén tovább passzolt nekünk. Belegondoltam, találok-e így hirtelen mást, aki megcsinálná, de egyrészt nem találnék, másrészt még így sem drága az egész - így hát belementem. Az út elkészítésére még nem adott ajánlatot, de arra talán kérek mástól is, ha lesz időm ezzel foglalkozni. A tó szélét már nagyjából elegyengette, most elkezdte kiemelni a belőle a földet. Mi meg mentünk tovább Budapestre, tárgyalni napestig.

Építési napló, 2004. 10. 13., szerda #

11 fok, borús idő. Nappali tér burkolása, kőfal falazása, kerti tó kiásása.

Ágicza, 2004. 10. 12., kedd #

Egyre hűvösebb az idő, és bár még van ereje a napnak, reggel kilépve az ajtón és beleszagolva a levegőbe konstatáltam, hogy fagyhatott az éjjel. András kijelentette, hogy vészmadárkodom, és ennyiben maradtunk. Aztán egy épülő munkánkhoz vitt az utunk, az ács már várt ránk. Ő ott ezen a héten kezdi a munkát és nem lesz könnyű dolga azzal tetővel. Így aztán inkább kihívta Andrást egyeztetni és abban is megállapodtak, hogy a hét végén nálunk folytatják a még hiányzó munkákat: felkerül a tetőtérbe a pozdorja és a nappaliban a mennyezet alatti szegélyt, ami egy félig befalazott gerendának fog tűnni, szintén előkészítik. A kőfal biztatóan halad, úgyhogy az ablak feletti áthidalógerendákat is éppen ideje lesz megmunkálniuk. Hazaérve szétnéztem a mi építkezésünkön: kivitelezőnk azért bármilyen lassú is, de sokkal tisztábban, precízebben és kevesebb rumlival dolgozik, mint kollégái a szomszédos faluban.

Ettől egy kicsit megnyugodtam, majd mivel már megvett az isten hidege, hazamentem felöltözni, Andrásnak szendvicset készíteni, majd három pulóverrel és téli cipőben, meleg innivalóval tértem vissza. András nem kis örömére végre szomszédunk is nekikezdett planírozni a tavacska helyén, igaz, a gyepből 1-2 méter is áldozatul esik a munkának, de egyikünk sem bánja. A nappali burkolata már a felénél tart, a kivitelezőnk a nagy lámpát kiakasztotta a tartógerendára, legalább amíg alatta dolgozik, kicsit kellemesebb legyen a hőmérséklet odabent. És rákérdezve kiderült, nem tévedtem, legalább egy méteres magasságban fagyott éjszaka, úgyhogy rohantam megszemlélni a fagykárokat a kertben. Mi tagadás, látszik, hogy a hideg melyik növénybe harapott bele, nagyon ideje lenne a kényesebbeket bebugyolálni és a tóból kimenekíteni a trópusi vízinövényeimet. Mivel már tovább nem akartam halasztani, kiültettem a hetek óta csöndben, cserepekben várakozó margarétákat, remélem, kibírják kint a földben is, nem csak a cserépben.

Visszamentem kicsit melegedni a házba, látom ám, András a piszoárt helyére bűvészkedte, és a wc tartályt is sikerült a helyére varázsolnia. A szennyvízcső lejtését is próbálgatta, megnézte, milyen gyorsan éri el az aknát 3-6-9 liter víz. Közben elnézegettem a készülő burkolatot, a milliméterre stimmelő mintákat, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ez a burkolat a nappaliban mennyire nagyon tetszik és még az sem baj, hogy sokkal kevesebb díszlap van benne fajlagosan, mint a fürdőben, és hogy bánom is én, hogy ennyi ideig tart a lerakása, ha egyszer ilyen precíz a végeredmény. A kivitelezőnknek volt egy jó ötlete fuga-ügyben: érdemes lenne megkérdezni a Mapei-t, tudnak-e valami professzionális cuccot a kínomra, hátha rövid úton, odavaló anyaggal orvosolni tudnánk a világos fuga dolgát. Neki még nézni is rossz, hogy próbáltam híg cementlétől kezdve koszos vízzel mosogatni, felvetni a flexszel való fugakivágást, a ráfugázást, a cementszürke szilikon fugázóként való bevetését, és még sorolhatnám, mi mindent. Viszont egyik megoldás sem járható és nekem minden egyes alkalommal elfacsarodik a szívem, ha rágondolok a lapokra és ütném a fejem a falba: ha egy kicsit is jobban odafigyelek erre az akkor apróságnak tűnő kérdésre, most jó néhány óra civakodást és fejfájást megspórolhattam volna magunknak...

És egyáltalán nem arról van szó, hogy mostani állapotában ronda lenne a fürdő: egész egyszerűen vadi új, csillogó-villogó így, és ez valahogy nekem nagyon disszonáns ezekkel az ódon hangulatú lapokkal. Amíg sötét a fuga, ti. ha vízzel mosogatom, az egész helyiség jóval összeérettebbnek tűnik, időtől patinásnak, ám amint kiszárad, rögtön "szétesik" a kép. Annyi jobbnál jobbnak tűnő megoldást ötöltem már ki erre az András szerint mondvacsinált problémára és egytől egyig le lett szavazva mind. Most remélem, sikerül valamit kiagyalni a gyártókkal, és végre megállhatok a veszett agyalással.

Ma úgy tűnik, a megoldások napja van, mert estefelé belegondoltam, hogy még egy éjszakát lehet, hogy nem bírnak ki a kényes növények a tóban, kaptam tehát néhány vödröt és vágtattam vissza még szürkület előtt kimenteni őket a jéghideg vízből. Nyakig sárosan hazaérve berámoltam az üvegezett kis dolgozómba, ami jó hűvös, lévén csak a számítógép és a konyhai konvektor fűti. Andrásnak előrevetítettem a tavi salátákkal teli, jó nagy vizes bödönök képét a nappaliban, télire, amíg nincs télikertünk, de lehet, hogy a tároló, ha fagymentes, jóval alkalmasabb lesz e célra. A számítógépek problémája is megoldódni látszik rövid időn belül: a rettentő hangosan zúgó gépekből végre kicseréljük a tápegységet olyanra, amiben nincs szükség hűtőventilátorra. András megmodellezte nekem (egy csavarhúzóval pár másodpercre leállította a tápventilátort), és drámai a különbség. Addig is, letette két doboz kerámiára a fal mellé a gépházat, ne a fülembe muzsikáljon, hátha egy kicsit többet bírok ülni így a gép előtt, mert munka az lenne, nem is kevés. Mi tagadás, sokkal jobb így.

Építési napló, 2004. 10. 12., kedd #

14 fok, borús idő. Nappali tér burkolása, kőfal falazása, kerti tó helyének elplanírozása, WC és piszoár felszerelése, beüzemelése.

Maestro, 2004. 10. 11., hétfő #

Természetesen ma is főként a fugák színén kellett aggódnunk kicsi asszonykámmal. A konyhai falon ugyanis szürkébb ugyanaz a fuga, és mint kiderült, a nedvességtartalom és a kiszáradás ideje is számít a végleges szín kialakulásában. Ezen felbuzdulva, Ágicza fogott egy vödör enyhén koszos vizet, és ezzel végigkenegette a padlót és a falak kék részeit. Így nedvesen máris sokkal jobban tetszett neki az egész, és azt mondta, szívesen átkeni naponta háromszor is, ha attól sötétedik valamit. Hát, nem tudom, végül is világosabb csak nem lesz tőle. Ez olyasmi, mint amikor az IKEÁ-ban egy gép nyitja-csukja a szekrényajtót, gyorsítottan ráengedve több év használati igénybevételét. Napi három felmosás heti egy helyett, és hamarosan egy évvel öregebb lesz a fuga. A fugák pedig idővel tényleg sötétednek...

Száradás közben láttuk, hogy milyen tökéletes a burkolat lejtése a fürdőszobában: a vége felé csak a padló egyetlen kockáján állt egy kis víz, a helyiség középpontjában lévőn!

A kivitelezőnk felszerkesztette a nappaliban a burkolatot és annak találkozását a teraszajtókkal, majd el is kezdte lerakni. Egyre gyorsabban halad, ennek a mintának is megvan a maga trükkje, bár egy négyzetháló tagadhatatlanul gyorsabban menne. Ehhez képest a terasz a nagy lapjaival és a szimpla téglakötés-mintájával egészen egyhangú lesz majd. Közben a többiek a kőfalat rakták tovább, egyszerre dolgoznak a ház körül a különböző részeken, így egy nap nem halad túl látványosan a munka, de mégis, minden nappal egy kicsit magasabb a kőfal, már kezd kibontakozni a végleges textúrája. És, még mindig tetszik!

Nagymaroson járva megnéztük a lapjainkat igazi színmintákkal (ezek nem nyomdai úton készültek, hanem valódi fugázót raktak kis alumínium U-profilokba). A fürdőben használt Manhattan szín tényleg kicsit világos volt, végül annál a cementszürkénél maradtunk, amit itt a Szőnyi utcában is használtunk. Rábíztam Ágiczára, válasszon ő színt, így ha az aggódást nem is, de legalább a szemrehányásokat talán megúszhatom. Persze, sokkal egyszerűbb lett volna eleve ezzel kezdeni és a lapokhoz választani színt, de akkor még valahogy nem volt ez ilyen kardinális kérdés. Mindenesetre, most Ágicza - a burkoló intése ellenére - egy kis cementet is kevert a felmosóvízbe, hogy még szürkébb legyen tőle a fuga. Remélem, nem csinált ezzel semmi rosszat.

Végre beszéltem az ácsunkkal. A telefonja egy ideje rossz, viszont Nagymaroson a vasúti híd előtt jobbra kanyarodó sávban előttünk ment, lehúzódtunk hát beszélgetni. Holnap megyek ki megnézni azt a tetőt, amit én terveztem és most ő kezd el építeni. Hozzánk is fog jönni, de nálunk a munkák egyik fele esőben is végezhető, a másikkal pedig meg kell várni a kőfal felérését az eresz magasságáig. Ahogy ezt sejtettem is, haragnak vagy sértődöttségnek nyoma sincs, lelkesen tervezgettük a tennivalókat.

Beszéltem a markolóssal is, hogy pontosan hogy is legyen a tó kiásása. A karóinkat a gép kiszedné a földből, ezért a terasz sarkától sugarasan, 2 méterrel távolabb leütöttem egy-egy őrkarót is. Ezek segítségével bármelyik eredeti karó helye gyorsan rekonstruálható. A tetőtérből nézve jól látható az egész tó- és karórendszer, ez utóbbit ki is rajzoltam szép dekoratívan a Legendás Mészhidráttal. Ez attól legendás, hogy az építkezés legelején, a legelső alapárkok kirajzolásához is már ebből a zsákból merítettük a fehér port. Aztán ott volt a nagy tó kitűzésénél is, a gyalogút melletti dombocska kirajzolásánál, most a kis tónál, és még mindig nem fogyott el...

Egy cinke berepült valahogy a házba, és nem tudott kijutni a bukóra állított ablakokon át. Kinyitottuk az ablakokat és nagy nehezen kihajtottuk a megszeppent madarat a tetőtérből. Még jó, hogy Nyafika egyelőre nem itt lakik, ő hatékonyabban megoldotta volna a madártalanítást...

Ma csak pihentem, és bizony rám is fért. Azért nem maradt ez a nap sem esemény nélkül, ma a sajátságos e-mailek napja volt. Először egy nőtől jött felháborodott levél, mert állítólag nem válaszoltam valami segítséget kérő levelére. Fogalmam sincs, mit akart, ugyanis azt a levelet nem kaptam meg. És nem ám, hogy elküldené még egyszer, netán felhívna, hanem azonnal és sértetten megmondja jól a magáét... De ennél is érdekesebb az a spam-küldő, aki láthatóan a szívére vette azt a kérésemet, hogy ne írjon nekem többet. Mert ő személyre szóló levelet írt, és csak segíteni szeretne a cégünknek... Pedig éppúgy csak a nyomorult kis bizniszét reklámozta, mint az utolsó V***gra reklámlevél. Még ha szeretnék az ilyen alakok másként is gondolni, az e-mail címünket nem az ő kedvükért tesszük ki a webre, hanem hogy kedves, barátságos emberek írjanak nekünk barátságos és kedves dolgokat, némi színt lopva egyhangúan pergő, szürke hétköznapjaink sorába :-) Érdekes, én senkinek nem írok olyan levelet, hogy felkínálom neki a lakása áttervezését, mégis megtalál, akinek ránk van szüksége.

Este felhívtam mindkét beszerelő szakembert (vízlágyító ill. zuhanykabin), hogy mikor jönnének. Nem igazán lenne szükségem rájuk, de csak így van garancia ezekre a nem olcsó termékekre. Jövő hét kedden jönnek, még egyeztetünk előtte, de a jövő hét eleje biztos. Addig is lehet, hogy felszerelem a WC-t és a piszoárt, hogy tudják használni a munkások a hátra lévő pár hónapban...

Ágicza végül is nem ment be ma Budapestre, mert csak 20-a után lesznek rendes fák a Hungaroplantnál, mára nem volt ott semmi tennivalója. Akkor viszont megvesz egy halom cserjét és néhány fát, hogy még egy jelentős növénytelepítést véghezvihessünk még az idén.

Építési napló, 2004. 10. 11., hétfő #

16 fok, délelőtt szemerkélő eső, délután napos idő. Nappali tér burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 10., vasárnap #

Az embereink ma tartottak egy extra műszakot: reggel megcsinálták az aljzatkiegyenlítést, hogy holnap tudjanak már burkolni, ne kelljen várni a száradásra. Éppen végeztek, mikor kiértünk, aztán el is mentek. Még azt beszéltem meg velük, hogyan lesznek kivezetve a szellőzők a fürdőszobából és a konyhából. A konyhai elszívó kivezetése elég problémás, mert ahol kiér, ott éppen a tető tartószerkezetére fújná a gőzt. Végül azt találtam ki, hogy egy méterrel lejjebb kanyarintom a csövet, az elszívó ennyi többlet ellenállást kibír, viszont a két szellőzőrács egyforma magasságban lesz, és távolabb a tetőtől.

A kőfal rögzítését is kitaláltuk a statikus barátommal, még tegnapelőtt. Mégsem nyomunk be százezer forint ára dübelt körben a koszorúba, hanem ferdén befúrt és cementhabarccsal beragasztott 12-es betonvasak fogják megtartani a kőfalat. Ezeknek nem a függőleges súlyt kell ugyanis viselniük, csak kihajlás és eldőlés ellen fogják meg a falat - egészen pontosan azt a vashálót, amihez a köveket is időnként bekötik egy-egy dróthurokkal.

Kijöttek az asztalosok is, és berakták a fürdőszobai ablakba a homokfúvott üveget. Csak az ablakon keresztül tudtunk közlekedni, mert a nappaliban és az előszobában ott volt a frissen lekent kiegyenlítés. Ágicza is bentről szemlélte az eseményt, és nem kis megkönnyebbüléssel hallottam, hogy nem vesz el túl sok fényt a homokfúvott üveg. Azt kívülről jól láttam, hogy abszolút nem lehet átlátni rajta, kb. 10 centi távolság után már foltokat sem nagyon lehet látni, annyira összemosódik minden. Távozáskor az ablakot egy madzaggal húztuk be magunk után, de holnaptól már belülről lesz bezárva, és ettől fogva már zárható lesz az egész házunk.

Az első gondolatunk mindkettőnknek az volt, hogy talán nem is kellene ebbe a nagy ablakba Tiffany-üveget készíteni, elég lesz az előszobai ajtó két kis üvegénél, ezt meg hagyjuk így, ahogy van. Viszont megcsináltatjuk azt a belső faburkolatot és keretet, amit még Ágicza álmodott meg a korábbi látványterveken, ezzel a fürdőszoba tényleg majdnem teljesen készen lenne.

Érdekes módon, élőben már nem volt annyira elviselhetetlen a fürdőszoba fugázása, meg az idő múlásával és a párásodással csak sötétednek a színek. A nappali lapjaiból Ági hazahozott pár darabot, és még sokáig nézegette a fugák színeit a fürdőszoba falánál illetve egy gyári színmintával.

A délutánt átaludtam, ezzel talán sikerült kivédenem egy kezdődő betegséget. Este és éjjel aztán újabb látványterveket rendereltem. Ezúttal egy forradalmian új megoldást próbáltam ki, az úgynevezett 'babaház' nézetet ötvöztem a virtuális modellel, azaz készítettem egy forgatható és minden irányból megnézhető, tető nélküli épületmodellt. Sokkal jobban átláthatóak így a terek, mint egyetlen képet nézve. Az a nevetséges, hogy ilyet évekkel ezelőtt is csinálhattam volna, de csak nemrég jutott az eszembe a megoldás, amikor egy megbízónk arról mesélt nekem, mekkora segítséget jelentettek a babaház képek a terek és térkapcsolatok átlátásában.

És Nyafika ma újabb cinegét fogott. Úgy látszik, rájött a technikájára, mert ez már a harmadik a héten... Ez a madár még néha felcsiripelt, mikor behozta, de Nyafi vad morgással tartott távol mindenkit a zsákmányától. Mire Ágicza kiszabadította volna a karmaiból, már vége volt ennek is.

Építési napló, 2004. 10. 10., vasárnap #

15 fok, esős idő. Földszinti padlók kiegyenlítése, fürdőszobai ablak beüvegezése.

Maestro, 2004. 10. 09., szombat #

Reggel elhoztam a telekről az utánfutót, és felpakoltuk rá az összes szanitert és egyéb gépészeti berendezést, amiket az elmúlt hetekben itt a Szőnyi utcában felhalmoztunk. És hogy jártunk... Amikor a WC-csészét vittük le a lépcsőn, Ágicza kezéből kiszakadt a doboz füle, és egy halk roppanás jelezte, hogy alighanem egy kis nem várt kiadással kell még számolnunk. Kinyitottam a dobozt, és valóban: a WC két nagyobb és számos kisebb darabra vált szét.

Próbáltam Ágit vigasztalni, hogy most már úgysem tehet semmit, akkor meg ne sírjon emiatt. Veszünk egy másikat, és legközelebb ő rendesen megfogja a doboz fülét, én meg nem sietek annyira a pakolással...

A vízszerelők most előrelátóbbak voltak, mint a múltkor, mert előre kiraktak minden szerelvényt és csövet, hogy nem kell-e még valami. Ennek alapján összeírtunk egy listát, és átugrottam Nagymarosra, beszerezni a rajta szereplő tételeket. Utána nekiálltak a szerelésnek, mi pedig elmentünk Veresegyházra, másik WC-ért.

Nem igazán akarták elismerni a gyártó felelősségét a doboz szakadásában, bár szerintem éppen határeset volt. Annyit sikerült elérnem, hogy hétfőn beszélnek még a főnökükkel, és egy kisebb összeget visszatérítenek ennek a második példánynak az árából. Bepakoltuk a kocsiba (alulról fogva és féltőn magunkhoz szorítva a dobozt), és vittük vissza a házhoz.

Időközben elkészült a vízakna átalakítása. Most külön elzárható a hidrofor és a házba menő víz is, van egy jó minőségű, visszamosható fém szűrő a hálózatban, és egy vízóra méri, mennyit locsolunk. És mellékesen így könnyen lemérjem, mennyi víz fér a névleg 300 literes tartályunkba - eddig ezt csak valami vödrös vagy flakonos méregetéssel tudtam volna megcsinálni. A házban is van egy vízóra, elzárók, csatlakozások a vízlágyító számára. Bekötötték a bojlert is, az előszobában gyakorlatilag minden szereléssel elkészültek.

A fürdőszoba kicsit lassabba haladt, mert a piszoár be-és kifolyó csöve között volt egy centi differencia a szükségeshez képest, ezért ki kellett vágni egy csempét a piszoár mögött és feljebb helyezni a vizes kiállást. A mosdónak a csatlakozói pedig valamiért túl alacsonyra kerültek, ott még valami toldást kell csinálni. Ez csak most zavaró, a végleges mosdó szekrénnyel egybeépített lesz, annál már nem fog látszani. Ha jól sejtem, a padló 12 centis vastagságát felejtették ki annál az egy kiállásnál. A WC összerakása nem ment annyira jól, mert nem nézték meg az összeszerelési rajzot, és ez már nem volt olyan magától értetődő, mint a bidé vagy a piszoár. De miután kényszerítettem őket a rajzok átnézésére, szépen ment minden. Sajnos, akármennyire érti valaki a szakmáját, csak nem foglalkozik olyan gondosan minden aprósággal, mint ahogy én csinálnám meg saját magamnak. Nem is lettek készen mindennel, még egyszer vissza kell majd jönniük befejezni, bár a WC-t talán én üzembe helyezem addigra.

Este többrendbeli vitánk volt Ágiczával, persze megint a hülye parái miatt. Először is a fürdőszobai fugát találta túl világosnak a fényképeken. Emlékeztettem rá, hogy ha élőben nem tűnt fel neki, csak a fotón, akkor talán mégsem lehet akkora a baj. Ha sötétebb fugát választunk, akkor a világos lapoknál lett volna egy sötét háló, éppen a Szőnyi utcai tapasztalataink alapján választottunk világosabb fugát. Abban viszont igazat adtam neki, hogy a nappaliban is elég lesz az 5-ös fugaszélesség, mert a lapok gyárilag olyanok, hogy néhol még szélesedik a fuga. A színre azt mondtam neki, hogy válasszon, amit akar, én nem akarom azt hallgatni egy életen át, hogy 'el lett b.va' a nappali is...

A tóval kapcsolatban is kiderült, hogy azért akarja olyan mániákusan leengedni a vizet és kiszedni az utolsó szem földet is a nagy tóból, mert valami idealizált, fenékig átlátható vizet képzelt el magának. Szerintem éppen így néz ki természetesebben a tó, ennyi erővel mesterséges színezéket is önthetnénk bele, és akkor milyen szép azúrkék lenne! Abban maradtunk, hogy a legfelső szintig kivesszük a vizet majd a kis tó feltöltésénél, utána slaggal kimossuk a földet a kulékavicsok közül, és az alján összegyűlt iszap nagyját kiemeljük a szennyvízszivattyúval. Egy kicsi marad benne, de ennyi kell a halaknak is, a természet működése pedig amúgy sem bináris, negyedannyi iszappal talán már elbír a tó élővilága. Úgy-ahogy elfogadta ezt, de már előre félek attól, hogy mikor hozza fel ismét a totális tisztítás ötletét.

Ágicza aggódásaiban az a legrosszabb, hogy olyasmikből csinál problémát, ami nem is az, és ez néha már más, fontosabb dolgok rovására megy. Nekem teljesen jó volt a tó is és a fürdőszoba is, örültem neki és kész. Ehelyett most világosságot és átlátszóságot kell vizsgálgatnom, és elérhetetlen, légből kapott ábrándokat kergetni. Végső megoldásként felajánlottam Ágiczának, hogy ha ezt folytatja, belepottyantom a tóba, és azt sem bánom, ha teljesen felkavarja az iszapot, miközben kievickél belőle. Azt hiszem, érveim meggyőzték.

Még azt kellene kitalálnunk, mi legyen a maradék burkolólapokkal. Nem sok, csak néhány négyzetméter minden színből, de tartaléknak elég elraknunk a megkezdett dobozokat, a többit jó lenne eladni.

Építési napló, 2004. 10. 09., szombat #

19 fok, borús idő. Fürdőszobai szaniterek felszerelése, vízórák, szűrő és elzárók beépítése a házban és a vízaknában, konyhai fal fugázása, betonkiöntés a bejárati ajtó alatt, kőfal falazása.

Ágicza, 2004. 10. 08., péntek #

Nagyon régóta ez az első nap, hogy András nem jött ki a telekre: egyszerűen nem volt rá ideje. Egész éjszaka és még délelőtt is egy ház látványterveinek utolsó képein dolgozott, így engem küldött ki fotózni és munkát ellenőrizni. Természetesen kint ragadtam a telken annak rendje-módja szerint. Elnéztem a burkolást, a fürdőszobával el fognak készülni, mert délután, amikor eljöttem, már a fugázást csinálták. Muszáj is sietniük: szombat reggel jön a vízszerelőnk és berakja a szanitereket és a radiátort is, és már használható is a ház. A konyha csempézése is a finisébe ért: tulajdonképpen pont ilyen színű és struktúrájú burkolatot szerettem volna ide, csak fele ekkora lapokból. Ám így, hogy kivitelezőnk a pontosságával és a szinte hulladékmentes lapvágási technikájával a fürdőben megspórolta nekünk az összes törésre-vágásra rászámolt plusz négyzetmétereket, a konyhába már nem kellett másik csempét vennünk. A nyers-bézs lapok itt is gyönyörűek, csak éppen díszlap nem maradt belőle!

Nagy kár, hogy még nem költözhetünk be, de azt én is belátom, hogy tanácsosabb várni vele, amíg legalább a kocsibejáró, a belső festés és a tetőtéri pozdorja padló lerakása elkészül. Ennél csak a festés a szűk keresztmetszet: nem tudom, mikor lesz annyi időm, hogy az egész házat kifessem. Gyanítom, akkor, amikor már beköltöztünk és nem kell a kertet sem pátyolgatni.

Mostanában pihenésképpen szöszmötölök kint, locsolgatok, átültetem a tó ásásánál esetleg útban levő növényeket, mert hétfőn kezdődik a földmunka. Addig is, amíg nem kell munkagépet kerülgetnem, gyomtalanítom a gyepet. Ez egy viszonylag egyszerű feladat, mivel a föld annyira át van itatva, hogy könnyűszerrel kihúzgálom a néhány hetes gyomokat, gyökerestül. Az egyetlen kellemetlen dolog, hogy ez az elfoglaltság, adva a gyep méretét, ami megközelíti az 500 m²-t, nem két percig tart, és ezt a derekam igencsak megérzi. Viszont látványos a végeredmény: kezd egy angol pázsithoz hasonlítani a fű! Pompáznak a krizantémok, most már mindegyik kinyílt, és a szarkalábak is még mindig virágban állnak, pedig nekik "hivatalosan" csak június-augusztusig tart a szezon. Még szerencse, hogy ők ezt nem tudják! :-)

A halaink is mintha fittyet hánynának a naptárra, mert hiába van október eleje, a tó teli van megint 2-3 centis kis halakkal. Hogy ezek hogy fogják átvészelni a telet, nem tudom. Majd beássák magukat az iszapba. Ezért is nem sietek kitakarítani a tavat, bár már tudom, mit rontottunk el és hogy kell majd rendbe rakni. A partján a kőszegélyt még 2-3 sorral megmagasítom ott, ahol a feltöltés miatt a tó szintje sokkal alacsonyabban van, és hogy föld se mosódhasson be a vízbe ismét, egy kis betont öntök a föld és a kövek közé. Ez nem baj, ha télen megrepedezik, hiszen néhány centinél több nem fog belőle látszani, mert így a mostani árok-rendszert, amit a tó körül a kertépítők még augusztusban ástak, tóvédelmi célokból, most feltölthetem és befüvesíthetem végre. Azonban ez is néhány nap munka, és nem tudom, mikor fogom tudni beilleszteni a teendőim közé. Az idő viszont engem is szorít: ha beköszönt az esős időszak, ezt már nem lehet csinálni, most pedig a gyönyörű őszi napsütésben ideális körülmények között lehet tenni-venni.

Az emeleti ablakból látszik igazán jól a nagy és a kis tó kapcsolata: a kicsi, formáját tekintve sokban emlékeztet a nagy tóra, csak a terasz szinte "beleharap" a nagyobbik gombóc szélébe. Így, ebből a látószögből szinte azonos méretűnek tűnik, mint a nagy, pedig csak feleakkora! Jobbról a földkupac a leendő rézsű, kő támfal és pergola helye, amin lilaakácok fognak pompázni májusban, a piros vonal pedig a leendő tó körvonala:

Délután a statikusunk is kilátogatott szemlézni az eddig elkészült kőfalat és burkolást. Andrással otthon megbeszélték a tószegélyt is, mármint a kis tó szegélyét, mivel a terasz alapjait féltette a megsüllyedéstől. Szerencsére ez nem fog bekövetkezni, mert úgy van aláalapozva a terasz, mint a ház tartófalai, egy későbbi esetleges bővítésre gondolva, így nem kell még betont aláönteni. Fejtörést okozott viszont a csekély 70 centis szintkülönbség, ami a két vízfelület között van. A hátsó kert egy része ugyanis feltöltés, homok, kitermelt föld és trágya keveréke, ez mintegy 15-20 cm-t tesz ki a tó egyik felén. Ezt a réteget le kell majd szedni, hogy szilárd alapja legyen a készülő betonszegélynek. A szegély egy vékony betonsávból áll majd, erre egy fordított U alakú betonkígyó kerül, ami körbefut a tó szélén, erre hajtjuk rá a tófóliát. A rézsűk aljára-oldalára köveket hozunk a szobi kőbányából, szerintem már messziről meg fognak ismerni...

Építési napló, 2004. 10. 08., péntek #

22 fok, napos idő. Fürdőszobai burkolatok fugázása, konyha falának burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 07., csütörtök #

Ma végre elkészült a fürdőszoba burkolása, már csak a fugázás van hátra. Kérdeztem a kivitelezőnktől, hogy mikorra lesznek készen a házzal, nem kellene-egy kicsit több ember a kőfal rakásához. Azért az is segít valamit, ha ő végez a burkolási munkákkal, és szintén beáll falazni a többiekhez.

Elpakolták a terasz mögül a deszkahalmot, így Ágiczával kitűzhettük a kis tó helyét. Ez úgy történt, hogy még a számítógépen felvettem egy derékszögű koordinátarendszert, a terasz sarkával mint origóval és innen mindkét irányban egyeneseket húzkodtam másfél méterenként. Ezeknek a tó szegélyével való metszéspontját néztem meg és mértem ki a terepre. A kisfejszét is használatba vettem, felváltva faragtam vele hegyesre a léceket illetve ütöttem le a földbe a fokával. Néhány pont maradt csak későbbre, mert a köveket majd a markolós fogja eltolni a markológéppel, és ezek a pontok vagy oda estek, vagy a kitűzésük közben akadályoztak a kövek.

Telefonon meginterjúvoltam a statikusunkat is, hogy miként lehetne rendesen lealapozni a tó szegélyét, mert nem szeretnénk későbbi süllyedéseket. A lényeg, hogy lesz egy vasbeton lemez, rajta pedig a tulajdonképpeni szegély. Az egész egy oldalára döntött L betű keresztmetszetű lesz. A szerkezet teljes magassága 35 cm, ami egyrészt a merevségét növeli, másrészt annyival kevesebb feltöltés kell alá. Felmerült az is, hogy az ott heverő andezitekből is lehetne tenni a feltöltésbe a szegély alá, az már nem tömörödik ugyanis. Nem tudom még, hogy lesz a pontos kivitelezés, de annyi biztos, hogy meg lehet oldani a problémát.

A macskák rájöttek, milyen nagyszerű alvóbútort építettünk nekik: a sarokban felhalmozott szaniteres dobozokra terítettem egy takarót, és így több puha lépcső alakult ki, amit egy-egy macska elfoglalhat, ha szunyókálni támad kedve:

Építési napló, 2004. 10. 07., csütörtök #

21 fok, napos idő. Fürdőszobai padló és konyha falának burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 06., szerda #

Reggel megtaláltuk a postaládánkban az ajánlatot a kis tóra, a várakozásainknak megfelelően gyakorlatilag fele a nagy tóénak (mivel méretre is pont a fele). Elfogadtuk hát, kétszer is - mivel Ágiczával egymástól függetlenül mindketten felhívtuk az örömhírrel :-)

Az ajtók gyártójától kértem árajánlatot egy homokfúvott hőszigetelő üvegezésre a fürdőszoba ablakára, amivel zárhatóvá tehetnénk a házat. Nem tudom, mikor lesz ideje Ágiczának a Tiffany üvegekre, talán majd csak a hosszú téli estéken... Jelentkezett a vízszerelőnk is, pár apróbb módosítást javasolt a vízhálózati tervemre, és pénteken megy Kistarcsára bevásárolni a szükséges szerelvényeket.

Ma szándékoztam elhozni a bojlert és a fürdőszobai radiátort, de előtte óvatosságból felhívtam a Megatherm kistarcsai raktárát, hogy meddig vannak nyitva és hogy megvan-e minden, amiért mennék. Kiderült, hogy a bojlert Budaörsről hoznák jövő héten, vagy pedig ott kellene átvennem, mert náluk most nincsen. Törülközőszárító és fűtőpatron pedig van mindkét helyen, az nem olyan ritkaság. Oké, akkor legalább nem kell Kistarcsa felé kerülnöm, az irodából kisebb kitérő Budaörsre menni.

A házon szép lassan halad a kőfal, a tárolók fala is készül, és máris sokkal komolyabb kinézetű a ház, hogy masszív kőfalak váltották fel a karcsú acél pilléreket. Azért nem ártott, hogy kint voltam, mert a terven hiába rajzoltam íves ajtót a fal külső síkjába, egy egyenes ajtónak készülődött a hely, a belső síkban... De megbeszéltük és gyorsan korrigáltuk. A végeredmény szempontjából így sem rossz, de még jobb lenne, ha minden ilyesmire emlékeznének.

A zuhanyzó sarkában elkészült a sűrített burkolás, és majdnem készen van már az egész padló is. Én egész éjjel és még délelőtt is egy terven dolgoztam, a házhoz is csak fél percre ugrottam ki, amíg odakiabáltam Ágiczának a kert végébe, hogy ne felejtsen el készíteni pár fotót a munkákról. Útközben próbáltam felhívni az ácsunkat, hogy nem jönne-e valamikor befejezni a tetőt, pozdorját lerakni meg ilyenek, de nem sikerült elérni.

A Praktikerben letettem az információs pultra a kiscsajok elé a pár napja vásárolt mosdószifont, hogy hiányzik belőle egy alkatrész, cseréljék ki. Érdekes módon, a doboz celluxszal le volt ragasztva. Ez azért furcsa, mert egy vásárló esetleg kilop a dobozból egy alkatrészt, de biztosan nem ragasztja vissza... Nem is írtunk jegyzőkönyvet, hanem kicserélték egy dobozra, ami fel volt ugyan bontva, viszont benne volt minden, és ez a lényeg.

Átvergődtem Budaörsön, ami az útfelújítás és az elterelések miatt nem ment olyan könnyen, de végül elérkeztem a Megathermhez. Itt azzal fogadott egy nyikhaj eladósrác, hogy nincs itt a villanybojler, holnap reggelre hozzák. B+, mondtam neki, külön idetelefonáltam délelőtt, hogy biztosan meglesz-e, mert messziről jövök érte, nem tíz perc kiugranom Budaörsre holnap reggel. Vagy netán kiszállítják nekem, ha már potyára rendeltek ide? Nagy nehezen telefonálásba kezdett, és kiderült, hogy Kistarcsán lehetne átvenni esetleg (most akkor honnan hová szállították?!?). Végül abban maradtunk, hogy a vízszerelőnk pénteken úgyis megy oda, kifizettem mindent és majd ő elhozza a bojlert is.

Este egy hosszas tárgyalás után a visszaúton már nagyon álmos voltam, ezért ahogy elindultam az irodából, felhívtam Ágiczát. Az egy órás úton végig csacsogott nekem midenféléről (főként házzal, kerttel és tóval kapcsolatos dolgokról), és így egész jól ébren bírtam maradni.

Építési napló, 2004. 10. 06., szerda #

24 fok, napos idő. Fürdőszobai padló burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 05., kedd #

Nem akartam azzal tovább hátráltatni a munkát, hogy a küszöböt is a kivitelezőnkkel ragasztatom le, inkább nekiláttam magam. A küszöbbel viszont nem volt gond, a külön e célra beszerzett "Mindentragasztó" nevű szilikonos akármi nagyon bevált. Szépen felsöpörtem és kiporszívóztam az ajtók előtti részt, két-két csempekereszttel beállítottam az alsó fém sín távolságát, majd leragasztottam. Élére állított kerámia lapokkal nyomtam le, de nem nagyon volt rá szüksége, annyira fogta a ragasztó. Aztán este felragasztottam a felső alumínium profilt is, és egészen úgy néz ki, mintha csak a teraszajtó sínjének a meghosszabbítása lenne.

A déli teraszajtó egy kicsit még szorul, de nem mindig. Nem tudom, talán a hőmérséklettől függ, de két harmadáig könnyen gördül, azután pedig néha egész nehezen, néha pedig pont olyan könnyen, mint a másik ajtó.

A fürdőszobában a kivitelezőnk elkezdte lerakni a padlót. Először elhárította a javaslatomat egy segédháló felszerkesztésére vagy legalább lapokkal való kirakására. Ekkor megkértem, rakjon már ki pár lapot csak úgy szárazon, hogy mit mihez is tervez igazítani. Ezután még egyszer elmondtam neki a követendő technikát, amit pár napja törpölgettem ki otthon, a változó fugatávokkal és mégis szabályos rendszerrel.

Én biztosan inkább kiraktam volna pár lapot sorban a fal mellé, majd egy csapózsinórral végigrajzolom, de ő inkább sorban haladt. Persze, szokott precizitásával, a képen éppen a lap közepét egyezteti a fuga közepével, hogy pontos legyen a minta eltolódása:

Azért délután abban maradtunk, hogy a nappalihoz kihozom neki a csapózsinóromat, talán mégis könnyebb lesz. Meg ugye az sokkal nagyobb felület, jobban meglátszik rajta minden kis eltérés. Nagyon szép lesz a padló, és külön tetszik ez a szabálytalan színezés. Egyszerre precíz és rusztikus kinézetű az egész burkolat.

A zuhanyozó alatti részen kértem egy kis eltérést a mintától, mert azt akartam, hogy maradjon pár nagy lap is tartaléknak, kicsiből pedig van bőven. Ebben a sarokban tehát csak kis lapok lesznek, úgyis eltakarja a zuhany, és ezeket gyorsabban is tudja rakni hálósan, mint a padló kicsi-nagy lapos mintáját. A színt viszont félreérthette valahogyan, mert négy világos lap virított ott. Gyorsan felszedtem és lemostam őket, ezek inkább a konyhában kellenek majd. Azt is már csak este vette észre Ágicza, hogy két sarokban a mintától eltérően világos lap volt berakva sötét helyett a középső pepita sorban. Felhívtuk a kivitelezőnket, és ajánlkoztunk, hogy leszedjük azonnal, de azt mondta, inkább majd ő megcsinálja holnap reggel. A dologban csak az az elgondolkodtató, hogy tegnap éppen ezt a lapot fotóztuk orrba-szájba, a lekerekített sarkok miatt, és egyikünk sem figyelt fel a szín eltérésére. Talán, mert nem azt néztük, meg a többi helyen mindenütt stimmelt a minta, ezért lanyhult a minőségellenőrzési éberségünk...

Ma csak egy segédmunkásunk volt és ő sem falazott, hanem a vashálót és a párakivezető réteget helyezte el, előkészítve a további munkát. Lassan elérünk a koszorú magasságába, most már tényleg be kell szereznem a dübeleket, amik a vasbetonba rögzítik a kőfalat.

A vízszerelőnknek 'kapcsolási rajzot' készítettem a vízakna és a ház vízellátásáról. A fő célom az volt, hogy mindent el lehessen választani mindenről, el tudjam zárni a házban és a vízaknában is a vizet, és minden vízmennyiséget mérünk. A kútvizet egy visszamosható szűrőn is átengedjük, mert nem csak a vízlágyító érzékeny belvilágát kell óvnunk, de még a locsolóberendezések sem örülnek igazán az esetleges homokszemcséknek. Remélem, hogy ez csak felesleges óvatosság lesz, a kút vize eddig teljesen tisztának tűnt.

Építési napló, 2004. 10. 05., kedd #

23 fok, napos idő. Fürdőszobai falak és padló burkolása, kőfal falazásának előkészítése.

Maestro, 2004. 10. 04., hétfő #

Ez a nap voltaképpen eseménytelen volt, az anyagbeszerzők dolgos mindennapjairól mintázták az égiek.

Elmentem Budapestre és vissza, közben begyűjtve egy újabb adag szanitert és egyéb építőanyagot. Megnéztem a mosdókat Nagymaroson, de majdnem 8 ezer volt a legolcsóbb is a nagy méretűek közül. Ehelyett a Bricóban akciósan vettem egyet a feléért, fél-egy évre, átmeneti mosdónak éppúgy megteszi, és annál kevésbé fogom sajnálni, mikor lecseréljük a végleges mosdó-szekrény komplexumra. Beugrottam a bankba is, ebből is a legtöbb idő a parkolóhely-keresés volt. A Bocskai úton felvettem a vízlágyítót és 50 kiló sót hozzá, parkolóhely hiányában vészvillogóval a szélső sávban :-( Az Erős Kft-nél bepasszíroztam még az eddigiek mellé egy piszoárt és a WC fedelét, aztán jöttem haza. Marosra már nem tudtam visszamenni a tüzépre, mert e pár dolog elintézése közben hat óra lett, már régen bezártak...

Történelmileg úgy alakult, hogy a teraszajtók sínje mellett még 4 centi beton van, az alábetonozással összefüggő keresztmetszet, és csak aztán jön a centis polisztirolhab csík és az aljzatbeton. Végül azt találtam ki rá, hogy alumínium profilból keresek valami odaillő szögleteset, ez megy az ajtó mellé. A kerámia burkolat pont az aljzatbeton szélénél ér véget, a kettő között pedig egy centis szilikon kitöltés lesz, a fugázóval azonos színben. Téglalap keresztmetszetű alumíniumot nem találtam, de L-alakút igen. Ez alá hosszas keresgélés után egy eredetileg ruhák felakasztására szánt lapos fém csövet találtam a legalkalmasabbnak. Mindez egymáshoz és a betonhoz erős szilikonos ragasztóval rögzítve. Ahogy elnézem, az L-profil teljesen olyan lesz, mintha a teraszajtó sínjének része lenne, és kicsit magasabb lesz a burkolatnál, a felmosóvíz sem fog megállni rajta:

Este, ahogy hazaértem, kirakodtuk a holmikat és kinéztünk a házhoz, mennyit haladtak ma. Ágicza meglepő dolgot fedezett fel, nem is láttam még ilyet sehol: a burkoló szépérzéke úgy diktálta, hogy a vágott csempék sarkai is legyenek lekerekítve, ezért - időt és fáradságot nem kímélve - utólagosan rávarázsolta a lapokra a lekerekítést a vágott élek mentén! Azt hiszem, ezek azok az apró dolgok, amiért mégis csak fog kapni egy kis prémiumot, akármennyi nyűglődés volt a kőfal ára körül. Nem is a csempék sarkaiért, hanem azért az egész házon fellelhető gondosságért, amivel foglalkozik vele. A csempén legfeljebb látványosabb a dolog, mint más épületrészeken:

Beszéltem a vízszerelőnkkel is, holnap összeírom neki a hiányzó szerelvényeket, és ő beszerzi őket. Lesz két vízóránk is, egyik a locsolásra felhasznált vizet méri majd (ez csak kíváncsiságból kell), a másik viszont a házban lesz, és segít nyomon követni a szennyvíztároló megtelését, a vízlágyító működését, stb.

Építési napló, 2004. 10. 04., hétfő #

20 fok, napos idő. Fürdőszobai falak burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 03., vasárnap #

Ma pontosan megrajzoltam Ágicza második tavát, és kicsit változtattam is az eredeti, régi tervhez képest. A teraszt sokkal jobban körülöleli, és emiatt persze nagyobb is lett, szinte pontosan fele a területe a nagy tóénak. Ha kiülünk a teraszra, majdnem összefüggő vízfelületet látunk majd. Végül is azért találta ki Ági ezt a kis bónusz tavat, mert a nagy tó mellé tér kell, az nem lehetett túl közel a házhoz. Viszont a terasz szélére építeni egy stéget, amiről a lábunkat lógathatjuk egy kisebb tóba, barátságos és kedves dolog az is. E célból csinálunk hát még egy tavat.

Elvittem a markolósnak a tó rajzait, megadtam a főbb felületeket, hétfő-kedd környékére ígért rá árat. Erősen remélem, hogy ha fele akkora, mint a nagy tó, akkor csak fele annyiba fog kerülni. A feltöltést már én is meg tudom csinálni a patakba lógatott kis szivattyúnkkal, a növényeket Ágicza telepíti át részben a másik tóból, részben új beszerzésből. Aggódni csak egy műszaki kérdésen aggódom, nevezetesen a szegély stabilitásán. A víz szintjének ugyanis magasan kell lennie, ha azt szeretném, hogy tényleg a terasz folytatása legyen a tó (kb. 10 cm lesz csak a szintkülönbség!). Ez kb. 40 centi feltöltést jelent a másik végén, jól be kell hát tömöríteni a talajt, mielőtt kibetonozzuk a szegélyt.

Vittem rajzot a bekötő útról is, ez 10 cm hengerkő és 5 cm zúzottkő terítés lesz egy síkba hozott aljzaton. Ez a szerkezet idővel betonkeménységűre összeáll, és nem csúszik esős-sáros időben sem. Nem tervezünk neki éles határt, hanem engedjük a füvet, hogy szabálytalan széleket képezve folyja körül az utat. A közúttal nem derékszöget fog bezárni, hanem - mivel telken belül is meg tudunk fordulni egy kényelmes Y-ban - a falu felé ível az egész út, sokkal könnyebb lesz kikanyarodni (ki lehet állni persze tolatva is, de csak óvatosabban).

Még tegnap nézegettük a padlólapokat, hogy hogyan is fogjuk kirakni az általunk elképzelt mintát. A kivitelezőnket érthető módon nem lelkesítette, hogy egy fugasor sem lesz egy vonalban, hallgathattam megint, hogy milyen nehéz burkolás lesz ez. Szerinte ezt a lapot nem is ilyen mintához találták ki, és valami egyszerűbbet kellene rakni. Abban maradtunk, hogy utánanézek, mit lehet tenni ilyenkor.

Otthon aztán megnéztem a katalógust, és nem csak az derült ki, hogy ezt a fajta lapot főkén ehhez a mintához javasolják, hanem a megoldás is: egyforma fugákkal a dolog nem oldható meg, de változó fugaszélességgel igen. Ilyen kurva egyszerű! Még csak arra sem ügyeltek igazán, hogy a kis lap körül körben teljesen egyforma legyen, de így sem zavaró a dolog. A megoldás tehát: a nagy lapokat kirakják szabályos hálóban, 5-ös fugával. Persze a lapok egy része fél lappal el lesz tolva egyik vagy mindkét irányba, de globálisan mégis egy szabályos hálóhoz igazodik az egész. Ezután berakják a maradék helyekre a kicsiket, és ha arányosan helyezik el, 4,25 mm lesz a fuga körülöttük. Ha viszont a nagy lapok között 6-os a fuga, akkor a kicsiknél kerek 5 mm lesz. Ezt meg is szavaztuk azonnal, mint végleges megoldást. Így egyből egyenes vonalban futnak a nagy fugák, ahogy a kivitelezőnk eleve tervezte a lerakást, és mindenütt lehet fugakereszteket használni - úgyhogy nem lehet felár iránti igény sem.

Ágicza megint növényeket telepített, amíg én Vácra mentem ki, megnézni egy majdani családi ház helyét. Igazán szorgosan pátyolgatja a kertünket, egy év múlva szerintem már komoly növényzet lesz itt. Persze, a hazai gyakorlathoz képest már az is hatalmas különbség, hogy nem a ház építése után kezdünk csak bele a kertbe és maradékelven kiosztva rá a pénzt. Ehelyett szervesen beépítettük az építés költségeibe és időrendjébe. Az előnevelt növényekkel is nyerünk valamennyi időt, és persze az állandó, bőséges locsolás is megteszi a magáét. Az öntözőrendszerem is fényesen bevált, minimális munkával meg tudjuk locsolni az egész kertet és a sövényeket. Nem is tudom, lesz-e itt ennél komolyabb öntözőrendszer. Legfeljebb a csöveket kell majd a föld alá levinnünk, de nem kellenek földből kiugró szórófejek meg kompjúteres vezérlés.

Kezd hideg lenni itt a Szőnyi utcában, ezért Nyafika már napok óta az Öreg Kövérrel alszik a papasan fotelben. Szigorúan egymásnak háttal persze, mert annyira azért nincsenek bizalmas viszonyban, de a meleg az mégis csak meleg, akármi is a forrása...

Építési napló, 2004. 10. 03., vasárnap #

21 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt.

Ágicza, 2004. 10. 02., szombat #

Mégis lesz egy második, kisebb tavunk! Andrást annyira felvillanyozta a hirtelen nyakunkba szakadt megmentő-hitel, hogy még a szokásos, magába forduló mogorvaságát is félretette és végre, hosszú hetek óta újra láttam felhőtlenül boldognak és lelkesnek. A hónapokkal ezelőtt felvázolt gondolatom, hogy egy, a teraszt félig körbeölelő és a nagy tó felé elnyúló vízfelületet létesítsünk a meglevő mellé, úgy látszik, mégis visszhangra lelt benne, mert délelőtt azzal állt elém, hogy mit szólnék, ha lenne mégis egy kis víz egy mini-stéggel a hátsó terasznál...

Természetesen miután levadászott a plafonról, elkezdte ontani magából az ötleteket a két tó közti szintkülönbség áthidalására és a két vízfelület összekötésére. Valamilyen csobogó rendszerű, lépcsőzetes kialakítású patakmederrel játszunk majd, ami a szobi andezittel lesz ugyanúgy kirakva, mint a tópart, és méretüknél fogva a sötétszürke szikla-darabok lépőkövekként is funkcionálnak majd. Mivel a hátsó kertbe ezen keresztül lehet csak átmenni, azt is fontolóra vettük, hogy mennyire kell nekünk biztosítani a munkagépek vagy akár egy személyautó átjutását a hátsó kertbe. Úgy döntöttünk, hogy miután a kert ezen része elkészül, nem fogjuk újra feltúrni, következésképpen néhány száz kilónál többet nem kell átmozgatni a két víz között, tehát sem híd, sem egyéb, masszív összekötő rész nem szükséges.

Kinéztünk a telekre, mert az ötlet megvalósításához pontosan be kell szintezni a két felületet, ehhez rajzok kellenek majd, és centire stimmelő méretek, mellékesen nem ártana megbeszélni mindennek megvalósítását mind a markolóssal, aki tavat, meg a kőművessel, aki a szegélyét építi. Szerencsére mindkettővel sikerült leegyeztetni a munkát, a pontos tervekkel a kezünkben árajánlatot is kapunk majd. A földmunka, persze, ha már belekezdünk a tereprendezésbe, az elülső kertrész rendbe rakását, a csatorna betemetését és planírozást is jelentene, sőt, egy rendesen kiépített, zúzott köves utat is az utcától a házig, hogy száraz lábbal kelhessünk majd át az őszi sártengeren. Ez végül is egy nyújtott szárú, a ház keleti frontját szinte körülölelő Y lesz, és a tervezettel ellentétben csak zúzott köves, részint mert a kockakő vetekszik egy jobb minőségű olasz kerámia négyzetméter-árával, részint mert a ház burkolatához használt mészkövet nem lehet olyan simára pattintgatni, amin kényelmesen álldogálhatna a kocsi akár napokig. Ebből a megfontolásból maradtunk az egységes kőzúzalék mellett, ami kellemes kontrasztot fog alkotni a kőkert világító fehér murvájával.

Kő kövön fog maradni a telken, és egyre többet látok belőle a falon, mint a földön! A déli oldalt szorgalmasan, nagy lelkesedéssel falazzák, míg a főnökük a fürdőszobát burkolja a szokott precizitással. A csempék gyönyörűek, ötös fugával terveztük őket - ami viszonylag szélesnek számít, de a rusztikus lapok miatt kell is ennyi, hiába csak 15x15-ös méretűek. A fürdő arányaihoz képest mégis szinte aprónak tetszik a méretük, pedig itt, a Szőnyi u-ban is ezt nézem, ám itt fényes fekete-fehérben, és alig 3 m²-en viszont igen nagynak érzem őket. A dekorlapok bástyafok-mintában váltakozva fehér és kékkel megoldják a dilemmát, hogy nem akartam egy konkrét, élesen elváló vízszintes bordűrt a két szín közé, és a kéket is lejjebb szorítják egy sorral, ami azt jelenti, hogy nem lesz olyan érzésem a helyiségben, mintha derékig merültem volna egy hideg tengerbe... Ezzel szemben a felső, díszítő sor ugyanezzel a mintával, de a bézs csempék és az ugyanilyen tónusban antikolt fal között már markáns határvonalat fog jelenteni egy keskeny kék díszcsíkkal megfejelve.

A padló burkolása izgalmasnak ígérkezik: a Novabell méretrendszere úgy van kitalálva, hogy van néhány mm eltérés a két kisebb és az egy nagy járólap között, ha tisztességes fugatávolsággal akarjuk őket lerakni. Ez a néhány mm, ha a fal és a padló találkozásánál az egyik sarokból indítjuk a burkolást és a másikba tekintünk, már öt-hat centire is meghízik, a csempe ennyit távolodik a faltól, mire átéri a minta a helyiséget. Ez ugye elég bénán hatna, ha így raknánk le, tehát ki kellett valamit ötleni. Azt hamar elvetettük, hogy rakjuk az egészet diagonálban és ez nem a felár miatt, hanem mert ehhez a rusztikus, szabályos födémrendszerhez nagyon nem illene. Helyette András itthon kiszerkeszti, hogy ha a helyiség közepéből indul a minta és a nappali két átlójához igazodunk, akkor szabályosabb burkolathoz jutunk-e.

A kert napról napra szebb, most is elültettem két fajta kék nyári orgonát - Nyafika kedvenc lepkecsalogató bokrát - és néhány évelő, télálló krizantémot. Már most kezd igazi virágoskertnek látszani a hátsó kert: a smaragdzöld gyepből egyre több élénk színfolt tűnik elő. A zöld szőnyeg megnyerte András tetszését is: rendszeresen bekapcsol(tat)ja az öntözőket, hogy még szebb legyen, pedig most már telítve van a föld, fél órás öntözés után már nem bír több vizet felvenni a talaj és az ásó is úgy szalad a kötött, agyagos földbe, mint kés a vajba. Ilyen kondíciók mellett nem csodálnám, ha a felülvetés egy hét alatt kihajtana, mert közelről szemlélve azért van egy-két folytonossági hiány a gyepen, ahol vagy a kelleténél több felső homokréteg, vagy a nem megfelelő öntözés miatt nem volt hajlandó kikelni a szeptember elején vetett fűmag. Még néhány száz apró hagymás tavaszi vadvirág-félét kell a helyére tennem, és hétfőn a maradék szaniterek mellé bedobálom az augusztusi kertépítésnél kimaradt cserjéket is - helyileg csak néhány km választja el a két áruházat, ahova mennem kell majd.

Építési napló, 2004. 10. 02., szombat #

21 fok, napos idő. Fürdőszobai falak burkolása, kőfal falazása.

Maestro, 2004. 10. 01., péntek #

Mire kimentem a telekre, már messziről látszott a munka. A betonkeverő megnyugtatóan kavargatta a betont a kerítés előtt, ketten a kőfalat rakták a fürdőszoba ablaka környékén, a főnökük pedig a fürdőszobát burkolta. E két tevékenység eredményét most egy képen is bemutathatom:

A fürdőszobában kb. fél méteres magasságban kezdték a burkolást, ez az alsó kék rész közepe, és alatta van minden vizes kiállás és egyéb problémás rész. A minőség a megszokott, ahogy itt a kisházunknál is, most ugyanúgy precízen burkol, a fugakereszteket is szép akkurátusan berakva. Egyetlen probléma, hogy elég kemények a lapok, és nem tudja fúrni őket, csak gyémántkoronggal bevágni. A törülközőszárító konnektora szerencsére éppen sarokra került, azzal nem lesz gond. A vizes kiállásokat pedig a szaniterek takarják, ott sem számít egy kis folytonossági hiány a burkolatban. Az egyetlen hely a mosdó alatti, ahol egyelőre látszik minden, ami kijön a falból. Ugyanis most csak egy átmeneti mosdót rakunk fel, aztán majd egyszer jön a szekrénybe integrált, nagy mosdópult. Ez azért is jó, mert a leendő pult mögé eső falakat nyugodtan összefurkálhatom átmeneti tükörrel, polcokkal, úgyis eltakarja majd az egészet a bútor.

A burkolólapok nagyon szépek, az alsó részen megvalósult az általam már korábban is beharangozott csoda, a meleg árnyalatú kék szín. A felső rész bézs lapjai pedig rusztikusabb barnás mintákat is hordoznak, sokkal élettel telibbek, mint ahogyan azt korábban képzeltük. Kicsit tartottunk tőle, hogy milyen lesz ez a burkolat a falon, de most már mindenki megnyugodhat, főleg Ágicza :-)

A kőfallal most érték el elöl a fürdőszoba ablakát. Az egyik munkás, amilyen lelkesen rakta a falat, olyan könnyedén hárította el a javaslatomat, hogy védjük valami rendesen felrakott fóliával az ablakkeretet. Szerencsére kivitelezőnk jobban átérezte az aggodalmamat, és végül felraktunk egy lécet a keret fölé, alatta húsz centi széles fóliacsíkkal. Ez védi a keretet, segít egyenesben tartani a káva melletti falazást, és ha készen van, csak le kell vágni a kilógó fóliát. A fali konnektor kiépítés viszont nehézségekbe ütközött. Elmagyaráztam és fel is rajzoltam, hogy mit szeretnék. Este aztán láttam, hogy végül feladták, inkább bebetonoztak egy darab hungarocellt, hogy majd később alakítsa ki ott valaki valahogyan a szerelődoboz helyét.

Szobon leadtam egy újabb hitelkérvényt, a tegnap mondott limit maradék összegére. De aztán pár órával később hívtak, hogy ezt nem fogadta el a központ, le kell mondanom róla. Ami azt illeti, már az előző kölcsönt sem biztos, hogy megkaptam volna, ha azt is a mostani illető bírálja el. De a hölgy - kiváló emberismeretről téve tanúbizonyságot - közölte velük, hogy megbízható, rendes fiatalember vagyok, nem kell aggódniuk a visszafizetés miatt. Ez speciel igaz is, inkább nélkülözök ha kell, mintsem hogy ne fizessem ki, amivel tartozom valakinek. De most erről szó sincs, fél évi törlesztőrészletre valót eleve rajta hagytam a bankszámlámon, és miután az elfogy, addigra már esetleg vissza is fizetem egyben az egészet.

Felhívtam a markolóst, hogy ha valamikor ráér, megbeszélhetnénk a bekötő utunk kialakítását. De végül is nem találkoztunk ma, de a napokban ezt is elindítom, ahogy sárosodik az idő, egyre fontosabb lesz egy rendes út, hogy be tudjak menni a házig.

A tó most sokkal átlátszóbb lett, tisztán látszik a mélyebben telepített tavirózsák kosara is. Amit Ágicza korábban javulásként értékelt, hogy 'most 5 centivel mélyebbre látni', azt én inkább autoszuggesztív eredményként értékeltem, de ez a javulás most szemmel látható:

Felhívtam azt a budapesti céget, akik a legkedvezőbb ajánlatot adták a fürdőszoba szanitereire. Mondták, hogy jövő héten lehetne elvinni, mert még el kell hozniuk a raktárból, ha csak nem megyek érte én és hozom el onnan, de az Veresegyházon van. Annál jobb, mondtam, nekünk az még közelebb is van! Amikor mondta a címet, kezdett gyanús lenni a dolog, és pár kérdés után érdekes összefüggések derültek ki: a veresegyházi cég (akiktől szintén kértük árajálatot, de ők voltak a legdrágábbak) az ő leányvállalatuk, csak nagyobb árréssel dolgozik. De mivel én az anyacéget kerestem meg, természetesen az ő áraikon kapom meg az árut. Veresegyházon kell kifizetnem átvételkor, és majd Pestről küldik a számlát. Ez tetszett, három faxszal és pár telefonhívással több ezer forintot takarítottunk meg (plusz némi üzemanyagot :-) A piszoár viszont csak hónapok múlva lett volna náluk, ezért azt az Erős Kft-nél fogjuk megvenni, már félre is tetettem náluk.

Kocsiba pattantunk, és el is utaztunk Veresegyházra. Péntek délután még soha nem mentünk Budapest felé, és nem is biztonságos: tíz kilométeren belül három ámokfutó vadbarom előzött úgy velünk szemben, hogy bizony keményen rá kellett lépnünk a fékre. De legalább alkalma nyílott Ágiczának is gyakorolni a villogtatást és a dudálást, más nemzetközi jelzések alkalmazásáról nem is beszélve. Átvettük a szanitereket, Clióka szépen meg is telt velük, mert kimondottan robusztus, nagy terekbe tervezett jószágok ezek.

Ha már arrafelé jártunk, Gödöllőn vett Ágicza egy halom virágot és virághagymát. Ezzel részben a fák miatt kárpótolta magát, mert az még délelőtt kiderült, hogy korán van még a fatelepítéshez, pár hét múlva lesz csak új áru és rendes választék az előnevelt fák terén. Feltett szándékunk, hogy a hátsó kertet minél készebb állapotba hozzuk még az idén, aztán tavasszal jön az első rész, valamint a kerítésünk és az út közötti szakasz is.

Este meghozták a második szállítmány mészkövet, két kocsival borítottak le a ház körül. Most laposabb köveket válogattak, mint a múltkor, bár egy-két igen nagy követ is benne hagytak. De azok is laposak, úgyhogy a fal aljába be lehet őket építeni valahová.

Ahogy hazaértünk, nem hittünk a szemünknek! Tappancs egy siklót fogott, ott ült félig rajta, és nézett ránk büszkén. Most vagy az történt, hogy ismét úgy érezte, Nyafika sikere után neki is fel kell mutatnia valamit, ezért fogott nekünk egy kígyót. Vagy - vetettem fel rosszmájúan - ezt is csak Nyafikától vette el, mint a múltkor az egeret. A madár elfogása biztosan akkora adrenalinlökettel járt, hogy Nyafi agresszívan elhajtott mindenki mást, aki elvette volna tőle. De egy kígyót talán nem sajnált annyira...

Este még egy problémát megoldottunk, mégpedig a konyhai páraelszívó kivezetését. Ezen már régóta töprengtünk, és végül kettős megoldást alkottunk. Egyrészt nem is kell elszívó :-), másrészt nem vízszintesen kell kivinni az épületből a csövet, mert lépten-nyomon fagerendákba ütközik, hanem először felfelé kell menni egy kicsit. Belógatunk egy szigetes konyhához való elszívót, a csöve először a födém alatt megy, két gerenda között, azokkal párhuzamosan. Aztán felfelé fordul, felmegy a tetőtérbe, és a padló felett vezetem ki a falon. Kérdés persze, hogy nem fog-e hülyén kinézni az a cső a tetőtérben a padló felett. Természetesen igen, de az asztalom mögött úgyis szükségem lenne egy lerakópolcra, egyszerűen folytatom hát ezt a polcot a hálószoba ajtó melletti másik falszakaszon is, és ebben fog végigmenni a szellőzőcső. Az Ytongot még a napokban kifúrom, és éppen van még egy 70-80 centis maradék lefolyócsövünk is, abból lesz az átezetés. A többi meg ráér akkor, ha már meglesz az elszívó is.

Építési napló, 2004. 10. 01., péntek #

20 fok, napos idő. Fürdőszobai falak burkolása, kőfal falazása.