ZeBlog archívum, 2004. november

Maestro, 2004. 11. 30., kedd #

Minden telefont kikapcsoltunk éjszakára, de kilenc felé így is felébredtünk. Szerencsére nem várt semmilyen SMS a kivitelezőnktől, hogy ilyen vagy olyan építőanyag fogytán van, úgyhogy nem mentem most Nagymarosra. A kapcsolóink megérkeztek, de még nem vették át őket a készletbe, csak délutánra lehet majd értük menni. Aztán felhívott a villanyszerelőnk, hogy közbejött neki egy sürgős munka, csütörtökön reggel tudnak csak jönni. Nem örültem neki túlságosan, bár aznap végig itthon leszünk, és szeretnék ott lenni, hogy mindent még egyszer megbeszélhessünk a szerelés előtt.

Az ácsok már majdnem mindenütt felrakták a födém alatti takaródeszkákat, ezek a hagyományos kis hézagtakaró lécek helyett készültek. A színek remélhetőleg még beérnek, és nem maradnak ilyen zöldessárgák ezek a deszkák. Csak szilikonnal ragasztották fel őket, de azzal a rendkívül erős fajtával, amivel a küszöb előtti hézagtakarásokat tettem fel korábban. Nagyon sokat jelentenek ezek a belső összképben, sokkal befejezettebb tőlük az egész födém. Ágicza végzett a földszinten is az első réteg fehér festéssel, és holnap meglesz a második is.

Deszka szegélyezés

A kőművesek ma gyakorlatilag végeztek a kőfal rakásával! Még pár darab követ kell felrakniuk a terasz mellett, kicsit vésni itt-ott, és jöhet a fugák végleges kikenése. Ez még egy heti munka lesz, aztán mennek valamit gyorsan lehőszigetelni, és utána jöhet a gipszkarton fal a tetőtérben. Arra 3-4 napot terveznek, én a magam részéről huszadikát szabtam rá határidőnek, hogy utána már tényleg nyugodtan költözhessünk és pakolhassunk, mert ha addig nem készül el, akkor már csak január közepére fog elkészülni. De a lényeg, hogy megvannak a falak, most már akármilyen idő jöhet, a ház kívülről készen van. A fugázás hiánya nem annyira szembe tűnő, azt a három kis ablakot és a deszka ajtókat berakják hamarosan a beltéri ajtókkal együtt, és más tényleg nem kell.

Már elbontották a nyugati oldal állványzatát, és kivitelezőnk a nagy tó mellett álldogálva nézte a kész falat. Az ácsok pedig már teljesen felrakták a cserepet az északi oldalon, az ácsunk büszkén vonszolt magával a szomszéd telek elé, hogy megmutassa, milyen szép a tető. A cserepek még kicsit foltosak, mert az új darabok még teljesen szárazak és porosak a vápa vágásától, de az első eső után, vagy talán az első hajnali harmat után is már sokkal egységesebb lesz:

Északon már teljes a tető

Kérdeztem, mennyibe kerül még ez a plusz munka a beltérben, amire egész elfogadható árat mondott, bár a deszkák megmunkálását kétszer számolta bele: egyszer a most, egyszer pedig benne voltak már a tető mostanra maradt részében is. De nem is kezdtem vitatkozni vele, csak csendben levontam a munkadíjából :-)

Este eljött az ingatlanos, akinek a közvetítésével a telkünket vettük, hogy megnézze a Szőnyi utcai házikót. Segít majd ugyanis eladni a kiköltözésünk után, és ha minden jól megy, remélhetőleg ekkor visszakapjuk a felújításába invesztált pénzünket is. Azt mesélte, hogy újévtől még nem lesz ugyan belterület a környékünk, de lehet rá családi házat is építeni. Ez azt jelenti, hogy talán érdemes lesz újra megpróbálkozni az utcai kerítésünk engedélyeztetésével, mert azzal lenne teljes a házunk és a kertünk együttese.

A jelek szerint a kővel burkolt falak tömege akkora nagy, hogy már a gravitációba is beleszól: tipikus jelenség, hogy a ház előtt elhaladó autók a vonzáskörzetébe érve erősen lelassulnak, és csak a háztól távolabb kerülve tudnak újra felgyorsítani :-) Ezt a megfigyelést kivitelezőnk is megerősítette, úgyhogy tavasszal érdemes lesz azért kitenni valami táblát a céges logónkkal és a weboldalunk címével. Aztán majd megkérdem azért az Invitelt, hogy nem akarnak-e mégis adni telefonvonalat, hadd legyünk komoly cég, rendes telefon- és faxszámokkal.

Márti néni is felhívott névnapom alkalmából, holnapután estebédre vagyunk hivatalosak hozzá. Papíron még mindig nála lakunk, de ezek szerint élőben is szívesen lát minket :-)


Építési napló, 2004. 11. 30., kedd #

5 fok, borús idő. Kőfal falazása, belső deszkaburkolat készítése, cserepezés és vápa beszabás, belső festés.

Az utolsó simítások

Maestro, 2004. 11. 29., hétfő #

Nem kis nehézségek árán felkeltünk hét órakor. Én még kinéztem a telekre, de ez most csak tényleg villámlátogatás volt. Gyorsan váltottam mindenkivel pár szót, telepakoltam a kocsit a tegnap telepakolt szemetes zsákokkal (a téli gumik az ülés mögött és a csomagtartóban voltak, alig csökkent tőlük Clióka tárolókapacitása).

Sorban intéztünk mindenfélét, elsősorban a kötelező biztosítást. A Groupamánál kilógott a sor az utcára, jó fél órát álltam ott, mire bejutottam. Közben végighallgattam több sorstársam panaszait és megértően bólogattam, mélyen egyetértve velük. Kiderült, hogy feleslegesen mentem oda, mert már megkapták a felmondó levelemet - de muszáj volt elmennem és biztosat tudnom, mert az a mihaszna posta rendszeresen 7-8 nap alatt bírja csak idehozni a leveleimet, vagyis fontos dolgot nem lehet rájuk bízni.

Viszont elintéztünk pár dolgot a belvárosban, és nosztalgiával eltelve kapaszkodtam fel a villamosra - idén első alkalommal. Meg is állapítottam hamar, hogy évente egyszer ez valóban esemény számba megy, de minden nap ott zsúfolódni a tömegben és a bűzben, hát nem szívesen vállalnám még egyszer... Cliókában nincs ugyan olyan sok lóerő, meg egyenruhás sofőr, de mégis, valahogy jobban érzem magam ott :-)

Megnéztünk egy helyet, ahol használt ill. esztétikai hibás német konyhai gépeket árultak, jelentős kedvezménnyel. Használtat nem szívesen vennék, de a sérülés pl. egy hűtőn pár karcolás volt, amit amúgy is beszerezne, vagy szerencsés esetben a fal felé kerülne az az oldala, az ára pedig 20-30%-kal is alacsonyabb. Új gépeket nézni már nem volt időnk, de nem is sürgős annyira a dolog, előbb még meg kell keresni a rá valót, Ágicza az interneten pedig már úgyis kinézte magának, hogy mit szeretne: egy sütőt, amibe gyakorlatilag bele van építve egy mikró és egy grillsütő is, egy kerámialapos főzőlapot, és egy gőzpárolót. Meg persze mosogatógépet, hogy maradjon ideje a kertre is a házimunka mellett :-)

Az irodában le tudtam dőlni másfél órára egy pamlagra aludni, de aztán mentünk tovább, még egy tárgyalás hátra volt, mielőtt haza indulhattunk volna. Este még egy kis rajzolás, de aztán már tényleg alhattam tovább. Mostanában a ZeBlogot sem tudom minden nap frissíteni, hanem amikor van egy kis szabad időm és még nem alszom el a számítógép előtt, akkor írok meg visszamenőleg is pár napot.


Építési napló, 2004. 11. 29., hétfő #

4 fok, borús idő. Kőfal falazása, eresz deszkázása és tetőfedés, pozdorja aljzat befejezése.

Nyugati oromfal

Ágicza, 2004. 11. 28., vasárnap #

Már-már megszokott zajokkal indul a nap kint a telken: András fát hasogat és hordja be a nagyobbik tárolóba, nagy zsákokba gyűjti kint az építési hulladékot és egyre tisztább, rendezettebb képet mutat kicsiny birtokunk. Persze, az elfogult szemnek, mert a gyanútlan szemlélő inkább itt-ott kavics- és kőkupacokat, raklapnyi cserepet, deszkákat és egyre fogyó fahalmot lát tonnás sziklák között az irdatlan sártenger kellős közepén, de nekünk ez már napról napra azt jelenti, hogy egyre kevesebb a beépítendő anyag és egyre több a beépült, felhasznált építőanyag.

András takarító-hadművelete során a régi, félig földdel fedett kőhalomban olyan gyönyörű, sárga szikladarabokat fedezett fel, amik díszhelyre valók. Vagyis ha már a nyugati falba nem akarjuk belerakni, mert oda vétek lenne, majd megtartjuk a kerítéshez, ha majd egyszer végre belterület lesz a telkünk és engedélyezik a kőből és fából rakott, szépséges kerítésünket!

A nappali most, hogy erőteljesen kezd fehéredni, egyre világosabb és egyre tágasabb. Ugyan a két nagy tolóajtós fal festése még hiányzik, de már most látható, mennyit számít, hogy az egyen-szürke falak kezdenek világosabbá válni. A fali csempe bézs árnyalata, ami eddig a fehérhez legközelebbi árnyalat volt, most határozottan sötétnek tűnik a hófehér diszperzit mellett.

A költözés első lépése

Költözködésünket is a mai naptól lehet datálni, mert fogtuk magunkat és felpakoltuk a mamasan-t, hogy legyen valami kényelmes, ülésre is alkalmas bútordarab a házban, főleg azért, mert András úgy határozott, felavatja a tetőteret és ott fog ma alkotni. Így is történt: míg asszonyka a falakkal hadakozott, az ura egy emelettel feljebb csendesen rajzolgatott a még üres, ám hangulatos tetőtérben...

Kezd otthonos lenni...

Építési napló, 2004. 11. 28., vasárnap #

4 fok, borús idő. Belső festés.

Festés a földszinten

Ágicza, 2004. 11. 27., szombat #

A szombatok egyik előnye, hogy még mindig nyitva vannak a boltok és az ember elmehet anyagbeszerezni. Jókor reggel András is kapott az alkalmon, hogy Vácott végigjárja a szőnyeges boltokat. A vasútállomás mellett meg is találta, amit keresett: egy vörösesbarna, ipari filc jellegű szőnyeg, 4 m-es tekercsben, igen olcsón és ráadásul ingyen fuvarral Zebegénybe! A tekercseket egy kétoldalas ragasztószalaggal kell majd rögzíteni és ha fél évet kibír a szőnyeg, már jól jártunk. Mondjuk, a ragasztószalagot nem tudom, a pozdorja hogy fogja viselni, de még mindig jobb, mint ha egy gumis / szivacsos aljú szőnyeget tennénk le...

Mivel egy fő épp elég szőnyeget beszerezni, én festettem tovább a házat, gipszeltem a nagy kerek ablakok rögzítő vasait, hogy mire a takaróléceket hozzák, ezzel se kelljen akkor vesződni. A tetőtérben már csak egy-egy helyen kell kiigazítani a fehér festést, egyébként teljesen elkészültem vele. Azt néztem, hogy ha fehéren hagynánk a falakat, olyan parasztház-fíling lenne bent, hogy csak na! Már csak a tájházi szuszék és a szövőszék meg a rokka hiányozna hozzá - na ez az, amit nem akarok! Inkább pacsmagolok jó aranysárgára és vörösre beköltözés után, hogy még csak hírből se legyen a belső térnek skanzen-jellege.

Nekifogtam a nappalinak is, először leragasztgattam a gerendákat, majd a sarkokat festettem végig kisecsettel. Az ácsok még tegnap behozták a lepácolt, 6 méteres deszkákat, és most láttam, mennyire csalóka ez az olajkőris. Ez egy kaméleon-festék, ahány felületre kenik, annyi féle árnyalatot képes produkálni! A nyáron festett, gombaölő alapozóval lekezelt gerendák mostanra narancsos színt öltöttek, ezek a frissen gyalult pallók meg kifejezetten zöldes árnyalatúak! A tetőtérben meg egy 100 éves, füstös tölgyburkolatra hajaz inkább, ha borongós az idő. Ha napsütés van, felragyog benne a sárgás árnyalat is, és gyönyörűen melengető tud lenni. Most már csak azt kell kivárni, hogy a földszint faanyagai végre érjenek össze, így is jó móka lesz, ha majd a konyhabútort csináltatjuk, ámbár még nem döntöttem el, ezzel az olajkőrissel pácoljuk-e, mert lehet, hogy egy újabb színárnyalatot produkálna?

Pihenésképpen megnéztem, hogy haladnak kint. A déli fal már elkészült, ide érdekes módon nem a lángnyelv-szerű zárókövet rakta, mint az eddigi két oromfalon, mondván, nem árt egy kis változatosság. Szerintem meg ha már egy motívumot elkezdett a házon, azt érdemes lenne végigvinni, de ő falazza, úgyhogy ez az oldal most már ilyen marad. Az idő is napsütéses lévén, a déli terasz előtt is megcsinálták a régóta esedékes szigetelési munkát, hogy az ajtó elől a terasz felé vigye a vizet és a hólét. A keleti oldalon is megkezdték a kövek kifugázását, most még ronda sötétszürke és kiugrik a fal textúrájából, de amint elpárolog belőle a víz, megint szép lesz a kőfalunk.

András hazaérve mesélte, megrendelte a szőnyeget, hétfőn ki is szállítják. A váci szervizzel is beszélt, hétfőn hajnalban náluk kezdjük a napot, felrakatjuk végre a téli gumikat. Elnézegettük a beugró és a terasz most még csupasz betongerendáit, amire faborítást terveztünk anno. Most már inkább úgy tűnik, túl vékony, filigrán lenne ide bármilyen burkolat, és a praktikum oldaláról nézve, az sem lenne túl esztétikus, ha az időjárás viszontagságaitól megvetemedne egy idő után, úgyhogy inkább marad a nyers beton, ahol még látszik a zsalutáblák fa erezete.

A teraszunk mennyezete

Holnapra munkásaink megszavaztak egy pihenőnapot, elvégre két hete megállás nélkül dolgoztak. Nem sajnálom tőlük ezt a kis szusszanást, csak kicsit irigylem őket... Vajon magunknak mikor lehet majd egy kis pihenőt engedélyezni?


Építési napló, 2004. 11. 27., szombat #

3 fok, napos idő. Kőfal falazása és a déli terasz szigetelése az ajtó előtt, belső festés.

A terasz szigetelése

Maestro, 2004. 11. 26., péntek #

Reggel kipróbáltam a gyakorlatban a tólocsolási elméletemet, és sikerrel jártam. Először egy méter magasból locsoltam a másfél-két centis jeget, ami először csak 'behorpadt' a vízsugár alatt, majd át is lyukadt. Ezután bedugtam a jég alá a csövet és töltöttem bele pár köbmétert. A cső környékén fél méteres sugarú körben elolvadt az összes jég, a tó vízszintje feljebb emelkedett. Mivel a szegély belső oldala nem függőleges, a megemelkedett jég már nem ért el odáig, és teljesen nevetséges módon, egy kézzel tudtam ide-oda mozgatni 46 m2 jeget.

Én ma rajzoltam, Ágicza viszont végzett a tetőtér kifestésével, már csak az ablakok melletti gipsz javítások vannak hátra. Holnap ezzel kezdi, és a hétvégén elkészül a teljes fehér festés. Most a szőnyegpadlóra kell rámozdulnunk, hogy utána tényleg elkezdhessük áthordani a holminkat. Hosszú lesz a költözés, de ha mégis egy konkrét időponthoz kellene kötni, akkor az a nap lesz a beköltözésünk elméleti dátuma, amikor már annyira ott lakunk, hogy már a macskákat is áttelepítjük oda.

Nyáron már lesznek árnyékolóink is, és a tető kinyúlása is véd a direkt napsütés ellen, úgyhogy akkor gyakorlatilag nem tud majd besütni a nap a belső térbe. Most viszont, így tél felé az egész házat bevilágítja:

Benapozás

Már a nyugati oldalon dolgoztak, ez az utolsó oromfal. Ennél most még éppen ezt az alsóbb régiós rakták. Jövő héten is még ezt fogják csinálni. Megkértem a kőművest, hogy ne felejtse el a déli terasz elé készítendő átmeneti szigetelést és betont, ami fél napos munka, de most ki kellene használni, hogy teljesen száraz a beton és ilyen szép idő van. Kőfalat rakni az eresz alatt lehet szemerkélő esőben is. Azt hiszem, holnap megcsinálják hát ezt is. Még azt kértem, hogy fejezzék be hamarabb a nyugati terasz mellett a beugrót, mert akkor egy csomó fát fel tudnék halmozni ott is, esőtől védetten.

Átnéztük Ágival a villanykapcsolókat, és megbeszéltük az utolsó változásokat is. Aztán összeszámoltam még egyszer pontosan mindent, és elmentem Nagymarosra, feladni a megrendelést. Összeszámoltam mindent (16 kapcsoló, 45 konnektor, 10 antenna/telefon csatlakozó), és azon tűnődtem, hogy a 'lakóparki' lakásokban 2 konnektor/szoba szokott lenni az alapértelmezés. Nálunk ez 9... Ennek egy harmada az, ami biztosan kell, másik harmada jó, ha van, a harmadik harmada pedig biztosan felesleges - csak azt nem tudom, melyik :-), ezért inkább berakjuk, abból nem lehet baj. Jellemző, hogy hirtelen átpakoltunk egy válaszfalat a hálószobában, de ez egyáltalán nem érinti a meglévő csövezést, mivel éppen e helyét kereső fal miatt szimmetrikusan mindkét oldalon kiépítettünk mindent. Még mindig sokkal olcsóbb így, mint utólag vésni-szerelni-gipszelni-festeni. A katalógusból pontosan kinéztünk mindent, és fél órával később visszahívtak, hogy az egész háznyi mennyiségre való tekintettel kedvező árat kaptak a nagykertől. Úgyhogy kedden itt is lesz minden, csak a kültéri kapcsolókat és konnektorokat hagytam későbbre, az szerintem bőven ráér tavaszig.

Megbeszéltem a villanyszerelőkkel is mindent, amint meglesznek a szerelvények, jönnek felrakni őket. És utána már költözhetünk! Holnap elmegyek olcsó átmeneti szőnyegpadlót venni, azt a villanyszerelés után azonnal lerakhatjuk, aztán elkezdünk költözni.


Építési napló, 2004. 11. 26., péntek #

4 fok, napos idő. Kőfal falazása, belső festés, ereszdeszkázat festése.

Az utolsó oromfal

Maestro, 2004. 11. 25., csütörtök #

Ágicza végre teljes erővel nekiállt a festésnek. A tetőtér nagyjából készen is van, aztán jöhet a földszint körberagasztgatása és festése. Már fehér az egész tetőtér fala körben, és már az első réteg festék is eltüntette a vakolat szürkeségét. Az is igaz, hogy jó vastagon hordta fel Ágicza, mert ez a fajta rusztikus vakolat kicsit vastagabb festékréteggel fedve mutat jól igazán.

Nem volt áram a faluban, de az ácsunk az akkumulátoros csavarbehajtóval lecsavarozta a pozdorjákat. Nem sikerült minden rést 100%-osan összeilleszteni, de ezekkel a böszme nagy táblákkal ez sem rossz teljesítmény. Meg aztán, úgyis hamarosan kerül rá valami szőnyeg. Ma is fűtöttünk, kint pár fok, de bent igencsak meleg volt pár hasáb fától is. Az ácsunk be is ismerte: eleinte nem értette, miért kellett a tetőbe 25 centi üveggyapot és hőhídmentes szerkezeti kialakítással, de ha ez a kis kandalló így be tudja fűteni az egész házat, akkor mégis csak lehet benne valami...

Mivel úgysem tudtam volna a számítógéppel dolgozni, kint maradtam én is, és majdnem az egész farakást felhasogattam. A gyertyánt sokan nek szeretik, mert nehezen hasad, ezért aztán a csodájára jártak a baltámnak, amivel egyetlen ütéssel elhasítok szinte minden tuskót. Nem az erőm emberfeletti, csak a megfelelő szerszámot használom: egy három kilós, széles fejű baltát. Egyetlen tuskó fogott csak ki rajtam, de az mintha gumiból lett volna: még amikor szamurájként megforgattam a fejem felett a baltát és úgy csaptam le teljes erőből, akkor sem tudtam kárt tenni benne. Néhány próbálkozás után el is határoztam, hogy nem erőltetem tovább, inkább ezen fogom majd a gyújtóst hasogatni, ha már ilyen túlélő alkat.

Mindjárt meglesz a déli homlokzat is, és ha folytatódik a napos idő, talán még a kőfal fugázására is fog maradni egy kis idő, meg a ház mögötti járdára. Közben kint is dolgoztak az ácsok, felraktak egy újabb adag deszkát az eresz alá, és felszögelték a tetőléceket. Hétfőre ideszervezik a bádogost, hogy felrakja a maradék csatornavasakat, aztán gyorsan becserepezik a tetőt. Megbeszéltük, hogy lesz felrakva a szellőző szalag, ami az alátétfólia alatti légréteget látja el levegővel. Két deszka közé lesz betéve, nem lesz túl feltűnő. A fólia feletti rész másként szellőzik, a legalsó sor cserép nem dupla lécre fekszik fel, hanem egy erre tervezett rácsos műanyag léc tartja, és egyben engedi befelé a levegőt.

Nem sok fát hagytam későbbre, lassan már inkább az lesz a gond, hogy hova rakom. De fér egy adag még a nappaliba is, aztán legfeljebb egy raklapon fogom tárolni átmenetileg, amíg nem lesz kész a kőfal a nyugati oldalon is. Aztán megtölthetem fával a terasz melletti beugrót is. De ez csak hangulati elem lesz ill. vésztartalék, mert ha innen fogyasztanám a fát, akkor egyelőre még a csupasz beton látszana ki mögüle.

Nagymarosról hoztam egy újabb adag cementet, és megérdeklődtem a kapcsolókat. Pár nap alatt meg tudják hozni a szükséges mennyiséget, de holnap még egyszer össze kell számolnom mindent, mert nem mindegy, hogy véglezárásos vagy lezárás nélküli elemeket veszek. Az egyetlen kérdés még, hogy a fehér szerelvények közti toldó ill. lezáró elemek fehérek legyenek-e vagy szürkék. Az viszont már biztos, hogy antikolni csak a villanyszerelés után fogunk, mert különben soha nem költöznénk be. A szerelt fal úgyis később fog csak elkészülni, és utána egyszerre fest le mindent Ágicza.

A tavon ma reggel összefüggő, centis jég volt. Itt-ott betördeltem, de azt néztem, hogy a legegyszerűbb megoldás a locsolás lesz majd, a 8-10 fokos kútvíz már képes lékeket olvasztani rajta, és amúgy sem árt tölteni. Ugyanis, ha a lehető legmagasabb a vízszint, akkor csúszik fel a jég a legkönnyebben a tó peremén ahelyett, hogy oldalra feszítené.


Építési napló, 2004. 11. 25., csütörtök #

2 fok, napos idő. Kőfal falazása, födém pozdorja burkolatának lecsavarozása, ereszdeszkázat felrakása és tetőlécezés, belső festés.

Ismét tetőlécezés

Maestro, 2004. 11. 24., szerda #

Mintha az időjárás is érezné, hogy van elég pénzünk befejezni a munkákat, mert egész nap vidám napsütés volt, öröm volt nézni a házat. Ma csak a kőfalat rakták, halad a déli oldal is. Meleg ugyan nem volt, de a napsütés mindenért kárpótol. Remélem, költözni is majd ilyen időben fogunk tudni, nem bús köd és undok szemerkélés közepette.

Ma megláttam, miért nem fagyott be a múltkor a kis tó, míg a nagyon teljes volt a jégpáncél. Jobban kiáll a terephez képest, és nem védik a szélén a kövek, ezért nem csak fodrozódik a vize, hanem kimondottan hullámzik, és időnként ki is csapnak a tóból:

Más hullámhosszon

Pesten csak átutazóban voltam, az igazi célom egy telek megnézése volt Pátyon. Este még benéztem az Europarkban a Media Marktba - pontosabban a jogutódjába, amit valami rossz ribanccal reklámoznak (a fukar mindenit :-(. De érdemes volt betérni, mert megtaláltam a Harry Potter 3. részét, és amit lassan egy éve keresek, a Leon a profit is.

Annyi kikapcsolódást engedélyeztünk magunknak, hogy megnézzük este a Potter-filmet, de nem tetszett annyira. Volt benne pár humoros részlet, Hermione egyre szebb, ahogy serdül, de a regénytől való eltérések hada már sok volt az én ízlésemnek. A következő részeket illetően inkább maradok a könyv alaknál. Ágiczának viszont nagyon tetszett az operatőri munka, meg hogy igazi felnőttfilm lett belőle, és nem izgatta a szöveghűség. Persze, ez nem is lehet reális igény, életemben egy filmet láttam, ami nem adott hozzá a regényhez és nem is vett el belőle (A Sakál napja).


Építési napló, 2004. 11. 24., szerda #

4 fok, napos idő. Kőfal falazása.

Lassan, de biztosan

Maestro, 2004. 11. 23., kedd #

Az elmúlt pár nap folyományaként ma délig aludtunk. Nem is volt sok értelme felkelni, olyan nyavalyás, szemerkélős mocskos idő volt. Viszont meglepően meleg, vagyis talán a sóder is tudott melegedni egy kicsit a következő fagy beálltáig.

A vízaknába csak rutinszerűen benéztem, és szép szabályosan megint csöpögött bele a víz, bár messze nem olyan sok, mint a gödrök betemetése előtt. Nem tudtam jobbat, kiszivattyúztam belőle és este még egyszer kimentem, megnézni a helyzetet. Szerencsére nem telt meg túl gyorsan, de azt azért meg kellett állapítanom, hogy hiába várok tovább a lyukak melletti beton kiszáradására, most azonnal be kell tömni valamivel. Volt még egy kis gipsz a házban, azzal kentem ki gyorsan a lukat az elektromos földkábel bevezetése és a szennyvízszivattyú csöve körül. Nem tudom, mennyit segített, mert ugyanúgy átfolyt a víz a gipszen is, de talán ez a kis rés gyorsabban eltömődik majd földdel.

Nagymaroson megvettem azt a nagy létrát, amit már hetekkel ezelőtt kinéztem magamnak. Amíg nem lesz meg a csigalépcsőnk, addig ez lesz a belső lépcső, egyébként pedig olyan magasra kihúzható, hogy az oromfal csúcsára is könnyedén kitehetem majd a reflektorokat. És azért ez sokkal biztonságosabb és kényelmesebb, mint az a régi egy szál létra, ami a födém szélének volt támasztva.

Átmeneti csigalépcső

A pozdorja végig le van rakva, csak még nem csavarozták le mindenütt. A keleti oromfal falazása is teljesen elkészült, az állványt átrakták a déli oldalra, és az ablak alsó felének magasságában falazták a követ. Utána már csak a kivitelezőnk marad itt az ablak feletti utolsó pár négyzetméter precíziósabb munkájához, az embere addig majd a nyugati falon rakja az alsóbb régiókat. A bejárati részen leszedték a gerendáról a fóliát is, ide már csak a három kis ablakot kell berakni a tárolóra és készen van ez a homlokzat - és jól is néz ki. Úgy általában is, egyre jobban néz ki ez a ház, ahogy készül :-) És persze felrakom az egyik mozgásérzékelős reflektort, persze egyelőre csak konnektorból táplálva, de már a végleges helyére. A kerek ablakoknál kell majd még egy kis vakolatjavítás. Körben lesz ugyan takaróléc, de a csavaroknál nem lett még kijavítva a vésések helye. A kivitelezőnk nem akarom ezzel elvonni a kőfaltól, majd kenek rá én egy kis gipszet, végül is ablakonként négy darab, 3x3 centis kis folytonossági hiányról van szó.

Este volt egy kis időnk Ágiczával átnézni a hálószobánk tervét. Szokás szerint nem ment könnyen és nyavalygástól mentesen, de végül sikerült meggyőznöm arról, hogy semmit sem szabad csak azért rossz helyre rakni, mert azt úgy szokták. Jelesül, a gardróbunk kereste most a helyét. Az eddigi terveken úgy volt, hogy a hálószoba északi falánál lenne leválasztva egy kis gardrób, és előtte lenne az ágy. Ennek csak az a baja, hogy az ágy túlságosan a szoba közepén lenne, kerülgethetnénk. De főképp az, hogy a gardróbnak nem a hálószobához, hanem a fürdőhöz kell kapcsolódnia (csak ez nem tűnik fel ott, ahol mindhárom helyiség egymás mellett van). Hiszen ha a fürdőben indítjuk és fejezzük be a napot, logikusabb egy fürdőköpenyben lemenni a fürdőbe, majd ott rögtön felöltözni az előszobai gardróbból, és este ugyanúgy ott lent ledobni a szennyest a mosógép tetejére és felballagni aludni.

Úgyhogy a mostani legutolsó változat: a hálóban azért lesz egy gardrób, csak nem a napi ruháknak, hanem hosszabb távú tárolásra. És a déli oldalon lesz, mert az ágyat mindketten csak úgy tudjuk elképzelni, hogy rá süssön a nap, vagyis az marad az északi oldalon, csak jobban a falnak tolva. Mögötte csak egy 30 cm-es polc lesz, végig a falon, egyben éjjeliszekrény helyett is. De holnap reggel felkelünk már hétkor és kimegyünk megnézni még egyszer a reggeli fényeket, hogy biztosak lehessünk a döntésem helyességében. És legalább meg tudom nézni a vízaknát is, hogy mennyire segített a gipszes tömítés...

Azt is megbeszéltük, hogy mi legyen a tetőtér padlójával. A pozdorja nagyon jó, hogy fent van, szépen elosztja a deszkákon lépteink terhét, de azért nem annyira szép, hogy fél-egy évig is azon járjunk. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy veszünk valami akciós szőnyegpadlót, és majd ha telik rá, a bútorokkal együtt fogjuk kicserélni a végleges változatra. A hálóban hosszú távon mindenképpen valami fa padló lesz, a dolgozót pedig majd eldöntjük.

Megbeszéltük a konyhánk sorsát is. Ha már úgyis csinálok egy átmeneti bútort, igyekszem egy picit jobban kinéző anyagokból összetákolni. Azaz nem a legszimplább fehér laminált lapból lesz, hanem valami közepesen sötét famintásból, hogy ne üssön el annyira az egész háztól. A beépített gépek viszont már a véglegesek lesznek, és Ágicza a Siemensnél nem adja alább. Velük még csak jó tapasztalata volt, és annyival nem drágábbak, úgyhogy - ha már az egész építkezés során bevált - megint csak maradunk annál ez elvünknél, hogy mindenből profi és minőségi kell, mert mindent egybevetve azzal járunk a legjobban. Persze, a végleges konyhabútor igazi fából lesz és igazi kőből, igényes kivitelben, ahogy kell - de az átmeneti csak anyagában lesz rosszabb, egyébként ugyanabban az elrendezésben készítjük el. Ez lesz a béta verzió, mint a számítógépes programoknál, és ha használat közben kiderül bármi hiba, még lesz lehetőségünk korrigálni.

Azt is megbeszéltük Ágival, hogy mennyi prémiumot adjunk a kivitelezőnknek, szinte mindketten ugyanazt gondoltuk. Nem sajnálom tőle, végig olyan gondossággal épített mindent, mintha a sajátját csinálta volna, és ezt helyesnek tartom honorálni, mert igen ritka tulajdonság az építőiparban.


Építési napló, 2004. 11. 23., kedd #

11 fok, esős idő. Kőfal falazása.

A déli oldalon

Maestro, 2004. 11. 22., hétfő #

Ugyan már tegnap este készen voltam a ma leadandó tervekkel, de még ki is kellett nyomtatni, összefűzni, ezt-azt mellékelni hozzá, szóval hatkor kerültem csak ágyba. És másfél óra alvás után muszáj volt felkelnem, hogy eligazítsam az ácsokat, akik ezúttal tényleg felvonultak és elkezdték a munkát.

De ha már elkezdték, minden fronton belekezdtek: a tetőtérben a pozdorja lapokat szabták be a helyükre, míg kint az eresz deszkázatát rakták fel. A pozdorjáknál eleinte nem akartak ragaszkodni a tervhez, de miután párszor szóltam és miután ők is látták, hogy minden milyen jól kijön, megadták magukat, és az én szabásmintám szerint ment minden, vagyis ahol csak lehet, gerenda fölé kerültek a toldások, vagyis nem fognak a lépteinktől megemelkedni a lemezszélek és kihúzódni a csavarok. Ez még akkor is számít, ha le lesz majd rakva a végleges padló, hát még előtte, amikor csak a nyers pozdorja lesz lent, vagy legfeljebb valami olcsó szőnyegpadló.

A kőfal is szépen halad. Ma lett készen a keleti (bejárat felőli) oromfal. Az íves zsalu fölött kis polisztirol-csíkokat rakott be a kivitelezőnk a fugákba, így nem folyt rá a beton a boltív alsó felére. Most, a zsalu kiszedése után ezeket kikaparta, és finom szemcsés betonnal kifugázta a hézagokat. Nagyon szépen rakja a köveket, és az ablak felett immár visszatérő motívumként rakta be a gyertyaláng formájú hosszúkás követ, csak itt most két darabból rakta össze.

Fugák az íves részen

Felhívtam az asztalost, hogy végül is milyen nyitásiránnyal készítik a hálószoba kerek ajtaját, mert a rajzainkon mindkét változat előfordult. Erre kiderült, hogy abba idén már nem is kezd bele, mert azt hitte, hogy az nem kell! Pedig mondtam neki, hogy az is kelleni fog, de ezek szerint azt ráérősebbnek hitte :-( Mindegy, attól még a télen meg tudják csinálni a gipszkarton falat, üres ajtónyílással, és majd utólag teszik be az ajtót. Addig lesz helyette egy nagy függöny, de télen talán jobb is, ha nincs ajtó, annyival több meleg jut a hálószobába... Viszont a kerek ablakokhoz jövő héten megcsinálja a takaróléceket.

Megérkezett végre a levél a Flintstone-tól, de nem volt benne sok köszönet. A zuhanykabinunk helyett egy másik típus leírását küldték el, a garancialevelet pedig üresen, hogy majd mi írassuk alá a szerelőjükkel. Több, mint egy hónap alatt (a zuhanyt október 19-én szerelték be) ennyi tellett tőlük :-(

A sok szellemi munka és üldögélés után pihenésképpen megint vágtam egy kis fát, mert minél többet szeretnék a házban tudni belőle, mire az igazi tél beköszönt. De aztán mennem kellett Gödöllőre segédkezni, meg tárgyalni. Ágicza még rajzolt, ő kivételesen vonattal ment be este a fővárosba. Alig volt már gázolaj Clióka bendőjében, erre a nagymarosi benzinkút nem működik, mert áramszünet van az egész városban! Azért még sikerült begurulnom Vácra, de már tényleg majdnem üres tankkal.


Építési napló, 2004. 11. 22., hétfő #

4 fok, borús idő, havazással. Kőfal falazása, födém pozdorja burkolatának készítése, ereszdeszkázat felrakása.

Pozdorja aljzat

Maestro, 2004. 11. 21., vasárnap #

Ma egész nap egy engedélyezési terv véglegesítésén dolgoztam. Tulajdonképpen nem volt már túl sok minden hátra, de itt is, ott is előkerült még valami pontosítani, felírni vagy rárajzolni való.

A telekre épp, hogy csak kiugrottam. A kőművesek dolgoztak ma is, nagyon érzik már ők is a tél közeledtét. És ma igazán szép idő volt, hetek óta most először láttam napsütést és az ég kékjét is:

Napsütés!

Építési napló, 2004. 11. 21., vasárnap #

9 fok, napos idő. Kőfal falazása.

A keleti oldalon

Maestro, 2004. 11. 20., szombat #

Ahogy felkeltünk, azt láttuk az ablakból, hogy szépen szállingózik a hó! Szerencsére nem esett túl sok, de a telek első része fehérre változott. A füvön már nem látszott meg, viszont a nagyobbik tó jegén igen - mert hogy befagyott, bár érdekes módon csak a nagyobbik tó. Vékony jégréteg fedte az egyik felét, de a szomszédunk mesélte, hogy reggel még jég volt az egészen. A kis tó talán szelesebb helyen fekszik, mert azon nem volt jég.

Az első jég a tavon

Ilyenkor kiválóan látható, hogy melyik ház tetejének milyen a hőszigetelése. A faluban változatos a kép, de azért nem vészes. Az egyetlen kivétel a nemrég épült könnyűszerkezetes ház kicsivel mellettünk, annak a tetején minden hó elolvadt! Persze, ez nem a könnyűszerkezetes technológia hátránya, a hiányos hőszigetelés vagy az átszellőztetés hiánya előfordulhat minden magastetős épületnél. A mi házunkon gyönyörű, érintetlen a hó, pedig ugyanúgy fűtünk bent mi is! :-)

Hőszigetelési teszt

Ágicza ma is festett egy kicsit, a kivitelezőnk a keleti oldalon rakta a kőfalat, a többiek a nyugati végen készítették elő a falazást. A hó nem igazán zavarta őket a munkában, inkább a hideg. Elhoztam Nagymarosról a hőszigetelést, és hoztam a betonhoz kötésgyorsító adalékot, ami mellesleg a fagy ellen is használ, -10 fokig lehet vele betonozni. Én épp, hogy csak kinéztem a házhoz, mert egész nap itthon rajzoltam, de Ágitól hallottam, hogy holnap is dolgozni fognak a falon, mert szép időt jósoltak. Erre szükség is lesz, ha még időben be akarják fejezni. A november végét simán tudnák tartani, csak az idő is legyen végig olyan...

Beszéltem a villanyszerelőnkkel, pár nappal előtte kell neki szólnunk és jönnek szerelni. Maga a munka szerintük 1-2 nap, és azután költözhetünk. A karácsonyt már itt fogjuk tölteni. Feltankolunk két heti élelemmel, behordok pár mázsa fát a házba és kikapcsolom a telefonokat, asszem így lesz békés és boldog a karácsony.

A kerti csap befagyott estére, gyorsan le is eresztettem belőle a vizet. A vízaknában azért összegyűlt egy kis víz megint, csak muszáj lesz kinyomni szilikonnal azokat a lyukakat az akna falán, mert még mindig szivárog be rajtuk, ha nem is olyan sok, mint korábban.

Délután aludtunk egy kicsit, majd ment tovább a munka. Így rajzolgatás közben már napok óta a South Park epizódjait nézem, még nem tudtam őket megunni. Illetve nézni nem nagyon tudom, mert a munkámra figyelek, de ezt hallgatni is élmény.


Építési napló, 2004. 11. 20., szombat #

7 fok, hóesés. Kőfal falazása, belső festés.

Hóesésben

Ágicza, 2004. 11. 19., péntek #

Igyekeztem jókor reggel magamhoz térni, hogy folytathassam a tetőtér festését. A munka legundokabb, előkészítő szakasza már készen van, ezután már ripsz-ropsz végigszaladok rajta kétszer a teddyvel és a széleken a kisecsettel, és kész! Elméletileg. Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy 11 felé, mikor András már a telket és a marosi Tüzépet is megjárta Dörken-lemezért és fóliáért a sóderre, kivitt engem is, festeni. Ő ment haza tárgyalni, én meg belevetettem magam a munkába.

Iszonyú hideg volt kint, de a nyugati teraszon lelkesen birkóztak az áthidalógerendával fent, az állványzaton. Elbontották a teljes északit és a keletiből is csak a váza maradt, mert kellettek a pallók, hogy biztonságosan állhassanak a magasban a több mázsás súllyal. Ezért aztán nekem sem jutott felesleges palló a déli, galériás oldalhoz, így annak a ragasztgatását és festését is el kellett napolnom. Helyette sürögtem-forogtam egyet az emeleten, seprűvel a kezemben, hogy mire a pozdorjákat az ácsok jönnek lerakni, por- és koszmentes deszkázat várja őket. Nem éreztem túlzásnak a porszívót is megragadni, ugyanis az összeszáradt deszkázat közeiben néhol fél- egy centi mélyedések vannak, ahol megül a finom építési por és a faforgács is, és nem akarok ennél is allergiásabb lenni tőle. Így csak a felhalmozott gipszkarton és pozdorja-táblák alatt nem tudtam kitakarítani, viszont ezzel az akcióval az idő is jól eltelt.

Déltájban egy hatalmas felhőszakadás és szélvihar tette próbára az állványzat állékonyságát, szerencsére a fiúk éppen ebédelni voltak. A tomboló viharban egy létra borult csak fel, ami kis híján a vízben landolt. Hihetetlen élmény a barátságosan pattogó tűz mellől nézni a kinti elemek tombolását, ahogy az eső szinte a széllökésekkel együtt zúdul alá hullámokban, és a két tó felületét egyszerre korbácsolja fel egy-egy végigsöprő szélroham.

Szerencsére az égiháború ahogy jött, olyan hirtelen távozott, mint egy jól fésült júliusi zápor, és csak a víz és az egymást kergető, sötétszürke zivatarfellegek maradtak belőle és a szinte orkán erejű szél. Az elemekkel dacolva folytatták a munkát, de időnként bejöttek melegedni, és azt csodáltam, hogy egyáltalán meg tudnak maradni az állványzaton ilyen cudar, jeges szélben. Napnyugtáig dolgoztak így is, akárcsak én. Sokat egyikünk sem haladt, noha egész nap folyt a munka. A tetőtérben a hálószoba 2/3-a van kifestve, a nyugati falon pedig a szigetelés és a gerenda, felette néhány kő a mai nap közös mérlege.

Este volt már, mikor András befutott, és gyorsan vakuval körbefotózott, ki mit csinált aznap. Fent már jobb idő fogadta: a tetőtérben a lámpát egy leendő falikar helyére akasztottam, így súrló fényben jobban látszik, milyen rusztikus, strukturált is a vakolat. Ezt jól meg is örökítette, a kész fal is ugyanilyen szögből lesz majd megvilágítva. Ennek a vakolási stílusnak egyébként egyetlen hátulütője van, amit csak most érzékelek: marha nehéz festeni. A legelső réteget legalább is, mert eszi a festéket és a teddyhenger sem görgethető rajta olyan simán, sokkal macerásabb egyenletes festékréteget rávinni. Majd holnap talán meglátjuk, mennyivel könnyebb dolgom van a második réteggel.

Elég öregasszonyos - pont ilyet akartunk! :-)

Este még elüldögéltünk a gép előtt, a szürke macskáink is csak rövid látogatást tettek kint. Ebben a hülye, jeges szélben nincs kedvük lefagyasztani a bársonytalpukat: Krampuszka még hősiesen kióvakodik öt percre, de Öreg Kövér a puha párnák közé betonozódott és esze ágában sincs a bajszát sem kidugni a hidegbe. De azt azért még eltűri valahogy, hogy a jéghideg, átfázott Nyafka odabújjon hozzá, melegedni:

Fekete-fehér, ágymelegítő nagypárna...

Most, hogy huzamosabb ideig tartózkodtam a házban, meglepő dolgokat tapasztaltam: a fafűtés és a kis vaskályha határozottan melegséggel és finom illattal tölti be a házat. A kályháról már leégett a gyári olaj, csak a rönkök illata érződik és a ház is inkább fa-illatú, mint szilikonszagú... És a tetőtéri rengeteg faszerkezetnek köszönhetően teljesen más érzés abban a térben lenni, mint egy szokásos, vakolt dobozban, ami szobaként funkcionál: sokkal puhább, kuckósabb és barátságosabb. Érezhető, ahogy száll fel a meleg, más a hőérzet, mint a központi fűtésnél vagy akár a konvektornál, nem szárítja ki a levegőt sem annyira, és a kályha elé állva jó érzés a bőrömön tapasztalni, honnan jön a meleg... A tüzet naphosszat elnézném még egy ilyen kis ablakon keresztül is, fenséges látvány a megszelídített lángok játéka. A nappali egyébként olyan, mint egy hatalmas, zárt veranda: most, bútorok nélkül több köze van a kerthez, mint a belső térhez a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően. Az extra hőszigetelő üvegek miatt viszont sehol nincs hideg az ablak közvetlen közelében sem.

Szóval, nagyon kellemes érzés a házban lenni, és nem csak azért, hogy mi építettük, hanem azért is, amilyen lett. A fűtés miatt pedig kicsit átértelmeződött a réges-régi szó jelentése, hogy mi is az otthon melege... A jóleső tűzközelség miatt talán, de valahogy úgy érzem, egy nyugodtabb, kevésbé stresszes életet szeretnék a házunkban. Oda nem való a felpörgetett életmód, ez az ódon hangulat szerintem nem fogja hagyni, hogy túlhajtsam magam, mint az már nem egyszer előfordult. Valahogy a környezet más tempót diktál: hogy legyen időm nézni a természet körforgását vagy hogy elbámészkodjak a kályha tüzénél és feltöltődjek tőle. Egyre fontosabbnak érzem, hogy olyan helyen lakjon az ember, amit szőröstül-bőröstül, az apró hibákkal együtt is maximálisan a magáénak érez és büszke rá, hogy olyan lett, amit megálmodott, és azt mondhassa: ez az én otthonom...


Építési napló, 2004. 11. 19., péntek #

6 fok, esős idő. Kőfal falazása, belső festés.

Falazás az áthidaló felett

Maestro, 2004. 11. 18., csütörtök #

Ágicza ma is folytatta a növények elültetését, már majdnem minddel végzett. Mondjuk, ideje is volt, mert jövő hét elejére már fagyot jósoltak és hóesést. Hát B+ ne legyen! Amíg nem készül el a kőfal, itt ne essen a hó, meg ne fagyjon rá a beton a kőműveskanálra! Nem hiszem el, hogy azzal a házzal történhet ilyen, aminek a képével szponzorálják az időjárásjelentést a tévében!

Mentsük a menthetőt alapon felvágtam még egy adag fát, és a kisebb darabokat, amiket egyben nyomunk majd be a kandallóba, szintén szép számban menekítettem be a tárolóba az időjárás viszontagságai elől. Lassan kezdhetem megnyitni a második sort a 6 m2-es falfelületen. Ezzel egyébként a fürdőszoba falának is adok egy kis plusz hőszigetelést, hátha ez is használ valamit. Sietős volt a munka, még amikor telefonon beszéltem valakivel, fél kézzel közben is vágtam tovább a fát - érdekes látvány lehetett...

Megint hoztam egy kis cementet Nagymarosról, és közben felhívtam az ácsunkat is, hogy mikor jönnek végre. Kiderült, hogy nagyon szép deszkákat hoztak, és ráadásul ő személyesen és elsőként válogathatta ki őket a rakományból, de nagyon nedvesek még. Egész héten szárítani fogja a műhelyében és széles platolást fog rájuk marni, hátha még zsugorodnak a végleges helyükön is. Hétfőn jönnek, akkor a pozdorjával kezdik a munkát. Ez éppen jókor lesz majd, a fehér festés után és az antikolt festés előtt, amikor még könnyű javítani ha megsérülne, de már nem nagyon kenjük össze utólag a pozdorját.

Az északi oldalról elbontott állást most a keletin építették fel, és az óramutató járása szerint haladnak majd körbe, hogy ha valaminek ki kell maradnia mégis a zord fagy miatt, akkor az a nyugati oldal legyen, amit csak mi látunk. A gerendákat azért berakják még most a nyugati felébe is, hogy tudják rakni a falat addig is, amíg a főnökük a csúcs környékét rakja a keleti részen. Aztán talán lehetséges lesz az is, hogy ha már csak a precíziós munka maradt, és még az idő engedi, akkor megcsinálják még idén a ház mögötti járdát és fatároló placcot.

Beugrottunk Márti nénihez az ajándékboltba, és persze főként a házunkról meséltem neki. Eközben jutott eszembe, hogy a kivitelezőnknek elmondtam-e mindent a tervezett építési sorrendről, vagy csak akartam mindezt. Felhívtam hát, de éppen lemerült a telefonja, inkább kimentem még egyszer a telekre. Kiderült, hogy mondtam már neki, de legalább látta, hogy mennyire a szívemen viselem a kőfal ügyét. A hideg ellen pár napig még segít, ha letakarjuk a sódert, amíg az nem fagy át, addig lehet betonozni. Talán addigra kész is lesz a fal. Ahogy néztem, a keleti és a déli oldalon már csak a fő kőművesre vár a befejező pár négyzetméter, a nyugatin pedig eldolgozgatnak a többiek.

Nagyon szép napnyugta volt. Ágicza kétségbeesetten telefonálgatott, hogy menjek megnézni (ő közben a főtéren volt), de én inkább azt fotóztam le, hogy mi látszik a mi telkünkről nézve:

Napnyugta a házunk felett

Azt hittem, hogy ez az éjjel is nyugodt rajzolással fog eltelni, mint ahogy már hetek óta, de hirtelen robaj riasztott fel elmélkedésemből. A macskák szétspricceltek, és az ágyon, ahol tíz perccel ezelőtt még ott szunyókáltam, már a könyves polcunk tartalma hevert. Úgy látszik, olyan sokat tervezgettük ma a költözésünk részleteit, hogy már a polc is segíteni akart ebben, és a vastag vakolatból kiszakadó dübelekkel elénk rakta terhét:

Összeomlás

Még jó, hogy annyi mindent odarakodtunk a polc elé, különben az egész az ágyra esett volna, így viszont megtört a lendület és a földön landolt a nagyja, az ágyra csak a könnyebb olvasmányok és a videokazetták estek. Azért így sem lett volna jó alá kerülni... Így viszont, polcunk önálló akciójával kezdetét vette a költözésünk, a könyveket nagy szatyrokba pakoltuk és ezeket felhalmoztuk mindenfelé a kisházban, ahol találtunk neki egy kis helyet. Ha majd meglesz a festés és a tetőtéri padló, elsőként visszük át őket a házunkba.

A macskákat azért megviselte ez a polckatasztrófa, Krampuszka éppen ebben a percben úgy riadt fel álmából, hogy ugrás közben beleütközött a karfába, majd leesett a földre. Most ott ül és mosakszik, arcán határozottan megfigyelhető 'De béna volt itt valaki az előbb, de vajon ki lehetett?' arckifejezéssel.

Apropó, macska: abban a pár hónapban, amíg csak létra lesz a csigalépcső helyett, ők hogy fognak közlekedni a két szint között? Mert a szürkék felfelé még csak-csak, de lefelé, illetve a perzsák úgy egyáltalán, majd vihetjük fel-le őket ölben, vagy hallgathatjuk a nyivákolásukat. Azt hiszem, amint lesz rá pénzünk, meg kell csináltatnunk azt a lépcsőt. Elsősegélynek talán egy pallót fogok a födémnek támasztani a déli teraszajtó előtt keresztben, amin fel tudnak menni a tetőtérbe, és le is mernek ereszkedni rajta.


Építési napló, 2004. 11. 18., csütörtök #

14 fok, esős idő. Kőfal falazása.

Alakul a keleti oldal is

Maestro, 2004. 11. 17., szerda #

Elhatároztuk, hogy ma reggel korán kelünk fel, de sajnos nem sikerült. Ezért inkább lecsaptuk a vekkert és próbáltunk tovább aludni. Nem is rossz taktika, álmosság ellen kiváló. De ha valami jót álmodom, sokszor még tudom is folytatni, egy kis csörgés ide vagy oda nem számít.

Most, hogy a munkák vége felé haladunk, már nem két tonnánként hozatjuk a cementet, hanem én mentem el utánfutóval. Hét mázsát így is el tudok hozni, fele az utánfutón, fele a kocsiban. Ha nagyon akarnám, 8 és fél mázsa is még legális lenne, de nem akartam túlterhelni Cliókát. Már így is sokkal lomhábban ment, végül is majdnem megdupláztam a normál tömegét...

Az északi fal teljesen készen van, még a középső részeken kell kifugázni, az alján ez már megvan, a legtetejét pedig eleve úgy rakták, hogy már ne kelljen visszamenni még egyszer. Átmentünk a szomszéd üres telekre megnézni a házunkat, Ágicza még sokáig állt ott és nézte - ezek szerint neki is tetszik :-)

Teljesen kész!

Ma a keleti oldalt folytatták, talán még a héten az is elkészül. A nyugati végen most csak annyit raktak fel, hogy bekerülhessen végre a két áthidalógerenda, de a további falazás marad a legvégére, az út felől is látható oldalak a legfontosabbak. A kandalló tegnap még valami furcsa szagot árasztott, de mára ez már elmúlt - valószínűleg most égett le róla az utolsó réteg zsír is, ami még gyártáskor került rá. Most egyszerűen csak ég benne a tűz és meleg van. Tényleg nem fog hiányozni a nagy kád vízbe való csobbanás lehetősége. Azt amúgy sem azért szeretem, mert vizes leszek tőle, hanem mert jó meleg van benne. De legalább olyan jó lesz a kandalló előtt melegedni.

Ágicza befejezte a ragasztgatást. Pesten vettünk tengeri szivacsot az antikolt festéshez, bár ezen a héten még csak a fehér festés lesz csak készen. Délután hosszasan tárgyaltunk, bár nem éreztem úgy. Mindig csak utólag látom, mennyi időt képes vagyok átbeszélni (persze, itthon az asszony mellett nem jutok szóhoz :-)

Sorban megnéztem az interneten, hogy melyik biztosító mennyiért kínálja a kötelező biztosítást a kocsira. A legjobb a Posta lett, 33 ezerrel, de volt 74 ezres ajánlat is (Allianz). A mezőny nagyja 50 ezer körül csoportosult. A régi biztosítónknak (Groupama, ex Európa) felmondtam. Úgyis azt nyilatkozták nemrég, hogy nem kívánják bővíteni ezt az üzletágukat. Jó volt gondolkodás nélkül a legolcsóbbat választani, de ahogy visszagondolok az elmúlt hónapokra, ilyet nem sokszor tettem. De ez más, mert ha egyáltalán szükség lesz rájuk, akkor sem én veszem igénybe a szolgáltatásukat, így aztán - szokatlan módon - tényleg csak az ár számít.

Ma véget ért a számítógép-csendesítési akciónk, aminek utolsó állomásaként a merevlemezeket hőelvezető és főként rugalmas felfüggesztést adó keretekbe szereltem.

Eddig nem dicsekedtem vele senkinek, de amikor a minap a hangosan zúgó gyári Intel ventilátort szereltem ki a gépből, a szintén gyári hőátadó pasztánál fogva kirántotta a processzort is a foglalatból, alig bírtam visszatenni a lábak kiegyengetése után :-( De most olvasgattam egy kicsit a neten és kiderült, hogy mások is jártak így. Nos tehát, aki Intel procihűtőt vesz, az felrakás előtt gondosan vakarja le róla azt a sötétbarna izét és helyettesítse becsületes szilikonpasztával.


Építési napló, 2004. 11. 17., szerda #

10 fok, borús idő. Kőfal falazása, festési munkák előkészítése.

Már tényleg majdnem kész

Maestro, 2004. 11. 16., kedd #

Ez a nap szorgos munkával telt, kint a ház körül. Ágicza növényeket ültetett és a festéshez ragasztgatta fel a sárga szalagokat a vakolattal határos falfelületekre. Egyben kipróbálta az új, három részes létránkat. Biztos sokaknak megszokott dolog ez errefelé legalább is minden szerelőnek és ácsnak ilyen van, de én most először láttam közelről és nagyon tetszett. Három részből áll, lehet belőle hat méteres, falhoz támasztós létrát is csinálni, de átállítható kétágúra is, a harmadik rész pedig ilyenkor is kitolható vagy levehető róla. Pont akkora, hogy mindent elérünk vele a belső terekben, és elég könnyű ahhoz, hogy Ágicza egyedül is boldoguljon vele. Ennek egy nagyobb testvére lesz majd a kinti nagy létránk, illetve átmenetileg a belső lépcső is, amíg nem lesz pénzünk az igazi csigalépcsőre.

Felhasogattam egy nagy halom fát, a nagyobbik tároló falánál már több hétre való tüzifa szárad. Nem tudom, mikor tudjuk behordani a többit, de arra is sort kerítek valamikor, ez pedig már csak szárazabb lesz, mire beköltözünk. A kandallóban már most is fűtünk, de még nincs elég hideg az igazi teszteléshez. Elméletileg nem is lehetne gond, mert a házunk hőszigetelése rendkívül jó, és a hőigénye -15 fokban is csak 6-7 kW, míg a kandalló 9 kW-os. plusz az a 2-3 kW elektromos energia, amit elfogyasztanak a számítógépek és a világítás, végül is csak a házat fűtjük azzal is...

És, ami már nagyon kellett: délután meghozták a követ, lehet folytatni a falazást. Kellett ez nagyon, már az utolsó, még használható darabokat bogarászták össze, és most pont olyan falakat raknak, ahol minden oldalról igazodni kell valamihez, nem jó akármilyen kő, mint egy összefüggőbb falszakaszon.


Építési napló, 2004. 11. 16., kedd #

6 fok, borús idő. Kőfal falazása, festési munkák előkészítése.

Már majdnem kész ez az oldal

Ágicza, 2004. 11. 15., hétfő #

Ezt a hetet márpedig a házunk festésére fogom szánni. Ugyanis amint elkészülök és a villanyszerelés is megvan, az összes akadály elhárul a beköltözésünk útjából. A héten elkészül a tetőtér pozdorja lerakása, befejezik az ácsok a tetőt is, meglesz az ereszcsatorna, összességében csak a kőburkolat marad hátra - és készen vagyunk!!!

És ha már a teraszon van az ember, ilyeneket láthat a mélyben:

Telelő

Feltéve, hogy beköltözésig nem esik hó és nem fagy be a víztükör... Szegény halacskák, piszkosul hideg már a vizük, igencsak kezdenek télire hibernálódni - szinte mozdulatlanul lebegnek a vízinövények között, egy kupacban az egész banda. Már nagyon várom a tavaszt, hogy befejezzük a kertet, és a nagy tóból is ilyen giga-mega akváriumot varázsolhassak! :-)

Holnapra terepmunkát szavaztam meg, ha szép idő lesz, mert még jó néhány növénykét el kell pakolásznom, és már most bánom, hogy ilyen későig halogattam az ültetésüket. Amíg még nem fagy át a földjük, ráérek, de itt, ebben a hideg völgyben még ki kell tapasztalnom, meddig lehet elmenni a kerti munkák halogatásával.

András délután bent járt a városban és hazatérve megint szétkapta a számítógépet, jó szokása szerint. Azonban amikor újra bekapcsolta, igencsak fülelnem kellett, mert a gép halk percegésnél egyebet nem adott ki: az új processzorhűtővel végre csend honol nála is! Ez ugyanis egy egészen speciális hűtőborda, ami nem csak a ventillátor alatt, hanem körülötte van, akkora nagy, ezért elég neki egy lassan forgó nagy lapátú ventillátor is, így néz ki.


Építési napló, 2004. 11. 15., hétfő #

6 fok, borús idő. Kőfal falazása.

Az ablak feletti ív

Maestro, 2004. 11. 14., vasárnap #

Hiába néztem ki a házhoz, teljesen kihalt volt a környék, csak pár turista bóklászott az erdészeti úton. Ugyan borult volt az idő, de már ott tartok, hogy annak is őszintén tudok örülni, ha nem esik az a rohadt eső. Holnap talán megindul megint az élet, hozzák a követ és rakják tovább, ahogy azt kell.

Elég mozgalmas volt a legutóbbi pár nap munka szempontjából: csütörtök óta összejött egy újabb tervezés, és ma kaptam meg a harmadik érdeklődő levelet. Érdekes, hogy az elmúlt egy hónapban, mikor ki sem látszottam a munkából, a kutya se nézett felénk. Most viszont, hogy újra van egy kis szabad kapacitásom tervezni, a világ egyből megérzi :-)


Építési napló, 2004. 11. 14., vasárnap #

9 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt.


Maestro, 2004. 11. 13., szombat #

Egész éjjel esett az eső, ma nap közben is végig esett :-(

Mire késő délelőtt kiértem a házhoz, a munkások már nem voltak ott, ma csak a hátsó teraszra készítettek egy kis védelmet a lehulló kövek ellen: lerakták a 2 centis polisztirolhab lapokat, és pozdorja lapokkal borították be, a lyukak helyén deszka intarziával. Nagyon vigasztalan volt a telek így, szakadó esőben, még az sem vidított fel, hogy most biztosan nem kell tölteni a tóba:

Esős minden

Sehol sem láttam veszélyes vízfolyásokat a telken, és a vízaknába sem szivárgott le még semmi, mióta betemettük a mellette lévő gödröt. Persze, az igazi azért az lesz, ha belülről kinyomom szilikonnal a lyukakat a kábel- ás csőátvezetések mellett.

A kövesek ma sem tudtak kijönni, hétfőre ígérték, ha addigra sem javítják meg a kocsit, kerítenek helyette másikat. Nagyon kellene már a kő, mert beszéltem a kivitelezőnkkel és azt mondta, ha eláll az eső és lehet dolgozni, akkor holnap talán bepótolják ezt a mai napot.

Most, hogy a telken nincs mit csinálnunk, a hétvégén két műszakban tudunk dolgozni, hát így is teszünk. Semmi érdekes nem történik, még a macskák is ájultan hevernek a konvektor előtt, a számítógépek tetején és egyéb meleg helyeken.


Építési napló, 2004. 11. 13., szombat #

7 fok, esős idő. Teraszburkolat védelme a kőfal rakása közben lehulló kövektől.

Polisztirolhab és deszkázat

Maestro, 2004. 11. 12., péntek #

Ma is szép idő volt, az északi oldalon rakták a kőfalat. Az íves sablont átszabták a kőfal méretére (a kő kicsit rátakar az ablak tokjára, míg a falnyílás nagyobb volt egy centivel a toknál). Az ablak alsó felén kis kövekkel rakták ki az ívet, így annál nagyobbnak látszanak majd a nagy kövek a felső íven.

Amint elbontják az állványzatot az északi fal elől, ott is ásunk egy kis vízelvezető árkot, hogy semmiképpen se mehessen víz a házhoz, és ne is álljon meg az út mellett sem.

Beszéltem az ácsunkkal, jövő héten kedden vagy szerdán tudnak jönni befejezni a tetőt és a födémet. A tüzépen is voltam, és holnap már megérkeznek a deszkáink, így már tényleg nincs semmi akadálya a dolognak.

Hiába vártunk egész nap, nem hozták a köveket. A kő megvan a bányában, de nincs teherautó, amivel elhoznák. Talán majd holnap...


Építési napló, 2004. 11. 12., péntek #

17 fok, napos idő. Kőfal falazása.

Az északi ablak körül

Maestro, 2004. 11. 11., csütörtök #

Szokatlanul szép idő volt ma, és szemmel láthatóan a munkások is igyekeztek kihasználni az alkalmat. Eddig nem nagyon láttam őket sietni a munkával, de most határozottan ezt éreztem, ahogy ott serénykedtek az állványon. Tényleg ajándék minden ilyen napsütéses nap, ki kell használni! A kövessel is beszéltem, holnap hozzák valamikor a követ, aminek éppen ideje is, mert egyre kevesebb van a telken, sokat kell válogatni.

Velünk mostanában semmi érdekes nem történik, Ágicza már egy hete egy sürgős munkán dolgozik éjjelenként, én engedélyezési terveket rajzolok. Igyekszünk elkészülni szép sorban minden munkánkkal, hogy folytathassuk az építkezést.

Megint találtunk egy döglött cinkét a kertben, valószínűleg Nyafika műve ez is, mint a többi. Csak az az érdekes, hogy most nem maradt ott mellette büszkén, mint szokott, hanem bejött a házba a többiekkel együtt. A madárba Ágicza botlott bele este :-(


Építési napló, 2004. 11. 11., csütörtök #

16 fok, napos idő. Kőfal falazása.

Már az áthidaló felett

Maestro, 2004. 11. 10., szerda #

Még hétfőn figyelmeztettek a rendőrök, hogy nem ég az egyik fényszórónk. Ezt én is tudtam, de most ki is kellett cserélnem. Nem tudom, mit képzeltek a Renault tervezőmérnökei, de olyan hülye szögben, épp hogy elérve lehetett csak szerelni, alig tudtam visszatenni a foglalatot. Aki ezt kitalálta, hát jó anyja zsebében turkáljon ilyen helytakarékosan... :-(

Mai látogatásaink mintegy keretbe foglalták az építkezést. Reggel, mielőtt indultunk Pestre, még kinéztem gyorsan a házhoz és láttam, hogy befűtöttek a kandallóba (gondolom, hogy száradjon a kijavított vakolat), és a következő áthidaló beépítését készítették elő. Ide már a 8-as vasból készült felkötéseket tették, és azt is megbeszéltem velük, hol legyen a majdani árnyékoló elektromos táplálásának a kivezetése.

Pesten én panorámafotókat készítettem, míg Ágicza beszerzett másfél mázsa zeolitot és persze megint egy csomó halat (nem fogom többet egyedül elengedni vásárolni...). A zeolit ára elég érdekesen alakul, érdemes volt körbetelefonálni: volt, ahol a két kilós zacskó volt kétezer forint, máshol meg a tíz kilós! És ebből még lejött 15% nagyker kedvezmény, mert egy közepes kisállat-bolt egy havi adagját felpakolta :-) Ez a zeolit a tó vizének karbantartására szolgál, sok tekintetben hasonlít a vízlágyítókban használatos ioncserélő gyantára, csak ez természetes ásvány. Ennél olcsóbb talán csak közvetlenül a bányától elhozva lett volna, de azt majd legközelebb, ha beválik - de akkor utánfutóval megyünk érte, és hozunk legalább fél tonnát...

Benéztünk még egy árudába, ahol rendkívül lepusztult körülmények között, düledező üvegházakban szép halakat és vízinövényeket nevelnek, pár újabb hal persze itt is becsúszott a gizgazok mellé, egy egész haltenyészetet engedtünk be ma is a kisebbik tóba:

Legújabb halaink

Fél öt felé volt már, mire kiértünk a házhoz, a munkások éppen pakoltak össze. Újabb áthidalóval gazdagodtunk, már csak a nyugati oldal van hátra. Ahogy haladnak az egyre nagyobb igénybevételű áthidalók felé, úgy nő a rutinjuk és úgy fejlődik a kő-vasbeton öszvérszerkezetű gerendák technológiája is. Jövő héten még egy emberük is végig itt lesz, ezek szerint tényleg be fog gyorsulni a kőfal rakása így a vége felé.


Építési napló, 2004. 11. 10., szerda #

7 fok, napos idő. Kőfal falazása és áthidalógerenda behelyezése.

Vasbeton-kő áthidaló gerenda

Maestro, 2004. 11. 09., kedd #

Undorító és siralmas nap volt ez a mai. Reggel a kivitelezőnk SMS-ére ébredtem, hogy még mindig esik az eső, és folyik a víz a vízaknába. Kimentem, kinyitottam (ehhez csak nekem van kulcsom), és nekiálltam kiszivattyúzni a vizet, majd betemetni az akna melletti gödröt, amit még az elektromos be- és szennyvízszivattyú kivezetéshez ástunk, és már régen be kellett volna temetnünk, pl. a legutóbbi ilyen alkalom után, amikor szintén befolyt egy csomó sáros lé a vízaknába...

A gödör tele volt vízzel, úgy dobáltam bele a földet, ami alig akart leesni az ásóról. Közben még mindig folyt be az aknába a víz, de ahogy telt meg földdel a gödör, egyre kevesebb. Párszor azért még le kellett mennem beindítani a szivattyút, aztán jöttek vissza az emberek a tízóraiszünetből. Hideg és undok idő volt, nem tudtak a kőfallal foglalkozni. Egyikük a vakolatokat javította a házban, hogy Ágicza festhessen végre (ha lesz rá ideje), a másik pedig nekem segített betemetni a gödröt. Még egy luk maradt a telken, de az nem olyan sürgős, majd ha kicsit felszáradt a föld, beleborítunk pár kanálnyi földet a kis markolóval, azt már nem kézzel fogjuk betemetni.

Szobon az OTP automatája szépen kiszámolta a pénzt, csippant az SMS is, hogy levonta a számláról - de egyszerűen nem adta ki! Bementem szólni, rögtön megnyugtattak, hogy valószínűleg kifogyott belőle, azért állt le. Tíz percre bezárt a fiók, és feltöltötték a gépet, visszaírták a számlára a pénzt, és végre felvehettem. Már a gödörbetemetés sem volt túl jó buli egy szál pulóverben, de itt az utcán ácsorogni a hidegben még rosszabbul esett.

Mentem tovább a kőbányába, kifizettem azt a követ, amit pluszban hozattunk. Összességében mégis csak megérte, hogy én intéztem a kő beszerzését, legalább az erre fordított időm megtérült. De még most sem mehettem haza melegedni, mentem tovább egy épülő munkámhoz, művezetni. Talán már a hét végén elugranak hozzánk is az ácsaink, befejezni a tetőt. Felhívtam a tüzépet is, hogy mikorra lesznek meg a deszkák, de még nincsenek meg. Azt mondták, még nem telt le a két hét azóta, hogy megrendeltem, és hogy a múltkor meg ott állt náluk a faanyag, kerülgették hetekig. Mondom, épp azt szeretném most jóvá tenni azzal, hogy hamarabb is elvinném ezeket a deszkákat, csak legyenek már meg :-)

Amint már említettem, undorító és siralmas nap volt ez a mai. Hazaérve becsobbantam egy nagy kád vízbe (talán utoljára, mert a házunkban csak zuhanyozó van), ettem egy jó ebédet és eldőltem aludni.


Építési napló, 2004. 11. 09., kedd #

10 fok, esős idő. Vakolatjavítás.

Vakolatjavítás az ajtó mellett

Maestro, 2004. 11. 08., hétfő #

Gyorsan hoztam Nagymarosról három szál 8-as vasat a kőfal áthidalók felkötéséhez. Elvágattam háromba, és így szépen befért az utánfutóba. Vettem egy kandallópiszkáló készletet is, piszkavas, kislapát, kefe és csipesz részekből állót. Az utolsó, kiállítási darabot vittem el belőle. Azt néztem, hogy egyre kevesebbet vásárlok már itt, ahogy közeledik a befejezéséhez az építkezés. Egyébként is egyre látványosabb a befejezés közelgése, most már csak mindent össze rakunk, sorban építjük be a még kint heverő anyagokat, szállítom el a szemetet, temetjük be a maradék gépészeti árkokat.

Aztán Ágiczával a kőbányában folytattuk a napot. Jó fél órát vártunk az illetékesre, de aztán kiderült, hogy már ismerjük egymást: neki és a feleségének adtam tanácsot telekvásárlás előtt pár héttel korábban. Viszont a hengerkő drágább, mint ahogy a telefonban mondták. Nyugodtan intézhette volna a markolós ezt is, gyakorlatilag ugyanazt az árat kaptam én is, mint amit ő mondott :-( Először nem találtak megfelelő bányameddőt, csak valami ezer éves, agyaggal telítettet, de aztán mégis találtunk egy kisebb halmot, ami pont elég volt nekünk.

Először két kocsi hengerkövet hoztak, amit kb. 10 centi vastagságban terítették el a kis markológéppel. Ennek a kőnek csak a neve henger, formáját tekintve sima zúzottkő, ami csak ökölnyi darabokból áll, nincs benne por és kisebb darabok. A bányameddővel teli következő kocsi kicsit mászkált oda-vissza ezen a kövön (mégis csak 20 tonna, míg a Bobcat csak 3). Aztán leborították, és a markoló a hengerkőre, pontosabban a hengerkő közé szórta és tömörítette be a bányameddőt, ami így szemre poros, kis szemű zúzottkőnek nézett ki. Az eredmény egy rugalmas, de strapabíró felület, ami minél többször megázik és minél többet járnak rajta, annál keményebb lesz. A szomszéd hasonló felépítésű útja már majdnem betonkeménységű, annyira összeállt. Sajnos, nem volt elég egy kocsi bányamedő, még egyet kellett hozatnunk, de ezt már nem volt idő bedolgozni, holnapra maradt.

Az utolsó aljzatbetonok

A kőművesek csak délután jöttek ki, szerintem még azon a másik helyen dolgoztak ma is. Ma csak ketten voltak, és a bejárat környékén készítették el az aljzatbetont. Trükkös lejtést kapott ez a beton: a két tárolóban az ajtajuk felé lejt, míg a bejárat előtti részen természetesen kifelé lejt. Eldöntöttük azt is, hogy a nagy tároló marad beton padlós, míg a kicsit leburkoljuk a maradék lapokkal. Hátha az lesz télen a hűtőszekrényünk, legyen kicsit könnyebben takarítható. A bejárati rész ugyanolyan lesz, mint a terasz, csak egy színű lapokból.

Megbeszéltük a ház mögötti járdát is. Csak az északi oldalon lesz, és olyan széles, hogy két sor fahasáb is elférjen a ház mellett, mert a fatüzelés itt még egy darabig a mindennapi élet része lesz. Ma be is gyújtottam, de még mindig nem csináltunk egész napos fűtési tesztet, hogy mennyit is fogyaszt és milyen meleget csinál a kandallónk. Majd a festés idején, akkor úgyis egész nap ott leszünk.

Felhívott a köves emberünk, ezt az utolsó rendelésünket is a megszokott régi áron szállítja le, és jó eséllyel még e hét pénteken. Most már tényleg csak a kőműveseken múlik, hogy elkészülnek-e vele az idén. Na meg az időjáráson, mert sajnos nulla fok alatt sem lehet betonozni, ha már a sóder is átfagyott. A járdát is csak a kőfal után kezdik el csinálni, mert az nem akkora probléma, ha félévvel halasztódik. De a kőfalnak el kell készülnie még ebben az évben, anélkül nincs készen a ház sem.

Este óta folyamatosan esik az eső, és csak remélni tudom, hogy nem árt a félkész utunknak. A kész részeknek inkább csak jót tesz, és talán azokon közlekedve el lehet teríteni a többit is, csak ne menjen közben túl sok sár a hengerkő közé. Holnap első dolgom lesz megnézni, hogy mi lett belőle.

Ejött hozzánk látogatóba a Szőnyi utcai kis házikónk tulajdonosa, pontosabban a képviseletében a testvére. Sajnos, a rezsit ki kellene év végén fizetnünk, viszont telefonon beszéltem a tulajjal is, és azt ígérte, hogy ha el tudja adni a házat, a teljes felújítási költséget megtéríti. Ez persze nagyon jól hangzik - és remélem, így is történik majd - de ez lehet fél év múlva is, rajtunk most nem sokat segít. Addig is gyakorolni kezdem tehát a Projektfinanszírozási Forráskutató Versikét, hátha szükség lesz még rá:

Kicsi voltam, székre álltam,
   össze-vissza kiabáltam.
Most megnőttem,
   minden pénzem elköltöttem -
      hát tudjátok, miért jöttem...

És büszkén jelenthetem, hogy Nyafika rájött, hogy mire jó a mozgó alkatrészek nélküli tápegység. Egyéb másodlagos (pl. áramellátási) funkciói mellett ugyanis a számítógépház hátsó fele mindig kellemesen meleg tőle, de soha sem túl forró! Ezért aztán így találtuk a drágát ma este, a számítógépet átölelve aludt:

Nyafika melegszik

Építési napló, 2004. 11. 08., hétfő #

9 fok, borús idő. Bekötőút és Y-forduló készítése, bejárat és tároló helyiségek aljzatbetonozása.

Útkészítés

Maestro, 2004. 11. 07., vasárnap #

Próbaképpen ma is fordultam egyet a telkünkön kialakított remek Y-ban, de persze ugyanolyan jó, mint tegnap volt. Ma csak kisebb időt töltöttünk a telken, mert maradt még bőven munkánk otthon is. Pár vödör finom sódert mostunk át, hogy a legfinomabb lebegő szemcséktől megszabadítsuk, majd egy két méteres lefolyócsövön keresztül beleengedtük a tóba (hogy az aljára kerüljön és ne keveredjen fel túlságosan a víz). Állítólag a halak nem fúrják be magukat az iszapba, csak félig-meddig süllyednek bele, amire tökéletes a sóder is, viszont ez nem ad tápanyagot az algáknak.

Találtam magamnak egy tökéletes kis böngészőprogramot, a Mozilla Firefox-ot. Soha nem értettem, miért kell egy böngészőnek 60 megás telepítőprogram... Na, ez csak 4 MB, de éppúgy lehet vele böngészni. És mindenféle hasznos kiegészítők tölthetők le hozzá, például régi vágyam, egy profi reklámblokkoló. Megadom neki az irtandó URL-töredékeket, és kitöröl a forrásból minden reklámot, 1 pixeles gif-et, egyebeket. Az Index főoldala is kicsit szemet nyugtatóbb így, a sok villódzó szar nélkül (a képen az Adblock ablakában barnával jelölve a blokkolt képek, iframe-ek és társaik) - Katt a képre!

Firefox + Adblock_1

Építési napló, 2004. 11. 07., vasárnap #

14 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt.


Maestro, 2004. 11. 06., szombat #

A statikusunk és egyben műszaki vezetőnk kijött megnézni a házat, szokás szerint mindent rendben talált. A keleti áthidaló gerenda felett viszont kicsit erőtlennek találta a drót felkötéseket, szerinte is 8-as vas lett volna jobb oda. A másik két áthidalónál már mindenképpen úgy csináljuk majd.

Mire kiértem a telekre, már elkészült a ház déli oldalánál a feltöltés, a markoló a követ és a farakást hordta arrébb. A követ kézzel raktuk be a kanálba, hogy ne menjen vele a sár is, és átrakta a déli teraszra. A farakás felét az északi kerítéshez vitte át, ahol szépen sorba rakták a kerítés előtt. A telken belül hamarabb is meglett a tereprendezés, mint gondoltuk, úgyhogy már ma kimértük Ágiczával (aki időközben lehiggadt már annyira, hogy szóba állt velünk) az út és az Y-forduló határait.

Úttesztelés

Leütöttem pár karót, felszórtam a széleket a legendás mészhidráttal, majd beültem a kocsiba és elkezdtem tesztelni, hogy mennyire kényelmes az út vonalvezetése. Elsőre nem ment igazán szépen, de pár forduló után a nyomokat nézegetve egyértelművé vált, hogy a déli csücsköt kell egy méterrel arrébb igazítani. Ágicza a tetőtéri ablakból mozgókép-felvételt készített a manőverezésemről, ezt kielemezve még egy-két helyen változtattunk az úton, és most már egész jó lett:

Útkorrekció

Az eredmény nagyon kényelmes: ha behajtunk a telekre, a bal oldali ágba kanyarodunk be először, és onnan tolatunk vissza jobbra, a bejárat elé. Ekkor pár lépés csak az ajtónk a csomagtartótól, és amikor reggel hideg motorral indulok, nem kell manőverezgetni, hanem azonnal ki tudok menni a telekről. Ha pedig vendég jön hozzánk, ő még mindig beállhat balra, csak neki persze tolatnia kell kifelé. Ugyan most a Clióval teszteltük a fordulókat, de egy nagyobb autó tengelyei sincsenek sokkal távolabb, csak a karosszéria lóg ki jobban elöl-hátul, de az meg kilóghat a fű fölé - vagyis a manőverezés szempontjából majdnem ugyanilyen lesz az is, ha pl. egyszer majd veszünk egy Renault Lagunát a jó öreg Clióka helyett (vagy mellé társnak).

Voltam Szobon a kőbányánál, de nem volt ott senki, pedig legutóbb szombaton is nyitva volt, amikor a kertépítéshez válogattunk köveket. A fuvarossal viszont beszéltem, hogy akkor hétfőn lesz három fuvar, készüljön fel rá. Ha minden jól megy, hétfőre már meglesz az utunk.

És éppen jókor, mert az Országos Meteorológiai Szolgálat legfrissebb előrejelzése szerint kedden már havazni fog errefelé. Persze ezt nem tudom, mennyire higgyem el, mert pár napja még napos időt jósoltak keddre. Egyelőre még megnézem a holnapi álláspontjukat is. Összevetettem az eddigi előrejelzéseiket az építési naplóval, hogy mi mennyire jött be. A tendencia cseppet sem meglepő módon az, hogy minél közelebb került egy nap a 6 napos előrejelzésben az aktuális dátumhoz, annál pontosabb lett az előrejelzés, de a 6 napból kb. a mai és a holnapi az, ami a tippelésnél nagyobb eséllyel jön be.

Este még egyszer kimentünk a telekre, Ágicza homokkal takarta be a rózsatöveket, mert bármikor jöhet a fagy. Közvilágítás nincsen errefelé, az 500 W-os reflektorunkkal világítottam neki. Azt néztem, hogy ha ezt a lámpát felrakom az oromfal csúcsára, akkor az egész telket bevilágítja, átmeneti megoldásként a rendes kerti világítás helyett nem is rossz...


Építési napló, 2004. 11. 06., szombat #

13 fok, borús idő. Pakolás, rendrakás a telken, tereprendezés és úttükör kialakítása.

Műszaki vezetői bejegyzés: A kőfal áthidalói elkészültek. Az előzetes tervek szerint a behelyezett fa áthidalók nem terheltek, hanem a kőfal betonjába helyezett vízszintes fővasak ill. a kövek között felhozott kengyelek alkotják a teherviselő szerkezetet. Az új tavat szegélyező vasbeton gerenda is a tervek szerint készült.

A leendő út

Maestro, 2004. 11. 05., péntek #

Vittünk ki pár virágpalántát a telekre. Ahogy gyanútlanul pakoltam ki és mentem én is Ági után, ő jön szembe velem teljesen feldúltan, drámai hangon közölve, hogy a kis tó el lett baszva!!!. Siettem megnézni a katasztrófa helyszínét, és hamarosan meg is láttam, miről van szó. A markolós tegnap délután megcsinálta a tereprendezést a tó mellett, a földet majdnem egy szintbe hozta a szegélybetonnal, és eközben kb. három maréknyi(!) föld beleesett a tóba, ott pihentek a 60-80 cm mély teraszokon. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, de Ágicza hamar segített eldönteni. Mintha az életéről lenne szó, azonnali parancsokat osztogatott, kiabált velem és szidta az összes férfit, akik nem hallgatnak rá. Próbáltam vigasztalni, hogy talán ha értelmesebben fejezné ki magát, biztos jobban megfogadnák a szavát, de nem sikerült jobb kedvre derítenem...

Tómentési akció

Helyette fogta a szennyvízszivattyút, és elkezdte kiszedni vele a földet a tóból. Nem ment könnyen, de 8-10 m3 vízzel együtt kijött ez a kis föld és a kiszedés közben felkavart, iszaposabb víz is. Kicsi asszonykám közben pihenésképpen hol a tóparton zokogott, hol velem veszekedett. A munkásaink meg se mertek mukkanni, próbáltak diszkréten a dolgukba temetkezni. Én csak álltam ott és nem értettem, miért történt tragédia, és szégyenkeztem Ági helyett is. A leghevesebb hisztirohama közben nem is tudta, milyen közel állt ahhoz, hogy belelökjem a tóba. Azóta is sajnálom, hogy nem tettem meg... Olyan nemesen egyszerű reakció lett volna, amitől jóval hamarabb lehiggad, mint a csitító szavaimtól - és mellesleg a földrögöket is gyorsabban kiszedhette volna (ha már úgyis bent van a vízben :-)

A kivitelezőnk közben a teraszt fugázta, és nem ment neki egykönnyen. A verőfényes napsütésben túl gyorsan rászáradt a burkolatra a fugázó, és ráadásul ezek durva felületű csúszásgátló lapok, nem volt könnyű lemosni róluk a felesleget. A vége felé már négyen súrolták, de így is túlságosan odaszáradt, már drótkefével jött csak le. Szerencsére, ez is olyan kemény greslap, mint a házban lévők, meg sem látszott rajta a drótkefés sikálás nyoma (speciális kopásállósági teszt: passed).

Fugamentési akció

Felhívott a Fűtőker-Trade vezetője, megbeszéltük a hidrofor dolgát. Időközben én is végeztem pár számítást, és az derült ki, hogy semmi rendkívüli hiba nem történt, a tartályból egy ciklusban a névleges 300 liter 25-50%-át lehet kivenni, és ez a mennyiség leginkább a szivattyú be- és kikapcsolási nyomásának különbségétől függ. Növelni úgy lehet, ha kicsit széthúzzuk ezeket a határokat, de ekkor már komoly nyomásokkal kell számolni, és be kellene iktatni a rendszerbe egy nyomáscsökkentőt is. Nagyon örültem, hogy végre beszélhettem vele, mert a lehető legjobb megoldás valamit egy specialistával megtárgyalni. A megbeszéltek szerint állítottam is a nyomáshatárokon, és most 110 liter körül van a kinyerhető vízmennyiség. Azt is megtudtam, hogy a szivattyúnak óránként max. 20 bekapcsolást javasolnak, ennyi eddig sem volt, de most még kevesebb lesz, és a hidrofort sem kínozzuk annyira az örökös feltöltés-kiengedéssel. És a szűrőbetétet is visszaraktam a házába, és azóta is szépen folyik a víz, nem tömődik már el homokkal! Persze még szép, 45 m3 vizet emeltünk ki szép lassan az elmúlt napokban, mire ennyire kitisztult a víz - de ezek szerint a kút is megúszta, és újra rendben van vele minden.

Délután átmentem beszélni a markolóssal. Kiderült, hogy nem volt számára egészen világos, mit akar Ágicza a tószegély mellé tenni, ezért csinálta meg úgy, ahogy szerinte értelme volt. Rögtön felajánlotta, hogy leszed belőle, de Ágicza még délelőtt saját kezűleg húzta le a kapával a felesleges földet. Mondjuk, azt én sem értem, hogy fognak áttelelni a halak a tóban iszap nélkül, de Ágicza az utóbbi időben nagyon kiművelődött tavas kérdésekben, majd csak megoldja valahogy. Legrosszabb esetben évente veszünk új halakat, úgysem akarok 70 centis koi-pontyokat és 30 centis aranyhalakat, kicsinek aranyosabbak...

De ennél fontosabb volt az útépítés kérdése. A fickó azt mondta tegnap, hogy nem biztos, hogy meg tudja csinálni az utat. Aztán kiderült, hogy ezt csak arra értette, hogy előbb el kellene pakolni az útból némi követ és fát. Ahhoz pedig éppen ő kellene a markológéppel - zártam rövidre a gondolatok láncolatát. Áthívtam a telkünkre, megszemlélni a helyzetet, és rögtön a kivitelezőnkkel is elkezdtem megbeszélni, mikor és hogyan tudnának segíteni az elpakolásban. Holnapra máshol lesz valami kis munkájuk, de végül azt mondta, hogy két segédmunkást itt tud hagyni nekem, akik elpakolnak és segítenek a gépi rakodásnál is. Kicsit váratlanul érte őt ez a pakolási igény, mert későbbre tervezték, de mégis segített, úgyhogy holnap épülhet az út is. Holnap reggel elhordják a géppel a fagerendákat és a köveket, majd elsimítják a terepet, meg kicsit átrendezik a telek előtt is a földet, hogy szépen be tudjunk kanyarodni a telekre, és mire jön az esős idő, nekünk már járható utunk lesz a házig.

Este tettünk egy villámlátogatást Budapesten, és én döbbenten hallgattam, milyen hangos a forgalom egy Váli utcai lakásból. Ez azért különösen érdekes, mert hallgató koromban, amikor a kollégiumból a postára menet a Váli utcában sétáltam, mindig arra gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen központi fekvésű és közben mégis csendes utcában lakni. De persze a mostani zebegényi völgyünkhöz képest minden utca hangos...


Építési napló, 2004. 11. 05., péntek #

19 fok, napos idő. Nyugati terasz fugázása, kőfal falazása.

Fugázás a teraszon

Maestro, 2004. 11. 04., csütörtök #

Ma végre megtelt a tó! Azt hittem, hogy még kell neki ez a nap is, de mivel egész éjjel folyt bele a víz, reggel már a nagy tavat töltötte a túlfolyón keresztül.

Tele van a kis tó!

Felhívtam a szobi kőbányát, hogy mennyibe kerülne náluk a hengerkő. Kiderült, hogy köbmétere bruttó 3 ezer alatt van, míg az útépítés ajánlatában 4 ezer körüli áron szerepelt. Nem egészen értem, hogy lehet ez, mert még csak nem is valami kedvezményes árat kaptam, hanem csak úgy ismeretlenül odatelefonáltam. Mindegy, ezek szerint a követ célszerűbb lesz közvetlenül nekem megrendelnem.

Átmentünk Szobra Ágiczával, és leadtuk a hitelkérelmét. Hát, amilyen nagylelkűek voltak velem, annyira visszafogták most magukat Ágival szemben: hiába volt fél éve rendszeres munkabérátutalása, kezes nélkül egy százassal kevesebbet adott csak meg a központ, mint amit a bére alapján kaphatott volna, mert ahhoz egy éves bérátutalási múlt kellett volna. Mindegy, azért ezt megigényeltük, holnapra talán már a számlán lesz.

Benéztünk a betonüzembe is, Ágicza közepes méretű kavicsot keresett a tóba. Éppen a kínálatot szemlélte, mikor a markolós futott be, éppen jött beszerezni a tóhoz járó kulékavicsunkat. Hamar megegyeztünk, hogy mivel úgyis egy árban vannak, hozzon ilyen 32-es kavicsot kulé helyett, és kész is. Ezután kérdeztem azt is, hogy mi van az útépítéssel, mert lassan lehetne már csinálni. Azt mondta, hogy nem biztos, hogy meg tudja csinálni, nyugodtan keressek rá mást. Nem örültem neki, mert én már elfogadtam az ő ajánlatát, de így kénytelen voltam árat kérni attól a szobi vállalkozótól, aki egy nagyobb géppel néha már dolgozott itt nálunk. Ki is jött délután a telekre, és egy óra múlva már adott is egy ajánlatot, hasonlóan drága kövekkel és kicsit magasabb munkadíjjal. Azt mondta, csak úgy vinnék el a földet, ha én is fizetem a szállítás-rakodás egy részét, de én akkor inkább várok, akinek föld kell, az örül, ha nem kérek semmit a földért, nem hogy még én fizessek bármit is. Akkor inkább várok, majd tavasszal biztosan lesz, akinek kell. Meséltem neki azt is, hogy milyen árat hallottam a bányánál a kövekre, de nem tudta mire vélni.

Két tó a kertben

Találtunk Szobon egy horgászboltot is, ahol vettünk egy teleszkópos nyelű merítőhálót a halállomány menedzseléséhez. A zebegényi postán pedig végre sikerült meghosszabbítanom a postai utánküldésünket. Pesten ez azért nem ment, mert csak Ági volt ott, és mindkettőnknek alá kellett volna írnia. Itt elég voltam én is, nem kukacoskodtak (ezért szeretem a vidéki hivatalokat, ezek még egészen emberiek).

A kivitelezőnk még mindig a teraszt burkolta, de most már szerencsére a vége felé járt, a kőpillérekhez csatlakozó lapokat vágta be szép precízen. Közben rakták tovább a kőfalat, és elhelyezték a 15 centis üveggyapotot az oromfali koszorúk felett is, ezzel gyakorlatilag lezárva az utolsó hőhidat is a házon. A kőfalat úgy fogják itt rakni, hogy a Dörken lemez párakivezetést kihajtják a tető deszkázatára, nekimegy a kő, és majd a végén vágják le a felesleges lemezt.

Tévét még mindig nem sikerült néznem, de nem is fogom többet erőltetni. Viszont az egyik segédmunkás srác azzal fogadott, hogy ő látta a reklámspotunkat, tíz perccel este hét előtt van az RTL-en az időjárás-jelentés, az után van tehát a Nagy Pillanat.


Építési napló, 2004. 11. 04., csütörtök #

19 fok, napos idő. Nyugati terasz burkolása, kőfal falazása.

Körbeburkolva

Maestro, 2004. 11. 03., szerda #

Nagymarosról hoztam egy zsák csemperagasztót, és megérdeklődtem a deszkáinkat. Talán még e hét végére meglesz, bár szegények soha nem igazodnak ki rajtam, hogy éppen ráérős-e vagy sürgős egy-egy rendelésem... Aztán elmentünk Szobra is, pénzfelvételi limiteket emelni Ágicza kártyáján, hogy ne kerüljünk még egyszer olyan kínos helyzetbe, mint a múltkor a növényvásárlásnál. Este megérkezett Ágicza számlájára előrelátásom gyümölcse, a hatodik munkabér-átutalás, így jogosulttá vált egy kis személyi kölcsön felvételére. Holnap első dolga lesz ezt elintézni, igazán nem fog ártani egy kis szponzorálás az építési projektünknek.

A tó már majdnem tele van, és még mindig lelátni a fenekéig. Már rá lehetett menni a teraszra, és onnan nézve is igen látványos. De az is biztos, hogy a ház fotózását is nagyságrendekkel hatásosabbá teszi:

Tükörképpel

A kis tó vizét csak meg kell tartani átlátszónak, a nagy tóval viszont csinálnunk kellett valamit. A teljes vízcsere majd csak tavasszal lesz aktuális, de addig is kiszivattyúztuk az iszapot az egész tóból. A technika ugyanaz volt, mint a sekélyebb rész megtisztításakor, csak most nem léc végéről lógattam be a vízbe a szivattyút, hanem egy kötél közepére kötöttem fel, és így Ágiczával ketten szép kényelmesen húztuk-vontuk a fenéken. Egy óra és 7-8 m3 fekete iszapos lé kiemelése után már csak alig zavaros víz jött ki, úgyhogy ha majd leülepszik a tó felkavart vize, talán máris átlátszóbb lesz. Az utánpótlást majd a kis tóból fogja kapni, vagy a kútból, az is segít valamit. De tavasszal kiszippantjuk belőle az összes vizet, és feltöltjük megint, az lesz a biztos megoldás.

A munkásainkat nem akartam elvonni a kőfaltól, ezért önkioldóval készítettem ezt a fotót, ezért az alacsony nézőpont, de talán így is látszik valami a víztisztítási technikánkból:

Kötélhúzás a tó felett

A hidroforral kapcsolatos kérdésemre még nem válaszoltak, holnap megpróbálom majd felhívni őket, mert tényleg jó lenne tudni az igazságot. Viszont sikerült beszélnem a köves emberünkkel, rendeltem még egy kocsira való követ. Azt mondta, két hétre szokta vállalni a szállítást, de eddig úgyis beteg volt, hiába szóltunk volna hamarabb. Még a héten telefonál, hogy mikorra tudja összegyűjteni nekünk a köveket. A kivitelezőnkkel megbeszéltem, hogy gyorsan csinálja meg a legsürgősebb munkákat, aztán rakják a kőfalat tovább, és azok a pár napos kis munkái maradjanak nyugodtan akkorra, amikor már fogytán lesz a kő, mert így nem okoznak késedelmet.

Ma berakták a bejárati oldalra az áthidaló gerendát. Nem egészen sikerült tartani a magasságot az alatta lévő fallal, a kőműves szótlanul véste le a legfelső 10-15 centi követ, ezt majd utólag kell visszafalaznia a gerenda alá. Ágicza szerint az embereink most látják igazán, milyen lesz a kőfal, ahogy a helyére került a nagy gerenda is. Egyre jobban tetszik nekik, amit csinálnak és lelkesen építik, és büszkék rá.

Áthidaló vasalása

A fagerenda felett rendes vasalás lesz betéve, ami a kőfallal összeépítve gyakorlatilag egy vasbeton gerendaként fog funkcionálni. A fal előtt futó hálót is beleszőttük, és rendes hosszvasakat is kapott. Nekem csak a drót felkötések aggályosak egy kicsit, azt valahogy túl gyengének tűnik, talán betonvas kellett volna oda is... Elküldtem a fotót a statikusnak is, de igazán nem aggódom, mert pont ez a fagerenda több helyen is alá van támasztva, itt nem olyan vészes a helyzet, mint a két másik homlokzaton, ahol 3-4 méteres fesztávon tartja a kőfalat a bele rejtett vasbeton gerenda. A képe látható még, hogy a gerenda oldalát fóliával védtük a rá folyó betontól, és a szélén ott van az az ék alakú léc, amit majd kiveszünk a végén és szilikont nyomunk a helyére, meggátolva a víz bejutását a gerenda beépített oldalaihoz.

A kőműves nagyobb köveket rakott az áthidalók fölé, ennek nyomán jutott Ágicza eszébe, hogy hasonló markánsabb keret lehetne a kerek ablakok körül is. Ezt végül elvetettük azzal, hogy összeérne az áthidalógerendák feletti nagyobb kövek sorával, nem lenne szép. Viszont egy félkör alakú erősített szakasz az ablak felső részén megoldható lenne. Szerkezeti szempontból indokoltabb is, végül is az ablak felett van szükség egy teherhordó boltíves részre, ezt emelnénk ki egy kicsit optikailag is (hiszen a szerkezet megállna összevissza rakott kövekkel is).

Este hiába próbáltam behangolni a tévénket, itt a hegyoldalban nem jön be az RTL-Klub. Nem, mintha valaha is felmerült volna bennem az elmúlt évek során, hogy néznem kellene... De ez év novemberében, egész hónapon át a mi házunk képe is felvillan pár másodpercre egy országos TV-adóban, az esti időjárás-jelentés előtt vagy után valamikor. Aki szintén nem szokott tévézni, itt nézheti meg.


Építési napló, 2004. 11. 03., szerda #

19 fok, napos idő. Kőfal falazása.

Az áthidaló felett

Maestro, 2004. 11. 02., kedd #

Csak reggel tudtam kinézni a telekre, mert aztán Ágicza ment be Budapestre a kocsival. Tovább burkolták a teraszt, rakták a kőfalat az eresz alatt. Elmeséltem neki, hogy nagyon hamar kellene betonozni a bejárat előtt, ha még burkolni is szeretne rá idén. Ugyan mondott valamit arról, hogy jövőre is lehet építeni, de mi ezt a házat még ebben az évben szeretnénk készen látni, úgyhogy csak rajta... Valami olyasmit mondott, hogy megint lenne pár nap más munkája. Ez csak akkor jöhet szóba, ha már minden sürgős munka megvan itt nálunk, nem akarok további csúszásokat. Úgyhogy előbb a terasz, aztán a bejárati beton, majd a vakolatjavítások, és utána felőlem mehet máshová, de a kőfal is elkészül még idén.

Igazából csak előrelátásból viselem ez ezeket a máshol végzett munkákat, mert jövő év elején elkészülnek itt a kerti építményekkel is, és azt szeretném, ha utána majd hozzám is kijönnének egy-egy kisebb munkára.

Beszéltem az asztalosunkkal, jövő héten meglesznek a beltéri ajtók. Nem tudtam, miben maradtunk a szegélyléceket illetően, de éppen ezért nem azt kérdeztem, hogy csinál-e olyanokat, hanem hogy mikorra lesznek készen :-) Persze, jönnek az ajtókkal együtt, a festés után. És akkor lesz egy végső nagy ajtó- és ablakbeállítás, hogy minden szépen csukódjon. Igazán, öröm vele együtt dolgozni, és vele eddig még semmi gondunk nem volt.

Beszéltem az ácsokkal is, jövő hét elején tudnának jönni befejezni a tetőt, és lerakni a pozdorját a tetőtérben. Ágicza még ezek a héten elkezdi festeni a falakat, jövő hét folyamán már elkezdhetjük felhalmozni a tetőtérben a ritkábban használt dolgainkat.

Már inkább teli, mint üres

A tó szépen telik, percenként 10-12 literrel töltöttük egész éjjel, és ma is ment a munkaidő végéig. A ház tükörképe rohamosan közeledik a házhoz, mivel minden centi vízszint-emelkedés duplán hozza közelebb őket egymáshoz (érdemes összevetni ezt a fotót a tegnapival). Azt hiszem, ezzel az új tóval remekül fotózható lesz a ház!

Érdeklődtem a hidrofor forgalmazójánál, mennyire normális dolog egy 300 literes membrános légüsttől, hogy csak 53 liter vizet ad ki magából a beállított nyomás és egyéb paraméterek mellett, mert ennyit mértünk ki ugyanis Ágiczával. Én azért a névleges térfogat felét-kétharmadát vártam volna... Nem volt bent az illetékes szakember, így végül e-mailben írtam meg neki a kérdésemet, és most kíváncsian várom a választ. Ágicza bement Pestre ügyeket intézni, én pedig szép nyugodtan dolgoztam itthon. Pár kisebb munka mellett két családi ház van most napirenden, ez most egy kicsit nyugisabb időszak a tavaszi hajrá előtt. Pihenni még így sem volt időm, de azt majd ráérek az új házban, a teraszon ülve (lábamat a tóba lógatva :-)

Este még egyszer kimentünk, mert Ágicza hozott Pestről egy csomó halat és kagylót a kis tóba. Ezeket rögtön bele is engedtük, és egész mélyen a tóban is láttuk őket. Ágicza legújabb ismeretei szerint nem kell túl sok iszap a tó aljába még az átteleléshez sem, csak a mélység számít és a védett hely. Úgyhogy még a héten kiszivattyúzzuk az iszapot a nagy tó mélyebb részéről is, hátha tisztább lesz.

Új halak és kagylók

Logika még így is lesz a dologban, mer a terasz melletti tóban valóban jó dolog lesz lelátni a fenékig, a kert közepén fekvő nagyobbik tó viszont nem baj, ha jobban hasonlít a természetes vizekre. Az majd úgyis kiderül, hogy áttelelnek-e iszap nélkül is a halak, de a lényeg a víz átlátszósága. Este megint elindítottam a tófeltöltő slagot, holnap reggelre már majdnem tele lesz a kis tó is.

Ja, és elküldték nekünk a múlt héten készített reklámspotot -> katt a képre!!!

Első médiaszereplésünk

Építési napló, 2004. 11. 02., kedd #

21 fok, napos idő. Nyugati terasz burkolása, kőfal falazása.

Az utolsó eresz alatti falszakasz

Maestro, 2004. 11. 01., hétfő #

Ma csak rövid időközönként ugrottunk ki a házhoz, akkor is főként a tó feltöltését figyelni. Próbaképpen visszatettem a szűrőházba a betétet, de még mindig van egy kis iszap a vízben, ezért folytatjuk a szűrő nélküli, lassú vízkitermelést. A tó mélységben kb. feléig telt meg estére, térfogatban talán a harmadáig, mert felfelé haladva egyre több terasz jön, és a meder is egyre szélesedik. Még 1-2 nap, mire ilyen tempóban megtelik. A patak vize kézenfekvőbb lenne, de Ágicza betegesen irtózik mindentől, amiben akár csak a legkisebb szennyeződés is lehet, ami veszélybe sodorja az Áhított Átlátszóságot. Töltjük hát a kútból, aminek most éppen jót is tesz a folyamatos vízkivétel. Nagyon remélem, hogy nem csesztem el nagyon a tegnapi 'berántással'.

Telik a tó

Végre-valahára nekiálltak a terasz burkolásának. Azt hittem, egy napos munka lesz, de csak holnap fog végezni vele. Ágiczának persze ez a minta sem tetszik, túl szabályosnak érzi. Bizonyos szögből tényleg az, de nem tudok jobbat. Talán a fehér színt hagyhattuk volna ki belőle, túlságosan elüt a többitől. De most már mindegy, úgyis tele lesz növénnyel, engem amúgy sem zavar, Ágicza pedig majd megbarátkozik vele...

A kivitelezőnk próbált meggyőzni arról, hogy nem kellene a falnál használt kővel burkolni a bejárati ajtó előtti kis részt. Nyilván nehéz munka lenne, de talán abban is van valami igazság, hogy túl durva felületet adna. Végül is abban maradtunk, hogy arra a másfél négyzetméterre biztosan fog maradni pár lap a teraszra szánt lapokból, akkor legyen azzal burkolva. Akkor viszont sürgősen le kell önteni alá az aljzatbetont, mert még idén valamikor burkolni is kellene, vagy marad egész télen a csupasz beton. Most jöttem rá, hogy éppen ezért akartam oda követ, mert azt betonba rakják, és azt meg lehetne csinálni még idén is...

Már a tó feletti sarkon csinálták a falazást, még pár nap és jöhetnek az ácsok, befejezni a tetőt. Azzal együtt talán megcsinálják végre a tetőtér pozdorja lerakását is, és akkor akár el is kezdhetjük átköltöztetni a holminkat az új házunkba. Most kint burkolnak, de aztán jöhetne a vakolat kisebb sérüléseinek javítása, aztán a festés, majd a villanyszerelés. Ha ez mind megvan, már tényleg költözhetünk mi is, nem csak az elfekvő cuccaink.

Ahogy elbontották az állványzatot a délkeleti oldalról, rögtön ház formájúbb lett az egész, és a kőfal is már impozánsan magasodik. Négyzetméterben mérve már nincs sok hátra belőle, de ott vannak a kerek ablakok és a tetőcsatlakozás, na meg a nagy magasság miatt az anyagmozgatás is nehezebb lesz. November végét ígértek végső határidőnek, addigra szerintem valóban meg is lesz. De ha kicsit előbb vagy később, annak sincs semmi jelentősége.

Lassan látszik a végleges formája

Építési napló, 2004. 11. 01., hétfő #

17 fok, borús idő. Nyugati terasz burkolása, kőfal falazása.

Burkolás