ZeBlog archívum, 2005. március

Ágicza, 2005. 03. 31., csütörtök #

Míg András terveket nyomtatott egész délelőtt, én a nyomtató zajától és a papíradagolástól elmenekülve kimentem a kertbe, a tavaszi verőfényre, rózsákat ültetni. Egy napot áztak a vízben, remélem, hogy jól is ültettem el őket és ki is hajtanak. A tövek nagy részét most csak ideiglenesen ástam el, mert a tereprendezést meg kell várni, míg a végleges helyére kerülhetnek pl. mindkét pergola rózsái.

Nem is tudom, honnan jutott eszébe Andrásnak, hogy rákérdezzen, mi lesz a mosogatógéppel, talán ránézett a konyhára és az ott halmozódó mosatlan edényekre, de tény, hogy igen különös módon nem hagytunk víz-kiállást a konyhabútor mögött. A mosogató lefolyójába még bele lehet kötni a szennyvíz részét, nade külön vízcsap is kéne szegény berendezésnek! És ez idáig se nekem, se neki, de még a vízszerelőnknek sem tűnt fel a hiánya, talán mert az ásványvízcsap miatt darabra megvolt a kiállás, így senki nem kereste... =8-O Viszont a vízszerelőnknek nem jelent problémát, mert András visszanézte az építési fotókat és szerencsére nem a fürdő felőli oldalon hozták fel a mosogató vizét, hanem a konyha felől, úgyhogy kijön és felrak egy sarokszelepet.

Délután bementünk a városba, rohanvást, ahogy szoktunk. Már kezdem megszokni a száguldozást, egészen jó időt futottunk. Elintéztünk pár befizetni valót, két tervet is átadtunk, majd az időt jól elbeszélgetve megint este lett, mire hazaindultunk. A Corába zárás előtt fél órával estünk be, velünk söpörtek ki, de sikerült kutyafuttában nagybevásárlást tartani. Nem tudom, lesz-e valaha olyan, hogy nem rohanunk és nem késünk el, és van időnk esetleg olyan földi hívságokra, mint nyugodt, csendes nézelődés, válogatás és nem a gondolák között futólépésben berámolni a kosárba...

Este le sem ültem a gép elé, annyira fáradt voltam, de sebaj, holnap Andrásnak is végre pihenés, láblógatás és társai legalább erre a hétvégére. Ki fogom csalni a kertbe most, hogy végre van ideje, egy kicsit élvezze is azt a nyugodt légkört, ami itt a víz mellett van és pihenhessen végre zavartalanul ebben a gyönyörű tavaszi időben.


Ágicza, 2005. 03. 30., szerda #

Reggel arra ébredtem, hogy egy zöld furgonos emberke rátenyerelt a csengőnkre, és nem akarja elengedni. Nosza, kapom magam, leszaladok a kapuba, hátha csak eltévedt a jóember, gyorsan útba igazítom. De nem, ő hozzánk jött és a kezembe nyomott egy nagy műanyag pakkot, tele Meilland rózsákkal. Utána elszaladtam Szobra, a rózsákat pedig hellyel kínáltam a nappaliban addig is, amíg hazaérek. Hoztam rashel hálót a gazdaboltból a vízbe lógatandó szalmának, és háromszínű, csillagos rajzolatú liliomhagymákat, mert egyszerűen nem tudtam otthagyni...

Itthon vigyázva kicsomagoltam a rózsatöveket, egy-két hajtás tört csak el a majd' húsz, erős tő ágairól, hiszen jó alaposan be voltak ragadós nejlonba bugyolálva, nehogy sérüljenek szállítás közben. Amíg nincs tereprendezés, addig csak ideiglenesen tudom leásni nagy részüket, ezért is válik egyre sürgősebbé, hogy végre rendesen nézzen ki az előkert is. András megkérdezte a kőművest, mikor jönne támfalat falazni, ház mögötti járdát önteni és bejárót burkolni, és úgy tűnik, hamarosan viszontlátjuk derék mesterünket és embereit.

Talán a hét végére a markolós is át tud jönni terepet rendezni, feltéve, ha addig nem lesz özönvíz-szerű esőzés és szikkad annyira a talaj, hogy ne süllyedjen el a munkagép. A hátsó kertbe már nem lehet géppel bemenni, de szerencsére ott már csak apróbb terepmunkák vannak, a követ lesz majd bajos áttalicskázni a fél kerten a támfalhoz. Elhatároztuk, hogy a következő néhány napot a saját otthonunk körüli munkákkal ill. annak megszervezésével fogjuk tölteni.

Ezen ötlettől indíttatva András az asztalosokat is felhívta, hogy a hálószoba nagy, kerek ajtaját mikorra tudnák elkészíteni... Azért is vártunk eddig az ajtóval, mert az egyterű házban remekül jár a levegő és melegíti a hálót is, viszont egy ekkora ajtó csak elvenné a meleget. Az uram viszont most megoldotta a problémát: egyszerűen a két körszeletet is nyithatóra kell csináltatni, hogy télen ne legyen gond a háló kifűtésével! Egy pontos és végleges rajzot fogunk majd mellékelni róla, és amint lesz egy kis szabad idejük két nagy munka között, összerakják nekünk. Előbb-utóbb még megérjük, hogy az építkezési állapotokra egyre kevesebb dolog fog emlékeztetni a házon kívül és belül:-)

A reggeli kerti séta alkalmával András megint lencsevégre kapott három újabban kinyílt íriszt, alighanem még két nap, és a többiek is nyílnak:

Írisz-trió

A nagy tóból délelőtt ki kellett szedni egy elpusztult aranyhalat, de hogy mi lelhette szegény párát, rejtély, mert külsérelmi nyom nem látszott rajta.... Délután egy kevés követ rakosgattam a tópartra, meg gereblyéztem a füvet, kitisztítottam az átfilcesedett részeket, és megsétáltattam a szürkéket a patakparton, akik nagy hancúrozás-kergetőzéssel jöttek a nyomomban. A tavak most már kezdenek éledezni, a kényes vízinövények nagy részét is előástam a tó fenekéről, ahova a fagyok elől menekítettem őket. Az alábbi fertelem a nagy tó vizében egy halom békapete, amit csak azért tetetett be velem András a blogba, mert szerinte ilyet úgysem sokan láttak még, eddig pl. ő sem... Hát, nekem igazán nem hiányzik a látvány, élőben is kerülöm, de legyen meg az ő akarata...

Békapeték

Ágicza, 2005. 03. 29., kedd #

Néha, amikor verőfényes a reggel, megéri gyorsan kikecmeregni az ágyból még akkor is, ha éjszakáztunk, mert az ébredező kert tartogat néhány szép fotótémát. András vette ma kezébe a fényképezőgépet és látogatta végig a virágokat, és természetesen azt is, amit én nem fotóznék, például a földből felszálló gőzpárát, vagy amint a reggeli harmat illan el a napsütés hatására:

A hálószobából ilyeneket látunk, ha időben felkelünk hozzá :-)

A virágokat is teljesen más szögből, más hangulatú képeken örökíti meg, és nem győzök csodálkozni, hogy bármit is fotózunk külön-külön, csak a téma az, ami hasonlít... mint például a reggeli harmattól roskadozó, még csukott szirmú krókuszok:

Ébrednek a virágok

És persze a házunkat nem lehetett kihagyni a fotótémák közül, a kis tó partjáról így fest otthonunk:

Egy árvácska szemszögéből

Hiába volt gyönyörű az idő, nem mehettem ki kertet molyolni, mert olyan ramatyul voltam egész délután, hogy vízszintes állapotban kellett töltenem néhány órát, mire végre össze tudtam magam szedni. András persze nem engedhet meg magának ilyesfajta 'úri luxust', dolgozott, amíg én próbáltam magamhoz térni. Délután aztán kinéztem a teraszra, és vettem egy nagy levegőt, hogy kifogjam azt a beteg halacskát, amit még tegnap láttam meg a többiek társaságában. A merítőháló sajnos csak a növények és a falevelek lehalászására való, a halakhoz olyan sűrű a szövése, hogy mire utánuk nyúlok a víz nyomásának köszönhetően lassított felvételben, már árkon-bokron túl vannak. Végül cselhez kellett folyamodnom: a tavaly beszerzett téli tápból szórtam ki nekik egy keveset, hogy végre egy helyre gyűljön a banda, és a merítőhálót benne hagytam a vízben, közvetlenül a kaja alatt.

Ezzel a taktikával sikerült is kiemelni a beteg példányt egy minimális kergetőzés után, majd egy előzőleg ásott gödörbe akartam temetni, mire András letorkollt, hogy inkább gyorsan fejbe kell csapni egy nehéz kővel és azzal nem fog szenvedni. Mivel a szerencsétlen halat látni sem akartam, egyrészt, mert igen fertelmesen nézett ki, inkább gyorsan el akartam tüntetni és ráejteni egy nagy követ... András erre félretolt és beküldött a házba, majd gyorsan és hatékonyan elintézte a bocimintás halacskát. Azért vészesek ezek a tavaszi legyengült és beteg halak, mert nem tudni, a többieket is megfertőzik-e, így a leggyorsabban el kell őket különíteni a többitől. Ezen sajnos már nem igazán lehetett segíteni, és remélem, még egyszer nem kerül sor ilyen 'beavatkozásra'. A megmaradtak persze nem sokat vettek észre egyik társuk eltűnéséből, vígan csemegézték a vitaminos abrakot, mindegyik a felszín körül keringett, ilyet is ritkán lehet látni:

A megmaradók

Van köztük 'rendes' aranyhal, fehér, narancs, fátyolfarkú és bocimintás, fején-farkán fekete foltos, sőt, teleszkópos szemű krampuszhal, utóbbiból világító aranysárga színű is, és még két aranycompó. Ebből az egyik fekete pöttyös-párducmintás, a másik világossárga, és remekül kijönnek az aranyhalakkal. Ha ez a csapat megmarad, azért kárpótolnak a veszteségért, mert nagyszerű érzés így látni őket a teraszról a lemenő nap fényében, és mindig örülök, amikor csak rájuk nézek...


Maestro, 2005. 03. 28., hétfő #

A tegnapi virágok egyetlen nap alatt is egész szépen nőttek:

Krókusz 1.

Meg ezek is:

Krókusz 2.

Most krókusz-túltengés van a kertben. Messziről nézve szimpla kis fehér virágok, de közelről fotózva kiderül, hogy egész látványosak is tudnak lenni:

Krókusz 3.

A munka ma is folyt tovább, lassan kezd összeállni egy újabb engedélyezési terv. Azt hiszem, menni fog a számítógép egész éjjel, de ez már nem is akkora újdonság. Egy ideje csak többszöri reset-gombbal indul el a számítógépem, úgyhogy rájöttem, felesleges is lekapcsolni arra a pár órára, amit alvással töltök. Úgyhogy egy ideje már csak standby-ra van téve, nem teszem ki a ki-bekapcsolás fáradalmainak. Persze, valahol ez nem normális jelenség, de most időnk sincs vizsgálgatni vagy javíttatni az alaplapot, meg aztán pénzünk se lenne rá, úgyhogy marad a folyamatos üzem.

Mindenekelőtt a szippantást kell majd finanszíroznunk, mert már nem sok fér a tárolóba. Aztán végre megrendeljük a kilincseket az ajtókra és az ablakokra, és megcsináltatjuk az esőcsatornát is. Már csak az a kérdés, hogy menjen-e le a földig a csatorna, vagy csak köpje ki a vizet a levegőben és egy láncon vezessük le. Az egyik csatorna egyenesen a kis tóba folyna, azzal nincs gond, de a többinél most hajlok afelé, hogy szép kulturált módon vezessük le a vizet, aztán el a háztól, minél távolabb. És, ha bizonyossá válik, hogy nem belülről ázik a bejárat előtti beton, akkor leburkoltatjuk azt a másfél négyzetmétert is. Az idő már elég meleg hozzá. Ha még sikerül egy kis pénzt szereznünk, elkezdjük a kerti dolgokat is építeni, a ház körüli járdát, a támfalat és egyebeket.

A tóban már napok óta ott tanyázik egy békapár, ha jól sejtem, a hím az, amelyik a nagyobbik béka hátán üldögél. Amikor kiültek a sekély vízbe melegedni, egész jól le lehetett őket fotózni:

Párzó békák

Kicsit kezdtem már fáradni, ezért pihenésül megírtam az elmúlt napok blogjait. Aztán most megyek vissza rajzolni...


Maestro, 2005. 03. 27., vasárnap #

Ma nem történt semmi említésre méltó azon kívül, hogy szorgalmasan dolgoztunk reggeltől hajnalig. Ez minket teljesen lekötött, de így olvasva nem akkora kaland :-)

Viszont kezdenek nyílni Ágicza virágai, mostanában a kert minden sarkában krókuszok nyílnak:

Krókusz 1.

Van belőlük lila verzió is:

Krókusz 2.

Illetve nyílik az írisz is:

Írisz

Ágicza nagy aggodalmasan kifogott egy krampuszhalat, mert azt hitte, valami betegség kínozza. Aztán kiderült, hogy semmi baja, egyszerűen csak kezd kipirosodni. Eddig két piros volt ezekből a teleszkópszeműekből, a másik három fekete. Az a vicc ezeknél az aranyhalaknál, hogy ez az arány menet közben is változhat:

Pirosodó krampuszhal

Ágicza, 2005. 03. 26., szombat #

Időjárás-felelős beintett a nagyra törő kőrendezgetési terveimnek. Reggeltől napszálltáig esett, szemerkélt, csepegett, mindezt fél-egy órás esőszünetekkel tarkítva, nehogy megunjuk. András rövid úton elintézte a dolgot: megreggelizett és visszafeküdt aludni és késő délutánig fel sem kelt. Mi tagadás, szerettem volna osztozni sorsában, de aztán mégis inkább kiálltam a teraszra, halakat bámulni. A nagy tóban sokkal virgoncabbak az aranyhalak, kergetik egymást, tehát két hét, és kis halaink is lesznek újra! :-) A pici tóban most, hogy legalább fél órát álldogáltam a partján, sorra vehettem a halainkat: most már biztosan állíthatom, hogy az utolsó, fekete pöttyös hátú aranycompó is megvan, csak őt eddig a rejtőszíne megóvta kutató tekintetemtől.

A markolós is hamarosan neki tud állni végre a kert- és tereprendezésnek. Ezen fellelkesülve úgy gondoltam, muszáj valami nagyobb volumenű munkába fognom, ha már az eső rázendített, különben én is elalszom álltomban. Így aztán hozzáfogtam a fürdőszoba fehér fugáinak rendbe rakásához. December közepe óta itt csücsül egy kiló fugakorrigáló, és csak az mentette meg a hamarabbi felhasználástól, hogy nem tudtuk, mi lesz a fürdő sorsa az esetlegesen szivárgó vízrendszer miatt. Mivel ez a fenyegető lehetőség szerencsére nem következett be, már csak az alkalmas idő és a kedv hiányzott az ecseteléshez. Macskákat kizártam a helyiségből és amíg András szundított, végigfestettem a kék csempe közötti fugákat a cementszürke masszával. Mire a végére értem, már tudtam, hogy abszolút megérte a plusz munkát: végre úgy néz ki a fürdő, amilyennek megálmodtam! :-)

A padló festékmaradványoktól való letisztítása már vacsora utánra maradt, mert annyira kifáradtam a csempecsutakolástól de ez öreg hiba volt. A festék annyira rákötött a padlólapok szélére, hogy először fel kellett áztatni a foltokat, és csak utána lehetett levakarni nagy üggyel-bajjal. Íme, a Manhattan-szürke(bal oldal) és a cementszürke (jobb oldal) közti különbség:

felesben

Az építési fotón talán jobban látszik, hogy végre a fuga sem uralkodik a csempén, nem darabolja a felületét apróra és nem működik valamiféle sorvezetőként. Tömören jellemezve, most már jól érzem magam a fürdőben! :-)

A fórumunk is szépen működik, egyre többen írnak nekünk. Csak így tovább! :-D


Építési napló, 2005. 03. 26., szombat #

12 fok, borús idő. Fürdőszobai fugák sötétebbre színezése .

az új fugaszín

Ágicza, 2005. 03. 25., péntek #

Ma felkeltünk időben, ilyen napsütéses időben vétek nem a kertben lenni! :-) Ha már úgyis kerültem egyet kicsiny birtokunkon, le is fotóztam a házhoz legközelebb eső krókuszokat, amik szépen ki is nyíltak:

Krókuszok

A hátsó, patakhoz közeli részen még alig éledeznek a növények, pedig ott is rengeteg hagymás várja már a tavaszt. Előtt - utóbb ők is megmutatják magukat most, hogy az összefilcesedett fűréteg alól kiszabadítottam őket. Egész délután a gyepet ápoltam és a tópartot rendezgettem. Elplaníroztam a rézsűt, kiválogattam a tavalyról ott maradt nagy köveket, és kikészítettem a partra valókat. Holnap sem fogok unatkozni!

Az új tópart

Amíg kint dolgozgattam, Krampuszka és András felváltva jöttek ki utánam a kertbe, egyikük terep-felderítés, másik beszélgetés céljából :-) Ha éppen egyikük sem volt látótávolságban, akkor a szürkék lófráltak körülöttem, és bölcsen berohantak a házba, amint egy őrült terepmotoros banda borzalmas zajjal elhúzott a házunk előtt, fel, az erdőbe. Az ilyeneknek a fülébe vezetném a kipufogójukat, hogy még jobban hallják a motor bőgését! =:-O


Építési napló, 2005. 03. 25., péntek #

15 fok, napos idő. Tereprendezés a tó körül .

Tereprendezés a tó körül

Maestro, 2005. 03. 24., csütörtök #

Szolgálati közlemény: aki csak egy kicsit is szeret minket, kérjük ne nyomja tele a postaládánkat több száz kbyte-os nyulas és/vagy vicces húsvéti lapokkal, mert már kiütést kapunk tőlük és úgysem töltöm le a GPRS-en. Köszönjük.

Ma is volt egy utunk Szobra, újabb egy tonna követ szállítottunk haza a tó szegélyéhez. Ma könnyebb dolgunk volt, nem kellett körbejárni az egész bányát, hanem találtam egy olyan lelőhelyet, ahol egy rakáson hevertek a szebbnél szebb lapos kövek, csak tele kellett pakolni velük az utánfutót. Hoztunk néhány akkora példányt is, hogy ketten alig bírtuk felemelni, de annyira szépek voltak, nem lett volna szívünk otthagyni.

Utoljára ellátogattunk még a Szőnyi utcába, elhoztuk azt az öreg ládát, amit egy darabig még ott tároltunk, mert az új házunkban a zord lakberendező szerint nincs számára hely. Eladó tehát az alább látható láda, kb. 70x130 cm, pácolt-lakkozott fa és matt fekete vasalatok, felújítva, belső osztókkal. 20 ezerért elvihető, ill. a Budapestre szállítását meg tudjuk oldani, ha kell (Cliókába cipőkanállal éppen belefért, szóval még utánfutó sem kell a szállításához):

Ez a láda

Nagyon nyomott nap volt ez a mai, nem is kockáztattam semmit: lefeküdtem délután és inkább átaludtam a hátra lévő részét.

Viszont kezd beindulni az új fórumunk amivel megpróbáltuk interaktívvá tenni a ZeBlogot, szóval ott lehet reflektálni az itt elírtakra, tanácsot adni, kérdezni, stb. Aztán ott van a szavazás a ZeBlog olvasói összetételéről, fel lehet tenni építészeti/lakberendezési kérdéseket is, meg lehet írni más egyebeket is (kivéve természetesen a húsvéti jókívánságokat). Írjatok nekünk a fórumra, azért van.


Építési napló, 2005. 03. 24., csütörtök #

14 fok, napos idő. Kő szállítása a tóperemhez .

1 tonna rakomány

Ágicza, 2005. 03. 23., szerda #

A tegnap reggeli ébresztőből okulva ma is nyolcra húztam az órát, hátha több napsütéses órában lesz részünk, ha nem alusszuk át az egész délelőttöt. Reggeli testedzésképpen először leterítettük a tóra a nagy fekete fóliát, ám ez a művelet nem ment könnyen a partról, lécekkel böködve a nagy leplet. A jégre már András sem mert rámenni, a tavaszi fürdést remélem, ezennel megúszta. ;-P Egy-két nap, és ott se kell már tovább bámulni a jeget, majd a fóliát csinosan eligazgatva, a kőbánya felé vettük az irányt, a kis tó partjára köveket hozni. Viszonylag gyorsan és céltudatosan válogattunk, már elég nagy gyakorlatra tettünk szert a használható kődarabok kicsemegézésében. A bányában már megismernek, a mérlegnél biztatóan mosolyogtak rám és várnak vissza szeretettel - tavaly óta nem felejtettek el. :-)

Jégolvasztás a nagy tavon

Hazafelé menet Szob előtt beugrottam a helyi téeszbe, hátha van náluk tóba való szalma. A portás bácsi ugyan azt mondta, hogy próbáljam meg Letkésen vagy Perőcsényben, mert ők is onnan szerzik be, de azért megkérdezte a főnököt, hogy egy ölnyit elvihetnék-e. Erre felraktak nekem a kövekkel teli utánfutóra egy egész kisbálával, mondván, ez egy évre elég is lesz, és ideadták ajándékba :-).

Otthon lerakodtuk a tonnányi követ, és a földön már hervasztóan kevésnek bizonyult ez a mennyiség, pedig Clióka és az utánfutó roskadozott alatta. Holnap vagy pénteken még fordulunk egyet, hogy legyen miből válogatni a kis tó pereméhez. Azonmód neki is láttam a kövezésnek, és hoztam a kinti halomból néhány talicska porhanyós földet is, a partszegélyt feltölteni. Azt még nem látom, hogy fogom úgy a kövek mellé tölteni a földet, hogy azok ne lógjanak ki túlságosan, de a föld se tudjon bemosódni a tóba - valószínűleg köztes megoldásként kavicsot fogok a kövek közé szórni, az nem szennyezheti a vizet. Bár, még a mulcsrétegnek is helyet kell hagynom ott, ahol a part közvetlen közelében virágágyást szeretnék csinálni, úgyhogy kénytelen leszek különböző magasságúra kialakítani a tópartot. A munkába annyira belemerültem és az idő is olyan gyönyörű napsütéses volt, hogy Andrással megbeszéltem, hogy inkább itthon maradok és végre elültetem a maradék árvácskákat.

Nézegettem a nagy tavat is, hátha a már olvadozó jég alatt felfedezem a halakat is, és tényleg ott voltak! Persze amint a jégpáncél alól kiértek, és megláttak, rögtön fordultak is vissza, bár annyit láttam belőlük, hogy jó kondícióban vannak, és talán nagyobbak is, mint ősszel voltak. A két tó közötti átkötő csobogó-résznél nézegettem a vízinövénykéket, már a nagy része elkezdett hajtani. Felemeltem a fóliát, hogy az egyik alatta maradt vízinövényes ládát kiemeljem, mikor egy hatalmas béka méltatlankodva rúgott ki a kövek közül és próbálta magát újra beásni a jó sötét és védett búvóhelyére. De legalább ők is megvannak! Most már csak arra vagyok kiváncsi, a siklónk előkerül-e.

Fagyöngy

A délutáni munka nagyon jól esett, a tudat különösen, hogy végre szépül a kertünk, és előbb-utóbb minden a helyére kerül - és végre itt a tavasz! Ezt támasztja alá az a vadlúd-csapat is, amit ma láttam: legalább száz madár V-alakban közlekedve, ehhez illő hangzavarral vonult át a fejem fölött. Már kinyílt a krókusz is, csak néhány aprócska kékesfehér folt, mutatóban, de az igazi, harsány színfoltokat most a gyönyörű virágok adják, amiket kaptunk, ld. építési napló! :-).

Ain't no fun

András megint éjjel ért haza, és neki sem múlt el eseménytelenül a nap: fotózott áradó Dunát, a Verőce előtti partszakaszon ősöreg, fagyönggyel gazdagon meghintett fákat, Vácott egy munkaruházati bolt reklámjaként igazi fakabátoknak kinéző műanyag tárgyakat, majd este egy elkészült munkánkat. Egyedül vadakat nem sikerült lencsevégre kapnia, mert a kóspallagi út a tegnapelőttivel ellentétben ma kihalt volt, hiába szorongatta a fényképezőgépet és vezetett fél kézzel a kacskaringós hegyi úton. Kárpótlásul itthon megmutogattam neki, mi mindent csináltam a kertben, míg távol volt, és a fényárban úszó teraszon végre láthatta a kedvenc krampusz-halacskáját, amint esetlenül porszívózza az aljzatot másik két társával együtt. Kezdem komolyan azt hinni, hogy a halaink ugyanolyan éjszakai baglyok, mint mi, mert nappal alig látom őket, csak estefelé élénkülnek meg és a mellékelt ábra szerint éjszaka buliznak... =8-O

Egyéb, örvendetes híreket is hozott az uram: Vácott, a szervizben nem csak lecserélte a téli gumikat, de a szerviz új szolgáltatása, hogy a télieket nem kell itthon tárolni, ők átvállalják a depózását, így egy négyzetméternyi tárolónk rögtön fel is szabadult. Hozott a vízlágyítóba sót is, aminek az ára jóval az inflációt meghaladó értékkel emelkedett tavaly ősz óta, úgyhogy vagy más beszerzési forrás után kell néznünk, vagy be kell spájzolni belőle öt évre előre, mielőtt tovább drágul. És délután kapott egy telefonhívást régi főbérlőnktől, hogy a Szőnyi utcai házikóra megvan a vevő, amint az adásvételt nyélbe ütik, a vételárból kifizetik nekünk a ház felújításába invesztált összeget!!! :-)))


Építési napló, 2005. 03. 23., szerda #

13 fok, napos idő. Földfeltöltés a kis tó mellett, kő szállítása és tóperem kialakítása, növénytelepítés .

Árvácskák az új tóparton

Maestro, 2005. 03. 22., kedd #

Hajnalig a fórumot hegesztettem, és mire délelőtt felébredtem, Ágicza már vissza is ért Pestről. Kora reggel indult útnak, hogy átvegye kertész ismerőseink nagylelkű tavaszi ajándékát, a Cliókát majdnem teljesen megtöltő virágrakományt. Impozáns halom árvácskát és primulát kaptunk, bár egy ekkora kertben szinte elvesznek, szerintem csak a tó körül kellene őket elültetni, hogy azért meglegyen a kellő sűrűség. A képen éppen Krampuszka tart szemlét a felsorakozott palánták felett:

Krampuszka és az új virágok

Ágicza nekiállt feltölteni földdel a kis tó pereme melletti részt. Néhol szinte teljesen kilógott a beton a földből, ennek ellenére (meg talán a masszív vasalásnak köszönhetően) repedés, süllyedés ill. felfagyás nélkül kibírta a -20 fokos hideget és a 15 centis jégréteg nyomását is. Igaz, máshol egy garázskapu feletti áthidalóba nem tesznek ennyi vasat, és a cementtel sem spóroltak, amikor készítették. Ettől függetlenül azért az lesz a legjobb, ha föld kerül mellé, mert az esővíz könnyebben alá tudna folyni, inkább megelőzzük a bajt. Ágicza szorgosan talicskázta be a földet és a maradék lapos andezitekből elkezdte kirakni a kis tó szegélyét. Holnap felcsatoljuk az utánfutót és elmegyünk a szobi kőbányába, hozunk egy-két fordulónyi lapos követ.

A kis tavon olyan vékony volt már a jég, hogy egy deszkával felaprítottam majdnem az egészet. Most jöttem rá, mi hiányzott nekem eddig: a hullámzó vízfelület látványa! Lehet, hogy ezért van több öngyilkosság a tengertől távolabb élő népek között? Olyan megnyugtató volt nézni a vizet. És a lenyugvó nap fénye táncoló foltok formájában tükröződött a teraszajtó feletti fagerendára, ilyet sem láttunk már jó ideje. Tappancs a nagy tavon mászkált, az még mindig be van fagyva (holnap már tényleg előássuk a nagy fekete fóliát), aztán előkapart és a partra rángatott egy jégbe fagyott fóliadarabot:

Tappancs takarítja a tavat

Bővítettem a fórumunkat, már van interaktív ZeBlog és szaktanácsadós oldal is. Csak azt kérem, hogy olvassátok el a fórumokban az 'Általános tudnivalók' rovatokat, és új témának nyissatok új topikot, hogy ne folyjon egybe minden...


Építési napló, 2005. 03. 22., kedd #

12 fok, napos idő. Tereprendezés a kis tó melletti részen, tószegély kikövezése .

Ágicza tereprendez

Maestro, 2005. 03. 21., hétfő # - különkiadás!

Miután a stop.hu-n lévő vendégkönyvünk többször is egyszerűen eltűnt a webről, a leveleinkre sem válaszoltak stb., a régi vendégkönyvet ezennel elfelejtjük. (Megszüntetnünk nem kell, mert megszűnt magától :-(

Kedvenc szolgáltatónktól, a www.services.hu-tól kaptunk helyette egy igazi fórumot, amit egyelőre csak vendégkönyvként használunk, de amint mindent beállítottam, lesz interaktív ZeBlog fórum és némi szakmai tanácsadás is, esetleg.

Írjatok ide az új vendégkönyvbe! Név és cím megadása nem kötelező, de sokkal többre tartjuk azok véleményét, akik nem maradnak névtelenek.

Maestro + Ágicza (na meg a cicamacskák!)

Írj a vendégkönyvünkbe!


Maestro, 2005. 03. 21., hétfő #

Nem nagyon történik mostanában semmi érdekes azon kívül, hogy itt a tavasz. Sarkig tárjuk a teraszajtót, kint üldögélünk a napsütésben és vigyorgunk, mert süt a nap és meleg van.

A jég lassan kezd elolvadni a tavakon, és ezt a halak is megérzik. A telet átvészelték, egy sem döglött meg. Én bementem Budapestre tárgyalni meg terveket leadni, de Ágicza a tavat figyelte és sikerült is lefotóznia egy aranyhalat:

Újra itt vannak a halak

A tó jegét egy fekete fólia segítségével próbáltam meg felolvasztani, és a kísérlet sikerült is. A képen jól látható, hogy ahol addig a fólia volt, abban a négyszögben a napsütés hatására teljesen elolvadt a jég. Majd megcsináljuk ugyanezt a nagy tavon, egy nagyobb fóliával is, hogy végre ott is előbújhassanak a halak. Érdemes megnézni közelebbről is a fényképet, a lék közepén egy aranyhal látható:

Szoláris jégolvasztó berendezés

Az irodában végre sikerült megnéznem a Pannon új szélessávú szolgáltatásának a weboldalát. Egy rohadt flash-es izé az egész, még az ottani ADSL-en is lassan jött le. Érdemi infót sajnos nem sikerült kinyernem belőle, mert kikapcsolhatatlan zenélésbe kezdett, amit csak az ablak bezárásával sikerült orvosolnom.

Már majdnem éjfél volt, mire végeztem a tárgyalásommal. Kismarosnál már egész közel van az úthoz a Duna, de talán nem önt ki. Hosszú idő óta először ismét Kóspallag felé kerültem, és bizony megérte! Az egész úton egyetlen autó sem jött szembe, vagyis nyugodt volt az erdő. Félúton egy hatalmas borzot vettem észre az úton, ami aztán megpróbált felmászni jobb oldalt a meredek sziklafalon. Nem nagyon ment neki, mindig visszacsúszott, míg én páholyból néztem pár méter távolságból, jó fél percen át. Csak azt sajnálom, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem... Amikor végleg visszacsúszott, inkább az úton kezdett el szaladni, egy darabon előttem kacsázott, míg végül rájött, hogy ha jobbra emelkedik az út, akkor balra meg lejt, vagyis ott lehet eltűnni, és el is tűnt gyorsan. Épp ideje volt, már azt hittem, Márianosztráig mögötte kell mennem harminccal.

A szellemileg sérült borz után egy sánta szarvas következett, ott állt az út közepén és szép lassan bicegett el az utamból, hogy őt is jól megnézhessem magamnak.

Este úgy-ahogy bekonfiguráltam az új fórumunkat, és közhírré tettem a címét (http://forum.mds-epitesziroda.hu/). Nektek készült, írjatok bele sokat!


Ágicza, 2005. 03. 20., vasárnap #

Hajnali két óra felé, mikor már éppen nyugovóra térnék és csöndesen átkozódom a víznyomás ilyen drasztikus ingadozása miatt, ami a vízszerelőnk látogatását követte, András otthagy csapot-papot és az éjszaka kellős közepén kivonul a vízaknába - vizet szerelni. Még jó, hogy a tettek embere, különben álmatlan éjszakát okozott volna neki a megfigyelésem. Öt perc múlva csapódik az ajtó és jelenti az uram, hogy probléma megoldva, csak máskor igyekezzek emberi hangnemben közölni, mi a bajom. Az a golyós csap nem volt teljesen kinyitva, ami a vízlágyítóba továbbítja a vizet, ezért esett fél perc alatt annyit a víznyomás, hogy szinte lehetetlenné tette a zuhanyozást, nem kevés bosszús percet okozva ezzel.

Már reggel volt, amikor a teraszon Nyafika első itteni - sajnos már élettelen - zsákmánya fogadott: egy nagyobb fajta, pöttyös hasú madárka. Kijjebb merészkedve a teraszra majd' hanyatt estem a döbbenettől, ugyanis a tó egy centi vastagon be volt ismét fagyva! A végre olvadozó jégtáblák közé újra befagyott a víz, pedig a tegnapi olvadós jóidő után nagyon fentem a fogam arra, hogy ha már elég kicsi lesz ahhoz a jégtábla, hogy arrébb tudom tolni annyira, hogy a halak telelőhelye alá belássak, akkor a kis csapatot is végre megszemlélhetem. A csalódottság mellé gyorsan a rémület is felzárkózott: tegnap bontogattam ki egy-két kényesebb növénykét, hogy megnézzem, túlélték-e a mínusz húszakat, és egyiket-másikat nem is takartam vissza!

A Maestro alkot

A hideg még dél felé is csípős volt, de a napsütés jótékony hatása már érződött, így András is ledobálta nekem a kedvenc papasan foteljének darabjait az emeleti ablakból és kiült alkotni a teraszra. Hogy ne unatkozzunk, macskáék megint domborítottak: Krampuszka először fenyegetően morog minden elhaladó turistára, majd gyáva nyúlként fut vissza a házba, még mindig morogva! Tappancs azért ennél merészebb: a patakparti fűzfákról kellett lehalásznom az ifiurat, miután a szomszéd kutya megkergette, de ahogy elnéztem a sprintet, Tappancs nagyságrendekkel sebesebben fut, a hülye kutya meg mintha magát a kergetőzést élvezné, mert amint látja, hogy a macska több méterrel a feje fölött, elérhetetlenül van, rögtön fordul is vissza, elkeseredett anyázásokkal kísérve - utóbbiak már tőlem jönnek.... Ahogy néztem, csak a kerítés szorul kis korrekcióra: a szomszéd felé az utolsó karó és a patakparti füzes közötti egy-másfél métert kell még lekeríteni, hogy a kutya áthaladását megnehezítsük: azért mégis más, ha egy nagyot kell kerülnie és a patakba belegázolni, hogy a macska után menjen, mint simán átszaladni a mi hátsó kertünkbe.

Délután, míg András alkotott, elkezdtem rendbe rakni a gyepet: az őszi fűnyíró-hiány eredménye, hogy a túlságosan magasra nőtt fű átfilcesedett és most egy rendetlen szalmakazalhoz hasonlít néhol. Fogtam a gereblyét, és elkezdtem kifésülni a füvet, ahol már felszáradt annyira, hogy nem tehetek benne kárt. Az évelőágyásokban is bújnak már ki a hagymások, egyre több tulipánhagymát látok előbukkanni, és a krókuszok is biztatóan néznek ki. Még két-három hét, és minden virágban áll! :-)

Míg András körül lézengtem kint a teraszon és elkeseredetten bámultam az új jégréteget a tavon, egy apró, mozgó fekete foltot vettem észre a méteres mélységben: az egyik teleszkópszemű, krampuszforma fekete halacskánk "száguldott" el egyáltalán nem áramvonalas alakját meghazudtoló tempóban! Ezek szerint a tó jól vizsgázott az első telén, mert napszálltakor ért a következő örömteli meglepi: egy öt fős narancssárga csoportot láttam meg az emeleti ablakból, amint igen fürgén kutatnak az aljzaton. Persze, amint leértem a fényképezőgéppel, eltűntek, mint egy látomás a jég alatt, de most már tudom, hogy nagy valószínűséggel a csapat túlélte a telet. :-) Ha már lent voltam, a maradék néhány növényre visszahúztam a téli takarót, nehogy az éjszakai fagy végleg elintézze őket.


Maestro, 2005. 03. 19., szombat #

Ágicza itthon rajzolgatott, én pedig beutaztam Budapestre, megszemlélni egy megvásárlás előtt álló családi házat. Csak egy villámlátogatás volt, az irodába nem is mentem be, bár lett volna éppen néhány letölteni valónk.

Visszafelé a rádi lehajtó környékén szokatlan felhőket fotóztam, nem is láttam még ilyet: kelettől nyugatig hosszú, szabályos csíkokban váltakozott a felhők színe, valami nagyon precíz széljárás alakította ki ilyenre:

Felhőcsíkok

Itthon közben látogatást tett a vízszerelőnk, és garanciális jellegű javítás keretében kicserélték a hidrofort bekötő csöveket, amit még a múltkor vettem észre, hogy szivárog belőle a víz. Ha már itt volt, lekapta a falról a bidét és beállította a sarokszelepeket úgy, hogy elég erősen folyjon belőle a víz, de azért ne lőjön túl a peremen. Pénzt nem is fogadtak el. Nem tudom, miféle mestereket szereznek be azok, akik az építkezős rémtörténeteket mesélik a lelépett emberekről és kijavítatlan hibákról, hozzánk eddig még minden kivitelezőnk szó nélkül visszajött kijavítani az apróságokat. Ismét megerősítést nyert az a nézetem, hogy az adott szó tisztelete és a megfelelő emberismeret többet ér minden szerződésnél és garanciapapírnál.

A kertben kikelt a hóvirág! Ágicza azt hitte, hogy a hóvirágos mezőt eltemettük a kis tó ásásakor kikerült földdel, pedig nem:

Az első hóvirágunk

Eddig nem igazán tűnt úgy, hogy a Coolpix gépekkel mozgó objektumot is lehet fotózni, de ma éppen a kezemben volt a bekapcsolt fényképezőgép, és Nyafika éppen akkor mászott fel megint a kerítésoszlopra:

Nyafika fára mászik

Este Ágicza is átnézte a blog ajánlónkat, hogy csak valóban olvasásra érdemes blogokat ajánljunk. Mert az a rossz az internetben, hogy nehéz kiguberálni azt a néhány értékes dolgot a sok szemét közül, ezért próbálunk mi is segíteni egy kicsit. Csak egyetlen blog hullott ki a rostán, de az igen határozottan.


Építési napló, 2005. 03. 19., szombat #

10 fok, borús idő. Hidrofor bekötésének újra készítése

Az új bekötés

Ágicza, 2005. 03. 18., péntek #

Megjelent az üvegfestés technikája című, évekkel ezelőtt írt, és technikai kérdéseket taglaló szösszenetem átirata a Booster magazinban, most küldtek belőle mutatványszámot. Nos, nem tudom, hogy igazán örüljek-e egy olyan publikációnak, ami egy ingyenes plázamagazinban jelenik meg és olyan cikkek közé van ágyazva, mint alapvetések a csakrákról és melyik sztárfrizura állna nekünk is jól... Sebaj. Majd máskor megkérdezem, mivel foglalkozik a kiadvány, mielőtt rábólintanék az utánközlésre...

Andrásnak is kijutott a publikációból, bár ő szerencsésebbnek mondható: megjelent az aszódi családi ház terve az Álomház-Álomkert tavaszi számában, egy csomó zöldséges képpel és néhány másik kolléga terveivel. Ha már a növényeket nézegettem az újságban, rájöttem, hogy akár el is vethetném az egyéves növénykék magvait abba az 50 l virágföldbe, amit a minap hoztunk. A gondolatot tett követte, és magam is meglepődtem, hogy tudott ilyen sebesen elfogyni az az irgalmatlan mennyiségű föld és hogy mennyiféle virágmag vár még ezek után is bezacskózva, hogy végre földbe kerüljön!

Délután aztán, a munka kellős közepén érkezett a felmentő telefon: jövő hét elején, ha az égiek is úgy akarják, kertész ismerőseinktől kapok néhány tő árvácskát és primulát, hogy végre legyen valami színes is a kertben! :-)))

Még a múlt héten eltűnt a vendégkönyvünk. Már korábban is csinált ilyet, és az elmúlt pár hétben sem működött benne minden, most viszont teljesen eltűnt. A szolgáltató nem válaszol a leveleinkre, persze mit várunk egy ingyenes tárhelytől. András azt fontolgatja, hogy áttelepíti a szolgáltatónkhoz a vendégkönyvet, és esetleg ki is bővíti valami fórumszerűséggé, építkezési-tervezési tanácsadás illetve ZeBlog témakörökben. Egyelőre még várjuk a válaszukat, talán lesz is belőle valami, legalább is Andrásnak nagy tervei vannak vele.

Még egy netes apróság, de ez sokkal szívderítőbb, mint a kámforrá vált vendégkönyv: angliai és írországi tájképi kertek, érdemes megnézni őket!


Maestro, 2005. 03. 18., péntek #

Sürgősen ki kell találnunk valami függönyt a hálószoba ablakára, mert minden reggel arra ébredünk, hogy egy nagy, kerek folt a falon a képünkbe világít. El lehet képzelni, hogyan folytatódik az a nap, ami egy ilyen drasztikus élménnyel veszi kezdetét. A tervezett függöny fixen lesz rögzítve a szarufákon és a kakasülőn, és görgőkön való elhúzás helyett csak össze kell markolni az anyagot és beakasztani két oldalt valami kampóba.

Gyönyörű nyári idő volt, a macskák egészen bezsongtak tőle. Tappancs például újra hozza Ágiczának a szerelmes leveleit valami fa alól, és egy madárra vadászva belemászott a szomszéd szántón lévő, háznyi méretű pocsolyába, és kúszva próbálta megközelíteni az áldozatát, de az persze elrepült. Utána, ha már ott volt, a langyos vízben pancsikolt még egy kicsit úgy, hogy óvatosan lépkedett az 5-10 centis vízben, néha utálkozó képpel lerázva a vizet a mancsáról. De nem igazán kifelé igyekezett a pocsolyából, mert amikor kiért belőle, hamarosan újra visszament és folytatta a tapicskolást. Valószínűleg azt élvezte, hogy rálép egy tó vizére és mégsem süllyed el benne:

Tappancs pancsikol

De ez nem nagy esemény, mert a két szürke macska mindig is vonzódott a vízhez. Viszont Krampuszka is előmerészkedett a ház mélyéről, és ott mászkált a teraszon. Amikor pedig átmentem a déli oldalra, nagy bátran ő is utánam merészkedett! Azután persze elhúzott aludni, ekkora izgalom és testmozgás után muszáj volt regenerálódnia. Tappancs feltűnően gyorsan jött haza a szomszédtól, talán a sarkában rohanó fekete kutya miatt... De átért a kerítésen, épségben. Nyafika is fejlődött, ugyanis rájött, hogy fel lehet mászni a kerítés oszlopaira is, mint egy fára. Amíg ezt nem tudta, addig akárhonnan akárhova kergette egy kutya, mindig a patakparti fákra menekült fel.

Krampuszka magánszáma estére maradt, de ha a szürkék akciófilmet játszanak, akkor az ő műfaját leginkább a pszicho-thrillernek nevezhetnénk. Krampuszka ugyanis egyszerűen eltűnt. Felkutattuk érte az egész házat, de nem volt sehol. Ágicza felbontott egy konzervet, mire három másik macska jelent meg azonnal, de Krampuszka nem jött elő még a ropizörgésre sem... Kimentünk, szólongattuk az éjszakában, de sehol semmi. Ő nem ismer olyan érdekérvényesítő technikákat, mint pl. Nyafika az ablakon való dörömbölést, de ha nem tud bejönni, nyivákolni azért csak tudna. Akkor meg hol lehet? Még nem kezdtük el gereblyével végigkotorni a tavat, de már nem álltunk messze tőle. És ekkor a létra mellett, a fafödém peremén feltűnt Krampuszka feje. Éppen egy alvás utáni nyújtózkodást mutatott be kecsesen, bár közben még elég csíkszemű arckifejezéssel nézett ki a fejéből. Aludt tehát valahol a drága, bizonyára kifárasztotta a délutáni terepgyakorlat. Hogy hol szundított, az már örök rejtély marad, hiszen mi mindenhol megnéztük...

Azon gondolkodtam, hogy ha egyszer lesz időm, címet adnék minden bejegyzésünknek, hogy könnyebb legyen áttekinteni őket és hamarabb meg lehessen találni egy-egy jelentősebb eseményt. Most már csak az a kérdés, hogy van értelme ezt megcsinálni a több, mint ezer hozzászólással, vagy inkább töltsem ezt az időt is házak tervezésével? (Olyannak nem ér szavazni, akinek éppen a házát tervezem! :-)

De persze nem csicsázom a blogot, a mindennapi írás is épp elég, bár azt még tekinthetjük kikapcsolódásnak az egész napi munka után. Aztán lassan kezdjük a tavaszi kertépítést. Ágicza talált valahol mulcsot termelői áron, két ötödéért adják, mint amennyiért a kertépítő hozta volna, pedig már az ő ára is töredéke volt a kertészeti áruházak extraprofitos árainak. Úgyhogy két fuvar az utánfutóval, és ismét egy gonddal kevesebb.


Ágicza, 2005. 03. 17., csütörtök #

Csöndes, dolgozgatós nap volt a mai is. Bemelegítésnek elmentünk az ácsunkhoz, hogy átadjon neki egy CD-t, amire kiírta az összes faszerkezet fotóját, de a pergolákról is beszélt vele. Akácból lesz a szerkezetük, hogy az időjárásnak jól ellenálljanak, és amint kitavaszodik, meg is csináltatjuk mindkettőt. Meg persze a támfalat is, mielőtt még a kőművesünk belekezdene egy nagyobb lélegzetű munkába. Maroson jól feltankoltuk a kajakészletünket és természetesen a heti virágföld-adagom sem maradhatott ki. Azt hiszem, utóbbiból most legalább két hétig nem kell majd újat hozni...

Maroson húsz fokig kúszott a hőmérő, majd hazaérve stabilan megállt 17-nél. Ilyen időben vétek bent kornyadozni a számítógép előtt, így Andrást is rávettem egy kis pihenésre. Azt a pár órát csak ne sajnálja már most, hogy végre a hó is olvad és ilyen gyönyörű napsütés van. A saját teraszunkon üldögélni és azt nézegetni lelki szemeinkkel, hogy milyen csodálatos lesz itt nyáron a zöldben, hát, élmény. :-) Közben a tökéletlen szürke vízimacskáinkon vigyorogtunk, akik az olvadó jégen bokáig gázolnak a jéghideg vízben és nagy buzgalommal halásznak a léknél... Persze, a perzsák maximum az orrukat dugják ki a házból, Krampuszka már a terasz végéig is eljutott, de amíg ilyen sártenger van, a csülköcskéjét ő ugyan be nem sározza - inkább csak fülrepesztően nyivákol, ha nem tud utánunk jönni.

de.

Hójelentés délelőttről... És ilyen délután! És mindez négy óra leforgása alatt... Az olvadás nem csak a szomszéd telken kísérhető figyelemmel, hanem a tető északi oldalában a vápáknál két-három óránként lezúgó hókupacok zajából is, amit minden egyes alkalommal csöndes elégtétellel nyugtázok magamban.

du.

Most, hogy a kert kétharmadáról már lekerült a hótakaró és csak a patakparti részeken tartja magát a tél, végre meg tudtam szemlélni, mekkora kárt tett a növényeinkben a fagy. Egy-kettőért aggódom csak, a kényesebbeket igencsak megviselték a mínusz húsz fokok. A rózsák nagy része gyönyörűen rügyezik, bújnak ki a földből a hagymás növények, szóval éledezik a természet. Most már csak azon drukkolok, a hét végére beígért hózápor érdeklődés hiányában maradjon már el!

Bíztató kilátások

Maestro, 2005. 03. 16., szerda #

A faluban már leolvadt a jég az utakról, de itt a völgyben még mindig havas minden. Persze, ez csak a látszat, mert napok óta olvad szép csendben, de szemre még összefüggő a hótakaró:

Még mindig havas a táj

Ágiczával együtt indultunk el Budapest felé, csak míg kis asszonykám tovább is ment tárgyalni illetve kicserélni a hibás épületgépészeti cuccokat, addig én kiszálltam Fótligeten, megnézni egy leendő új ház építési helyszínét. A lakópark szót eléggé lejáratta a sok modern lakótelep, a panelházak kései reinkarnációi. Ez viszont már jobban hasonlít: egy körülkerített, őrzött terület, ősfás telkekkel, korrekt információs táblákkal minden telken.

Innen vonattal mentem vissza. Fél óra várakozás után bedöcögött a vonat, sok primitív iskolással és kevés ülőhellyel. Ezt is túléltem, de sajnálatos módon eggyel előbb szálltam le róla, Máriaudvaron. Mire feltűnt, hogy ez még Vác-Alsónak is kissé lepukkant hely, addigra már elindult a vonat. Gyalog indultam hát tovább, mint fiatal koromban, amikor éppen nem jött vonat és inkább ballagtam 20-25 km-t a kellemes nyári időben.

Gyalogvasút

Most is kellemes nyári idő volt, egy kis patak mentén majdnem sikerült lefotóznom két vadkacsát, de sajnos elrepültek... A befagyott vízben álldogáló fák viszont nem szaladtak el, ami megerősített abban, hogy az én nyugodt, szemlélődő alkatomhoz sokkal közelebb áll a tájkép és az épületfotó műfaja:

Tájkép

Szerencsére, mire kezdtem elunni a gyaloglást, addigra beértem Vácra, és innen már eseménytelenül telt az út a vonaton. Úgy készültem, hogy Zebegényben felelevenítem a két évvel ezelőtti teleknéző sétáink hangulatát, de összefutottam egy ismerőssel, és mire észbe kaphattam volna, már haza is fuvarozott :-)

És elkészült végre a cégtáblánkra való matrica, még este felragasztottam és kitettem, most már rendes betűméretben olvasható a nevünk a kapu mellett.


Maestro, 2005. 03. 15., kedd #

A tavaszi idő folytatódott, a tavakon még mindig 15 centis a jég, de már nem vakító fehér hóréteg van rajta, hanem vízzel kevert jégkása, ami sokkal több hőt elnyel, vagyis hamarosan talán eltűnik a jég a vízről. Egyre több látszik a fekete fóliás peremből is, és mivel ez különösen gyorsan melegszik, szépen halad az olvadt rész a kerület mentén. A legutolsó pillanatban álltunk neki ennek az árokásásnak. Elnézem, mennyi víz folyik el a ház előtti árkokban, és ez a vízmennyiség különben a házunk mellé folyt volna...

Ágicza kiült a teraszra napozni, és közben lelkesen tervezgette a kertünk végső kialakítását. Egyre szövevényesebb a kerti utak hálózata, gyarapodik a növénylista, már másról sem hallok, csak rózsákról és magnóliákról (ld. még: Hogyan utáltassuk meg kedvesünkkel a növényeket?). Én a számítógép mellett maradtam. Tényleg muszáj lesz beszereznünk valami öreg notebookot, hogy csak a tervezéshez kelljen a benti számítógép elé ülnöm. Böngészni, leveleket írni elég egyetlen kis monitor és egy P-III processzor is, és kint lehetnék a szabadban, valami rádiós hálókártyával.

Napozás

Befejeztem az árkokat, ma inkább csak a meglévők mélyítésével foglalkoztam, és a szennyvízakna mellett csináltam egy újat, hogy nehogy a méregdrága szippantást növeljük a beszivárgó esővízzel. Szerinte egyébként a szippantós kocsiban automatikusan kapcsol le a szivattyú, amikor eléri az 5 m3-t. Én pedig úgy emlékszem, hogy mintha kézzel állították volna le, ezek szerint még az automata lekapcsolás előtt. Legközelebb ennek is utánajárok (ha tudok).

Találtam egy egész érdekes blogot, Tomcat pólóblogját. Nem azt mondom, hogy mindenben azonosulni tudok a srác nézeteivel, de az tény, hogy nem eseménytelen az élete és jól meg tudja írni. Persze, a legkedvesebb blogom továbbra is a Brünnhilde szikláján marad, ez az egyetlen, amit naponta többször is megnézek, frissült-e már.

Rájöttem, hogy lehet Ágiczát rávenni arra, hogy megcsinálja végre azt a festést, amit már hónapok óta kérek tőle, és amit legutóbb múlt hét végére ígért. A recept egyszerű: addig kell a szemére hányni, amíg nem tudja már elviselni az igazam súlyát. Aztán megemlíteni, hogy ha a következő, általa mondott határidőre sem lesz meg, akkor hozatok egy festőt és azt a virághagymákra elkülönített keretből fogom kifizetni. Nosza, erre Ágicza felugrott és gyalázkodva bár, de éjjel fél egykor nekilátott lefesteni azt a két-három foltot, ahová valamiért csak egy réteg festék jutott.

Pedig igazából nem is ezért csesztettem szegény asszonyt, hanem a Tiffany-üvegek miatt. Egész télen két hungarocell darabbal volt 'beüvegezve' a bejárati ajtónk, a belső ajtóban farostlemez darabok vannak berakva, és ő már hetek óta csak növényeket néz a neten minden szabad idejében. Igazából ennek a visszás voltára kívántam csak rámutatni, de mellékszálként megemlítettem a festést is, és onnantól viszont nem volt megállás...

És megmondtam az én drágámnak, hogy ez a ház nem csak a kezünk munkája, de személyiségem és életművem része is. Ezért, ha még egyszer így be meri vágni valamelyik ajtót, ugyanakkora lendülettel csapok rá én is a leggömbölyűbb hátsó felére. Rövid mérlegelés után azt felelte, hogy többet nem fogja becsapni.


Építési napló, 2005. 03. 15., kedd #

10 fok, napos idő. Felszíni vízelvezető árkok kimélyítése a ház északi és keleti oldalánál és az utcai kerítésnél .

Mélységi korrekció

Maestro, 2005. 03. 14., hétfő #

Hétfő dacára még mindig hétvégi hangulatom volt, ezért nem keltem fel túl korán. Még az ágyban elmajszolgattam a reggelimet, aztán nekiláttam kiásni az árkokat.

Először az északi oldal egy részén csináltam egy árkot, amit bekanyarintottam a ház elé, a már meglévő vízrendszerbe csatlakoztatva. Megtisztítottam a jégtől a déli telekhatáron húzódó árkot is, mert egy helyen nem akart folyni benne a víz, inkább a szomszéd felé került egyet. A további részeken viszont ez az árok szépen működik, és viszi le a vizet egészen a patakig. A patak még be van fagyva, és a víz úgy folyik le a partoldalon és úgy érkezik a patakba, hogy közben végig jég van felette.

Átmeneti tó

Az északra eső szomszéd telekről tavaly ilyenkor még hozzánk folyt át a víz, elmocsarasítva a patakparthoz vezető utunkat. Most viszont, hála a kb. 10 centis termőtalaj-ráterítésnek, nem tud már átfolyni, hanem ott áll nála, átmeneti tavat képezve a telkén. A végleges megoldás valószínűleg egy árok lesz ott is a kerítés mellett, de addig is működik a rendszer így is.

Ma már igazi tavasz volt, amit onnan tudtam, hogy ha éppen nem fújt a szél, már egy szál pólóban is kellemes volt az idő a teraszon. A négy évszak idealista legendájával már régóta nem áltatom magam, a tél után pár hét és úgyis a nyár jön, nem sokáig lesz átmeneti idő. A nap szépen sütött, és már olyan magasan jár, hogy délután a keleti és az északi tetősíkokról is olvasztotta a havat. Ma be sem kellett fűtenünk!


Építési napló, 2005. 03. 14., hétfő #

10 fok, napos idő. Felszíni vízelvezető árkok ásása a ház északi és keleti oldalánál .

Árvízmegelőzés

Maestro, 2005. 03. 13., vasárnap #

Délelőtt megnéztem a tegnapi árkot, és mélyítettem rajta még egy kicsit. A vízakna környékén már nem áll víz a földön, de azért készítettem egy mellékágat is, mintegy második védelmi vonalként.

Vízelvezető árkok

Ágicza egész délután tárgyalt, én meg csak kornyadoztam a számítógépem előtt, de nem feküdtem le, hogy ne álmomból keltsenek fel az engem érintő kérdések megbeszélésére. De annyira kifáradtak a lakberendezésben, hogy rám már nem jutott igazán idő (vagyis alhattam volna...).


Maestro, 2005. 03. 12., szombat #

Könnyű testmozgás gyanánt ma a felszíni vizeket tereltem új mederbe a telken. Az északi oldalon lecsepegő víz további útját nem lehet egyértelműen megállapítani, a hó alatt vájt magának titkos lefolyót. De nem a ház felé folyik, úgyhogy nem is nagyon törődtem vele tovább. A déli terasz mellett működik a múltkor készített kis árok, és most már felengedett a föld az alján, könnyű volt a csákánnyal kimélyíteni. A kocsibehajtón keresztülszivárgó víz is ide csatlakozott be. Ezt ugyan nem terveztem előre, de örömmel láttam.

A vízakna környékén viszont már nagyon ideje volt egy árok készítésének, bár nem volt könnyű. Itt még érintetlen jég volt a földön, pár centis darabkákban tudtam csak kibányászni. De az árokban máris megindult a víz és ennek nagyon örültem, mert ez eddig az aknába szivárgott le és a szivattyú dobta át az árokba. Az árok kecses kanyarral bújik át a kerítés alatt, és a nagy, telekhatár melletti árok révén újabb négyzetmétereket csatolt a Malom-völgyi patak vízgyűjtő területéhez.

Azt vettem észre, hogy nem csak a becsepegő hólétől gyűlik a víz a vízaknában, hanem a hidrofor csatlakozásánál is spriccel kifelé, vékony sugárban. Felhívtam a vízszerelőnket, hogy merjek-e belepiszkálni, de szerinte jobb lesz őt megvárni vele, nyomáscsökkentő-beszerelési jártasság ide vagy oda. Jövő szombaton tud kijönni, addig majd a szennyvízszivattyú oldja meg a problémát. Ezt a szivattyút egyébként jó, hogy megnéztem, mert be volt fagyva a kivezető csövébe a víz, simán leégett volna a motorja, ha pl. éjjel kapcsol be. Így viszont egy vödör forró vízzel felolvasztottam a csövet, és mostantól már nem gond a víztelenítés. A forró vizet az árokásásnál is használtam, azzal ellenőriztem, mennyire jó a lejtés (felesleges volt, a görkorizásnak köszönhetően nagyon jól meglátom a talajban a lejtést). A konyhai ásványvízcsapunk viszont cserére megy, egy (gyári) illesztésnél csepeg belőle a víz, ha megnyitjuk.

Olyan melegre fordult az idő, hogy kivettem a polifoam-darabokat a macskaajtóból, mostantól nem kell Ágiczának azon aggódnia, hogy megfagy-e kint a macska, ha nem engedjük be azonnal. Szerintem nem, mert ugye bundája van, nem is akármilyen, de magyarázd meg ezt egy Aggódó Anyatigrisnek (vagy inkább Anyamacskának)...


Építési napló, 2005. 03. 12., szombat #

8 fok, napos idő. Felszíni vízelvezető árkok ásása az utcai kerítésnél .

16 tonna...

Ágicza, 2005. 03. 11., péntek #

Ma is csak macskáztunk, délelőtt egy fekete macska, fehér mellénnyel és zoknikkal bejött a kertünkbe, míg reggeliztünk. András kitette Tappancsot, hogy kergesse el a betolakodót, és hátvédnek Nyafikát is, hogy a kandúrka ne féljen egyedül. Amekkora mamlasz, olyan gyáva nyúl egyébként, szóval nem ok nélkül küldtük utána a kismacskát. Tappancs persze, amint meglátta az idegent az ő territóriumán, rögtön kétszer akkorára fújta fel magát a tíz méterre levő idegen macskától, és óvatosan, lépésről lépésre próbálta megközelíteni a jövevényt. Az persze nem akarta bevárni, míg a nála másfélszer nagyobb kandúr mancstávolságba kerül, így inkább szép csöndben visszavonulót fújt. Tappancs meg lassan követte a szomszéd telek túlvégéig, de azon kívül, hogy méterekről szemlélték egymást, semmi érdemeleges nem történt. Jó negyed óra fixírozás utána elunták a dolgot, gondolom, egyik sem akart pofozkodást, így Tappancs hazafelé vette az irányt, az idegen macska meg eltűnt a patakparti rézsűn.

Estefelé, munka-aláfestő zenének magyar alternatív zenekarokat hallgattunk, amit még András még a boldog ADSL-es időkben szedett le a netről... Nagy a minőségi szórás köztük, de megtaláltuk a régi kedvencünket is, az Épületegyüttest, Tarhonya Kedélyzenekar néven. Az említésre és megőrzésre érdemes zenék a Jutott Neki-től, a falrengető szövegeivel, az Eszterlövészek és a Kampec Dolores, utóbbi nekem nagyon bejött.


Maestro, 2005. 03. 10., csütörtök #

Ahogy a tél hamarosan átvált nyárba, egyre kisebb mértékben süt be a nap a tetőtérbe a déli ablakon keresztül. Nyafika lassan már lelóg a galériáról, ahogy próbál állandóan a napsütötte folton belül maradni, de persze hamarosan megint eléri a tokosztó árnyéka, úgyhogy megint mozdulni kell. Hát, nem könnyű egy macska élete!

Nyafika napozik

Melegszik az idő, kint már néha fagypont felett van, és mivel hét ágra süt a nap, csak délután felé gyújtunk be. Korábban kicsit aggódtam, elég lesz-e egy idényre a hat köbméter fa, de ha most tényleg jön a tavasz, akkor már nem lesz gond.

Ma vízszerelőt játszottam, bekötöttem és a pultba építettem az ásványvízcsapot, aztán felszereltem a tegnap vásárolt nyomáscsökkentőt a vízlágyító elé. Egészen belejöttem, de már nem maradt más megszerelni való vizes szerelvény a házban. A nyomáscsökkentőhöz vettem egy kis manométert is, de az végig 0 bar nyomást mutatott, majd legközelebb becserélem egy működőképesre, ha megint arra járunk.

Napocska

A hálószobában már korábban feltettük a napocskás óránkat a falra, a kerek ajtónyílás fölé. Azóta minden reggel azon tűnődöm, hogy a többi ilyen helyre is kellene valami, mert így teljes az a felület. Egyébként nem jellemző ránk, hogy kiállítást rendeznénk a lakásunkban, de egy-egy gondosan megválogatott dísztárgy azért még belefér. Az is lehet, hogy megint előveszem Ágicza feng-shui könyvét, és annak megfelelően választok valamit a négy kerek ablak fölé. Kint már megoldottam a dolgot, bár nem teljesen az ősi kínai térszervezési elvek szerint: az oromzatokon csak egy-egy 500 W-os mozgásérzékelős reflektor van az ablak felett...

Délután viszont, a nyugati ablakon keresztül szinte az egész házon átsüt a nap. Eddig túl hamar lebukott a hegy mögött, később pedig már túl magasan fog járni, de mostanában a napnyugta előtti pár percben szinte pontosan a ház hossztengelyében süt végig a padlón:

Benapozás

Délután tárgyalás egy fiatal párral. Mostanában egyre inkább csak újonnan épülő házakkal foglalkozom, ez pedig csak átalakítás lenne. De ez most beindította a fantáziánkat, mert hasonlóan látványos eredményt lehetne kihozni belőle, mint annak idején a császári házból. Úgyhogy ha megbíznak vele, újabb kockaházat sikerülhet egyedivé és igazán otthonossá tennünk.

Szokás szerint minden maradék energiámat felemésztette a tárgyalás, így hát este már csak arra voltam képes, hogy fogjak egy nagy tál joghurtos gyümölcsöt és csendben elmajszoljam, egy filmet nézve.


Építési napló, 2005. 03. 10., csütörtök #

1 fok, napos idő. Lágyítatlan vizet adó vízcsap üzembe helyezése, nyomáscsökkentő felszerelése a vízlágyító elé .

Az ásványvízcsap

Maestro, 2005. 03. 09., szerda #

Bevittem Cliókát a váci szervizbe, kapott egy szép új tükröt, mert a réginek a fényvisszaverési karakterisztikája kissé már szétszórt volt. Amíg dolgoztak rajta, elmentem a földhivatalba, kiváltani egy helyszínrajzot. Útközben láttam egy Suzuki motorszalont, ahol jópofa kis négykerekű terepmotorok is voltak. Már másfél éve mindig megnézem őket, de most arra is volt időm, hogy bemenjek az üzletbe is érdeklődni. Sajnos, másfél millió körül van egy ilyen, úgyhogy valószínűleg most nem veszek. De azért nem lenne rossz dolog hegyen-völgyön száguldozni vele a környéken. Bár, az erdőben a legjobban sétálni szeretek, oda valahogyan nem illik ez a jószág. Akkor már inkább bekéretőzni vele hétvégén a szobi kőbányába és ott ökörködni a holdbéli tájon, sziklákra ugratva. Vagy azzal küldeni Ágiczát bevásárolni a kisboltba. Vagy nyáron azzal menni tárgyalni Budapestre...

Suzuki QuadSport LT-Z 400

Budapestre csak beugrottam, gyorsan benyomtam a bankba a zsét, és már fordultam is vissza, hazafelé (és immár mertem balra is sávot váltani). Vettem egy nyomáscsökkentőt a vízhálózatunkhoz, ezzel a 2,5-6 bar közötti nyomást fogom 2,5-3 közöttire csökkenteni. Ettől persze még szivároghat a víz a padlóba, de talán nem annyira. De igazán nem ezért vettem, hanem hogy mindig nagyjából ugyanakkora legyen a házban a víznyomás.

A Bricóban megvettem az utolsó átmeneti csaptelepünket, a konyhába kerül még egy mosogatócsap, csak ez a pultból fog kiállni és lágyítatlan víz jön belőle a főzéshez, valamint a macskák és a növények itatására. A pult eleje táján lesz felapplikálva, hogy kicsit elforgatva egy vödröt vagy locsolókannát is meg lehessen tölteni vele. Mivel ez is keverő csaptelep, a bemenő vizet egy T-idommal osztom majd két felé, hogy ne maradjon benne sehol pangó víz. Ez lesz a már sokat emlegetett 'ásványvízcsap', ami gyakorlatilag kezeletlen kútvizet jelent. És persze nem igazi ásványvíz, mert ahhoz kb. háromszor annyi oldott ásványi anyag kellene bele, de nem célunk a kákán is csomót keresni.

Az egész napos ügyintézéstől eltekintve ez a mai mégis csak egy pihengetős nap volt, ma nem rajzoltam semmit, senkinek. Helyette zenéket töltögettem le, mert a Bahia weboldalán megtaláltam egy régi punk zenekar jó pár dalát. Ezek egy része számtalanszor másolt kazettán van meg nekem, a többit csak hallottam annak idején. Most lementettem mindet, aztán majd az irodából alaposabban végignézem ezt az oldalt.

Két lépcsőkészítő is felhívott, akiktől egy általunk tervezett falépcsőre kértek árajánlatot. Megnéztem a weboldalukat, és az egyik tud olyan ragasztott fa pofapallót csinálni, ami nekünk kellene. Egyszer majd megmutatjuk nekik a lépcsőnk tervét, hogy mondjanak rá valamit.


Maestro, 2005. 03. 08., kedd #

Hónapok óta először történt meg az, hogy reggel fél nyolc felé magamtól és kipihenten ébredtem. Az okát csak találgatni tudom: talán hogy későn értünk haza, nem fűtöttünk és ezért nem volt olyan rohadt meleg.

Különös, hogy mennyire nem törődnek sokan azzal, hogy hol élnek. Persze, egy igazi egyéniség beragyogja a panellakást is, de azért egészen más életminőséget jelent, ha jól kitalált, szép térben él az ember. Ezt nagyon jól látom a saját példánkon is, mennyivel jobb és mosolygósabb érzés itt lakni, ebben a tágas és mozgalmas tetőtérben, a hatalmas kerek ablakok mögött. És azt hiszem, a belső jóval fontosabb, mint a külső. Akármennyire is tetszik a házunk kívülről is, nem nézegetem egész nap, csak akkor látom igazán kívülről az egészet, amikor autóval közelítünk felé az úton (lépésben, persze :-). A belső teret viszont egész nap nézem, ebben élek, és nagyon nem mindegy, hogy jól érzem-e magam benne. Azt hiszem, ezért volt jó ötlet bevezetnem azt, hogy ha házat tervezünk valakinek, egy alapszintű lakberendezési tanácsadás is része a csomagnak, mert csak így lesz egy kerek egész.

Nőnapi kaktusz, a 2005-ös modell

Ágicza nőnapra megkapta a hagyományos kaktuszát, ezek a kaktuszok mindig pici aranyosak és igyekszem minél érdekesebben kinézőt választani. Az idei példány kis, pingponglabdányi gombóc, vagy tíz pici fióka gömböcskével a tövénél, és a tüskéi szépen visszahajlanak, alig szúr. Valamelyik macska megint kipakolt egy kisrókát a nappali padlójára, de mondtam Ágiczának, hogy hagyja csak, hiszen ma nőnap van, majd feltakarítja holnap :-)

Hoztam macskaalmot, és bár tintapatront nem találtam Szobon a nyomtatónkhoz, de adtak egy egész profi utántöltő készletet. Ha minden jól megy, a tizedéből megúszom a következő három patronra jutó nyomtatást. Egyébként meg csak rajzoltunk egész nap (hogy legyen mit kinyomtatnunk).

Két újabb munkánk jelent meg a Családi Ház ötlettár kiadványában, a Milyen házat építsek? című lapban, a tilaji és az őrbottyáni családi ház. A lap kellős közepén vannak, a 34-35. oldalon.


Maestro, 2005. 03. 07., hétfő #

Egész délelőtt egy tervet készítettem elő leadásra. Ezek azok az órák, amik észrevétlenül telnek el azzal, hogy csak még egyszer átnézek mindent, pár apróságot korrigálok, aztán újra összeállítom a layoutokat, kinyomtatom, pecsételem, lyukasztom, összefűzöm... De a lényeg, hogy elkészült időben.

Váci óriásposzter

A váci cementgyár feletti külszíni fejtés teljesen olyan volt most, mint a havas hegyek az óriásposztereken - úgyhogy az Alpokba már felesleges kirándulnunk, mert kicsiben megtaláltuk helyben is.

Pár napja beszéltem a Pannonnal mindenféle ügyeket intézve, és közben megtudtam az új reklámjukból, hogy van valami új, szélessávú mobil megoldásuk, ami kiválthatná a GPRS-t. Próbáltam megnézni a weboldalukon, de valami rohadt flash-es gány volt az egész, nem nyitotta meg egyik böngészőm sem. Hagytam is a fenébe, aki nem csinál normális és nézhető weboldalt, az bizonyára nem akar igazán üzletet kötni. Először úgyis Budapesten építik ki, az még egy kis idő, mire ide is elér hozzánk, addigra talán kikerül ez is a HTML-verziós oldalaikra is...

Rút rés

Megnéztük egy korábbi munkánkat, ahol elég érdekes módon csatlakozott egymáshoz a parketta és a kerámia burkolat (ld. fent). És még a szintek sem egyeztek, a kerámia fél centivel magasabb volt. Azt hiszem, az egyetlen ésszerű megoldást vázoltam fel, a kerámiát kicsit arrébb (a piros vonal mentén) flexszel kivágni, felvésni, és kis darabkákból mozaikot rakni ebben a 8-10 centis csíkban, amivel egyszerre megoldható a szintkülönbség áthidalása és a parkettaszél-poligonhoz való illeszkedés is.

Nem semmi volt a ma esti tárgyalásunk. Telefonon annyit mondtak, hogy egy lakás átalakításáról lenne szó, de lakberendezés nélkül. Oké, mondom, akkor ez inkább az én asztalom lesz, nézzük meg. Erre egy kedves fiatal pár elém tesz egy alaprajzot, rajta 1, azaz egy darab új fal, amivel egy folyosót választanának le a nagyszobából. Nézegettem kicsit, majd megjegyeztem, hogy ha csak egyetlen ilyen falat szeretnének építeni, akkor erről talán nem feltétlenül szükséges pallértervet rajzoltatni. Főleg, hogy a tervezett megoldás úgyszólván már ki van találva. Na, akkor derült ki, hogy kivitelezésre kértek volna árajánlatot :-) Megnéztem utána a weboldalunkat, de szerintem elég egyértelmű a szolgáltatásaink leírásából, hogy mi csak tervezéssel foglalkozunk. Jobb híján ajánlottunk nekik pár kivitelezőt, és sikertelenül próbáltunk érvelni egy 1 méternél szélesebb, nem hosszú csőszerű változat mellett. Pedig egy kicsit másként kanyarintva azt a falat, sokkal szebb és használhatóbb tereket is kihozhattak volna belőle.


Maestro, 2005. 03. 06., vasárnap #

Még mindig elég nyavalyásul vagyok, de már volt erőm tárgyalni és rajzolni is egy kicsit - egy kis betegségtől azért még nem állhat meg az élet, és várják a terveket... Igazából inkább már csak onnan látszik, hogy nem vagyok teljesen rendben, hogy a szokottnál is jobban idegesít minden apró hülyeség. Ágicza ennek megfelelően inkább csendben lapít és a maga dolgával törődik. A macskák viszont testületileg próbálnak megvigasztalni, Krampuszka úgy jön utánam a földszintre, mint egy kis kutya és hagyja magát felvenni is, Öreg Kövér az oldalamon dorombol amikor elheverek az ágyon, a szürkék pedig itt alszanak mellettem a fotelben, persze amikor éppen nem a soron következő őrült kergetőzést folytatják.

Egész nap agresszív szelek fújtak, egy-egy erősebb szélroham belekapott a háztetőkre hullott porhóba is, ami aztán nagy fehér zászlóként húzott el az ablakuk alatt. Nem volt kedvem kimenni a kertbe, újabb szélrohamra várni, de a szomszéd házról is ugyanúgy elindult egy-egy lokális kis hóvihar, és egyet sikerült is lencsevégre kapnom:

Lokális hóvihar

Különös, de már nem bosszant annyira az a nedves folt a bejárati ajtó előtt. Kezdem megszokni, végül is ott kint nem igazán zavar. Azt majd megnézem, hogy a belső válaszfalak a környékén nedvesek-e még, mert ha nem, akkor betolhatnánk a helyére a konyhabútort és Ágicza is tudna rendesen mosogatni. Attól persze a rejtély még rejtély maradt. Még mindig nem tudni, mitől van, illetve hogy függ össze az időjárással, a hálózati víznyomással vagy bármi mással.


Ágicza, 2005. 03. 05., szombat #

Azon kívül, hogy ma is dolgoztam, András meg próbált magához térni, nem sok éredekes történt. Egyedül Tappancs alakított, de ő aztán hatalmasat: délután kiengedtük egy kicsit levegőzni őket, és Tappancs, szokott patakparti körútját most mellőzve célirányosan áthúzott a szomszédba, egy idegen kocsit végigszaglászni. Majd a frász jött rám, de Andrásra is, mert a pimasz dög, hiába szólongattuk, csak nem akart hazajönni, hanem inkább elindult terepszemlére, a szomszéd házat megkerülve és ilyen módon a látóterünkből kikerülve. Aztán néhány perc elteltével feltűnt a ház túloldalán, üvegmosó-kefe farokkal és pillanatokon belül átcsusszant a kerítésen, ahol általában veszettül komótosan tudja magát átpréselni.

Na persze most a sietségnek oka is volt: egy másodperc múlva feltűnt a szomszéd kutya, orrát a forró nyomra nyomva - csak éppen jól elkésett, mert mire végigjárta a Tappancs által megtett tiszteletkört és szorosan a kerítés mellé ért, addig Kandúrka már a teraszon borzolta a bundáját, és amúgy is tekintélyes méretét ez a viselet még mackósabbá tette. Még egy kicsit kéne nagyobbnak lennie, és komoly vetélytársa lenne annak a kutyának. Az eb aztán jó ideig ott rostokolt a kerítés mellett és nézett bután, mint aki lemaradt az előadásról. Akkor sem vette le a szemét a teraszunkról, amikor a macskák már jobbnak látták beiszkolni a biztonságos házba. Meg vagyok róla győződve, hogy a tökéletlen Tappancs simán túljár az eszén és arcátlanul az adrenalinszintjét ment feltornázni a szomszédba, és hogy a macskák nem hülyék, valószínűleg a "radarjuk" jelzi a kutya közel- illetve távollétét.


Ágicza, 2005. 03. 04., péntek #

Szegény András, megnézte a bejárati ajtó előtti betont, és már megint kezd vizesedni. A kocsibehajtó felőli vége árokkal leválasztva, amúgy csontszáraz. A két tároló két oldalt szintén száraz. Kívülről nem jöhet máshonnan a víz. Belülről sem. Erre varrjon valaki gombot! :-/ Már csak arra tudok gondolni, hogy mégis ereszt valahol a vízrendszerünk, csak olyan lassan szivárog, hogy nem lehetett kimutatni. Egyébként meg úgysem tudunk vele mit csinálni, hát várjuk a nyarat.

Megint esett vagy tíz centi hó, ami még mindig gyönyörű, de már marhára unom így, március körül. Az sem vigasztal, hogy tavaly hasonló cipőben jártunk és március idusán csendesen anyáztunk az egykedvűen potyogó hó láttán! A különbség csak annyi, hogy most a saját otthonunkból kibámulva nézzük a fehérséget, és nem azon kell idegeskedni, hogy nem tudjuk időben elkezdeni az építkezést, hanem hogy később tudjuk csak a kerttelepítést folytatni! És talán a legszebb ebben a megbolondult időjárásban az, hogy ezek után lesz majd két hét, amit tudjunk be tavasznak, és utána ezerrel jön a nyár!

András még mindig nem az igazi, este le kellett dőlnie, annyira legyengült megint. Amíg nem tudja magát tisztességesen kialudni, addig csak reménykedni tudok, hogy nem lesz rosszabb az állapota. Mindenesetre nem a pihenőidőket éljük most...


Ágicza, 2005. 03. 03., csütörtök #

Reggel fél kilenckor a kapucsengő riasztott fel minket: teljesen elfelejtkeztünk az ácsok érkezéséről! Jöttek, hogy felrakják a fürdőszoba még hiányzó záródeszkáit a mennyezet és a fal találkozásánál. Alig fél óra alatt elkészültek vele, majd távozásuk után visszazuhantunk mindketten az ágyba, és délig aludtunk. András tovább is, alighanem elkapta ezt a nyomorult influenzát, mert igen kótyagosan és bánatosan nézett ki a fejéből délután három felé, amikor is alig bírt kikecmeregni az ágyból.

Addig is, elintéztem egy-két fontos emailt, aminek eredményeképpen a tegnap belinkelt futórózsák nálam is láthatóak lesznek tavasszal, mert megtaláltam a magyarországi forgalmazót és menten rendeltem is belőlük! :-) Megint kiderült, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, mert telefonos egyeztetés után megbeszéltem a forgalmazókkal, hogy amint tavasz lesz, leszállítják a csomagot.

Este, amikor végre András hajlandó volt egy tál gyümölcsöt elfogadni és leült egy órára a gép elé, megmutattam neki, mire jutottam a pergolával. Még tegnap utánajártam a kedvenc burkolatomnak, ami kültérre is alkalmas és még régebben a télikert padlójának szántuk. Alapvetően tetszett neki az elgondolás, és meglepődve tapasztalta, hogy az asszonyka már egy komplett tetőszerkezetet is össze tud hozni CAD-ben... gyaníthatóan építész-feleség! ;-) Egy kicsit azért kozmetikázott rajta és jót is tett a pergolának - a félkörívet kiegészítette két extra gerendával és elgondolkodott a tető állékonyságáról, de valahogy így fog kinézni a szoba méretű "apróság":

Déli terasz, pergolával

Estére már elkapott a betegség előszele engem is, és ez most nagyon nem hiányzott. Megnéztük DVD-n a Mátrix 3-at, de csak azért, mert ajándékba kaptuk, moziba menni teljes pénzkidobás lett volna: lapos volt és következetlen, mint az előző rész, látszik, hogy a harmadik bőrt húzták le a rókáról... Kár, hogy egy fantasztikus, a maga nemében egyedülálló kultfilmhez további, hiteltelen, ám látványos videojáték-utánérzésű jelenethalmazokat ragasztottak, majd kétszer két órás mozifilmre vágva letuszkolták a kiéhezett rajongók torkán a hatalmas profitért.


Építési napló, 2005. 03. 03., csütörtök #

3 fok, borús idő. Takarólécek felrakása a fürdőszobai álmennyezet alá .

Takaróléc felrakása

Maestro, 2005. 03. 02., szerda #

Ágicza itthon maradt, csak én indultam el nagy harci körutamra a kátyúk kies honába. Benéztem Vácra is a szervizbe, hát nem olcsó egy új tükör (hogy rohadjon meg az a paraszt, aki levitte). Most csak megrendelték a kocsi adatai alapján, és szerdára lesz meg, akkor rögtön be is szerelik. Kértek volna rá előleget, de régi üzleti kapcsolatunkra való hivatkozással elhessegettem ezt a gondolatot. A légzsákra azt mondták, hogy valószínűleg az ülés alatti övfeszítőnek lazulhatott ki egy érintkezője, de ezt is megnézik majd szerdán, és ez egyébként még garanciális.

Leültem egy kis eszmecserére a jóságos Tibi bácsival, hogy mit lehet kezdeni a lakásunk eladása utáni adókötelezettséggel. Sajnos, semmit, mert hiába költöttem a teljes vételárat a házunkra, az nem számít lakáscélú beruházásnak. Persze, levonható kiadásként a lakás vételára, az illeték, meg esetleg más költségek, de ezzel vége is. Az egyetlen megoldás az lenne, ha gyorsan vennék valami ingatlant vagy ingatlanrészt, amire elkölthetem a 'nyereségemet' (nagy lónyerítést a fülébe az összes törvényhozónak, akik nem számolták bele a dologba az inflációt és az azt jóval meghaladó ingatlanár-emelkedést is). De mivel nincs kitől most hirtelen házat vagy lakást vennünk, marad a befizetés :-( Annyi remény viszont megcsillant előttem, hogy a lakáseladás legalább külön adózó jövedelem, és legalább a munkabéremre járó adókedvezményt nem veszítem el, ha már ennyi pénzt elszednek tőlünk.

Aztán egész estig mászkáltam, leadtam egy CD-t a tervekkel, letöltöttem pár dolgot a netről az irodában, majd megnéztem egy régi munkánkat a Paulay utcában, ami már majdnem teljesen megépült. Még pár hónap, és mehetünk fotózni. Jó volt elbeszélgetni az építtetőkkel, és jó volt látni megvalósulva ezt a régi tervemet. Amióta Ágicza átvette tőlem a belső terek tervezését, sokkal nőiesebbek, lágyabbak és otthonosabbak lakásbelsőink, ebben viszont határozottan van egy kis vagányság és játék a formákkal.

Estefelé még egy helyre mentem terveket egyeztetni, és ott aztán olyan jól elbeszélgettünk, hogy csak éjfél után indultam el hazafelé - de már majdnem lekoppanó fejjel...

Trendi dizájn tükör

Hazaérkezve azért még készítettem egy fotót, mert ezt meg kellett örökítenem az utókornak: házi dizájn centerünk mai témája az egyedi dizájn visszapillantó tükör. A kommersz gyári hátoldali burkolat - mintegy varázsütésre történő - eltávolítása a másik oldalon láttatni engedi a technós fém szerkezetet, és a menetszél is immár akadálytalanul hűtheti a mozgató mechanikát. Az üveg multiparciális kialakítása sokirányú, komplex visszapillantást tesz lehetővé, és nagyobb éji forgalomban a diszkók hangulatát hozza el az autónkba. Az átellenes sarkokban az egyedi, kézzel készült gumi tömítések rugalmas felfüggesztést adnak az üvegnek, és enyhén mentolos illatukkal friss és üde hangulatot árasztanak a mindennapi közlekedésben.


Ágicza, 2005. 03. 02., szerda #

Ritka alkalom, hogy nem együtt megyünk be a városba ügyintézni és tárgyalni, ugyanis mindig próbáljuk úgy szervezni a tárgyalásokat, hogy mindketten el legyünk foglalva egy-egy beutazás alkalmával. Mára mivel nekem nem akadt benti programom, úgy döntöttem, inkább itthon maradok és próbálom valamelyest ledolgozni tetemes lemaradásomat egy-egy munkával. Egyedül azért nyugisabb dolgozni, mert nem csak hogy ilyenkor csönd van a házban - vagy csak olyan zene szól, ami minőségénél fogva halkan is élvezhető, hanem nincs senki, aki ugráltatna minden apró-cseprő dologért. Így aztán csak arra kellett ügyelnem, hogy a tűz ne aludjon ki, és hogy ne haljanak szomjan a növények a déli tolóajtó előtti verőfényes napsütésben, miközben én a gép előtt ülök.

Elsősorban a jó idő több dologra is inspirált: elgondolkodtam azon, hogy ha már úgysem lesz belátható időn belül esélyünk télikert építésére és a nagy tolóajtók miatt a nappali amúgy is kiválóan betölti ezt a szerepet (is), akkor talán inkább lemondanánk róla és helyette egy pergolát tennénk a déli teraszra. Megnéztem a rég nem látott számítógépes terveinken, hogy mutatna egy félköríves alaprajzú, méretes pergola a ház előtt, és mivel nálam a látvány osztatlan sikert aratott, már csak András objektív szűrőjén kell átmennie az elgondolásnak. Egy alacsony hajlásszögű, inkább tető- mint pergolaszerkezetet gondoltam, méterenkénti alátámasztással, masszív 10*15-ös gerendákból, hogy menjen a ház rusztikus kinézetéhez és anyaghasználatához. Hogy mit fogok ráfuttatni, az már eldöntött tény: angol rózsát és klemátiszt! :-)

A nyerő kombináció

Ha már a pergolával foglalkoztam, átszabtam egy kicsit a tóparti üldögélő tervezett árnyékolóját is: inkább egy átsétálós, a nagy tó partjának ívét követő lugas lesz belőle, mint üldögélő, a padnak találtam egy jobb helyet, a díszcseresznye alatt, ahonnan szemmel tartható a ház és a két tavacska is!

Hogy ne csak a saját dolgainkkal foglalkozzam, végre gatyába ráztam egy-két munkát, még néhány nap, és egészen rendezett állapotot fognak mutatni. Az a gond ugye a tervezéssel, hogy az csak akkor az igazi, ha jókedvében csinálja az ember, abból sülnek ki az igazán jó munkák. És azt csak teljes odafigyeléssel, odaadással lehet csinálni, mert ha közben azon rágódom, hogy vajon a lehető legkellemesebb szögben kanyarodik-e a pergola, mert nem érzem 100%-osnak a kinézetét, addig nem tudom magam beleásni egy másik otthon alakítgatásának-csiszolgatásának rejtelmeibe...

A macskák végigaludták az egész délutánt és estét, csönd és nyugalom honolt a házban. A számítógép előtt úgy elszaladt végül ez a nap, hogy riadtan néztem, amikor megcsörrent a telefon, hogy jócskán elmúlt éjfél is. András hallatszott a túlsó végéről, igen fáradtan. Remélem, rendben hazaér, nem szeretem, amikor egy ilyen kimerítő nap után egyedül kell vezetnie. Az a rossz most, hogy hiába van itthon kicsit jobb térerő néha, nem tudunk beszélgetni, mert nagyon szakadozott a vonal, pedig sokat segítene, ha közben egy kicsit ébren tudnám tartani a volán mögött a kedvest így, telefonon keresztül. A macskákra is átragadhatott a nyugtalanságom, mert a macskák ekkor kezdtek el megélénkülni, és időnként a bejárati ajtó elé telepedve elkezdték Andrást hazavárni.

Azért szerencsére elalvás nélkül ment neki a hazaút, csak bejönni volt macerás: mivel rendes kapunk még nincsen, a drótkerítést először csákánnyal kellett kiszabadítani a napszállta után ráfagyott jégréteg alól, hogy Clióka begördülhessen szokott helyére. Még csak mínusz tíz van, lesz ez még hidegebb! Ami azért is gáz, mert ma egy másik régi vágyam is teljesült: szegedi ismerőseink akadályt nem ismerve, a hidegre való tekintettel hűtő - jelen esetben inkább fűtő - táskával rohamozták meg a helyi Füvészkertet, majd gondos válogatás után fagyálló csomagolásban sikeresen magukévá tettek két magtokot a lótuszok tavalyi terméséből. 8-D A kínálat csak októberben újul meg, úgyhogy az utolsó pillanatban érkeztek. Most már csak ki kéne tavaszodni, hogy végre a kezemben lehessenek a magok és nekikezdhessek csíráztatni, ha már kis hazánkban ilyesfajta hiánycikkekre fáj az ember lányának a foga!

Tóbavalótuszok

Ágicza, 2005. 03. 01., kedd #

Gyönyörű, verőfényes reggelre virradtunk - na jó, dél is volt már, amikor kinéztünk az ablakon, de akkor is, a levegőben már érezni a tavaszt. A hőmérő igencsak rácáfol erre, mert éjjelente -20 fok körülit mutat minden alkalommal, de a nappali idő már fagypont körül van. Arra nem szeretek gondolni, hogy már március van és még mindig a 20 cm mély, jéggé fagyott havat bámuljuk a krókuszok és a hóvirágok helyett...

Azért még így is kimentem a kertbe, elsősorban szürkéket sétáltatni, de ahogy elnézegettem a száraz kórókat, amik ősszel csodás virágok voltak, felfedeztem, hogy magok is rejtőznek bennük. A szarkalábak és a sisakvirágok elszáradt virágszárait ollóval levágtam, és bevittem őket. Vagy ötven-hatvan magot szedtem le róluk, remélem, ezek ki is fognak csírázni. Vetettem a balkonládákba sarkantyúkát és lobéliát, ha Nyafika nem teszi tönkre addig, nyáron a kertben gyönyörködhetünk majd bennük.