ZeBlog archívum, 2006. február

Maestro, 2006. 02. 28., kedd #

Az elméletem beigazolódni látszik! Múlt héten is a kedd volt a pörgős nap, ma pedig szintén alaposan felélénkült a cég telefonforgalma. Pénteken Abonyba utazunk, megnézni a telket, ahová egy családi házat tervezek. Aztán lesz még letárgyalni való hétvégére és jövő hétre is.

Nyafika és Tappancs már együtt is vadásznak, pontosabban együtt lapulnak a kőfal mögött a madarakra lesve. Csak az nem tűnt még fel nekik, hogy valamiért egy madár sem repül arra, amíg ők ott vannak. Eleve óvatosak ezek a madarak, meg aztán Tappancs néha odébb pöccinti Nyafikát, kikor már túlságosan belelóg a látómezejébe, és az ezt követő ütésváltást még a legvaksibb madár is észreveszi. De remekül elszórakoznak, mi meg innen bentről nevetünk rajtuk.

Közös vadászat

Ágicza most jól megmutatta, hogy nem csak hibiszkusz van a házban. Vett tegnap egy jácintot meg néhány más színes növényt, és lefotózta azokat is. A képen a jácint látható. Most itt van az asztalomon, és jó illata van, bár csak az első fél órában éreztem, azután hozzászoktam.

Jácint

Befizettem a postán a csekkeket, és a boltban megláttam az új Családi Házat, amiben nekünk is van egy kis részünk. 2006/1. szám, 72-75. oldal. Két cikkhez is a mi munkáink látványtervei és fotói az illusztrációk, ezen kívül van egy rövid cikk rólunk és a kis cégünkről is. Akkor már értem, mitől nőtt meg néhány napja a másfélszeresére a weboldalunk látogatottsága, a cikkben az volt az egyetlen elérhetőség, amit megadtunk. És ez jól is van így, a telefont túl könnyű felkapni és sorban hívogatni a tervezőket, míg egy alaposabb böngészés után több eséllyel keresnek meg olyanok, akiknek tényleg mi kellünk. És, ha már publikációknál tartunk: a következő az Álomház lesz, nem tudom pontosan, hogy mikor, de ott is szerepelni fog egy családiház-tervem.

A macskák után fotóztam cinegéket is, résnyire nyitott ajtóból, teleobjektívvel. A tál szélén üldögélő madarak elég unalmasak voltak, de néha sikerült elkapnom egy-egy repülő példányt is:

Elstartoló cinke

És most derült ki, hogy mennyit érnek a madártani ismereteim (semmit). Ágicza múltkori pirosfejű madara állítólag csak egy egyszerű veréb volt, de volt valami vöröses izé a fején és a tálban állva evett - azt hittem hát, ez a csodamadár, amiről Ágicza mesélt nekem. Hát, nem. A csodamadár így néz ki, egy dagadt disznó és nem egyenként repül oda a magokért, hanem beül a tálba és ott eszik:

Az igazi pirosfejű madár

És még egy virágfotó, Ágicza külön kérésére, mert tényleg nem csak hibiszkusz nyílik nálunk. Nem is tudom, honnan vesz ilyesmit bárki is. Ez egy ciklámen, de majd ha egyszer Áginak lesz ideje, biztosan ír róla bővebben is. Most egyébként megint elkezdett futni járni az erdőbe, amúgy meg továbbra is a múltkori lakás belsejét tervezi.

Ciklámen

Az alábbi képregény arról szól, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan, mert olykor aki látszólag rosszat akar nekünk, az - akár tudtán kívül is - igazából jót tesz:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 02. 27., hétfő #

Én nem tudom, mintha a hétfői napokon megállna az élet... Úgy látszik, a lakosság döntő hányadának kell egy nap arra, hogy magához térjen a korai felkeléssel és az újabb munkahét kezdetével együtt járó sokkból. Hétfőn kora délután szokott érkezni az első telefonhívás, alig kapunk e-mailt, látogatóba sem érkezett még senki hétfőn. Utána aztán beindul az élet, a kedd tipikusan ilyen, a hétvégeken is gyakran jönnek hozzánk, szóval úgy tűnik, hogy a hétfő az igazi hétvége! :-)

Ellapátoltam a havat az útról. Gyönyörű, verőfényes idő volt, és már fél óra után is olvadt szépen a letakarított helyeken a hó. Újra beüzemeltem a nagy tavat töltő locsolócsövet is. Nem tudom, mennyire apadt az elmúlt héten, mert a jégréteg felfekszik a szélső teraszokon és a köveken. De inkább töltök rajta megint, mert ha túl sok víz elfogy a jég alól, akkor esetleg úgy szakad be, hogy kimozdítja a helyéből a tópart köveit is. Lehet, hogy itt lenne az ideje megint használatba venni a fekete fóliát, alatta 1-2 nap alatt felolvadna az egész jég a tavon.

A nagy ablakokban az a jó, hogy ilyenkor annyira besüt rajtuk a nap, hogy egészen a szemközti falig elér. Dél felől a felső kerek ablakon át, délután pedig a nyugati teraszajtón. Nyáron viszont nem, mert olyankor a kiugró tető és a terasz feletti fal már leárnyékolja, illetve mi is rásegítünk az árnyékolókkal. Azért egy egy fényképen megörökítettem a fenti jelenséget, bár a legérdekesebb nem is a napsütés, hanem hogy az Öreg Kövér. Amióta behoztam a házba ezt az adag fát, már harmadik alkalommal látom őt ott dekkolni a farakás mellett, vagy szagolgatni a fahasábokat. El nem tudom képzelni, mi érdekes lehet rajtuk, mert a többi macska egyáltalán nem foglalkozik a fával.

Benapozás, macskával

Ágicza hibiszkusza megint virágzik. A két sztenderd fotótéma (virág telibe ill. bibe makró) most a másodikat raktam be. Elnézést, hogy már egy hónapja állandóan csak hibiszkusz-fotók vannak műsoron, de hát tél van, más nem virágzik...

Hibiszkusz

Maestro, 2006. 02. 26., vasárnap #

Kicsit rendbe raktam a ház mögötti dolgokat. Behordtam egy újabb adag fát, a szanaszét heverő gerendadarabokat felpakoltam a házfal mellé, és még arra is volt erőm, hogy a teraszon lévő farakás legfelső 15-20 centijét kicseréljem szép pirosas színű tölgyhasábokra, mert oda a múltkor már csak mindenféle határeset példányok jutottak.

Ma nyugisabb nap volt, csak építési mennyiségeket számolgattam egy házra, de ezzel is jól eltelt az idő. A filmnézési kedvem valahogy alább hagyott, a jelek szerint egy időre megint feltöltődtem filmekkel. Mint a régi lakásunkban, az évente pár hónapra beköttetett HBO-s időszakok alatt :-)

Képregényünk mai részében Öreg Kövér macskánk jellemrajzát árnyalom néhány finom vonással. Az Öreg éppen olyan stabilitást és otthonosságot sugárzó, mint például egy díszpárna. És pontosan olyan mozdulatlan is:

Katt ide! (popup window)

A következőből kiderül, hogy a logikus gondolkodás segítségével megúszható az egerek hóban-sárban történő hajkurászása:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 02. 25., szombat #

Ma volt az első alkalom, hogy a mi házunknál kisebb házat akart valaki terveztetni magának. Méghozzá nem elsősorban spórolásból, hanem mert látták a miénket a ZeBlogban, és úgy döntöttek, hogy nekik is elég ekkora. És pont, mint mi, ők is inkább igényesebb dolgokat csinálnának, de nem túl nagy méretben. Szóval a program szívünk szerint való volt. De mielőtt rátérhettünk volna, alaposan végig kellett mutogatnom a házunkat, amit persze szívesen tettem. Azt hiszem, egészen más lehet olvasni róla és képeken látni, mint ott állni benne, érezni a kandalló melegét, tavakat nézni a teraszról és kitekinteni mind a négy égtáj felé a kerek ablakokon. Komolyan kezdem azt gondolni, hogy a leghatásosabb marketing-stratégia az lenne, ha ezentúl csak itt, Zebegényben tartanánk az ismerkedő tárgyalásokat.

Jól elbeszélgettünk egymás házairól, és öt óra alatt még csak nem is végeztünk igazán. A macskák megint kitettek magukért, Tappancs nem is ő lenne, ha nélküle lehetne csak két lépést is tenni, amikor vendégek vannak. És érdekes, hogy még az abszolút kutyás irányultságú emberek szívébe is be tudja lopni magát.

Ágicza újabb fajta madarat fotózott az etetőnél, egy vöröses fejű, veréb forma borzas jószágot. Neki más volt a technikája, mint a cinkéknek. Nem lecsapott a tálra, hanem szépen leült a szélére és hosszasan tömte a fejét.

Pirosfejű madár

A másik fotón egy szemlélődő cinke látható, a kőfal előtt földbe szúrt nádszálról figyeli, biztonságos-e a terep:

Szemlélődő cinke

Tappancs technikája is fejlődött, mostanában már egészen a kőfal takarásában lapul meg. A madarak nem is látják így, de sajnos ő sem a madarakat, úgyhogy továbbra sem fogott egyetlen egyet sem, viszont remekül elszórakozik :-) Nappal nem is nyugszik addig, amíg ki nem engedjük. Délután ahogy ott ült, lassan már belepte a szállingózó hó... Behoztam, és aztán még fél órán át hallgathattuk a méltatlankodó nyivákolást.

Ágicza tovább tervezgette azt a nagy tetőteraszos lakást, és rendületlenül fórumozik, csak ő nem alkalmi fellángolásként, hanem lassan már szenvedélybetegség szintjén. Egyszer felvetettem, hogy mi lenne, ha reggel zsebre vágnám az internetezős telefont, és nem lehetne böngészni egész nap. Szerintem negyed óra után kocsiba vágná magát és keresne valami netcafét a környéken :-)

Este aztán összefűztem a télikertről készült panorámát. Ez nem saját tervezésű, csak a fotózással bíztak meg. Kiderült, hogy valóban számít minden milliméter. Ezt a panorámát olyan pontosan állítottam be, hogy összefűzés után szinte bele sem kellett nyúlnom Photoshoppal, egyszerűen tökéletes lett.


Maestro, 2006. 02. 24., péntek #

Ez igazi utazgatós nap volt, reggeltől estig mászkáltam és ügyeket intéztem. Korán reggel, pár óra alvás után felkerekedtem és útnak indultam. Az OTP-ről csak rosszat hallok mindig, de itt a szobi fiókban legalább is abszolút segítőkészek. Látták, hogy - mint mindig - sietek, ezért amíg az egyik hölgy a befizetéseimet intézte, addig a másik szólt, hogy a beszedési megbízást ott is leadhatom. Én az OTP főnöke helyében biztos azt csinálnám, hogy a reklámokra költött milliárdokat szétosztanám a dolgozók között, de aztán aki unott képet mer vágni az ügyfélre, azt azonnal kirúgnám. Csupa kedves, segítőkész dolgozó lenne mindenütt, minden reklámnál többet érne. Addig is preferáljuk a kis, családias fiókokat :-)

Esztergom felé mentem, mert át kellett kelni a Dunán. Egyébként is csak erre járok már át, komppal ha csak lehet, nem megyek többet. De most ott is volt elintézni valóm, utána pedig mentem tovább Tahitótfalu felé. Útközben, nagyjából Nagymaros és Zebegény közötti magasságban megálltam, hogy lefotózzam azt az utat, ami gyakorlatilag egyetlen nagy kanyar, ott kerüljük meg ugyanis a Börzsöny legdélibb csücskét. Kiszálltam, vittem a fényképezőgépet, jó helyet kerestem a parton - és akkor láttam, hogy lemerültek az aksik a gépben. Már nem volt kedvem elballagni az autóhoz és újra visszajönni, hát jól megnéztem magamnak a látványt és folytattam az utat.

A következő már napfényesebb munka volt, egy újabb télikertet fotóztam le a budai hegyoldalban. Most külön figyeltem arra, hogy a lefelé néző képet a lehető igazítsam a többihez, hátha így könnyebb lesz az összeillesztés. Ez amúgy jó kis munka volt, a sok tervezés közben szinte pihentető egy kis fotózás.

Az irodában jól letöltöttem mindenféléket, és megint beleestem abba a csapdába, hogy este 7 előtt indultam ki a városból. Egy óra alatt értem át a városon, rohadt dugóban pöfögve. Gödön még elbeszélgettünk pár órát egy kibővítendő házról, aztán végre hazaértem. Itthon nem is nagyon csináltam már semmit, csak mentem aludni. Hosszú volt ez a nap.


Maestro, 2006. 02. 23., csütörtök #

Ma végre csak pihenéssel töltöttem a napot, legalább is az első felét. A számítógépem lassan második napja megy folyamatos 100%-os processzorterheléssel, de készülnek az animációk, körbejárások, benapozások és minden egyéb, ami a vázlattervhez kell. Ágicza viszont végigtárgyalta a délután nagyobb részét, és kezd egészen szépen összeállni a lakás terve, amin dolgozik.

Ágicza ma nem engedte ki Tappancsot vadászni, hanem ő maga állt lesben a tolóajtó üvege mögött. Öt perc alatt egy csomó cinegefotót készített, és hihetetlen szerencsével elkapta őket repülés illetve szárnyra kapás közben is.

Lecsapó cinege

Az első képen éppen lecsap a magokra, aztán már repül is tovább. A másikon pedig a leszállást láthatjuk, mert a bátrabb madarak beletottyannak a tál közepébe és ott tömik a fejüket, amíg csak el nem fogy a bátorságuk és akkor gyorsan visszarepülnek a szomszéd nyárfáira. Ott gyülekeznek egyébként, mert onnan jól belátják a terasz környékét (és ezért lapul Tappancs a kőfal másik oldalán, mert ott éppen nem látják meg ezek a buta tollas jószágok).

Szárnyalás

És rájöttem, hogy a képregényeim nem holmi vicces kis rajzocskák, hanem mindegyik komoly erkölcsi tanulságot hordoz magában. Az értő szem - akár az amerikai filmekben - mindegyikben felfedezheti a pozitív üzenetet. A következő képregény is - mint az összes többi is - megtörtént esetet dolgoz fel. Morálja pedig az, hogy nem jó magunkba fojtani az elkeseredettséget, hanem gyorsan és határozottan cselekednünk kell, hogy minél előbb helyreálljon a lelki egyensúlyunk:

Katt ide! (popup window)

Este már éppen elégedetten ledőltem volna megnézni valami jó filmet, mikor eszembe jutott még pár apróság... Mert a ház látványterve készen van ugyan, de össze kellene állítani a főépítésszel való egyeztetésre is az anyagot, egy másik munkám elvi engedélykérelméhez újra kellett nyomtatni néhány rajzot, és most ért el a tudatomig az Álomház-szerkesztőség e-mailjének értelme is. Miszerint ha a holnapi határidőig valóban el szeretném nekik küldeni a kért képeket, akkor azokat még le is kellene renderelni az éjjel, mert csak úgy tudom holnap feltölteni az irodából. 6-7 kép nem akkora ügy, de ezek most nyomdához illő nagy felbontással készültek. Szegény számítógép, ma éjjel sem fog pihenni. Aztán még blogot is írtam, válaszoltam a leveleimre, és már megint hajnal van. Csak tudnám, hogy fogok holnap felkelni...


Maestro, 2006. 02. 22., szerda #

Tappancs mostanában azt csinálja, hogy amint kiengedjük a kertbe, leül a madaraknak kirakott nagy tál szotyi elé, abban a tipikus kajára váró pózában. Ott üldögél és nem érti, hogy ha a macskaetető (mert szerinte nyilván az) az előbb még tele volt finom kis madarakkal, akkor most miért nincs itt egy sem, mikor ő végre kikönyörögte magát és ő itt van...

Macskaetető?

Mostanában unalmasan telnek a napok, de ma hajnal óta végre már nem a beállításokkal küzdök, hanem pihengetek és a számítógép dolgozik a képek renderelésével. A teljes anyag majd a weboldalunkon lesz kint a következő frissítéskor, de addig is egy kis előzetes:

E heti termésünk

A ház fontos része a terasz, amit az is mutat, hogy szinte minden végén van egy, a konyha melletti nyitott sütő-főző terasz pedig egy fedett teraszról nyílik. Érdekes egyébként, hogy mikor elkezdjük összeírni az építtetőkkel a ház leendő helyiségeit, soha nem véletlenszerűen kezdik a felsorolást, és nem is a bejárat felől vagy a legnagyobb helyiségekkel, ahogy a magamfajta kockafejű mérnök gondolná. A jó terv titka, hogy a legelsőként említett helyiség köré kell a házat építeni, legyen az a konyha, a nappali, a háló vagy a fürdőszoba. Vagy a nyári sütő-főző terasz.

Pihenés közben azért alkottam egy újabb képregényt. Lehet, hogy a poénok nem falat rengetőek bennük, de az biztos, hogy az egész sztori hiteles. És ha a macskák beszélni tudnának, minden bizonnyal az derülne ki, hogy a párbeszédek is teljességgel hitelesek :-) A következő képregényből megtudhatjuk, hogy erős akarattal minden elérhető, de néha az út fontosabb, mint az úticélunk:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 02. 21., kedd #

Hiába néztük át a képregény-készítő flash-t a webdesigner kollégákkal, valamiért nem lehet csak úgy kicserélni benne egy-két alakot mindenféle más színű macskára. Marad a fapados megoldás, hogy a képregényt elkészítem csupa fekete macskával (az szériatartozék), és aztán a külön layereken eltárolt balra ill. jobbra néző tarka macskákat duplikálom és letakarom velük a feketét. Kicsit macerás így, legjobb lenne találni valakit, aki némi lakberendezési tanácsadásért cserébe vagy feltörné, vagy újraírná nekünk az egészet. Vagy pedig folytatjuk Krampuszkával, mint a kedvenc cicámmal, de az meg sértené a többi macskánk egyenlő médiahangsúlyhoz való jogát... Mindenesetre ebből a részből megtudhatjuk, hogy a helyzethez illő néhány szelíd szóval sokkal többet elérhetünk, mint akármennyi hangos kiabálással:

Katt ide! (popup window)

A macskák már napok óta boldogan napfürdőznek a tetőtérben. Az alacsonyan járó nap jó messzire besüt most a házba, nem kell az ablak elé feküdniük, hanem kényelmesen napozhatnak a födémnyílás körül, délután pedig a nagy papasan fotelben elnyúlva. Krampuszka és Öreg Kövér egész délelőtt csak annyit mozgást vállaltak be, amennyivel követni tudták a napsütötte foltot a padlón:

Napfürdőző macskák

Este a macskák érdekes szereposztásban játszották le az egérfogás és -rablás c. játékot. Tappancs egy jól megtermett egeret hozott be, amit Nyafika vett el tőle! Azután pedig úgy morgott mindenkire, hogy csak én tudtam elvenni tőle az egeret.


Maestro, 2006. 02. 20., hétfő #

Benéztem V. úrhoz is a községházára. Arról kérdezgettem, hogy építhetünk-e fatárolót a telken. Voltaképpen nyugodtan, mert ez mezőgazdasági terület, lehet rajta több építmény is (legalább lenne rajta egy igazi gazdasági célú építmény is :-). A gond csak az, hogy hová rakjuk, mert az előkertben nem lehet, az északi oldalra nem fér a 3 m-es oldalkert miatt, a délire mi nem tennénk ilyesmit, nyugaton meg kezdődik az ezer tó országa... Neki is az az ötletem tetszett jobban, hogy az északi oldalon a rendelkezésünkre álló 60 centin plusz egy 1 méteres kilógatott eresz alatt legyen a fa. Mindegy, rajta nem múlik, csak adjuk le engedélyeztetni a tervet.

A másik kérdésem az volt, hogy az északi oldalra tervezett tereprendezéssel mi a helyzet. Mivel a telekhatártól 3 m-en belül változik a terepszint, ez is engedélyköteles. Felvázoltam neki az elképzeléseimet, valószínűleg ezekkel sem lesz gond.

Utoljára maradt az örök téma, a kerítés. Még mindig ugyanaz a helyzet, a régi rendezési terv már nem érvényes, az új pedig még nincs készen és nem is tudja senki, mikorra lesz meg. Addig is az OTÉK szerinti előírásokkal lehet építkezni, és ezek eléggé körülhatárolatlanok a jelen esetben. De mondott egy érdekeset: nem is a rendezési terv az igazi probléma, mert most az OTÉK szerint éppen engedélyezhetnék, hanem hogy a főépítész nem pártolja az elképzelést. De ha őt meg tudom győzni (jövő pénteken lesz bent legközelebb), akkor jó eséllyel mehet a dolog. Úgyhogy előszedek néhány régebbi fotót a házunkról és belemontírozom a tervezett kerítésünk látványtervét, jövő héten papírképeket csináltatok belőle és megpróbálunk egy meggyőző prezentációt rendezni a főépítésznek. Az a kerek kő íves kerítés annyira oda kívánkozik, hogy nem nyugszom addig, amíg fel nem építem. Ezt fogom felépíteni:

A falu irányából

A jelenlegi tervek szerint ilyen lenne, csak drótkerítés lenne mellette, nem pedig deszkák, mint a két évvel ezelőtti terven.

Szemből nézve

Ez már igazán alig látszana ki a földből, szinte csak jelképes kerítés lenne... Jelenleg egy ember magasságú, pallókból épített kerítésre van jogerős építési engedélyünk. Annál ez sokkal nyitottabb, és egy kicsit dizájnosabb is talán:

Madártávlatból

Invitáltam V. urat, hogy egyszer jöjjön már el megnézni azt a házat, aminek az építése körül ő is bábáskodott. Építés közben látta már néhányszor, de azért így készen az igazi. Azt mondta, majd tavasszal. Nem is baj, akkor sokkal szebb a kert, mint most a félig elolvadt hó alatt.

A nap többi része a szokásos munkával telt, Nyafikába továbbra is adagoljuk befelé a különféle orvosságokat, a többiek meg csak alszanak. Egyre melegebb az idő, mostanában 4-5 nap alatt fogy el annyi fa, mint amennyit nemrég még naponta eltüzeltünk. És már olyan is történt, hogy ha nem fojtottuk le este időben a tüzet, akkor egy pokrócra kellett lecserélnek a takarómat, mert túl meleg volt az elalváshoz.

Éjjel kétszer is felkapcsolt a nyugati terasz reflektora. Lementem, hát egy ostoba képű foltos kutya állt ott és abszolút nem értette, miért hajtom el a bánatba.


Maestro, 2006. 02. 19., vasárnap #

Ma olyan verőfényes nap volt, hogy Ágicza jó másfél órán át fürdőruhában napozott kint a teraszon! A hó szépen olvad, a tetőről lecsorgó víz lyukakat vájt a kis tavak jegébe. A tetőről is egy-egy hangos adagban csusszan le a hó a vápába. Most derült ki, hogy miért érdemes akkor is ellapátolni a havat, ha teljesen nem tudom felszedni a köves útról. A vékony hó- vagy jégrétegen átjut a fény a sötét útburkolatra, és szépen felolvad. A hófehér hó a gyepen szinte érintetlen maradt, de a kocsibehajtóról szinte teljesen eltűnt a hó és a jég.

Úgy gondoltam, éppen elég víz folyik most bele, ezért lementem a vízaknába és elzártam a nagy tóba folydogáló vizet. Éppen jókor néztem le oda, mert szabályosan csorgott be a víz az elektromos kábel mellett. Sajnos, valami felszíni víznyelő képződött felette, oda folyt az olvadó víz és szépen szivárgott lefelé. Gyorsan kimélyítettem az elvezető árkot, és már fél óra múlva is látszott a javulás, alig csepegett a víz. De ami befolyt, azt ki kellett szivattyúzni, viszont ez nem akart menni. Úgy tűnt, hogy valami jégdugó van a kivezető csőben, és előbb folyt be a víz az aknába, mint hogy a dugó kiolvadt volna. Próbáltunk forró vizet önteni a csőbe, de nem sokat használt. Ezért inkább egy locsolócsövet dugtam bele és azzal nyomattam a vizet egyenesen a jégdugóra. Csak hideg víz volt persze, de így is szép lassan kiolvasztotta, egyre lejjebb lehetett dugni a csövet. Ágicza éppen kifejtette, hogy szerinte nem fog elfogyni az a dugó, amikor egy erősebb nyomás után már nem jött vissza víz a cső mellett, hanem az aknába folyt vissza. Utána már működött a szivattyú, és most már fog is. Azért nagy szerencse, hogy éppen akkor mentem le megnézni...

Nyafikát ma kiengedtük a kertbe. Amikor az árkot igazítgattam, ott üldögélt mellettem a nagy sziklán, fejmagasságban és simogatásra tartotta a pici fejét. Aztán a kis tó egyik kövén üldögélt, ahol nyáron is szokott, csak most nem igazán jött át a tóparti fíling, inkább olyan hómezőn üldögélő macska formája volt...

Macska a tóparton

Ági pár héttel korábban kirakott egy tál szotyit a cinkéknek, de eddig valahogy nem fedezték fel (meg ugye hó alatt volt :-). De most rájöttek, és egymás után eszegetnek belőle. A macskák jelenlétével alighanem tisztában vannak, mert nem a tálban dorbézolnak önfeledten, hanem lecsapnak rá és azonnal repülnek is tovább. Láthatóan nem szeretnék, ha a déli terasz ezen szeglete madáretető helyből macskaetetővé válna...

Felvettem a kapcsolatot az irodánknak is otthont adó webfejlesztőkkel, hogy nem tudnák-e belevarázsolni a képregény-gyártó SWF-be a többi macskánkat is. A dolog még nem biztos, de megnézik és megpróbálnak valamit kezdeni vele. Addig is, Photoshopban elkészítettem a többi macska figuráját, szerintem egész élethűek lettek, de persze hallgassuk meg erről Krampuszkát is:

Katt ide! (popup window)

Építési napló, 2006. 02. 19., vasárnap #

10 fok, napos idő. Felszíni vízelvezető árok kimélyítése az utcai kerítésnél .

Vízelvezető árok

Ágicza, 2006. 02. 18., szombat #

Reggel felpakoltam Nyafit és elvittem Marosra, a dokibácsihoz. A váróban a kiscsaj a szállítókosarában ült, mikor kijött valaki a rendelőből egy érdeklődőn szimatoló, kisebbfajta kutyával. Belül akkorát ugrott Nyafka, hogy a doboz is ugrott vele együtt, karmolt ki a rácson és úgy fújt a kismacska, hogy a szabadon levő blöki helyből egy métert ugrott hátra... Szóval nem kell félteni a kis viperát, csak hát ennek folyományaként a szíve még öt perc után is ki akart ugrani és üvegmosókefe-farokkal állt végig a vizsgálóasztalon, míg a dokibácsi tüzetesen végigvizsgálta. Szerencsére semmi komoly baja nincsen, szemcseppet meg gyógyszert kap, meg megszavaztam a szürkéknek egy fiola VetriDMG-t, az mindig használ, ha valami bajuk van. A perzsák szerencsére nem egy beteges fajták, de Nyaffnak meg Tappancsnak jobb ilyenkor a megelőző kezelés, mint hogy egyik a másik után komolyabban lerobbanjon.

Nyafika pihenget

Végre süt a nap és olvad a hó, kimentem hát fotózni egy kicsit. A patak felső 8-10 centije a kisebb sodrású helyeken végig be van fagyva, egy-egy csobogónál bukkan csak elő a víz, nálunk pl. Menő Manó alakját vette fel:

Menő Manó

Amíg ilyen latyakos-sáros-tocsogós idő van, sajnos a futást is jegelnem kellett, mert a futócipőm 100 méter után csuromvizesre ázik át, annyi hó van az utakon és az erdei terep sem jobb, mert nem bír már meg a hó...


Ágicza, 2006. 02. 17., péntek #

Hiába ébredtem arra, hogy a napsütés ígéretével világos ég nézett vissza az ablakból, mégis beborult és egész nap vigasztalanul potyogott az égi áldás. Először valami ónos szürkeség szitált, majd egyre nagyobb pelyhekben és egyre feltartóztathatatlanabbul esett a hó. Így aztán az egész napos punnyadáson kívül más említésre méltó nem is történt, ha csak az nem, hogy András csak nem tudott kikevergőzni a múltkori influenzából, így aztán most kissé lázasan és köhögve telnek a napok, ma is egész délután aludt és csak késő este kelt fel egy kicsit, képregényt fabrikálni:

Katt ide! (popup window)

Nyafika viszont teljesen szolidáris vele, a kismacska prüszköl és be van dugulva az orra, úgyhogy holnap viszem az állatorvoshoz. Még szerencse, hogy ő legalább nem tud érdemben tiltakozni az orvoshoz menős ötleteim ellen...


Maestro, 2006. 02. 16., csütörtök #

Ma délelőtt újabb tárgyalásokat folytattunk, és Tappancs megint bemutatót tartott, szerintem direkt produkálja magát. Ha jönnek hozzánk, akkor szinte mindig a következő forgatókönyv szerint zajlanak az események: belép az ügyfél, Tappancs szerényen ül az asztalon és néz rá. Már a termetével is imponál, meg a fehér tappancsaival és az okos nézésével (a vendég ámul, hogy milyen szép macska és hogy szabad neki felmenni az asztalra). Aztán nekiáll lekalamászni pár konzerves dobozt a konyhaszekrény aljából (vendégünk egyszerűen nem hisz a szemének). Utána elfekszik a heverőn és mutogatja a pocakját (bátrabb látogatók megpocakolják és ámulnak, hogy mennyire hagyja). Amikor pedig leülünk tárgyalni, ott sündörög mellettünk és keresztbe fekszik a rajzokon, hogy most vele foglalkozzunk (ha macskaárusítással foglalkoznánk, a vendég már egy raklappal vásárolt volna).

Nagyjából ennyire futotta mára az erőből. Ami energiát belefektetek egy pár órás megbeszélésbe, azzal ki is merítem a napi keretemet. Pedig az nem kevés, 16-18 óra rajzolás is ki szokott jönni belőle. De most már csak arra volt erőm, hogy megnézzem a Leon, a profit, kiolvassam A szépfiút és rajzoljak egy újabb képregényt:

Katt ide! (popup window)

Nagyjából most fogyott el az ősszel hozatott tűzifa, mostantól a kicsit frissebb fákkal fűtünk, annak is a korhadtabb részével, mert először a legrondábbakat akarom eltüntetni. Attól viszont még mindig hízik a májam, ha egy-egy vendégünk csodálkozik azon, milyen meleget csinál ez az egy szál kis kályha. Nagyjából ezek a tipikus ámulatforrások, amikor valaki először jár nálunk: maga a ház kívülről, a terasz melletti tó, a tetőtéri látszó gerendázat, a belső terek világossága borult időben, a kerek ablakok mérete - és persze az egész házat kifűtő kis kandalló. Valamint természetesen Tappancs és a többi macska produkciói :-)


Maestro, 2006. 02. 15., szerda #

Szokatlan módon ma reggel nem kapcsoltuk be a számítógépet és Ágicza sem vethette rá magát a kedvenc kerti tavas fórumaira, hanem lefotózta a hibiszkuszt, aztán indultunk be Pestre tárgyalni.

Újabb virágfotó

Hamar meg is fogadtuk, hogy soha többet nem megyünk be délelőtt Budapestre, ahogy nem is jövünk ki onnan a délután folyamán. Nem tudom, hogy bírják azok idegekkel, akik naponta rendes munkaidőre járnak be, de nekünk elég unalmas volt a dugóban ácsorogni órákon át. Jellemző a forgalom tempójára, hogy miután kiszálltam a kocsiból, gyalog úgy megelőztem a sort, hogy már át is adtam a tervet, mire Ágicza mellénk ért. Nem véletlen, hogy mindig kora délután szoktunk beautózni és csak késő este indulunk haza. Akkor már egészen elviselhető a forgalom.

Út közben nagy jelentőségű hipotézist fogalmaztam meg, ami végre magyarázatot adhatna rá, hogy miért értenek meg dolgokat a magas IQ-val rendelkező nők is néha bosszantóan lassan. A lényeg, hogy az IQ-teszteket sztenderdizálják, azaz végül is nem az abszolút mérőszám a fontos, hanem hogy a népesség 50 vagy 70 vagy 99%-ánál jobb az elért eredmény. De mi van akkor, ha a férfi és női IQ-t külön sztenderdizálják? Akkor előállhat az a helyzet, hogy egy férfi és női súlyemelő bajnok egyformán a legjobb x%-ban van a maga nemében, de egymásnak mégsem ellenfelei... Érthető okokból, Ágicza meglehetős szkepticizmussal fogadta a teóriámat, míg én a valóságot jól leíró elméletnek tartottam. De majd megkérdezem a Mensa pszichológusát, hogy szerinte mi az igazság.

Megnéztük a Lónyai utcai kis lakást, ami már szinte teljesen elkészült. Itt az volt a külön érdekesség, hogy most találkoztunk először a megbízónkkal személyesen. Eddig külföldön dolgozott, csak e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Ettől függetlenül ól sikerült a dolog és tetszik neki a lakás. Lefotózni még nem tudtam, mert éppen szerelték össze a legújabb bútorokat és nem készült el még az üvegfestés sem - de rájöttünk, hogy csak a személyes találkozót volt fontos pont erre a hétre időzítenünk, lefotózni elmehetek bármikor máskor is, majd a szomszéd néni beenged, ahogy beengedett a felméréshez is.

Utána újra az irodában tárgyaltunk, és mára is jutott egy tanulság. Néha nem arra kell a tervezői segítség, hogy valami gyökeresen újat találjunk ki, hanem hogy a lehetőségeket végignézve megerősítsük abban az építtetőt, hogy az általa választott megoldás a legjobb. Pedig nagyszerű kis födémszerkezetet terveztem, süllyesztett fedélszékre emlékeztető tartógerendákkal, de aztán egy egyszerű pórfödém lett belőle. Viszont így biztos lehet benne a tulajdonos, hogy valóban ez a megoldás tetszik neki ott a legjobban. Ha egyszer teljhatalmú diktátor leszek, minden építészt kötelezni fogok arra, hogy már a tervezés legelejétől 3D-ben is mutassa meg, amit kitalált. Sokkal kevesebb utólagos átépítgetés lenne.

Hazafelé menet benéztünk a Kentucky Fried Chickenbe, a Wesselényi útnál. Annak idején, amikor görkorcsolyával jártunk ki a Margitszigetre, hazafelé jövet mindig itt nyomtunk be némi csirkét. Kicsit félve vágtam bele az 5 darabos paprikás csirkemell-csíkokba és a sült krumpliba, de a zsírban gazdag étrend dacára életben maradtam. És nagyon finom volt!

Ezt muszáj volt este lefotóznunk: a pohár falán maradt joghurt hagyományosan Krampuszka jussa, de mivel kis tömpe perzsaorra van és bucifeje, nem tudja kinyalni a pohárból (míg Nyafika a kis rókaképét simán benyomja a söröskriglibe). Így hát az ujjammal mártogattam ki neki a joghurtot, és mindig egyre magasabbra tartottam az ujjamat, a végén már két lábon állt és úgy nyúlt érte... És közben hátra csapta a füleit, az ujjamra kancsalított és átszellemült arckifejezéssel nyalogatta a joghurtot.

Krampuszka joghurtot eszik

Lehet, hogy nem is lesz más szereplője a képregényemnek, ha csak ki nem fogyok az ötletekből... Vagy pedig meg kellene hekkelni a stripgenerator-on lévő SWF-et, hogy legyen benne a sok stupid figura helyett szürke macska meg tarka macska meg Ágicza is. De addig is egy újabb sztori a hiú macskácskáról:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 02. 14., kedd #

Bár elég sok dolgunk volt mára, újra a tűzifa pakolásával kezdtük a napot. Ma jelentős átrendezést hajtottunk végre: a maradék gyertyánt a földre halmoztam fel, ezt hamarosan úgyis eltüzeljük. Telepakoltam a közeped minőségű fahasábokkal a kémény melletti tárolót, ezek lesznek a következők. A legrondább, korhadt példányokat külön tettem, ezeket már most azonnal elkezdem eltüzelni. Kellően lobogó lángon talán kiszáradnak és elégnek ezek is valahogy. A teraszon lévő tároló hátsó sorába mentek az életképesebb darabok, a legelső sort pedig megtartottam VIP szekciónak, ide a legszebb, világos végű hasábokat tettem, mert egész nyáron ezt fogjuk nézni. Ehhez szinte az egész halmot át kellett raknom a ház mögött, de megérte a fáradságot. Egyébként is, a fával mindig szívesen foglalkozom, ez inkább hobbi, mint kötelesség. És érdekes, hogy Ágicza is ugyanígy szereti a frissen felhasogatott fa illatát.

Nem lett tökéletes a színhomogenizáció, mert voltak időszakok, amikor kishitű csüggedés vett erőt rajtam, és kevésbé világos, ám nem is teljesen fekete végű hasábokat is betettem a halomba. Ha sokáig nézem őket, mindenféle alakok bontakoznak ki a mintázatból, mint a felhőknél, egész jó szórakozás lehet még ebből.

Új farakás a teraszon

Maestro, 2006. 02. 13., hétfő #

Ma szinte az egész nap gyönyörű napsütéses volt. Azt néztem, hogy ha ilyen szép marad az idő, még a jövő héten is az őszi szállítmány gyertyánnal fogunk fűteni. Csak alkonyatkor gyújtottunk be, és bár ezt már sokszor megjegyeztem, még mindig ámulok rajta. És külön megnéztem a teraszok nagy tolóajtóit, de - dacára az előttük felhalmozott növénytömegnek - azok sem párásodnak. Szóval, még csak nem is átlagon felüli, egyszerűen csak épületszerkezet kell és a problémák nagy része el is felejthető.

Ágicza kiment fotózni a nagy tó környékét. A tó körvonala alig látszik a hó alatt, és a vízből kiálló növények szárai mellett tölcsérszerűen besüppedt a hó. Vagy nem is esett oda olyan sok, vagy a szárak felmelegedtek a napsütéstől és azért olvadt meg körülöttük.

Behavazott tó

Még érdekesebb volt egy falevél, ami az egyik fáról hullott le a frissen esett hóra. Ahogy a nap sütötte, kezdett egyre inkább - szó szerint - beleolvadni a háttérbe. Tavaly tavasszal hasonló elvek alapján olvasztottuk fel a nagy tó jegét, a ráterített fekete fólia alatt egy-két nap kellett csak, és eltűnt a jég a tó vizéről.

Beleolvadt a háttérbe

Maestro, 2006. 02. 12., vasárnap #

Nyafika ma már csak tablettát kapott. Azt is csak azért, hogy ne legyenek elvonási tünetei a napok óta adagolt szteroidok után. A lábát már nem is húzza, viszont ma egyfolytában tüsszögött. Persze lehet, hogy csak azért, mert napok óta a kandalló előtt fekszik és hajnaltájban már kezd kihűlni alatta a padló.

Ez most egy békés, nyugodt vasárnap volt, nem jött senki látogatóba. Szép nyugodtan dolgozgattunk, és közben született egy újabb Krampuszkás képregény is. Bár, nem tudom még, fogom-e folytatni egyáltalán, annyira nem volt semmi visszhangja...

Katt ide! (popup window)

Ma kaptam egy e-mailt az ArchiCAD egyik viszonteladójától, hogy az SE verziót 375 ezerért árulják. Aztán megnéztem, és most mindenütt máshol is ennyi az ára. Mi meg megvettük B+ fél éve majdnem a kétszereséért. Emellett gondok vannak a DWF-fájlok mentésével, még arra sem sikerült megoldást találniuk, én meg égek a megbízóim előtt, hogy nem tudok korrektúrára terveket küldeni. Úgyhogy jól berágtam a Graphisoftra, és eldöntöttem: pár évig semmit nem veszünk tőlük, nem frissítjük full verzióra a mostaniakat és nem veszünk átalánydíjas frissítéseket sem. Ugyanis ha most ennyiért is megéri nekik adni, akkor tőlünk arcátlanul magas árat kértek érte az elején. Hát kapják be, most négy-öt évig egy fillért sem látnak tőlünk.


Maestro, 2006. 02. 11., szombat #

Reggeli testmozgásként ellapátoltam a havat az útról. Kimondottan jólesett ez a kis mozgás, és mellesleg az autó sem szenved annyira kiálláskor, mint egy évvel ezelőtt, amikor néha alig tudtuk elhagyni a telket, annyira csúszott alatta a letaposott hó.

Néztem a kapu lakatját, szerintem már megette a rozsda belülről, egy éve nem zártuk be a kaput. Teljesen felesleges, az emberektől úgysem védene meg, kutyák ellen pedig elég az is, hogy nem lehet akárhonnan bejönni a telekre - de azért a 'home defence' gázpisztolyon rajta van a rakétaindító cső egy gumibogyóval, az első lövés nem csak szól, de üt is keményen... De ez is inkább csak elővigyázatosság, az eddigi összes behatoló kutyafélére elég volt rákiabálni. Tudták, hogy tilosban járnak és húztak is ki az udvarról, ahogy csak tudtak.

Ahogy egy kis hó olvad le a tetőről, rögtön megoldódik a lék készítése is: a két kis tó jegébe a lehulló vízcseppek vágnak lyukat, a nagy tóba pedig egész télen csordogált a víz. Nem fagyott bele a locsolócsőbe, és fenntartotta a léket is.

A környéken minden havas, bár igazán azt szeretem, amikor a fákon is vastagon megtapad a hó, tavaly télen egyszer sikerült ilyet is fotóznom, és azóta várok megint egy hasonló alkalomra. De azért így sem rossz... A teraszról lassan elfogy a farakás, talán még egy hét és eddig tartott az ősszel hozatott 4 m3 fa.


Maestro, 2006. 02. 10., péntek #

Megérkezett a Harry Potter hatodik kötete, a napom főként ennek az olvasásával telt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy valóban dupla élményt jelent angolul és magyarul is elolvasnom a sorozat darabjait. Ugyanis angolul nem értek mindent, de némi logikával így is kitalálom a hiányzó szavak jelentését és nagyjából megértem a sztorit. Aztán magyarul megértem az apró finomságokat is, néha egészen új megvilágításba helyezve a történetet. Szóval tudom, hogy mi fog történni, de mégis tud meglepetésekkel szolgálni :-)

Nagy lelkesen három újabb képregényt is készítettem. Mindegyik középpontjában Krampuszka áll, a kis szemünk fénye. Az első történet a női és/vagy macskai lélek mélységeit mutatja be:

Katt ide! (popup window)

A második a szépségről és az iránta érzett ősi vonzalmunkról szól:

Katt ide! (popup window)

A harmadik már kicsit morbid, de hát még keresem a helyem a 'comic strips' szcénában:

Katt ide! (popup window)

Persze hamar kitaláltam, hogy ez így nem az igazi. Sokkal stílszerűbb lenne, ha az ArchiCAD-ben csinálnék vonalakból és kitöltésekből figurákat, és persze akkor lenne Ágicza is, meg Tappancs, Öreg Kövér és Nyafika is. Valami olyan stílusban, mint a 'családi tabló' volt a weboldalainkon. Meg aztán, úgyis a szöveg számít, mint a South Parkban.

Nyafi ma nem kapott szurit, majd csak holnap bökik bele a következő adagot. Egész nap alszik, mivel a kertbe nem engedjük ki. Szegényke, minden ajtónyitáskor ott sündörög (ha éppen nem alszik), de nem mehet ki a hóba.

Este megtárgyaltuk a tegnap említett házat, apróbb módosításokkal úgy tűnik, hogy jó lesz így. Az mindenesetre biztos, hogy minden tervről rengeteg 3D-képet kell készíteni, mert inkább most változtassunk pár óra munkával, mint a kész házat építsék át horror pénzekért...

Aztán hajnal felé még egyet csináltam, de ekkor már kissé fáradt voltam:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 02. 09., csütörtök #

Reggelre fehér volt minden! viszonylag korán felkeltem és kimentem ellapátolni a havat az útról. Éppen kifelé ballagtam, mikor jött a szippantós kocsi, már el is kezdték a munkát. Emiatt sajnos nem volt alkalmam megmérni a kezdő vízállást, de ahogy látom, őket nem is nagyon kell ellenőriznem, mert abszolút tisztességesen végzik a munkájukat. Ellapátoltam a havat egész az erdészeti útig, ehhez a finom porhóhoz a szélesebbik lapát volt jó, míg a letaposott keményebb részekhez a keskenyebb, de masszívabb lapát.

Újra havas a táj

Most jöttem rá, miért is utáltam annyira gyerek koromban a ház körüli munkákat. Többek között azért is, mert mindenhez a létező legbénább szerszámokat használtuk! Fát egy keskeny fejű gallyazófejszével vágtunk, minden tuskót ötször kellett megemelnem fejszéstül, mert csak beleszorult és nem akart hasadni. Most a hasítóbaltával ugyanakkora tuskókat, a nehezen hasadó gyertyánfából fél kézzel is elvágok, ha közben éppen telefonálok. A füvet egy légpárnás fűnyíróval nyírtuk, egy dimbes-dombos, teraszos terepen. Persze, hogy nem alakult ki soha a légpárna, húztam-vontam-emeltem a dögnehéz gépet, hogy ne akadjon el. Most egy könnyű kis kerekes fűnyírónk van, amit csak gurigatunk. A hólapátunk is egy rendes lapátra felcsavarozott nehéz rétegelt lemez volt, fényes lakkozott felülettel. Ha nem tartottam abszolút vízszintesen, már meg is indult rajta valamerre a hókupac. El sem tudtam képzelni, mennyivel másabb egy könnyű műanyag hólapát, amit erre terveztek. Egy fogással háromszor annyi havat megemelek, miközben a lapát-hó együttese talán még könnyebb is...

Körbesétáltam a ház körül, természetesen fényképezőgéppel a kezemben. A téli fotóknak mindig megvan az az előnyük, hogy nem érdekes a kert félkész állapota, csak a ház számít. Ennél csak az éjszakai fotók jobbak, nem véletlen, hogy az új Nemzetiről is csak éjszakai fotók jelentek meg a lapokban, amíg csak a feltúrt préri volt mellette.

A pergolán át

Elsétáltam a patakpartra is. Kicsit lelkifurdalásom volt, mert a teleknek ezt a felét annyira elhanyagoljuk. Nem építettük még ki a pihenőt sem, mert hol hideg van, hol a szúnyog túl sok. De majd egyszer... Illetve, a fenét: ha egyszer nem érzem szükségét, akkor nem fogom erőltetni. Épp elég a tudat, hogy igazi patakpart van a telkünk végében, de a szúnyogok közé nem fogok csak azért kiülni, mert megtehetem, hogy kiüljek.

A ház persze jól mutat a havas tájban, és egyre inkább úgy látom, hogy tényleg volt értelme megcsinálni a pergolákat. Az egyik szépen kigömbölyíti a házat, a másik pedig az azonos anyagokkal egy kis folytonosságot jelent a kertben. Már tényleg csak a kerítést kellene egyszer megépítenünk, azzal lenne egy kerek egész a művünk.

A déli terasz

A frissen esett hóban mindenféle érdekes lábnyomokat lehet látni. Egy rejtélyes kismadár hirtelen ott termett például a havon, elugrált rajta 6-8 métert az árokig, majd ott mintha fejest ugrott volna a hóba, csak egy nagy lyuk látszott a lábnyomok után. Annyira friss a hó, hogy még a macskák sem mászkálták össze.

Elkészültem a weboldalunk frissítésével, legfőképpen az év elején lefotózott munkáink képeit tettem be. Az igazi nagy dobás az lenne, ha a régóta fontolgatott szöveges részeket megcsinálnám, a témakörök szerinti csatornákra bontással és az építtetőknek szóló részek fejlesztésével. Ez az, amit minden frissítéskor elhalasztok azzal, hogy ez most csak egy kis technikai jellegű update, majd a következő alkalommal jön a nagy újítás. Nos, ezúttal is csak ezt tudom mondani...

Egész jó kis cuccot találtam a weben: http://stripgenerator.com/. Együgyű kis képregényeket lehet vele készíteni. Listából válogathatók ki a szereplők és a tárgyak, plusz van néhány fajta szövegbuborék. A rendelkezésre álló elemekből persze csak Krampuszkát és magamat tudtam élethűen megmodellezni, de mindegy, itt van az első próbálkozásom (kattints a képre):

Katt ide! (popup window)

Persze, vannak kollégák is a feketemacska-bizniszben: A fekete macska és Ne legyél má' kétszínű!, de az én képregényem szereplői mind létező alakok :-) Lehet, hogy ebből is rendszert csinálunk majd?

Addig is, amíg a mi házunk építéséről nem tudok mit írni, írok más házáról. Ma éjjel fejeztem be egy ház vázlattervének a módosítását, amit egy hete még egészen örömmel fogadtak, de mostanra kiderült, hogy módosítani kell rajta, mert túl vastagok az oszlopok. Az az érdekes, hogy a ház külső képeit látva nem volt semmi gond, de készítettem egy-két 3D-képet a teraszon állva is, és ott látszott, hogy tényleg elveszik a zöldre nyíló kilátást a betervezett oszlopok. Az esetből csak annyi a tanulság, hogy mennyire fontos a 3D modellezés, már a tervezés közben is. Ugyanis, ha csak homlokzatokat rajzoltam volna, akkor elégedetten átveszik így a tervet, és csak a megépülés után kezdenek anyázni, amikor nem látnak elég zöldet az oszlopok között. De akkor már késő bánat, most viszont nem került semmibe kisebb oszlopokat berakni a teraszokhoz.


Maestro, 2006. 02. 08., szerda #

Megint láttunk egy gombóccá gömbölyödött madarat az egyik távoli kerítésoszlopon, Ágicza le is fotózta. Nem tudni, milyen fajta madár, talán a múltkori egerészölyv:

Gombócmadár

Ági átvitte Nyafikát Nagymarosra injekcióra, mára kicsit jobban volt. Az orvos azt mondta, hogy alaposan tapogassuk végig a pocakját is, nem érzékeny-e még valahol. Kicsit még mindig húzza a lábát, de kellően életvidám, és ami a lényeg, hogy szemmel láthatóan jobban van. Persze, egy kis pocakolás nem fog neki megártani - főleg, hogy most orvosi rendelvényre történik :-)

Dél körül elkezdett esni a hó, és sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor éppen tökéletesen kirajzolta a terasz deszkáinak rácsozatát, az alatta lévő főtartókkal egyetemben. A rózsaszín foltot továbbra sem tudom eltüntetni a képek közepéből, majd egyszer, ha telik új fényképezőgépre. Addig pedig legalább a valóság egy kis részét rózsaszínben láthatjuk:

Hórács

Délután a szokásos pesti menetrend szerint tárgyaltunk illetve lakberendezési tanácsokat adtunk. Kezdem megkedvelni ezt a fajta munkát is, egy-egy nagyobb tervezés után-közben szinte pihentető néhány óra alatt megismerkedni egy problémával és felvázolni a megoldását. Este már kicsit álmosak voltunk, a hó is egyre nagyobb pelyhekben hullott, de azért sikeresen hazaértünk.

Még a múltkosi császári utazásunk során gondolkodtam el azon, hogy mi lenne akkor, ha velünk történik valami, például balesetet szenvedünk az úton. Mi lenne szegény macskákkal? Mondjuk, száraz táp és víz van bőven a házban, hetekig eléldegélnének rajta, legfeljebb az alom telne meg néhány nap után. De komolyan, kellene valaki, akinek van kulcsa a házunkhoz és ha pár napig nem észlel aktivitást a blogon, eljön körülnézni. Mennyivel nyugodtabban indulnék útnak, ha tudnám, hogy szükség esetén gondoskodik valaki a cicamacskákról.


Maestro, 2006. 02. 07., kedd #

Reggel 8 óra felé -14 fokot mutatott az autó hőmérője, de azért második nekifutásra beindult a motor. Nyafika szegény nagyon fázhatott, meg az út sem tetszett neki, mert végig nyivákolt. A dokinál aztán kiderült, hogy a gerincével van valami gond, több helyen is érzékeny. Ilyen sérülést akkor szokott szerezni, ha megütötték vagy magasról leesett, de egyiknek sem volt rajta nyoma. Végül kapott egy nagy adag szteroidot, holnap reggel pedig vissza kell vinni egy ismétlésre. Hazafelé is nyivákolt persze, de most már úgy raktam le az ülésre a szállítókosarat, hogy meg tudjam vakargatni az állát és így nem viselte meg annyira az út. Vagy pedig tényleg csak fázott a kis drágaság, mert hazaérve rögtön aludni ment, és beügyeskedte magát a visszahajtott takaró alá, onnan nézett aztán kifelé:

Nyafika melegedik

Nyafika egész nap hol a kandalló előtt, hol egy közeli széken feküdt, élvezte a meleget és az állandó pocakolást, szerintem meg fog gyógyulni. Azért a macskalétrán lefelé menet megszédült egyszer és majdnem leesett a halak közé, de megkapaszkodott és visszamászott...


Maestro, 2006. 02. 06., hétfő #

Tettem egy villámlátogatást Pesten, némi forgalmi bolyongás után eljutottam az Állatorvostudományi Egyetem környékére és beszereztem mindenféle bolha- és féregirtó szereket a macskáknak. Megnéztem még egy lakást, ahová esetleg terveznénk valamit, aztán más dolgom nem is nagyon volt a városban, indultam haza.

A Bricostore-ban most már rendes árukínálat volt, találtam barna színű macskaajtót a nappali-előszoba közötti ajtóra (onnan szereltük át sebtében az új macskaátjáróra), és egy falra csavarozható fegyverkazettát. Nem, mintha a jogszabály gázpisztolyra is előírná, de egyrészt a rendőrök sem ismerik eléggé a vonatkozó törvényi helyeket, másrészt nem árt, ha el tudjuk zárni a házőrző pisztolyt, ha valaki kisgyerekkel jön látogatóba.

Ágicza közben nagyon belelendült a Tiffany-készítésbe. Három dobozka is várt az asztalon: egy a piros Jin-Jang motívummal, egy világoskék amit még szombaton elkezdett, és egy amit a szombati készítésekor elszabott anyagból csinált. Mondjuk, az a piramisos csúcsdísz nekem már egy kicsit sok volt, és a hagyományos dobozka formájú dobozka tetszett a legjobban, de legalább majd látjuk, hogy számít-e az eladáskor a dobozka dizájnos vagy konszolidált formája

Három Tiffany-dobozka

Most kaptam az e-mailt a Bookline-tól, hogy 10-én kiszállítják az új Harry Potter-könyvet, ha megrendelem (eddig csak előjegyzésbe lehetett venni). Meg is rendeltem azonnal, és még a szállítási költséggel együtt is olcsóbb, mint a normál bolti ára. Tetszik ez a rendszer.

Este arra figyeltem fel, hogy Nyafika húzza a hátsó lábait. Amennyire lehetett, óvatosan végigtapogattam, de nem volt rajta seb, nem is fájlalta. Egyébként nem tűnik túl bánatosnak, eszik is, csak egyszerűen imbolyog, amikor jár. Felhívtam az állatorvost, holnap reggel viszem hozzá.


Maestro, 2006. 02. 05., vasárnap #

Vasárnap a szokásos 'pihenőnapi' program: egy tárgyalás délelőttől délutánig, egy pedig délutántól estig. Jól eltelt így az idő, de a végére azért egy kicsit fáradtak voltunk.

Ma sütött a nap is, így végre nem kellett egész nap fűteni. Behordtam az utolsó előtti adag fát a teraszról, ez az ősszel rendelt 4 m3 legvége. Most aztán aszerint, hogy borús vagy derűs lesz-e az idő, fog kitartani pár napig vagy pár hétig, aztán még egy ilyen adag és kezdhetjük használni a nemrég hozatott cserfát. Az biztos sokkal nedvesebb lesz, meg ugye először a korhadtakat kell elégetni, hogy ne álljanak a ház körül egy évet.


Maestro, 2006. 02. 04., szombat #

A mai nap eseménytelenül telt. Folytattam a tegnapi képek rendberakását. Egész éjjel ment a számítógépem és reggelre megvoltak a kikorrigált képek és a panorámák. Ezeket néztem át egyenként, vágtam a képeket és retusáltam a hot pixelek nyomait. A panorámák nagyon szépek lettek, a két leglátványosabbat ide is kiteszem, mert a weboldalunk frissítése még nem tudom, mikor lesz meg. Az első a konyhabútor, könnyed íves vonalvezetéssel:

Panorámafotó, új ablakban nyílik meg: Panorámafotó, új ablakban nyílik meg

A galéria főként közlekedő funkciót tölt be, de van itt egy kis olvasósarok is. A födém nagy részét kiirtottuk és sugarasan elhelyezett acél gerendákra támaszkodik fel az új szerkezet:

Panorámafotó, új ablakban nyílik meg: Panorámafotó, új ablakban nyílik meg

Ágicza újabb Tiffany-üveg dobozkákon dolgozik, egy bordó doboz a Jin és Jang jelével a tetején, meg egy felfelé kicsit szűkülő szájú kék doboz készülődik:

Újabb üvegdobozka készül

Már sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne valami automatikus figyelmeztető rendszer, ami jelezne, ha kezd kialudni a tűz a kandallóban. Most kitaláltam, rendkívül egyszerű: csak el kell helyezni egy fotocellás kaput 20-25 centivel a kandalló előtt. Amint kezd leesni a hőmérséklet a tűztérben, Nyafika is egyre közelebb húzódik a kandallóhoz. Kellő távolságba érve belelógna a fotocella sugarába, és akkor még időben le tudnék menni rakni a tűzre, nem kellene egy nap két-háromszor begyújtanunk :-)


Maestro, 2006. 02. 03., péntek #

Ahogy kezdek egyre jobban lenni, úgy esik bele Ágicza a betegségbe. Pedig őt még időben látta a doktornő, kapott egy csomó gyógyszert, de mégis. Én már csak köhögök, de ez még rosszabb. Eddig ugyanis csak azzal beszéltem, akivel nagyon muszáj volt, de most már nem halogathattam tovább, el kellett intéznem mindenféle telefonokat. Ebben az a legrosszabb, amikor csupa jó szándékkal aggódnak, hogy 'beteg lettél', 'hallom, köhögsz' és társai. És ilyenkor nem ordíthatok rá, hogy 'törődj B+ a magad dolgával, épp elég baj nekem a betegség, nem kell még emlékeztetni is rá'. Ezért azt kérem, hogy aki csak egy kicsit is szeret, ne aggódjon az egészségi állapotomon, mert csak dühít vele és hátráltatja a gyógyulásomat...

Mára nagy célt tűztem ki magam elé: fogtam a Császáron készült kb. 140 fotót, és elkezdtem őket feldolgozni. A képek RAW-ban készültek, azaz egy az egyben kiírta a fényképezőgép a CCD tartalmát, így van a legtöbb lehetőség az utólagos korrekciókra. A nyers kép sem olyan rossz, de azért egy kicsit fel lehet még tupírozni a végleges megjelentetéshez.

A nyers fotó

Első lépésként kiválasztom azokat a fotókat, amikkel érdemes foglalkozni. Korrigálom a színegyensúlyt és ha kell, az expozíciót, kontrasztot és más egyebeket. Ezek nagy része fényképezéskor beállítható és a fényképezőgép megcsinálja, de utólag már csak információvesztés árán lehet megcsinálni őket. RAW-ban fotózva viszont olyan, mintha mindig újra készíteném a fotót az új beállításokkal.

Szín- és expozíciókorrekciók után

Miután minden képet beállítottam, át kellett konvertálni őket a RAW-ból rendes kép (TIFF) formátumba. Ez szerencsére ment magától, közben én megvacsoráztam. Utána fogtam minden panorámázó programok királyát, a PTGui-t. Ez nem csak panorámafotók összefűzésére jó, hanem különálló fotók kiegyengetéséhez is. Be kell jelölnöm a képen minél több függőleges egyenest (ezért jó különösen az épületfotókhoz). Utána egész éjszaka elmolyol a számítógép a 75 képpel.

A függőleges egyenesek kijelölése

Az eredmény: a program úgy állítja be a képet, mintha függőleges perspektív képsíkkal fotóztam volna. Emellett kicsit meg is görbítgeti, hogy a lencse torzítását kompenzálja és az egyenesek valóban egyenesek legyenek. Mindezt azért csinálom szoftveres úton, mert ugyanezt a hatást egy kb. 4-5 millió forint értékű műszaki fényképezőgéppel, digitális hátfallal és professzionális objektívvel érhettem volna csak el.

Korrigált perspektíva és lencsetorzítás

Aztán már csak fogom a korrigált képeket, kivágom belőle a végleges kép négyzetét. Ha kell, kap még egy utolsó retusálást, és készen is van a fotó, ami már egészen profi kinézetű:

A végleges képkivágás

Közben összefűztem a panorámákat is. Természetesen úgy, hogy kellően pontos volt a nodális pont helye a fotózás közben, ez gyerekjáték volt, nagyon szépen összeillett minden. Ezt is felvettem a számítógép listájába, holnap reggelre elkészülnek ezek is.


Maestro, 2006. 02. 02., csütörtök #

A mai napot természetesen a városba menős nadrágomban töltöttem és próbálgattam, mennyire áll kézre az új pisztolytok. Ez a 'cross-draw' (kereszt irányú) rendszer szintén jobb kézzel kezelendő, csak maga a tok a bal oldalamon van és 45 fokban megdöntve, hogy kézre álljon. Emiatt szinte észrevehetetlen, és autóban ülve sem nyomódik a combomba. Maga a pisztoly nagyon könnyű, abszolút kényelmes hordani. És ezzel azt hiszem, le is zárhatjuk a ZeBlog gázpisztolyos fejezetét, mostantól már ez is csak egy használati tárgy. Még kicsit gyakorolom az előrántását, aztán pedig ott lesz nálam és kész.

Cross-draw rendszerű övtok

Pacifistább olvasóim most joggal kérdezhetnék, hogy mi a fenének nekünk egyáltalán gázpisztoly. Természetesen önvédelemre, mégpedig az előre nem látható esetekre. Ezeknek ugyanis jellegzetessége, hogy nem látjuk őket előre, ezért elkerülni sem tudjuk. Ezért azt mondom, hogy inkább hurcoljam feleslegesen akár éveken át, mint sem hogy akár csak egyszer is bánnom kelljen, hogy nem volt nálam. Egyébként javaslom mindenkinek, mert viszonylag hatékony önvédelmi eszköz ember és kutya ellen is, ugyanakkor sokkal kisebb sérülést okoz, mintha bármi mással próbálnék védekezni.

Táskába applikált zsebtok

Ágicza tokjához még be kell varrni a táskája zsebébe a tépőzárakat, hogy stabilan a helyén maradjon, aztán már neki is csak a gyakorlás marad. Ettől tartok még egy kicsit, hogy elég lelkes lesz-e foglalkozni vele és megtanulni vele gyorsan bánni.

Tegnap délelőtt végre összeraktam egy panorámafotót, amivel már régóta szenvedtem. A szenvedés oka főleg az volt, hogy rosszul állítottam be az állványfejet, és ezért csak igen komoly trükközéssel sikerült rendesen összeillesztenem a képeket. De a módszert javasolhatnám is panorámafotókkal foglalkozó kollégáimnak: egy rosszul fotózott panoráma összerakása nagy maló ugyan, de egyben tekinthető mesterkurzusnak is!

Panorámafotó, új ablakban nyílik meg: Panorámafotó, új ablakban nyílik meg

Ágicza, 2006. 02. 01., szerda #

Amióta hetente egyszer megyünk csak be a városba, sokkal több elintézni való sűrűsödik össze erre az egy napra, így aztán most sem unatkoztunk. András végre szót ért a Copy Generallal, a Váci úti egység eléggé normális gárdának tűnik, így hozzájuk ugrottunk be a kinyomtatott rajzokért. Érdekes, hogy minden alkalommal bepróbálkoznak, hogy a tervrajzokat nem is tudják oldalra forgatva kinyomtatni, pedig azért egy plotfile 90 fokos elforgatása még nekem sem okozna különösebb nehézséget...

A tervrajzok átvétele után mentünk egy elkészült munkát fotózni, aztán szaladtunk is tovább a háziorvoshoz, még mielőtt teljesen leterít az influenza engem is. András végre kikérte a papírjait, hogy átjelentkezhessen Szobra. Talán így gyorsabban jut majd orvoshoz, ha megbetegszik, én viszont a világért le nem cserélném a dokinénit, inkább vállalom azt a kényelmetlenséget, hogy csak a pesti napjainkon tudok rendelésre menni. Persze vártunk jó másfél órát, mert tömeg volt, az volt a csoda, hogy Andrást valahogy sikerült ott tartanom, amíg bejutunk, mert időnként már-már azon volt, hogy otthagyja a fenébe és inkább szenved tovább ahelyett hogy felírasson magának antibiotikumot és meggyógyuljon végre. Emiatt aztán a tárgyalásunkról is késtünk jó sokat, még szerencse, hogy elég flexibilisek a megbízóink, így aztán mindenki megvárt minket. :-) A második tárgyalás persze jó sokáig elhúzódott, mindig ez a helyzet, ha különösen jól megtaláljuk a hangot azokkal, akik tervezési munkával keresnek meg minket és már a weboldalt is alaposan átböngészték, tehát tudják, mire készüljenek.

Hazafelé még beugrottunk a gázpisztoly-tokokért, nagyon szépen megcsinált, pontosan a táskámba passzoló tokot kaptam, András meg felszerelte az övét az újabb tartóval, mire megjegyeztem, hogy lassan kezd egy molett karácsonyfára hasonlítani, attól, amit az övén hord, és most télen még hagyján, mert a pulóver mindet eltakarja, és így rá lehet fogni a plusz kilóira, de mi lesz nyáron? Kénytelen lesz kívül hordott pólóban grasszálni, hogy ne látsszon a markolat meg a fegyvertok...

Éjjel vezetni is jobb, szinte minimális a forgalom az utakon és nagyon jól lehet haladni, közben meg az élet nagy kérdéseit is van idő megvitatni. Az is szóba került, hogy valahogy mindig csak olyankor derül ki a megbízóinknak, hogy a tervezés több annál, mint vonalak és falak húzgálása ide-oda, amikor szembesülnek az interaktív alkotás folyamatával és a szemük láttára alakul ki a végleges terv, ami bárhogy is forgatjuk, pont ideális számukra. Ma is így jártunk, a legelső verzió, amit persze már úgy alakítottam, hogy az igényeket ismerve pont az optimális térkihasználást eredményezze, bárhogy is próbáltuk változtatni, minden lehetséges verzió átpörgetése után csak kiderült, hogy az eredeti a legjobb... :-) Ezt az életérzést hogy lehetne megírni, még nem tudom, de talán érdemes lenne valahogy felkészíteni a leendő ügyfeleinket, hogy mire számítsanak, ha minket keresnek meg.