ZeBlog archívum, 2006. április

Maestro, 2006. 04. 30., vasárnap #

Amikor belekezdtem, még nem tudtam, meddig fog tartani. Egyesítettem az ArchiCAD saját, légiesen könnyed elemkönyvtárát azzal, amit évek alatt gyűjtögettünk össze, részben a netről letöltött, részben saját magunk által készített elemekből. A dolog több szempontból is trükkös volt, mert egy-egy elemnek a korábbi verzióját sem törölhettem ki csak úgy, mert esetleg már sokkal használhatóbbra feltuningoltam az idők során, mint a hivatalos újabb verziót.

Aztán ott vannak a különféle gyártók könyvtári elemei, amik nagyon jók, csak ott egy-egy könyvtárban van például a cég által gyártott asztal, szék és szekrény. Mi viszont úgy tudjuk használni őket, ha minden szék a székek között van, stb. Tehát az eredeti objektumkönyvtárat szét kell szedni elemeire. Aztán vannak olyan elemek is, amik önmagukban nem igazán használhatóak, mert csak egy-egy alkatrészt modelleznek meg, például egy bútor lábát. Ezeket több bútor is használhatja, és a nevük alapján hivatkozik rájuk. Csak sajnos gyártók egy része abban a tévhitben él, hogy csak neki jut eszébe a frappáns 'leg' névre keresztelni a fenti bútorláb-modult. Én pedig vagy átnevezem, de akkor módosítani kell az ezt használó összes bútort is, vagy lemondunk az ilyen könyvtáraktól...

Gyomtalanítva

Közben szépen halad a gyomlálás az árokparton. Este leszórtam gyomirtóval, két hét múlva ideális terep lesz a beültetésre. Csak most újabb probléma merült fel: az egész mostani gyommentesítés mit sem ér, ha nem takarjuk el mulccsal a talajt. Úgyhogy most elsősegélyként elhozunk Pestről annyit, amennyit Clióka utánfutóval és tetőcsomagtartóval elbír, azzal vékony rétegben le tudjuk teríteni a földet. Aztán majd szükség szerint fordulunk még egyet-kettőt.

Úgyis mostanában múlt két éve, hogy Ágiczának megvan a jogosítványa, most már vontathat utánfutót is. Azért egy kis üres gyakorlással kezdjük, és a nehezebb fuvarokat inkább én fogom lebonyolítani, de az nem árt, ha legalább alapszinten Ági is elboldogul az utánfutóval. A kert egyre zöldebb és egyre jobban néz ki. Bár ezt 2-3 naponta megjegyzem, most is fontosnak tartom leszögezni. Lehet, hogy mégis csak megéri azt a munkát, amit Ágicza belefektet.

Kerti panoráma

A frissen felkapált földön nagy hernyók és bogarak mászkáltak, amíg egy feketerigó le nem csapott lakmározni. Nagy dérrel-dúrral kotorta szét a szomszédban az avart, majd átbújt a vadhálón és felkapott a földről valami bajszos vagy csápos izét:

Rigó zsákmányával

Maestro, 2006. 04. 29., szombat #

Egyre inkább úgy látjuk, hogy jó ötlet volt megcsinálni azt a stéget a nyugati teraszon. Ma kiültünk oda reggelizni, csak úgy a deszkákra. Ott vannak a nyugágyak is, de azok inkább egy hosszabb olvasásra vagy pihenésre valók. A stégnek van néhány előnye hozzájuk képest: karnyújtásnyira vagyunk a víztől, a lehulló morzsákkal etethetjük a halakat, es is lehet heverni rajta, stb. Múlt héten is ide csoportosultunk a tárgyalás szüneteiben, mert olyan jó volt itt üldögélni. Ki is kell használni a lehetőséget, mert aztán jön a nyári meleg és akkor már csak napozni ülhetünk oda, mert ezt már nem védi az árnyékoló.

A számítógépek a tegnap beállított renderelésen dolgoztak, így hát reggeli után elindultam egy hasonló fotózásra, mint tavaly novemberben. A velünk szemközti dombon találtam egy olyan fát, aminek a tetejéről tiszta kilátás nyílik a házunkra, egyetlen ág sem lóg be elé. Persze, az igazi majd egy emelőkosaras kocsi vagy a repülőgépes fotózás lesz. A fára nem volt könnyű feljutni, mert nem nagyon voltak oldalágai - úgy másztam fel rá, mint egy pandamackó, kézzel-lábbal átölelve a fa törzsét...

A szemközti domb oldalából

Alig, hogy elhelyezkedtem a fa tetején, szokás szerint megjelent Tappancs. Hangosan nyávogott és próbált felmászni utánam, de nem volt olyan ügyes :-) Vagy csak értelmét nem látta, ezért aztán csak lentről nézett rám és miákolt, amíg le nem ereszkedtem hozzá a földre.

Tappancs is besegít

Amikor évekkel ezelőtt befogadtuk őt a lakásunkba, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy erdő közepén fogom pocakolni. Felmásztam egészen a domb tetejére, ő pedig jött utánam, mint egy kiskutya. Gyönyörű erdőrészt találtam itt, napsütötte, laza lombú, mégis teljesen zöld volt. Csak úgy toronyiránt vágtam át rajta (Tappancs a nyomomban), míg végül egy kis ösvényhez értem. Ezen még nem jártam sosem, de most végigmentem rajta. Kiderült, hogy ez az a kis ösvény, ami majdnem a házunkkal szemben indul, ahol az építkezés idején parkoltam. Csak akkor teljesen benőtték a bokrok, azóta viszont szépen kitisztították. Tappancs teljesen kutyaszerű volt: jött utánam, füttyszóra meggyorsította a lépteit, ha pedig szaladni kezdtem, ő is levágott egy sprintet.

Újra zöld az erdő

Visszaértünk hát a ház elé, most a másik irányba indultam el, az almafák felé. A napokban valaki idevonszolt egy kispolszki-roncsot, elég disszonáns itt a tájban. Rendszáma ugyan van, de a kormányoszlopa a padlón hever, szóval kicsit le van már amortizálva. Ráadásul, remek érzékkel szinte pont a nemzeti park táblával szemben tették le az út másik oldalára. Nagyon remélem, hogy elviszik innen hamar. Elballagtam tehénfarm közelében a patak felé, közben lefotóztam a ház a viszonylag ritkán fotózott északnyugati homlokzatát is. Megállapítottam, hogy innen is jól néz ki, végül is a derék szürkemarhák is megérdemelnek egy kis esztétikai élményt.

Északnyugati homlokzat

Tappancs egészen a patakig hűségesen követett, de átugrani már nem volt kedve, így hát egyedül folytattam utamat. Itt is felmentem egészen a dombtetőig, és itt is találtam egy hasonló helyet, mint a szemközti oldalon. Innen nem csak akadálytalan a kilátás a házra, de a lombok szinte bekeretezik a képet:

A patak túlsó partjáról

A kertben most csak azért sem fényképeztem, Ágicza úgyis minden nap minden oldalról körbefotózza a kockás liliomokat és a tulipánokat. A tulipánt még csak megértem, de a liliomok pont így néztek ki tavaly is, főleg egy makró felvételen, ahol a környezetből nem sok látszik. A vadszőlő viszont megérdemelt egy képet, mert megint sokat nőtt. Egyelőre nem annyira hosszban, mint inkább levélszámban próbál nekünk újat mutatni.

Vadszőlő

Ágicza megint csak kertészkedett. Kitalálta, hogy a kerti pergolára hajnalkát futtat fel. Ez csak egy évig él, de éppen ez kell nekünk. Mert a rózsákat nem akadályozza a növésben, de így egy év alatt is zöld lesz a pergola. Aztán jövőre már elég nagyok lesznek a rózsák is talán.

És úgy látszik, volt ideje az eső előtt megszáradni a permetezőszernek (vagy beleivódott a levelekbe, ki tudja), mert döglenek a hernyók. Most már nagyobbak, mint voltak, de egy kis rágcsálás után csak vergődnek és leesnek a fáról. Ez a szer (Dipel) csak ezekre a hernyókra hat, valami trükkös módon megfertőzi őket és elmegy az étvágyuk, egyszerűen éhen halnak a fán. De valamennyit muszáj rágniuk a fertőződéshez, ezért Ágicza amit elért, leszedett belőlük. Most talán megússzuk és végre nőni is fognak a fák a kertben, mert tavaly éppen csak elvegetáltak.


Maestro, 2006. 04. 28., péntek #

Megpróbálom rászoktatni Ágiczát arra, hogy keljen fel velem együtt időben, és a fontos dolgokat csinálja meg még a délelőtt folyamán. Mert ha a szokott tempójával fog bele, akkor kicsit kertészkedik, kicsit netezget, és az eredmény 20 MB napi adatforgalom a GPRS-en és egy 'jajdefáradtvagyok' este, a munka meg alig halad. Na, tegnap reggel nekiállt és egy nap alatt előkészítette renderelésre a legújabb munkáját (a netet közben lekapcsoltam). Úgyhogy a módszer működik.

Hajnalban (na jó, 9-kor, de hát még szoknom kell) szinte teljes szélcsend volt, nekiálltam lepermetezni a rózsákat és a kis fáinkat. Ágiczát is vonszoltam magammal, ő mutatta meg nekem, melyik növényt hol találom (a rózsák fele nem áll ki a földből 10 centinél jobban), és hogy hova nem szabad lépni a mulcson, mert ott is növény lapul a föld alatt. Adtam bőven minden érintett növénynek, a maradékot pedig kiszórtam a patakparti fákra, azoknak sem árt egy kis segítség.

Kötözött sonka

Permetezés közben vettem észre, hogy az ecetfa, amit fél éve kettéhasított a szélvihar és egy dróttal összekötöztem, kinőtte a kötését. Már szinte kibuggyant a kéreg a drót mellett. Ez egyfelől jó hír, mert akkor nem halt meg mégsem. Viszont sürgősen le kellett szednem róla, és Ágiczát sem értettem, hogy nem vette eddig észre, mikor egész nap a kertben tesz-vesz. A két fél törzs nem forrt össze, de külön-külön teljesen működőképesek. Lazítottam a kötésen és nem tekertem olyan sűrű menetben. A profi megoldás majd néhány szorítóbilincs lesz, amiket 2-3 havonta kényelmesen utána tudok állítani egy csavarhúzóval.

Találtam a kertben egy kedves kis ikervirágot, valami liliomfélék ezek is:

Ikervirág

A cseresznyafa virágait is körbefotóztam. Közelről egészen olyanok, mintha pici rózsák lennének. Próbálkoztam mindenféle háttérrel, úgy mint ház, tópart, gyep stb., de a legjobb az a fotó lett, ahol a virágok mögött is virágok vannak:

Cseresznye közelkép

Ágiczára mély benyomást gyakorolhatott az a tény, hogy már napok óta előszeretettel fotózom a pitypangos-vadvirágos gyepet a ház előtt. Jó, ezek a képen van egy daliás macska is, de most nem ez a lényeg. Szóval, azt mondta, hogy ha ennyire tetszik nekem, akkor ezt a részt meghagyhatjuk ilyen vadvirágos rétnek. Évente kétszer lekaszáljuk, és addig is vet bele még mindenféle vadvirágot.

Kövér a pitypangrengetegben

Ahogy ott fényképezgettem, Tappancs is arra járt, és egy nagy, kerek vízcseppet is hozott nekem a bundáján:

Vízcsepp Tappancs bundájában

A telek eleje most így néz ki, a méteres gaz nyom nélkül eltűnt, csak valami egész finom aljnövényzet maradt a helyén. Most jöhetne egy nagy szállítmány mulcs, valamint andezit a szobi kőbányából. Ágiczának már több, mint két éve van jogsija, úgyhogy megtanítom legalább alapfokon utánfutóval is közlekedni, bár azért az egy tonnás fuvarokat inkább én bonyolítom majd, Áginak éppen elég kihívás az autó magában is.

Gyomtalanítva

Az esőben egy kis levelibéka üldögélt a stég peremén, és csak csak nézett maga elé. Körülötte is állt a víz, szinte nem is látszott, hol kezdődik a béka és hol végződik a róla lecsorgó víz.

Méla ázóbéka

Aztán felkelt és arrébb ugrált, de még néhány fotót készítettem róla, mielőtt eltűnt a kis tóban.

Ázott béka

A farakásunk eldőléséről már topik is nyílt a fórumunkban, és ennek kapcsán elgondolkodtam egy kicsit. Mindig részletesen le kellene írnom, hogy pl. jelen esetben a fákat a vastagabb oldalukkal kifelé raktam, hogy figyeltem a sorok tetejének enyhe befelé lejtésére, hogy egy-egy fát még be is szorítottam a fal jobban kiálló kövei alá, stb. - különben nem tételezitek fel rólam? Tényleg ennyire balfasznak tűnök a blog alapján?!?

Ágicza tegnap eleget dolgozott, ma csak a kerttel foglalkozott. Kipakolta a palántás cserepeket a teraszra, gyomlált és metszett, amerre csak járt. Közben megint esett az eső is, remélem volt ideje megszáradni a permetnek, elméletileg utána már vízálló 1-2 hétig. Én folytattam Ági tegnapi munkáját, kamerákat állítottam be, babaházakat modelleztem és este már elindíthattam a renderelést. Holnap estefelé talán készen is lesz vele a gépem, addig is, egy kép mutatóba:

Étkező-Konyha

A szerdai fotókat is kiegyengettem, kikorrigáltam a perspektívát is, még egy pár órás munka és készen lesznek azok is. Utána akár frissíthetem is a weboldalunkat, két családi ház, egy lakásátalakítás, plusz egy megépült munka talán már megéri a fáradságot. A régi szép idők, mikor még 1-2 hetente frissítettem! Bár, akkor sűrűbb volt a frissítés, most viszont tartalmasabb, egy-egy alkalommal sokkal több mindent felpakolok. De az igazi frissítés az lesz majd, amihez lassan egy éve gyűjtöm a lelkierőt, hogy többet és lényegre törőbben megfogalmazva írjak arról, hogy kiknek, miket, hogyan tervezünk. Csak meg kellene egyszer írnom...


Maestro, 2006. 04. 27., csütörtök #

Tegnap este, ahogy Ágicza kiengedte a macskákat, nem sokkal azután ledőlt a kis nádastó felőli farakás egyik fele. Elképzelhető, hogy valami egérfogászati akció húzódott meg a háttérben, de végül is mindegy. A fahasábok szép sugarasan dőltek a földre, mintha egy sűrű dominóerdőt döntött volna fel valaki. Visszapakoltuk, és egyben megnéztem a ház keleti felén lévő, nagyobb rakásokat is, hogy ott mi a helyzet. Úgy látszik, túl hirtelen száradt ki a fa és még mozgott egy kicsit a rakás, mert a felső harmada már fél hasábnyival elállt a faltól, pedig mindenütt a kőfalhoz raktam. Egy deszkával visszaütögettem őket, és egyszer-egyszer majd ránézek, nem akarnak-e megint megindulni. Lehet, hogy három és fél méter kicsit sok egy farakásnak?

Sugaras elrendeződés

Végre sikerült teljesen rendbe raknom a fórumunkat. Nem kezelte egészen értelmesen a legújabb hozzászólással kezdődő sorrendet, és az én tudásom már kevés volt hozzá. Szerencsére egy phpBB-fejlesztői fórumon megtaláltam a megoldást, és most már minden tökéletes (ha mégsem, kérem jelezzétek!).

Lezárult az ideális építési telek méretéről folytatott szavazásunk. A hazánkban jellemző, 6-800 m2-es telkek alig kaptak szavazatot, a legtöbben 1-3 ezer m2-es telken éreznék jól magukat, valószínűleg ők az igényesebb de realista réteg. 3-5 ezres telek alig kell valakinek, ez rendben tartani már nagy, elvonulni még kicsi. 5 ezernél nagyobbat megint sokan elfogadnának. Itt valószínűleg már nem a fűnyírásra szánt idő a meghatározó, hanem az antiszociálisság és a nyugalom utáni vágy. Nem is csodálom, az én aurám is minimum 20 méteres sugarú, legalább is ennél közelebbről már idegesítenek azok az emberek, akiket nem én engedtem ebbe a zónába.

Néhány nap alatt egészen kizöldültek a tavak. Ágicza valami nádféle vízinövényt fotózott. Egy hete még nyoma sem volt ilyesminek a tavakban.

Vízinövény

Egyre több a gyapjaslepke-hernyó, vettem ellenük permetezőszert, de a nagy szél miatt nem tudtam kiszórni. De kár is lett volna megpróbálni, mert estefelé olyan vihar szakadt le az égből, hogy úgyis nyom nélkül lemosta volna a növényekről. A fák mellett a rózsákat szeretik nagyon, Ágicza addig is manuálisan tisztogatja őket. A kisebbfajta virágokat nem érinti a hernyómizéria.

Kockás liliom

Gombóc kutya ma is meglátogatott minket. Érdekes, hogy a macskák nem nagyon menekültek előle. Persze, nem is mutatott semmi támadó szándékot (más, ugrálósabb kutyákkal bezzeg nem haverkodnak így a macskák). Tappancs egy méterre megközelítette, nagy érdeklődéssel. Némi kommunikációs szakadék feszül köztük, mert a macskáknál a felemelt farok barátságos gesztus, míg a kutyáknál fenyegető. A farkcsóválás meg fordítva, az a macskánál jelez nyugtalanságot.

Közeledési kísérlet

De Gombóc nem ijedt meg, hanem elindult a ház felé. Tappancs azért ezt már túl közelinek érezte, és gyorsan visszahőkölt. A kutya rá sem hederített, csak ment a teraszon a tó mellett.

Távolodási kísérlet

Krampuszka nagyon érdekesen viselkedett: megállás nélkül fújt és morgott a kutyára, de közben jött kifelé a házból ahelyett, hogy menekült volna. Hiába mondtam neki, hogy ne nézze, ha nem bírja, kitört belőle az anyatigris és mindenáron el akarta kergetni a kutyát. Nagyjából sikerült is neki. Mikor Gombóc már csak egy méternyire volt tőle, két hatalmas pofont lekevert a levegőbe, fújt és köpködött, majd visszahátrált a házba. A kutya csak nézett, majd szomorúan elballagott (kábé mint Süsü a sárkány, mikor a favágók megijedtek tőle).

Katt ide! (popup window)

A kertben egyre több a virág, és zöld minden. Ágicza a telek déli oldalán, az árok mentén gazolta ki a területet. Egyszer-kétszer már kiirtottuk ott a gyomokat, csak utána nem folytattuk a növénytelepítést, sé mindig visszanőttek. Nem is tudom, pontosan mit tervez oda Ági, de legalább majd lesz valami meglepetés is...

Virágos kert

A nagy dézsában mégsem élte túl a lótusz, így hát megtettük ez első lépéseket a felszámolása felé. A három kis halat ki akartuk fogni és áttenni a nádastóba, de nem volt könnyű dolgunk. A macskák egy év alatt olyan tréningben részesítették őket, hogy a tésztaszűrővel esélyem sem volt kifogni őket. Pedig azt hinné az ember, hogy 25-30 centi vízből kézzel is kikapja azt az oktalan állatot. Hát nem... Végül egy csővel leszívtuk a vizet, 10 centis vízben már sikerült kiszedni őket, bár ott sem ment könnyen. Egy vödröt is megtöltöttünk a leeresztett vízből, abba tettük őket és a vödröt beleállítottuk a nádastóba. Egy óra múlva, mikor már átvette a víz a tó hőmérsékletét, beleborítottuk a három halat a tóba. Nem tudom, mi lesz velük. A fátyolfarkú piros és a minimál méretű fehér hamar beilleszkedett a közösségbe, de a nagy fehéret egy-két kárászféle kitartóan kergette. Nem tudom, mi volt vele a bajuk. Ágicza szerint vagy lány hal volt és beindultak rá, vagy túl nagy volt nekik és azért akarták gyorsan leverni. Szerintem vagy túlságosan haltáp-ízű nyomot hagyott maga után a vízben, vagy egyszerűen csak beszólt valamit a helyi vagányoknak.


Maestro, 2006. 04. 26., szerda #

Reggel valahogy sikerült Ágiczát kirángatni az ágyból, és mentünk Budapestre fotózni. Érdekes, hogy akármennyire is nem vagyok a túlságosan korai felkelés híve, azért könnyedén kiugrom az ágyból, ha akarok. Csak hát nem akarok: nem azért nőttem fel B+ harmincvalahány év kemény munkájával, hogy éppen úgy hajnalban keljek, mint kisiskolás koromban. Sétáltam kicsit a kertben, még minden harmatos volt, de kimondottan feldobott ez a reggeli természetjárás. A nagyobbik cseresznyefa is virágzik a tóparton, pár év múlva a földig fognak lógni a virágfürtök (és addigra lesz rendes teleobjektívem, hogy lefotózhassam a köztük ülő jégmadarat is.

Cseresznyefa

A napot egy nemrég elkészült munkánk lefotózásával kezdtük. Egy panorámafotóval kezdtem, majd szépen végigmentünk az egész lakáson. Ágicza is segített, egy nagy derítőlapot és a rá szerelt vakut tartotta a célra, bár közben is lelkesen cseverészett a megbízónkkal. Nagyon szépen megcsináltak mindent a lakásban, jól mutatott élőben és a fotókon is. Ez is jó példa arra, hogy mennyi mindent lehet kihozni alig 50 négyzetméterből, ha besegítünk egy galériával is. Még hátra van az ilyenkor szokásos digitális utómunka, ami legalább annyi idő, mint maga a fotózás - ha nem több. Addig is, egy kis előzetes:

Lakásbelső galériával

Fent: a nappali és a galéria, ez utóbbi egy pici kis dolgozókuckó és a vendégágy helye. Lent: a konyha eleve pici volt, a végéből még leválasztottunk egy kis háztartási helyiséget is, de azért sikerült berendezni.

Minikonyha

Ágicza ezután belevetette magát a nagyvárosi élet forgatagába, a Ráday utca egyik kisvendéglőjének teraszán ebédelt a lakás büszke tulajdonosának meghívására, aztán vonattal hazament, mert más dolga nem volt Budapesten. Én meg mentem az irodába és egy nájlon zacskóból előhalászott szendvicset majszoltam el a számítógép előtt, aztán jött két tárgyalás, végül egy kis le- és feltöltögetés a szélessávú neten, és utána irány hazafelé.

Egy jótanács: aki igazán jó házat akar magának, az ne rajzolgasson semmit kockás papírra. Bár egy építész rajzban kommunikál, ez csak az output irány. Az építtető akkor csinálja jól a dolgát, ha megfogalmazza az igényeit, és a többit a tervezőre bízza. Minél inkább megbízik az építészben és hagyja alkotni, annál jobb lesz a végeredmény.


Maestro, 2006. 04. 25., kedd #

Krampuszka már jobban van, bár a hálószobába még mindig nem engedjük be, biztonsági okokból. Most egy ideig reggel-este kap egy nagy kapszulát, szegénykét nem győzzük vigasztalni, miután lenyomtuk a torkán az aktuális adagot.

Nem voltam egészen elégedett a tegnap éjjeli fejlesztésemmel, ezért ma folytattam a fórum kinézetének alakítását. Mostantól tehát nem csak az látható a témák listájánál, hogy ki a szerző és hányszor nézték meg stb., hanem az is, hogy van-e szavazás és hányan szavaztak eddig. Azt hiszem, így már kerek a világ, és én is egy pillantással áttekinthetem, hogy állnak a különféle szavazások.

Újabb fejlesztés

Mivel holnap lejár a tervezői névjegyzékbe való bejegyzésem (öt évente meg kell újítani), sürgősen felhívtam a budapesti és a Pest megyei kamarákat is. Kiderült, hogy a lejárat után még van 60 nap türelmi idő, amíg továbbra is érvényes a tervezői szám. De hiszen gondolhattam volna: egy olyan szervezet, aminek építészek a tagjai, tudja csak igazán, hogy minden határidő után van egy végső, egy igazán végső határidő is... Budapestről még nem küldték át az anyagomat, de most újra beszéltem velük telefonon és most már tényleg átküldik. A Pest megyeiek pedig várják, utána kapom tőlük a csekket, és azután adhatom le a kérelmet.

Ágicza kapott egy titokzatos csomagot: ismeretlen tisztelőnk Svájcból postázta nekünk egy észak-karolinai kertészet katalógusát, aminek a címlapját igazi képregény-rajzolóval csináltatták, ezért aztán Hairy (sic!) Potter és társai csomagolnak be mindenféle mágikus növényeket, pl. mandragórát és - az egyenjogúság jegyében - womandragórát is. Köszönjük!

Hairy Potter

A váci Ofotértnél mintha akadozna a rendszer. Múlt héten azzal fogadtak, hogy sajnos nincs bent a doktornő, és holnapra kaptunk új időpontot. Ágicza ma felhívta őket, mert nem emlékezett, hogy pontosan mikorra beszélte meg. Erre közlik, hogy sajnos ma sincs bent. A jó anyjukat, ha holnap csak ezért visszautazunk nap közben Budapestről és ott tudjuk meg, akkor meg ugye csodálkoztak volna, miket mondok nekik?!? Külön azért hagytunk meg telefonszámot, hogy szólhassanak, ha valami gond lenne...

Már napok óta látunk egy kutyát, ott gubbaszt a telkünkkel szemben az út szélén. Nagy fehér komondor, valahol hátrébb az erdőben van a gazdája, de a kutya szinte egész nap itt van és csak akkor kászálódik fel, ha jön egy teherautó. A sofőrök már tudják és lassítanak, de az erre tévedő idegeneknek olykor szerez egy kis meglepetést. Ahogy mentem ki a postáért, olyan szomorú képpel nézett rám, hogy szóltam hozzá pár szót és megvakargattam a füle tövét. Ettől hirtelen feljogosítva érezte magát arra, hogy utánam jöjjön a kerítésen belülre is. Kiküldeni sajnos nem tudtam, mert nem érti a vezényszavakat, csak hívogatni lehet úgy-ahogy. Így ki is jön utánam, de aztán amikor visszamegyek a házhoz, ő is jön vissza.

Kutya a kertben

Mivel jóindulatúnak tűnt, nem akartam hatékonyabb módon elkergetni, inkább nézegettem egy kicsit, hogy mutatna a kertünk kutyával. Voltaképpen nem is rossz... A nyakában találtam egy bilétát a nevével és egy telefonszámmal. Fel is hívtam a gazdáját, hogy ha netán keresné, akkor Gombóc kutya itt van. Kiderült, hogy jól tudják, merre csavarog, csak nem tudnak mit tenni ellene: kiássa magát a kerítés alatt, vagy a patak mentén jön el idáig, de hajtja a szerelem. Mert hogy titkos imádója a szomszédunk éppen tüzelő kutyájának. Azért csak titkos imádó, mert nem megy oda a házukhoz, mint a többi udvarló, csak ül az út mellett és néz arrafelé. Délután már a kocsi árnyékában aludt, és a kertben mászkált. A macskák annyira nem érdeklik, hogy még Krampuszka is legyőzte a félelmét és kiment a teraszra megnézni, mi ez a nagy szőrős állat, Tappancs pedig 2-3 méterre megközelítette és nézték egymást érdeklődve. Most már biztos, hogy ez a mancsos állat tényleg kutya mellett élt, mielőtt az utcára került.

Gombóc

A kutyával viszont azért is megérte kicsit többet foglalkozni, mert még valami kiderült számomra: hogy a kutyáknak kutyaszaguk van. Úgy eldőlt a fűben, mikor közeledtem hozzá, muszáj volt megpocakolnom. Most viszont már régen bent vagyok a házban, de még mindig árad a melegítőmből az a tipikus ázottkutya-szag. Nagyon furcsa ez, mert a macskákhoz szoktam. A macskák nagyon tiszta állatok, semmilyen szaguk nincsen. Sőt, a két lány kimondottan illatos. Mintha valami egészen gyenge, de kellemes édes illatú parfümmel fújták volna be őket. A másik hatalmas előnyük, hogy nem nyalogatnak össze-vissza. Persze, ettől még lesz majd egyszer kutyánk, csak nem ilyen gyömöszke játékmackó kutya, hanem valami értelmesebb őrző-védő munkakutya.


Maestro, 2006. 04. 24., hétfő #

Ahogy reggel kinéztem a kis tóra, és éppen a nagy mocsári teknőst láttam, amint dob egy hátast a kis tó partjáról. Na, nem egészen önszántából, hanem ahogy próbált kimászni a partra, már majdnem teljesen kint volt, mikor megcsúszott és nagy csobbanással hullott alá a habokba. Kaptam gyorsan a fényképezőt és figyelemmel követtem a további akcióit. Nem adta fel, újra sé újra megpróbált kimászni. Noha szemmel láthatóan szinte már teljesen kint van a vízből, a neheze még hátra van, át kell lendítenie a súlypontját a kövek peremén.

Megpróbál kimászni

Két kiugrási kísérlet között a vízben úszkálva lazított, ilyenkor egészen közelről is lefényképezhettem, szinte a képébe toltam a kamerát:

Teknősportré

Utána a kifolyónál próbálkozott, megint csak egészen magasra kiemelkedett, csak hát az a qrva Newton a gravitációjával...

Már majdnem kint

...meg az a polifoam csík, ami megcsúszott a tó peremén és szegény teknős vele együtt visszaplaccsant a tóba. Bánatában átúszott a másik oldalra, de ott csak Krampuszkát találta, aki kíváncsian szemlélte ezt az ismeretlen jószágot. De valami a nagy tó felé hajtotta, mert megint csak azon az oldalon próbálkozott tovább.

Visszacsúszott

Megpróbált a nagy kő mögött kijönni, ezzel megmutatva, hogy IQ dolgában sem jeleskedik. Ugyanis egy olyan keskeny résben próbált meg kimászni, amiben csak állva fért el a páncélja, azaz még véletlenül sem tudott volna előrebillenni...

Kövek között kibukkanó

Ezt idővel be is látta, és kicsit arrébb nézett ki megint a vízből. Pechjére éppen arra sétált Tappancs, akit már egy ideje nagyon foglalkoztatott, hogy mi lehet az, ami érdekesebb számomra egy bizonyos fehér tappancsú állattal való foglalkozásnál is. A teknőc egyből behúzta a fejét, és onnan pislogott kifelé a macskára. Az meg szagolgatta egy kicsit, de valószínűleg már korábban is konfrontálódtak, mert nem nagyon erőltette a barátkozást, inkább elballagott.

Macska által megrémített

Ekkor már a teknős is érezhette, hogy egy ilyen kitartó fotódokumentációs munkásságot jutalmazni kell valahogy. A következő próbálkozását gyönyörű hátassal fejezte be, kezét-lábát szétvetve hanyatlott a tóba, és nekem sikerült pont akkor exponálnom, amikor már a víz felszíne alatt volt, de még nem csaptak össze felette a hullámok, hanem olyan volt, mintha egy nagy pehelypaplan közepében feküdne, mutogatva narancsos hasát. Lehet, hogy ő is csak egy kis pocakolásra vágyott?

Ismét dobott egy hátast!

Hangos nevetésem lehetett számára az utolsó csepp a pohárban, mert utána még egyszer nekiveselkedett és szépen ki is kászálódott a tóból. De érdemes volt továbbra is rajta tartani az objektívet, mert a nagy tóba sem tudott akárhogy megérkezni... A vízszint éppen eléggé lent volt, és az oktalan állatja körül sem nézett, csak rohant a tóba. Így történt, hogy nem a vízbe ugrott fejest, hanem a kulékavicsokat fejelte le nagy csattanással!

Aztán meg egy fejest ugrott

A szép időre való tekintettel lemostam Cliókát, és Ágicza kiporszívózta és letörölgette belülről is az egészet, mert már eléggé ráfért. A nap amúgy csendes munkával telt mindkettőnknek, de arról nem tudtam ilyen látványos fotókat készíteni, ezért foglalkoztunk inkább ennyit a teknőssel. Egyre melegebb van, de még árnyékoló nélkül lehet heverészni a teraszon. A nyugati teraszon a kedvenc helyem a deszkastég lett, sokkal jobban szeretek ott heverészni, mint a nyugágyakban. Elheverek, a tó ott van alattam 30 centivel, és közben a ház homlokzatát nézegetem, ami mindig kedves elfoglaltságom.

Persze, megint az árnyékolókon gondolkodtam, de a legutóbbi ötleteimnél jobbat most sem tudtam kitalálni. De gondolkodtam olyasmiken is, mint a számítógépem leköltöztetése a földszintre, vagy a hálószoba dolgozóvá alakítása a nyárra. Ez utóbbi nem teljesen hülyeség, annak idején a gipszkarton fal építése idején nagyon szerettünk a nyugati oldalon is aludni, a háló pedig hűvösebb marad, mint a tetőtér többi része. De aztán végül kiegyeztem magammal abban, hogy felteszünk valami belső árnyékolót vagy függönyt a keleti-déli-nyugati ablakokra. A belső oldali árnyékolás persze nem annyira hatékony, de nem változtatja meg a homlokzatot és ha mögötte bukóra állítom az ablakot, akkor nem is melegszik fel mögötte annyira a levegő. A hálóra persze valami függöny kellene, a nagy térre pedig azt néztem, hogy esetleg lehetne valami roló is, mert - akármilyen hihetetlen - éppen elfér ott egy akkora négyzetes felület, ami lefedi a teljes kerek ablakot. Ha meg függöny, akkor az ablak mellett két oldalt lehet egy kis fixen rögzített része, ami felül már ferde sínen van.

Éjjel még egy kicsit bütyköltem a fórumunkon, hogy végre normális sorrendben mutassa a hozzászólásokat, azaz fordított időrendben, a legújabbakat téve legfelülre. Ez még nem volt nagy kaland, de aztán megcsináltam a topikok listáját is úgy, hogy ne csak a szavazás tényét tüntesse fel egy-egy téma nevénél, hanem az eddigi szavazatok számát is írja ki. Ez már érdekesebb volt, mert sem az SQL adatbázishoz, sem a PHP programozásához nem értek. De ha van elég működő minta valamint tesztelési lehetőség, akkor logikai úton bármilyen programnyelven tudok programozni :-) A végeredmény ilyen lett:

Szavazatszámláló

Szavazás, 2006. 04. 24., hétfő #

E heti szavazásunk: Mekkora lenne számodra az ideális építési telek?

Tegyük fel, hogy nem számít az ára, sem a jelenlegi kínálat, hanem akkorát osztanak neked, amekkorát kérsz. Egyetlen feltétel, hogy rendben kell tartani és építeni rá. Mekkora lenne számodra az ideális építési telek?


Maestro, 2006. 04. 23., vasárnap #

Épp a minap gondoltam arra, hogy meg kell jól becsülnünk a szép időt és minél többet kell a kertben üldögélnünk, mert a tavasz csak két hétig tart, aztán jön a nyár és a gatyarohasztó meleg. Ma már kaptunk ebből egy kis ízelítőt, miközben szavazni ballagtunk (Ágicza maga javasolta, hogy ne kocsival menjünk, el sem hiszem).

Tulipánok

Indulás előtt Ágicza természetesen nagy kerti fotózást csapott, mert még mindig nyílnak a csíkos tulipánok. De ami még érdekesebb, a hunyor végre felemelte a fejét, már nem csak ég felé fordított kamerával lehet belenézni a virágjába.

Hunyor

Aztán végre útnak indultunk, és persze vittem magammal fényképezőgépet is. A házunk mögött újra zöld a háttér, máris sokkal barátságosabb így. A kopár barna domboldalakat már kezdtem kicsit unni. A kőhalom még mindig ott van a telek előtt, emlékeztetve arra, hogy abból egyszer még kerítést kellene építenünk.

Újra zöld a háttér

Ha már ott voltunk a falu központjában, a voksolás után még lementünk a Duna-partra is, körülnézni. Már sokkal lejjebb van a vízszint, de a kis sziget még mindig víz alatt van, csak a fák látszanak ki belőle. Néha eltűnődöm, milyen jó lenne egy ilyen kis szigeten házat építeni, persze jó magas lábakra és ott éldegélni. Kis csónakon jönnének át hozzánk a látogatók, és autók helyett hajók mennének el a ház előtt...

Még mindig víz alatt a sziget

A kis cseresznyefa nagyon jól mutat a kertben, bár még tényleg elég picike a lombja. Milyen lesz majd néhány év múlva, ha már rendes méretűre megnő! Körülötte mindenféle virágok vannak a fűben, már nem is merek arrafelé sétálni, nehogy letapossam valamelyiket.

Virágzó cseresznyefa

A macskák is szeretik, ha kint vagyunk, ilyenkor ott rohangálnak körülöttünk a kertben. Néha egymást kergetik, néha csak egy-egy szürke macska magában vág le egy nagy sprintet. A szomszéd kutyája valószínűleg megint tüzel, mert tele van kanokkal a környék. A macskák ha nem is rettegnek tőlük, de mindig szemmel tartják őket és ha valamelyik fenyegetőbben mozdul meg, már szaladnak vissza a házhoz. Nem is bánom, hogy ilyen óvatosak, ez számukra tényleg a hosszú élet titka.

Cseresznyevirágok

A sok szép, telepített és pátyolgatott virág mellett végre találtam egy ismerősebb fajtát is, néhány tő egyszerű pitypangot. Ágit még mindig elkeseríti, hogy nekem nem egy vadvirágos rét is tökéletesen megfelelne kertnek. Egyébként sincs velem szerencséje, mert amióta itt lakunk, eszem ágában sincs sehová elutazni. Amint ezt kifejtettem neki, minek utazgatnánk? Ha nyaralni támad kedvem, csak kimegyek a kertbe. - Ha pedig túrázni, akkor a patakpartra, mi? - kérdezte megtörten...

Pitypang

Mindig úgy tetszik, amikor virágoznak a bokrok a szemközti domb aljában. A természetnek számos csodája van, de mindnél csodálatosb az a rejtély, hogy hogyan képes az ember asszonykája nyílegyenes úton fél kerékkel a fűre hajtva betolatni a ház elé. De ez történetünkben csak mellékszál, és alaposabb boncolgatása nem vezet sehová.

Virágzó bokrok

Ezen a fotón lelepleződik Krampuszka speciális színe. Amíg az Öreg Kövér valóban és minden körülmények között fekete színű (mármint a fekete térfelén), addig Krampuszka csak feketének látszik és ha a nap rásüt, akkor kiderül, hogy igazából vörösesbarna a bundája.

Krampuszka titokzatos barnasága

Szegény kiscicám, valami baja van, nem tud rendesen pisilni, öt percenként jár az alomra, illetve elcsepegtet itt-ott a lakás többi pontján is. Holnap reggel első dolgunk lesz orvoshoz vinni. A hálószobából átmenetileg ki is zártuk a macskaféléket, ezért aztán négy sértett képű szőrgombóc ül a tetőtérben.

Kárpótlásul meginterjúvoltuk a macskákat, milyen intézkedésekkel járhatna kedvükben az új kormány. Íme tehát a siker receptje: aki ezt megvalósítja, a négy macskánk garantáltan arra fog szavazni:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 22., szombat #

Ezt a napot gyakorlatilag egyetlen tárgyalásnak szenteltem, délelőtt tizenegytől este fél nyolcig alakítgattuk egy vázlattervet. Egyre inkább úgy látom, hogy így a leghatékonyabb a tervezés: ha személyesen találkozunk és nem csak e-maileket küldözgetünk oda-vissza, hanem minden ötletet azonnal 3D-ben meg tudunk nézni, meg tudunk beszélni és dönteni tudunk róluk. A másik, hogy azért nem csak tárgyaltunk ebben a kilenc órában, hanem összekötöttük egyfajta piknikkel is, házi pizza (mert egy jól felkészült megbízó azt is hoz magával :-) evésével és a deszkastégen heverészéssel lazítva.

Azt már megszoktuk, hogy aki mostanában hozzánk látogat, azt mintha valami mágikus erő húzná át a házon, pár üdvözlő szó után már megy is tovább a tópart felé, hiszen annyi ott a látnivaló és annyi minden változott a legutóbbi találkozónk óta! Na, hát látnivaló volt is, a múltkori denevér megint ott körözött a tó felett, de most sikerült lencsevégre is kapnom, amint éppen lecsap a vízre inni. Annyi volt a trükk, hogy nem az LCD-n át céloztam, hanem csak úgy szemre, a fényképezőgép egész testével, 'csípőből tüzelve'.

Denevér a tó felett

Utána taktikát változtattam, levettem a gépről a telekonvertert és akkor már tudtam használni a kis optikai keresőjét. Így már sikerült követnem az égen és lefotóztam repülés közben is:

Denevér a levegőben

Azt hiszem, a következő fényképezőgépem valami egyszerű, de tükörreflexes gép lesz egy jó teleobjektívvel, amivel aztán halomra fogom fotózni a denevéreket, jégmadarakat és egyéb repülő égi jószágokat.

A bejárat előtt két nap alatt kinyíltak a kis tulipánok, és éppen az a cirmos fajta, amit mindenféle virágban úgy szeretek.

Kinyíltak a tulipánok

A vadszőlő is nekiindult a ház délnyugati sarkán, tele van bimbókkal és levelekkel. Ágicza erősen állítja, hogy pár év alatt be fogja nőni a házat. Már nagyon várom, napok óta nézegetem, mennyit nőtt...

Nekiindult a vadszőlő is

A levegőben csak úgy szálldosnak a gyapjaslepke hernyói. Nagyon picik még, fél centi körül vannak, és ha nem lennének olyan kártékonyak, egészen jópofának is nevezhetnénk őket:

Minihernyó

A macskák ismét térítettek: újabb, inkább kutyás beállítottságú ember mondta azt, hogy egészen kezdni megkedvelni a macskákat. És, ami nagyon lényeges: azért is, mert látszik, mennyire szeretjük őket. De ettől függetlenül is, ezek a macskák nem a szokásos, buta falusi cirmosok, hanem nagy arcok és egyéniségek mindahányan. Úgy tudnak feltűnni és átvonulni a színen, olyan mély beleéléssel alszanak és nyújtózkodnak, hogy lehetetlen nem megkedvelni őket. És ennél a háznál még csak a tervezés elején vagyunk - szerintem mire a kiviteli tervhez érünk, már itt is fel kell tüntetnem a macskaajtókat a nyílászáró-konszignáción... :-)


Maestro, 2006. 04. 21., péntek #

A mai nap legfőbb eseménye kétségtelenül az a lódarázs volt, amelyik ismeretlen módon termett ott a házban ma reggel és az istennek sem akart kimenni a hűs levegőre. Végül nagy nehezen kitereltem egy újsággal és utána már Ágicza is fel mert jönni a tetőtérbe.

Lódarázs

Érdekes eredményt hozott az építőanyagokkal kapcsolatos házi szavazásunk. A Porotherm-Ytong páros hozta a papírformát, viszont szinte senki sem voksolt a könnyűszerkezetes illetve a polisztirol-zsalus vasbeton szerkezetek mellett. Meglepően sok volt viszont a gerendaházra és a mindenféle más öko-bio (feltehetőleg főként vályog) anyagokra szavazó olvasó is. Talán furcsa, de erről a témáról nekem sem volt átfogó képem, mivel én magam is csak egy speciális szegmensét ismerem a családiház-építésbe kezdő embereknek. Szélesebb kör, akiknek csak ajánlatot adunk, de amennyire vissza tudok emlékezni, senki sem elvi meggyőződésből akart Konceptum házat vagy könnyűszerkezetest, hanem csakis az alacsony ára miatt. Nem is terveztem még egy ilyen házat sem.

Nagyon igaza volt az egyik hozzászólónak, hogy egy házon az ember érezze a belefektetett, gondos kézműves munkát. Senkinek nem hiszem el, hogy egy gipszkarton falat ugyanolyan gyönyörűséggel képes szemlélni, mint én a házunk terméskő falát... Bár azért határeset itt is van, a gardróbunk falát nagy műgonddal glettelték olyan rusztikus hatásúra, hogy az már-már síkplasztikai alkotásnak is tekinthető. De a legjobbak azok az anyagok, amiket csak egymásra kell rakni, minimális átalakítással, mint a kő és a fa, és talán még a tégla is.

A könnyűszerkezetes házak fő hátránya a nyári melegedés. És ugyanez a rosszul megtervezett tetőtereké is, hiszen egy tetőtér végül is gyakorlatilag egy könnyűszerkezetes felépítmény. Télen nincs gond, mert fűt az ember és kész. De nyáron baj van: hiába szigetel (most csak úgy mondok valami számokat) kétszer jobban a téglafalnál, ha a tömege meg csak a tizede - vagyis ötször gyorsabban melegszik fel. Nem véletlenül van a mi házunknak négy oromfala, ezek több tonnával megnövelték a tetőtér tömegét, és ez a tömeg nagyon jól szigetelő tető alatt már nem melegszik fel túlságosan estig.

Még mindig azon töprengek, milyen árnyékolót lehetne felrakni a déli és a nyugati kerek ablakokra. A földszinten a két vászon árnyékolóval már tavaly megoldottuk a problémát. Arra jutottam (a deszka stégen heverészve és onnan bámulva a házat), hogy mindenképpen külső árnyékoló kell, és minél egyszerűbb szerkezetű. Eddig két megoldás jött szóba: a legegyszerűbb egy trapéz alakú vászon lenne, valami vitorlaféle, amit négy helyen kikötök a tetőgerendákhoz és az ablak közepétől a tetejéig szépen árnyékot vetne - csak hogy nézne ki... A másik egy félkör alakú acél keret lenne, amit oda lehetne csavarozni az ablak elé, és kicsit lefelé néző lamellái lennének. A kilátást alig zavarná, az üveget tökéletesen leárnyékolná és a felmelegedett levegő is ki tudna szellőzni mögüle. A vászon olcsóbb lenne, emez meg profibb. Szerencsére nagyon nem kell törnöm rajta a fejemet, most egy darabig csak lépcsőre költünk.

Néhány napja megint nálunk tanyázik egy emigráns mocsári teknős, a szomszédunk tavából járogatnak át időnként - talán költeni, talán csak világot látni. Ágicza meg is etette egy kis felvágottal. Teknőst etetni nem nehéz, csak jó gyorsan kell az embernek visszahúzni az az ujját, mert harapós. A macskák sokkal intelligensebbek, mindig tudják, hogy hol van az ujjunk a finom falatokhoz képest. A húsra ráharapnak, de a májkrémet és a tejszínhabot csak nyalogatják.

Krampuszka méregette egy ideig a teknőst, de aztán úgy döntött, hogy az az izé nem ellenfél:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 20., csütörtök #

Néhány napja kicsit fáj a torkom, de még nem olyan vészes, talán meg lehet előzni a komolyabb bajt. Eljött tehát az ideje, hogy bejelentkezzek Szobra a háziorvoshoz. Év eleje óta nincs háziorvosom, de ha már úgyis kell, akkor legyen itt a közelben. A rendelőben kellemes meglepetés volt, hogy sorszámos rendszer működik, és közben nyugodtan el lehet menni mindenféléket intézni, a helyiek így is tesznek. Azt is elmesélte, hogy mikor célszerű jönni, ha nem akarok sokat várni. Hát ki akarna, betegebb leszek a váróban, mint amilyen voltam. Be is lehet jelentkezni időre, bár ha túl sokan vannak, akkor kicsit akadozik a rendszer. Azért legközelebb majd megpróbálom, ha nem lett volna nálam egy jó könyv, igencsak unatkoztam volna abban a másfél órában, amíg elfogyott előlem a sor.

Délelőtt végig esett az eső, a kert komor volt, de tündöklően zöld színben pompázott:

Borongós idő a kertben

A macskák nem érzik át kellőképpen a tegnapi képregényben részletezett épületfűtési funkciójuk jelentőségét, céljuk nem a minél nagyobb felületen történő hőleadás. Éppen ellenkezőleg, Nyafikát le sem lehet vakarni az Öreg Kövérről:

Fázós macskák

A kertben ma is volt valami látványosság, a nagy tó partján álló kis cseresznyefa virágzásba kezdett:

Cseresznyevirágzás

Ágicza fotózott még más virágokat is, de mivel már lefeküdt aludni, én sajnos nem tudom megmondani, miféle jószág ez.

Valami virág, fene tudja, Ágicza meg már alszik

Ez viszont, ha minden igaz, egy éppen kikelni készülő tulipán. Már teljesen kibújtak a mulcs alól, még pár nap és tulipánok fognak nyílni a bejáratunk előtt!

Tulipánbimbó

Este Nyafika még mindig fázott, ahogy leültem filmet nézni, már jött is és befészkelte magát a nyakamhoz. Azt viszont el kell ismerni, hogy megdolgozik a melegedési lehetőségért és a pocaksimogatásért, órákon át teljes hangerővel dorombolt nekem.

Tököm tele a Pannon ügyfélszolgálatával, ahányszor eltűnik a GPRS vétel, mindig végig kell velük játszani egy hülye párbeszédet (jók a beállításai? újraindította a számítógépét? és a telefont? és biztosan jók a beállításai?) - nem, B+, ugye nem azzal kezdtem, hogy itt már mindent megpróbáltam és most náluk van a megoldás kulcsa. Nem igaz, hogy nem tudnák odaírni a monitoron megjelenő adataink mellé, hogy 'GPRS-probléma esetén nem hülye kérdésekkel csesztetni, hanem elhinni és resetelni a kártyát'. Mert végül úgyis mindig erre jutnak a kérdezz-felelek és a megkérdezzük a technikus kollégákat c. betétszám után.


Maestro, 2006. 04. 19., szerda #

Reggel láttunk egy eltévedt denevért a tó felett! Eddig csak alkonyatkor tűntek fel néha, ahogy inni jönnek a tóra, de ez a példány láthatóan nem tudott mit kezdeni magával. Repkedett ide-oda az égen, és néha lecsapott inni a nagy tó vizére, mint ahogy a fecskék is szoktak. Hiába szaladtam ki a fényképezőgéppel, olyan gyorsan repült és az én gépemen pedig olyan lassú a kereső, hogy egyszerűen nem sikerült lefényképeznem. Pontosabban: lefényképeztem én, csak sajnálatos módon akkor éppen az imaginárius képtartományban tartózkodott. Így hát a speciális, csak általam alkalmazott ABR (Advanced Bat Recovery) technológia segítségével tettem láthatóvá a képét:

Virtuális denevér

Amíg átugrottam Szobra az új bankkártyámért, Ágicza egy szokatlanul ijedt Tappancsot látott hazaérkezni. Mintha megkergették volna valahol, még hozzá valószínűleg ember volt, mert annyira meg volt rémülve, hogy még Ágitól is félt, ahogy nyúlt feléje. Sok idő nem volt vizsgálgatni, de látható sérülés vagy érzékeny pont nem volt rajta, úgyhogy hagytuk, hadd pihenje ki a nagy ijedtséget.

Vácra hiába mentünk be szemvizsgálatra, a doktornő sajnos beteg lett. Majd mehetünk jövő héten. Viszont kicserélték Cliókában a vészvillogó kapcsolóját, ami egy ideje megadta magát és azóta nem tudtam senkinek megköszönni, ha beengedett maga elé a forgalomban. Pedig nem bunkó voltam, csak eltörött egy kis műanyag izé a kapcsolóban.

Estére Tappancs már teljesen nyugodt volt és nagy dorombolással nyúlt el a vállamon, amikor hazaértünk.

Képregényünk építészeti ihletésű epizódjából megtudhatjuk, hogy nem csak egy öko-ház fűthető bioenergiával:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 18., kedd #

Minden ellenkező híreszteléssel szemben akadnak olyan reggelek, amikor egészen korán felkelek. Ma is, már nyolc órakor a kertben bóklásztam, a fű még harmatos volt és én kihasználtam az alkalmat, hogy napsütötte állapotban fotózzam le a ház keleti oldalánál nyíló hunyort:

Hunyor a ház előtt

A fácskáink is kezdenek rügyezni. Amennyire tudtam, átnéztem őket, de egyelőre nem találtam rajtuk hernyókat. Néha elgondolkodom, milyen jó lenne valahogyan belenézni a húsz évvel későbbi ZeBlogba, és látni a kertet nagy fákkal, meg a házat teljesen befutva vadszőlővel. Addig ezeket a kis fákat kell nézegetnünk, bár körben azért van elég. De azért jó lenne már ott tartani, hogy nem látjuk a fáinktól az erdőt...

Rügyeznek a fák

A telek végében még mindig azzal az elszántsággal nézem az a pár száz négyzetméteres erdős részt, hogy majd egyszer csinálunk itt valamit. De hogy mit, és főleg mikor, azt még senki sem tudja. Lehet, hogy nem is érdemes megcsinálni: üldögélni ezer más helyen is lehet a kertben. De az is épen elég jó szórakozás, hogy néha elképzelem, milyen jó is lenne itt az erdőben olvasgatni :-)

A kert erdős vége

Jól sejtettem, ezúttal már sokkal olajozottabban megy a szavazás, egy nap alatt majdnem meglett az 50 szavazat. A látszat ellenére nem kilóra mérem, ez csak egy technikai jellegű limit. A lényeg a hozzászólásokban van! Mivel mindig olyan kérdést teszek fel szavazásra, ami engem valóban érdekel ill. foglalkoztat, nagyon tanulságos 20-30 különféle véleményt is meghallgatni ugyanerről. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig meg is fogadom a javaslatokat, vagy másokkal döntetném el életünk nagy kérdéseit, de valami segítséget mégis csak jelent. Na meg szórakozást! Fárasztó ám mindig csak írni és egyszerre lenni érdekesnek, olvasmányosnak meg mindennek. Nem is olyan rossz hét eleji program, hogy csak ülök és olvasom azt a kollektív blogot, amit az olvasóink írtak a szavazásra feltett témával kapcsolatban. Néha én is írok a fórumba, számolom a szavazatokat, és közben gyűjtöm az erőt az egész heti blogíráshoz. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer, adott valami pluszt az eddigi túlságosan egyoldalú információáramláshoz.

Kezd kifogyni az etetőből az eleség, ezért a madarak le-leröppennek a teraszra is, a lehullott magokból csemegézni. Általános szokásuk, hogy először a pergola merevítő vasain ülve tartanak terepszemlét. Legtöbbször cinkék ülnek itt, de végül mégis egy tengelicet fotóztam le, ahogy oldalra fordított fejjel obszerválta, vajon mekkora veszélyt jelentek számára az ablak mögött állva:

Tengelice

Ágicza ma beszerzett néhány tő petúniát, és kiültette őket a bejárat melletti fali kosarakba. Még elkélne néhány ilyen a keleti homlokzaton, ezeken a masszív kőfalakon nagyon jól mutatnak a virágok.

Újra virágok a falon

Ezen a képen is Ágicza látható, amint kertészkedik. Mellette Tappancs hever a mulcson. Ági lábánál található az a nádféle növény, ami a fent említett macska kedvenc pihenőhelye. Középütt már egészen lelapult szegény növény, mert pont oda szokott feküdni Tappancs, egyszerre puha párna és körkörös védelem a szél ellen.

Ágicza kertészkedik

Most éppen néhány világoskék árvácskát ültetett ki Ágicza, a mögöttük lévő aranyesővel nagyon jól mutatnak:

Árvácska és aranyeső

De az igazán látványosak persze a szürke macskák voltak, a fűben ülve. A szoszédban éppen valaki látogató volt, egy kis kutyával. Úgy látszik, a macskáink nagyon jól megtanulták, hogy a kutyákra figyelni kell, mert mi Ágival még nem is láttuk a kutyák a szomszéd ház takarása miatt, de a macskák már feszülten figyeltek abba az irányba. És le sem vették onnan a szemüket, amíg el nem ment az a kutya. Tappancsban amúgy is van némi oroszlános beütés, de most a nagy fűben teljesen olyan volt, mint egy sziesztázó oroszlán.

Figyelő macskák

Nyafika nem tört ilyen állatkirályi babérokra. Neki tökéletesen elég volt az is, hogy elhelyezkedett a lemenő nap fényében a teraszon, azon belül is a nyugatra tájolt napozóágyon, és még azon belül is a kedvenc párnánkon, és ott gombóckodott elégedett képpel a simogató napsütésben:

Nyafika, úri kényelemben

Este válasz érkezett egy korábbi kérdésemre, ami a férfi-női IQ különbségével volt kapcsolatos. A pszichológus szakember azt mondta, hogy bármi is a látszat, nincs szignifikáns különbség a férfi és női IQ-teszt eredmények között. Illetve valami eltérés azért van, azonos átlag mellett a szórás nagyobb a férfiaknál, de az újabb vizsgálatok alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a szórás hasonló és az átlag magasabb egy kicsit, de ez múlhat a vizsgálati módszeren is. És egyébként is, erről már nem politikailag korrekt beszélni... Ezért tehát még feltétlenül visszatérek a témára.


Maestro, 2006. 04. 17., hétfő #

Egy ideje már mindig úgy jönnek ki a dolgok, hogy a hétköznapokon pihenünk többet és az ünnepnapokon dolgozunk. Ezt csak azért nem bánom túlságosan, mert hétköznapból sokkal több van a naptárban :-)

Ágicza egész nap a kertben ténykedett, gyomokat irtott és a tóból vagdosta ki a tavalyi száraz növénydarabokat. Mire végzett, alig ismertem rá a tóra, annyira üres és tiszta volt a vize. Azért egy ekkora kerttel mindig van munka, mostanában úgy kell küzdenem Ágiczával, hogy azért a munkájával is foglalkozzon egy kicsit.

Nárcisz

Azt hiszem, lassan érdemes lenne megcsináltatni a két tó közötti átfolyó kikövezését, mert ahogy kezd kialakulni a kert, úgy lesz egyre idétlenebb látvány ott az a csupasz tófólia.

Árvácska

Nekem unalmasabb napom volt, ún. egymásba ágyazott tervezést folytattam. Ez főként abban volt egymásba ágyazott, hogy mielőtt befejezhettem volna az egyik munkát, még meg kellett csinálnom egy kisebb változtatást egy másikon, de mielőtt azt befejezem, stb. Úgyhogy négy különböző terv volt megnyitva előttem és szimultán dolgoztam mindegyiken.

Ilyenkor húsvét táján mindig a többszörösére ugrik a weboldalunk forgalma. Ez alighanem annak köszönhető, hogy a keresők előkelő helyen hozzák egy lassan már két évtizedes versemet (a 'Locsolóvers Katinak' címűt). De ez nem csak afféle élettől elrugaszkodott, elefántcsonttoronyba vonult költészet, hanem annak idején valóban ezt a verset szavaltam el locsolkodás alkalmával a szóban forgó leánynak.

Kitettem a fórumra az e heti szavazásunkat. Hogy ne vonjam el senki figyelmét a témától, az első 50 szavazat beérkezéséig megint csak ott a fórumban írogatok az aktuális témával kapcsolatban.

Természetesen nincs ünnep képregény nélkül, a macskák ma is készültek egy kis meglepetéssel:

Katt ide! (popup window)

Szavazás, 2006. 04. 17., hétfő #

E heti szavazásunk: Miből építenél magadnak házat?

A kérdésem az lenne, hogy ha mostanában családi házat építenél magadnak, miből csinálnád? Tehát nem az érdekes, hogy akarsz-e egyáltalán építeni, vagy hogy most milyen házban laksz, hanem hogy szíved szerint, anyagi/erkölcsi/esztétikai v. más megfontolásból milyen szerkezettel építenéd a házadat. Illetve, építkezőknek: ha éppen épül, akkor miből épül.


Maestro, 2006. 04. 16., vasárnap #

Ma reggel arra ébredtem, hogy már 50 felett jár a szavazatok száma a fórumunkon, így hát feltöltöttem a webre a kedd óta megírt újabb napokat, mielőtt még komolyabb elvonási tünetek alakulnak ki olvasóinknál. Magánban kaptam pár visszajelzést arról, hogy talán az is lehet a passzivitás oka, hogy sokan nem szeretnek fórumokba beregisztrálni. Ezt egyfelől megértem, csak én meg határozottan jobban kedvelem a véleményüket legalább nicknévvel vállaló hozzászólókat. A csak névtelenül bátraknak ott van a vendégkönyvünk, épp elég az is. Egyébként is, regisztrálni csak egyszer kell, aztán az 'Automatikus bejelentkezés'-t beikszelni a legközelebbi belépéskor, és onnantól fogva már felismer a szerver és tényleg csak egy kattintás a szavazás és/vagy a hozzászólás.

Közben Ágiczával mi is szavaztunk, a mi kis házi civil kurázsi díjunkat közfelkiáltással a fórumunkba 'b_meg' néven beregisztráló olvasónknak ítéltük. Elismerésünk szerény jelét selyempapírba csomagolva, lovasfutárral kézbesítjük :-)

Miután a ZeBlog ismét visszatért régi medrébe, figyelmemet a tó medre felé fordítottam. Tegnap óta töltődik, és most arra gondoltam, hogy kicsit betömöm a kifolyó nyílását, mert az a fele mintha kicsit megsüllyedt volna: ott már folyik ki a víz a patak felé, miközben a keleti végén még férne bele 3-4 centi víz. Végiggondoltuk, mitől lyukadhatott volna ki, de nem találtunk semmi ilyet. A hínárfélék nem tudják átfúrni az illesztéseknél, járni szinte egyáltalán nem jártunk benne, a feneket nem gereblyéztük. Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi van, ha az egész a süllyedés miatt van: nem tudom annyira megtölteni, mint ahogy szoktam, ezért normális párolgás mellett is sokkal hamarabb kilátszanak a kavicsok, és ettől érezzük úgy, hogy túl gyors a tempó.

Ahogy a tó partján sétáltam, két kis levelibékát vettem észre a köveken. Már készültem lefényképezni őket, de nálam nem maradtak meg úgy, mint Ágicza kezében, már csak a víz alatt álltak meg egy portré erejéig. A tóban egyébként is nagy béka-élet folyik: kikeltek az ebihalak, csak úgy nyüzsögnek a vízben.

Levelibéka

A tó kifolyója fölé annak idején egy nagy követ betonoztunk oda, most nem volt tehát más dolgom, mint levágni néhány szeletke Polifoamot és betömni velük a lyukat. Nem tudom, mennyire lesz tartós ez a megoldás, de egy próbát megért ez is, mielőtt komolyabb technológiát vetnék be.

Eldugaszolt kifolyó

Ha már ott sétáltam a kertben, fényképezőgéppel a kezemben, természetesen nem hagyhattam ki a házat sem. Igazán akkor látványos a tükröződés, ha ilyen tükörsima a víz, mint ezen a képen, legfeljebb egy kis fodrozódással, amitől plasztikusabb lesz a vízfelület. Már most is jól néz ki, hát még, ha a növények is beindulnak! A pergola alig fog kilátszani a rózsák közül, a ház pedig a vadszőlő levelei alól... És még egy érdekesség, macskakedvelőknek: a képen, szinte pontosan a pergola bal szélső oszlopának vonalában látszik egy kis szürke folt a tóparti kövek felett. Na, hát az ott Nyafika, amint éppen a halakat nézegeti.

Tükröződős házfotó

Ágicza sem tétlenkedett, de most az unalomig ismert virágok helyett egy olyat fotózott le, amit most láttam először a kertben. Puskinia a neve, és világoskék csík van minden szirmán. Igazán jól akkor mutat egy fotón, ha megfelelő hangulatú kőház van a hátterében:

Puskinia

Erről először azt hittem, hogy a cseresznyefa virágzik, de addig még van legalább két hét. Ez csak egy kis bokor a kert végében, bangita nevű. A fákat viszont jobban fogjuk figyelni, mint tavaly, és ha feltűnik rajtuk a gyapjaslepke hernyója, azonnal leszedjük/irtjuk/ütjük-vágjuk őket. Tavaly azt rontottuk el, hogy mire észrevettük őket és még inkább mire beszereztem a megfelelő permetezőszert, már túl késő volt. Jó lenne, ha végre nekiindulnának a fáink. A kerítés melletti sövénynövények szép csendben nőttek, a kerti csap melletti példány például már olyan magas, mint én!

Bangita

Ági szajkót is fotózott ma, bár nem is az volt az igazi attrakció, hogy a tó partján sétált. Hanem az a nagy titok, hogy miként repült be a madáretetőbe - mert éppen csak belefért. Mindenesetre ott ült mint Gombóc Artúr, a dagadt madár és tömte a fejébe a szotyolát. Amíg ott trónolt, a többieknek esélyük sem volt hozzájutni a kajához.

Szajkó

De az igazi látványosság a madáretetőnél még csak ezután következett! Hiába van már tavasz, azért még mindig kényelmesebb az etetőből jóllakni, mint erdőn-mezőn keresni a táplálékot. A cinkék kezdték a sort, és időközben rájöttek, hogy nem kell minden falattal elrepülni, lehet csemegézni az etetőben ülve is. Ők békés teremtmények, négyen-öten is eleszegettek szép csendben. Aztán jöttek a tengelicek, ezek viszont agresszív kismalacok voltak. Az egyik szinte nem is evett, hanem csak a leszálló cinkék elkergetésén fáradozott. Ekkor zuttyant le a mag közepébe egy meggyvágó, mire a tengelicek azonnal eltakarodtak és a továbbiakban az etető peremén egyensúlyozva sajnálkoztak a status quo kedvezőtlen változásán, míg a meggyvágó bent dorbézolt. Még egy zöldike tűnt fel néha, de olyan kis tökéletlen volt, nem mert leszállni a sok madár közé, csak lebegett a etető magasságában és nézett befelé. Végül aztán mindenki megtalálta a maga helyét, akkor készítettem ezt a fotót:

Madárkiállítás

Megesik, hogy a macskák vadászata egy napon át is eltart, miközben a rafinált zsákmány már rég meglógott a hátsó kijáraton:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 15., szombat #

Ma már megint szép napos idő volt. Krampuszka ilyenkor azt csinálja, hogy a nap járásának megfelelően körbealussza a lépcső nyílása körüli padlósávot. Szépen elfekszik a napsütötte rész közepén, és elégedetten hajtja álomra kis fejét. Aztán a napsütés levándorol róla, mire méltatlankodó arckifejezéssel felkel és arrébb mászik, hogy aztán újra elheverjen. A képen éppen felnéz a nagy pocakmutogató pózból, amit direkt az ilyen napsütötte délelőttökre tartogat:

Napozó gombóc

Ágiczához délután tárgyalni jöttek, és mivel nem igazán tudták, milyen lámpát kellene berakni a lakásba, levittünk egy-két katalógust a teraszra, hogy könnyebb legyen választani :-) Annyi mindent összepakolt Ágicza, hogy csatárláncba álltunk és úgy adogattuk le az emeletről illetve lent tovább egészen a teraszig. Azért nem kell megijedni, nem az építtetőknek kellett ennyi mindent átnézni és választani közülük, hanem Ágicza mutogatott különféle stílusú lámpákat, hogy tesztelje, mifélék is tetszenek nekik.

A mutogatós néni

Annyi tanulsága mindenképpen volt a dolognak, hogy a katalógusokat célszerűbb lenne a földszinten tárolni. Illetve mit is mondok, a tanulság természetesen az volt, hogy amit az ember elképzel magának, az nem is mindig tetszik, ha meglátja a maga fizikai valójában. Ezért alakítottuk ki azt a munkamegosztást, hogy a megbízók inkább beszélnek a kívánságaikról, míg mi inkább rajzolunk. Így mi nem futunk felesleges köröket a kockás papíros rajzok miatt, az építtetők pedig konkrét ötleteket láthatnak és véleményezhetnek.

Ha belegondolok, hogy annak idején az egyetemen azzal magyarázták nekünk az egy délután alatti komplett háztervezést osztályozó gyakorlatokat, hogy az életben is gyorsnak kell lenni, mert akkor leszünk versenyképesek. Hát a nagy lótüdőt. Az életben jónak kell lenni - és akkor annyi ideig rajzol az ember amíg csak akar, mert türelmesen megvárják.

Csodával határos módon sikerült ma ostyát beszereznem. Hirtelen kedvem szottyant rá, felhívtam tehát az ostyás nénit, hogy mikorra tudna nekünk sütni egy adaggal. Erre ő azt mondta, hogy pont jókor hívtam, mert sütött valakinek egy adagot, de az nem tud érte menni a hétvégén. Úgyhogy akár most azonnal elvihetem, az illetőnek meg majd süt újat. Alig tette vissza a kagylót a helyére, szinte már hallhatta is Clióka motorját, amint kapaszkodik felfelé a domboldalban...

Ezennel a méltán népszerű, farakásos sorozatunk utolsó képét adom közre: felvágtuk az összes fát a ház körül, az északi oldalon felhalmozott fának legalább fél éve lesz arra, hogy az állandó légmozgásban és a nyári estéken odapillantó napsütésben gyönyörűen kiszáradjanak (ezért örülök neki ennyire).

Készen a télre

Erősen reméltem, hogy már nem fog többet fagyni ezen a tavaszon, és nyomás alá helyeztem a kerti csapokat. A nagy tavat szép lassan el is kezdtem tölteni, már igencsak ráfért. Ágicza estig tárgyalt, aztán még vissza is kellett pakolnunk a rengeteg termékkatalógust a helyére. Utána pihenésképpen megnéztük a Négy szoba c. remekművet, és mára ennyi is volt nekünk.

Mai képregényünk tanulsága az, hogy még a szebbnél szebb tulajdonságok között is szükségszerűen kell lennie egy legszebbnek:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 14., péntek #

Egyből nekilendült a szavazás! Mondtam én Ágiczának, hogy csak a megfelelő hangot kell eltalálni... És biztos vagyok benne, hogy a következő szavazás sokkal gördülékenyebben fog menni. Ma éjjel már 41-nél járt a szavazatszámláló, és ennek őszintén örülhetünk mindannyian, mert akkor hamarosan meglesz az 50 is, én pedig újra úgy fogom érezni, hogy van értelme folytatni. Húzzunk hát bele, drága barátaim, mert ha egyszer összeütök egy jelszavas beléptetőt, akkor csak a régi/új megbízóink ill. az eddigi szavazók olvashatják a friss bejegyzéseket. A passzív, alkalmi olvasóinknak pedig bizonyára elég lesz a negyedévente frissülő nyilvános archívum is.

A mai napot Szobon kezdtem, de sajnos még csak a PIN-kódja érkezett meg az új kártyámnak, maga a kártya még nem volt sehol. Muszáj volt hát a fiókban felvennem a pénzt és rögtön befizetni a második ArchiCAD első harmadát. Most derült ki, hogy annak idején olyan kedvező fizetési feltételeket harcoltam ki, hogy még az ÁFÁ-t sem kellett befizetnem. Ennek fél éve nagyon örültem, de most kicsit kellemetlen meglepetésként hatott, megint lenulláztuk a számláinkat. De ezt nem panaszként mondom, hanem dicsekvésből: már az is nagy dolog, hogy nem több százezer mínuszban vagyunk :-)

Egész nap csepergett az eső, randa borús idő volt. Eluntam, hogy hol letakarom a maradék fát, hol leveszem róla a fóliát és hagyom száradni. Nekiálltam és felhasogattam az egészet, aztán felraktuk ezt is a helyére. Ezzel tehát végeztünk, pedig már éppen kezdtem megszokni ezt az újfajta sportot. Azt hiszem, máskor nem fogom mással felvágatni a fát, mint ahogy tavaly ősszel tettem.

Este leültem rajzolni, de olyan szomorú volt az idő, hogy nem sokat haladtam. Elkezdtem nézni egy régi magyar filmet, de csak a kétharmadánál kezdtem gyanút fogni, hogy a Halálos tavasz és a Budapesti tavasz az nem ugyanaz a film. Csak a macskák vidítottak fel egy kicsit, ilyen időben egész nap csak alszanak és azt is lehetőleg rajtunk fekve, mert fáznak a drágaságok.


Maestro, 2006. 04. 13., csütörtök #

Ma már szinte szokatlan volt, hogy nem kellett Budapestre mennem. Helyette az aktív pihenést választottam, délig hol az egyik, hol a másik oldalamra fordulva aludtam.

A kertben zöldül minden, a gyep is egyre zöldebb. Ezt már egy hete is írtam, de azóta egyre csak zöldül. De ami még fontosabb, kezdenek zöldbe borulni a fák is a patak partján. Egyelőre csak ott, a víz közelsége biztosan jó hatással van rájuk. Meg ezek fűzfák, az erdőben pedig mindenféle tölgyek vannak. Eddig is szívesen nézegettem ki az ablakon, mert szeretek olyan irányba nézni, ahol nincsenek emberek, de most már pozitív látnivaló is akad, az egyre plasztikusabbá váló fák képében:

Zöldül minden

Délután majdnem az egész maradék farakást felhasogattam, és Ágiczával felpakoltuk az északi falhoz. Illetve csak kezdtük pakolni, mert engem aztán telefonhoz hívtak. Ágicza erre új sportot eszelt ki magának: ha már futni úgysem mehetett a nagy szél miatt, helyette a létrán mászkált fel és alá egy-egy adag fahasábbal, és felrakta egyedül a több talicskára való fát. Néhol már majdnem az ereszig felér a rakás, még a maradék éppen ide fog férni, aztán már csak ősszel hozatunk újabb fát, vagy ha majd egyszer megcsináljuk a ház mögötti fatároló előtetőt.

A jövő tél melege

Bizonyára furcsán hangzik pont tőlem, de hallgatóként nem igazán kedveltem a lakóépület-tervezés c. tantárgyat. Ennek oka leginkább a terveimet bíráló és módosításokat javasló korrektorom volt, aki minden konzultációra egymásnak ellentmondó módosítási igényekkel jött elő. Ráadásul nézetei szerint akit dicsérnek, az csak elbízza magát, a teljesítményhez csesztetni kell. Én erre csak annyit mondtam, hogy szerintem ez nem így működik - ez volt az akkori helyzetemben reálpolitikus megfogalmazása a 'B+, paraszt' vezérmotívumra felfűzhető hosszú gondolatláncolatnak. Nem is csináltam neki egy vonallal sem többet a szükséges minimumnál, ő pedig csesztetett tovább rendületlenül.

Most utólag már persze látom, milyen mesteri tanár is volt, hiszen a lényeget alaposan megtanultam tőle: a terveket nem úgy a levegőbe készítjük, hanem emberek számára. Ezért aztán rokonszenves, értelmes embereknek kell tervezni, ha jó tervet akarunk csinálni, és messze kerülni kell a kekeckedő, ostoba köcsögöket. Egyik legkedvesebb egyetemi emlékem is hozzá kapcsolódik, mikor a korrekción éppen egy bejárati portált ábrázoló rajzomat fikázta és kifejtette, hogy bezzeg XY neves külföldi építész tervein van egy csomó finom részlet, amik egy fotón fekete-fehérben nem látszanak ugyan, de az épületet élőben mégis milyen mozgalmassá teszik. Miért nem látható ilyesmi ezen a rajzomon? Csak annyit mondtam, hogy hiszen ez nyilvánvaló: azért nem látható, mert ez a rajz is csak fekete-fehér :-)

Még mindig 15 szavazat körül állt a részvételi arány a házi szavazásunkon. Úgyhogy az újabb írásaimat már nem töltöttem fel a szerverre, helyette egy számlálót frissítek mindenki nagy örömére, ahányszor újabb szavazat érkezik. Megmondom őszintén, tele lett a puttonyom. Én napi 1-2 órán át írom a blogot, válogatom hozzá a fényképeket, képregényt gyártok stb - hát olyan kibaszott nehéz lenne klikkelni egyet cserébe? Várok tehát, és majd 50 szavazat után teszem csak ki az újabb bejegyzéseket. Addig is, fontoljuk meg közösen Öreg Kövér macskánk bölcs szavait:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 12., szerda #

Ágicza szemmel láthatóan kerüli Budapestet. Ma is csak egyedül mentem be, mert nekem viszont muszáj volt. Viszont így, hogy nem kellett senkire várnom, csodálatos dolog történt: pontosan a megbeszélt időben értem oda a váci Renault-szervizbe. Ez láthatóan készületlenül érte őket is, hiszen eddigi útjaink során még soha nem sikerült pontosan odaérnünk.

Leadtam Cliókát és a nyári gumikat, aztán amíg elkészült, jártam egyet a városban. Befizettem a bankba a cégek pénzeit, aztán kicsit még nézelődtem erre-arra. A Suzuki kereskedés előtt láttam egy sárga quad motort, ami mellett volt egy ugyanolyan színű és formájú, de feleakkora méretű, gyerekeknek készült változat is. Olyanok voltak, mint egy quadmama és kicsinye. El is határoztam, hogy ha egyszer mégis ilyesmi vásárlására vetemednénk, egy ilyen párost veszünk, Ágiczának pont megfelelő lenne egy ilyen pici jószág.

A kertünkben elkezdtem összerakni a kerti csapokat. Feltettem a szűrőházat a tavaly szétfagyott példány helyére, aztán majd valamit csinálok az út felé eső másik kerti csappal is, mert most elég bánatosan dől neki az egyik sziklának. A farakás észrevétlenül egészen elfogyott, ezt a kis maradékot már néhány nap alatt felvágjuk:

A maradék fa

Egy tárgyalásom volt csak ma az irodában, utána még egy darabig töltögettem lefelé mindenféle fájlokat, aztán hazaindultam. Nagy meggondolatlanság volt este 8 előtt útra kelni, lépésben tudtam csak elvergődni a Keletiig. Esküszöm, ha lenne itt is valami tisztességes szélessávú internet, két havonta egyszer mennék csak be Budapestre, vagy még annyiszor sem...

A macskáink pedig az egerek mibenlétéről tárgyalnak, tudományos alapossággal, a relativitás elméletét is figyelembe véve:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 11., kedd #

Ma végre megkértem az erkölcsi bizonyítványt a kamarai tervezői névjegyzékhez. Puszta formaság, de 5 évente meg kell újítani a tervezői számot, és ilyenkor kell mindenféle kérvény meg erkölcsi bizonyítvány meg még ki tudja, mi minden. Remélem, hamar meglesz az egész, mert épp most jelentkeztem át a Pest Megyei Kamarába, még annak az ügyintézése is tart, nekem meg 26-án lejár a tervezői számom szavatossága. Jó, nem akkora gond, de nehogy emiatt késsen egy éppen engedélyezés alatt álló munkám ügyintézése.

Még mindig lelkes híve vagyok a helyi OTP-nek. Elég volt betelefonálnom a kártyám ügyében, nem kellett csak ezért bemennem. De egyelőre még nincs feloldva a letiltás, az automaták elnyelnék, ha pénzt próbálnék felvenni vele. Hogy miért nem néztem meg a melegítőnadrágom zsebében!

Nagymaros felé már nem volt lezárva az út. Az árvíz idején rendőrök fordították vissza a népet, ez a szigor később egy zsákutca + behajtani tilos táblára redukálódott (amin egy közelebbről meg nem nevezett családtagom lazán áthajtott a minap), most viszont már rendesen lehetett menni. Nagymaroson éppen a homokzsákokat takarították el az útról, úgyhogy egy kis darabon még felterelték a forgalmat a hegyoldalba, de Kismarosra már nem a földúton kellett menni, hanem újra használhattuk a 12-es utat.

Felhívtak a lépcsősöktől, kiszámolta a statikusuk mindkét verziót, és az eredmény az lett, amit vártak: a középütt is íves változatnál két helyen le kellene még támasztani a padlóra, de még akkor sem lenne olyan masszív, mint a középoszlopos. Végül maradtunk a középoszlopos verziónál, és két hónap múlva készen is lesz a lépcső.

Budapesten muszáj volt övtáskát vennem valahol, mert már itt a nyár, nekem pedig még mindig pulóverben kellett járnom, hogy rejtve tudjam hordani a gázpisztolyt. Bejártam az egész WC-centert, de 19 ezret kicsit sokalltam érte, aztán végül az aluljáróban 2 ezerért vettem egy övre fűzhető cipzáras táskát, amibe éppen belefér a pisztoly és egy szál pólóban is feltűnés nélkül viselhetem. Betértem a kedvenc antikváriumomba is, és gyorsan megvettem A két Lotti és a Lassie hazatér c. könyveket (ezeket még az este gyorsan ki is olvastam).

A kerti csapkomplexumba épített szűrő tavaly ősszel sajnálatos módon szétfagyott, most sikerült újat vennem helyette. Próbáltam csak azt a plexi házat megvenni pótalkatrészként, de olyan ügyesen van kitalálva az árképzésük, hogy a plexi és egy szűrőbetét alig egy ezressel olcsóbb, mint a komplett szűrő. Ráadásul a pótalkatrészt meg kellett volna rendelni, pár hét múlva visszamenni. Egyszerűbb volt megvenni az egész szűrőt, ez volt egyébként az importőr nem titkolt célja is. Most már csak a beszerelés marad hátra. Nem nagy munka, de azért inkább megvárom, amíg biztosan elmúlik a fagyveszély...

Ugyan már itt van a tavasz és zöldül minden, de a madarak ugyanúgy járnak az etetőre, mint a legnagyobb hó idején. Néha egy szürke bundás jómadár is megjelenik a pergola tetején, de neki még nem sikerült fogára való falatot felcsippenteni az etetőből. A hagyományos rendszerű madarak viszont lelkesen fogyasztják a napraforgómagot:

Madarak az etetőnél

Pestre persze nem csak ügyintézni mentem, egy házat néztem meg, hogy érdemes-e megvásárolni. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy használt házat csak két esetben szabad megvenni: vagy ha annyira romos, hogy a földig romboljuk és újat építünk helyette, de akkor nem szabad a telek áránál többet adni érte. Vagy pedig ha úgy tetszik, ahogy van, legfeljebb egy kis kifestés és más apróságok kellenek. Egy komolyabb átalakítás és a vételár együtt szinte mindig több lesz, mint építeni egy új házat. Az egyetlen elfogadható mentség erre az, ha olyan helyen akar lakni valaki, ahol nincsenek már üres telkek - ott persze csak a régi ház megvétele és az átalakítás a járható út.

Este, hazafelé menet még beugrottam Gödre, átadni egy tervet, és Vácon próbáltam berakni pénzt az automatában a céges számláinkra, de ez a fajta gép csak kifelé ad pénzt, muszáj lesz holnap bemennem.


Maestro, 2006. 04. 10., hétfő #

És igen, a szavazás. Ma reggel néztem az eredményeket és örömmel láttam, hogy minden a várakozásaim szerint alakult: a szavazók elsöprő többsége nem kér a konzervatív beállítottságú céges PR-fotóból, hanem a kicsi asszonykát ölbe vevő, valósághű imidzsre voksolt. Kis szépséghiba az egészben, hogy az elsöprő győzelmet 6 darab szavazat alapján hirdethetem ki, ami csak töredéke a ZeBlog olvasótáborának, de még a fórumunkra beregisztrált látogatóknak is.

Az alacsony részvételi arány kicsit elkedvetlenített, de Ágicza szerint nem kell a véleménymondást erőltetni, ide olvasni járnak az emberek. Én nem egészen értek ezzel egyet. Akinek a mindennapi kikapcsolódás része elolvasni a bejegyzéseinket és nézegetni a képeket, mindezt ingyen és bannerektől mentesen - az éppen megtehetné, hogy kattint egyet és esetleg ír pár sort, amikor mi kérünk segítséget...

Támadt is egy ötletem, hogyan lehetne interaktívabbá tenni a ZeBlogot: minden vasárnap felteszek egy kérdést szavazásra, a következő napok blogját pedig csak azután töltöm fel a webre, amikor beérkezett az ötvenedik szavazat is... Nem is rossz gondolat, majd felteszem szavazásra - aztán ha a többség nem ellenzi, bevezetjük :-)

Kertészeti körkép 1.

A nappalink kezd tényleg gazdasági helyiségre hasonlítani. Már egy évvel korábban is írtam ilyesmit a sok palántás cserepecske kapcsán, de most még sokkal több van belőlük, nem csak az ablak előtt húzódnak a sorok, hanem egészen a kanapéig beterítik a padlót a nyugati oldalon.

A déli teraszajtónál sem jobb a helyzet, a képen látható kis üres sáv csak közlekedésre van kihagyva, jobbra tőle folytatódik a virágkiállítás. Akármit is mond Ágicza a nappali, mint helyiség szükségességéről, ez itt bizony egy télikert! Amúgy nem hülyeség a nappali, de a mi életünkből valahogyan kimaradt. Talán azért, mert enni, üldögélni és olvasgatni bárhol tudunk, nyáron a kertben vagy a teraszokon fogadunk társaságot (télen meg úgyis csak alszunk). Ráadásul nálunk pont azzal takarítottunk meg némi alapterületet, hogy egy helyiségnek több funkciója is van, és ezeket a határokat nem vesszük túl szigorúan. A tetőtérben tehát van egy kisebb nappali-sarok, ami főként a filmnézést jelenti, de egyben az ez étkező is, asztal mellett legfeljebb a teraszon szoktunk enni.

Kertészeti körkép 2.

De nem csak bent vagyunk tele virágokkal, a kertben is kezd nyílni a hunyor. Ha minden jól megy, lila színű lesz majd, kis pöttyökkel. Még 2-3 nap, és kinyílnak rendesen. Valami azt súgja, hogy rekord mennyiségű fotó fog róluk készülni...

Hunyor a kertünkben

Folytattam a tűzifa felvágását. Nem sok maradt a kocsibehajtó szélén, de a hely is egyre fogy a ház mögött, már létráról pakolom az eresz alá. Szerintem azért még éppen el fog férni. A lényeg, hogy idén olyan fával fűthetünk, ami tényleg rendesen kiszáradt. Talán nem is fog olyan sok fogyni belőle, hiszen nem kell a maradék nedvességet a kandallóban elpárologtatni. A harmadik adag fát most semmiképpen sem tudjuk elhelyezni a ház körül, ha csak nem csinálunk mégis valami fedett tárolót még az északi oldalon - amit lehet, hogy fogunk, majd talán a ház mögötti terep végleges rendezésével együtt. Most valami olyasmin töröm a fejem, hogy csak az északi oldalnak azon a részén lenne ez az előtető, ahol most semmi nincsen, sem farakás sem eresz, csak a csupasz fal. Egy métert nyúlhatna ki a faltól, és alatta nagyon szépen elférne másfél évi tüzelőnk, illetve a felvágatlan fát is tárolhatnánk ott, hogy ne kelljen annyira sietni a felhasogatásával.

Végre bejelentkeztem Vácra szemvizsgálatra, már ideje lenne új szemüveget csináltatnom. A téli gumikat is lecseréljük Cliókán, ilyen meleg időben már túl gyorsan kopnak. Ezen a héten már muszáj lesz bemennem Pestre, de talán most már nincs akkora dugó, hogy az ár levonulóban van.


Maestro, 2006. 04. 09., vasárnap #

Tegnap hajnalig írtam a blogot, ma ébredés után pedig azon tűnődtem, hogy mivel töltöm el a délelőttöt, amíg aztán majd délután elballagunk szavazni. Hamar kiderült, hogy a délelőttöt már eltöltöttem, fél kettő van, akár indulhatunk is.

Kék virág

Tegnap még úgy terveztem, hogy majd szépen végigsétálunk a falun a simogató napsütésben, de Ágicza ragaszkodott hozzá, hogy autóval menjünk. Mindenki más el bírta vonszolni magát gyalog is a községházáig, de nekünk sok volt az a 2 km - ld. még: 'a pestiek, akiknek a seggükhöz nőtt az autó'.

Írisz

Egyre több virág nyílik a kertünkben, Ágicza pedig szorgalmasan fotózza őket. Ma a kék színű virágok voltak soron:

Árvácska

A délutánt tervezgetéssel töltöttem, és megint kiderült, hogy az ideális ház mérete 100 m2 körül van. Nem azért, mert a miénk is ekkora - hanem a mi házunk azért pont ekkora, mert ennyi az ideális méret :-) Szóval ekkora méretben tökéletes kis házat lehet tervezni, és a méretek miatt felszabaduló pénzt el lehet költeni apró kis poénokra, amiktől igazán a sajátjuk lesz a ház, mint például ez a minimális kis félátrium (plusz tőle jobbra a fürdőszoba hatalmas ablaka, az alatt bent pedig a padlóba süllyesztett kád):

Mini félátrium

Maestro + Miki, 2006. 04. 08., szombat - Különkiadás #

Kisebbik öcsém hivatásos katona, jelenleg békefenntartóként tevékenykedik a Sinai-félsziget egyik csücskében. Nemrég küldött pár szép fotót, amiket most berakok ide is, mint egyfajta internacionalista ZooBlog-mellékletet:

Sivatagi sün, lapátfülekkel és bátortalan vigyorral. Ijedt gombócként kezdte a fotózást, majd idővel megnyugodott és kidugta az orrocskáját is.

Sivatagi sün

Gólyák a Szuezi-öböl bejáratánál:

Gólyák a tenger felett

Észak felé vonuló gólyák tömege. Egy-egy csoportban 50-100 madár volt, és szinte egyik ilyen csapat jött a másik után:

Gólyacsapat
Gólyahadsereg

Egy szelídített (vagy még szelídítés alatt álló) sólyom, amint a lábaira kötött spárga beleakadt a tábor szögesdrót kerítésébe. Olyan magasan volt, hogy csak egy lestoppolt teherautó platójáról érték el.

Sólyom a szögesdróton
Sólyom, kiszabadítva

Risso-féle delfinek a Vörös-tengerben, a búvárkodásra induló hajó mellett úsztak:

Risso-féle delfin
Risso-féle delfinek

Öcsém madárfotóinak csodájára járt mindenki itt Zebegényben is:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 08., szombat #

Ágicza nekiállt megtisztítani a nagy tó felszínét a mindenféle úszkáló izétől. A szákkal halászta le az algacsomókat, többek között erre is jó a híd, onnan kényelmesen elérhető a tó nagy része. Az egyik merítés eredménye egy szitakötőlárva volt (legalább is mi annak néztük):

Szitakötőlárva

Folytattam a favágást, most a ház mögötti tárolónak azt a felét töltöttem fel két méteres magasságig, ami a kis nádastó felé esik. Már egészen kezdek belejönni a munkába. Az első napokban a derekam kicsit tiltakozott az állandó hajolgatás ellen, de mostanra kezdem megszokni. Talán még majd hiányozni is fog, ha egyszer elfogy a rakás és megint csak a számítógép előtt végzett munkák maradnak.

Újabb farakás emelkedett

Ez csak egy kis apróság, néha egy egészen középszerű kinézetű fadarab is látványos módon tud kettéhasadni:

Fajin és fajang

Ágicza nem csak a tavat tisztítgatja, hanem palántáz és gazolja a kertet. Egy-egy nap nem igazán szembetűnő a haladás, de ha belegondolok, milyen volt egy hete a kert és milyen most, akkor már jól látható a különbség. A macskák közben felfedezték maguknak a teraszra kitett papasan fotelt. Nincs is annál jobb mulatság, mint a szabadban heverni a napon, de mégis puha, meleg párnákon heverve. És ha egércincogást hoz a szél, csak fel kell ugrani és elkapni az önkéntes reggeli-kiegészítést...

Nyafika lazít

Érdekes véleményt írt meg nekünk a weboldalunk egyik látogatója: szerinte nem szerencsés a céges weboldalunkon található fotó. A dolog úgy jött elő, hogy valami szakmai kérdésben kértek segítséget Ágiczától, és mellékesen említették meg a sztorit, majd Ágicza kérésére részletesebben is elmesélték, hogy ők a feleségével ezért nem minket választottak a tervezésre, mert túl személyesnek és kicsit erotikusnak, oda nem valónak érezték ezt a fotót. Abszolút nem rosszindulatból írták meg, hanem átgondolva a dolgot és segítő szándékkal. Ezért gondoltuk végig mi is alaposan, hátha igaza van.

Egyfelől teljesen jogos az észrevétel, mert egy cég weboldalán nem ilyen kép szokott lenni a munkatársakról. De a marketingünk kritikusai mindig elfelejtik, hogy nekünk nem a lehető legtöbb megbízás megszerzése a célunk, hanem minél ideálisabb megbízók megszerzése a viszonylag korlátozott - évi fél tucat nagyobb és másik fél tucat kisebb munkára elegendő - tervezési kapacitásunkhoz. Erre azt a félelmetesen rafinált, szokatlan és meghökkentő marketingstratégiát alkalmazzuk, hogy őszintén beszélünk. Vagyis nem mutatjuk magunkat másmilyennek, mint amilyenek vagyunk. Ha Ági tárgyalások közben is az ölemben ül, ott ül a fotón is. Ha nálunk macskák fekszenek keresztben a tervrajzokon, akkor legyenek ott a macskák a weboldalunkon is. Ha ideális megbízókat szeretnénk, akkor ezt deklaráljuk is, hogy csak ilyenek keressenek meg. Persze lehet, hogy tévedünk és az a néhány ember mindezek ellenére keres meg minket? Maradjon a mostani kép vagy legyen hivatalosabb kinézetű? Kérem tehát minden érdeklődő olvasónkat, hogy szavazzanak / írjanak pár szót a fórumunkon!


Szavazás, 2006. 04. 08., szombat #

E heti szavazásunk: PR-fotó a céges weboldalon

Felvetődött, hogy talán jobb lenne kicsit hagyományosabb fotót közölni magunkról a céges bemutatkozó oldalunkon, nem ilyen ölbe vett asszonykásat, mint ami most van kint. Szerintetek? És miért?


Maestro, 2006. 04. 07., péntek #

A mai napot a szellemi és a fizikai munka harmonikus kombinációjával töltöttem: egy családi ház bővítésének látványtervét rendereltem, közben fát hasogatva. Nem kellett folyamatosan a számítógép előtt ülnöm, hanem felváltva voltam kint és bent: hol a következő renderelést állítottam be, hol pedig fát vágtam a ház előtt.

Mára a terasz oldalában lévő tároló megtöltését tűztem ki magam elé célul. A belső sorba a különösen randa és görbe fákból rakodtam, a külső sorba viszont a legszebb darabokat tettem, hiszen ezt nézzük majd egész nyáron. Persze az egyenes szálú fagurigák felhasogatása fele annyi időbe tellett, mint a göcsörtös társaké: azok sem mentek túl lassan, de a teljesen szabályos erezetű fákra szinte csak ráejtettem a baltát és kettéhasadtak. Még annyit fejlesztettem a technikámon, hogy a talicskát odaraktam szorosan a favágó tuskó mellé, így az arrafelé repülő fahasábokat nem kell külön belepakolni a földről, hanem rögtön a talicskában landolnak. Estére megtelt a terasz tárolója. Sajnos, mégsem lett olyan szép, mint szerettem volna, mert a méteres fát vegyesen vágták fel 3 ill. 4 felé, és ezért a második sor előrébb került, és a bal felén alig tudott már megtámaszkodni a kőpillérben. Aztán úgy döntöttünk, hogy ez valószínűleg csak engem zavar, más észre sem veszi. De ha mégsem bírjuk hosszú távon elviselni, még mindig nekiállhatunk egyszer szétszedni és újrarakni a rakást (nem fogunk nekiállni).

Farakás a terasznál

Az egyik teherautónyi rakás ezzel el is fogyott. Most már csak abban reménykedem, hogy a másikban lévő fa el fog férni a ház mögött. Ennyiből jó, hogy egy része 33 centis, mert ugyanakkora falfelületen kicsit több fa fér el. A ház mögött jelenleg a nagyobbik tárolórész egyharmada van még szabadon, plusz a kis tó felőli kisebb rekesz.

Farakás a ház mögött

Ahogy fogyott a fa a ház elől, úgy készült közben szép csendben a renderelés is. Ez most egy kisebb munka volt, egy családi ház bővítése két irányban. Az eredeti házrész a képen alig látható, a teraszok és a magasabb épületrész mögött található. Az átalakítás igazán majd a 'babaház' képeken lesz látványos a weboldalunkon - ott látszik igazán, hogy miből mit csináltunk. Érdekes, hogy mindenkinek van egy kihangsúlyozott helyisége, ami a többinél nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a tervezés során. Itt a fürdőszoba volt az (ha már egyszer fürdőszoba-felszerelésekkel kereskedik a tulajdonos). Ennek kapcsán most bebizonyosodott, hogy 25 m2-en igen jó kis fürdőt lehet csinálni, persze minden kényelemmel felszerelve (épített zuhany, nyugágyak, infra szauna). Ha belegondolok, hogy az albérleteinkben legfeljebb 4 m2 volt a fürdőszoba! Bár, végül is a mosdó-zuhany-mosógép-WC ott is elfért, a többi meg már csak a luxus :-)

Családi ház bővítése

A gyep minden nappal egyre zöldebb, lassan elő kell majd szednünk a fűnyírót is. Lehet, hogy idén beruházunk azért egy kicsit nagyobb átmérőjűre, mert 30 centis késsel nagyon keskeny csíkot lehet egyszerre lenyírni, ráadásul kell neki 5-10 centi átfedés is. Egy 45 centis átmérő tehát nem másfélszer, hanem majdnem kétszer gyorsabbá tenné a fűnyírást. A beruházási projekt akadálya csak az lehet, hogy Ágicza nagyon be van már indulva a lépcsőre, azt akarja mindenáron. A dolog olyan komoly, hogy még a mosogatógép beszerzését is későbbre halasztotta, annyival fontosabb neki a lépcső. Most tehát arra gyűjtögetünk, és amint meglesz legalább a pénz fele, meg is rendeljük. Csak lenne már meg - igazán béketűrő vagyok, de lassan már én is kezdem unni a létrán való közlekedést. Ági pedig már nagyon unja.


Ágicza, 2006. 04. 06., csütörtök #

Randa, felhős-borús időre ébredtem, hogy az életkedvem is átlendült mínuszba. Mentem volna futni, még az eső előtt, hogy legalább valami feldobjon, erre az út elején szembejön velem egy bukdácsoló énekesrigó az út menti bokrok alján. Nosza, rövid mérlegelés után, mert bár vonzott az út, mégis a rigófogászatot választottam, majd kisebb kergetőzés után a zsákmánnyal hazaindultam. Elég virgoncnak tűnt a madárka, meg csípősnek is, de szerencsésen hazaértem vele, macskakosarat előszedtem a tárolóból, majd mentem fel telefonálni az állatorvosnak. Eközben, mivel a kosarat naiv módon az asztalon hagytam, Tappancs már kezdte volna megvizsgálni a felettébb kívánatos beltartalmát, de András gyorsan kimenekítette a madarat kosarastul az autóba, az egyetlen macskabiztos helyre. Fél órát kellett várni, hogy átvihessem Marosra a madarat, hogy a dokibácsi meg tudja vizsgálni. Amint összekészültem és elindultam volna, látom, hogy teljesen fölösleges, a madárkának már semmilyen állatorvosi segítség nem kell... :-( Ezek az énekesrigók sajnos nagyon úgy tűnik, nem egy golyóálló faj, a néhány nappal ezelőtt talált példány sem maradt meg sajnos. Ebből a szempontból a cinkék sokkal életerősebbek, és ha ők például le is fejelik egyszer-egyszer az ablakot, negyed óra pihenő után már szépen helyrejönnek és simán elrepülnek. Úgyhogy ma sem futás, sem madármentés nem lett, mert előbbit a rázendítő és kitartóan potyogó eső meg a még rosszabb kedvem egyszerre akadályozta meg, utóbbinak meg a természet tett alaposan keresztbe, így maradtak a benti tennivalók.

Egyik kedves blogolvasónktól kaptam rengeteg virágmagot, úgyhogy úgy gondoltam, kellemes és relaxáló elfoglaltság elvetni őket, mellesleg egyből leredukálja az ablakok előtt tátongó üres négyzetmétereket a rengeteg cserép, Nyafika ellen rendszertelenül elszórt narancshéj-darabokkal. Úgyhogy most a nappali megint nem más, mint gazdasági helyiség, ami úgy tűnik, eleve elrendeltetett akkor, amikor András az engedélyezési terven elnevezte annak... Hogy igazi nappali lesz-e belőle egyáltalán valaha, arra nem vennék mérget. :-/


Maestro, 2006. 04. 05., szerda #

Tappancs egyszer csak feljött a tetőtérbe és hangos, keserves miákolásra fakadt. Ahogy Ágicza felkelt, már indult ő is lefelé a macskalépcsőn. Lent aztán hamar kiderült a nagy felhajtás oka: egy egeret hozott nekünk, azt akarta megmutatni. Megenni már nem volt kedve, mert közben megtalálta a kajás tálat a konzervvel és inkább abban mélyedt el. Nyafika viszont felfedezte magának az egeret és egy kis üldözéses jelenet után (amelyben az egér meglehetősen passzív szerepet töltött be, de kellett a zsákmányejtés illúziója) megette. Csak utólag jutott eszembe, hogy bele kellett volna raknunk a macskák egyik tálkájába, és máris nem kellett volna a lakmározásból kimaradt alkatrészeket szedegetni a földről. Ettől függetlenül, minden macskát megdicsérünk, ha egeret fog. Még akkor is, ha örömünk nem egészen felhőtlen.

Katt ide! (popup window)

Sikeresen feloldattam a kártyám letiltását, hamarosan megint használható lesz. Azért a megrendelt pótkártya sem fog teljesen kárba veszni, mert például odaadhatom Ágiczának. De aztán eszembe jutott a vicc a fickóról, aki azért nem tiltatja le a feleségének hónapokkal korábban ellopott bankkártyáját, mert a tolvaj fele annyit sem költ, mint az asszony :-)

Ma is folytattam a favágást, szépen telik a ház mögötti tároló, de a farakás még nem igazán fogy. Sportnak viszont megteszi, ezen a héten minden napra megvan egy kis testedzés.


Maestro, 2006. 04. 04., kedd #

Bár nyugis itthon maradást terveztünk be, mégsem úsztam meg egészen kalandok és utazgatás nélkül. Az egész úgy kezdődött, hogy be akartam fizetni a postán néhány csekket, de nem találtam a bankkártyámat. Hazamentem, de ott sem találtuk sehol. Megnéztem a neten a számlatörténetet, ezek szerint utoljára Nagymaroson vásároltam vele a CBA-ban. A rendőrök alig akartak átengedni, de elmeséltem a bankkártyás sztorimat és ezután nem akarták tetézni a bajaimat, átmehettem. A biztonsági őrök átnézték az aznapi talált tárgyak listáját (percre pontosan vezetnek egy megtalálási naplót), de nem volt rajta. Bánatomban vettem néhány sütit a maradék készpénzemen, és hazamentem. Kerestük tovább, majd felhívtam a benzinkutat is, mert az volt az előző vásárlás a listában, hátha csak a könyvelésben fordultak meg, de ott voltam aznap utoljára.

De ők sem tudtak róla semmit. Felkerekedtem hát, és elmentem Szobra, letiltottam a kártyámat és kértem egy pótkártyát helyette. A pénzt felvettem ott helyben, nem kis felvételi költséggel - egyszerűen kár a folyószámlán pénzt tárolni, többe kerül felvenni, mint amennyi kamatot kapok érte... De most már befizethettem az autó e havi részletét.

Délután felvágtam egy nagy adag fát, Ágicza pedig segített felpakolni a ház mögötti tárolóhelyre. Gyönyörűen hasad, öröm vele dolgozni. Azon tűnődtem munka közben, hogy ha egyszer megunnám a tervezést, mihez kezdenék. Először is valami nagy markológépet vezetnék a kőbányában, vagy favágó lennék az erdőben. Vagy a fával foglalkozás finomabb változata, asztalosként egyedi bútorokat készíteni, igazi fából...

Ma megkaptam az árajánlatot a hajlított fakorlátokra, és részletesebben is elmesélték nekem a technológiát. Közben arra is rájöttem, hogy ki kért még ajánlatot ugyanerre a lépcsőre: én magam! Még egy héttel korábban, csak nem kaptam rá választ, ezért elküldtem megint. Az egyik levél a céges e-mailről ment, a másik meg a sajátommal. Ezért mikor megemlítette az asztalos, hogy a lépcső építtetője is érdeklődött már, ráhagytam - elvégre nem csak a tervezőt érdekelhetik az árak és a technológia, az építtetők is szeretnek képben lenni :-)

Beszélgettünk kicsit a korláthajlító cég weboldaláról is. Felvetettem, hogy fotóznék nekik lépcsőket. De inkább megszüntetni akarják a weboldalt, mert túl sok munkát hoz, nem bírják már. Szerintem ilyen helyzetben vagy bővíteni kell a kapacitást vagy árat emelni (de ez utóbbit önös érdekből nem említettem meg).

Nem sokkal azután, hogy hazaértem a bankból, hát a kurva bankkártyám nem előmászott a melegítőm zsebéből? Ahová sohasem tettem eddig, de ma reggel Áginak hozott a postás egy nagy csomagot, tele virágmagokkal. Akkor vágtam zsebre a tárcámat, hátha fizetni kell valamit, és úgy esett ki... Felhívtam az OTP-t, már zárás után voltak, de sikerült beszélnem velük. Az új kártya már folyamatban van, de ha holnap bemegyek, a régit újra aktiválják és addig is használhatom.


Maestro, 2006. 04. 03., hétfő #

Olyan vakmerő ember nem nagyon akad már, aki hétfő délelőtt fel merne csöngetni telefonon, de azért így sem maradtunk ébresztő nélkül. Meghozták a téli tüzifát, két köbméter gyönyörű gyertyán. Téli vágás, de hamarosan felhasogatom és egész nyáron száradhat a ház mögött. Végre olyan fával fogunk fűteni, ami minden szempontból tökéletes. Ha felvágva tároljuk, akkor megpenészedni sem fog.

Még egy fordulót hoztak, ezt a behajtónk másik felére dobáltuk le, hogy továbbra is be tudjak állni a kocsival a ház elé. A harmadik ráér majd valamikor a télen, amikorra már lesz elég helyünk ennek az utolsó adagnak is. Az elmúlt télen szinte pontosan 6 m3 fát használtunk el: nagyjából annyi maradt meg, amennyi régi fával a fűtési idényt kezdtük.

Olyan szépen sütött a nap, és már a kert is kezd kinézni valamennyire, hogy készítettem néhány fotót a házunkról. A kis tó felől nézve egyből feltűnik, hogy nagyon jót tett az összképnek a stég. Főként a látvány, ahogy benyúlik a víz fölé, meg hogy takarja a fekete tófóliát a terasz peremén. A pergola is jó a másik terasznál, nem olyan keskeny a ház ebből a nézetből.

A tó felől

A kerti pergola egyelőre még elég árva a növények nélkül, de Ágicza szerint minden rózsa átvészelte a nagy fagyokat, tehát idővel majd lesz összefüggő lombsátor is, meg árnyék. Aztán jöhet a kis notebook és a nyári kint ücsörgés!

A kerti pergola

A nagy tó vize is tökéletesen átlátszó, gyorsan készítettem erről is egy fotót:

Belátás a nagy tó felszíne alá

Ahogy ott mászkáltam a tavak mellett a fényképezőgéppel, a kis tó kifolyójánál nagy vízfelszíni aktivitásra lettem figyelmes, és megláttam ezt a duplabékát. Még egy hím sertepertélt körülöttük, de láthatóan nem kértek belőle. A tavakban hegyekben áll a békapete, ezek után egyetlen szúnyogot sem szeretnék látni a nyáron...

Békapáros

Még tavaly kiválogattunk egy fél vödörre való nagy gömbölyű kavicsot a sóder közül, és félretettük kerti dekorációs célokra. Most jobb felhasználási módot találtam ki nekik: a hét végi tárgyalásainkon mindenféle edénnyel és mézeskalácsokkal terheltük le a rajzlapokat, hogy ne fújja el őket a szél. Most kiraktuk ezeket a köveket az asztalra, mint természetes eredetű, rusztikus papírnehezékeket.

Egyre magasabb az ár a Duna-kanyarban, a holnapi pesti utunkat le is fújtuk. Elméletileg talán átjutnánk Szob-Kóspallag felé, aztán ott a kis erdei úton át Verőcére és ott a kertek alatt a 2-es útig, de semmi kedvem ahhoz, hogy esetleg ne tudjunk hazamenni egy újabb vízszint-emelkedés miatt. Budapestről nem is beszélve, milyen lehet ott a forgalom... A tárgyalásainkat áttettük máskorra, és itthon maradunk. A Sackabreisser életét és munkásságát feldolgozó videót sem fogom tudni letölteni ezen a héten, de talán kibírom valahogy.

Végezetül pedig, legöregebb és legbölcsebb macskánk megosztja velünk tudását az élet értelméről:

Katt ide! (popup window)

Maestro, 2006. 04. 02., vasárnap #

Már menetrendszerűen a teraszon tárgyalunk, és teljesen nyár van. A mézes sütiből már alig maradt, bár nem mi faltuk fel mindet, hanem az építtetők is besegítettek. A kertnek egyre komolyabb vonzereje van a vendégeink számára: amint egy picit lanyhul a figyelmem a tervek egyeztetése közben, máris a tó partján találjuk magunkat mindannyian...

Írisz

Tegnap még viszonylag könnyű volt eljutni hozzánk, de ma már csak egy földúton lehetett eljutni Kismarosról Nagymarosra. Délután végre volt egy kis szabadidőnk, megnéztük, mi a helyzet Zebegényben az árvízzel. A kerékpárút szép fokozatosan a víz alá vezet, de ezen a környéken már csak pár épület van, azok is jóval magasabban.

Víz alatt a kerékpárút

A hajóállomás környéke teljesen víz alatt van, a csónaktároló állványoknak is csak a felső harmada áll ki a vízből. A vízparti fák is mind a folyóból nőnek most ki. A főút melletti nyaralók egy része víz alatt áll, másikaknak csak a lábát nyaldossa a víz. A Napraforgó utca vége is víz alatt van. A falu egyébként biztonságban van, a vasúti töltésen túli rész már magasabban fekszik. A mi házunkra a Malom-völgyi patak lehetne veszélyes, de ezt nem hiszem. A '99-es nagy kiáradásakor mért szintnél jó fél méterrel magasabbra építette a szomszédunk a házát, a miénk padlószintje pedig annál is egy kicsivel magasabban van.

A hajóállomás környéke

Nagymaros felé nem engedtek menni a rendőrök. Az út járható, de nem akarnak felesleges forgalmat Nagymaroson. Mi azért fontolgattunk egy pizzázást Verőcén ez után a fárasztó hét után, így hát Szob felé kerülve útnak indultunk. A szobi útról nézve is hatalmas a Duna, a kis sziget teljesen víz alatt van, csak a rajta lévő fák látszanak valamennyire. Viszont az ég gyönyörű volt, szebbnél szebb felhők bodorodtak az égen.

Zebegény a távolból

Szobon még gond nélkül átértünk, de a Letkés felé vezető út már le van zárva, és az Ipoly már az elágazás előtt is meglehetősen közel volt az úthoz. Kóspallag felé, a hegyek között már nem volt ilyen gond, de Verőce felé már el sem mentünk, hanem próbáltunk Nagymaros felé hazamenni. Alig mentünk egy kicsit a 12-esen, a forgalmat átterelték egy régi, egysávos földútra. Nagymaros a hegyoldalba épült, úgyhogy a magasabban fekvő utcákon nem volt gond végigmenni. Ha már ott jártunk, elballagtunk a Duna felé, de ott már homokzsákokat raktak és szivattyúztak, nem akartam odamenni és fotózni, inkább visszafordultunk. Elég kemény arrafelé a helyzet, az utcai csatornafedlapok köré sebtében falaztak fel valamiféle magasítást, mert ott is jött volna kifelé a víz. Zebegény felé már semmi érdekes nem történt, a Duna legalább kétszer szélesebb volt a szokásosnál, a szemközti parton álló fák mögött most még széles víztükör látszott.

Éppen napnyugta ideje volt, felmentünk hát a hegyre megnézni. Arrafelé álltunk meg, ahol három éve telket néztünk az ingatlanossal. Még mindig egy nagy mező áll ott üresen, de egyik végében egy faház épült. Nem lehet rossz, ott ülni a teraszon és nézegetni a naplementét! Nálunk itt a völgyben egyszer csak eltűnik a fák között és onnantól jön a hideg és a félhomály.

Naplemente a hegyről nézve

A fűtéssel viszont kezdünk már leállni. Tegnap volt az első olyan nap, hogy egyáltalán nem fűtöttünk be. Ma este kellett egy kicsi, de már csak egy begyújtásra valót hagyunk leégni és kész.

Németül jól tudók számára érdekes lehet a következő link: www.sackabreisser.tk - a Kassierer nevű zenekar német nyelvterületen méltán híres hangjátékának ('Der Sackabreisser von Wattenscheid') amatőr megfilmesítése. Én még nem láttam, mert majd csak az irodából fogok tudni ekkora fájlokat letölteni, de állítólag ütős.


Maestro, 2006. 04. 01., szombat #

Ma korán reggel megint tárgyalással kezdtük a napot. Olyan szép idő volt, hogy végig a teraszon ültünk, a madarak pedig a fejünk felett repkedtek ki-be az etetőből. Érdekes kis házat terveztem egyébként, méretre akkora mint a miénk, csak földszintes kivitelben. Mivel nem akartam egy nagy lepényépületet csinálni, két kisebb épület lett belőle, és ezeket egy kis előszoba-blokk köti össze, meg egy félátrium, amire többek között a fürdőszoba néz. Szerkezeti szempontból persze inkább már egy tömeg, de a funkciók őrzik a kiindulási ikerház-gondolatot. És komolyan mondom, sokkal okosabb lenne mindenkinek kétszer is meggondolni, hogy valóban csak 150-200 m2-ben tudja elképzelni az életét. Persze, nagy házat tervezni is jó dolog, de ettől függetlenül azt mondom, hogy egy kis házból sokkal többet ki lehet hozni, és még igényesebb anyagokkal is kevesebbe kerül megépíteni. A későbbi fűtésről és takarításról már nem is beszélve!

Egy táblázatba összegyűjtöttem, hogy ki mennyiért készítené el a lépcsőnk egyes alkatrészeit. Nem volt egyszerű, mert különböző részeket ki egyben, ki külön számolt, de azért összejött. Voltam annyira realista, hogy a 'korlát vasszerkezete a födémnyílás körül' és a 'lépcsőfokok elkészítése' pontok közé bevettem a részletes kivitelezési tervek elkészítését is. Mert ugye hiába nem kell készpénzben kifizetnem a saját munkámat, abban az időben másnak is tervezhetnék, vagyis mégis csak pénzembe kerül a saját munka is. Mindenkinek tudatosítania kellene magában, hogy a saját munkája is éppen olyan munka, mint a másoké, és így vagy úgy, de az is pénzbe kerül.

Ezt a tételt azért is kellett belevennem a számításokba, mert a lépcsősök a vázlattervem alapján elkészítik a gyártmánytervet, míg a másik két lakatosnak és az asztalosnak nekem kellene terveket adnom. Azután megnéztem különféle kombinációk összegét, hogy mennyibe kerülne így a lépcsőnk. Sejtettem már előtte is, és valóban: nem a profi lépcsőgyártó cég ajánlata volt a legdrágább, másrészt a végösszeghez képest plusz-mínusz 6%-on belül volt a többi ár is. Azt hiszem, innen egyértelmű a folytatás: pár %-ot nekem bármikor megér, hogy egy kézben lesz az egész, hogy nem nekem kell három iparos munkáját és a szállításokat megszerveznem és félkész lépcsőn mászkálni hetekig, hanem idejönnek és becsavarozzák a helyére a kész lépcsőt. Megint az derült ki, amit mindig is mondok, hogy mindent a megfelelő szakemberre kell bízni.

Már csak egy utolsó lépés maradt a megrendelés előtt: a Construmán megkeresek még néhány hasonló kaliberű céget és tőlük is kérek ajánlatot a lépcsőre. Azután el is indítjuk a gyártást, és május vége felé már rendes lépcsőn közlekedhetünk a házban...

Tegnap újabb sütit próbáltunk ki: a néni, akitől az ostyát szoktuk venni, csinált nekünk egy nagy doboz mézeskalácsot. Ezúttal is gondosan elmondta, hogy mi a megfelelő tárolási mód ahhoz, hogy akár egy hónapig is elálljon a sütemény - de én már sejtem, hogy ilyen téren felesleges akár csak egy hétnél is távolabbra tekintenünk a jövőbe :-)

És a nap híre: Öreg Kövér egeret fogott!!!

Katt ide! (popup window)

Ágicza, 2006. 04. 01., szombat #

El sem merem hinni, hogy április első napján már virágokat látok a kertben, pedig már előbújtak a törpeíriszek is és a krókuszokból is egy-egy négyzetméternyi folt van tele a rengeteg apró virággal. A hirtelen jött melegnek persze megvan az a hátulütője, hogy nagyon gyorsan elhervadnak, úgyhogy nem sokáig lehet gyönyörködni bennük idén sem.

virágszőnyeg

Folytattam a kert tél végi takarítását: több vödörnyi elszáradt növényi résszel gazdagítottam a komposztot, és mivel a mulcs alól most már kezdenek a gyomok is előtünedezni, a gazolás is aktuálissá vált. Egy kissé mintha elszoktam volna a kerti munkáktól, mert a derekam élénken tiltakozott reggel, de aztán mivel ezt a gyönyörű napsütést vétek lett volna bent tölteni, inkább folytattam a kerti szöszmötölést. Talán holnap sort tudok keríteni a tótakarításra is, ami már nagyon aktuális, mivel a parti növények is szemmel láthatóan fejlődésnek indultak, így a tavalyi, elszáradt leveleiket már nagyon ideje kiszedegetni a vízből, meg egy alapfokú algátlanítás is kinéz a víznek, legalábbis ami a fenékről feljött, és a felszínen csomókban úszkál, az egy hálóval szerencsére könnyen lehalászható. A tavak nem csak békákkal, de egyre gyorsuló tempóban békapetével is kezdenek telítődni, úgyhogy óvatosnak kell lennem. András felfedezte, hogy a nagy tó partvonala mintha egy-két centit megsüllyedt volna, mert a kifolyónál már szépen folyik ki a víz, miközben a tó másik felén még 2-3 centi beleférne a peremig. Talán majd az átfolyó nyílását kellene kicsit megemelni, de egyébként szépen átvészelték a tavak ezt a telet is. A kis nádasban például az összes hal megmaradt, és mivel a vize sokkal hamarabb melegszik fel, sokkal gyorsabban beindul benne az élet.

Azért a kert mellett jut elég idő munkára is, és ma megint bebizonyosodott az az örök igazság, miszerint csak alkotni kell hagyni, és akkor lesz a legjobb mindenkinek. Mert abban a pillanatban, hogy nem akarnak különböző megoldásokat rám erőltetni, azonnal szabadon engedhetem a fantáziámat, nem korlátoz semmi, így optimális és esztétikus megoldások születnek, a megbízónknak meg ez a velem szemben megelőlegezett, teljes körű bizalom azért lesz jó, mert neki sem mindegy, hogy aztán miben kell majd laknia a következő egynéhány évben... És kicsit abszurd módon, minél kevésbé akarja konkrét megoldásokkal megmondani, hogy lenne szerinte jó, annál inkább eltalálom a kívánságait :-D