ZeBlog archívum, 2011. június

Maestro, 2011. 06. 30., csütörtök #

Újabb fotósorozat a házunkról, ezúttal egy eső utáni, párás időben, mikor sejtelmes ködbe veszett a távol, és harsogó zöld volt minden a kertben. Nem olyan szép, mint a napsütéses-bárányfelhős képek, de ennek is megvan a maga hangulata.

A kerítésünk már alig látszik ki a sok növény közül, néha elgondolkodom, érdemes volt-e egyáltalán megcsinálni az elnyúló végeit, egy kerek 'holdkapu' is bőven elég lett volna... Bár az is igaz, hogy csak három év után lett ilyen szép, addig viszont elég furcsa látvány lett volna, amúgy pedig belülről, a házból nézve azért látszik a kerítés vonala.

A kerítés

Amikor Cliókát vettük, nekem a legjobban a Laguna tetszett, de persze azt esélyünk sem volt megvenni. Ehhez képest most van egy Lagunánk is, a trükk mindössze annyi volt, hogy használtan kellett megvenni: 700 ezerért kaptunk egy minden extrával felszerelt, klímás-tempomatos-reflektormosós-stb. dízel modellt. Halkan jegyezném meg, hogy a második Clióka majdnem 4 millióba került, hogy a hitellel együtt mennyibe jött ki végül, azt inkább ki sem számoltam. Soha többet nem fogok új autót venni.

Renault Laguna

A ház előtt is növekednek már a növények, és virágzanak a virágok a falra szerelt kaspókban. A kép jobb szélén látható akácot fel szeretném futtatni a falra és aztán a nagy fagerenda mentén végig a homlokzaton.

Bejárat

A délnyugati oldalt már belepték a növények, és végre a vadszőlőm igazi árnyékot ad a déli ablaknak.

Növények a dny-i oldalon

Az egyetlen fájdalmunk, hogy a rózsák minden évben elfagynak és mindig újra kell kezdeniük a növekedést. Ennek ellenére a déli terasz környéke is szép zöld, és az időközben megnőtt fák már rendes árnyékot adnak a háznak.

Déli terasz

A leglátványosabb nézet természetesen még mindig a kis tó felőli, előtérben a punk madarakkal, a sok tavirózsától még a tó is zöld. A teraszon éppen munka folyik, kicseréljük a stég deszkázatát.

A kis tó felől

A kert a nyugati teraszról nézve. A kerti pergola már szinte ki sem látszik a lila akácok tömege alól, a nagy tó körvonalát is csak sejteni lehet a nádas alapján, a növényágyások is virulnak ezerrel.

A nyugati teraszról

A két tó között átsétálva már embermagasak a növények, a háztetőnek éppen csak a csücske látszik ki a sok zöldből.

A két tó között

A nyugati homlokzat a kert felől nézve. Ez már nem az a pusztaság, ami 2007 tavaszán volt. De ha belegondolok, hogy 2004 végén épült fel a ház, 2007 őszén nézett ki már elfogadhatóan a kert, most pedig már 2011 van. Tényleg időbe telik, amíg olyan lesz egy ház, mint amilyennek megterveztük, de azt hiszem, megérte várni...

A kertből nézve