Maestro, 2011. 09. 28., szerda #
Újabb fotók, ha már így belelendültünk... A kis tó partján egyre nagyobbak a növények, valamikor én még ezek felett lődöztem át, most már nem nagyon menne.
A tó partján végig buja növényzet virul, a víz szép tiszta még így az év második felében is.
Már csak arra várunk, hogy ez a kis fa is rendesen megnőjön, és adjon valami árnyékot nyugat felől is. Egyelőre ezt teljesen az árnyékolóra kell bíznunk.
A kerti pergola roskadozik az akáctól, lassan lehet kezdeni ritkítani azt is, mint a hínárt és a tavirózsákat.
A szomszéd házból már csak ennyi látszik. A magas fasor a szomszéd telken áll, mi éppen ezért már csak alacsony fákat ültettünk, és mégis olyan, mintha még pár méterrel szélesebb lenne a kertünk. A kis tó és a terasz a nap egy részében már teljesen árnyékban van.
Az egész kert kezd árnyékossá válni, ami nagyon jó, hiszen épp ez a növényzet lényege. Nincs rosszabb, mint az új házak körül a tűző napon árválkodó facsemeték. Nálunk már egyre nehezebb megmondani, hol végződik a kertünk és hol kezdődik a patakparti erdő.
A rózsák még virágoznak (ez ilyen fajta, egész évben van rajta virág), de a vadszőlő már bepirosodott, itt az ősz...
A vadszőlő mostanra már tiszta vörös lett, csak a rózsabokor zöldell továbbra is a terasz sarkában.
|