Maestro, 2012. 10. 24., szerda #

Egy kis gyűjtemény az őszi színekből... Ecetfa az előkertben:

Perzsa varázsfa, szintén erősen beszíneződve.

A patak mögötti domb is kezd átlátszóvá válni, ahogy hullanak le a fák levelei.

Az akác is sárgul már, de ez remélhetőleg nem fog elfagyni, és jövőre ott folytatja, ahol most abbahagyta.

Egy vadszőlőt is elkezdtünk felfuttatni a déli pergolára, az megmarad jövőre is, az adja majd a pergola zöld tetejét, a rózsák pedig az oldalát.

Őszi kert:

Japán juharok hajolnak a kis tó fölé. Miért nem tud ilyen színes lenni a kert egész évben?

Maestro, 2012. 10. 11., csütörtök #

Eltelt újabb pár hónap, nézzünk egy kis őszi hangulatot...

Az akác egész nyáron szorgosan nőtt, már átért a bejárat másik oldalára, próbálom végigterelni a gerenda mentén. A kaspó már ki sem látszik belőle, és egy ága elindult a tető felé is.

A rózsák szépen megnőttek a nyáron, de persze télen úgyis el fognak fagyni, és kezdik megint elölről...

A kerti pergolán már annyi az akác, hogy irtani kell, masszív zöld teteje nőtt és a szomszéd felőli oldala is zárt lett

A kertnek ebben a hátsó zugában lett egy kis tűzrakóhely is:

A tóparton már kezdenek kiszáradni a növények, de még most is látszik, milyen nagyra nőttek.

A kis tó déli fele egyre árnyékosabb és védettebb lesz.

Kilátás a teraszról, na innen hiányzik még egy-két nagyobb fa, de azért így sem olyan rossz a látvány.