| ZeBlog archívum, 2003. június |
|
Alakul! Legalább is, valami elindult. Az az elképzelés, hogy íves falakat teszünk egy nagyjából szabályos tető alá, működik. Cinklemez fedéssel lehet mozgalmas, érdekes tetőformákat alkotni, nem köti meg úgy az ember fantáziáját, mint a rendes cserép. A legelső helyiségkiosztás alapján a két dolgozó a két ellentétes sarokra kerül, mintegy kör alakú bástyaként ki is ugrik a ház tömegéből, a nappalinak viszont megmarad a hátsó fedett terasza a nagy erkélyajtóval. Megoldható a látszó tetőgerendás nappali is, csak kell hozzá egy mestergerenda, ami keresztülmegy az egész házon hosszában. A külső kőburkolat nem pontosan illeszkedik a belső falakhoz, előbbi girbegurba, utóbbi szabályosabb, hogy bútorozni is lehessen a tereket. Ha 38-as Ytonggal falazunk, el lehet halasztani a külső kőburkolatot egy évvel, ha nagyon kifutnánk a pénzből, mert egy ilyen vastagságú külső fal önmagában is elégséges szigetelést ad. Az ablakok kőpárkányt és -áthidalót kaphatnak, vagy mindezt téglából, bádogozással oldjuk meg úgy, hogy az ablakok alatt folytatódik a téglaburkolat, és a kőfal bekanyarodik az ablakok síkjáig. Így olyan lenne, mintha a kőfalból kiharapnánk egy egy ablaknak való helyet. A fő ellenérv a gerendáimmal az, hogy az uram nem akar egy százéves házat építeni újonnan, és, mint megtudtam, a "hülye paranoiáimmal" (lásd: legyen ez meg az, de semmiképpen ne legyen amaz, mert... stb.) leblokkolom a fantáziáját, gátolom az alkotásban. Amíg más házak kialakításában katalizátorként működöm, a sajátunknál én vagyok mindennek a kerékkötője. Elgondolkodtató. :-/ Kár, hogy nem haladnak úgy a ház dolgai, ahogy reméltük: a nagyon hasonló elképzelések ezek szerint igencsak különbözőek, és mivel mindketten szakmailag érintettek vagyunk ebben a házban, amit nyilván referenciaértékűnek akarunk megépíteni, tehát nem lehet megalkudni úgy, hogy hát így is jó, majd megszokom, hanem mindkettőnk csak azt fogadja el, ami maximálisan tükrözi az ő ízlését. Ez azért ilyen macerás, mert egy "normális" családban általában az egyik fél a hangadó, a másiknak nem húsbavágó dolog, ha a párja elképzelései érvényesülnek főként a tervezésnél. Nálunk azért megy ennyire nehezen, mert bár a cél ugyanaz, a megvalósításhoz vezető út kétféle: egy racionális-műszaki és egy érzelmi. Kétségbeesésemben már azzal is előhozakodtam, hogy építsünk bauhausos kockákból "összedobált" szörnyedvényt, biztos az egész szakma ott ájuldozna, hogy milyen merész és korszerű (mivel ismét trendi), csak éppen senki nem érezné magát jól benne. Hihihi, legnyugodtabb módja a kiköltözésnek tényleg az lenne, hogy veszünk egy lerobbant nyaralót, felújítjuk, bentről helyrepofozzuk és már lehet is költözni, nem kell itt saját dizájnnal görcsölni! Könnyebb elfogadni az adottságokat, mint együtt dűlőre jutni, milyen is lenne az ideális ház mindkettőnk számára. |
|
Nos, igények. :-) Még jó, hogy mindketten máshoz ragaszkodunk a házban, lehet min huzakodni. :-( Amint már van egy konkrét elgondolás, alapkoncepció, amit körülbelül mindkettőnk elfogadhatónak tart, majd elkezdünk komolyan foglalkozni a házzal. Amíg az sem tiszta, hogy egyáltalán kell-e garázs és mekkora vagy hogy földszintes vagy tetőteres otthont szeretnénk, csak az a biztos, hogy 150 nm alatt legyen, addig csak egy helyben topogunk, de megegyezni nagyon nehéz. Viszont mostanra annyi munkánk szaladt össze, hogy néha még ha akarnánk sem tudnánk a sajátunkkal foglalkozni. Így csak hajnalban, teljesen kifáradva, ágyba zuhanás előtt vagy ebéd közben tudunk kicsit beszélgetni. Itt a legutóbbi skicc, amit jobb, ha először megmagyarázok: azt az elképzelést, hogy egyszerű szerkezettel dekoratív külső-belső tereket kapjunk, nehéz egymással összeegyeztetni. András azt ötölte ki, hogy kap egy T alakú lekontyolt tetőt a ház, viszont alatta a külső falak tartószerkezeti szerepét nagy boltíves kőpillérek veszik át, így a külső falak is kanyaroghatnak kedvükre, egy-egy fedett teraszt alkotva néhány helyen. A helyiségkiosztás viszont maradt a régi: a hátsó traktus a nappali és dolgozóké, a kiugró részen az étkező és a konyha van, az első traktus viszont még képlékeny. 
Az is felmerült, hogy a házat kelet-nyugatra tájolni, és hosszú ház helyett szélesben gondolkodni, amivel a hátsó kert felőli részét szinte elbarikádoznánk az épület tömegével, így a déli front közel kerülne a szomszéd telekhez, de több keleti falat kapnánk, és elférne a garázs is, előttünk az út forgalma az erdészet traktorai és óránként egy-egy autó nem veszélyes, néhány év múlva úgyis megnőnek az előnevelt fák, amit a 25-30 méteres előkertbe tervezünk, és ha 8-9 méteres házzal számolok, akkor is minimum 50 méteres hátsó kert marad a patakig! Ez azért nem olyan tragikus... :-). |
|
Tegnap komoly beszélgetésünk volt Ágival a tervezésről. Egyszerűen nem fog így menni a dolog, hogy míg az igények pontos megfogalmazását szívesen átugraná, mert már tervezne, addig az ötleteimre csak fintorgás és szájhúzogatás a válasz. Sajnos, pont az hiányzik, amit annyira vártam, hogy örömmel tervezzem meg ezt a házat. Mert egy átlagos esetben, mikor másnak tervezek, akkor sem rögtön elsőre alakul ki a végleges terv, de hamar tisztázódik, melyik szempontok az igazán fontosak, és összeáll egy jó terv. Persze, felém legtöbbször egy pár már egységes álláspontot mutat. Azt viszont nem tudhatom, otthon milyen bokszmeccs előzte ezt meg... Most az Ágicza álláspontja, hogy tervezzem meg a házat a saját elgondolásaim szerint, és ő majd csak utána szól bele. Csak sajnos ezt úgysem tudja megállni, másrészt pedig érdekelne a véleménye, csak még mindig vannak neuralgikus pontok, ahol az érveimet elsöprik a paranoid gondolatok. De azért már fejlődik! Széplelkű olvasóink nyugalma érdekében kivettem a jó ízlést sértő kifejezéseket a ZeBlog eddigi szövegéből, pl. 'nagy nyavalyát' írva 'nagy lófaszt' helyett, stb. Így bizonyára sokkal jobb... |
|
Ismerősünknél érdeklődtünk, sikerült-e használni ügyünknek az ELMŰ-nél. Szabadságon volt, így érdemben csak a jövő hét folyamán fog tudni intézkedni. Elhatároztuk, jövő héten, bárhogy is alakuljanak a dolgok, egyikünk kimegy Vácra, hátha szemtől szemben több hajlandóságot mutatnak valamit lépni is. Az biztos, hogy tarthatatlan állapot, hogy telefonon nem lehet őket utolérni, hanem egy délutánunk rámegy, ha valamit intézni akarunk. Nem hiszem, hogy nem telne nekik egy közvetlen információs vonalra és egy telefonos kisasszonyra, aki készségesen válaszol az ügyes-bajos kérdésekre... |
|
Újra átszámoltuk, hogy hány négyzetméterre férne el a ház, de garázs nélkül sem akar 100 m2 alá csökkenni. A tetőtérrel egészen biztosan összébb lehetne húzni a házat- elméletben. Gyakorlatilag kell hely a lépcsőnek, oké, az menjen a nappaliba, ott jobban elfér, mint értékes négyzetmétereket elpocsékolni lépcsőházra. Fent kellene kialakítani a háztartásit a mosógéppel-szárító hellyel, mert nem akarok cuccolni a ruhákkal le a földszintre és vissza a háló-gardróbba. A nappalihoz még mindig "betegesen" ragaszkodom, pedig legalább 25 m2-t nyernénk, ha nem lenne. Talán abban reménykedem, hátha egyszer tudjuk majd rendeltetésszerűen használni, vagyis semmittevésre, tűznézésre, olvasásra, és egyéb haszontalanságokra. Dolgozónak felvetettem, hogy András legyen a nappaliban, nekem elég egy sarok, amit magamra csukhatok, ha nem akarom állandóan azt a zenét hallgatni, amit ő. Ez 12 m2-t jelentene, de ez nem tetszett neki. Felvetette, hogy lehetne ikerházat csinálni, egyik fele az enyém, másik az övé... Ettől viszont csak még nagyobb alapterületet kapunk, mint előtte! Az is működne(?), hogy ő megtervezi magának az egyszemélyes lakot, egyterűre és viszonylag picikére, és engem meg hagy Pesten egy lakásban, ami irodaként is funkcionálna. És aggódhatnék, mikor önti ki a patak vagy jön le télen a Tátrából egy medvecsapat és felfalja őket!! :-) Komolyra fordítva a szót, Andrásnak azzal van baja, hogy túl sok négyzetméterre szórjuk szét azt a néhány funkciót, aminek szerinte egy házban helyet kell találni. És nem az építési költség miatt, hanem mert nem akar egy ormótlan tömeget a telekre rakni ház néven. |
|
Ma egy elég nagy munkával végeztem, és van egy szusszanásnyi időm, de nem könnyű leállni több hét felpörgetettség után. Ezért úgy döntöttem, hogy ma este pihenésül rajzolgatom egy kicsit a házat, mert támadt egy ötletem. Mivel igen csak biztos vagyok abban, hogy nem akarok túl nagy méretű házat, mégis megfontolunk egy tetőtér-beépítéses változatot is. Még nem tudom igazán, hogy is nézne ez ki pontosan, de feltehetőleg marad a 6 méteres fesztáv, elöl dupla garázs, hátul a nappali-dolgozó kombináció, fent a háló. A nappali és a dolgozók az a fertály, ami már nem nagyon fog változni, mondhatni, elérte az ideális állapotát. A hálót viszont szívesen feltenném a tetőtérbe, mert reggel teljes erővel kaphatná a keleti napsütést, a nyugatitól pedig védené az előtte lévő galériatér. Nagy franciaablakokat kapna, és onnan nézném a napfelkeltét (életmódváltás esetén akár ébredéskor is, mert mostanában gyakrabban látok ilyesmit lefekvés előtt...). Persze, ismét akad, akinek nem tetszik minden annyira, mint nekem... Ugyanis én a nappali teréből vinném fel a lépcsőt, nem valami külön kis lépcsőházból, Áginak viszont ez nem tetszik, mert látott több olyan rosszul megcsinált házat is, ahol ez nem volt jó. Tudom, kívülről könnyebb szemlélni, de nagyon egyértelműen látszik Ágin, mikor mond értelmes érveket (amiket elfogadok), és mikor megy a paranoid aggódás (amit egyszerűen ignorálok). |
|
Ma sikerült beszélnem V. úrral, és jövő hét közepére ígérte a közterület-foglalási engedélyt a kábelhez. Most már tényleg csak az ELMŰ-n múlik a dolog. |
|
Úristen, most látom, hogy vasárnap óta csak írtam a ZeBlogot, de nem frissítettem a tárhelyünkön! Ma kisebbfajta csoda történt: az ELMŰ-s T. úr telefonját felvették! Na, nem ő személyesen, de legalább megtudtam, hogy házon kívül van. Ezek szerint a mobilja át van irányítva valami irodai számra (ami persze titkos) És más számot sem tudtak adni, ahol elérhetném. Hívtuk V. urat is az önkormányzatnál, de ugyanígy jártunk: a telefont felvették, de vele sem sikerült beszélni. Lehet, hogy veszek egy lakókocsit, és odaállok vele a telek közepére... |
|
Van egy jó hírem is: az ELMŰ szóra már 27. helyen vagyunk a Google-ban. Azt hiszem, ha bejutunk az első tízbe, ideje lesz felvenni a kapcsolatot az ELMŰ píár-részlegével, és tenni nekik egy kölcsönösen előnyös ajánlatot... Az ismerősünk még nem jelzett vissza, hogy sikerült-e valamit intéznie, pedig most már tényleg ideje lenne. Emlékeztetőül: több, mint egy hónapja nincs semmi hír az áramigénylésünkről, az ügyintézők szerint elvileg adható áram, de a gyakorlatban csak egymásra mutogatnak, és nem halad a dolog azóta sem. Addig is, segítettem az ELMŰ-nek a jobb önértékelés kialakításában (illetve, segítettem volna, mert csak demo verzió volt az alábbi oldal, és nem lehetett nekik elküldeni...) - Katt a képre! 
|
|
Nyertünk a lottón! A dolog szépséghibája, hogy csak két találattal, kilencszázvalahány forintot, de azért ez is jó érzés :-) Amíg a házzal nem érünk rá foglalkozni, addig is az autón töprengünk. Egyhamar ugyan még nem kell vennünk, de ha mégis... Az a baj, hogy mindenki a maga kocsiját dicséri, és nem tudom, hogy tényleg olyan jó, vagy csak a saját döntését akarja utólag igazolni. Most jönnek a tesztoldalak, a fényképezőgép-választásnál ez bejött, bár ott is le kellett vonni a szövegekből a marketing komponenst. |
|
Annyit azért hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat segít, hogy én is tervezgetek, és látom, mit szeretnék és mit lehet kihozni a házból. Tegnap este, a gép előtt jöttem rá arra is, hogy él egy-egy régi-új kép bennem egyes helyiségekről, amiket lapokban láttam, és amire azt mondtam, hogy ha majd nekem is lesz, akkor ilyet akarok. És ezeket az emlékképeket akartam én mindenáron beleerőltetni a házba, innen a szögletesség és hogy egy-egy térnek csak így lehet kinéznie. Viszont amint elkezdtem kívülről nézni a tervet, mintha nem is nekünk készülne, máris lehetett a falakat tekergetni-ívesíteni, és hirtelen előjött a jól ismert, megnyugtató érzés, hogy alakul a dolog, szelídül a kép, és kezdenek nekem tetsző formát ölteni a terek. Egyébként megdöbbentő, hogy már az első vázlatoknál is mennyit számítanak a színek. Abban a pillanatban, hogy meleg mélysárgára színeztem a falakat és a padló megkapta a terrakotta földszínt, máris kezdett ahhoz hasonlítani, amit majd látni szeretnék. És innen már mehettek a kanyargós falak... Nagyon vontatott és fájdalmas folyamat, amikor az embernek rá kell jönnie, hogy teljesen másképpen, a kívülálló szemével, koncepciómentesen kell megközelíteni a saját otthon kialakítását, hagyni, hogy a ház alakuljon szinte magától és nem szabad belekényszeríteni egy-egy fixa ideába, mert különben az egész tervezés egy tapodtat sem halad előre. |
|
Valóban, a lényeg az, hogy vagy egy 60nm-es, egyszemélyes lakot építünk, ahol Andráson kívül senki és semmi nem fér el, vagy egy kompromisszumos 100nm-eset két személyre, vagy pedig egy "dög nagy" 150nm-es "hodályt", ahol van hely külön vendég/gyerekszobának, az autónak, a teregetni valónak és a kerti bútoroknak meg a fűnyírónak is... A dolgok mostani állása szerint nem is tudom, melyik lenne az ideális. Talán egy egyterű, mini-loft, esetleg később beépíthető tetőtérrel? Node itt kint marad az autó, barkácsolt kerti sufniban telel a fűnyíró, a kerti szék, az ásó és a slag, a fürdőszoba tele lesz mosógéppel és kazánnal. Szóval, egy szűkre szabott lakástól csak a kert és a látszó gerendák különböztetik meg, viszont elég filigrán és nem telepszik rá a telekre és a környékre. Nincs külön dolgozó, elvonulási lehetőség, ha ez ember lánya más zenét akar hallgatni, csöndben dolgozni vagy csak egyedül lenni. Ez lenne az ideális ház???! Vessetek meg érte, de nekem aligha. Ennyi erővel maradok bent a városban, ahol adottságnak tekintem a lakás méretét, és nem sóhajtozok azon, hogy mi lett volna, ha még néhány négyzetmétert rászánunk a kényelemre. A második, 100nm-es elképzelés még mindig garázsmentes, viszont a ház viszonylag kezelhető méretű, kiugrással együtt is csak 8m széles és 14 hosszú, homlokzatilag elég jól tagolható, környezetéhez igazodik és nem látszik rajta az igazi mérete. Itt van hely két dolgozónak, egy fürdőkádas, tágas hálónak és egy minden igényt kielégítő nappalinak, plusz háztartási helységnek. A kerti kütyüknek is egy kis zsonglőrködéssel helyet lehet szorítani. A következő méret a 130-140nm körül van valahol, nem is kell 150 nm az előbbi elgondolás "felturbózott" változatához 15nm garázzsal, tárolórésszel, különszobával, kis műhellyel. Ez olyan sok lenne? Ebben a négyzetméterekkel való alkudozásban az fáj a legjobban, hogy ennyi erővel akár egy panellakást is felhúzhatnánk a telken, ha szűkösen, mindenből csak picit szeretnénk, mert akkor milyen aranyos lesz kívülről a ház, és minek nekünk annyi helyiség, amikor a kertben élünk... És télen, vagy csak hidegben, amikor a négy fal között van többnyire az ember? Ez legalább az évnek a fele, ha jól számolok. Szóval, kezdek egyre jobban elkeseredni. Mér' a saját kérónkkal van pont a legtöbb probléma? Csak bennem lenne a hiba, mert túl sokat akarok és gondolok a mindennapi praktikumra is??? Ezt nem hiszem el! Meggyőződésem, hogy az uramnak az fáj a legjobban, hogy ő elgondolt egy kis gombóc kulipintyó-meseházat, és ráébredve arra, tulajdonképpen mennyi helyre is lenne szükségünk, hogy kényelmesen, kompromisszummentesen elférjünk a házban, egyszerűen nem akarja elhinni, hogy ehhez ennyi négyzetméter kell(ene). Egyszerűbb az asszony nagyravágyására fogni, hogy nem valósíthatja meg az első, számára ideálisnak tűnő házikót, nem törődve azzal, hogy kiszolgáló helyiségekre is szükség van egy családi házban, nem csak lakószobákra, mint egy átlagos lakásban. |
|
Megpróbáljuk végiggindolni a garázs nélküli verziót is. Csak, hogy megnézzük, hátha kisebb is lehet a ház. Ágicza el is kezdett valamit rajzolgatni e téren, de azt mondja, 105 m2-re sikerült kihozni, vagyis majdnem akkorára, mint amekkora eddig is volt. Attól tartok, épp a lényeget nem érti... |
|
Lassan azon is el kell gondolkodnunk, hogy milyen autót veszünk, és mikor. Elsőre a Suzuki WagonR+-t néztük ki, mert elég nagy a csomagtere, nem annyira szokványos formájú, és keveset fogyaszt. Az biztos, hogy valamilyen gombóc formájú kis autót kellene vennünk. Ma ugyan hullafáradt voltam, de mivel az Üllői úton kellett végigutaznom egy önkormányzati tárgyalásra, és mert az a vidék tele van használtautó-kereskedésekkel, visszafelé megálltam egy Ford képviseletnél. Itt új autókat is árulnak, és megnéztem a másik gombócautó-jelöltet, a Ford KA-t. Nagyon meglepett, hogy gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a Suzuki WagonR+... És annál azért egy kicsit profibb kinézetű kocsi! Ami gond, hogy három hónapra vállalják csak a szállítást, vagy pedig a raktárkészletből kell kiválasztani egy nagyjából megfelelőt. Persze, még mindig jobb, mint amikor anno a Merkurnál még a kocsi színe is esetleg csak ott helyben derült ki. Ráadásul, bár 17 éves korom óta van jogsim, és elég sokat vezettem is, de főként Wartburgot, és nem nagyon értek ezekhez a 'nyugati' autókhoz. Elég meló lesz kideríteni, hogy a fenntartási költségek, szerviz stb. mennyibe fognak kerülni, mert ha ebben a Suzuki túl fölényesen győz, akkor lehet, hogy mégis csak az marad... |
|
Végre valami jó hír! Felhívtam a leendő szomszédunkat, és megerősítette, hogy komolyan gondolja a házuk kiadását. Mondom, hogy mi vigyázunk a házra tök ingyen, de tartok tőle, hogy azért nem egészen így gondolja... A részleteket majd megbeszéljük személyesen, valamikor úgyis ki kell majd mennünk az áram ügyében. Csak már áramunk lenne! Viszont ismét embermagas a telken a gaz. Kérdezem: zavarja-e őket, le kell-e vágatnunk, de szerinte majd elegyengetni kell inkább. Persze, csak majd ha ősszel elszáradt, leégettük és oda lehet férni a földhöz... Addig is szép sárgán virágzik, végül is szép látvány lehet. A gázzal pedig még minden függőben van. A szomszédunk melletti telket nem sikerült eladni, így a vevő persze nem is társult velünk a gázigénylésben. A mi telkünk melletti eladó pedig csak kínálja a telket, de nem akad vevője - tán kicsit sokat kér érte -, ő meg nem akar beruházni. Azért még egy hétig várnak, aztán leadjuk a kettőnk nevében a gázigénylést, lesz ami lesz alapon. Legfeljebb majd jövőre megint megpróbáljuk |
|
Ez a nap éppolyan megfeszített munkával telt, mint az összes eddigi, csak éppen nem történt semmi a házzal kapcsolatban. Nem tudom, mikor lesz időnk így megtervezni. Lehet, hogy egy évvel elhalasztjuk az építést? Nekem beleférne a világképembe, de Ágicza nem nagyon pártolja az ötletet... Azért az mégis csak nevetséges, hogy pont a saját házunk megtervezésére nincs időnk! |
|
Megtettem az első lépéseket az ELMŰ-téma holtponton való átlendítése ügyében. Először az ELMŰ-n belül, ennek most várom az eredményét. De aztán az internetes sajtóban is nyilvánosságot kap a téma, és talán még a nyomtatottban is. De erről most még hadd ne meséljek többet, előbb a békésebb eszközöket próbálom végig. |
|
Ahogy sejtettem, megint hiába... Hajnali fél kilenckor csak ezért felkeltem, és újra megpróbáltam a lehetetlent: felhívni az ELMŰ-t, illetve T. urat. Most már csak egy megoldás maradt, bevonni az ismeretségi kört is a probléma kezelésébe. Talán csak akad valaki befolyásos ismerős, aki oda tud hatni egy kicsit, hogy ne pöcsöljenek már annyit. Mert hovatovább ezt az oldalt adják ki a keresők az első helyen az ELMŰ szóra (jelenleg a 62. a Google-ban, de egyre előrébb jön a sorban), és nem a legjobb reklám lesz, amiket még itt le fogok írni... Saját, jól felfogott érdekükben most már lépni kellene valamit. Én szóltam. Egyébként, azért nincs időnk most olyan sokat írni a ZeBlogba, mert bejött egy pár nagyobb munka, ami teljesen leköt mindkettőnket, és így a ház tervezése nem halad úgy, ahogy elképzeltük. És, hogy egy igazán jó hírt is mondjak: pár napja igen pozitív hangvételű interjú jelent meg rólunk, munkásságunkról - és igen, a ZeBlogról is! - az ingatlanpiaci.info weboldalain.Közvetlen link a cikkhez |
|
Kicsit tartok a holnapi naptól. Megint megpróbálom majd felhívni T. urat az ELMŰ-nél, de ennek ugye nincs sok esélye, hogy sikerül. Csak remélni merem, hogy ha ennyi ideje nem reagálnak, az talán azért van, mert intézik az ügyet. Ráadásul K. urat, az érdemi ügyintézőt még csak fel sem lehet hívni, a központi ELMŰ hangmenü jön be a váci hivatal számán is. A végén kénytelen leszek vízierőművet építeni a patakra, vagy mi... |
|
Mindketten valami elképesztő álmosak vagyunk, és továbbra is dögletes meleg van. T. úr az ELMŰ-nél ismét nem bírta felvenni a telefonját. Nem tudom, ez a két dolog összefügg-e, de egyformán idegesítő. 
Most tudtuk meg, hogy ki gyártja a fenti sarokkádat, amit már egy ideje kinéztünk magunknak. Ez viszont nagyon a hálószobába kívánkozik. Ebből támadt az az ötletünk, hogy kettéválasztanánk a fürdőt. A tervek jelenlegi állása szerint most van ugye egy fürdőszoba, és van egy kis WC. Helyette lenne egy kis fürdő-WC zuhannyal és kézmosóval, és a hálószobával többé-kevésbé egy térben lenne ez a kád és egy nagy mosdó. Legtöbbször úgyis zuhanyzunk, arra jobb egy klasszikus 'vizes' helyiség, viszont alkalmanként, kényelmesebb fürdőzésre praktikusabb a hálóban lévő kád. Azt is elképzeltem, milyen lenne onnan nézni a tévét, de ez csak elméleti lehetőség marad, mivel nem lesz tévénk. Ma egy látogatónk figyelmeztetett a vendégkönyvünkben a 'gyüttment'-lét veszélyeire, de mi optimisták vagyunk és bízunk a falusiak jóindulatában. Amiből túlságosan sokra nincs is szükségünk, épp csak annyi kell, hogy ne akadályozzák meg azt, amit mi szeretnénk. De eddig még abszolút kedvezőek voltak a tapasztalataink. |
|
Átbeszéltük a statikus kollégámmal a ház leendő szerkezeteit. Alakul a dolog, bár szerinte a kő fal nagyon drága lesz. Én azt mondom, hogy ezt talán még bevállaljuk, végül is kifelé a házon ez lesz az egyetlen luxusjellegű dolog, ha a kert kialakítását most nem számítjuk ide. Jelen körülmények között a kettőnk által kidolgozott 'Házikó' rendszer egy változata látszik a legjobbnak. Ez lényegét tekintve acél vázas szerkezet, kitöltő falakkal, külső oldali hőszigeteléssel. Félig könnyűszerkezetes, félig hagyományos ház, de mindkét rendszernek az előnyeit próbáltuk összegyűjteni. A mi esetünkben ez úgy nézne ki, hogy készülne egy acél tartóváz, ami mögé menne a belső fal (10 cm válaszfal vagy kő fal), ez elé hőszigetelés, aztán a külső kőburkolat, amit az acél váztól kicsit távolabb falaznak fel, és a közt polisztirolbetonnal töltik ki. És újabb macskaféle jött rá, hogy a ventilátor alatt feküdni jó, hollári-hollári-hóóóóó! 
|
|
Ma délelőtt vettem egy nagy levegőt, és felhívtam T. urat az ELMŰ-nél, hogy mégis mi van már az áramunkkal. Ugyanúgy jártam, mint a legutóbb, mikor Vácról próbáltam meg elérni, csak kicsengett a telefon, de nem vette fel... Lehet, hogy csak reggel 8 előtt veszi fel, és aztán egész nap soha többet? Jó sok munkánk összejött erre a hétre, Ágicza egyre kevésbé bírja, pedig hogy lelkesítem! :-) Azzal vigasztalom, hogy ha csak nem akar még egy évet itt lehúzni ebben a dögletes városban, akkor ne sírjon most. Viszont, tekintettel a melegre, beszereztük a szegény ember klímaberendezését (két ventilátort). És, bár nem vártam túl sokat tőlük, egészen hatékonyak a meleg ellen. Még a macskák is sejtik, hogy mire jók... 
|
|
Nna, megint sorra vettük, milyen lehetőségeink is vannak házépítés terén, csak a tisztánlátás kedvéért, meg hogy anyagilag mit lehet és kell szeptemberig vagy év végéig leszervezni, és hogy lenne ideális költözni-irodázni-bérelni, etc. Egyik variáció: marad a mostani lakás, legalább jövő év elejéig. Utána egyik ismerősünkhöz átköltöztetni az ideiglenes pesti főhadiszállást, házat bérelni kint, ott lakni, amíg a házépítés tart, és majd ha kihevertük az építkezést és megszalad, venni egy kislakást, és az lenne a végleges irodánk. Mivel ezen a hétvégén sem húzták ki az ötösünket (de még a hatosunkat sem :-/), kénytelen leszek nem komolyan venni azt a lehetőséget, hogy megvesszük a mellettünk eladó 3e nm-es telket is, és akkor már mindegy, hogy belterület lesz-e jövőre, 5e nm-en vígan egy 150nm-es házikó megáll(na) a 3%-os beépítettséggel is! És akkor tényleg egy igazi erdőt lehetne telepíteni a ház köré, szomszédékat sem zavarnánk addig sem, amíg épül, hiszen kellő távolság lenne akkor a két épület között. Ennek a másik, valószínűbb verzióját is végigsakkoztuk, hogy mi lenne, ha mégis várnánk még egy évet az építkezéssel, viszont még az idén megvennénk a mellettünk levő telket, eladva a lakást. Ez az elgondolás sajnos nem 100%-ig működőképes, mert mi történik, ha nem akad vevő időben... Ez csak akkor játszana, ha mégsem lenne belterület jövőre, akkor elképzelhető lenne, hogy kényelmesen eladjuk a lakást, és pont azért, mert nem lett belterület, nem szöknek fel ott a telekárak, és mégis belevágunk a szomszéd telek megvételébe, ehhez viszont mindkét esetben csak akkor lenne esetleg elég tőke, ha a családnak nem kellene túl hamar visszafizetni a kölcsönt. Szóval, csábító gondolatok, csak ha előveszem a józan eszemet, akkor nyilvánvaló, hogy inkább a belső térre kellene ezt az összeget költeni, mert a meglevő telek így is elég nagy, kényelmesen elfér rajta a ház, csak hát nagyvonalúbb megoldás lenne a nagy földdarab közepén álló viszonylag pici házikó... Mégis, a realitásoknál maradva inkább, ha választani lehet, most szeptemberben már zebegényi levegőt szeretnék szagolni, erre viszont elég jók az esélyek :-) |
|
Ezt a hétvégét végig tárgyaltuk, valahogy így jöttek össze a dolgaink... Tegnap késő éjjel, mivel aludni még nem lehetett a teljesen átforrósodott lakásban, megint volt egy üres fél óránk egy kicsit házazni :-) Egyre jobban örülök mostanában, hogy a telken egy órával kevesebbet süt a nap, ami azt jelenti, hogy két órával korábban lehet aludni, mert gyorsabban fog lehűlni elviselhető mértékre a belső tér. Klímát nagyon nem szeretnénk, nem tartom egészséges dolognak a nagy kinti-benti hőmérséklet-különbséget. És mivel tetőterünk sem lesz, objektív indok sincs a telepítésére. András szerint komolyan újra fontolóra kell vennünk ezt a négyzetméter-problémát. És nem csak gyerekszoba-szemszögből, hanem elrendezésileg is. Az első variáció méreteinél fogva ugye nem fért bele a pici meseház-koncepcióba, de helyiség-kiosztásban azért nagyon ott van. A minimál-program is csak annyira szorul módosításra, hogy a két dolgozót normál méretű egész szobára kellene megnövelni, így tényleg kényelmesen elférne 2-3 ember a számítógépek mellett, ha mindketten tárgyalunk. |
|
Ezt a rohadt meleget!!! Egy szál gatyában ülök itt, és így is folyik rólam a víz... Alig bírtunk aludni, így a ház jövőjét tervezgettük. És egész biztató perspektíva tárult elénk: Úgy néz ki, hogy a zökkenőmentesebb átállás érdekében ősszel kiköltözünk Zebegénybe, de a lakást még megtartjuk év végéig. Az elkezdett munkáinkat még itt tárgyaljuk le, és csak aztán kell más irodát keresnünk. Ennek további előnye, hogy akkor ráérünk újév után eladni a lakást, vagyis nem kell majd márciusban befizetni több milliónyi adót (amit visszakapnánk ugyan egy évvel később, de az állam addig is ingyen használná...) Eleve mekkora igazságtalanság, hogy vettem egy lakást öt éve, most eladom - épp úgy egy lakásra való pénzem van, nem lettem semmivel sem gazdagabb, és mégis jól megadóztatnak. De a legfontosabb, hogy akkor lenne annyi pénzünk, hogy kölcsön nélkül is belevághatunk az építkezésbe, mert ha nem is teljesen, de saját erőből is be tudjuk fejezni, ha bármi gond adódik. Persze, az elég harci jellegű körülményeket teremtene, de mégis csak meglenne! Meg az is jelent némi biztonságot a terveinkben, hogy ha késne a belterületté nyilvánítás, akkor nem lakás nélkül állnánk ott, hanem legfeljebb visszaköltöznénk. Hej, de örülnék, ha töprengések helyett inkább már pergő eseményekről írhatnék itt! |
|
Ma reggeltől estig tárgyaltunk mindketten, nem volt időnk a házzal foglalkozni, talán majd a hét végén... Azért persze gondolkodni tovább gondolkodom rajta. Most tudtam megfogalmazni magamnak, mi is volt a gond a legelső tervünkkel: hogy ez a vár-stílus vagy egy igazi, nagy várnál mutat jól, vagy egy 20-30 négyzetméteres kis kalyibánál. Sad but true... De azért nem adom fel a mesebeli hangulatú kis házikó eszméjét. Mi lenne például, ha a gépészeti rendszereket függetlenítenénk a falaktól? A fűtés amúgy is ott menne, a víz is. Ha az áramot is leküldhetnénk a padló alá, a falakkal szabadon lehetne garázdálkodni! Ívesek lennének a sarkok, és szabálytalanok a falak. Természetesen, a racionalitás és a művészet bennünk lakozó kettősének megfelelően azért minden nagyobb bútor környékén inkább egyenesek lennének, de ahol lehet, kézzel formált, szabálytalan vonalakat alkotnánk. Akár a saját kezünkkel is megcsinálhatnánk a belső falakat. Talán organikusnak nevezhetnénk a házat, de nem makoveczi (szerves eredetű dizájnelemek, lakhatatlan szobrokon) értelemben, hanem a szó eredeti értelméhez ragaszkodva. Mert a szabálytalan alaprajzú fal lehet nagyon jó, és nagyon rossz is, a határ a kettő között igen finom. De nagyon nem mindegy, hogy nekem kell arra mennem, amerre a falak kényszerítenek, vagy a falak hajlanak arra, amerre én menni akarok. |
|
Ez a nap a lelki folyamatok szemlélésének a napja! Ágicza kezdi belátni, hogy a tervezés tényleg csak úgy megy, ha az ember képes tárgyilagosan szemlélni a tervet és ezzel együtt saját magát is. Azért így jobb, mert más munkáknál Ági jó kontrollt jelent az ötletelésnél és jó ötletei is vannak. A gondolkodásunk csak annyira különbözik, hogy jól kiegészítjük egymást. Érdekes, hogy amíg csak gondolatban és szóban terveztük a házat, addig szinte mindenben egyetértettünk, csak most nehezebb, mikor már kezd formát ölteni. |
|
Most, hogy "sikeresen" :-( parkolópályára állt a ház-project, van időm megfesteni azt a három táblából álló tolóajtó-üveget, amit megrendelésre készítek, és már nagyon nyomja a lelkemet, hogy még mindig nincs készen. Emellett persze haladni kell a most folyó munkákkal is, így nem tudok azon agyalni, mi lesz a házzal. Inkább mások otthonába ölöm a kreativitásomat :-/. Tegnap késő este, amikor már az egész város lecsendesült és a szomszédban sem zúgtak a munkagépek, kint az ablakban elmerengtem, milyen jó lehet az, ha nem csak néhány ablakszem köti össze a lakóteret a külvilággal, hanem ki lehet ülni a kellemesen hűvös levegőbe, hallgatni az éjszakát... |
|
Nagy nehezen sikerült kiszednem Ágiczából, mit is beszélt tegnap a villanyszerelővel. A lényeg, hogy valamiért (nem tudni, mitől), elég ideges volt, mikor arról kérdezte, nem tud-e valamit az ELMŰ-ről, hogy áll ott a dolog. Azt mondta, K. urat kérdezzük, ne őt. Ági felhívta az ELMŰ budapesti irodáját (a vácit egyszerűen nem lehet elérni!), ahol annyit mondtak, hogy várjunk, mert az ügyintézés néha kissé hosszadalmas. Azt hiszem, bölcs dolog volt már most elkezdeni intézni, különben isten tudja, mikor lenne meg... De még így sem biztos a dolog, hiszen röpke másfél év, és kész a házunk! Azt közben már megtudtuk, egy ELMŰ-s ismerősünktől, hogy kiknél kell panaszt tenni, ha nem egészen korrektek velünk. A házat egyelőre nem tervezem tovább, hogy valamit még megmenthessek házasságunk romjaiból... Majd ha az asszony lehiggad, és képes lesz kreatívan és hisztitől mentesen együttműködni a tervezésben, akkor folytatjuk. |
|
Még mondja azt valaki, hogy nincs Gondviselés! Éppen megtudtam, hogy a megszokott földmérőnk nem vállal mostanában munkát, mert annyi a dolga a munkahelyén is :-) Félreértés, ne essék, nem ennek örülök ennyire. Hanem, hogy ma kiutaztam Nógrád megyébe egy úrral, akinek a háza átalakítását fogom esetleg megtervezni, ha elfogadja az ajánlatunkat. Út közben beszélgettünk, és kiderült, hogy foglalkozására nézve földmérő, méghozzá a komolyabbik fajtából, akinek joga van telekosztást és -egyesítést is csinálni, meg mindent. Ezen kívül egyéni vállalkozó, így rá is ér, ha kell. Ha jól időzítjük a dolgot, még a villanynak ásott árkot is meg tudja örökíteni a rajzon, az önkormányzat nagy örömére. Ja, és hogy Ági kívánsága is meglegyen: a környező dombokat is ráteszi a 3D modellre, legalább nagyjából, hogy lehessen nézegetni, mikor mennyire árnyékolnak rá a házra. És még egy kérdést segített eldönteni: hogy Lada Nivát vegyünk-e, vagy inkább valami kiskocsit. Mert terepen tényleg jól megy, de erre a tudományára nem nagyon lesz szükségem, viszont sokat fogyaszt, és igen hangos belül. |
|
Beszéltem V. úrral, ha minden igaz, hét végére lesz közterület-foglalási engedély! K. úr az ELMŰ-nél még hátra van, bár az inkább András asztala... |
|
Holnap délelőtt Ági felhívja V. urat a zebegényi önkormányzatnál, hogy mi van a közterület-foglalási engedéllyel. Megkaptuk és csak arra várnak, hogy érte menjünk, vagy még készül, vagy mi. Miután megígérte, hogy meglesz, azt nem teheti meg velünk, hogy mégsem adja meg! És rákérdezünk a villanyszerelőre, nincs-e valami háttérinfója az ELMŰ irányából. Ha valakinek, hát neki elemi érdeke pártolni az ügyünket, hiszen különben ugrott az ő munkája is. Legutóbb azt elemeztük, milyen pénzügyi konstrukciókban gondolkodhatunk. Legtisztább lenne, ha elfogadható áron megkaphatnánk bérbe a szomszédék házát, amíg elutaznak. Mert ha igen, akkor ősszel már kiköltözünk, és van 3-4 hónapunk arra, hogy optimális áron tegyük pénzzé a lakásunkat. Legjobb lenne csak jövőre, hogy ne kelljen márciusban egy halom adót befizetni éppen az építkezés elején, amikor kell minden másra is. De akkor nagyon flottul kell menni az eladásnak, a hitelfelvételnek és az építésnek is. Ezen kívül vészforgatókönyveket gyártunk arra az esetre, ha esetleg máshol kellene házat bérelnünk, vagy ha késne a belterületbe vonás, meg ilyesmik. De legjobb lenne szépen megépíteni a házat, és kész! Rájöttem, hogy ha nem tárgyalok Ágiczával tervezési kérdésekről, egész jól megvagyunk. Csak az a baj, hogy nem tud elvonatkoztatni a személyes motívumoktól, pedig okosabb lenne megtartani a három lépés távolságot magunkkal szemben is. Persze, nekem könnyű: először megfogalmazom a kívánságaimat, majd ezek alapján megtervezem a fickónak a házát. A nők agya sajnos másként működik: egy 'mi lenne, ha...' ötletre már beindul a vészcsengő, hogy 'veszélyben az álmaim!', és így persze nem lehet érdemben haladni.Lehet, hogy mégis csak bölcsek azok a jómunkásemberek, akik nem tekintik tárgyalópartnernek a nőket? |
Ágicza, 2003. 06. 30., hétfő