| ZeBlog archívum, 2003. szeptember |
|
Ma bámulatos módon nem történt semmi. Én rajzoltam egész nap, mint ahogy pár napja és még egy ideig egyfolytában fogok is, Ági még mindig a tegnapi festést pihente ki. Viszont nagyon jól eltalálta a színt, reggel szinte izzottak a falak, és a szoba azóta is olyan, mintha mindig sütne ott a nap. 
Apróbb finomítások történtek az alaprajzon is: 
A kinti tárolóhelyeket először úgy akartam bővíteni, hogy a garázs mellé ragasztok két alacsonyabb helyiséget, de nem vitt rá a lélek a szimmetria feldúlására. Végül egy huszáros vágással a nappaliból csaptam le őket, egyszerűen a kőburkolat elválik a tégla faltól, és ott lesz egy kertibútor-szerszám és egy tüzelőtároló, ez utóbbi másfél méter magas ajtóval a nappali felé. Csak telepakolom az ajtónyílást fával, és a nappaliból lehet fogyasztani. A fürdő nőtt egy picit, és a garázs külső fala 44 helyett 30 centis Porotherm maggal készül, ezzel 14 centivel nőtt így a belső tér. Ági szorgalmazza, hogy ne legyenek erkélyek az oromfalakon, majd mos ablakot létráról, és így csökkenne a ház alpesi jellege is. Ugyanezen okból nem akarja, hogy a tetőtéri részen fával legyenek burkolva az oromfalak, helyette rakhatjuk a követ az égig... Viszont újra gondolkozom azon, hogy megjelenjen a tégla is a homlokzaton, mint kiegészítő elem. |
|
A mai nap a pontos időzítésű akciók napja. Reggel bevittem a kocsit a szervizbe, így gyalog kellett visszajönnöm. Szerencsére közel volt Vác-Alsó, és éppen akkor állt be a vonat, amire fel is ugrottam. A váci nagy pályaudvaron leszálltam és vettem jegyet, majd - megelőzve a forgalmistát - még éppen vissza tudtam szállni a vonatra. Közben elért Ági üzenete, hogy mi mindent hozzak a boltból, de ennek is volt haszna a sors útjait tekintve, mint ahogy a dohányzásnak is: a bolt előtt V. úrral futottam össze, aki éppen kiszaladt cigiért a hivatalból. Elpanaszoltam neki, mit hallottam a főépítésztől, hogy esetleg a csatorna hiánya lenne a házépítésünk gátja. Mert én építenék szennyvíztárolót, vagy házi tisztítót, szóval meg lesz oldva a szennyvíz kezelése a telken, és nem az a lényeg? Azt mondta, megbeszéli még a főépítésszel, mert ez nem lehet akadály, és valahogy meg fogják oldani, különben senki nem építhetne oda (évek még, mire ott csatornahálózat lesz). Hát, örülnék neki nagyon. Ági kifestette fehérrel a hálót, és este majdnem teljesen megcsinálta az antikolást is, csak elfogyott a festék. Már csak egy fal van hátra, meg a bordűrök. Nagyon feldobta a szobát, élénk napsárga most a fal, okkeres foltokkal. A legprofibb benne az, hogy már nem is két színnel fest, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva (egy homogén alap és rajta az antikolás szivaccsal), hanem egy menetben, egyetlen színnel csinálja meg az egészet! Márti néni is átjött és nézte, hogy fest, meg milyen dekupázsokat csinált, és hogy még mennyi mindent tervez csinálni. "Ilyen pöttöm, és mennyi mindent tud!" - mondta elismerően, amin én jót derültem. És mivel látta, hogy Ági egész nap festett, csinált nekünk vacsorát (nagyon finomat!). Este feltettem az üvegfestményeket is, és felraktuk a könyvespolcokat. A konyhában kezd csökkenni az entrópia! 
Emlékeztetőül, ilyen volt, amikor beköltöztünk: 
A bordűr vonalát az új lézeres szintezőmmel tűztem ki. Ez a csodaműszer akciósan 6 ezer forint körül volt, és nagyjából annyit is ér... De pont azt tudja, amit várok tőle: egy szobában pár mm pontossággal kitűz egy magasságot, vagy egy építési telken 5-10 centi pontossággal meg tudom mondani a szintkülönbségeket. Érdekes módon a műszer egészen precíz, csak az állványa olyan gyenge, hogy annak a mozgásából adódik a pontatlanság legnagyobb része. Lehet, hogy nagyságrendekkel tudok javítani rajta, ha átszerelem a jóval masszívabb fotós állványunkra. 
Márti néni festés közben kérdezgetett, mikor épül a házunk és mesélte, hogy már elkezdett érdeklődni egy nyaralótulajdonos ismerősénél, nem adná-e ki nekünk a nyárra. Azt mondta, ne aggódjunk, valami megoldást biztos ki fog találni, az nem lehet, hogy ne legyen szállásunk. Elhiszem neki, mert mindenkit ismer a faluban és szemmel láthatóan a szívén viseli a sorsunkat. Bízunk hát benne, és bár mi is keresgélünk majd, valószínűleg egy megfelelő ismerős lesz a megoldás. Addig mi is együtt sóhajtunk a költővel: "Valljon s mikor leszön jó Zebegényben lakásom!" |
|
Elég betegen ébredtem, de az életnek mennie kell tovább, úgyhogy felkeltem... Elpakoltunk a hálóban, felfúrtam az üvegfestmények tartóit és a ruhaszárítót (igen, az is a hálóban lesz), de a festés elől már inkább Fótra menekültem, úgyis kellett venni ezt-azt a BricoStore-ban. Megelégelve a gyermekkoromat idéző, öreg és lötyögős csaptelepeket, vettem új egykarosokat a fürdőbe és a konyhába is. Mégpedig a legismertebb márka, a Noname cég termékeit, így összesen 14 ezerből megúsztam a mosdó, zuhany és mosogató csaptelepeket. Fél évet csak kibírnak, aztán vagy itt hagyjuk Márti néninek ajándékba, vagy visszarakom a régi csapokat, ezeket meg visszük átmeneti megoldásnak a házunkba (mivel a betervezett design csapokat (HansaMurano) nem hiszem, hogy egyhamar meg tudnánk venni). Este fel is szereltem a csapokat, ezzel a fürdőszoba már egészen otthonos és használható lett. Még csak a mosdót kell vagy 10 centivel feljebb fúrnom, mert igencsak törpe méretűeknek készült a mostani pozíciójában, még Áginak is túl alacsony... A hálószoba is hamarosan meglesz, és ha az egész ház felújítása szépen sikerül, a weboldalunkra is felteszem, mint példát arra, mit lehet kihozni pár tízezer forint költséggel egy elhanyagolt, öreg ki házból. Felhívott a pár nappal korábbi érdeklődő, de döbbenten meghátrált, mikor megtudta, hogy az általa elfogyasztott áram és gáz ára nincs benne a bérleti díjban. Erről ennyit. |
|
Tévedtem: van a pakolásnál is utálatosabb munka: a mélyalapozó felvitele a meszelt falra! Nem elég, hogy folyik, mert jóval hígabb állagú, mint a Diszperzit, de még csöpög is a cérnahengerből, pedig nem először van a kezemben ilyesmi! Két és fél óra kellett a hálónak, mire végeztem vele, és még utána a padlót is moshattam fel, mert ragadt a festéktől, a kezem és a henger rúdja nem kevésbé... Viszont két óra száradási időt írtak neki, tehát holnap mehet tovább a festés, diszperzit a mennyezetre, tömény színező a falra, hacsak nem durvulok be és az egészet telibe kenem diszperzittel. Ugyanis a falnak most van egy egyenetlen selymes fénye ettől az alapozótól, és az nem tudom, hogy a színezőpasztától eltűnik-e. Aztán kedden jön a szivacsolás, és ha a stencilekkel is készen leszek addigra, akkor a mintákat is felviszem. Aki híján van ötleteknek, viszont szereti az egyszerűbb bordűröket, annak a www.stencilkingdom.com és a stencil-library.com weboldalakat ajánlom. A pelénk szorgalmasan motoszkál esténként, és ennek nagyon örülök, kár, hogy nem tudjuk megszelídíteni, vinném magammal a házunkba! Olyan zajt csap, mintha valaki egy fareszelővel időnként nekiesne a tetőgerendáknak, csak ez a reszelő valószínűleg természetes anyagból (fogzománc) készült! :-) |
|
Kora délután átballagtam a szomszéd nénihez, mert még a múlt héten megígértem neki, hogy megnézem a házát építészi szemmel, mit lehetne vele kezdeni (kisebb fürdőszoba-átalakítást terveznek). Tiszta aranyos volt: mikor fel akartam menni a padlásra, aggodalmas hangon figyelmeztetett, hogy vannak ott darazsak, és ott van a pele is! De ezt úgy mondta, mintha az a darazsaknál is sokkal rémesebb lenne. Meséltem neki a mi pelénkről, és megnyugtattam, hogy sokkal inkább hasonlít egy mókusra, mint holmi patkányokra. Ettől kicsit felderült, de azért továbbra is úgy vélte, hogy nem is tudja, mit csinálna, ha benézne az ablakán egy ilyen fenevad. Érdekes élmény volt ezt a kis házikót végigjárni. Az utóbbi tizenvalahány évben jobbára lakásokban éltem, és így főként a belső térre koncentráltam, mikor az otthonomat tervezgettem. Most azonban egyre inkább úgy érzem, hogy ha elég szép és nyugodt a környezet, akkor szinte mindegy, milyen a ház (ld. a mostani otthonunkat), úgyis jól érzem magam benne. Hogy a klasszikusokat idézzem (ETA): "Ez egy új világ, itt senki sincs otthon, Mit tehetnék még hozzá? Úgy legyen! A tervezés azért nem áll meg: miután a házunk alaprajza túl sokat már nem változik, elkezdem kívülről is rendbe rakni. Bár már minden lényeges dolog eldőlt, éppen az apróságokkal adjuk meg a végleges arányokat, és itt dől el az is, hogy mennyibe fog kerülni az egész építkezés. De majd csak egy hét múlva, ezen a héten rengeteg munkám összejött. |
|
Holnap nekikezdek a házikó helyrepofozásának. A legutálatosabb dolog az egészben a ki-bepakolás, fóliázás, kapcsoló/konnektor leragasztgatás, de sajnos ezt is meg kell valakinek csinálni, és mivel András nyakig ül a melóban, őt ki kell hagynom belőle. Egy mélyalapozóval kezdem, ami megköti a meszet a falon, és csak egy-két nap szellőztetés-száradás után ugorhatok neki az érdemi munkának. Szivacs, festék, ecsetek, fólia és rendetlenség már van, lendület kevésbé. Addig lehet bordűr-mintát válogatni és kivágni, amit majd jól felstencilezek a falra. Bár már ott tartanék! De előtte még a nemszeretem munkák jönnek... És rájöttem, hogy egyre jobban vonzódom a nagy, nyitott terekhez, ami nincs telezsúfolva mindenféle bútorral és apró vacakkal, amitől egy idő után mozdulni sem lehet. Talán ha a régi lakásunkból kidobáljuk a cuccok felét és átdizájnolom az egészet, lakhattunk volna még ott egy pár évig? Na persze, az utolsó csepp a pohárban tényleg az építkezések tűzhetetlen zaja és az ijesztő mértékű pormennyiség volt. Még mindig elcsodálkozom, hogy bírtuk ott azt a zajt... Vérlázító, hogy András nem enged "belepiszkálni" a tervekbe! Boldog vigyorral csücsülök és mélázok a tervek fölött a monitorra révedve, és tényleg csak a két vizes helyiséget akartam gatyába rázni, erre amint észrevette, mi van megnyitva a gépen, rögtön kifakadt, hogy ne tervezzem meg helyette a házunkat! Grrrrr! Mondtam már, hogy nehéz egy zsarnokkal együtt élni? ... és ráadásul beleolvasott és megtiltotta, hogy zsarnoknak nevezzem! ~8-O |
|
Délelőtt kinyomtattam pár rajzot a házról, és elmentünk a községházára. A főépítészt bent találtam, és átbeszéltük vele a házat. A lényeg: az épülettel szemben semmi kifogása, a kis méretű erkélyeket nem értette először, de megmagyaráztam, hogy azok csak ablaktisztításra valók, meg virágok tárolására. Azt mondja, nem biztos, hogy engedik az oldalhatáros beépítést, amit nem igazán értek. Normális ember abban a völgyben úgysem nyit ablakot észak felé, miért kell 2-3 métert elvenni a telek használható, déli oldalkertjéből? Azért most sem maradtunk probléma nélkül. Említettem neki a házi szennyvíztisztítót, szerinte nem biztos, hogy azt itt engedélyezik, de ezt megkérdezem az ÁNTSZ-től. Aztán azt mondta, hogy lehet, hogy csak összközműves telket nyilváníthatnak lakóház építésére alkalmasnak. Ami nagy szívás lenne, mert csatorna persze nincs arrafelé. De azt mondta, még utána kell néznie a jogszabályban. Én elkezdtem utánanézni, de csak annyit találtam az OTÉK-ban, hogy "Az egyes építési övezetek közművesítettségének módját és mértékét helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben kell megállapítani." - Mivel a rendezési tervet éppen az ő cége készíti, nem írhatnának bele valami kedvezőbbet? Hétfőn benézek V. úrhoz és megkérdem, mit gondol ő erről az egészről. Hátha találunk még valami hasznos jogszabályt... Kinéztünk a telekre is, kiszellőztetni a fejünket. Na meg, hogy ne felejtsük el, miért is csináljuk ezt az egészet. A patak partján üldögéltünk, és arról beszélgettünk, hogy ha akadoznának a dolgok, akkor legfeljebb veszünk egy kis, téliesíthető nyaralót, és abban lakunk pár évig, de a házunkat mindenképpen megépítjük, és Pestre nem költözünk már vissza. Nem, mintha nem lenne élmény költözködni, de itt azért jobb. A faluban találkoztunk A.-val, és meséltük neki a bánatunkat. Egy fa építésű nyaralót tud 7-8 millió körüli áron, már csak a téliesítést kellene megoldani... De optimista vagyok, kábé mint Malacka a nagy árvíz idején: az nem lehet, hogy én ne építsek ott házat, ezért hát bizonyosan történnie kell valaminek. Végül is, eddig még minden probléma megoldódott valahogy (csak el ne kiabáljam!) Még tegnap, Pesten megszólította Ágit a házunk előtt a szemközti építkezés egyik munkása, aki albérletet keres. Akkor megadta neki a telefonszámomat, ma fel is hívott. Lehet, hogy lesz bérlő a lakásunkra? Felhívott a másik kivitelezőjelölt, jövő hét végén idelátogatnak hozzánk Zebegénybe, megbeszélni az árajánlatukat. Tőle sem kérdeztem meg előre, hogy mennyi a vége, mert az ördög úgyis a részletekben bújik meg, nagyon jól gondolta, hogy érdemesebb előbb megbeszélni. Délután befejeztem a villanyszerelést a fürdőszobában, megcsináltam a küszöböt is, és felfúrtam a falra a könyvespolcokat. A fürdőben tégla falak vannak, de a ház többi fala valami gázbetonból van, amiről csak remélni merem, hogy megtartja a dübeleket. Hét végén elkezdjük a festést, Márti néni is nagyon kíváncsian várja már, de Áginak is jót tenne, ha elrendeződnének az életkörülményeink. Nekem mindegy, csak legyen helye a számítógépemnek és az ágyunknak, ezen túl nem nagyon törődöm a részletekkel. Közben hadd büszkélkedjek is egy kicsit: újabb családiház-tervem jelent meg az Álomház magazinban, mégpedig a leányfalui ház. Öreg Kövér megint bemászott a múltkori házba. Áginak viszont nagy szerencséje volt, hogy nem ment utána a pinceablakon át, mert éppen megérkeztek a tulajdonosok. A nő zsörtölődve kiadta a Kövért, majd prevencióként Ytong elemekkel eltorlaszolták a pince ablakát. Akinek halálhírét költik, az sokáig él! Remélem, a pelénkre is igaz lesz ez, mert az éjjel újra hallottam rágcsálni a tetőtérben :-) Talán csak csajozni ment pár napra az erdőbe, a medencébe pedig valami névtelen lúzer pele fulladt bele, és a mi kis kópénk él és virul! :-) Most is rágcsál szorgosan, míg én itt írok. |
|
Azért lekezdtem felvázolni pár újabb ötletemet, mert jónak tartottam őket. Pár órával később, mikor már azt hittem, rég alszik, előtámolygott egy megszeppent asszonyka, aki láthatóan megfogadta magában, hogy legalább pár órán át megpróbálja előbb végiggondolni, hogy mit is mondok, és csak azután rávágni a tuti okosságot. Ez a taktika meglepően jól működött, és sikerült befejeznem ezt az újabb változatot, ami talán már nem sokban tér el a véglegestől. 
A főbb változások: A homlokzata sokat nem változott, csak az ablakokról lekerültek az álosztások, több fény és kevesebb takarítás jelszóval. A 45 fokos tető alsó negyedére vízcsendesítőt tervezek, ezzel csökken az egész tetőszerkezet magassága is, de ez még elég kiforratlan. Helszínrajzilag az 1 m oldalkert (oldalhatáros beépítés), 14 m előkert paramétereket választottam. A hasznos alapterület a földszinten 120, a tetőtérben 40 m2 lett. Délelőtt viszem a főépítészhez... |
|
Tegnap éjjel szokatlan csönd volt a tetőtérben, és ettől nagyon elszomorodtam. Ugyanis Márti néni pár napja említette, hogy talált egy pelét, belefulladva az udvari fürdőmedencébe. Eddig nem akartam elhinni, hogy a mi kis pelénk volt az. Már úgy a szívemhez nőtt... Kicseréltem a kapcsolókat és a konnektorokat a két szobában. A legtöbbet fél kézzel simán kihúzhattam a falból, a konnektorokban csak be volt dugva a védőföldelés drótja a csavar alá de nem húzták meg, a fázistól a védőföldelésig minden vezeték ugyanolyan színű volt, a szerelvényeket hol rendesen, hol 90 fokkal elfordítva tették be... Rendbe raktam ezt az elektromos Augiász istállóját, már csak a saját biztonságunk érdekében is. Közben beszéltünk a könyvelőnkkel és kiderült, hogy mindenképpen jövőre lenne jó eladhatni a lakást, mert különben már márciusban be kellene fizetni egy csomó adót. Ugyan egy év múlva visszakapnám, de semmi kedvem több milliós, kamatmentes hitelt nyújtani az államnak, éppen az építkezésünk kellős közepén. Most kértem hivatalos állásfoglalást az APEH-tól, hogy lakáscélú beruházás-e az olyan telek vételára, ami megvételkor szántó volt, de később ház épül rá. Hiszen ha a házat elismerik annak, akkor talán a telek, amin áll, az is megfelel... Megkaptam a tegnap szóba került kútfúró telefonszámát, és megbeszéltem vele, hogy a hétvégén kimegyünk megnézni a telket. Ő kb. feleannyiért csinálná, mint akikkel tegnap beszéltem, de fogalmam sincs, milyen színvonalon. Közben kétségbeesetten próbálok művelődni kútfúrás témakörben, hogy megtudjam, mi alapján kell kiválasztanom a megfelelő vállalkozót.Egy jó cikket már találtam. Mielőtt indultunk volna Pestre, begyűjtöttük az udvarról a macskákat. Az Öreg Kövér nem volt sehol, és ahogy Ági aggódva nézelődött az utcácskánkban, végül is megtalálta: pár házzal arrébb, egy frissen épült és még lakatlan ház ablakában üldögélt, de belül. Mint kiderült, a pinceablakon mászott be és nem akart kijönni, hiába szólongattuk. Nem volt más hátra, akcióba kellett lendülnünk. Ági szerencsére elég vékony volt ahhoz, hogy átférjen a pinceablak rácsai között, hát bemászott és a tetőtérben elbújva találta meg az Öreg Kövért, ott kuporgott a fürdőszoba sarkában. Este leültünk átnézni a házunk terveit, mert holnap vinném megmutatni a főépítésznek. Sajnos, Ági amilyen értelmes más tervezési munkáknál, olyan idegesítő lesz, amint a saját házunkkal foglalkoznánk. Most sem történt ez máshogy, ezért rövid idő múltán lezavartam aludni, de már nem volt kedvem tovább tervezni. Inkább elhalasztom két héttel az egész egyeztetést, úgysincs még sehol a rendezési terv. Ági meg addig csak felfogja valahogy, hogy az ostoba aggódásával életem legszebb pillanatait teszi tönkre - pedig én annak idején tényleg azt hittem, hogy öröm lesz megtervezni a házunkat... :-( |
|
Ez kemény ügyintézős nap volt. Legelőször is felhívtam az ablakgyártót. Nem szeretek telefonon tárgyalni, így inkább meglátogattam. Legelőször is kellemes meglepetés ért, hogy a megadott árai bruttó értendők, nem jön már rájuk ÁFA. Másik imponáló dolog az volt, hogy a beszerelést órabérrel számolja, ami így tizede annak, amit más ablakgyártók számítanak fel, ahol az ablakok értékének 10-15%-a a szerelési költség. Még egy helyről várok ajánlatot, de nagyon kedvezőnek kell lennie, hogy eltántorítson ettől a mestertől. Lelkesen felhívtam a víz- és a villanyszerelőt is, amit nagyon helyesen tettem, ugyanis most kaptak a fejükhöz, hogy el kellene készülni az ajánlatommal... Szép lassan azért csak meglesz ez is. Elvittem a kérvényeinket V. úrhoz. A kútfúrási kérelem illetéke csak 2 ezer, de a telekegyesítésé érintett telkenként 5 ezer. Érvelésemet - miszerint a művelet végén csak egy telekről lesz szó, és tán illetékelhetnénk ennek a darabszáma alapján - barátságosan, ám egyértelműen kinevette. Viszont mesélt arról a 10%-ról, hogy ha meglesz a rendezési terv, annyit rögtön beépíthetünk. Az nem derült ki világosan, hogy abban az interregnumban lehet-e lakóépületként engedélyeztetni (ez fontos lenne a kölcsön miatt), de legfeljebb elkezdünk építeni egy tárolót, és menet közben újra engedélyeztetem lakóházként. Azt mondta, ha a főépítésszel előtte leegyeztetem a tervet, és neki nincs kifogása, ő egy-másfél hét alatt kiadja az engedélyt a szokásos másfél-két hónap helyett. Beszéltünk még a garázsról, amit én szívem szerint a ház elé tennék, külön épületben, de utcaképileg nem nagyon támogatják. Így az épületben lesz a garázsunk, bár ha dupla garázs lesz, akkor úgyis az látszik a homlokzaton. Nem értem egyébként, miért nem lehetne befelé forduló házat építeni. Legszívesebben egy nagy tömör kőfalat mutatnék az utca felé, és a kert irányába nyitnám meg a házamat. Holnapután bent lesz a főépítész, elviszem neki egyeztetésre az eddig elkészült terveket, aztán már többet fogunk tudni. Felhívott egy kútfúró cég is, akiktől az árajánlatuk után levélben megkérdeztem, hogy miért méterenként számolnak árat, ha a legtöbb dolog, amit csinálnak, egyszeri és mélységtől független. Felháborodottan sorolta a fickó, hogy mennyi mindent csinálnak és milyen profin. Mire végére ért, még egyszer feltettem a kérdést, hogy ez mind nagyon szép, de miért nem alapár+folyóméterár alapon számolnak. Erre kibökte, hogy végül is úgy számolnak, és utólag osztják vissza... Elég húzós áraik vannak, viszont nagyon profinak tűnnek. Gond csak akkor lehet, ha a kút vize nem lesz ivóvíz minőségű, és be kell vezettetnünk a vezetékes vizet is. De a kút akkor sem vész kárba, mert akkor kettős vízhálózat lesz a házban, a WC-lehúzáshoz nem kell ivóvíz... Régóta kerestük az egyik postás hölgyet, mert az ő rokona egy helyi kútfúró. Mintegy mellékesen megemlítettem ezt Márti néninek is, aki egyből mondta az illető telefonszámát, és megint bebizonyosodott, hogy Márti néni komoly információs bázis :-). Felhívtam, holnapra mond pontosabb infókat, árakat, egyebet (mivel nem ő a főnök, csak munkatárs a fúrási projektekben). És jelentkezett a másik kőműves brigád feje is, hogy elkészültek az árajánlatukkal, hét végén találkozhatnánk és átvehetjük! Telefonemelgetéstől elgyengült kezem utolsó erejével még lyukat vágtam az fürdő-WC ajtajába, és beszereltem egy macskaajtót, hogy ne kelljen állandóan nyitva hagyni a macskák miatt: 
|
|
Mindig elfelejtem megírni, pedig életünkben elég fontos szerepet tölt be az autóval való közlekedés, pontosabban az ingázás. Meglepő módon soha nem unatkozunk az egy órás úton, András mert szeret vezetni, én meg lefoglalom magam könyvvel vagy csak nézem, hogy változik a táj az időjárás és az évszakok változásával. Kedvencem, amikor borult, esős az idő, és Nagymarostól Zebegényig a hegyek felhősipkásak és néha a völgyekben is sűrű pára gomolyog. Teljesen Skóciát juttatja eszembe, gyönyörű, csak a hangával borított kopár hegyoldalak hiányoznak! :-) Az autóval való közlekedés még egy dologra döbbentett rá: mennyire céltalan dolog sietni. A kettes út hírhedt a rendszeres balesetekről, de el nem tudom képzelni, miért. Viszonylag jól járható, nincsenek hajtűkanyarok, és csak egy-két beláthatatlan kanyar van, amit záróvonallal meg sebességkorlátozással jól előre is jeleznek. Azt néztük, hogy ha mindenütt betartjuk az előírt sebességet, szép kényelmesen otthon vagyunk belátható időn belül. Néha elnézem azokat, akik százhússzal repesztenek mellettünk, hogy vajon hány perccel hamarabb érnek célt? Öttel? Tízzel? És egyáltalán, hazaérnek -e, vagy egy fán landolnak esetleg? Vajon ennyi előnyért érdemes-e kockáztatni a saját és a kocsijuk épségét? Felnyomni a vérnyomást és az adrenalinszintet az egekig, hogy egy előzés után még beér-e az előtte haladó elé, vagy inkább csattan a szembe jövővel? Értelmetlen hőzöngésnek tűnik innen az egész sebességhajsza. És a nevetséges az egészben az, hogy amint hazaérünk, már ki is megy a fejemből az egész, egy pillanatig sem gondolok arra, hogy az utakon mennyi marha közlekedik... |
|
Délelőtt autókáztunk egyet a környéken: először is bementünk a polgármesteri hivatalba, utána kinéztünk a telkünkre, majd hoztunk egy halom macskaalmot a kőbányából. V. úrnak vittem az elektromos földkábelünk nyomvonalrajzát, és egy pár kérvényt telekegyesítés és kútfúrás témakörben. Sajnos, nem találtuk bent, mert valami vízminőséget ellenőrzött. Viszont délután, ahogy olvasgattam az ágyon, személyesen ő kopogtatott be az ablakon! Mint kiderült, Márti nénit kereste valamiért, de ha már itt volt, kihelyezett ügyfélfogadást rögtönzött nekünk. Elég fontos hírt mondott: megtudtuk, hogy nem is a belterülete vonásra várunk mi, hanem a rendezési tervre. Mert amint az meglesz, 10% beépítettségig akkor is építhetünk lakóházat, ha még nem lesz hivatalosan belterület a telekből. Ez nagyon jó hír, mert a mi házunk 7-8% lenne csak, tehát lazán felépíthetnénk. Kérdeztem, ki szokták-e tölteni errefelé a 60 nap engedélyeztetési időt. Sejtelmesen mosolygott, hogy nem hinné, hogy annyi lesz, még az a legtöbb idő az egészben, hogy a főépítésznek is meg kell néznie. Mondtam, hogy a főépítésszel előre is egyeztethetek, a ház amúgy sem valami problémás eset. Meg is mutattam neki a tervet a számítógépen. A telkünkön járva éreztem csak, hogy mi az igazi csend. Itt az Újvölgyben azért behallatszik az út zaja, ott viszont tényleg csend van, csak a természet apró állatkái hallhatóak. Illetve a szomszéd undok, kétszínű állatkája is, ami végig dühösen ugatott ránk, de érdekes módon nem jött át a telkünkre! Ezt kicsit sajnáltam, mert éppen találtam egy jó méteres husángot, amivel szívesen eldöngettem volna a rohadékot, ha át meri dugni az orrát. De talán megérezte, mi vár rá, így maradt csak az ugatásnál. Viszont, ezek szerint ha lesz kerítésünk is, nem lesz nehéz távol tartani a telektől. Egyébként megkérdeztem V. úrtól is, mi a helyzet a kutyákkal. Elvileg csak megkötve vagy elkerített területen lehetne kutyát tartani, de nem hiszem, hogy ezért eljárás indulna itt bárki ellen is. Kerítés építésére pedig nem köteleznek senkit. Így marad a szép szó, vagy valami egyéb megoldás, amivel rábírhatjuk a szomszédot a kerítés építésére. Este hatalmas pókot találtam a tetőtér sarkában, a lépcső mellett. Ági remegve tartotta oda mellé a centit, amíg lefotóztam, majd elkaptam a fenevadat és kihajítottam az ablakon. 
Az élet apró örömei... A macskák egész nap hánytak, mert valami amatőr tápot vettünk nekik (vicces módon 'Profi' nevűt). Tappancs viszont nagyon intelligens volt: itt fent, a padlószőnyeggel borított tetőtérben csak nyivákolt hármat, majd lerohant a lépcsőn, és lent a PVC-re dobta ki a kisrókát... |
|
Körbesétáltunk itt Újvölgyben. Innen nem vezetnek tovább erdei utak, mint a mi völgyünkből, és még a mostani házikónknál jóval beljebb is behallatszik a forgalom és a vonat zaja. Viszont minden telken hatalmas fák állnak, amit kellőképpen irigylek is tőlük. Nekünk vagy sokat kell várni, amíg megnőnek ekkorára, vagy jó drágáért vehetünk előnevelt fákat. De azt hiszem, inkább még pár évig nem veszünk Volvót, hanem a kertünket alakítgatjuk. Örülnék, ha a mi házunk is így bújna meg a sok növény között, mint a már sokszor megcsodált romos házikó (ami előtt szintén elmentünk ma): 
Összeraktam a tetőtérben a hifi-tornyot. Az utcára is kiballagva belőttünk egy olyan hangerőt, ami még éppen nem hallatszik a szembeszomszédnál és Márti néni házánál, de itt azért kellőképpen élvezhető. Olvasás közben újra a régi kedvenc zenéimet hallgatom, ami megváltás a sok MP3 + kishangszóró után. Elpakoltam a ház körül pár ott heverő betontömböt, öreg asztalt meg ilyesmiket. A darázsfészek alatt nem forszíroztam nagyon a dolgot, ott csak a kisebb dobozokat raktam el, a két kezes holmikat már nem, mert kezdtek megélénkülni a darazsak. Eltűnődtem, hogy valami fészer vagy lomtár a ház mellett sem ártana, különben hamar kiszorul az autó a garázsból. A padlás hiánya is zavaró lesz, most a tetőtér lépcső mögötti sarkát nagyon jól tele tudjuk dobálni üres dobozokkal. Valószínűleg azt fogom csinálni, hogy a tetőtéri irodánk kicsit aszimmetrikus lesz, az északi oldalán nagy beépített szekrényeket csinálunk, akkorákat, amiben egy nagy monitor doboza is elfér, és oda pakolunk majd, és egyben puffertérként véd is az északi széltől. |
|
Ez a nap szinte elrepült. Reggeltől délutánig panorámafotózást oktattam, a fényképek különböző technikájú elkészítésétől kezdve a szoftveres összefűzésig és az utómunkálatokig. Elképesztő egyébként, hogy milyen igénytelen panorámákat készítenek egyes cégek (kedvencem a hullámzó Hősök tere), aki valamit is ad magára, inkább megtanulja és megcsinálja saját maga a panorámáit. Este végig tárgyaltam, viszont netezés helyett inkább olvastam. Jövő héten elkezdem megsürgetni a házzal kapcsolatos árajánlatokat, szeretném végre tisztán látni, mennyibe is fog kerülni az egész. |
|
Reggel hiába könyörögtem, az asszony nem bírt időre elkészülni, így a megbeszélt félnyolc-nyolc intervallum után érkeztünk csak be a szervizbe. A kárbecslő már elment, szerencsére nem végleg, csak volt valami elintézni való ügye, ezért vártunk rá. Tartottam tőle, hogy bosszúból a várakoztatásért csak egy belülről belerúgással történő visszahorpasztást és némi piros festékkel való lekenést ismer el ajtójavításként, de annál jobban sietett, és teljesen korrektül cserére javasolta a hátsó ajtót. A virágkiállításon elbeszélgettem egy kerttervező hölggyel. Felvázoltam neki az elképzeléseimet ("jó sok zöld izé legyen mindenütt!"), és abban maradtunk, hogy hamarosan kijön megnézni a telket, akkor tudunk tovább lépni a tárgyalásokkal. Elhoztunk egy nagy csomó könyvet a lakásból, de a tévét gondosan ott hagytuk. Így újra sokat fogok olvasni, és nem csak az interneten. Legfeljebb annyiban változik a dolog, hogy hatékonyabb leszek: az érdektelen, elolvasásra nem méltó dolgokat már az első látásra kiszúrom, és nem kell rájuk vesztegetni az időmet. Így végezték például a mai angol elbeszélők unalmas elbeszélései, viszont a Kököjszi és Bobojszát végigolvastam, pedig azt már tudtam, miről szól. |
|
Ma sem unatkoztunk! Tegnap este végre össze lett rakva és be lett üzemelve a gépem, úgyhogy újra íróképes vagyok. Hajnali ébresztő volt, mivel vittük be a kocsit Vácra, a szervizbe a kárbecslőhöz. Nyolcra oda is értünk, várni kellett jó negyed órát, mire jött a fickó, végigvizslatta a kocsit, firkantott kettőt a papírra, kezünkbe nyomta és elhúzott, hogy csak néztünk... A szerviz három nap alatt tudja megoldani a jobb első horzsolás polírozását és a hátsó ajtó cseréjét, de ennyit kibírunk autó nélkül. Valamikor a jövő héten lesz esedékes a csere, amikor megérkezik a megrendelt ajtó. Vác után Szigetszentmiklós felé vettük az utunkat, a virágkiállításra. Egy kedves ismerősünktől kaptunk meghívót a tömegmentes szakmai napra, és nagy szerencsére össze is futottunk az ő kerttervezőjükkel. Lassan el kell kezdeni körbetapogatózni kertépítés ügyben is, mert jövő ilyenkorra azt is telepíteni kellene. A kert a preferenciasorrendben elég előkelő helyet foglal el, ugyanis ha már beköltözünk, szeretnénk egy rendezett kertet, néhány nagy fával, és ha választani kell, inkább várok fél évet a konyhával, mint a kerttel. Maga a kiállítás kb. olyan volt számomra, mintha kiéhezetten egy cukrászdába szabadultam volna be. Annyi volt csak a dolog szépséghibája, hogy András egy árva növényt sem engedett venni, pedig mi mindent lehetett volna: kaméliát, golgotavirágot, kancsókát, és egyéb gyönyörűségeket... :-( 
Otthon aztán nekiálltunk pakolni, ma a könyvek voltak soron. Az egész könyvtárunk nem túl nagy - vagy legalább is, ezt hittem. Egyben ennyi: 
és az a legfurább, hogy a kicsi kocsi lazán elnyelte ezt a halom szatyrot úgy, hogy még a hátsó szélvédőn ki is lehetett látni! |
|
Reggel Nagymaroson kezdtünk, Tappancsot vittük állatorvoshoz. Az első lábára sántított, és most sem derült ki egyértelműen, mitől. A doki nagyon gondosan átvizsgálta, kapott valami injekciót is, estére már mászkált fel-le a lépcsőn. Krampuszka kezd megbarátkozni a házzal: előjött a tetőtér végében felhalmozott ágyak mögül, és ma már egész nap a fotelben meg az asztalon aludt, mint más normális macska. Elmentem a szomszédunkhoz, rendeztük a villany- és vízszámlánkat, amit az elmúlt egy hónapban ott fogyasztottunk. Az a hülye kutya nagyon acsarkodott rám, és megint próbált belém kapni. És a szomszéd csak nevet rajta, szerinte ilyen a jó házőrző kutya. Ha ez a nyomorult kutyája nem lenne, igazán ideális szomszédunk lehetne. Így viszont megint csak a probléma marad... Megint felmerült a kerítés kérdése, talán valamikor mostanában megcsináltatjuk. A gond csak az, hogy csinál-e a szomszéd a kettőnk telke közé kerítést. Mert végső esetben megcsináljuk mi, de nem szívesen fizetném helyette. Az már biztos, hogy a tetőtérben jó lesz a dolgozó, de dél felé nem is kell tetőablakot nyitnunk. Teljesen elég az a szórt fény, ami nap közben a keleti erkélyajtón bejön, ha világosabb van, az már csak zavar, mert tükröződik a monitoron a fal. És persze valami sötétebb, antikolt falfestés lesz ott, kiemelve a kuckó-jelleget. Felmerült az is, hogy a nagy harmonika-erkélyajtók helyett legyen egy részük fix, ez megoldaná a süllyesztett radiátorok problémáját is, és persze jóval olcsóbb lenne. Elgondolkodunk rajta. Végre elküldte a földmérő a telek felmérési vázlatát, így be tudom vinni az önkormányzathoz az ígért vázrajzot a villanyvezetékem elhelyezkedéséről. Ha már ott vagyok, bejelentem a telekegyesítést is, utána már csak a földhivatal marad. Egyébként nevetséges: a térképészeti részleg által elfogadott és záradékolt egyesítési vázrajzot nekem kell bejelentem a nyilvántartási részlegüknél. Nem lenne egyszerűbb nekik, hivatalból átvezetni? |
|
Délig aludtam a tegnapi embertelen korai felkelés utóhatásaként. Délután feltettem az új konnektorokat és kapcsolókat a fürdőben és az előtérben. A fürdőszobai konnektort elég érdekesen kötötték be, mert a védőföldelést el sem vitték odáig... Majd felrakjuk a szárítót is, most Ági a használaton kívüli függönyrudakat fektette fel az ablakpárkányra és egy virágállványra, átmeneti megoldásként. Ma újra láttam a pelét! A patak felőli ablakon mászott át kívülről, a vízszintes osztóbordán kapaszkodva. Tiszta aranyos kis állatka, abszolút nem félt tőlem, mint ahogy a legelső találkozásunkkor sem, most is benézett az ablakon jól, aztán ment tovább a dolgára. Nem tudom, le tudom-e valaha is fotózni, ezért addig is kerestem róla egy képet a neten. A miénk is formára ilyesmi, csak inkább szürke színű.Bővebben a peléről 
|
|
Kisebbik öcsém ma utazik ki a Sínai-félszigetre békefenntartani, így hajnali hatkor keltünk, hogy kiérjünk a reptérre zsepit lengetni. A gép csak fél 12-kor indul, de mivel izraeli járat, a szokásosnál alaposabb a kontroll, így fél 9-ig oda kellene érnünk. Pesten végig a szokásos undorító forgalom és dugó mindenütt. Miklós időnként felhív mobilon, adjuk neki a közlekedési infókat. Miután elvétjük a reptéri útra felkanyarodást, az Üllőin megyünk befelé a városba, a visszafordulás esélye nélkül. Ági mellettem folyamatosan lázít a társadalmi rend ellen: 'Menj át a záróvonalon', 'Fordulj meg itt, mindegy mit mutat a lámpa'. Épp elég belegondolni, hogy hiába autóztunk ennyit, esetleg nem búcsúzhatunk el az öcsémtől, és ráadásul még Ági is csak mondja a magáét, vég nélkül. Csendre intem, de már késő, teljesen felidegesített. Így aztán tovább megyek, bár egy csuklós busz még nem húzta át teljesen a farát a saját sávjába. Csak öt centin múlott, de ez a kis pontatlanság öt centi mély benyomódást jelent a kocsi jobb hátsó ajtaján (a buszon semmi látható nyom, a sofőr észre sem vette a dolgot). Viszont Ági végre elhallgat, és csendben megyünk tovább a reptér felé. 
Jókora késéssel érünk ki a reptérre, de Miklós még ott van, lassabban megy a becsekkolás, mint tervezték. Kérdezgetik őket, hozzáfért-e más is a csomagjához, rakhattak-e bele bármit a tudtán kívül. Az végül meggyőzi őket, hogy egy katonai bázison volt a csomag vele együtt, és épp hogy csak nem azon nyugtatta a fejét egész éjjel. Végül még két órát beszélhetünk, mire el kell válnunk (ha ezt tudtam volna, nem rohanok annyira...) Pestről elhoztunk egy újabb adag holmit, de még mindig rengeteg maradt. Átkeltem a patakon, és megnéztem közelebbről is a kis házikót. Elég lepusztult állapotú, de van valami varázsa... 
Elvittem a kocsit Vácra, szervizbe. Most csak felvették az adatokat a biztosító miatt, szerencsére a hitel miatt kellett rá kötni Cascót is. Szegény biztosító nem járt jól velünk, még be sem fizettem az első részletet, máris vehetnek új ajtót, ha a régit nem lehet kikalapálni... A biztosító még nem is talált a nyilvántartásában, majd telefonon fognak keresni, hogy találkozzunk a kárszakértőjükkel (ez valószínűleg Vácott lesz, a szervizben, és akkor ők intézik is a továbbiakat). A javításra 3 napot mondtak, ez kibírható, és csak a 25 ezres önrészt kell fizetni. Alkalmi ár negyedórás nyafogásmentes útért! Felszereltem a fürdőszobába a törülközőtartókat, fogasokat, miegyebet. A konnektoroknak már nem álltam neki, mert túl sötét volt. Az a baj az ilyen kis elaggott házikókkal, hogy 50 ezret lazán rá lehet költeni, és még mindig ugyanolyan elaggott marad, csak éppen nem életveszélyes a konnektor, meg kulturáltan használható a fürdőszoba. Abban maradtunk, hogy most nem fizeti ki mindet, hanem egy részét majd beleszámítjuk a villany- és gázszámlákba. |
|
Reggel nézelődtem kicsit a patakparton, és a szemközti oldalon egy lepusztult, öreg házikót láttam. Kis, manzárdtetős ház, hatalmas fák között, és határozottan volt valami bája. És teljesen elhagyatottnak tűnt! 
Átugrottunk a szobi MOL-kúthoz, kicserélni a gázpalackot. Tegnap este is jártunk már itt, de zárva volt a benzinkút, viszont igen finom péksüteményeket vettünk egy kis pékségben. Mára már csak a palackcsere maradt. Viszont visszafelé menet elmentünk ahhoz kis házhoz. Nem sok látszott belőle a kerítésen át, csak a fák és a bokrok, de szemmel láthatóan nem lakja senki. Rögtön ugyanarra gondoltunk: ennek legalább is utána kellene nézni! Felhívtuk A.-t, aki megígérte, hogy kideríti, kié és hogy nem eladó-e véletlenül. Közben Márti nénit is felhívtam, és ő elmondta, hogy éppen a főépítész vette meg pár éve, mert hogy ő is kinézte magának... A. mondta, hogy azért beszél majd vele erről, mert ha eddig nem kezdett vele semmit, talán nem is akar annyira, a pénz meg mindig jól jöhet... Persze, eddig eszünkbe sem jutott, hogy régi házat építsünk át, de nem árt végiggondolni minden eshetőséget, mert vagy találunk jobbat, mint az eredeti elképzelésünk, vagy pedig biztosabb lesz, hogy az új ház építése a nekünk való megoldás. Akárhogy is lesz, csak nyerhetünk rajta. Holnap azért átgázolok a patakon, megnézem közelebbről is azt a házat. Megkaptam az első árajánlatot a nyílászáróinkra, nagyjából a kétszerese annak, mint amire számítottam. Egyre kíváncsibban várom a nagymarosi mester ajánlatát, illetve egy baráti ablakgyártó céget, mindkettőhöz nagy reményeket fűzök. Nem adtam fel a reményt az ügyben sem, hogy lencsevégre kapom egyszer a pelénket. Motoszkálni minden este hallom a tetőszerkezetben, de az első nap óta nem láttam többet. Mindenesetre, a teleobjektív és a vaku fent van a gépen, és időnként benézek a fészerbe. |
|
Ma csak megpróbáltuk összeszedni magunkat a költözés után... Körbejártunk a kertben, megismerkedtünk pár szomszéddal is. Készítettem pár fotót a ház körül, íme a jelenlegi otthonunk, amennyi kilátszik belőle a fák közül: 
Megbeszéltük Márti nénivel, hogy beszerzünk pár dolgot, mint villanykapcsolókat, fürdőszobai kiegészítőket, amiket ő kifizet, én viszont felszerelem őket, és nem kell hozzá szakembert hívni - nem is tudom egyébként, kit lehetne kihívni olyasmihez, mint egy törülközőtartó felfúrása a falra... Legjobb, ha van ez embernek egy fúrógépe. A házikónk régi emlékeket ébreszt bennem, mintha húsz évvel visszamentünk volna az időben. Egyesített szárnyú ablakok, alumínium kilincsek, laminált konyhabútor, hideg falak... Így könnyű elviselni, hogy tudom: csak átmeneti a dolog, nem itt kell leélni az életemet. Bár a környezet annyira szép és nyugodt, hogy inkább laknék itt, mint egy modern lakásban Budapesten. Azért amennyire lehet, megpróbáljuk feldobni ezt a házikót is. Amint berendezkedtünk, végigfotózom, aztán megnézzük számítógéppel is, milyen lenne különféle antikolt festésekkel. Ági varr függönyöket a földszintre, én megszerelem a villanyt a fürdőben. Lehet, hogy rakunk egy macskaajtót is a fürdő ajtajára, hogy ne kelljen mindig nyitva tartani. A fürdő ablakából egyébként igen hangulatos kilátás nyílik, nem is engedtem, hogy tejüvegre cseréljék az ablak üvegét: 
A tetőtérbe sajnos Márti néni nem tervez már fűtést kiépíteni, de lehet, hogy nem is fog kelleni. Nappal most még elég meleg van, viszont tegnap este Ági annyira fázott, hogy begyújtottam a hálóban a konvektort. Érdekes módon, a tetőtérben is egész meleg van. Részben ami alulról feljön, meg a számítógépek is fűtenek. A két gép együtt lead vagy 1 kW-ot, és folyamatosan. Ez ér annyit, mint egy 3 kW-os konvektor szakaszos fűtése... Kiengedtük a macskákat is, persze ez nem volt már akkora kaland nekik, mint amikor először szabadultak ki a természetbe egy hónapja. Viszont itt rendes, felnőtt fák vannak, amikre jól fel is másztak, főként a szürke színezetű macskák. A képen Tappancs éppen lefelé próbál mászni a fáról: 
Lakik egy pele is a tetőben! A beköltözéskor láttam is, leginkább egy szürke mókusra emlékeztet. Csuda jó fej, a tetőgerincen mászkált, aztán bemászott a fészer teteje alá, és a kúpcserepek alól bámult kifelé érdeklődő képpel, míg mi őt néztük. Ha még egyszer ott látom, megpróbálom lefotózni. Most inkább a tetőszerkezetben mászkál, a macskák csak néznek, hogy honnan jön a zaj. |
|
Reggel a mindenes srác, aki itt szokott dolgozgatni Márti néninél, segített bevinni a mosógépet a fürdőbe, mi meg elvittük neki az utánfutóval a régi villanybojlert a falu másik végébe. A macskák már nagyon mentek volna kifelé, de majd csak holnap engedjük ki őket a kertbe. Ágicza nagyon népszerű a hosszú szoknyás ruháiban, Márti néni már másodszor jegyezte meg, hogy milyen csinos asszonykám van. (Persze, hogy csinos - mondok magamban - mert nem engedem rút nadrágokat hordani vagy levágatni a haját...) Budapesten az építkezés előtti hely sajnálatosan tele volt betonszivattyúval és transzportbetonos kocsikkal, de a házunk előtt volt vagy három autónyi üres hely egymás után (ami igen ritka jelenség arrafelé, havonta ha egyszer láttam ilyet), és szép kényelmesen beállhattam, immár rutinosan tolatva. Most is sok mindent összepakoltunk, tényleg már csak átmeneti szállás lesz a lakás, mert minden fontosabb dolgot elvittünk belőle. Újabb nagy méretű üvegfestményt hoztunk el épségben, ezúttal Ági főművét, egy Mucha-kép után készült Tavasztündért. Tegnap könnyű volt, mert a rossz idő miatt mások sem akartak gyorsabban menni, mint mi. De ma szép volt az idő... Képzelem, miket anyáztak mögöttünk, de nagyon óvatosan vezettem, mert az üvegtábla fél métert kilógott előre-hátra a szekrények közül, és így is idegesítően belengette néha a menetszél. Este annyira összeraktam a galériát, hogy legalább az egyik számítógépet be tudjuk üzemelni: 
A lépcső valami hihetetlenül kicsi és érdekesen megoldott (padlásfeljáró volt eredetileg), de ennek ellenére olyasmiket is fel tudtam vinni rajta, amikről nem nagyon gondolná az ember, hogy ott felférnek. A macskák úgy mennek fel-le rajta, mint a villám. Érdekes, hogy az alsó, húzott fokú részt különböző trükkös módokon kikerülik vagy átugorják. 
Este jött még a vízszerelő, méghozzá éppen az, aki az egyik esélyes a házunk gépészeti munkáira. Rögtön kértem tőle ajánlatot egy gázkonvektort felszerelésére a tetőtérbe. Meg kellene fontolni, mert a tetőteret csak az alulról felszálló levegő fűti. Konvektort kapnék egy kivitelezőmtől, szokott maradni olyan lakások átalakításánál, ahol áttérnek a cirkóra. Majd meglátjuk, mit szól hozzá Márti néni, de szerintem jó ötlet lenne... Meséltem neki azt is, hogy Áginak milyen festési tervei vannak, amire csak annyit mondott, hogy nagyon kíváncsian várja az eredményét - ezek szerint ennek sincs akadálya :-) Egy éjszaka egy hagyományos franciaágyon elég volt arra, hogy inkább nekiálljak és összeszereljem a saját lécrugós bioágyunkat, mert elég érzékeny mindkettőnk háta. Meglepő egyébként, hogy milyen gyorsan otthonosnak érzek különféle szálláshelyeket. Fel is vetettem Áginak, hogy mi lenne, ha a lakás árából inkább vennénk egy S80-as Volvót mindenféle hasznos extrákkal, és évente másik házat bérelnénk, de valamiért neki mindenképpen saját ház kell... |
|
Reggel korán keltünk, kilencre odamentem a Mókus elé. Egy jól megtermett utánfutó várt ott, bent váltottunk pár szót az utánfutó (és egyben a Mókus) tulajdonosával. A macskák már ott ültek a kocsiban becsomagolva, őket rögtön ki is tettük az új házban, hogy ne lábatlankodjanak, amíg pakolunk. Visszafelé felkapcsoltam az utánfutót (a vonóhorgot még Budapesten feltettem), és pár percig tolatgattam az erdő szélén az útelágazásnál. Sikerült hamar kitapasztalni a hátramenetet: először pont ellentétesen kell kormányozni, mint amerre fordulnék, aztán pedig minden kis eltérést azonnal korrigálni kell. Macerás dolog... Ági a költözködésnek megfelelő idegállapotban volt (lázas takarítás, aggódás, egyebek), én bölcsen hallgattam és észrevétlenül sunnyogtam lefelé a lépcsőn a számítógépekkel. A beköltözéskor végigfotóztam a házat, aztán a sérülékenyebb dolgokat elpakoltuk. Most a fényképezőgéppel a kezemben körbejártam, és mindent visszaraktam az eredeti helyére. Telepakoltuk az utánfutót és a kocsit is, ez annyira jól sikerült, hogy a második körre az utánfutót ott is hagytam a mammutfenyő alatt (mert az is van a kertben!), a számítógépek és pár apróság elfértek az autóban is. Éppen a villanyórát olvastam le, mikor megérkeztek a szomszédék. Úgy láttam, meglepődtek, hogy ennyire rendben találtak mindent (Ágicza nem csak kitakarított, de még virágot is tett a vázákba), és a növények is virultak a kertben. Szó nélkül visszaadta azt a kauciót is, amit mindenféle macskaellenes rémhírekre alapozva kért el még egy hónapja. Megbeszéltük a gázt is. Azt mondta, hogy szerinte is kár várni arra, hogy újabb tulajdonosok betársuljanak, mert úgyis megemelik addigra az alap belépési díjat, hogy alig nyernénk valamit, és addig sem lenne gáz. Így jövő héten beadjuk az igénylést, és a tervek szerint tavasszal már a telken lesz a gáz. A villanyóra-szekrényünkbe időközben be is szerelték az órát, úgyhogy ez a fejezet is lezárulni látszik. Ajánlott kútfúrót is, még az ősszel megfúratjuk a kutat is, és akkor már tényleg csak az output irány marad, azt meg egy házi szennyvíztisztítóval megoldjuk. És, ha minden jól megy, megcsináljuk a kerítést is. Pest felé menet Vácig csepergett az eső, de Budapest száraz volt, így nyugodtan pakolhattunk. A házunkkal szemközti építkezésen beállhattam az általuk lezárt területre, az úttest másik oldalán. Az építésvezetővel beszéltem pár szót, és meséltem neki a mosógépünkről is, mire odaintett két segédmunkást, akik szerény díjazásért levitték a gépet az emeletről az utánfutóig, meg vigyáztak rá, amíg mi az apróbb dolgokat vittük le. Visszafelé végig esett az eső, de a bútorok kibírták, és az asztallapok közé tett üvegfestmény ( a 'Nagyseggű Nő' című) sem tört el az úton. Kicsit furcsa volt ekkora teherrel menni, de leginkább azon csodálkoztam, hogy Budapesten mennyivel rosszabb az utak állapota, mint aztán végig Zebegényig. Talán csak Kismaros vetekedhetne vele, de ott éppen most javítják az utat, úgyhogy az sem fenyegeti már Budapest kivételes státusát. |
|
Ágicza még egyszer kinézett, hajnal felé. Öreg Kövér úgy rohant be, mint egy tank, száguldott a kajás tálhoz. Nem is csoda: több, mint hat órája nem evett! Egészen szokatlan volt macska nélkül utazni Budapestre. Valami eszméletlen dugók voltak mindenütt, alig lehetett közlekedni. Már majdnem dél volt, de még beengedett az okmányirodába az őr (hihetetlen, kackiásan kipödört bajusszal állt ott!), és megkaptam az új jogosítványomat, ezt is hitelkártya formában. Amikor még hallgató koromban megvettem a tárcámat, nem értettem, minek annyi kártyahely benne. Most már alig fér el ott a sok igazolvány, telefon- és egyék kártya. Ágicza egész délután tárgyalt, én csendben pakolásztam. Rengeteg felesleges cuccunk van, amit most kezdek átválogatni és kidobni a nélkülözhetőket. A pozitív élmények sora ezzel még nem ért véget. Beszéltem egy középkáderrel a házunkkal szemközti építkezésnél. Meséltem neki, hogy költöznék, és hogy milyen ritka az akkora üres hely arrafelé, ahová be lehetne állni utánfutóval is, és a segítségét kértem. Abban maradtunk, hogy holnap este már úgysem szállítanak semmit, elhúzzák majd a korlátot és odaállhatok arra a területre, ahol a betonszivattyú és a mixerkocsik szoktak állni. Valószínűleg ugyaninnen kerítek majd két markos embert, akik leviszik a mosógépünket az emeletről és felteszik az utánfutóra. A mai az utolsó esténk itt ebben a házban. Végigültem volna ennek alkalmából egy jó, hangulatos vacsorát a teraszon, de Ági ahogy hazaértünk, bedőlt az ágyba... |
|
Szomszédunk telefonja kicsit meglepett, mert mintha szerződést is írtunk volna, hogy 13-áig itt lakhatunk. Lehet persze, hogy úgy értette, mi azért maradhatunk szombatig, de szerintem kicsit sokan lennénk a házban (főleg egy ebbel többen a kelleténél). Inkább költözünk. Még délelőtt benéztem a postára (megjött a földhivatali papír a telekegyesítésről), és beszéltem Márti nénivel is. Mesélte, hogy elkészült a fürdőszoba felújítása, voltaképpen lehetne is költözni. Pont jó, mert pénteken már szükségünk lenne a szállásra. Este telefonon megkérdeztem, természetesen mehetünk hamarabb is. Azért megnyugtató érzés, hogy nagy kellemetlenségbe még nem kerültünk soha Zebegénnyel kapcsolatban. Este kérdezte meg Márti néni azt az ismerősét, aki esetleg tudna kölcsönözni egy utánfutót. Megkaptuk péntek-szombatra, ráadásul abszolút jelképes díjért, mint Márti néni ismerősei és mint leendő jó fej zebegényi lakosok. Nagyon jólesett, és nem is annyira a megtakarított összeg, hanem maga a gesztus. Amint meglesz, nekiállok majd gyakorolni vele a kertek alatt a tolatást meg a parkolást, mert még sosem vontattam semmit... A lakás előtt is érdekes lesz majd beállni, de vagy bekönyörögjük magunkat a szemközti építkezés elkerített részére, vagy kénytelenek leszünk ideiglenesen eltorlaszolni az utcát. A Kazohinia után tovább olvasgattam a háziak könyvtárát. Robin Cook a Kóma után írt legalább még egy könyvet ugyanarra a kaptafára, nem volt azért rossz, de az építészetben is utálom, ha valakinek minden háza ugyanolyan, egy írót pedig még annyi szabály sem köt, mint minket. Kezembe került egy illemtankönyv is. Beleolvastam, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tipikus behin szellemi termék az egész. Így hát, inkább maradok antiszociális... |
|
Ma elég sokáig aludtunk, mert tegnap igencsak sűrű napunk volt. Amióta rájöttünk, hogy egy héten egyszer elég bemennünk a városba, mindent megpróbálunk egy napra belesűríteni. És tényleg működik a dolog, igaz, az a bizonyos benti nap eléggé húzós: este, amikor jövünk vissza, szinte mindig el is alszom az autóban, és csak Nagymaros után ébredek fel... Délelőtt hívott a szomszéd, hogy a megbeszéltnél egy nappal hamarabb érnek haza. Mit mondjak, nem voltam elragadtatva tőle, hiszen a következő szállásunkat csak 14-től béreltük ki. Igen kellemetlen helyzetbe hoztak volna minket, ha a házinénink nem tudna minket egy nappal hamarabb fogadni. Kert és kerítés- kérdésben nyugvópontra jutottunk: jövő ősszel telepítünk csak fákat, és kerítést is csak tavasszal fogunk építeni, biztosra menve megvárjuk, amíg tényleg belterület lesz a mi kis szántónk. Az viszont biztos, hogy kutyánk lesz, tavasszal azt hiszem, beszerzünk egy kiskölyköt. Mondjuk egy kis gombóc újfundlandit... akiből majd egy nagy melák, tekintélyt parancsoló, kutyaűző, de macskaszerető házőrző lesz. És nem fogjuk sajnálni az időt, pénzt és energiát, hogy kutyaiskolába vigyük, hogy majd arra tudjuk használni, amire való: távol tartani a szomszéd kutyáját és minden mást a telkünktől, magunktól és a macskáktól. Mert azért két méteres betonkerítést csak nem akarunk építeni! Ma este elég különös dolog történt velünk: Kövér kint maradt az éjszakában, és többszöri hívásra sem jelentkezett. A műtét utáni tölcséres fejjel azért nem szívesen hagyom kint, mert ügyetlenebb és lassabb, mint kéne lennie. Kaptuk magunkat, körbenéztünk zseblámpával. Sehol semmi, óránként azért újra megpróbáltuk, mert az Öreg nem éppen az a kalandor típus, tehát kezdtünk aggódni. Kiugrottam egy paradicsomért a vacsorához, és nagy csapkodást-robajt hallok a patak túlpartjáról. Hívom Andrást, nézzünk szét a szomszédnál. Még szerencse, hogy van nálunk zseblámpa, ha már közvilágítás nincs. És tényleg, szólongatás után egy kétségbeesetten nyivákoló Kövért meg is pillantunk a patak túlpartján. Hozom a gumicsizmát, az uram átkel a patakon, mert a macska annyira be van rezelve, hogy a viszonylag meredek parton nem mer átjönni. Átér a kedves, a macs viszont hatalmas fújással-hörgéssel menekül előle. Amint közelít hozzá, fenyegetően morog, de úgy, ahogy még macskát nem hallottam. Olyanformán, hogy még egy lépés, és megmarlak... Totál ledöbbentünk, de valószínűleg csak az Öreg halálra volt rémülve, és meg sem ismerte, ki közelít hozzá. Úgyhogy jobbnak láttuk kint hagyni, hadd elmélkedjen a hidegben a világ dolgain, és majd reggel meglátjuk, hátha beszámíthatóbb állapotban lesz. Még szerencse, hogy be vannak oltva veszettség ellen! |
|
Ma nem volt túl sok időnk gondolkodni a házunkon, mert egész nap Pesten tárgyaltunk. Tappancsot elvittük orvoshoz, és nem annyira szörnyű a helyzet, de valami csigolya-becsípődése van. Nem tudnak róla sokkal többet, kapott valami injekciót, és majd vissza kell vinnünk. Lehet, hogy csak a szabadtéri rohangálás erőltette meg a gerincét? Nem engedtük ki estére, de nem is kívánkozott ki annyira. Ellentétben Nyafikával, aki lesben áll az ajtónál, hogy azonnal kisurranjon, amint belépünk. Átutaztam fél Budapesten, hogy lezárjuk végre a Renaultnál a vállfa témát. Mikor megmutattam, már hajlandók voltak elhinni, hogy igazat mondtam. De megoldották: utólag is jól látható módon befogták a cuccot egy nagy satuba, és felfúrták a műanyag perselyeket nagyobbra. A sorját rajta hagyva és kicsit excentrikusan, de istenem, egy szerelőnek is lehet egyénisége! Hölgyeim és uraim, a Renault hivatalos márkaszervizének munkája: 
Több, mint fél órát vártam erre az egyszerű műveletre. Közben körbejártam a szalonban, és a kocsik többségében ilyen, vastagabb szárú fejtámla volt. Clióból csak egy áruszállítós modell volt benn, de abban is. Ezek tényleg hülyének néztek? Utólag örültem, hogy nem adtam oda a kulcsot, hanem együtt mentünk ki megnézni. Még kicserélték volna orvul a fejtámlákat, hogy bebizonyítsák, mégis csak én voltam a hülye. Megkérdeztem a szőkeségtől, hogyhogy nem tudják, milyen fejtámlák léteznek, de csak süketelt valamit a beszállítókról, akiket ezek szerint nem tudnak kézben tartani, mert büntetlenül szállíthatnak eltérő méretű dolgokat. Határozottan fagyos hangulatban volt. Én még tűnődtem, ne borítsam-e rájuk az asztalt, de már így is késésben voltam. Ráadásul, ha már túl vagyok valamin, nem akarom tovább rongálni rajta az idegeimet. Inkább megírtam ide, garantáltan többen olvassák, mint a vásárlók könyvét. |
|
A mai nap eseményelenül telt, csak reggel J. bácsit és L. bácsit (akivel időközben összetegeződtünk) hívtuk át egy kávéra reggel. Pár telekkel utánunk egy markoló tologatta a földet egész nap, és valami szintezőműszer pittyegett neki végig. Azon töprengtem, hogy nem lenne-e jobb a házban keresztben megosztani a tetőtéri dolgozót, hogy mindkettőnknek egyformán legyen erkélye. De Ági jobban szeretne a konyha közelében maradni, és rendes házikó formájú tereket szeretne látni. Ebben mellesleg igaza van, tényleg jobban néz ki úgy. Most úgy néz ki, hogy három, nagyjából egyforma részre lesz osztva a tetőtér beépített fele: a lépcsőnél lesz egy tárgyaló galéria, egybe nyitva a nappali feletti légtérrel, aztán Ági irodája, majd az enyém. |
|
Fellendülni látszik az ingatlan-forgalmazás a környékünkön! Ma két házaspár is érdeklődött nálunk a szomszéd telek kapcsán, amit kinéztek maguknak. Az első pár reggeli közben ütött rajtunk, a második délután kopogtatott be. Elmeséltem nekik, mi várható itt éghajlati tekintetben, felkészítettem őket a közművek behozásával való küzdelemre. 'Érdekes, az eladó szerint az olyan könnyen megy errefelé' - még talán azt is hozzátette, hogy hiszen már nálunk is itt lesz mindjárt az áram. Legfeljebb azt nem említette meg, hogy nekünk is alig akarták már megadni, az ELMŰ és az építési hatóság egyaránt. Nekik már lehet fizetni a milliós nagyságrendű földkábelt, vagy várni addig, amíg lesz még 3-4 szomszéd tulajdonos, akikkel társulhatnak... Az egyik pár cserébe nekem is mondott egy elszomorító hírt: beszéltek az Axis tervezőirodával (a főépítész cége, ők készítik a rendezési tervet), és azt mondták nekik, hogy az még nem lesz meg egyhamar. Annak idején, mikor mi érdeklődtünk a községházán, akkor is volt némi ellentmondás: a polgármester szerint még idén meg kell lenni a belterületbe vonásnak, a főépítész szerint februárban lesz csak meg. Mondjuk, nem egészen mindegy. Mert az engedélyeztetés is idő, és április-május környékén még éppen el lehet kezdeni a házunk építését úgy, hogy télre már ott lakhassunk - de ha februárhoz képest is csúsznak még pár hónapot, akkor egy egész évvel eltolódik a házunk építése. De elhatároztuk, hogy ettől függetlenül, már nem költözünk vissza Budapestre, legfeljebb próbálunk hosszabb távú albérletet szerezni májustól, ahol esetleg másfél évet is lakhatunk. Az viszont megnyugtatott, hogy az elméletem eddig még kiállta a próbát: a hozzánk hasonlóan maguknak való, természetet és csendet kedvelő emberek szemelik ki maguknak az ilyen helyeket, akikből remélhetőleg jó szomszédok lesznek. Persze, ki más jönne ide? Az elpuhult városlakóknak ez a hely túl hideg (5-6 fokkal hűvösebb az átlagnál), újgazdagéknak trendibb a dunai panorámás nyaralótelek, lumpen elemek meg nem tudják megfizetni az itteni telkeket... Nagyon fontos dolog a jó szomszédság. Legalább annyira, mint pl. a széljárás vagy a tájolás. |
|
Hihetetlen dolgokat művelnek a macskáink! Nyafika mindenre vadászik, ami mozog, tegnap este már a második nagyméretű szendert szedte le a muskátlikról, és jóízűen elcsámcsogta több, mint egy órás játék és fenyegető morgás után... És soha nem a kisebb példányokra vadászik, hanem a méretes állatokra hajt: az itteniek kb. kolibri méretűek, legalább is, ami Nyafka szerint már prédának szóba jöhet - és nagyon sajnálom őket, de amikor már a kismacska szájában vannak, nem lehet velük mit csinálni. Talán van, akinek nem ugrik be rögtön:ez az a rovar, amelyik pont olyan gyorsan verdes a szárnyaival, mint egy kolibri, hosszú szívócsápja van, amivel szépen komótosan végigböngészi az összes útjába akadó virágot, és közben mintha egy helyben lebegne a levegőben. 
Tappancs egy kicsit aggaszt. Az utóbbi néhány napban jóval csöndesebb és alvósabb-bújósabb, mint általában. Ritkán szövegel hangosan, és azt még ritkábban hagyja, hogy babusgassam, de most nem bánja, ha a teraszon kint felejtett pulóveremre rátelepszik, és én betakarom. Sőt, este kifejezetten bújik hozzám, ami egyfelől nagyon jó érzés, másrészt viszont nyugtalanító, mert ilyenkor rendszerint az ajtóban topog, hogy engedjem már ki az éjszakába. Bár, lehet, hogy az alig 5-6 fokban már nem is olyan jó kint bóklászni... A lökött állatka egyébként megtalálta a kedvenc játszómadzagjának kültéri megfelelőjét: nagy hínár-darabokat rángat ki a tóból, behozza a házba és élvezettel csócsálja ugyanúgy, mint a lakásban a kedvenc madzagját... |
|
Ágicza autót vezet. A tanfolyamot végigcsinálta már, csak a vizsgán túl fiatalos hévvel rohant, a pótvizsgáról meg lekésett - így most kezdheti újra a tanfolyamot. Most keresünk megfelelő helyet, ahol minél gyorsabban túl lehetne a dolgon Mivel tilos a kocsit olyannak átengedni vezetésre, akinek nincs jogosítványa, ma délután nem gyakoroltunk egy kicsit sem Ágival a falu vége és az erdő közti utakon. Persze, most csak alap dolgokat nem vettünk át, mint a kormányzás hátramenetben, meg úttartás, valamint vízszintestől eltérő meredekségű utakon való menés (alföldi a lyány...). Legközelebb már szabályos beállásokat és parkolást nem fogunk gyakorolni. Két telekkel arrébb a hülyegyerek megint elkezdte bömböltetni a nyomorult magnóját. Most már nem hagytuk szó nélkül, átmentünk J. bácsihoz. Az ő telkéről ki lehet menni a patakhoz, onnan pedig át hozzájuk. Egy 17 éves kis takony ült benn a fa házikóban a barátnőjével, a magnójuk pedig kint, a völgy felé fordítva. Azzal kezdtem, hogy kihúztam a konnektorból, majd bemutatkoztam és higgadtan kifejtettem neki, hogy milyen ember az, aki egy ilyen szép és nyugodt helyen képes bömböltetni ezt a vackot, és hogy jó lenne, ha levenné kicsinyt a hangerőt. Ági utólag azt mondta, nagyon úgy tűntem, mint aki mindjárt bemos neki egyet. Ami azt illeti, nem is álltam tőle messze, az ilyen primitív bunkókkal másként nem lehet megértetni - nem a jogi képviselőnk útján kell velük tárgyalásokat folytatni. 10 percre el is bírt hallgatni a zene, de aztán megint kezdte a ricsajt. Erre J. bácsi bedobta a végső érvet: mivel szunyókálni úgysem tudott, elkezdett füvet nyírni - mit tesz isten - épp a fiatalok felé eső oldalon. Rögtön megállapítottam, hogy a fűnyíró távoli, monoton zúgása, amit szükséges rosszként eddig is szó nélkül elfogadtunk, sokkal kevésbé zavaró, mint a ránk erőltetett zene. Persze, onnan közelről talán másként hallhatták ezt a rosszarcúak, mert lekapcsolták a magnót és elmentek valamerre. Magamban fejet hajtottam J. bácsi és az ő békés, abszolút jogszerű, ám hatékony megoldása előtt. |
|
Ma jól feldühített a Renault kereskedő (a budakalászi, hogy nevük ne merüljön el az ismeretlenség homályában). Legutóbb visszaküldtem nekik postán azt a vállfát, ami nem ment rá az első ülés fejtámlájára. Erre most hívott a lány, és meséli, hogy náluk az összes kocsira jó. Rákérdeztem, hogy náluk egyforma vastag-e az első és a hátsó ülés fejtámlájának a szára (mert a hátsóra nálam is felmegy). Náluk igen, és ott minden Clión ugyanolyan. Na, az én kocsimon nem, és ezért nem megy rá fel az a kurva vállfa. De sajnos nem tudnak segíteni, vigyem be az autót valamikor. Ugyan minek? Leellenőrizni, nem csak kitaláltam-e a képen látható különbséget? 
A vállfa nyilvánvalóan nem ehhez a kocsihoz való. Adjanak helyette jót, vagy térítsék vissza az árát és a költségeimet. Mert ezek szerint a Renault Budakalásznál nem tudják, melyik típusukat milyen fejtámlával szállítják. Vagy csak túl sok profival találkoztam mostanában, és ezért bosszant az amatőrség? Kedden bemegyek hozzájuk, de nem leszek jó kedvemben... Viszont kellemes meglepetés ért: a könyvek között ott volt az egyik polcon Szathmári Sándor Kazohiniája is. Nagyon megörültem neki, egyik kedvencem, egyike azon kevés könyvnek, amit akármikor szívesen elolvasok újra, bár már csaknem kívülről tudom. Felhívtam az épületasztalost, pontosítottuk a nyílászárók felületkezelését is: színében marad natúr fa, legfeljebb egy kis pácolással, lakkozással. |
|
Mivel pesti utunk során elkerülhetetlenül átutaztunk Nagymaroson is, ezért próba-szerencse alapon benéztünk az asztalos műhelyébe is, ahol tegnap csak hűlt helyét találtuk. Most több szerencsénk volt. És, bár Ágicza és az Öreg Kövér versenyt unatkoztak kint a kocsiban, hosszasan elbeszélgettem vele a nyílászáróinkról. Az első kérdése neki is az volt, hogy ugye nem azonnalra kellenek az ablakok. Megnyugtattam, hogy van még fél évünk, csak időben tájékozódom. A külső nyílászárókra borovi fenyőt javasolt. A tölgy 30% anyagköltséggel lenne csak drágább, de szerinte csak nehezebb lesz tőle a szerkezet és nem annyival tartósabb. Én éppen nem bántam volna, de miután éppen a drágább változatról próbált lebeszélni, hittem neki. Az összbenyomásom a szokásos: rokonszenves ember, kellő szakmai tudással és egészséges önbizalommal. Lassan kezd is kissé unalmassá válni, hogy mindig csak profikkal tárgyalok :-) Két hét, és meglesz az árajánlat a külső-belső nyílászárókra, és befut a többi munka ára is. Azért - csak a magam megnyugtatása végett - kérek árat még egy-két helyről, és csak aztán döntök véglegesen. A másik kivitelező csapatról azóta sem hallottam, pedig lassan letelik a múltkor meghosszabbított határidő is. Ezzel a halogatással nem szereznek jó pontokat nálam, mivel utálok várni... Azért még egy esélyt kapnak, holnap felhívom őket. A harmonikaajtókról már most megtudtam, hogy az áruk igencsak húzós lenne, a kettő együtt nem sokkal áll meg a millió alatt. Viszont nem elhanyagolható az sem, hogy így kétszer 11 m2-en (falanként 4,5x2,4 m méretben)egyszerűen eltüntethetjük a nappali déli és nyugati falát. Nyárom olyan lesz az egész nappalink, mint egy hatalmas, fedett terasz! Inkább ne legyenek egy évig rendes bútoraink, de ezeket nem hagyjuk ki. Felhívtam V. urat is a polgármesteri hivatalban. A főépítész jövő pénteken lesz bent legközelebb, de szerinte a hónap vége előtt szükségtelen lenne zaklatni, még nincs olyan készültségi fokon a rendezési terv... A villanyos kábelünk nyomvonalrajzát azért beviszem neki valamikor, ha megkapom végre a földmérőtől. Öreg Kövér viszont jól van, és gyógyultnak nyilvánították. Este, mivel a bejárati ajtót zárva találta, nem vette a fáradságot, hogy a terasz felé kerüljön, hanem nemes egyszerűséggel befeküdt a bejárat előtti kutyaólba! Remélem, nem azt akarta ezzel virágnyelven a tudtunkra adni, hogy kutyául érzi magát... 
|
|
Beszéltem a Gázművekkel. Közműszolgáltató cégtől merőben szokatlan módon nagyon segítőkész volt az ügyintézőjük (ugyanaz, akivel még a tavasszal tárgyaltunk). Végül is alig több, mint százezerrel lenne több a hálózatfejlesztési díj annál, mint ha már ott lenne előttünk a főnyomócső. És kb. fél év, mire tényleg ott is lesz a telken a gáz. Szerintem amint hazaérkeznek a szomszédaink, megbeszéljük és elindítjuk a dolgot. Részletfizetést csak pár hónapra adnak, így lehet, hogy csak egy hónap múlva adjuk le az igénylést, mert erre a kiadásra nem számítottunk. Viszont kiderült, hogy a közműfejlesztési hozzájárulás 15%-át vissza lehet kapni az önkormányzaton keresztül valami állami támogatásból. Úgy legyen! Most, mikor már azt hittem, révbe ért kis házikónk terve, Ágicza talált magának újabb aggódási célobjektumot: az ereszt akarja rejteni minden áron. Férfitársaim, akinek még nem késő, azt tanácsolom, előbb építsen házat, és csak aztán keressen feleséget - mégpedig olyat, akinek megfelel az a ház úgy, ahogy van. Egyszerűbb úgy az élet, na. Abban még egyetértettünk, hogy a horganyzott acéllemez snassz kinézetű. A rezet én nem pártolom, mert bár nemes anyag, de főként újgazdag házakon látni ilyet. Az én javaslatom a cinklemez lenne, annak is egy gyárilag patinásított változata. Az örök darab, és nem gagyi kinézetű. Az ereszcsatornát pedig nem fogjuk elrejteni, mert ormótlanul is nézne ki, és csak gond van vele, ha olvad a hó - nem is beszélve a megépítésről. Az viszont könnyen lehet, hogy a függőleges lefolyócsövek helyett csak egy-egy lánc lesz a ház sarkain, kavicsos gödörbe lógatva. Ez nemesen egyszerű lenne, és elhárítaná kicsi asszonykám feje felől a tetőtől a házig visszahajló csatornacsövek iszonyú rémképét... Szó, ami szó, kezd hűvös lenni. A macskák már napok óta gömb alakba kucorodva fekszenek szanaszét a lakásban, és éjjel már én is kezdek kicsit fázni, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon hideg van... |
|
Alighanem a hűvös idő megoldja az állandóan kint lógó macskák problémáját: egyre többet alszanak bent vagy a teraszon a napon, és egyre rövidebb időt maradnak kint esténként. Mivel napszállta után egy órával már meglátszik a lehelet, olyan nagy kedvük nincs is kint eprészni... ;-) Nyafika ma este tanulta meg, hogy ha hívom, illik azonnal iszkolni befelé, ha nem akar jégbe hűtött macska lenni. Másfél órával az ajtózárás után, miután gondolom, ráunt kint az éji lepke-vadászatra, kaparászást hallok az erkélyajtónál: a kis manó fogta magát, és felmászott az emeletre, mert lent nem hallottuk meg a bebocsátást kérő kaparászását! Kövért holnap visszük kontrollra, a dudor egy része lelappadt, de van még csomós rész benne. Ha mégis műtétre kerül a sor, legalább nem kell olyan nagy darabot kiszedni belőle... Mivel reggelre elfogyott a kötszer, átugrottunk Szobra. Azon lepődtem meg nagyon, hogy a Börzsöny ott már szinte teljesen elfogy, kisebbfajta buckák maradnak csak. Pedig ha Zebegényből nézek abba az irányba, akkor is hegyeket látok a távolban! Lehet, hogy az már Szlovákia? Mindegy, az biztos, hogy nem cserélném el a telkünket még egy kétszer ekkora szobira sem! :-) Még úgy sem, hogy itt esténként megvesz az isten hidege, mert megkértek minket, hogy ne gyújtsunk be, amíg nincs légtelenítve a rendszer.... Már Tappancs is jobbnak látta feljönni az emeletre, és csak a büszkesége akadályozta meg abban, hogy betelepedjen az ölembe. András ajánlgatta, hogy maradjak a hét végére Pesten, ha már ennyire fázom, meg mi lesz velem majd télen. Nade a tél már nem itt fog minket érni és a mi házunk tisztességesen le lesz szigetelve, és a benti zajba és porba őszintén szólva nem vágyom vissza. Még akkor sem, ha ott néhány fokkal melegebb van. Az asztalossal ma sajnos nem sikerült találkoznunk, de amit eddig láttam a munkájából, az nagyon tetszett. Még a múltkor elvitt az ács is az egyik megépült munkájához, ahol ezzel az asztalossal együtt dolgozott, az ő keze munkája az összes egyedi nyílászáró. Mit mondjak, gyönyörűek voltak. Azon morfondírozunk, hogy esetleg az oromzatokra valami szolidabb fa "csipkézetet" raknánk díszítésnek, amilyen a régi sváb házakon volt. Ezzel az oromzatokon is volna mit nézni, csak azt nem tudom, ez hogy lenne összeegyeztethető a nagy háromszög-ablakokkal. Felvetettem, hogy lehetnének íves ablakok, pl. nagy félköríves lezárással a tetőnél, de ez nem tudom, mennyire dobná meg az összköltségeket. Nekem tetszene a szegmensíves ajtó-ablak is, de kénytelen voltam belátni, hogy nincs rá szükség: a kőfal nem hagyná érvényesülni. |
|
Nem elég, hogy már nyolc felé fel kellett kelnünk, kötést cserélni az Öreg Kövéren, hajnali 5 felé Krampusz ébresztett fel, elég eredeti módon. Különös, ijesztő zajok tömkelege után annyit láttam, hogy a lépcső alján fekszik, rángatózik a lába, hangosan szuszog és ráadásul maga alá pisilt. A szürkék ott nézelődtek körülötte, de kerülték a pillantásomat... Most csak ennyire ráijesztettek, amikor megkergették, vagy lelökték a lépcsőn, vagy mi? Teleengedtem a mosdót meleg vízzel és kimostuk a kismacskát, mert elég büdös volt szegény. Aztán egy fürdőlepedőbe tekerve szárítgattam, amíg Ági felmosta az előszobát. Este találkoztunk az áccsal. Így hármasban elmentünk Szokolyára, összeismertetett azzal a kőfaragóval, akit korábban mondott nekünk. Már a kerítése is nagyon impozáns volt: természetesen kőkerítés, sárgás-vöröses kövekből. Kiderült, hogy jól sejtettem: nem laposra munkált burkolókő kell nekünk, 10-15 ezerért mérve négyzetméterét, hanem falazókő, aminek köbmétere 7-8 ezer, vagyis egy négyzetméter kb. ezer forint körül jön ki belőle. Csak időben kell megrendelni, mert ezt úgy szedegetik össze a bányában, a robbantások melléktermékeként, a nekünk kellő mennyiség 2-3 hónap alatt lesz meg... A munkadíja is csak kétharmada lenne az eddigi ajánlatnak, így összességében alig harmadából meglesz a kőburkolat, mint ahogy először hittük. Persze, mint minden valamire való mesterember, legkorábban fél év múlva tudná vállalni a munkát, de hát éppen ezért kerestük meg már most. Meg a kőburkolat tényleg olyan, hogy ha pár hónappal később kerül fel, attól még lehet lakni a házban. A fűtésszerelő késedelme jóval nagyobb probléma lenne... Nagyon szép, szürkés-sárgás kő van arrafelé, és olyan falat tervezünk rakni belőle, ami nem túl mesterkélt, hanem tényleg kődarabokból van összerakva. Viszolygok minden álságos dologtól, és ilyennek tartom azt is, mikor a ház lábazata nagy kövekkel van burkolva, de a sarkokon látszik, hogy ezek a kőlapok csak 3-4 centi vastagok. Egy kőfal legyen masszív! Aki túl finom burkolatra vágyik, az vakolja le a lábazatot, vagy burkolja téglával, de a követ nem kellene így megcsúfolni... Szerintünk valahogy így kéne kinézni egy igazi kőfalnak: 
Megnéztük még az ács házát, itt a teraszon közelről is láthattuk a famegmunkálás részleteit. Elbeszélgettünk még egy kicsit, úgy tűnik, komplett kivitelezőgárdát tud ajánlani. Eddig aki kivitelezőkkel ettől a kőművestől kiindulva tárgyaltam (ács, kőfaragó, víz/gáz/fűtésszerelő), mindenki nagyon profinak tűnt. Bádogost is tud majd mondani, ennek kapcsán elmerengtünk azon, hogy milyen csatorna is legyen. Azt mondta egyébként, hogy már ajánlott is minket valakinek, aki terveztetni szeretne a környéken. Ne lenne ellenemre, ha valami gyümölcsöző üzleti kapcsolat is kialakulna a dologból. Viszont megkért, hogy ha lenne egy kis időm, modellezzek meg neki egy kis faházikót, amit magának építene a telkén. Látta ugyanis a házunkat a számítógépen, és nagyon megragadta, hogy előre meg lehet nézni, milyen lesz majd készen. Ennyit természetesen megteszünk a kedvéért, ő is áldozott ránk pár órát kőfaragó ügyben, mellesleg nem kevés pénzt spórolva meg ezzel... |
|
Csodák csodája, a hőmérséklet kezd emlékeztetni a szeptember elején elvárhatóhoz! Igaz, még mindig inkább hosszú ujjú topban vagyok, mint kánikularuhában, de a levegőn egyértelműen érződik, hogy ősz lett. A völgy bejáratánál levő dombokon már látni az első sárgára színeződött lombú fákat, és a többi is kezd új, színpompás ruhába öltözni. És mindez három nap alatt... Nyafika ismét alakított: átmentünk kicsit saját telket szokni, és a pici lány hősiesen utánunk ügetett. Ő is igen hamar rájött, hogy a méteres csicsóka között bakugrásokkal érdemes közlekedni. Kiszökdécselt velünk a patakpartra, mászott fát, és halált megvető bátorsággal át is gázolt a végre újból csörgedező vízen. Andrással mindig elámulunk, milyen fantasztikus felhőket lehet itt látni. Kövér macskánk úgy tűnik, végre kezd helyrerázódni. A sebe folyamatosan húzódik össze, de szerencsére vele együtt a dudor is csökken. Most már rutinosan megy a napi két tortúra, és mivel a macs próbál mosdani, a hasán összeszalad a rugalmas pólya, és néha szabadon hagyja a sebet. Ám mivel az utóbbi néhány napban rengeteget aludt, így a sebnek csak használt a szabad levegő, de nem került bele semmi oda nem való dolog. Az este csöndeskén, szunyókáló szőrgombolyagok és munka között telik. Tappancs megpróbált hisztizni a bejárati ajtó előtt, hátha kiengedjük, de aztán mivel rá sem hederítettünk, inkább feljött aludni. Rendkívül megnyugtató egy alvó nagymacska, különösen, amikor odabújik, és a nagy busa fejét a tenyeremben pihenteti... |
|
Miután a hét végén nem sokat aludtam, annyi volt a munka, délelőtt becsúszott még egy tárgyalás is. Aztán megjelent egy idősebb úr, aki pár telekkel kijjebb lakik így nyaranta, és meghívott, hogy igyunk meg vele este egy pohár bort. Oké, mondtam, megyünk. Délután már majdnem aludtam, mikor végre meglátogatott az a vízszerelő, aki a múltkor elfelejtett eljönni. Alaposan átbeszéltük a ház gépészeti rendszerét, elvitte a rajzokat, 2-3 hét múlva ad ajánlatot. Persze, egyelőre csak az általa megsaccolt méretű fűtőtestekkel, de nagyságrendileg stimmelni fog. Ismét profi hozzáállást láthattam, de persze még kíváncsibb lennék a végösszegre. Átballagtunk a telkünkre is, és lefényképeztem a leendő hálószobánk helyéről a falura nyíló kilátást: 
És, amit nagyon jó volt látni: megint van víz a patakban! 
Este, amint végeztünk a gépészeti konzultációval, elballagtunk a délelőtt megismert szomszédunkhoz. Huszonvalahány éve költözött ki, az elsők között. Azért különös emberfajta (persze, magunkat is beleértve), aki önként kiköltözik ebbe a hideg völgybe, más emberektől távol. Megmutogatta a kertjét, a két évtizede nyírt gyep csodálatosan tömött volt, csak néztünk... Bár, nekem még mindig jobban tetszene egy vadvirágos rét, vagy valami aljnövényzet. Nagyon ismerős volt a kutyája is, egy nagy német juhász. Könnyen lehet, hogy egyszer azt kergettem meg, a kőfalas szomszéd hasonló fenevadja helyett... Hamar vissza kellett érnünk, mert az Öreg Kövér sebeit újra át kellett kötözni, de azt hiszem, még találkozunk ezzel az öregúrral. |
Maestro, 2003. 09. 30., kedd