| ZeBlog archívum 2004. április |
|
Még délelőtt is az árajánlatokhoz számoltam az anyagokat, aztán elmentem Nagymarosra és Szobra is, tüzépet nézni. Szobon csak egy kis vasudvar jellegű telepet találtam, oda végül be sem mentem. A nagymarosi kisebb telepen voltam, de az első benyomásom nem változott: túlságosan is nyomultak, nem nyerték el a rokonszenvemet. Zsalukőre kértem tőlük ott helyben ajánlatot, drágább volt, mint a másik helyen. Az Ytong árát már tudtam, szintén drágább náluk. Azért ott hagytam náluk egy kiírást, ha ennyire lelkesek, hát csak árazzák be, de már tudtam: úgyis a Piramisnál fogom megrendelni az egészet. Meg is rendeltem még aznap. Délután mentem vissza, a hölgy eléggé sietett, csak egy részét rendeltük meg az anyagoknak, de azt mondta, hétfőn is meg fogom még kapni az akciós árat, jöjjek vissza akkor. A kártyás fizetés külön procedúra volt, telefonon kellett egyeztetniük a kártyám adatait, de végül csak meglett az is. A tetőfóliáknál kicsit elbizonytalanodtam, ezért felhívtam az ácsunkat. Egy percen belül személyesen állított be, és segített dönteni! Elnéztem, hogy kb. 70 ezerrel került csak többe, hogy 15 helyett 25 centi hőszigetelése legyen a háznak a tetőtérben, ennyit igazán megér. A Szőnyi utcában elkészült a vízszerelés is, bár Ágicza mesélte, hogy mindent utána kellett kicsit húzni, mert csöpögött. A lelkesedéssel nem volt hiba, de a precizitással... De legalább készen van ez is! Este Márti néni áthozott egy kis gombapaprikást, igazán jólesett az egész napos rohangálás után. Aztán éjjelig pakoltuk a holminkat és költözködtünk. Egyre komolyabban mondom Áginak, hogy lassan ideje lenne megfogadni a kérésemet, és kidobni egy halom felesleges cuccot. Lehet, hogy mégis rendelek egy konténert a fél köbméter sittnek, és ráadásul mellépakoljuk az összes régi holmit is... |
|
25 fok, napos idő. Alaptestek földkiemelése, igazítása, betonacél kengyelek és tüskevasak hajlítása. 
|
|
A ház anyagmennyiségeit és árait számítgattam, mivel holnap lesz az utolsó nap a marosi tüzépen, amíg kedvezményesen meg lehet rendelni a dolgokat. Nagy sajnálatomra kiderült, hogy errefelé nem forgalmaznak 20 centi magas zsalukövet, ezért az egész alapozási tervet át kellett rajzolnom: az alaptestek egy harmada 5 centivel, másik harmada tízzel lesz magasabb. Érdekes módon, ez a változtatás az áron alig változtat valamit. Lehet, hogy az egész alapot kiönthettük volna betonból, és legalább gyorsan meglett volna? Érdeklődtem a zsalukő felől a másik nagymarosi építőanyag-kereskedésnél is, ahol kicsit túl rámenősen tukmálták rám magukat, hogy nézzek meg más építőanyagokat is. Ez nagyban rontja az esélyeiket, mert utálom, ha rám akarnak erőltetni valamit. Viszont van víz a kutunkban, és nem is kevés! Most különféle sebességgel és időközökben szivattyúzzák, hogy megállapíthassák a nyugalmi vízszintjét, az utántöltődést, a vízhozamot és egyéb paramétereket. Jelenleg 20-25 l/perc a hozam, és már csak enyhén iszapos a víz. Megvan hát a víz a telkünkön, nem szorulunk rá a vízmű főnyomóvezetékére! 
A szomszéddal beszélgettünk még a tóról, valószínűleg megcsináltatjuk még az építkezés elején. Ágicza ezután a Szőnyi utcában festette a falakat, és a gázálarc leple alatt locsolta a vízkőoldót a padlóra. A kerítésnek való cölöpöket még mindig halogatják az erdészek, elkezdtünk körülnézni másfelé is. Felhívott egy hölgy, akinek lennének eladó karói, de csak 40 db, és szerintem túl drágán adja: 1400 darabja. Igaz, hogy ez háncsolva és égetve, de a nyers ára akkor is 1000 körül van. A francba azzal az erdésszel, aki fél éve nem képes leszállítani a megrendelt karókat, most meg az árával játszadozik! Este hiába kerestem valami ehetőt a lakásban, Ágicza a Szőnyi utcában festett, hát Márti néninek panaszoltam el sanyarú sorsomat. Azonnal megkérdezte, mit szólnék egy kis szilvás gombóchoz? Lelkesen igent mondtam, és addig is, amíg a gombóc elkészül, áthozott egy kis rakott káposztát. Ennek a felét meghagytam Ágiczának, mire hazajön, neki is nagyon jólesett a meleg étel és a gondoskodás. Elnéztem a félig kipakolt tetőteret: mennyivel nagyobb így a tér, amikor alig vannak benne holmik! 
El sem hiszem: Nyafika igazi egeret fogott! Ágicza mesélte, hogy jó óra hosszat csak bámultak az Öreg Kövérrel a szekrény melletti sarokba, majd egyszer csak hatalmas visítás: akkor kapták el az egeret. Biztos még nappal szökött be a házba, a pakolás miatt egész nap nyitva volt az ajtó. Én ezt nem is hallottam, mire lejöttem a tetőtérből, már az utolsókat rúgta az egér, de Nyafika még mindig bőszen harcolt vele. Hagytuk, hadd egye meg. Ez, mint utólag kiderült, hiba volt: az ágy sarkában fogyasztotta el ugyanis, a maradékait meg Ágicza takaríthatta le... |
|
27 fok, napos idő. Alaptestek földkiemelése, igazítása, betonacél kengyelek és tüskevasak hajlítása. 
|
|
Kezdünk beleszokni a reggeli ébresztőbe: eleinte nehezen ment, de most már élvezem a korai felkelést. Teljesen mások a fények ilyenkor, mint dél felé és még a levegő is vízillatú a hajnali harmattól. A statikusunk volt a másik oka a korán kelésnek, mert hogy nyolcra már kint a telken volt, szemrevételezni az ott folyó munkálatokat, mint felelős műszaki vezető. Még jó, hogy a szakértő szem is mindent rendben talált, szerinte nagyon precízen dolgoznak, ilyen zsinórállás nem mindennapos látvány. Azt mesélte Andrásnak, hogy amikor régebben kivitelezőként dolgozott, ő is addig tudta tartani a minőséget, amíg nem irányított többet 4-5 embernél. Ez teljesen egybecseng azzal, amit a kivitelezőnkről hallottunk és hogy miért dolgozik csak kevés, kipróbált emberrel. 
Na meg az sem mindennapi látvány lehetett, ahogy az uram a kútfúró torony tetején egyensúlyoz a fényképezőgéppel és fotókat készít a most felfedezett kilátóból. Jobb oldalt, az árnyékon látható, meddig merészkedett. Még szerencse, hogy nem láttam, biztos nem engedtem volna felmászni oda... A kutat rendben csövezik, ez is már a vége felé halad. 
Délután a kis házat festegettem és mivel úgy láttam, nincs értelme a kivitelezőnket azzal kínozni, hogy a régi padlólapokat csiszolja fel, így próbaképpen nekiestem egy kis vízkőoldóban megfürdetni a fürdőszobát. Többet használt neki a tíz perces sósav-fürdő, mint a koronggal smirglizés, de a korát így sem tudja letagadni. Munkavédelemként egy ősrégi, még mindig jól szuperáló gázálarc szolgált, amire még András tett szert vagy tíz éve. A veranda falával kezdtem a festést, kell néhány négyzetméter, hogy belejöjjek a szivacsolásba. Itt ráadásul egy barnás-drappos árnyalatot akartam kikeverni, ami úgy látszik, rendre kifog rajtam. A budai tárgyalónk falát is ilyen árnyalatra kentem, azzal is több órát kínlódtam, mire sikerült egyenletesen és egyforma árnyalatúra összehoznom a falat, és ez itt sem volt másképpen. Ez a szín képes arra, hogy száradáskor olyannyira kifakul, hogy csak nézek, hogy tényleg ezt az árnyalatot akartam-e... És természetesen kenhettem az egészet újra, több árnyalatnyival sötétebbre. Holnap a nappali lesz soron, de ehhez be kell szerezni tengeri szivacsot, ha máshonnan nem, hát Vácról: Szobon a drogériás hölgy megnyugtatott, hogy ilyen ritka portékát harminc kilométeres körzetben ne is keressek. András közben felpakolt az utánfutóra, kettőt fordultunk és szépen üzemel a járgány, tényleg jó hasznát vesszük. Amíg napszállta után szöszöltem a festéssel, kinyitottam az ablakot, hadd jöjjön be a friss esti levegő. Ezen a környéken a tyúkokkal fekszenek, fél kilenc után lélek sincs az utcákon, néha a közvilágítás is alig pislákol. Csend van és nyugalom, plusz néhány macska az utcán. Ebbe a falusi idillbe röfög bele valami olyan hangosan az ablak alatt, hogy kővé dermedtem. Ennek fele se tréfa, gondoltam, megszállnak minket a vaddisznók, és nézhetünk! Kikukkantok az ablakon, hát, a röfögés mellé még irdatlan hangos szuszogás-morgás is társul, de vaddisznó sehol, helyette egy megtermett sün grasszál a holdfényben fürdő aszfalton, meg-megáll és méretét megszégyenítő hangerővel kommentálja az éjjeli vadászatot. Ilyet se láttam még! A másik meglepő élmény a mai napra a templom előtt ért: a polgármesteri hivatal teljes irodai gárdája kint egyeli-kapálja a frissen beültetett templomkertet, testmozgás képpen! Ezek azok a dolgok, amiért érdemes itt élni... |
|
25 fok, napos idő. Alaptestek alsó síkjának beállítása, szükség szerinti szélesítése, korrekciója, betonacél kengyelek hajlítása. Műszaki vezetői bejegyzés: A mai napon helyszínelés alkalmával megállapítom, hogy a földmunkák rendben elkészültek. A kivitelező az alapozási terveket átvette, megértette. A kitűzés zsinórállással korrekt módon biztosítva van. 
|
|
A hűtőt és a többi holmit le sem pakoltuk tegnap az utánfutóról, így reggel egyből mentünk velük a kisházhoz. A kőművesek végeztek a burkolással, csütörtökön vagy legkésőbb pénteken jön a vizes, feltenni a szerelvényeket. Ágiczát ott hagytam festeni, én meg hazajöttem. Megpakoltam az utánfutót pár kéznél lévő holmival, és ezzel kezdetét vette a költözködésünk. A tetőteret megpróbálom viszonylag hamar kiüríteni, hogy ott már rendezkedhessenek Márti néniék, és péntekre szerintem teljesen is ki tudunk költözni. Nagymaroson az eladó hölgy elég morcosnak tűnt, remélem csak a fáradtságtól és nem az én borotválatlan ábrázatom döbbentette így meg. Ráadásul, most éppen készpénzzel fizettem. Nehéz egyébként a kedvükre tenni: felírásra kiadni az árut fáradságos, a hitelkártyás fizetés nyilván nekik is pénzükbe kerül - én viszont nem veszek fel készpénzt a számláról, mert nincs hol a közelben, na meg drága is. Megrendeltem a bútorlapokat a konyhához, 26 ezerből kihozok egy konyhabútor alsó részt. Bár meglehetősen primitív technikával, de hatékonyan. Szegény utánfutósnak valahogy nincs szerencséje, amióta hiába rohantam át fél Pest megyén, átvenni az utánfutót. A sokféle ügyintézés miatt jó fél órát késtem. Éppen akkor hívott, amikor már tolattam be a kapuja elé. Türelmetlen volt, mert már fél órája el kellett volna indulnia valahova. Igazán nem szándékosan késtem ennyit, mindazonáltal láttam valami sorsszerűt a dologban, ezért fittyet hánytam a szemrehányására, ami így falra hányt borsónak bizonyult :-) 
Jó egy óra volt, amíg felküzdötték azt a húsz kis kampót az utánfutó oldalára, amihez majd a ponyvát rögzítem. Addig a botanikus kertben sétálgattam, és fotóztam. Kicsit többe került, mint ahogy számítottuk, mert az osztrákok a visszahajtott részt is beleszámolták az árba. De ettől eltekintve, az utánfutó igazán jól bevált, hangtalanul fut és méretre is pont jónak tűnik. A ponyvával most apróbb dolgokat is szállíthatunk vele, és az esőtől sem kell többet tartanom. 
A tó partján üldögéltem egy kicsit, nagyon jólesett ez az egy óra pihenés ilyen szép helyen és szép időben. Természetesen mókust is fotóztam, lassan egész gyűjteményem lesz belőlük. Aztán majd megint megnézhetnénk a kóspallagi utat, most már van sofőröm, foglalkozhatnék csak a fotózással. 
Dél felé kint voltam a telken, de senkit sem találtam kint (kellett nekem ebédidőben kimenni). Délután még egyszer kimentem, de akkor sem. Egy órával később, a boltban mesélte a fickó, hogy látott az árokból, csak azt hitte, odamegyek. Én meg ehelyett csak körülnéztem, sehol senki, és már indultam is vissza :-) Délután, miközben újabb holmikat rakodtam fel az utánfutóra, leültünk kicsit beszélgetni Márti nénivel és a lányával. Nagyon sajnálom, hogy itt kell hagyni ezt a kis házat, igazi otthonunk volt itt az elmúlt fél évben. Szerintem majd még később is visszajárunk ide olykor, ha lesz ránk egy kis idejük a sok nyaraló és turista mellett. Este összepakoltam még egy halom dolgot, amiket majd holnap viszek át a Szőnyi utcába. Ágicza közben végzett a meszelt falak alapozásával a nagy szobában és a verandán, és elkezdte csinálni a mozaikot a fürdőben. A csupa üveg veranda majdnem olyan egyébként, mint egy télikert, és ma csodálatos naplementét látott onnan. Ahogy pár régi bútort elraktunk a kis ház pincéjébe-padlására, máris sokkal otthonosabbnak tűnt Ágiczának. Szerintem mire teljesen berendezzük, tényleg a magunkénak fogjuk érezni, akármilyen kicsi ez az átmeneti szállás. |
|
19 fok, napos idő. Maradék laza föld kiemelése az alapárokból, kézi munkával. Betonacélok kiszállítása az építési területre. 
|
|
A Szőnyi utcában szépen haladnak a munkával, de mivel inkább pihenéssel töltöttük a délelőttöt, a festést csak holnap kezdi meg Ágicza. Viszont nem várt eredményt hozott a költségvetés-számítás saját kézbe vétele: felvetettem a kivitelezőnek, hogy nem kell újabb árajánlatot adnia, mert én megcsinálom a tavaly nyári ajánlata alapján, persze a mennyiségeket arányosítva. Legfeljebb beleteszünk némi inflációkövetést, de nem fogom erőltetni, az alapozási árak sem térnek el sokban a tavalyiaktól. Ennyit amúgy is megérdemlek, hogy leveszem a válláról az undok papírmunkát. Ugyanis, ha nem ment volna bele, akkor részletes és azonnali árajánlatot kértem volna mindenről :-) A telken ott ásott szorgosan egy ember, akivel egyébként tavaly már találkoztunk, és mondta is, hogy még összefuthatunk az építkezésnél is. Pár perc beszélgetés után elnézést kért, hogy most neki lapátolnia kellene tovább, ha nem haragszom, a társadalmi érintkezés után most menne vissza a gödörbe. Imponált nekem, hogy tényleg munkával tölti az időt és nem él vissza a lehetőséggel, hogy a lapátnyélre támaszkodva beszélgethet ásás helyett. Beugrottam a nagymarosi tüzépre, vettem pár dolgot a festéshez. Sürgettek, hogy éljek a kedvezményes akcióval, vegyek náluk sok építőanyagot. Fogok is, de amíg nem számoltam ki, miből mennyi kell, nem tudom megrendelni... A hét végéig tart az akció, mit sürget annyira? Úgyis náluk vesszük meg a legtöbb dolgot, de utálom ha siettetnek. Vettem betonacélokat is, hát kissé felment a vas ára az utóbbi hónapokban... Kifizettem az egészet, a szállítást pedig majd a kivitelezőnk intézi. Pesten összefutottunk a vízszerelőnkkel is, adtam neki előleget a csatorna anyagaira. Ágicza is kellőképpen rokonszenvesnek találta, úgyhogy egy kicsivel megint nyugodtabbak vagyunk. Tényleg úgy érzem, hogy jó hangulatú lesz ez a kivitelezés. Délután - némi aggodalommal hagyva magára - lecsatoltam az utánfutót az iroda előtt, és beugrottam az ügyvédhez. Aláírtam az utolsó papírt is az adásvételhez és a vevők hitelének megadásához, mostantól kb. egy hét, és együtt a pénz az építkezésre! Még nem tudom pontosan, mennyi lesz az egész, de talán bele fog férni a keretbe. Azért a biztonság kedvéért már most tervezem, miket lehet gond nélkül későbbre halasztani, ha fogyni kezdene a vége felé a pénz. Hosszas szenvedések árán felraktuk az utánfutóra a hűtőszekrényünket, és pár más bútort. Ezzel minden holminkat elhoztuk a lakásból, bármikor kész az átadásra. Az utánfutó ugrálása látványosan jelezte a visszapillantó tükörben az úthibákat, és ettől megvilágosodtam: a városi terepjárókat egyáltalán nem arra tervezték, hogy kopasz kigyúrt barmok abban menőzve imponáljanak holmi rossz ribancoknak. Nem. Egyszerűen ez a megfelelő közlekedési eszköz a pesti utakra. A vidéki utak primitív és egyhangú simaságára bármilyen kommersz, puhány rugózású autó megfelel, de egy világvárosban komolyabb kocsi kell! Este a Cora parkolójában még gyakorolgattam egy kicsit a megfordulást és a tolatást az utánfutóval. Nagyon kell rá figyelni, de egyre jobban megy. Szerintem, mire vége lesz a költözködésnek, profin fogok betolatni vele bárhova. |
|
18 fok, napos idő. A maradék laza föld kiemelése az alapárokból, kézi munkával. 
|
|
Úgy látszik, Tappancs rákapott a vadon ízére: reggel a két szürke egy mókust kerített, és ha a kis vörös bundás kétszer lomhább és dupla olyan súlyú lenne, mint amilyen, nem tudott volna elmenekülni a fán őt becserkészni próbáló kandúr elől. Nyafika a földön segédkezett, de nem sok jutott neki a hajtóvadászat öröméből: a mókus egy jól irányzott ugrással a mammutfenyőről az ezüstfenyőn termett, majd tovalibbent a cseresznyefa virágai közé és kisvártatva eltűnt a patakparti fák között. Andrásnak éppen annyi ideje volt, hogy beszaladjon a fényképezőgépéért, és ennyit sikerült megörökítenie belőle: 
A nap további részében, mivel mókus nem került terítékre, kandúrkánk új préda után nézett: a szomszédaink kitették levegőzni a papagájt. Ezt már csak az éktelen visongásból, a rohanó, macskát üldöző szomszédasszony válogatott szidalmaiból tudtuk meg, mivel Tappancs, a drága vérmacska kalitkástul rohant rá a papagájra, tollbundában szervírozott lakomának nézve... Szerencsére az ijedtségen kívül senkinek nem esett semmi bántódása, szomszédasszonyt megnyugtattuk, három nap múlva költözünk, csak addig kell valahogy kibírnia. Nem macskás létükre azért elég hősiesen tűrték eddig is, hogy a szürkék ott tomboljanak a gondosan rendben tartott kertjükben, a madáretetőt soha nem tévesztve szem elől... Bementünk a faluba, a kis házban sehol senki, a kivitelezőnkkel viszont összefutottunk a telekre vezető macskaköves utcában. Míg én az autóban várakozva bámészkodtam: a templomból hazafelé tartó népeket figyeltem és a falusi porta méretéhez képest hatalmas magnóliabokor pompás virágát, András megtárgyalta a ház költségvetését. Mivel ő úgyis számon tartja a házépítésre fordított költségeket tételesen lebontva, nem nagy probléma neki a következő munkafázisokat kigyűjteni és a tavalyi árajánlat összegeivel a mennyiségeket arányosan kiszámolni, így a kivitelezőnknek csak annyit kell bajlódnia az árajánlatok összeállításával, hogy átnézi, amit András kiírt neki. Így mindenkinek könnyebb az élete, mert az uram nem dühöng, hogy egy-két létfontosságú tétel kimarad egy-egy munkafázisból, neki meg nem kell törnie este a fejét a kockás papír felett, hogy minden tétel stimmel-e. Írt a vízszerelőnk is, és igen kedvező árat mondott a házunkra. András rögtön el is fogadta :-) A kerttervező is elküldte végre a sövények kiírását (András finoman megsürgette), és majd ő is kér rá árajánlatot pár ismerős kertépítőtől. Kint a telken mókust ugyan nem, de kivitelezőt ismét láttunk. András a szomszéddal beszélgetett, a kivitelező nem volt hajlandó a kutya közelébe menni, így inkább várt Andrásra a távolból, közben mi csendesen elbeszélgettünk. Kifejtettem neki, milyen jó lenne, ha végre lenne kerítésünk és a ház építésébe is mindenki belehúzna, mert igaz, hogy szeptemberre szerettünk volna beköltözni, de én már boldog lennék egy otthon töltött karácsonnyal is... A kútfúrók talán már a finisben vannak, ha ők levonulnak, van helye az építőanyagnak, és ha oda szállítunk, azt ildomos lenne kerítés mögött tudni. És amint kerítünk, jöhetnek a növények! Egyszóval, mindenki kaphatja össze magát, mert máris másfél hónap csúszásban vagyunk ahhoz képest, amit elgondoltunk. Csöndben hümmögött erre, de azt nem mondta, hogy szeptemberre költözetünk... Később András megtárgyalta a kivitelezővel az alapok kiemelését és a vasalást, én meg ismételten üldögéltem az autóban és azon méláztam, mi a bánatnak kellett nekem kijönni a telekre, mikor otthon akár pakolhatnék is, a költözést előkészítendő, vagy rendet tehetnék végre, mert az utóbbi időben arra valahogy nem jutott idő. Festeni nem akartam, ahhoz nem éreztem elég lelkierőt, talán holnap, ha a munkám engedi, mert most kell a Construma miatt tolódott tennivalókkal is elkészülnöm. Az erdészet és az akáccölöpök problémáját sikerült talán kicsit megsiettetni, mert az utcában lakik az a kolléga, aki ez ügyben illetékes, így az uram kapta magát és meginterjúvolta az illetőt. A karók szeszélyesen ingadozó bekerülési költsége még mindig nem oldódott meg, az illetékes irreálisan többnek számolta, mint amennyit mi számoltunk, még próbál utánanézni a dolognak. Ezután mindenki ment a dolgára, mi meg haza. 
Úgy tűnik, a költözésünk kicsit gyorsabb lesz, mint számítottam, mert Márti néniék a május elsejei hétvégére már szeretnék kiadni a házat, így két-három nappal előbb jó lenne kiköltöznünk, mint számítottam, hogy a nagytakarítással el tudjanak készülni. Nem mintha nem ragyogna minden, amilyen házitündér vagyok (na most fog a mennyezet a fejemre szakadni... ;-P), de tavaly ősszel is három napig takarítottak a vendégek után, mire Márti néni azt mondta, jöhetünk. Szóval, a jövő héten nem elég, hogy a Szőnyi utcában festek, de még költözni és csomagolni is kell, meg egy alapszintű csutakolás is ráfér a házra, mielőtt ide bármilyen takarítóegységet be merek engedni. Ezzel az elhatározással el is kezdtem pakolni a hálóban, mire András rögtön lecsapott a lehetőségre, hogy ha már azon ritka pillanatok egyikét láthatja, hogy rend van, lencsevégre is kapja ezt a nem mindennapi tüneményt. Ám legyen, mondtam, és még egy órát elszöszmötöltem, mire fotogén rend honolt a szobában. Hogy a többi helyiségre mikor kerítek sort, nem tudom, de elég nehéz volt belegondolni, hogy a munkámnak azzal a tudattal kell nekiülnöm, hogy kb. három napra valót kell egyszerre megcsinálnom még másnap reggel előtt és a költözés is a nyakunkon van. Hajnali négy felé már nem bírtam tovább és lefordultam a székről, mire András néhány keresetlen szóval elzavart aludni: ha már én nem bírom, legalább őt hagyjam dolgozni és ne is lássa a zombi képemet. 
|
|
16 fok, borús idő, időnként szemerkélő eső. Munkavégzés nem történt. |
|
Az öreg mosdó megúszta a műtétet, így csak kádlábat kellett vennünk. Ezt most ki is fizettem, hogy hétfőn csak ezért ne kelljen ezért bemennünk. Jó 100 méterre voltunk már a tüzéptől, amikor eszünkbe jutott, hogy takarófólia is kellett volna a festéshez. Visszatolattam, és Ágicza beugrott megvenni. És ez nagyon szerencsés lépés volt, mert kiderült, hogy a kivitelezőnk vitt el homokot és cementet a mi számlánkra. Ha nem tudjuk meg, és hétfőn esetleg nem fizetjük ki, ugrik a hitelünk... Rögtön meg is kérdeztem az emberünktől, nem úgy volt-e, hogy a munkadíjban benne van az ilyenfajta anyag is. De, majd levonja - nyugtatott meg. Szépen halad a burkolás, és a konyhában levakoltak még egy csíkot Ágicza mozaikjának, bár nem is kértük. A burkolás nagyon szép, pontos. Elég építkezést láttam eddig, hogy értékelni tudjam ezt. Ráadásul azonnal meglátok minden eltérést a vízszintestől-függőlegestől-egyenestől, úgyhogy nehéz dolguk van velem a burkolóknak. Az élvédőket az ablak fölött kicsit rövidre szabták, mert elfelejtették a csempét, de a társa rögtön felkínálta, hogy ebédnél hazaszalad, mert neki mintha lenne egy méteres darabja otthon, ami éppen megoldaná a gondunkat. Délután jön ki a vízszerelő is, és akkor talán még a héten befejezik a csempézést. Éppen ideje, mert péntekig be is kellene már költöznünk. Átbeszéltük az áccsal a tetőnket. Ha minden igaz, meg tudjuk oldani olyan módon a szigetelés közti távtartó pallókat, hogy nem lesz hőhíd a hőszigetelés között, még fából sem. Ugyanis nem egy széles palló lesz a szarufák felett, hanem két kisebb, egy keresztben, egy hosszában. A fa hőszigetelése sem rossz egyébként (ld. gerendaház), de 25 cm üveggyapottal mégsem veheti fel a versenyt 25 cm fa. Megállapodtunk mindenben, és bónuszként azt a jó hírt kaptuk, hogy nem kell majd másfél hónapot várnunk rá, hanem amikor a kőműves végzett, ő jön és csinálja a födémet, aztán ha megvannak a térdfalak, akkor a tetőt is. Már az unalomig ismételgetjük egymásnak és itt az olvasóinknak is, hogy milyen megnyugtató érzés profik kezében tudni a házunkat, de ha egyszer tényleg így van... Egész délelőtt búsan szemerkélt az eső, ezért nem sok reménnyel hívtam fel a markolóst, hogy mi lesz az alapásással. De ő, ha már kiálltak a géppel, nem problémázott ezen, belekezdenek. Délutánra elállt az eső is, és szépen elkezdték kiemelni az alaptestek helyét. A 60-as kanál túl nagyot szakított volna, ezért 40-essel csinálták, utólag szélesítve az árkot. Azért nem ártott, hogy kimentem, mert az alján csak 50 centi lett volna. De szóltam, és utána már nem csak a mélységére figyeltek, hanem az aljának a szélességére is. A mélységet az alapozási tervekhez készített T-alakú célszerszámmal ellenőrizték. Közben a szomszéd kutyája ott szaladgált körülöttünk, de csak szaglászta rajtam a macskákat, nem próbálta meg megharapni őket. 
Megnéztük a tavunk körvonalát, amit a földmérő szintén kitűzött. Nem tévedés a 90 m2, tényleg rohadt nagy lesz az a tó. Érdemes lenne már most megcsinálnunk, mert úgyis idő kell a tónak, mire igazán beáll az egyensúlya, és az onnan kiásott földre szükség is lenne az alapok közti terület feltöltésénél. A szomszéduk is azt mondta, hogy a kivitelezőnk igen pontosan dolgozik, és ha többet nincs vele gond, akkor megéri. Szóról szóra ugyanezt mondta egyébként reggel a tüzépes hölgy is, és valahogy én is így gondoltam már az elejétől fogva. Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy nem lesz olyan különösen szép a munkájuk, de idáig még minden rendben van. Úgy várom már az építkezés végét, amikor is nagy arccal kijelenthetem, mi a nyugodt és jó építkezés titka :-) Délután megnéztünk egy filmet (jó egy hónapja nem volt erre időnk). Nyafika persze ott dorombolt végig a karjaimban, szegénynek biztos hiányzott már a szokásos, tévézés közbeni pocakolás. Aztán eldőltem aludni, fárasztó volt ez a hét... |
|
15 fok, borús idő, időnként szemerkélő eső. Alaptestek földkiemelése munkagéppel. 
|
|
Már egészen kezdem megszokni a hajnali felkelést. Hétig a konszignációkon dolgoztam, nyolcig aludtam csak egy kicsit, aztán indultunk is. A kisháznál kezdtünk, a kőműves éppen a konyhát burkolta. A falat kivakolták síkba, és még Ágicza sem talált a minőségében semmi kekeckedni valót. Újra mesélték, mennyi munka volt a görbe falakkal, én férfias belenyugvással fogadtam a hírt. Most már csak azért is megvárom, lesz-e ebből valaha is konkrét béremelési kérelem. Addig, sajnos, néma gyereknek anyja sem érti a szavát... :-) A pontos zsinórállásért azonban örömmel dicsértem meg. És rákérdeztem: a megmaradt anyagokat félrerakta nekem, és majd ha már lesz valami a házból, átpakoljuk oda. A kerítés cölöpjei már csak 66 ezerbe kerülnek. Máris sokkal jobb, mint a 90 ezer, de azért megkértem a kivitelezőnket, beszéljen még egyszer az erdészeti fickóval, és szóljon, ha visszaállt a megbeszélt 55 ezer körüli árra. Egyben rövid eszmefuttatás arról, milyen patkány dolog utólag változtatni a megbeszélt áron (természetesen csak erdészeti vonatkozásban, kinek nem inge, ne vegye magára :-) Ágiczának javasoltam, hogy ne engem gyötörjön az ajtó és ablak felületkezelési aggodalmaival, hanem hívja fel az asztalost. Így is tett, és alaposan kifaggatta, mennyire lehetséges fényesre és simára lazúrozni egy fafelületet, mire való a hossztoldás, és egyebek. Az asztalos türelmesen válaszolgatott, és jórészt sikerült is eloszlatnia az aggályait. Megígérte, hogy egy kisebb darabon majd próbálkoznak még a színekkel, hogy tényleg olyan legyen, mint amit Ági szeretne. Azért beugrottunk a műhelybe is, ahol a munkásai megmutattak pár félkész nyílászárót, és kicsi asszonykám végre visszanyerte lelki békéjét. Az ács már várná a faanyagok listáját, muszáj lesz nekiülnöm és összeállítanom neki. Technológiai okokból két darabból raknánk össze a 25 cm-es távtartó pallót, hogy egy 200-as szöggel le tudják szögelni. Nem tudom még, mennyi hőszigetelés lesz a tetőben, olcsóbb fajtából akár többet is megéri betenni, csak ennek is neki kellene ülni kiszámolni. Holnap dél körül kezdik az alapok kiásását. Beszéltem a statikussal is, mégis inkább kavicsterítést csinálunk a szerelőbeton helyett, a vasbeton aljzat alatt. Jónak ugyanolyan jó, és ahogy nézem, fele annyiból kijön, mint a beton. Hát legyen abból. Azt is megbeszéltük, hogy nem kell bevibrálni a betont, elég a csömöszölés is. Vácott sikerült végre időben érkeznünk, és lecserélték a téli gumikat nyárira, kicentírozták, meg minden. Mi addig valamit eszegettünk egy padon, mint a régi szép görkoris időkben. Éppen ideje volt már a gumicserének, 25 fok is volt a városban. Ágicza újabb üvegeket szerzett be a tiffanyzáshoz, ezért a Construmára csak én mentem ki. Végigjártam az ablakgyártókat a konszignációnkkal. Két-három cég volt, akik alapvetően pozitívan álltak hozzá és nem rögtön a kifogásokat keresték. Az egyik fél órán belül el is készült az ajánlatával, de a majdnem öt milliós ár at nem éreztem reálisnak. Volt két műanyag ablakos cég is, akiknek olyan jól sikerült a famintás ablakuk, hogy igazi fának néztem. Ezeknek jutalmul szintén adtam az árajánlati kiírásunkból, bár Ágicza irtózik a műanyag ablakoktól. Az azért tanulságos volt, hogy megint csak azok a cégek voltak a legrokonszenvesebbek és egyben a legkonstruktívabbak, ahol a tulajdonos saját kezűleg készíti az ablakokat, és tényleg szívügye a munka. Ha kicsit több pénzem lenne, csak családi vállalkozásokkal dolgoztatnék, világjobbítási célból. Este hívott a vízszerelő, hogy neki láb kellene a kádhoz, mert így nem tudja biztosan beállítani. A régi mosdókagylóról meg flexszel kellett levágni a rározsdásodott csapot, ha nem sikerül, vehetünk másik mosdót is. Hogy milyen kicsi a világ! Este egy fiatal házaspárral tárgyaltam, és kiderült: mielőtt megvették a mostani telküket, többek között Zebegényben is kacérkodtak eggyel. A falu utolsó háza mellett, S-alakú patakkanyarulattal a végében... Azóta is tűnődöm, hol láthattam én mostanában ilyet :-) Éjjel, miközben Ágicza már régen eldőlt, én még mindig leveleket és blogot írok, aztán még itt vannak a tetőgerendák is. |
|
25 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Kimentünk a Szőnyi utcába, kivittük a csempét. A munkások már dolgoztak, a vakoláshoz hoztak éppen anyagokat. Mesélte, hogy mindent leegyeztettek a vízszerelővel, ő majd feltűnik a megfelelő pillanatban és beszereli a kádat. Valahogy így is gondoltam, hogy ne nekem kelljen telefonálgatni és szervezni, hanem lássam azt az együttműködést, amivel magukat propagálták annak idején... Mivel külön kérte is, hogy ellenőrizzem a zsinórállást, kimentünk a telekre. Minden szükséges mérőeszköz és rajz nálam volt, mert magamtól is lemértem volna. Lehet, hogy csak ezt akarta megelőzni a kérésével, mert úgy mégis csak elegánsabb. Az eredmény tetszett, az eltérések majdhogynem a mérési hibán belül voltak, átlag 7 mm az semmi az építőiparban, ahol a centi a mértékegység, és abból is néhány ide vagy oda nem számít... A tegnap délutáni eső itt is megvolt, és a felső pár centi földréteget annyira átáztatta, hogy ormótlan sárbakancsokkal lépegettünk óvatosan a kietlen tájon. Olyanok voltunk kint, mint az első emberek a Holdon. Én észre sem vettem, csak Ágicza mesélte utólag, hogy a maradék deszkákból egyet leszúrtak a telek sarkába, ahogy legutóbb kértem, és még rá is írták, hogy 'postaláda' - mert hogy jövő hónaptól ott lesz a hivatalos postaládánk. Ágicza már szólt a postán, hogy májustól a telekre kézbesítsenek majd. 
Nem a föld indult meg a telken, csak ekkora látószöget nem tudtam másként elérni, mint halszemobjektívvel, az pedig így torzítja a képen az egyeneseket. Készítettem viszont egy panorámafotót is, amin jobban látszik, hogy egészen nagy a leendő nappali. Alapozáskor olyan kicsinek szoktak látszani a házak, ha most elegendőnek tűnik, akkor később is már jónak kell lennie. 
Megérkezett a gázművek levele, amelynek lényege: amíg az út árokként szerepel a földhivatal nyilvántartásában, addig nem tudnak szolgáltatni. Egyben javasolják, hogy próbáljunk meg intézkedni az útként való bejegyzés érdekében. Még mit nem?!? Azt hiszem, inkább valami tartályos gáz telepítése érdekében fogok intézkedni... Felhívtak attól a cégtől, akik kéretlen falfűtés tömkelegét tervezték be nekem. Most végre kiszámolják azt is, amit kértem. Két verziót is megnéznek, szegélyfűtés csak az ablakok alatt, illetve kisebb fűtőtestekkel ugyanaz körben. A fűtésszerelőnkkel is beszéltek, nagyon lelkesek minden tekintetben, csak a falfűtést ne erőltetnék, mert azt igazán nem szeretnék. A mai pesti utat kihagytuk, délben visszafeküdtem aludni, már igazán rám fért. Délután folytattam a kisház és környéke fotózását, Márti néni majdani weboldala számára. Most az ablakunk alatti fák virágoznak éppen, ilyen a kilátás a tetőtérből: 
A patakpart pár nap alatt élénk zöldre változott a korábbi barnából. Tavaly ilyenkor nem sűrűn jártunk ki a telekre, érdekes most napról napra látni, ahogy jön a tavasz. Jövő ilyenkor már a teraszon ülve fogom nézegetni a fű növését! Este elkészítettem a nyílászáróink konszignációs rajzait, és kinyomtattam tíz példányban, egész komoly paksaméta lett belőle. Holnap kiosztjuk az arra érdemesek között, hátha lesz kedvezőbb ár, netán simább felület. Nem mintha bárki is fogdosná az ablakokat, de ha az asszonynak ez kell... Ez az egész kedvezményesdi viszont nem olyan nagy dolog, mint ahogy vártam. Átnéztem az ajánlatokat, és elég egyértelmű az eredmény: napokon át járva a kiállítást, talán megsprórolhatunk valamennyit ahhoz képest, mintha mindent megvennénk a nagymarosi tüzépen, de nem sokat. Persze, a szakmai információkért azért érdemes volt kimennem, de csak pénzügyi szempontból már nem igazán... Ha a nagyobb volumenű építőanyagok árát telefonon körbekérdezem a környékbeli forgalmazóknál, a többit pedig gondolkodás nélkül megveszem Nagymaroson, és ez alatt a három nap alatt inkább elkészülök egy tervezési munkámmal, valószínűleg jobban jártam volna. Ágicza egész délután tervezett, viszont este végre le tudott ülni tiffanyzni is. A szerszámok működtek kiválóan. Ha már átköltöztünk a Szőnyi utcába, talán erre is lesz egy kis ideje. |
|
20 fok, napos idő. Ellenőriztem a zsinórállást méreteit, a maximális eltérés a tervezetthez képest 16 mm, az átlagos 7 mm, ami elfogadható. |
|
Reggel a telken kezdtem, míg Ágicza otthon tollászkodott. 9-kor beláttam, hogy ha még el sem indultunk, nem fogunk 9-re beérni Vácra a szervizbe. Nagy nehezen adtak másik időpontot, péntek 10-re. Pedig ideje lenne már lecserélni a gumikat, most már igazán nyár van... A zsinórállás már teljesen készen van, most az alaptestek határát tűzködték ki kicsi, gyújtósra emlékeztető karókkal. A biztonság kedvéért felszórják még mészhidráttal is (ez az inverze lesz annak, mint amikor mi homokkal rajzoltuk ki a hóba a ház körvonalait). Jó masszív állásokat csináltak, és a méréseik is pontosnak tűnnek. A kivitelezőnk is igen szorgosnak tűnik. Már korábban is tapasztaltam, hogy azokkal megy a legjobban a munka, akikkel már túl vagyunk némi krízisen is, jobban érezni a határokat, illetve hogy ki mennyire elszánt és erős. De végre az van, amit szerettem volna: folyik a munka a telken, pontosan és szépen, és nekem nem kell egész nap hajtanom a munkásokat, hanem csinálják maguktól is, amit kell. A Construmán tárgyaltam különféle tetőfedő, ablakgyártó és vízszigetelő cégekkel. Módszeresen végigjártam az A pavilont, és eljutottam a nap végére az F-be is. A szabadterületet még mindig nem tudtuk megnézni, majd talán holnap. Ágicza csak később érkezett, mert végre megjött a fekete csempe, elugrott érte Újpestre. Délután jókora zápor kerekedett. Mivel úgysem hagyhattam el az A pavilont, csinos készletet gyűjtöttem be papírszatyrokból, így most már nyugodtabban nézek a költözködés elébe. A GeoPro standjára elhozták nekem azt az A4-es céltáblát, amit már régen terveztem beszerezni a távmérőmhöz, csak soha nem jártam a boltjuk felé. Most viszont tegnap megrendeltem, és mára kihozták ide. Roppant érdekes anyag egyébként: sötétbarna felülete van, más fényt nem nagyon ver vissza, de a lézer vörös fénye 100-150 méterről is csak úgy világít rajta. Ágicza megnézett egy csomó ablakos céget, mert az általam választott cég ablakaival nem egészen elégedett, nem elég finoman csiszolt a felületük vagy mi. Ezzel kapcsolatban kisebbfajta szózatot intéztem hozzá, aminek lényege az volt, hogy épp eleget költünk a házra, mert valahogy minden 'hülye parája' másfélszeres többletet jelent költségekben. De az talán csak nem ér meg nekem egymilliónyi többletet, hogy kicsit simábbak legyenek azok a rohadt ablakok. Inkább felhívattam vele az asztalost, hogy megnézhetnénk-e valamikor az ablakait még egyszer, ilyen szemmel. A vége felé már mint egy sehall-selát zombi bolyongtam a standok között, mikor rám köszönt egy rég nem látott kollégám, az első munkahelyemről. Nagyon megörültem neki, mert annak idején, amikor még egyedül éltem Budapesten, az ő cégük volt a második otthonom. Jó volt, hogy most újra eszembe juttatta azokat az éveket. Este újabb tárgyalás egy kedves fiatal párral, családi ház tervezésről. Úgy elbeszélgettünk, 11 felé kaptunk csak magunkhoz, hogy tán már be kellene fejezni. Hazafelé Ágicza vezetett, én a kocsiban szunyókáltam. Idefelé is pihentettem egy kicsit a szememet, az ágyban töltött 3 órához hozzáadva még két órát, már egészen sok alvás kijön :-) Ági is, szegény: megvettünk mindent a Tiffany-készítéshez, de még nem volt ideje kipróbálni... |
|
18 fok, napos idő. Zsinórállás készítése, alaptestek kitűzése karókkal és mészhidrát-szórással. 
|
|
Már egy ideje korán kelünk, ma sem vesztegettem az időt. Beszéltem egy pesti kivitelezővel, árajánlatot kértem tőle az alapozásunkra. Úgy döntöttem, hogy ha ma sem látok semmi életjelet a telken, megválok a kivitelezőtől és szégyenszemre Pestről hozatok kivitelezőt, neki meg az életben több nagy munkája nem lesz a környéken, amennyiben ez rajtam múlik. Elég elszánt hangulatban hajtottam ki a telekre, de szerencsére ott állt a faanyag, és hamarosan jött a kivitelező is. Megbeszéltük a zsinórállást, a nulla szintet, két embere el is kezdte csinálni az állást. Ma este, de legkésőbb holnapra végeznek a zsinórállással, a markolós szombaton kiássa az alapokat, aztán még egy kis kézi földmunka, és jöhet a vasszerelés. Miután megbeszéltük, hogy folytatjuk a munkát, még megkérdeztem tőle, mégis hogy szólítsam, mert az urazás egyre kínosabb nekem, hiszen mégis csak együtt dolgozunk a házon vagy mi... (Ő szinte az első találkozásunk óta szimplán Andrásnak szólít, de magázva). Mondta, hogy egyszerűen csak a keresztnevén, majd hozzátette, hogy akár tegeződhetnénk is. VÉGRE! Magázva utálok hosszasan társalogni, kicsit könnyebb lesz így az élet. Majd halkan megjegyezte, hogy gyorsabban meglenne a kitűzés, ha hagynánk dolgozni is :-) Hagytuk hát, és indultunk a Contsrumára. Volt már belépőnk is: a postás hölgy reggel vagy húsz levelet hozott, az elmúlt hét teljes termését, ami eddig a budaörsi csodaközpontban pihent, a logisztika csődjének élő bizonyítékaként. Pár napra most mindkettőnknek van belépője, aztán még mindig bejuthatunk belső segítséggel... Ma egy-egy pavilont jártunk végig, Ágicza a B-ben fürdőszobákat és csempéket nézett, én a C-ben csigalépcsőket és kandallókat, meg tetőfedést a szabadterületen. Találtunk egy idősebb urat, aki csak saját maga készíti a lépcsőit, és láthatóan örömmel venne egy olyan megbízást, ahol hozzáértőknek készítene egy olyan egyedi lépcsőt, ami kellőképpen próbára teszi a szakmai tudását. Az Edilkamin most jött ki egy tűztérrel, ami nekünk ideális lenne: liftes ajtajú, íves üveggel, és központi fűtést is el tud látni. Annyira új modell, hogy még csak ára van, szórólap sincs róla. Az ára 460 ezer körül lenne, Persze a másik kandallós cég rögtön lefikázta, hogy a lemez tűztér hamar tönkremegy (akkor is, ha víz van a másik oldalán?!?), és vegyek öntöttvas tűzterűt kétszer annyiért. Az előző gyártó embere szerint olyan kandalló nem is létezhet, ami központi fűtést is ellát és öntöttvas. Itt feladtam, az igazság kiderítése függetlenebb szakértőket igényelne. Arról is mindenféle változatot hallottam, hogy kell-e puffertartály a fűtési rendszerünkbe és mekkora. És minden kandallókkal foglalkozó gépészmérnököktől! Kértem árajánlatot pár tetős cégtől, talán lesz még olcsóbb is, mint a nagymarosi tüzép, bár ott sem rosszak az árak. Este még tárgyaltunk egyet, éjjel értünk haza. Hajnalig számolgattam a tetőfedéshez szükséges mennyiségeket, kinyomtattam 6-7 példányban, hogy legyen mit adni holnap a többi tetőfedés-kereskedőnek. |
|
18 fok, napos idő. Zsinórállás készítése. 
|
|
Reggel felkapcsoltam az utánfutót, és átugrottam a kőbányába. Rutinosan egyből a nagyker-kedvezmény után érdeklődtem, de sajnos azt csak 5 tonna felett adnak, nem játszanak kicsiben. Nevetséges, hogy ötször kellett beindítanom a kocsit 10-20 méteres utakra: hídmérlegre fel, raktár elé, félre a teherautók elől, mérlegre vissza, stb. Főként, hogy nem ömlesztett árut viszek, hanem darabra mért zsákos almot. Az utánfutó viszont nagyon jól viselkedett, 300 kiló terheléssel (már közel a maximális megengedetthez) is abszolút hangtalanul ugrált a nehéz tehergépkocsik szaggatta út kátyúin. Becipeltem a zsákokat a Szőnyi utcai házba, stílszerűen az udvari pottyantós WC-ben halmoztam fel őket. Néztem a házat is, a vízszerelés már majdnem készen van, és így ránézésre elég korrektnek tűnik. De azért nyugodtabb vagyok, hogy az a régi ismerősünk fogja csinálni a mi házunkat. Úton Pest felé felhívott, pár technikai részletet beszéltünk meg, és felhívta a fűtésrendszer ügyében nyomuló céget is, technikai részleteket egyeztetve. Ezzel a céggel azonban van egy kis gond: hiába mondtam nekik, hogy az itteni tapasztalataink alapján minimális szegélyfűtés kell csak a tetőtérben az ablakok alá, telenyomták az egész ferde felületet valami falfűtéssel. Aminek az ára duplája az egész földszint padlófűtésének, és ráadásul teljesen felesleges. Már az első alkalommal is nagyon propagálták ezt a rendszert, de én meg már akkor is elhárítottam még a gondolatát is. Ez a húzás nem igazán tetszett. Okosabb lesz független gépész tervezővel megterveztetni a rendszert, hiába terveznének ők ingyen, ha az ő fűtési rendszerüket veszem meg. Ugyanaz van, mint az ingyen házat tervező kivitelezőknél: a feleslegesen betervezett egymilliós anyagárból bőven megtérül nekik az 50 ezres tervezési díj. Ha jól tudom, a mi szerelőnk gépésztechnikus végzettségű és emellett profi gyakorlati szakember, legszívesebben rá bíznám az egészet. Nagymaroson kifizettük az eddigi költségeket, a kivitelezőnk még szombaton felvett a nevemre deszkákat, szöget és zsinórt a zsinórálláshoz, legalább ennyi történt. A Construma konkurrenciájára való tekintettel most a itt a Tüzépen is kedvezményes árak vannak, kaptunk árlistát a jelentősebb dolgokkal. Megtaláltam a postaládában a kivitelező ajánlatát, és nem ma építi meg a zsinórállást, inkább kocsit vizsgáztat, esőtől tart vagy tán máshol épít... Délben Pesten sikerült fél órányit beszélgetnem a házról a statikusunkkal, átnéztük a csomóponti vázlataimat és tételesen átnézte az alapozás árajánlatát is. Azt mondta, hogy pesti árnak is elmehetnének éppen, de ha elég jó a minősége, akkor megéri. Közben felhívott Ágicza, és a fülembe üvöltötte, hogy lebilincselték Cliókát, a kurva anyját minden pesti parkolási vonatkozásnak, majd levágta a telefont. Mintha én álltam volna forgalomtól elzárt területre. Elég kopott volt a felfestés, de azért észrevehette volna... Így 15 ezerbe került ez a buli (plusz a parkolási díj :-(. Hogy mekkora állatság ez a bilincselés, ha egyszer nem akarják, hogy valahova odaálljon az ember, akkor mi értelme még órákra odarögzíteni? Velejéig romlott és ostoba ez a város. Aki teheti, költözzön ki onnan! Az immár újra szabad Cliókával elhoztuk Budaörsről Ágicza üvegeit, és elindultunk Császárra, megnézni egy épülő munkánkat. Út közben beugrottunk az asztaloshoz is, aki az íves vonalvezetésű konyhabútort készíti abba a házba. Fél óra alatt megoldottuk azt a problémát, amin állítólag már egy hónapja tipródott (de minket nem bírt idáig felhívni)... A ház még nincs teljesen készen, de azért már mutat valamit a belső tér: 
Beszélgettünk a háziak egyik ismerősével is, aki éppen arra járt és szivattyúkkal foglalkozik. Talán tud majd valami jófajta búvárszivattyút ajánlani a kúthoz. Csak már legyen meg a kút! Felhívtam őket, de csak annyi a különbség, hogy agyag helyett agyagmárgában járnak, de az is vízzáró réteg. Szokás szerint éjszaka indultunk haza, az alvó kompok miatt Budapesten át. Este már nem volt erőm összeállítani a házunk nyílászáró-konszignációját, ez is valamikor későbbre marad. De a Construmára valamit vinnem kell, ha szeretnék ajánlatokat kérni a helyi ablakgyártó kontrollálására. Ja, és megoldódni látszik a Construma-probléma is: még reggel felhívtam a Hungexpo ügyfélszolgálatát, és a hölgy a logikus keresztkérdések alatt megtörve beismerte, hogy a szakmai napokon is be lehet menni helyszínen váltott belépővel, csak ezt az infót 'nem hirdették meg'. Délután pedig egy ismerősünk telefonált, hogy a cége ott kiállít, és szívesen bevisz, ha felhívjuk a kapuhoz érve. |
|
15 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Én nem vagyok annyira elkenődve a kúton, végül is a fúrás megtalálta a vízeret, amit a varázspálcás bácsika jósolt, a kérdés csak az, hogy mennyi lesz a vízhozam. Ha túl kevés, érdemesebb lenne nem kiépíteni a kutat teljes mélységében, hanem fúrni egy másik, nagyobb átmérőjű locsolókutat. Ebből a mostaniból meg a házat látnánk el. Úgyis ásványvizet iszunk már évek óta, a fürdésnél mit számít egy kis vastartalom vagy bármi más... És itt nincs vízdíj! Ráadásul, valószínűleg a vízművek is beleütközött volna az árokként regisztrált út problémájába, úgyhogy várhatnánk még rá pár évet. Jól látta ezt a szomszédunk: itt tényleg csak az lesz meg, amit az ember saját magának megcsinál, másoktól legfeljebb erkölcsi támogatást kap. 
Megjelöltem a kerítésen a +1,00 m-es magasságot. Ezt a földmérő már kitűzte ugyan, de a Balti- és Adriai-tenger magasságkülönbsége körüli bizonytalanság miatt 67 cm különbséggel, két helyre is. Otthon vetette össze az adatokat a többi ponttal, és így derült ki, hogy melyik az igazi. Jellemző, hogy mennyire megvezeti a terep az ember szemét: a meglehetős különbség dacára mindkét pont elképzelhetőnek tűnt, mint 1 m-es magasság... A kerítés persze nem örök életű, ezért bemérte a szomszéd ház sarkán a lábazatot is (ezennel itt is megörökítem: +125,82 m Bf.), ehhez képest bármikor visszamérhetjük a mi nulla szintünket. Délután még aludtam egyet ráadásként, és igen jólesett. Az elkövetkező két hétre ezzel ki is aludtam magam :-) Délután beszéltem a kivitelezőnkkel, feltehetőleg még mindig azon a másik munkáján dolgozik, mert kedden tudna csak kimenni a telekre, elkészíteni a zsinórállást. Ma ugyan nem esett, de randa borús idő volt, ettől mondjuk éppen még dolgozhattak volna. Viszont megígértettem vele, hogy holnap reggel elhozza az alapozási munkák árajánlatát (nem mintha bármit is számítana, úgyis ő csinálja, de azért adjuk meg a módját). Nagyon szépen kijöttek a részletrajzok is, de most szándékosan nem dolgoztam ki mindent pontosan. A mostani elnagyolt rajzokból előbb mennyiségeket számítok, azokra kérek árajánlatokat, és aszerint döntöm el a végleges megoldásokat, amiből végleges mennyiségeket és végleges árat számolhatok. Ágicza egész este papírtáskát keresett az interneten, mert a gyors költözés legegyszerűbb megoldása ez lenne. Egy céget sem találtunk, amelyik emberi áron adná és nem ezer darabtól... Lehet, hogy ezt is a Construma oldja majd meg, minden cégnél begyűjtünk pár reklámszatyrot és azokkal költözünk... |
|
Búbánatos időre ébredtünk, nem is nagyon akaródzott még a telekre sem kinézni. Aztán délben jött a telefon a kútfúróktól, hogy elkészültek a keresőfúrásokkal, jöjjünk ki megnézni az eredményt és megbeszélni a további tennivalókat. Rajtunk ne múljon, kocsiba be, telekre ki. Kint nem túl jó híreket kapunk: az előzetes mérési eredmények szerint megvan a talajvizes réteg, de elég keskeny, tehát nem is adna túl sok vizet. Viszont alatta csak a homogén agyag, sok-sok méteren át... Este András nekiállt a részletrajzoknak, most az Ytong-kiosztást, a gerendázatot, a födémet meg a szigetelését ötlötte ki. Egyszerűen minden, amit kitalál, fél centire stimmel, annyira a helyén van minden a tervben. Nem mintha így akarná, de egyszerűen nem tudja elrontani, valahogy így adódik a szerkezet... |
|
12 fok, borús idő. Munkavégzés nem történt. |
|
Átcuccoltuk a festéshez szükséges dolgokat a kis házba, és végre megnézhettük a csatateret. Sztoikus nyugalommal szemlélődöm, és bár két hét múlva költözünk és leendő lakhelyünk jobban hasonlít egy romhalmazra, mint emberi tartózkodásra alkalmas helyre, egyáltalán nem tud érdekelni. Vakolat leverve, szaniterek kihordva, sitt az udvar betonos részén: ilyet már nem egyszer láttam, számomra csak egy építési terület. A padlásra felrámoltuk a nejlonzsákokba összegyűjtött maradék cuccot a házból, de a telekre nem néztünk ki, mert Andrásnak le kellett mennie megnézni valami építési telket. Este járt csak kint a telkünkön, amikor már a kútfúrók sem voltak ott, csak a szomszéd kutyája kóborolt a feltúrt placcon. Ma sem dolgoztak a szakik, találtak maguknak más elfoglaltságot az egyre szitáló, csöndes esőben. 
Ezt a kuriózum jellegű lefolyócső-darabot a vízszerelő tette el emlékbe, mert eddig még ilyet nem látott. A kissé szokatlan megoldás lényege, hogy a különböző lefolyócsövek közti átmérőkülönbséget 2-3 tekercs szigetelőszalag rátekerésével hidalták át. |
|
11 fok, borús idő, szemerkélő eső. Munkavégzés nem történt. |
|
Ha az építkezésnek egyenes folyománya a naponta jó korán reggel való felkelés, akkor nem sokáig fogjuk bírni a strapát! Reggel nyolc is alig múlt, mikor bevittük az építés megkezdéséről szóló papírt a hivatalba, majd vágtattunk be Pestre. Egy órával tovább tartott az út, mint gondoltuk, mert pont ennyit ültünk a dugóban. Még szerencse, hogy olyan helyre mentünk tárgyalni, ahol megvártak miket, lévén munkahely... Ezután mindenki intézte a saját sürgős dolgait: András nyitott egy olyan kombinált bankszámlát, aminél a pénzfelvételi költséget a nagyobb számlavezetési díj fedezi egy bizonyos mértékig, a kamat pedig vetekszik a lekötött betétek kamatával, mégis bármikor felvehető róla pénz. Az uram elhozta a frissen szitázott névjegyeinket is, amik szebbek, mint a régiek, mert két év óta a szitázó csiszolt a technikáján és egyenletesebb fehéret tud már a bordó alapra rávinni. Elegánsan csak annyi került rá címként, hogy Zebegény, Almáskert. Nem felvágásból, hanem mert nem tudjuk a házszámot és a posta így is megtalál minket, de kétségkívül jól hangzik, Andrásnak legalább is nagyon tetszik. Bár, ami azt illeti, gyanúsan kevés céges levelünk érkezett az utóbbi néhány hétben. Lehet, hogy mindenki a Construmára készül? Nade mindig rengeteg meghívó is szokott érkezni hozzánk ilyen tájban, és ezek idén valahogy elmaradtak. Hogy jutunk így be a szakmai napokra?!? Ezalatt elmentem a világ végére tiffanys kütyüket venni, de teljesen fölösleges volt a személyes jelenlét, mert előleg nélkül is felvették a rendelést. Hétfőre akár a kezemben is lehetne az összes hozzávaló, feltéve, hogy a pákát be tudom szerezni, meg egy-két apróságot, amit ott nem rendeltem meg. A cég egyébként igen érdekes, mert az egyik telephelyükön lehet kapni a gépeket, a kiállítótermükben viszont csak az üvegeket lehet megrendelni, megnézni, de ők magával a leszállított áruval nem foglalkoznak. Akárhogy is, zárás előtt tíz perccel estem be hozzájuk, és mégis udvariasan összeírogatták nekem, milyen üvegeket kérek, majd összeállították és csatolták a másik lerakatukban történt rendelésemhez. 
Bent a belvárosban pénteken délután közlekedni autóval maga a téboly, de különösebben nem érdekelt, mert erre kondicionáltak... Dudálnak, anyáznak a mazsolára, ez máskülönben elenyésző százalékban történik, de gondolom, mindenkinek tele van a hócipője a közlekedési káosszal. Leparkoltam, az uramhoz beugrottam a KFC-be, majd elhűlve láttuk visszafelé menet, hogy az autó szélvédőjén ott díszeleg a mikuláscsomag, míg a parkolócetli az ablakban, jól láthatóan virít! Usgyi, parkolóőr keres, de nem talál. Irány a főnökség a Dohány u-ban, még szerencse, hogy három utcányira vagyunk. Tajtékzom a dühtől, de vezetek, Andrást nem engedem a kormány mögé: egyrészt zombi a kialvatlanságtól, másrészt a dugóhoz és a belvárosi vezetéshez én vagyok hozzáedződve, nem ő. Kiteszem a tetthelyen, megpróbálok leparkolni, jön egy telefon, hogy az üvegeim pontosan mennyibe is fognak kerülni, jegyzetelek, majd András csörög, hogy voltam olyan szíves a parkolócetli emlékeztető szelvényét kirakni, nem magát a parkolást igazoló részét, úgyhogy még szerencse, hogy nem anyázta le túlságosan a bent ülő alkalmazottakat... Lehúzhatják magukat, gondolom magamban, ezen is ugyanúgy szerepel a parkolás ideje, akkor meg mit kekeckednek? Esetleg nyomtathatnák más színnel a két papírdarabot, hátha kevesebben kevernék össze... Csöndben átkozódva előhalászom a cetli párját a táskámból, elviszem az uramnak, ő leadja és sztornírozzák a mikuláscsomagot. Elé akarok menni egy utcasarkot autóval, hát, tíz perces bolyongással a fél Erzsébetvárost kerültem meg a kib@szott egyirányú utcák miatt, mindenhol balra behajtani tilos... A pesti ismerős víz-gáz-fűtésszerelő mesterünk elvállalta a házunkat, királyság! :-) Most beszélt vele András, amint megvan a lábazati fal, jön szerelni a csatornázást. Hatalmas megkönnyebbülés mindkettőnknek, mert rá bíztuk volna legszívesebben ezt a munkát, és ezek szerint ő is fogja csinálni. András vett építési naplót is, ebbe naponta kerülnek a bejegyzések, egyfajta dokumentum, és könnyebb ellenőrizni a munkamenetet is amellett, hogy kötelező vezetni. A barkácsáruházban festékeket és szerelvényeket vettünk a kis házba, még szerencse, hogy majdnem mind akciósak voltak, így jóval kevesebbe kerültek, mint tartottam tőle. Még néhány rizslámpa kell az Ikeából és kapcsolók meg konnektorok, és ennél többet nem vagyok hajlandó a nyári lakunkra fordítani. Ott most kezdték el szétverni a falakat, de a vízszerelő a munka végeztével elvitte a kulcsokat, amiből csak egy példányunk volt. Így aztán sem a csatateret nem láttuk, sem a megvett holmikat bepakolni nem tudtuk, marad majd holnapra mindkettő. Irány ki a telekre, a földmérő még a szürkületben is dolgozik, a szomszéd meg elmegy sétálni, hiába szeretnénk vele megbeszélni a kerítés dolgát, mert az a bizonyos árkon túli karó a mostani mérés szerint is a helyén van. Most talán nem is baj, majd később visszatérünk rá. Haragot nem akarunk, így amit ő javasolt a múltkor, hogy a karó és az árok között félútra rakjuk a kerítést, nekünk is elfogadható megoldásnak kínálkozik, lévén ez az arany középút, hogy mi se járjunk rosszul és ő se érezze úgy, hogy elvettünk a területéből. A kivitelező is megjelenik, András megbeszéli vele a tennivalókat, majd egy stüszi vadász kinézetű, idősebb emberke áll oda a telkünkre bámészkodni. Öt perc után, miután András már jó hangosan ráköszön, végre köszön ő is és érdeklődni kezd, vajon artézi kút készül-e, bár láthatóan senki nem akar törődni vele. Mondjuk, hogy nem, erre áll tovább rendületlenül és bámul. Hogy ki a fene lehetett és mit akart, nem derült ki, mert miután jót állt magáért a szemerkélő esőben és az egyre sűrűsödő sötétségben, végre elunta a dolgot és tovább ment az úton az almafás kertek felé.... |
|
18 fok, napos idő. Az alapozás kivitelezési terveinek átadása azzal az utasítással, hogy a korábbi dátumú, hasonló tervek érvénytelenítendők. Az épület főbb alaprajzi pontjainak és a +1,00 m-es szintjének kitűzése földmérő által. 
|
|
Gyönyörű napsütés kandikált be az ablakon, míg készülődtem, András újra lefotózta a teraszon Márti néniék szilvafáját, és épp időben, mert már kezdenek hullani a szirmai. Vendégcsalogató képnek a készülő falusi turizmus-weboldalra viszont éppen ideális, ugyanis tapasztalat szerint ilyenkor kezdenek el szállingózni az első pihenni vágyó vendégek. 
Kaptuk magunkat és kinéztünk a telekre, a kútfúrók kútfúrtak, és nagyon szépen haladnak egyre lejjebb, a markoló pedig markolászik. Holnap tűzik a zsinórállást az alapásáshoz a földmérő segítségével és most már igazán történik is valami! Máris jobb a kedvem, közben megjelenik V. úr is, érdeklődik, vajon termálvizet keresünk-e. Andrásnak alighanem egy papírral még be kell csörtetni a hivatalba, hogy dokumentálva legyen a munka megkezdése. De a lényeg: A mai nappal kezdetét veszi az építkezés, és igazán remélem, fél év elteltével majd büszkén jelenthetjük, hogy el is készült kis házikónk... 
Következő állomás a nagymarosi Tüzép, ahol a kivitelezőnk ajánlásával a főnökasszonyt keressük. Megtaláljuk, az uram tárgyal vele, kiderül, bár aprócska helynek látszik, az égvilágon minden kapható náluk, nem is drágán. Ez két dolgot jelent: ha sok mindent itt veszünk, kapunk valamennyi kedvezményt és mivel ennyire közel van, az utánfutóval megspórolunk egy csomó szállítási költséget, mivel mi magunk fuvarozhatunk. Számlára iratjuk a dolgokat, heti fizetési rendszer van megbízható kuncsaftoknak, igyekszünk majd ilyenek lenni. Addig is a bizalom megalapozására azért a készpénzt fogadják csak el elsőre... Csempéből csak fehér van raktáron, a feketét megrendelték, viszont mi szállítjuk Pestről, hogy mihamarabb beépíthessük. Listaáron kapjuk, nem bánom, ha ugrálni kell miatta. A kis ház holnaptól felvonulási csatatér, egy hét alatt meg is lesznek a burkolással. Vettünk még kádat, wc-t, csempézéshez egyéb anyagokat, illetve megrendeltük, mert az utánfutó még Vácrátóton várt ránk. Gondoltuk, ne várassuk sokáig, indultunk is a déli verőfényben. Kifejezetten jól esett vezetni, kanyarogtunk hegyen-völgyön, és mire beértünk a faluba, kiderült, a főnök elment Vácra, várni kell rá. Andrást, mielőtt felrobbant volna a dühtől, gyorsan eltereltem az arborétumba, magnóliákat nézni. Az évszázados fák között sétálva azon gondolkodtunk, hogy mekkora királyság lehetne egy ilyen helyen lakni. Még azt sem bánnánk, ha néhány látogató átsétálna, ha ilyen parkunk lehetne, 30-40 méteres tölgyekkel és platánokkal... Kifejtettem, hogy Angliában a főúri kastélyoknak nagy részét megnyitották a látogatóknak, így a fenntartási költségbe a turisták besegítenek és mindenki láthatja a csodás ősfás parkokat, mellesleg a kastélyok-udvarházak lakói még mindig élvezhetik a gyönyörű környezetet azokon a napokon, amikor nem lepik el őket a turisták... 
Időközben jött a telefon, hogy utánfutónk átadásra készen áll, de azért ha már ott voltunk a parkban, körülsétáltuk a hatalmas tavat, de a növényházat kihagytuk. Addig is a kocsink ott állta el az utat az utánfutós bejáratában és a dolgok ilyetén fordulata valamelyest kárpótolta az uramat a tegnap esti hiábavaló kitérőért... ;-P András szerint nem is kéne nekünk gyep, mert irreálisan zöld, neki nem tetszik, szívesebben venné az erdei aljnövényzetet az egész telken. Mondtam neki, hogy nekem meg a gyep tetszik jobban, osszuk el szépen: a patakpart és a hátsó, ligetes rész pont ilyen lesz, félárnyékos-árnyékos, oda csak a talajtakarók mehetnek, fű nem is nagyon él meg ott. Kedves párom csodálkozott, hogy miért is hajtogatom, hogy árnyékos ez a liget, hiszen teljesen napsütéses... igen, még egy-két hétig, amíg az óriás fák ki nem bontják a leveleiket, aztán már csak maximum átszűrődő napfényt kapnak a gyöngyvirágok, meténgek és egyéb talajtakarók. 
Még jó, hogy fényképezőgépet is hoztunk, egy mókus került lencsevégre, de olyan gyors a kis pocokméretű vörös bundás, hogy éles képet nem is lehet róla fotózni - mármint a speciálisan épületfotózásra kifejlesztett Nikonnal, ami éppen kéznél volt. 
Miután az erre a napra megengedhető fél óra semmittevést is kipipáltuk és azt hiszem, egy ilyen környezet igazán feltölt minket energiával, visszamentünk az utánfutóért. Papírmunka letudva, felcsatoltuk a járgányt és András ült a kormány mögé, mert én nem vezethetek vontatmánnyal még két évig. Mondjuk, nem is bánom, éppen elég a kocsival fordulni és lavírozni, nem hogy még egy utánfutóval nehezítve legyen a feladat... Vissza a Tüzépre, felpakolunk, irány aprócska lakhelyünk a hegyoldalban. Felszedjük a pvc-burkolatot, az összegyűjtött szemetet bedobáljuk az utánfutóba, megnézzük, a wc alsó vagy hátsó kifolyású, lemérjük a munkapultot és irány vissza Nagymaros. Szemetet kidobjuk, Tüzépre zárásra beesünk, wc felpakol, András már nem is akar készpénzzel fizetni, mire a hölgy húzza a száját, de már a számlára írja az árut, a lapszabászat viszont másnapra marad. Esti egyeztetés a vizessel, ennek eredménye, hogy holnaptól mindenki, kőműves, vízszerelő a kis házban dolgozik, és csak úgy, mellékesen tűzik ki az alapot is. Mintha egyben zuhant volna ránk az idáig halasztott munkák sora, legalább pörögnek a dolgok! Egyetlen üröm az örömben, hogy kiszámolva a kis házra fordított összeget, egyre kevésbé éri meg ott lakni még úgy is, hogy nem kell bérleti díjat fizetni. Ugyanis kezdi az elviselhető határokat feszegetni a felújítás büdzséje mert bár csak a fürdőt újítjuk fel és a konyhát, és az is igaz, hogy azért csináljuk, hogy ott is jól érezzük magunkat arra a fél évre, amíg építkezünk, de azért nem kéne rá ennyit költeni. Ennyiért akár a szomszédunk házát is kibérelhetnénk, az mégis csak egy kulturált hely, mellékesen kétszer akkora, de hát ott most laknak... Mindegy, örülünk, hogy nyárra van hol lennünk, a festéshez szükséges anyagokat is még be kell szerezni, a kertet is ki akarom csinosítani és még egy-két apróság is hiányzik, tartok tőle, hogy többe fog ez nekünk fájni, mint eleve akartuk, pedig a házikó még 50 m2 sincs... |
|
16 fok, napos idő. Az építési munkahely átadása megtörtént. A ház helyén és annak 1,5 m-es körzetében a felső 30 cm termőtalaj leszedése géppel, deponálása a telek területén. 
|
|
Ágicza úgy nyomta le reggel az ébresztőórát, hogy fel sem ébredt rá... Ezért aztán rohamtempóban tűztük ki a telken a földmunka helyét, és holnap kezdhetik is a munkát. Léceket Márti nénitől kaptunk, és kölcsönvettem egy kisbaltát is a feldaraboláshoz és leveréshez. Kisebb szerszámaim vannak, de lassan be kell majd szereznünk ásót, lapátot, fejszét és egyéb brutálisabb szerszámokat is. A kútfúrók most könnyebb talajban haladnak, de ezt csak a szomszédtól hallottuk, mert senki nem volt a gép körül (hol a bánatban vannak?!?). A bizonyíték erejű rajz a telekhatárról pedig csak egy engedélyezési helyszínrajz volt, aminél a tervező a fénymásolóval felnagyított hivatalos térképről mérte le a méreteket - azaz nagy nulla, nem bizonyít semmit... Pontossága kb. 2 méter, a hivatalos térképek léptékéből adódóan. De ha jól értem a helyzetet, valami köztes megoldást szorgalmaz, amit talán még el is tudunk fogadni a béke érdekében. Különösen, hogy újabb projekten törjük a fejünket: ha ezek a mihaszna MOL-gázosok nem tudnak mit kezdeni az árokkal, talán meg kellene nézni a telepített tartályos gázt. Mert ami egyedül nem érte volna meg, annak a költségeit két felé osztva talán még olcsóbb is lehet, mint a vezetékes gáz. Megfontolandó... Az áccsal megállapodtunk, hogy ő csinálja a tetőt, úgy készüljön. Nagyon lelkes, és ez tetszik. Ha végig ilyen marad, és ilyen szívvel-lélekkel dolgozik a házon is, akkor azt hiszem, nem fogjuk megbánni. Hozott árajánlatot egy ismerős nagymarosi markolóstól a földmunkánkra. Felhívtam a kivitelezőnket, mi a helyzet. A vízszerelő csütörtökön lebontja a csöveket és a szerelvényeket, és pénteken reggel lehet leverni a régi csempét és a vakolatot. Elkészült a bélyegzőink új gumija is, és este meghatottan tettem a két gumi között egy 4 centis vágást: ritkán keresek 3 másodperc alatt kétezer forintot :-) Addig vacakoltunk az irodai nyomorult számítógéppel, hogy késő este értünk ki Vácrátótra. Az utánfutónk ott állt tőlem két méterre, a kapu túloldalán, és senki sem felelt sem a telefonra, sem a csengőre, csak a tévé villódzása szűrődött át a függönyön... A jó anyjukat, jöhetünk vissza holnap. Egészen elkenődtem, csak egy kis hegyi autókázás tudott úgy-ahogy megvigasztalni (az mindig megvigasztal egy Boldogtalan Mackót Az Ő Nagy Utánfutótlanságában). Éjjel levelekre válaszoltam és blogot írtam. Már nem is vagyok álmos, inkább Ágicza aggódik, hogy bírom-e a munkát ebben a tempóban. Szerintem igen, mert különben nem lesz kész a házunk. Ilyen egyszerű ez... |
|
Hajnalban az ágy elfelejtett finoman kitenni minket, minek következtében szaladgáltunk egész nap. Kezdtük kint a telken, és átadtuk a rajzokat a markolósnak, hol és mennyi földet kell megmozgatnia, majd kitűztük a ház körüli 3-4 métert, ahonnan a termőtalajt kell majd leszedni, és a telek végében az építkezés végeztéig tárolni. Még szerencse, hogy ez nem centis pontosságú kitűzés, mert ahhoz inkább majd a földmérő fog kelleni. Szemerkélt az eső, mire végre végeztünk vele és mellékesen a telekhatárt is egyeztettük a szomszéddal, de majd a földmérő biztos ami biztos alapon még egyszer ránéz arra az árokra, amikor kint jár nálunk, hogy még véletlenül se tévedjünk a kerítéssel. Beszéltünk az áccsal is, most már biztosan számítunk a munkájára, előreláthatólag júniusban tud nekiállni a fedélszéknek. Nagy lelkesedéssel mesél a tennivalókról, úgy látom, nem lesz vele sem gond: külön válogatunk majd pácot, felületkezelést és -megmunkálást a műhelyében próbadarabokon, és kb. másfél hónapot jósol a teljes famunkára. Pestre így is egy órás késéssel értünk, de ilyen reggeli indítás után nem bántam. Végre láthatóan haladtunk valamit előre a házzal. Igaz, a kútfúrók megint állnak, ez viszont nem túl jó hír, és nem tudni, miért. Holnap talán kiderül, és diplomáciai megfontolásból inkább András beszél majd velük. A kőművestől is megkaptuk a kis ház csempézési munkáira az árajánlatot. A városban tárgyalás, gyors ebéd, majd irány az iroda, a kerttervezővel egy villám-egyeztetés. Most a kert vázát beszéltük át, a fák és a sövény helyét, fajtáit, hogy ennek a telepítési költségeit minél előbb tudjuk, valamint hogy a sövényből mennyit és milyet is kell beszerezni. Az már látszik előre, hogy alaposan kiüríti majd a kasszát a rengeteg növény, a szakember szerint egy ekkora ligetes kert kiépítése 3-4 ütemben kivitelezhető, ebből a leghúzósabb tétel, a tó szokott utoljára maradni. Most a sövény, ősszel a fák és a nagyobb, térhatároló cserjecsoportok, a pázsit, majd jövő tavasszal az összes többi. Na meg ősszel valószínűleg kisírok néhány száz darab tavaszi gumós növényt, hogy a tél elmúltával már szemet gyönyörködtető virágpompával örvendeztessen meg minket a kert! :-) Megint késő estig bent voltunk, egy csomó letölteni való anyagot hoztunk haza, és végül elmentünk az utánfutóért Vácrátótra, de lekéstük a háziakat, így András hegyi túraautózásba fojtotta bánatát. Az eredmény: két nyúl és egy kisebb vaddisznó-forma állatka, de ezt csak én láttam eltűnni a fák közt a kóspallagi kedvenc utunkon... |
|
Reggel már 8 óra felé felkeltem, be kellett végre mennem Nagymarosra, átíratni a forgalmiban is a lakcímváltozást. Nagyon szép reggel volt, de persze kellő összehasonlítási alap híján nem tudtam eldönteni, hogy ez az egy volt ma szokatlanul szép reggel, vagy netán minden reggel ilyen szép, és akkor érdemes lenne korán felkelni. Előrelátóan vittem magammal könyvet is, de nem kellett sokat várni, 1500 forintért beírták a forgalmiba az új címet. Dél körül jött az ács, és az ő ajánlata. Összeszámolta nekem a szükséges fákat, bár ezt én is ellenőrizni fogom a biztonság kedvéért. Nagyon lelkesnek tűnik, és ahol lehet, segít beszerezni anyagokat, vállalja a szállítást, stb. Ha tényleg rá bízhatom az egész tetőt, és szépen meg is csinálja, talán megéri. Főként, hogy más ácsot nem is kerestem meg, eleve rá akartam bízni a munkát. Felhívtak a MOL-Gáztól, van egy kis gond... A telkünk előtti út az ingatlan-nyilvántartásban 'árok' néven szerepel, és erre ők nem kérhetnek építési engedélyt a gázcső lefektetésére. Nem egészen értettem, miért nekem mondta el ezt. Menjek be talán a földhivatalba, hogy írják át útra? Azt hiszem, igen bölcs döntés volt olyan kandallót betervezni, amivel az egész ház kifűthető. Állítólag majd kapok tőlük levelet, ahol leírnak mindent, és aztán majd meglátjuk, mit tehetünk. Leültem rajzolni, de nem sokáig tehettem, mert jött a villanyszerelő (nem az, aki a telekre kötötte az áramot, ő az ilyen kis munkák elől inkább ügyesen kitér). Kimentünk a Szőnyi utcába, megnézte a bojler óráját. Kicsit megpiszkálta a hangfrekvenciás kapcsolót, és a bojlerben volt is áram. Aztán jött a kivitelező. Megmutattam neki Ágicza rajzait, lemértük a falakat, elmeséltem, mit szeretnénk. A csempe alatt le kell verni a vakolatot is, annyira rozoga állapotú. A mozaikos résztől kicsit meghökkent, és már éppen kalkulálni készült az elrettentő árat, amikor mondtam, hogy azt Ágicza megcsinálja valahogy. Azt mondta, akkor ehhez hagynak itt szerszámot, és utána jönnek vissza fugázni. Aztán a vízszerelő következett. Végül úgy kértem, hogy a csempe alatt menjenek a csövek, a falba vésve. Ez ugyan kicsit drágább a falvésés miatt, de sokkal kulturáltabb kinézetű. Összepakoltam nájlonzsákokba a házban lévő holmikat, személyes cuccokat. A lejárt szavatosságú gyógyszereket és élelmiszereket kidobtam, egy nagy halom szeméttel és kacattal együtt elviszem Nagymarosra, amint lesz utánfutónk. A ház tulajdonképpen már most is lakható lenne valahogy, de most ráköltünk még egy kicsit, hogy emberi módon lakhassunk benne. Elég szomorú lehet annak, akinek egész életében ilyen körülmények között kell élnie, de éppen azt szeretnénk megmutatni, hogy pár százezres költséggel egészen fel lehet dobni egy akármilyen lepukkant kis házat is. Este, hogy ne unjam meg a látogatókat, átjött a szomszéd és azt mondta, megnézte valami papírját otthon, azon 33 méter széles a telke, vagyis a határ valahol a cövek és az árok között félúton van. Ez már kedvezőbb álláspont, de még mindig nem az igazi... |
|
Sürgősséggel gyártanom kellett terveket egy minimál költséggel jól kinéző konyhára és fürdőszobára, a leendő lakhelyünk lakhatóvá tételéhez. Csak kiváncsiságból alákukkantottunk az ócska pvc alá és régi mettlachi lapot találtunk, 30-as évekbeli op-art stílusban. Nekem ugyan nem szívem csücske ez a régi házakban még ma is megtalálható öntött kő, de András kedvéért beadtam a derekam és ehhez komponáltam a csempézést. Ha kevés pénzből kell nagyot domborítani, akkor érdemes minél drasztikusabban hozzányúlni a színekhez: az alig 4 m2-es fürdőszobába pl. 30 cm széles, vízszintes csíkozást gondoltam, fekete-fehéret, sima 15x15-ös lapokból, hozzá a falat jó vörösre lekenni, mindjárt lesz belőle egy túlfűtött budoár és senki nem azt nézi, hogy a kád széle belelóg az ajtóba, mert annyira nincs hely... Ezt tovább tupírozandó a méregdrága bordűrök helyett egy kalapáccsal megoldom a csempék szeszélyes lezárását: mozaikkal rakom ki a legfelső sor feletti 5-10 cm-t. Ami egyébként törött vagy vágási hulladék lenne, beépítem dekorációnak. A konyha a másik hektikus pont, ahol ugyanígy kényszerzubbonyban kellett tangózni: az új munkapultot és a fal csempézését nem tudjuk megúszni, de azért egy komplett új konyhát valahogy nem akarunk beépíteni a következő fél év kedvéért. Ezért aztán megint jönnek a fekete-fehér csíkok, ezúttal függőlegesen és sűrűbb osztásban, mert a belmagasság itt elég alacsony... Kiegészítőként az elmaradhatatlan színes kockás textilek, emellett még a fehér konyhagépek sem lógnak ki a sorból. A pult alá fehér műanyag mennyezeti karnison valami lemosható anyag, jó színes, ha már a bútor hiányzik! Felső szekrények helyett egy-két hosszú, keskeny polc, zárt fűszertartókkal, hogy ne legyen káosz-érzete az embernek. Ilyen egyszerű a dolog... Megint hajnal volt, mire kiszámoltam, hány m2 munka lesz a kis házon, hogy tudjunk mire árajánlatot kérni. A burkolási munkákon kívül még egy komplett vízszerelés is kinéz és egy villanyszerelő is elkelne, hogy legalább a bojlerről tudjunk valami konkrétat. Még a héten neki kellene fognom a kis ház alapfestésének, hogy mire költöznénk, elkészüljek vele. Nem azt mondom, hogy a következő két-három hét sétagalopp lesz, de mindegy, csinálni kell, hiszen ez az állandó munka tart minket mozgásban... ja, és mintha húsvét hétfő lett volna, mert nem csak Újvölgyben volt hangos a kert a beszélgetéstől és gyerekzsivajtól, de a falu is mintha kétszeresére duzzadt volna: alig győztük kerülgetni a szűk utcácskákon a miséről hazafelé baktató rokonokat. Este átugrottunk Márti néniékhez, mivel András úgy érezte, hogy ha netán az egész napos jövés-menés-vendégjárás után esetleg elvonási tüneteik lennének, mi jók leszünk hiánypótlónak! :-) Na persze, kaptunk házi sütit is, de volt egyéb megbeszélni valónk, tárolási és költözési kérdések, hogy ne csak szomszédoljunk... |
|
Megpróbáltam szortírozni a tizenéves, lakáskultúrával foglalkozó újságjaim között, részben sikerrel. Ugyan még nem fejeztem be a tekintélyes mennyiségű folyóirat teljes feldolgozását, de egy dolog már biztos: a magyar lapok közül az öt évnél régebbiekből egy sem érdemesült megtartásra, ellenben a tíz éves angol lapjaim egytől egyig megmaradtak! Nos, a színvonal nem mindig korfüggő... Ami igencsak elképesztett, hogy mostanában a hazai lakberendezési újságokat egytől egyig valami irtó pocsék minőségű papírra nyomtatják, egyszerűen nincs kedvem a kezembe venni őket. (A Lakásqltúr@ is akkor indult el a lejtőn, amikor főszerkesztő-váltás után hetilap-minőségű papírra kezdték nyomni...) Talán spórolnak valamit a kiadási költségen, de ha a finnyásabb olvasókat ezzel elriasztják, az is a bevételben jelentkezik, méghozzá negatív irányban, nem? Szóval, valahogy nem éppen jól csinálják, a belvilágról meg most nem is szólok, vagy arról, az ilyen papírra nyomott képek mennyire maradnak élvezhetők néhány év elteltével, szóval, további füstölgés helyett inkább előveszek egy Art & Décoration-t vagy Veranda-t... |
|
Csöndes, munkás nap volt, és leginkább álmos-borús, ami nem segített a munkamorálomon. Elugrottunk leendő lakhelyünkre is, hátha most András szóra tudja bírni a bojlert, de dolgunk végezetlenül fordultunk vissza. Kezd szorítani minket az idő, mihamarabb be kellene szereznünk azt a néhány méter pvc-t, fürdőszobai csaptelepet, konyhai munkalapot és csempét, hogy valamennyire kipofozzuk a kis házat még beköltözés előtt. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a kivitelezőnk, ha kiderül, ezt a kis felújítási munkát is neki kell megcsinálnia! ;-P Azzal a parányi kerttel meg, ami ott van, én is elboldogulok: már vannak saját vetésű sarkantyúka-palántáim, beszerzek még néhány tő lobéliát, fuksziát és sásliliomot, és még hasonló egynyári növényt, túl sok úgysem fér be. Ezekkel éppen megtöltöm azt a néhány tíz négyzetmétert, hogy a házból kinézve mindig legyen valami éppen nyíló virág, így talán kevésbé lesz nyomasztó ott lakni. Ha már azt nem tudom megúszni, hogy a kis ház zsúfolásig legyen bútorokkal, hosszabbítókkal, mert helyiségenként egy, azaz egy darab konnektor van és a régi, még ott levő bútoroknak is nekünk kell helyet találni, és ráadásul a festést itt is a nulláról kezdhetem a meszelt falak miatt, szóval, egyre nő a kétségbeesés... |
|
Beszéltem ma a földmérővel, aki a telket annak idején kimérte. Szerinte egyértelmű, hogy jó helyen van a telekhatár. A biztonság kedvéért, meg a saját maga megnyugtatására azért még egyszer megnézi, minden adatot helyesen vitt-e át a mérőműszerbe, de nincs sok esély a tévedésre. A kitűzési pontok koordinátáit ugyanis fájlban kapta meg a földhivataltól, és ha akárki más földmérőt kérünk fel az ellenőrzésre, ugyanezeket a koordinátákat 5-10 cm pontossággal neki is ugyanoda kell kitűznie. Ha ez az önellenőrzése sikerrel zárul, bátran fogom javasolni a szomszédunknak, hogy méressük ki újból bárkivel, ha nem hiszi el, hol nem az árok a telek határa. Megbeszéltem vele, hogy ő fogja kitűzni az alaptestek pontos helyét, a kivitelezőnek csak a zsinórállást kell megépítenie és befüggőzni a karók alapján. Rögtön közöltem is a kivitelezővel, hogy a kitűzési munkadíjból vonja le a földmérő díját. Viszont az neki sem mindegy falazáskor, hogy milliméterre pontosan van-e kitűzve a falak helye vagy nem. Nem mondhatni, hogy őszintén lelkesedett az események ily fordulatának, de férfias belenyugvással fogadta a hírt. Lehet, hogy nem is lesz neki olyan nagy aratás a házunk építése, mert sajnos mindenben maximális minőséget követelek meg, és bár látszólag alig figyelek oda, azért a gyanús dolgokat mindig kiszúrom valahogy. Tovább nem is akarom feszíteni a húrt. Az elfogadható tartományba eső árain nem fogok vitatkozni, csak a nagyon kiugró tételeken, amik úgysem védhetőek. Így még mindig jobban járok, és a hangulat is barátibb lesz, mintha minden apróságon szaroznék, és ezért már csak önérzetből is át akarna verni. Az más kérdés, hogy olyan technológiai fegyelmet várok el, ami még gyakorlott kőművesnek is szokatlan lehet esetleg. Kimentünk a Szőnyi utcába is, megnézni a bojlert. Egyre erősebb a gyanúm, hogy nem a bojlerben van a hiba, hanem egyszerűen nem kap áramot. Fázisceruzával kutatgattam a villanyóraszekrényben, de sehol sem volt áram az éjszakai áramos óra után. Mindez a hangfrekvenciás vevő 'b' állásában, de a múltkor meg 'a' volt, és akkor sem ment a bojler. Még egy ellenőrző mérés kellene, hogy amikor 'a'-n van, akkor sincs-e áram már a szekrényben sem. Felhívtam pár villanyszerelőt, de csak Húsvét után érnek rá bármivel foglalkozni. El sem tudom mondani, hogy utálom az ünnepeket. Számomra legfőképp azt jelentik, hogy senkit sem lehet elérni, nem lehet ügyet intézni vagy péksütit kapni Szobon, és ráadásul boldog-boldogtalan nyulas meg tojásos képeket küldözget, és még én fizetek a sok szemét letöltéséért... A rádióról nem is beszélve, ami hallgathatatlan az ünnepi műsorok miatt. Megyek, benyomok egy kis AC/DC-t a hangfalba, nem lehet ezt már bírni. De még az ünnepeknél is elszomorítóbb volt, hogy most láttam csak: a kisházban csak 10 amperes mérőóra van. Hogy fogja ez bírni a számítógépeket, monitorokat, világítást és még a háztartási gépeket is? Megpróbálok utánanézni, nem lehetne-e bővíteni ezt 32-re, ennyi most már állampolgári jogon jár... |
|
Végre beindulni látszik minden: most már senki nem tehet keresztbe házépítés-ügyben, és csak rajtunk múlik, mennyire gyorsan és hatékonyan, agyrém-mentesen tudjuk megépíteni. Jövő héten már alapásás és a kút vége is mintha látszana a távolban... És kerítés és költözés és Construma és kikészülés hó végére, ha nem vigyázunk. Végre volt egy pihenőnapunk, már nagyon-nagyon hiányzott. Elnéztünk nyári lakóhelyünkre, és egyre inkább úgy érzem, sürgősen tenni kell valamit, ha nem akarok depressziós lenni tőle. Sok-sok nyári virággal talán még a zsebkendőnyi kertet is fel lehet dobni és elhatároztam azt is, hogy a macskákat visszaszoktatom a korlátozott szabadságra, mert ott egy nyári tábor gyalogosforgalma fog eljárni az ablakunk alatt és a szomszédok is sűrűbben állnak, mint akár Márti néninél, akár a völgyben, leendő otthonunknál. |
|
JOGERŐS!!! 
JOGERŐS!!! JOGERŐS!!! JOGERŐS!!! JOGERŐS!!! JOGERŐS!!! JOGERŐS!!! 
JOGERŐS. |
|
Délután kimentünk a telekre, a kútfúrók végre dolgoztak. Valami cementes trutyival eltömték a víznyelő kőzetet, kiszedték a törmeléket a furatból, és most annyit haladtak egy nap alatt, mint az előző egy héten összesen. Ha minden jól megy, pár nap múlva jön a geofizikai mérőkocsi, meg a megkönnyebbülés, ha találnak vizet ezen a szakaszon. 
Üldögéltnk egy kicsit a patakparton. Azon elmélkedtünk, hogy miket gondoltunk ugyanitt ülve egy hónappal, több hónappal és egy évvel ezelőtt, mennyi minden volt még bizonytalan a házzal kapcsolatban, most pedig a jövő héten már kezdődik az építés. Valahogy eddig minden összejött. Tényleg ennyi lenne valóra váltani egy ilyen mesebeli álmot? Saját patakpart, kis házikó, és tiszta levegő, és nem kerül többe, mint egy közepes panellakás Budapest szélén... 
Megérkezett a markolós, átadtam neki a földmunkák összesítőjét. Azt mondta, húsvét után meglesz az árajánlattal, és akkor talán kezdhetjük a munkát. Először több várakozást jósolt, mert a kútfúrók kicsit eláztatták a talajt, de aztán végigjártuk a telket és kiderült, hogy jövő héten nyugodtan lehet kezdeni leszedni a földet a ház helyéről és körülötte. Ez a termőföld egyébként kárba veszne, jobb elrakni és a tó helyéről kiásott agyaggal feltölteni az alaptestek közötti részt. Érdekes módon, a kerítésépítésünk tényét a szomszéd szó nélkül tudomásul vette. Elmeséltem neki, hogy mit tervezünk az árokkal, hogy tulajdonképpen átvennénk teljes egészében a saját telkünkre, és összekötnénk a tóval is. Nem nagyon akarta elhinni, hogy az árok nem esik egybe a telekhatárokkal. Pedig a földmérő összes többi cövekje centire egyezett a régiekkel, a másik oldali kerítéssel is, meg hátul a pataknál is. Javasoltam neki, hogy méressük ki, ha nem hiszi, de persze az fizeti a földmérőt, akinek nem lesz igaza. A magabiztosságom láttán nem csapott le erre az ajánlatomra, viszont a lézeres műszerrel lemértük, milyen széles hátul az ő telke, mert annak a méretnek talán utána tud nézni valahol. Átbeszéltük az alapozást is, és megmutattam neki az engedélyezési tervünket. Nem kis megnyugvására, a talajmechanikai vizsgálatok szerint szükségesnél jobb alapozást készítettek a saját házukhoz, úgyhogy talán nem fog a fejükre omlani :-) Azért én is megkérdezem majd a földmérőt, nem férhetünk-e hozzá valahol egy minden kétséget kizáró térképhez vagy mérési adathoz. De a jelek szerint ha egyértelmű az igazunk, a szomszéd nem fog okoskodni. Úgyis csak az a legfőbb érve, hogy a régi öregek, akik ezt az árkot ásták, ügyeltek arra, hogy az a telekhatáron legyen. De tévedni ők is tévedhettek, az a patak felé kicsit keskenyedő telek erre kiváló alkalom lehetett. Nagyon aggódtam emiatt a telekhatár miatt, de a jelek szerint megoldódik a dolog békésen, és a kerítésen sem kapunk össze. Egyikünknek sem érdeke, hiszen szomszédok leszünk, itt élünk majd egymás mellett még éveken át. Éjjel megírtam visszamenőleg az egész hét elmaradt blogjait, hajnali 3 előtt úgysem tudok még egy darabig elaludni... Belegondoltam, milyen különös, hogy semmivel sem kapkodtunk, és mégis minden megy a maga útján. És ha hamarabb meglett volna pl. az engedély, akkor sem áshattuk volna a földet, amíg fagyos meg felázott, szóval ha valamivel sietünk, utána csak várakozhattunk volna. Így meg minden rendben megy, egy héten belül lesz meg az engedély, a szükséges pénzt és az időjárási feltételek is. |
|
Tegnap a tankolás után egyébként megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy még jobb átlagfogyasztást értünk el, abszolút rekordot: 4,26 l/100 km! Most próbálom megfejteni a titkot, de nem vagyok biztos abban, mitől is lehet ilyen jó a fogyasztás: az utolsó pillanatig nyomott gáztól, majd az azt követő nagy fékezésektől? A váltás előtt 2500-ig felhúzott fordulatszámtól? A lefulladás ellen nagy gázzal csúsztatott kupplungos indulásoktól? Az egyetlen magyarázat még mindig a sebesség lehet, de talán éppen nem a túl alacsony, ahogy egy korábbi elméletem szólt, hanem a magasabb, mert hogy Ágicza a kezdeti bizonytalanság után nyomta már rendesen az előző tank elfogyasztásakor is (persze, kinek drágább rongy élete, az menjen vonattal... És 100-110 felett talán már beindul a turbó, és növeli a hatásfokot. Jó lenne valami biztosat tudnom. Lehet, hogy a következő tankolás után majd én vezetek egy darabig, 112 km/h körüli sebességgel (azért még éppen nem indítanak szabálysértésit :-). Ha igaz a sejtésem, 4 liter alá kellene lemenni ekkor. Mert ha nem, akkor nincs igazság a földön. Nehogy már egy olyan mazsola vezessen nálam gazdaságosabban, aki nem figyel sem a kocsi életjeleire, sem a tíz méternél távolabbi forgalmi- és útviszonyokra, és csak nyomja a gázt ha kell, ha nem... Vácrátóton választhattunk volna listából is utánfutót, de az udvaron álló két bemutató darabot kedvezményes áron adták, így egy 174x107 centis rakterűt vettünk meg, a kisebbiket (de a nagyobb teherbírásút). Pár kiegészítővel, mint zár, ponyva, állítható támasztóláb. Jövő szerdán hazafelé jövet át is vehetjük, így a héten már szállíthatunk vele, csak a ponyvát felrakatni kell majd visszavinnünk, de azt akármelyik budapesti utunkon megtehetjük, nem túl nagy kitérő. Nem tudom még, mennyire fogjuk kihasználni, de egy építkezésnél biztos lesz rá alkalmunk, a költözésekről nem is beszélve. A hűtőszekrényt is végre elvihetjük az új lakhelyünkre, a Szőnyi utcába, és kirakodhatjuk a lakásból azt a pár dolgot, amit nem hagyunk bent az új lakóknak. Ezzel talán jobban is kell sietnünk, mint ahogy gondoltam. Húsvét után ugyanis kifizetik a lakás árának a nagyobbik felét, és ha a bank esetleg túl hamar fizetne, a Construma alatt már kereshetünk átmeneti szállást, vagy bejárhatunk minden nap... De persze ez teljesen mindegy lenne ahhoz a tudathoz képest, hogy eladtuk a lakást, és hogy akármi történik, beköltözhető és lakható állapotig mindenképpen megépíthetjük a házunkat. |
|
Reggel első dolgom volt felhívni a kútfúrók főnökét. Kiderült, hogy megint repedezett a kőzet, és azért nem haladnak a fúrással. Ugyanis elfolyik benne az öblítővíz, és nem hozza a felszínre a fúrási törmeléket. Ezért a fúrófej beszorul, nem tud rendesen haladni. Most megpróbálják valahogyan elzárni azt a részt, és folytatni a fúrást. Még jó, hogy nem csesztem le nagyon, igazán csak enyhe számonkérés csendült ki a hangomból, nem több. Én semmit nem aludtam az éjjel, de Ágicza sem sokat. Ennek köszönhetően a szokásosnál is sokkal veszélyesebben vezetett, nem is mertem lehunyni a szemem. Leadtunk egy engedélyezési tervet, egy hozzánk hasonlóan álmos házaspárnak. Külső szemlélő leginkább egy zombitalálkozóra asszociált volna minket látva. Elmotyogott, artikulálatlan mondatok, amiket mégis megértett mindenki, több másodperces reakcióidők és felettébb érdekes arckifejezések - nem mindennapi látvány lehettünk! :-) Végre sikerült leadnom a szitázónak a papírokat és a filmet a névjegyekhez. Évekkel ezelőtt is ő csinálta a névjegyeinket, és most is elvállalta az akkori áron (másnál majdnem kétszer annyi lett volna). Ez a bordó névjegykártya már annyira része lett az imázsunknak, hogy semmi pénzért nem csináltatnék másfajtát. Két tárgyalás között leugrottunk a budai Skálához, bélyegzőgumit csináltatni. De amilyen szerencsénk volt, már a Bertalan Lajos utcánál találtunk egy nyomtatvány- és bélyegzőboltot. Itt kétezret akartak elkérni a két gumi darabjáért, mert hogy 54 cm2-ig minden gumi egy árban van. Pár perc logikus érveléssel kiharcoltam, hogy akkor ugyan tegyék már a két bélyegzőt egy gumira (2x16 cm2), kétezer forintért én is el bírom vágni kettőbe... Az esti tárgyalásunk elmaradt, mert a kész tervet és képeket tartalmazó CD-nek csak a tokját hoztam el, a lemezt a gépben hagytam... Megnéztem még egyszer az utánfutós weboldalakat, mert lassan el kellene ezt is intéznünk. A budaörsi kereskedés már bezárt, és egy nagyon laza, HVCS-jellegű fickóval sikerült beszélnem. Próbaképpen felhívtam ugyanennek a gyártónak egy vácrátóti képviseletét is. Itt egy idősebb, nyugodt hangú úr vette fel, aki értelmesen elmagyarázta a tudnivalókat. Például, hogy - bár sok rendőr sem tudja - lehet a forgalmiban beírtnál nagyobb megengedett maximális össztömegű utánfutót is vontatni, csak persze nem lehet teljesen telepakolni. Az üzembe helyezést, ügyintézést is elég kedvező áron intézik, pár nap alatt. Megint egy újabb érv amellett, hogy inkább olyanoktól vásárolok, akik láthatóan évek óta és profin foglalkoznak a szakmájukkal, egyszerűen nekem megnyugtatóbb érzés. Emellett persze feltehetőleg olcsóbb is lesz, mint a budaörsi csodacég, de ha mégsem, akkor is inkább a rokonszenves vállalkozókat támogatom a pénzemmel. Akiknél még egy hete, a-mailben érdeklődtem, azóta sem írtak választ, pedig az utánfutóik talán tetszettek volna. De éppúgy kiestek a rostán, mint a flash alapú weboldalak, amikor valamit keresek az interneten. Valami fantasztikus narancsot találtunk a Corában, alig van héja és édes a leve. Egy csomót kifacsartam az este. Azt vettem észre, hogy ebből a tömény narancsléből bőven elég egy pohárnyi, míg a dobozos levekből egy litert is megittam akármikor. Pedig az is 100%-os volt (csak talán kettes számrendszerben...). |
|
Délelőtt felhívtam a kivitelezőnket, hogy mennék az alapozási tervvel. Át is beszéltük a terveket, most kíváncsian várom az árajánlatot. Ami azt illeti, mástól nem is kérek árat, csak ha valamelyik tételt túlságosan magasnak tartom, egyébként elfogadok mindent. Ő ugyanis szerintem az a fajta ember, aki csak még kínosabban precíz lesz, ha látja, hogy csak az ő tisztességén múlnak a dolgok. Végre felhívott az a váci úr, aki szóba jött még földmunkát illetően. Végül is az irodánkból tudtuk elfaxolni neki az anyagunkat, és - mint kiderült - másik számra kellett küldeni, mint amit nekem megadott. A válaszfax kihívása elől inkább elegánsan ki is tért, és elmondta szóban, hogy mennek nála ezek a dolgok. Viszonylag nagy gépe van, gyorsan tud dolgozni, és az összeírt munkáink (alapozás, tereprendezés, árkok és tó ásása, stb.) még a kiállási díjakkal együtt is csak 170 ezer körül vannak. Egyébként a szomszédunk hazaérkezett végre külföldről, este fel is hívtam, csütörtök estére beszéltem meg vele egy találkozót. Amíg még akár az elvi lehetősége is megvan, hogy megfellebbezze a tervünket, addig nem akarok inkább telekhatár- és kerítésvitát folytatni. Amúgy is van még egy határidős munkám, valószínűleg ma éjjel sem alszom, tárgyalni meg ráérünk később is. Viszont a kútfúróknak utána kellene nézni, mert a szomszédunk szerint nem csak vasárnap állt a munka, hanem tegnap és ma is. Beszéltem V. úrral is (már ég a fejem, hogy ismét félfogadási időn kívül hívtam fel), hogy mi van az engedélyünkkel. Kiderült, hogy az utolsó fellebbezési idő is lejár szerdán, és ha eddig nem fellebbezett egyik szomszéd sem, akkor feltehetőleg már nem is fognak. Úgyhogy csütörtökön megcsinálja, és pénteken átvehetem a jogerős engedélyt! |
|
Azt hiszem, jól választottunk a kerttervezőnkkel, mert nagyjából olyan vele dolgozni, amilyen reményeink szerint velünk lehet a mi megbízóinknak: a tudását és az ötleteit teszi hozzá a dologhoz, de azért mi is beleszólhatunk a dologba :-) Ágicza szívesen elszöszöl a részleteken, míg nekem őszintén szólva már mindegy, milyen latin nevű az az izé, csak zöldelljen szépen a kertemben. A kertünk négy alapvető részre való felosztása alapvetően még mindig az elképzeléseim szerint van, bár a ligetes-fás részt alig tudtam visszahódítani a gyeptől, ami úgy lepi el egyre inkább a kertünket, mint Budapestet a fizetős parkolási övezetek... Kiderült, hogy azért a feng-shui sem minden, főként így csak belekontárkodva. Így hát egy felől törekszünk továbbra is a harmóniára, és a 'mindenből egy kicsit' elvének érvényesítésére, de azért nem feledkezünk meg a kerttervezési szempontokról sem. A tavon lehet, hogy mégsem híd lesz, hanem vízből kiálló, alacsony padra emlékeztető járópallók (felvetettem, hogy tegyük őket pár centivel a vízfelszín alá, hogy villoghassak a vízenjárási tudásommal is :-) A tó túlsó partjára rakunk egy olyan üldögélőhelyet, mint ami a patakhoz vezető út mellett lesz. Azt hiszem, igazi kis mesebeli világot építünk fel ott a ház körül! Voltam az ügyvédünknél, a bankhitel miatt írnunk kellett egy kiegészítést a lakás adásvételi szerződésébe. Az viszont nagyon jó volt, hogy megvártam a statikust az alapozási tervekkel. Ez sem volt könnyű, mert állandóan rohan, két szót nem lehet vele váltani. De most nálam volt egy családi ház statikai terveinek díja, és mielőtt azt átadtam volna neki, hosszasabban is beszélgettünk a házikónkról :-) 
A lényeg, hogy kicsit félreértettem, amit az alaptestekről mondott. Azt hittem ugyanis, hogy 60 cm magas vasalt beton alaptesteket gondol, aminek a tetején lenne a zsalukő fal folytatás. Nos, a vasbeton alap csak 20 cm magas lesz, így egészen kevés beton kell csak hozzá: alig 8 m3 az egész házhoz! Valami vasalás amúgy is kellene bele, ezt most csak egy kicsit megerősítettük, és ez a vasbeton szerkezet már elosztja terheket (ami azt illeti, 45 fokos szögben számolva még vasalás nélkül is átadná majdnem mindet). Erre jön 60-100 cm zsalukő fal, kibetonozva és megvasalva, és rá a vasalt beton aljzat. Ezek a szerkezetek mind össze lesznek vasalva egymással, és így együtt egy fejjel lefelé álló, merev dobozformát képeznek. Az aljzatra állítjuk a falakat, és a kilógatott szélére a kőburkolatot is. Nagyon egyszerű, és nagy hibatűrésű szerkezet lesz. A statikus átnézte a nyári ajánlatot is. Azt ugyan még egy egészen más házra kértük, kétszer nagyobb volt és földszintes, de az egységárak szempontjából ez mindegy volt most. A végkövetkeztetés: alapvetően korrekt ár, és ha megfelelő minőséggel párosul, akkor végül is megéri - ez nagyon megnyugtatott. Hajnalig tartott, de elkészültem az alapozási tervvel, és kiszámoltam a szükséges vasak mennyiségét is. |
|
Reggel alig bírtam felkelni, de muszáj volt valahogy összeszedni magam, elvégre egy egész hosszú benti nap várt ránk. Dél körül kezdtünk, én az irodában, András meg az új névjegyeink levilágítását és szitázását intézte a városban. Most már, hogy biztos a végleges címünk, lehet őket nyomtatni. A Construmára (építőipari szakkiállítás a BNV területén, 2004. ápr. 20-24.) így is, úgy is kelleni fog, ezért már jó előre elkészülnek. Ez a néhány nap számunkra évről évre a reggeltől estig standról standra járást, érdeklődést, ismeretanyag-bővítést, katalógus-gyűjtést jelentette. Most, hogy húsbavágó a dolog, méginkább feszítettebb tempót fog diktálni, hogy minden, az építkezésünknél szóba jöhető céggel kapcsolatba tudjunk lépni. Délután a kerttervezővel találkoztunk, András elmesélte, mennyire haszontalannak tartja a gyepfelületet, mint kertépítészeti elemet, és hogy legszívesebben az egész telket erdősítené... Még szerencse, hogy hajlik a jó szóra: ha már nekem nem hitte el, hiába bizonygattam, hogy a homogén zöld felület, mint alap azért azükséges, hogy minél kiegyensúlyozottabb hátteret biztosítson a "dekorációs", virágos növényzetnek. Legalább a szakembernek sikerült meggyőznie őt, hogy a zöldfelület és a fák-bokrok megfelelő arányán - elhelyezésén áll vagy bukik a kert harmóniája. Vagy hogy árokból bőven sok egy, és nem kéne még eggyel keresztbe szelni a telek hátsó, alacsonyabban fekvő traktusát, hanem egy kis tereprendezéssel a patak felé terelni az időszakosan (tavasszal) megálló esővizet, vagy egyszerűen hozatni egy teherautónyi termőföldet Szobról, és máris kulturáltan orvosolható a gond. Már ezért érdemes volt tervezőt bevonni a munkába, mert neki el is hiszi! Meg azért is, mert egy csomó jó ötlete van, és amit kitalálunk, szakmai kontroll alatt van: megnyesegeti az oda nem illő elképzeléseket, és azt hiszem, igazán szívén viseli az ügyet. Na persze, finom csemege lehet az erdős-patakos kis kertünket tervezni, ráadásul hamar megépülő referenciaként sem lesz utolsó! Ami már biztos, hogy a kert csontvázát amint lehet, kiültetjük, tehát a kerítés és a földmunkák után azonnal, hogy azzal fél év előnyt adjunk a fáknak és a sövénynek. A tó medrét kialakítani csak a tóépítő szakember jelenlétével lehet, hogy a megfelelő terepszintek pontosan a tervek szerint legyenek kimarkolva. Hamarosan lesznek mutogatni való, színes-szagos tervek is, addig is, azon ámulok, mennyire szép lesz ez, ha már a növények beállnak és valamelyest megerősödnek-megnőnek. |
|
Mint mindig, a mai pihenőnap is munkával telt. András végre megrajzolta az alapozási tervet: erőt véve magán, sikerült két másik munka közé bepréselnie a házunk kiviteli terveinek legelső részét. Most már tényleg a körmére ég a munka, ha nem vigyáz: mindenkié jobban halad, mint a sajátunk! Analógia: suszter és a lábbeli... |
|
Délután András végre elhívta egy beszélgetésre az ácsot, és kielemezték a ház tetőszerkezetét. Ő is a hozzáértő szakik táborát képviseli, most már csak attól tartunk, hogy nehogy túl sokat kérjen. Az egész tetőre ad majd árajánlatot, ácsmunka, bádogozás, cserepezés... Fát valószínűleg Szlovákiából fogunk hozni, és amire a beépítésre kerül a sor, már az Unióban vagyunk: remélem, emiatt aztán vámot se nagyon fognak kiszabni rá. És nem elhanyagolható, hogy a Tátrában még nőnek olyan fenyők, amiből azt a néhány darab tíz méter hosszú mestergerendát ki lehet vágni, ami a födémet tartani fogja. Este végre kerítettünk időt, hogy közösen átnézzük a kerttervező első, faxon átküldött vázlatait, amit már beillesztettem a ház terveibe és a modell is kezdett használható lenni. Erre András jól átrendezte az egész elülső traktust: gyors konzultáció a feng shui-s könyvemmel, és rögtön áttette a kőkertemet az átforrósodásra kevésbé hajlamos északi oldalra. A másik oldalra beillesztett egy reggeli üldögélőt, ahonnan viszont remek rálátás lesz a sziklákra. Ha majd nyári reggeleken az ágy finoman kitesz nyolc-kilenc körül, lesz hol élvezni a még nem perzselő napsütést. A hátsó traktus sem maradt érintetlen: a jó nagy gyepfelületet felére zsugorította, hogy egy ligetes-erdős rész legyen a ház és a patakpart között. Így hamarabb fognak fogyni a fények, de néhány év múlva már egy erdei tisztáson érezhetjük majd magunkat! És mellékesen, lesz hova tenni azt a négy-ötféle magnóliát, amit kinéztem tavaszindító kertdísznek. És amire nem gondoltunk eddig, lesz egy tűzrakó hely is a tó és az erdő között, valamint egy ősszel narancsos-égővörös lombú fa a gyep közepén, hogy adjunk valamit a tűz házának is... Meglepő, hogy mennyire következetes az uram még ebben is: ha már a házat hozzáidomítottuk a feng shui alapelveihez, legyen a kert is tökéletes! :-) Kiváncsi vagyok, mit szól majd hozzá a szakember hétfőn. |
|
Reggel igen tanulságos eseménysort láttam. Az ágyon feküdtem, Krampuszka ott volt az ágy előtt, amikor bejött Tappancs a szobába. El akart menni Krampusz előtt, de az már emelte a lábát az ilyenkor szokásos, privát szféráját óvó pofonra. Tappancs hátrahőkölt (meglepő, hogy ez a nagy melák állat hogy tart attól a kis hisztis gombóctól), majd megfordult és eloldalgott. Kifelé menet vette észre Nyafikát, aki elmélyülten élezte a karmait a kaparófán. Durr, kiosztott neki két nagy taslit, majd ily módon helyrebillentett önérzettel, méltóságteljesen távozott! :-) Amúgy, Nyafika a legokosabb macskánk, ha érdekérvényesítésről van szó. A többiek csendben várják az ajtó előtt, észrevesszük-e őket. Nem így Nyafika: addig kaparja, csiszitolja az ablaküveget, amíg muszáj beengedni: 
Érdekes, hogy amíg Nyafira hatott a fogyókúra, és egy ideje már nem gömb alakú, a perzsafélék nem akarnak fogyni. Kövért pár napja ismét vemhesnek nézték, ami fiú létére elég nagy szégyen... Krampuszka egyszerűen csak jó húsban van, de kis tömzsi és enyhén gombóc jellegű ő is. Egyedül Tappancs néz ki normális macskának... Hát a 72 óra nem egészen jött össze a Pannon műszakis kollégáinak, inkább 100 felett járt már, de végül azért beüzemelték a faxot is a mobilra. Most bármit ki tudok nyomtatni faxként is, és fogadni is tudok. Sajnos, ha a GPRS megy éppen (egész nap megy), akkor nem veszi fel a fax hívásokat, de úgyis inkább a kimenők miatt kellett, azt a néhány beérkező faxot pedig fogadja a faxpostafiók, és letöltöm később, amikor akarom. Ebből viszont következik, hogy a kéretlen reklámfaxokat is, amiket eddig sem kedveltem, eztán nekem kell pénzért lehívnom. Megelőzésként nem reklámozom ezt a faxszámot semmilyen telefonkönyvben, utólag pedig nem fogom vissza magam a szemrehányás hangnemében, ha valaki ilyet mer küldeni. Elgondolkodtam, hogy ha mindenki elküldené őket az anyjukba és megígérné, hogy ezután már biztosan soha, semmit nem vesz tőlük, már nem tartanák olyan jó ötletnek így reklámozni a nyamvadt nyomdai és egyéb szolgáltatásaikat. Addig csak az adatvédelmi biztos marad, aki nem tudom, mekkora hatékonysággal intézkedik ilyen ügyekben. |
|
A kútfúrók úgy látszik, szünnapot tartottak, a telken csak a fúrótornyot találtuk, meg a letakart kutat. Na meg a szürkemarhákat, ahogy békésen legelésztek először nálunk, majd a szomszéd telkén, miközben a (házőrző és terelő) kutya lustán heverészett a napon! 
Tőle aztán lelegelhetik az összes növényt... Kisvártatva egy ismeretlen tűnt fel, fürgén kiugrott a kocsiból és ráparancsolt a kutyára, hogy terelje vissza a marhákat. Erre az felpattant és akkurátusan kihajtotta mind a négyet, szabályosan kerítve-terelve, elvégre erre lenne kitenyésztve... Aztán amint az illető elment a dolgára, a marhák is szép lassan visszaszivárogtak füvet nyírni, a kutya meg vezényszó híján ugyanúgy heverészett a napon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fittyet hányva a csordára, mintha csak azokat őrizné! |
|
A postában ismét nem csalódtunk, végre valóra válik egy régi álmom. Nem nagy dolog, de gond nélkül megoldható: elég lesz annyit írnunk a névjegyünkre lakcímnek, hogy 'Zebegény, Almáskert'. Mint egy közismert nagybirtok :-) Ugyanis házszámot csak a használatba vételi engedéllyel együtt kapunk, egyelőre még csak sejtjük, mi is lesz. Így viszont már most fix címünk lesz, amit használhatunk mindenféle költözéstől függetlenül, mert a postás így is megtalál minket. Elég betegnek éreztem magam, de alig hogy lepihentem, kiderült, hogy ma délután kell menni megmutatni a lakást az értékbecslőnek. Hajlamos lettem volna kicsit halasztani a dolgot, de amíg ez nincs meg, addig áll a hitel ügyintézés, és így a pénzünk folyósítása is, hát inkább beautóztunk Pestre. Éppen ma reggel adta meg magát a kínai gyártmányú narancsprésünk, ezért este vettünk egy másikat, ezúttal azonban géperejűt. A legdizájnosabbat és a legnagyobb teljesítményűt a kínálatból, de ez természetes. Ágicza Bosch szeletelőgépe óta tudjuk, hogy mindig egy profi cucc éri meg a legjobban az árát. Este természetesen igen sok narancs- és grapefruitlét ittunk meg :-) |
|
Csöndes-dolgozgatós napnak szántuk a mait, különösen azért, hogy végre András valamelyest ki tudja pihenni magát, de nem jött össze. Délelőtt még megnéztük a kútfúrókat, meg a postán is jártunk, hogy költözés után a leveleink sorsáról érdeklődjünk. Szerencsére megoldható az, hogy ha majd lesz kerítésünk és zárható postaládánk (utóbbi már megvan), nyugodtan a telkünkre is kérhetjük a leveleinket, mert külterület ide vagy oda, kiviszik a leveleket. Az a jó, hogy itt a postások száz méter plusz bicikliúton nem problémáznak, ha azzal segíteni tudnak. Így a következő szállásunkra már nem is érkezik küldemény, egyenesen leendő otthonunkat célozzák meg a küldemények. Délután András végre ledőlt volna pihenni, mikor telefonált a vevőnk, hogy beszélt az ingatlanbecslővel, és ötre mennének megnézni a lakást... hát, nem a legjobbkor. Uzsgyi hát, be a városba, néhány dolgot még úgyis el kellett intéznünk. Késő este értünk haza, holtfáradtan. |
Maestro, 2004. 04. 30., péntek