Maestro, 2007. 10. 01., hétfő #

Már egész szépen kialakult a kertünk, már nem csak térdig érnek a növények, úgyhogy a késő őszi napsütésben végigfotóztam a házunkat és a kertet.

Az utca felől már kezd takarni a kerítésre futtatott vadszőlő, de az igazi, áhított kőkerítésünk még mindig nagy halomban hever a telek előtt, és várja a csodát, hogy felépülhessen végre.

A déli terasz pergoláját kezdik benőni a rózsák, és az oromfal bal sarkában az a kis piros az az én vadszőlőm, amint kezdi meghódítani a felső szintet is!

A nagy tó túlsó partjáról, a fűzfa alól nézve - a tavak gyönyörűek, átlátszó vízzel és sok-sok növénnyel.

A nagy tó hídjának végéből így néz ki a ház, már kezdik takarni a kis tó partján növő fűfélék.

Kedvenc nézetem, a kis tó partjáról. A kép csalóka, a széles látószögű objektív miatt kétszer akkorának látszik a tó, mint valójában, de a hangulatot így is tökéletesen ábrázolja.

Közelebbről nézve a délnyugati oldalt, mindenütt növények másznak felfelé a házra.

A kerti pergolára még nem futott fel a lila akác, innen a ház nyugati, a kis tóra néző terasza látható.

Ennek a fotónak az elkészítéséhez egy létrával a hónom alatt másztam fel a patak túlpartján lévő erdős domboldalba, és egy nagy fa ágai közül sikerült némi rálátást találnom a házunkra. Egyike azon kevés nézeteknek, amikor a kéménye is jól látható. Ezt kicsit sajnálom, a házikós fílingnek része a kémény is, az is felmerült bennem, hogy építek egy álkéményt (na jó, konyhai elszívó szellőzőt) a délkeleti oldalra...

Újabb utcai nézet, de már inkább az erdő felől. A ház északi oldalán csak a tetőtérben van ablak, egyébként a tűzifát tároljuk itt.

Messzebbről, az erdő irányából nézve. Szinte mindenhonnan egyedüli háznak látszik, pedig egy szomszédunk azért van (a képen éppen kitakarja a házunk, máskor a fák rejtik el, szóval nem sok vizet zavar).

Az előkert felé csak a bejárat néz és a tároló kis ablakai, a fürdőszoba nagy ablaka már a déli oldalon van.

A Boldogság Kék Madara a bejárati ajtóban, Ágicza Tiffany-üvege.

A déli terasz majdnem olyan, mint egy szellős helyiség, az íves pergola egyfajta keretet ad neki és otthonosabbá teszi. Az árnyékoló kitekerésével a tűző nyári napon vagy akár csendes esőben is használható.

Újabb fotó a híd végéből, a nagy tónak ez a vége a víztisztításról gondoskodik, és mivel sekélyebb, hamarabb felmelegszik benne a víz és egy finom áramlást is biztosít, napenergiával meghajtva.

Átjáró a két terasz között, a falon az általam pátyolgatott vadszőlő látható.

A nagy tó a tavak közti átfolyó irányából nézve. A hídon túli vége a nyílt víz, sok tavirózsával és egyéb növényekkel.

Ebből az irányból a legarányosabb a ház, csak éppen lassan már kezdik eltakarni a növények a rálátást. De a fő formák azért még látszanak.

A kis tó a nyugati teraszról nézve. A nagy tó innen alig látható, csak a kertben tovább sétálva tárul fel a szemünk előtt.

A tetőtéri ablakból át lehet tekinteni az egész kertet. A hátsó, erdős sáv is még a miénk, az a patakparti rész.

A kis tó a déli teraszról nézve, itt folyik be a tetőről az esővíz is a tóba. A nyugati terasz stégjét nagy rózsabokor takarja.

Újabb kép a kertről, a nyugati teraszról, védett és hangulatos kis kert.

A nagy tó legtávolabbi sarkából ilyen a ház és a kert.

Ezt a magaslati képet a kerti pergola mellett felállított nagy háromrészes létráról készítettem, kb. 6 méter magasból.