| ZeBlog archívum, 2004. augusztus | ||
|
Ágicza felhívta a kertépítők főnökét, hogy jönnek-e ma. Azt a kedvező választ kapta, hogy nézzen ki a telekre, talán már meg is érkeztek. Fogta a fényképezőgépet, és ki is ment legott. Nézegette a kertépítőket és a kérdéseivel gyötörte őket, én pedig itthon rajzoltam. Csak akkor mentem ki délután, amikor Ági azzal hívott fel, hogy gond van a csatornával. 
A kivitelezőnk vette észre, és utánamért: a házból kijövő csatornacső 10 centivel lejjebb van, mint kellene. Kivittem a kis lézeres szintezőmet, és utánanéztem én is a dolognak. Annyira azért nem volt vészes a helyzet, mert a legutolsó cső nem volt beállítva sehogy, az adta a lejtés felét, de 5 centi süllyedés a beállított csövekben is volt. Az árkot túl mélyre ásták ki múlt héten, ezért a csövek alá 20-30 centi földet kellett visszatölteni. Valószínűleg az történt, hogy nem ágyazták alá elég tömören a vízszerelők a csöveket, vagy a betemetés és áztatás közben tömörödött be az is. Abban maradtunk a kivitelezőnkkel, hogy egy emberrel kiásatja a héten, a frissen betemetett földet nem olyan nehéz kiszedni, és visszarakjuk masszívabb alápakolásokkal. Ha a cső mellett és alatt megcsináljuk, rárakni majd lehet már markológéppel is. Kicsit csodálkoztam, hogy ma is itt vannak. Korábban azt mondták, hogy az aljzat után elmennek pár napra valami kisebb munkát megcsinálni, amíg köt a beton. De ma is a kőfalat rakták, a kőművesünk is egész jókedvűen, de az egyik embere, aki most szintén falazott, az aztán igazán művészi hevülettel keresgélte és rakta a köveket a falhoz. Nagyon örültem ennek, ezt a házat tényleg így kell építeni! Szerintem, ahogy kezd kibontakozni, milyen is lesz a kőfal és az egész ház, úgy lesz egyre több kedvük hozzá, mert egyre inkább látszik, milyen nagyszerű mű megszületésének a részesei :-) 
A ház minden földszinti nyílása be van fóliázva, mögötte szép csendben köt az esztrich. A tetőtéri ablakokon át ki tud szellőzni a pára, de nem süvít át a szél a friss beton felett. A kőfal első sora lassan körbeéri a házat, egyre jobb érzés ránézni. Hamarosan el kell döntenem, hogyan oldom meg a vasháló rögzítését a koszorúkhoz. Valamilyen dübelre gondoltam, de lehet műanyag, szemescsavar fejjel, azon átdugott betonvassal, vagy talán inkább metrikus menetű fémdübel, méretre vágott menetes szárral, ráhegesztett keresztvassal. Nevetségesen hangzik, de most volt időm leülni és rendbe rakni azokat a fotókat, amiket még két héttel ezelőtt készítettem egy-két megépült munkánkról. Ezek hamarosan kint lesznek a website-unkon (a hamarosan alatt pár hét értendő :-(, és összeraktam egy panorámafotót is, amin az elkészült ácsolatunk látható, a bedeszkázás előtti állapotában: 
|
||
|
29 fok, napos idő. Kőfal falazása, kertépítés, növénytelepítés, füvesítés. 
|
||
|
Már teljesen megszoktam a korán kelést, de ma muszáj is volt, felülvizsgálatra kellett bemennem Budapestre. A házhoz csak kiugrottam, az aljzatot készítették éppen. A statikusunk (egyben a felelős műszaki vezető) is volt kint ellenőrizni, de éppen elkerültük egymást. Nem is tudom, miért rángatom ki állandóan, mikor soha nem talál semmi problémát :-) A kőművesek mellett a bádogos is kint dolgozott, az épület hátsó oldalán kezdte el felrakni az oromdeszkákra a rézlemezeket. Nagyon szépen csillog-villog, és Ágicza is örül neki. Aztán jön még a kémény körüli rész, és a hét második felében jönnek a ácsok és felrakját a cserepeket, csak a kőfal feletti eresz részeken kell megvárniuk a kőműveseket. 
Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek a budapesti közlekedésen. Egy órán belül elértem Zebegénytől a külső körútig (65 km), majd másfél óra volt, amíg onnan az Üllői útig (6,5 km, a tizede)! De kár is lett volna sietnem, mert út közben önfeledten megettem pár babapiskótát, ezért csak egy óra előtt mehettem az éhgyomorra végzendő vizsgálatra. Utána pedig rögtön jöttem is vissza, mára elegem volt a fővárosból. Megint vettem egy nagy halom gyümölcsöt és piskótát a Corában, és megint csak megdöbbentem, mennyire keveset fizetek azóta, hogy átálltam erre az üzemmódra. Nézegettem a bicikliket is, de kiderült, hogy a garanciához szakszervizben kell őket beállíttatni, akkor már inkább eleve egy profi bicajos helyen veszem meg, hogy ne kelljen ezzel külön vesződni. De egyelőre lehet, hogy mégis elhalasztjuk ezt a vásárlást, mert kell a pénz a házra. Addig inkább újra előszedjük a görkorcsolyákat, amiket egy éve méltatlanul mellőzünk. Hoztam fóliát is a tüzépről, és bezártuk vele az utolsó ajtónyílást is, amire nem jutott elég fólia délelőtt. Ez azért kell, mert az esztrich az első három napban nem kaphat huzatot, a túl gyors száradás ártana neki. Utána már nem lesz gond, sőt, akkor az a jó, ha jár a levegő a házban. Megkérdeztem a kivitelezőnket, megoldható-e szerinte a teraszunk feletti áthidaló kőből való kifalazása. Elgondolkodott rajta, majd fél óra múlva mondta, hogy nagy nehezen talán megoldható, de túl sok fényt venne el, annyira le kellene lógatnunk, a nappaliból nézve nagyon behatárolná a látómezőnket. Talán, ha a betongerenda építésekor már meglett volna az a kő szegmensív, és arra öntjük a gerendát, de ugye kőfaltól független szerkezetet akartunk. Ezek szerint maradnak a fagerendák, ahogy az engedélyezett terven is szerepel. Akkor viszont hamarosan meg is kell rendelnem, hogy szeptember végére, mire a kőfalak odáig felérnek, biztosan megérkezzenek. Ágiczának kinyílt egy növénye a tó partján, az újonnan elültetettek közül. Az esőktől szépen átázott a talaj, holnap jönnek a kertépítők folytatni a munkát a füvesítéssel. 
Nyár ide vagy oda, már bizony kezd hideg lenni itt a kisházban is, pedig itt még meleg van a telek éghajlatához képest. Nem tudom, mennyi meleget fog ott termelni egy olcsó vaskandalló, majd összebújunk, mint a szegény ember malacai. Végül is felfoghatjuk a dolgot céges csapatépítő tréningnek is :-) |
||
|
28 fok, napos idő. Esztrich aljat készítése, oromfali bádogozás felrakása. Műszaki vezetői bejegyzés: Az ellenlécezés-fóliázás elkészült, a vápákat kideszkázás helyett sűrített lécezéssel oldották meg. A mai napon fejeződött be az aljzatbetonozás. 
|
||
|
Mostanában mindig korán kidob magából az ágy. Ma nem dolgoztak a házunkon, nekiálltam hát végignézni az eddigi ZeBlogokat, és este azzal a tudattal tölthettem fel őket a tárhelyre, hogy ebbe aztán már igazán senki nem köthet bele. Érdekes volt így végigolvasni az egész történetet, de a legfontosabb tényleg az, hogy nehogy akaratlanul is haragot szüljön az, amit mi ilyen lelkesen és örömmel írogatunk itt. Délután kimentem a házhoz, és levágtam két izmosabb csíkot abból a csőből, amit a vízakna ásásakor vágtak le a kútból. Ezeket oldalról fogjuk majd felhegeszteni a vízakna padlójából kiálló csőre, átdugunk rajta egy menetes szárat és erre függesztjük a szivattyút. Összesen vágtam vagy egy métert, bár meglehetősen vastag falú csőben, és a flex korongja láthatóan elfogyott - de holnap már ezt is felrakhatják. 
Este telefonált a kivitelezőnk, hogy utánaszámolt, és mégis csak igazam volt a kéményt és a szigetelést illetően is. Mégis, mire számított? Nagyon félreismer, ha azt hiszi, hogy akár véletlenül, akár szándékosan tévedek bármiféle elszámolási kérdésben. Megkérdezte, milyen vastag lesz a kerámia burkolat. Mi átnéztük a gyártónak több katalógusát is, de egyszerűen nem volt benne sehol. Annyi támpontunk volt csak, hogy a katalógusban külön jelölték a vastagabb lapokat, és ezek voltak 1 centisek, illetve hogy én 6-8 millisnek tippeltem emlékezetből a lapokat. Végül 8 mm-ben maradtunk, ettől nem sokat térhet el, annyi pedig már belefér a kivitelezési hibahatárba is. Holnap már az aljzatot készítik, és utána egy hónapon át csak a követ rakják kint, amíg nem tudnak burkolni. Viszont a falba berakandó fagerendákat meg kell vennem hamarosan, mert azokat is le kellene gyalulni, festeni beépítés előtt. |
||
|
28 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
||
|
Hétkor már a fülemen volt a telefon, mert be kellett szólnom a tüzépre, hogy adjanak vízszerelési anyagokat a szerelőmnek. Miközben beszéltem velük, eszembe jutott, hogy egy valami maradt ki a padlóhoz valók közül: a centis dilatációs csík, ami a fal mellé kerül. Maroson nem volt raktáron megfelelő vastagságú, ezért végül is a gödi telepükre látogattam el érte. A kőművesek ma is a kőfalat rakták, egyikük az egyik oszlopot, a másik a másikat. Ez utóbbi látható lelkesedéssel válogatta a szebbnél szebb köveket a teraszról látható oldalakra, és már-már művészinek nevezhető gonddal állítgatta a helyére őket. 
Hogy rendesen el tudjuk helyezni a csíkot, levagdostam a fal melletti pogácsák tetejét, betonozáskor már csak oda kell tenni ezeket a polisztirol csíkokat. A szerelők összerakták a fűtést, a víz- és csatornahálózatunkat, és előkészítették a szivattyú gépészetét is. Egyelőre maradt az aknában a régi kis szivattyú, mert a villanyszerelők csak egy hét múlva érnek rá bekötni, viszont víz addig is kell az építkezésen. A csatornához pedig elfelejtettek 45 fokos könyököt hozni, és mire észrevették, már visszajöttem Gödről, így az is jövő szombatra marad. Csak ebédelni ugrottam haza, meg kipróbálni az új kisgépeinket egy darab gerendán. Mindegyik kiválóan működött, megint csak azt kellett látnom, hogy a minőségi dolgok megérik az árukat. Ha már flex is volt nálam, levettem annyit a kapu vasából, hogy könnyebben nyíljon. Ha meglesz a gyalugép, megcsinálom a ház bejárati ajtaját is, ami szintén szorul egy kicsit. Délután telefonáltam a markolósnak, ráér-e vasárnap betemetni az árkokat, mert hétfőn már hátra kellene gurítani a betonkeverőt. Vasárnapra nem vállalta, de még délután ki tudott jönni. Így más föld alá került az áram, a víz és a csatorna is, csak a 45 fokos törés környékét hagytuk szabadon, hogy be tudják majd fejezni. Ha már itt volt a géppel, leszedettem vele azt a kis buckát is a behajtónk elől, amin Ágicza úgy lehúzta Clióka orrát. Most szép lankás az út végig, máris sokkal jobb így. A lerakott fűtéscsöveket gondosan végigfotóztam, egy kihúzott mérőszalagot téve föléjük. Így később is pontosan tudni fogom, hol vannak csövek a padlóban: 
Bár mára mást terveztem, egész nap kint dolgoztunk a telken, meg mászkáltunk anyagért. Ágicza elültette a patak mellett azokat a kis évelő növényeket, amiket már hónapok óta pátyolgat itt a kisház kertjében. Éjszaka aztán nekiállhattunk rajzolni, rendesen aludni tényleg csak akkor lesz majd időnk, ha megépül a házunk. |
||
|
26 fok, napos idő. Padlófűtés rendszerlemez lerakása és fűtéscsövezés, épületen kívüli víz- és szennyvízvezetékek lerakása, kőfal falazása, közműárkok betemetése. 
|
||
|
Hajnalban, ahogy felkeltem, már telefonáltam a tárhelyünket kezelő cégnek, hogy nem megy a belépés. Hamarosan megcsinálták, én pedig feltölthettem a ZeBlogot a webre. A kőfal határozottan emelkedik a ház északi falán, tényleg belehúztak az építésbe. Kérdeztem tőle, rendben találta-e a tegnapi elszámolást, mire azt mondta, még át kell néznie. Nem értem, tényleg ennyire nem bízik bennem? Kifizettem neki az eddigi munkákat, mellékelve az elszámolást kinyomtatva is, nehogy később ebben se legyen biztos. Szint minden mennyiségből több lett, mint ahogy eredetileg megbeszéltük, de nem tiltakozott, mikor erre való hivatkozással többet akartam neki fizetni. A hátsó teraszon is elkezdték rakni a pilléreket, hogy ha egyszer majd bent lesznek az ablakok, azonnal önthessék a betont a teraszra is. 
Az ácsok főnökével is elszámoltam. Mutattam neki a tételes listát, hogy mennyivel kap többet a nagyobb tetőfelület miatt, mennyit tartok vissza a pozdorjára, mennyi lesz a kőfal felrakása utáni munka. Egy rossz szót nem szólt, igazán kellemes meglepetés volt. Bár, a pozdorjázás tényét már előbb elfogadta, mert ahogy kimentem és átadtam neki a pozdorja lapok fektetési terveit, máris arról beszélt, mit hogyan fognak lerakni, eszébe sem jutott folytatni a tegnapi felvetéseit. A nagymarosi tüzépen csak collos KPE cső volt a kúthoz, ezért próbáltam megtudni a szivattyú forgalmazójától, nem lenne-e jó ilyen, az 5/4"-es helyett. De mire visszahívtak a válasszal, már szólt a fűtésszerelőnk, hogy Pesten talált ekkorát, menjek be érte utánfutóval, mert elég nagy tekercs, és mellesleg elhozhatnám vele együtt a csatornacsöveket is. Nagymaroson átvettem a megrendelt Bosch gépeket, már csak a fúrógép nem érkezett meg, arra várni kell pár napot. Még egy kézi gyalugépet rendeltem hozzá utólag, hogy teljes legyen a készlet, most igazán kedvező áron adták mindet, kár lett volna kihagyni. Az elvitt és visszahozott áruk és egyebek elszámolását későbbre halasztottuk, mert siettem. A Praktikerben kellemes meglepetésként ki volt írva a különféle kötelek mellé a teherbírásuk is, így vettem megfelelő műanyag kötelet, meg profi rozsdamentes kötőelemeket hozzájuk. Igen lassan ment a vásárlás, és már eleve késésben voltunk, ráadásul Ágicza egy másik kerületben lévő Csömöri útra navigált el a csövekért. Ő már nem is várta meg, elment taxival az irodába, míg én kifizettem és felpakoltam az utánfutóra a cuccot. Hazafelé felhívtam a kivitelezőnket, és megkérdeztem tőle azt, ami már napok óta piszkálja a csőrömet: hogy most ennyire nem bízik az általam kiszámolt árakban és mennyiségekben? Nem sok értelme volt telefonálnom, csak annyit tudtam meg, hogy persze bízik benne, de azért ő is utánanézne. Hát nézzen. Ismét sötétben értünk ki a telekre, de beállítottam a reflektorunkat és annak a fényénél szép kényelmesen kipakoltunk mindent, holnap kezdődhet a fűtésszerelés! Aztán siettünk haza, mert még hátra volt egy tárgyalás egy családi házról... |
||
|
22 fok, napos idő. Kőfal falazása, közműárkok igazítása, fafödém deszkázatának lerakása. 
|
||
|
Már dél is volt, mire kiértünk a házhoz. Ekészült a gipszkarton álmennyezet és már a hézagokat glettelték, pedig szívesen megnéztem volna a vázszerkezetet is. Szerencsére felülről még nem volt ledeszkázva, így felhajtottam egy darabon a hangszigetelést és onnan le tudtam fotózni. Először nem is vettem észre, de raktak valamennyit a kőfalra is, csak azt még ki kell fugázni egy kicsit képlékenyebb anyaggal. Kint volt a fűtésszerelőnk is, bevéste a falba az elosztódobozt, ami a majdani télikertbe menő fűtéscsövek toldására szolgál, felszerelt pár szerelvényt és elkezdte lerakni a falak mellett a rendszerlemezt. Ezek a lemezek fecskefarkas csapolással kapaszkodnak egymásba, és 7,5 centinként lehet közéjük a fűtéscsöveket tenni. A gépész tervezők pedig mindig ennek valamelyik többszörösét adják meg, így könnyű az élet. Viszont az aljzat rossz lejtése megint megbosszulta magát, a teraszról befolyt az eső a házba. Ahogy lehetett, kisöpörték és 10 centi magas, mini földgátat húztak az ajtónyílások elé. Most nem annyira szerelték a fűtést, hanem előkészítették a terepet a szombati munkára, összeírták a szükséges idomokat és egyéb anyagokat, hogy szombaton minden itt legyen. 
Az ácsunk most azzal állt elő, hogy a födém pozdorja lapokkal való burkolása sem volt benne a megállapodásunkban, az is külön pénz lenne, vagy vissza sem jön ide cserepezni. Rutinosan nem mondtam rá semmit, viszont itthon kiszámoltam az eddigi munkákért neki járó pénzt, és abból 30 ezret visszatartottam 'pozdorja lerakás' címszóval. Holnap ezt fogom neki odaadni, és nagyon remélem, hogy nem lesz ebből gond. A kivitelezőnknek újabb dolog jutott az eszébe: mintha a Schiedel kéményt sem fizettük volna még ki, úgy emlékszik, hogy egyszer azt is későbbre halasztottuk. Itt is rutinjellegű volt a bizonyító erejű elszámolás kinyomtatása, és megint csak pontosan megvolt ez az összeg is a kifizetettek között. Mert persze ezt is csak a földszinti falak kifizetésekor halasztottuk el, a falféleségekkel azután elszámoltunk. Ma hosszasan elbeszélgettem a szomszédunkkal. Kiderült, hogy jobban kellene vigyáznunk, mit írunk meg itt a ZeBlogban, mert bármennyire is pontosan azt írjuk le, amit látunk és gondolunk, mi is érthetünk félre vagy nem tudhatunk dolgokat, amiket mások sérelmezhetnek. Mint most ő is valami apróságot, de ezt hamar sikerült tisztáznunk. De a ZeBlogunkat (mégpedig a szerzői jogunkat sértve, illegálisan) offline módon is terjesztik valakik itt a Duna-Kanyarban, tudjunk róla... Ágiczával sokat beszélgettünk erről. Mert mi senkit nem akarunk megbántani, de mindig akadhatnak félreértések és túlérzékeny vagy felületesen olvasó emberek is. Úgy pedig nem érdemes ezt a közkedvelt építési naplót tovább írnunk, hogy ugyan sokaknak segít egészségesebb életszemlélettel tekinteni egy építkezésre, de közben esetleg megnehezíti a későbbi ittlétünket. Ezért inkább átolvasom még egyszer az egészet (nem semmi idő lesz, több kötetnyi könyvnek felel meg), és mindent kigyomlálok belőle, amiről akár csak feltételezhető is, hogy valaki zokon vehetné. Ma egész éjjel próbáltam feltölteni a tárhelyünkre a ZeBlogot, de nem engedett be a rendszer, mert éppen most volt valami szerverkarbantartás a szolgáltatónknál :-( |
||
|
20 fok, esős idő. Gipszkarton álmennyezet hangszigetelése és glettelése, közműárkok ásása és igazítása kézzel, kőfal falazása, födém deszkaburkolatának festése és festetlen deszkák elhelyezése a nem látható részeken, fűtési szerelvények elhelyezése. 
|
||
|
Ágicza megnézte a födémgerendákat, és úgy találta, kicsit sötétedtek az elmúlt egy nap alatt is. Én pedig rájöttem, miért látszanak annyira világosnak: a szarufák mellett közvetlenül ott van a fehér deszkázat, és csak alulról kapnak fényt. A födémre pedig még felülről is süt a nap. Abban maradtak az ácsokkal, hogy nem kell még egyszer átkenni, így lesz pont jó, mire minden elkészül. Nekem megint csak alig volt időm megnézni a munkákat, mert a fűtésszerelő már várt a Megathermnél. Megvettük a szükséges cuccokat, és majdnem százezerrel volt olcsóbb, mint ahogy számítottam. Ennek először nagyon örültem, de aztán eszembe jutott, hogy még két tekercs fűtéscsövet otthonról fog hozni, és valószínűleg azt is ki kell majd fizetnem, szóval az előirányzat nem volt megalapozatlan. De ő, mint törzsvásárló, annyi kedvezményt kap náluk, amit én soha nem kapnék meg egyszerű vásárlőként. Kiderült, hogy már holnap kijön szerelni. Egyrészt azért, hogy szombaton biztosan végezzen, meg hogy ha bármi alkatrész hiányozna, szombatra be tudja szerezni. Akkor viszont sürgősen ki kell ásatnom az árkokat! 
Felhalmoztunk egy halom padlófűtés rendszerlemezt az utánfutón, egy pedig jutott a kocsiba is. Szerencsére éppen bele lehetett szorítani őket párosával az oldallapok közé, így csak a legfelülre rakott három csomag helyzete volt bizonytalan. Pest szélén meg is unta az egyik az összezártságot, és levetette magát a mélybe. A szembe jövők integettek, akik látták leesni. Gyorsan leálltam (bocs mindenkitől a kora délutáni, kelet-budapesti dugóért!), felszedtük és visszaraktuk, egy újabb gumipókkal biztosítva most már oldalirányba is. Az utánfutót leraktuk az iroda garázsa előtt, és elmentünk az Astoriához, a Pannon képviseletéhez. Ágicza optimistán fél órát dobott volna a pénznyelő automatába, de inkább másfél óra parkolást javasoltam neki - ismerem az ügyfélszolgálatokat. Várakozás közben a kirakott telefonokat nézegettem, de egyszerűen undorít a sok csillogó-villogó szarság, amikkel tele vannak. Nincs már messze az idő,a mikor a hívások kezdeményezése és fogadása funkciókat ki is hagyják belőlük, mert kell a memória a hatszólamú csengőhangnak és a JAVA alkalmazásoknak... Miközben én azon gondolkodom, hogy mégis megcsináltatom a régi 6110-esem kijelzőjét, mert az még telefon volt, több antennával és térerővel, kevesebb sallanggal. A telefonokat gond nélkül átírták, de az enyémet csak másnap tudják számlás üzemmódra aktiválni, prepaid-ként pedig már minden egységem lefogyott róla. Annyi még volt benne, hogy fel tudjam hívni a markolóst, de aztán ezzel vége is volt. Még jó, hogy ő visszahívott, és meg tudtam vele beszélni. Csak holnapután tudtak volna kijönni, viszont ma délután is volt egy kis idejük. A mai ásást választottam, a kivitelezőnknek elmondtam minden közműárok helyét, majd ő elmeséli nekik. Ám hamarosan hívott, hogy miután mi elmentünk, hozták az esztrichet és pont oda rakták le, emiatt nem férnek hozzá az árkokhoz. Megmondtam neki, hogy pár napja beszéltük meg az árkok helyét, tudta, mi hol lesz. Ha képes volt pont oda lerakatni az esztrichet, akkor most oldja is meg valahogy. Fizesse ki ő ezt a felesleges kiszállást, vagy rakassa el kézzel azt a pár raklapnyi zsákot az útból, hogy lehessen ásni. Ez utóbbi történt, a víznek és a csatornának ki is ásták végül az árkot, de a vízaknához menő villannyal és a biztonsági szivattyú kivezetésével már nem boldogultak, mert nem fért hozzá a markoló. Nem egészen értettem, mert az keresztbe menne az úton, igazán oda tudott volna állni valahogy, de ezek szerint mégsem ment neki a dolog. Már sötét volt, mire hazaértünk. Az utánfutót még kivittük a telekre és bepakoltuk a házba a padlófűtés lemezeit. Egy darabig nem volt közvilágítás, sem áram a házakban, pedig csak pár csepp eső esett az úton. Aztán ideért a vihar, ami ezek szerint mögöttünk jött. Olyan közel csaptak le a villámok, mint még soha, a macskák rémülten menekültek be, csak Krampuszkát nem találtuk. Kimentem esőkabátban, zseblámpával a tomboló viharba (Ágicza minden villámcsapásnál fennhangon aggódott), de nem találtam sehol. Csak amikor már elvonult a vihar, akkor bújt elő valahonnan: teljesen száraz volt, de nagyon koszos. Nem tudom, hova ásta be magát, talán a ház mögötti kolbászfüstölőbe bújt be. A lényeg viszont az, hogy Ágicza nagy örömére esett bőven az eső, és talán hamarosan folytathatják a kertépítők a munkát a füvesítéssel. |
||
|
21 fok, borús idő. Gipszkarton álmennyezet készítése a fürdőszobában, talajnedvesség elleni szigetelés a teraszokon, tetőlécezés és bádogosmunkák előkészítése. 
|
||
|
Ágicza ma extra korán kelt, engem kivitt a telekre növényeket locsolni, aztán vitte be a kocsit a szervizbe. A kárszakértő megnézte, és amint meghozzák az alkatrészeket, leadjuk Cliókát és addig megpróbálunk autó nélkül létezni, például megint gyalog járunk ki a telekre, mint tavaly tavasszal. Ági viszont ment tovább, elhozta Pestről a hidrofort, amit először alig akartak kiadni neki. Szemmel láthatóan nem nézték ki belőle, hogy neki egy 300 literes tartályra van szüksége :-) Az autóba sem tudták berakni a hátsó ülésre, inkább tehertaxit javasoltak neki. Azért nem múlt el haszontalanul a mellettem töltött pár év, mert erre rájuk förmedt, hogy mit képzelnek, nem fog teherkocsit bérelni Zebegényig. Lehajtotta nekik a hátsó ülések támláját, és így már szépen befért. Amikor meghozta, rögtön le is engedtük a vízaknába (direkt erre a percre készültünk a 80x80 centis lejárattal). Az ácsok a födém gerendáit festették, szerintem valahogy túl világosra, talán a színtelen alapozótól nem tud felvenni annyi festéket, mint a fedélszék. Ahogy nézelődtem, találtam egy kidurrant PUR-habot, nyilván a napon felejtette valamelyik mókamester. Teljesen jól néz ki így: 
Elkezdték feltenni a hőszigetelést a ház két végén, a tetőtér kilógó részeinek az aljára. Három réteg üveggyapot lesz itt, kér sor a födémgerendák között, egy pedig a keresztirányú rács közeiben. Így sehol sem szakítják meg teljesen a fák a hőszigetelést (hasonló megoldást alkalmaztunk a tetőnél is). Amin viszont nagyon kiakadtam, hogy az alsó oldalára feltettek egy fóliát. Most még oké, az tartja a helyén az üveggyapotot, de ha benne hagynánk, a szerkezet hideg oldalán lévő fólián kicsapódna a kifelé igyekvő pára... Állítólag itt is csak az üveggyapot szálak kijutását akarták meggátolni, mint a tetőtérben - csakhogy ott az alsó oldal hőmérsékletileg a belső oldal volt, ott legalább is nem ártott, ellentétben ezzel. Megígértettem belük, hogy ahogy rakják fel a deszkákat alulra, úgy távolítsák el közben azt a fóliát, nehogy bent hagyják nekem.
Délután fogtam az utánfutót és beautóztam Vácra, rézlemezekért. Sajnos, csak 5 lemez volt raktáron, a maradék kettőt holnap lehetne elhozni. Mindegy, kifizettem az egészet, és elvittem a bádogoshoz ezt az ötöt. A bádogos rokonszenves, idősebb szaki, és szerintem igen korrekt áron dolgozik. Még a héten valamikor felrakja a rézlemezeket és a csatornavasakat, mert ezeknek a cserepezés előtt meg kell lenniük. Aztán egyelőre a létező leggagyibb csatornát vesszük meg, amit majd idővel kicsrélünk ugyanolyan rézre, mint az oromdeszkák lefedése. Nem olcsó anyag ez a réz, de Ági betegesen irtózik a horganyzott dolgoktól. Na meg ugye ez örök darab, soha nem kell cserélni vagy festeni... Azt meg kell hagyni, hogy tényleg szép, és ha bepatinásodik, akkor sem lesz rosszabb. 
Megrendeltem a pozdorja lapokat a tetőtéri padlóra, és a tüzépen összeállítottam egy fuvart gipszkartonból, szigetelő lemezekből és más apróságokból. Megbeszéltem, miket ne szállítsanak ki és miket vegyenek vissza (külön kiemeltem az Ytongos raklapot, mint retúr objektumot). A kivitelezőnk mondott árat a gipszkarton munkákra, négyzetméterre vetítve elég dárga, de ahogy belegondoltam, mennyi idő lesz megcsinálniuk, nem keresik magukat betegre rajta. Úgy látom egyébként, hogy ugyanolyan gondosan csinálja tovább az építést, mint eddig. Ezért aztán én is minden méltányolható igényt méltányolok. De azt nem nagyon hiszem, hogy még egyszer megpróbálna változtatni azon, amit megbeszéltünk. Bár azt megkérdezte, hogy a szennyvíztároló szigetelését kifizettem-e, mert mintha azt mondtam volna, hogy az majd a többi szigeteléssel együtt lesz. Szerintem azt csak az időbeni ütemezésre mondhattam, mert a vízaknák részét már lezártuk a múltkor. Otthon utánanéztem, és persze kifizettem, fillérre egyezik az elszámolásunk. Kinyomtattam neki is, hogy lássa. Arra azért büszke vagyok, hogy eddig mindig álltam a szavam akkor is, ha nem jártam vele jól. A vakolatot is például, ma lemértem pontosan a falakat, és mivel pár m2-rel több a megbeszéltnél, annyival többet is fizetek ki (ezt ő is szó nélkül elfogadja mindig). És ez persze fordítva is igaz, ha kevesebbet építünk valamiből, kevesebb a díj is (ezt viszont a szennyvíztároló betonozásánál nagyon sérelmezte). De ez talán csak rossz szokás, vagy a megbízhatatlan építtetőkkel szemben kialakult védekező reflex. Szerintem a statikusunknak van igaza, hogy a hosszú barátság alapja a pontos elszámolás. Ahogy visszaértem Vácról, a statikus már a háznál várt. Megint nem tudott semmi érdemlegeset írni az építési naplóba, mindent annyira rendben talált. Viszont még egyszer megbeszéltettem vele és a kőművessel a kőfal falazásához használt betonok dolgát. Kiderült, hogy a kőműves a munkát gyorsítaná, de valószínűleg nem fog neki menni. A klasszikus eljárás ugye az lenne, hogy 4-es sóderből kevernek földnedves betont, abból falazzák fel a falat 50-60 centi magasra. Aztán 32-es sóderrel kevert, képlékeny betonnal öntik ki hátulról, mikor már megszilárdult. Ő ehhez képest csak egy fajta betont keverne, 8-as sóderből és földnedvesre. Ezzel falazna, és rögtön mögé is tömörítené. Szerintem nem gondolt bele, hogy a frissen felrakott követ közben a helyén kellene tartania, különben szétesik az egész frissen rakott sor. Több gondja lesz vele, mint a másik verzióval. Az egyetlen igazi előny az, hogy csak egyféle betont kell kevernie. Remélem, ha meglátja a haladási tempót, önként lemond erről az ötletéről. Addig azonban hagyom, hadd csinálja így. Megnézzük az eredményt, a statikus is megszemléli statikailag, és aztán majd meglátjuk. Már korábban is láttunk egy jégmadarat a tónál, de most perceken át ott forgolódott a víz fölé nyúló kövön, Ágicza körbe is fotózta, bár nem tudott elég közel menni hozzá és csak a széles látószögre optimalizált gép volt nálunk. Talán nem címlapfotó minőség, viszont garantáltan nem kitömött madár! 
Telepakoltam az utánfutót és Cliókát is zsákokba csomagolt forgáccsal, Ytong-darabokkal és más szeméttel, a telek előtti halmokból alig maradt valami. Ágicza lefestette újra az acél oszlopokat. Hívott a fűtésszerelő, holnap találkozunk Kistarcsán, megvesszük a fűtéscsöveket és alá a polisztirol rendszerlemezt. |
||
|
29 fok, napos idő. Talajnedvesség elleni szigetelés, oromfalak lezáró deszkázása. A statikus tervezővel egyeztetve a kőfal falazása és hátsó kiöntése egyaránt 8 mm-es szemcsenagyságú, földnedves betonból készül. A tetőtér alulról hűlő szakaszain a hőszigetelés alatti fólia deszkázáskor eltávolítandó. Műszaki vezetői bejegyzés: Az épület belső munkái haladtak, a fa szerkezet mázolása ill. a falak vakolása. Az ácsolat tartószerkezete elkészült, a tetőfedés fóliázása és lécezése majdnem teljesen elkészült. 
|
||
|
Ebből a napból sem kérnék repetát, az biztos! :-/ Hajnali fél nyolckor csöng a bekapcsolva felejtett mobil, hívnak a váci szakszervizből, hogy itt a kárbecslő, leszek szíves holnap fél nyolcra befáradni az autóval. Álomittasan kérdem: később nem lehetne? Mondjuk, kilencre, hogy alhassak is egy kicsit? Nem, mert a kárbecslő itt kezd, csak most ér rá, de ha nem jó a kedd... vazze, legyen akkor kedd, édesmindegy, mikor kell hajnalban kelnem! Zuhanok vissza az ágyba, van még egy órám a vekker csöngéséig. Tíz felé kitántorgok a telekre kb. két órával azután, hogy felébredtem, festem tovább az acél tartóoszlopokat általános alapozóval. Két réteg között locsolnom kéne, egyre melegszik az idő, és én lassan haladok a festéssel. A munka közben szép csöndesen halad, a kőművesek dolgozgatnak, az ács meg irányítja a tetőn dolgozókat, utóbbi a sok festéket is segít a kocsiból kicuccolni. Olyan jól esik egy kis figyelmesség, András mellett egészen elszoktam tőle... Mindig csak egy-egy apróság, amire felfigyel, és rögtön ott terem, pl. hogy a húsz kilós köveket ne én cipeljem, vagy hogy a festésnél a lent heverő fóliát ne fújja a frissen lepingált felületre a feltámadó szél, vagy csak kérdezget a házról, és meg is hallgatja, amit mondok. Lehet, hogy csupán jól felfogott érdeke, hogy az asszonnyal nem árt jóban lenni, de szerintem kedvel is, szóval nem kötelességből segít. Talán ennyi a nap pozitívuma, ami hirtelen eszembe jut. Elnézem közben a munkásokat, ahogy szigetelnek, szinte pormentes aljzatbeton, partvissal minden felseperve, kátránnyal lekenve, szigetelőlemezt melegítik gázpalackkal, műgonddal egyengetve a széleken a tekercset, hogy minden pontosan illeszkedjen és zárjon - hát, örülök, hogy megmaradtak nálunk, befejezni a házunkat. Itt valahogy más a munkamorál. Megyek vissza pingálni, locsolni már csak este fogok, annyira meleg van, hiába keltem fel hajnalok hajnalán, eső egy csepp se esett, hogy a dolog még szebb legyen... Beszéltem a tóról a szomszédunkkal is. Szerinte is felkavarhatták a tavat valamivel, ami azért ciki, mert ha ezt fürdőtónak is szeretnénk használni, akkor ez minden egyes alkalommal ilyen átlátszatlan, barna löttyé fog válni, ha valakinek mártózni van kedve, és megint lehet heteket várni, míg a víz újra kitisztul és az agyagos iszap újra leülepszik. Csábító perspektíva, meg kell hagyni. Azt is elárulta a szomszéd, hogy amikor ő járt a vízben, kábé 20(!) centi iszapot saccolt a meder alján, indításnak, és mindezt a legfinomabb, lebegő szemcsés földből. A qrv@ életbe, ezért nem akar ez kitisztulni, hiába lapátolom bele a növény-hegyeket... Egy vízforgató kéne szűrővel, ha tiszta vizet akarok, bár szerinte az élő víz így szokott kinézni. Kell egy szivattyú, amit benyomunk a tó fenekére és kiszippantjuk az üledéket, mint a szennyvíztárolóból, és utána lehet várni a tisztulást. Hurrá. Még jó, hogy a vízaknához van egy szennyvízszivattyúnk, annak jónak kell lennie, de vízforgatót egy ekkora tóhoz nem vagyok hajlandó venni. Majd ha lesz egy forró nap, megyek búvárkodni. Fini, a tó majdnem az orromig ér, hajrá, legalább tudni fogom, milyen csatorna-karbantartónak lenni! András bement Pestre, szokás szerint elkésve, aminek holnap isszuk meg a levét, mert a hidrofort ma már nem tudja átvenni. Ideges, és megint húzhatom meg magamat a sarokban, ha jót akarok... és holnap a szerviz után közvetlen csatlakozással mehetek be a városba a qrv@ hidroforért, locsolás és munka helyett. Délután végre megérkezett a kertépítő növény-összesítője. Most már csak magamban puffogok, mert a beépített növények kb. másfélszer annyiba kerülnek, mint amennyiért én bruttó kisker áron be tudtam volna szerezni. Bár ebben az árban benne foglaltatik a szállítási költség, a garancia és az utánajárás, beszerzés, az esetleges növények cseréje és egy kis profit ezen is van... Ezen elsőre baromira kiakadtam, de még mindig ők adták a legjobb ajánlatot, tehát maradtunk náluk, legfeljebb néhány drágább, ritkább és kényesebb növényt mi szerzünk be saját kezűleg, ezzel jelentős tételt spórolunk. Vigasztal az, hogy a múltkori árajánlat tényleg azért volt annyira elszállt, mert valóban az import növények többszörös ára dobta meg háromszorosára a büdzsét, nem ennyivel mentek fel az áraik. Ezt meg nyilván nem fogjuk finanszírozni, ha három hét múlva a töredékéért is lesz magyar áru, ennyire azért nem sietünk. A növény-telepítés egy részét viszont jobban járok, ha inkább saját kézbe veszem, így legalább tudom, hogy a beszerzett kényes áru maximálisan olyan minőségű, amit én szeretnék - ebben nagyon finnyás vagyok. Azt már látom, hogy az ültetés nem nagy kaland: kell egy trágyával és homokkal elkevert ültetőgödör, fáknak 0,5-1 m3, cserjéknek arányosan kisebb, ezt még én is meg tudnám csinálni, és öntözni kell, mint az őrült. Ennyi a titok. |
||
|
Ági teljesen magától felkelt még a kora reggeli órákban, és kiment meglocsolni a növénykéit. Szépen el is volt ezzel egy darabig, de aztán dúlva-fúlva hazarohant, mert kapott egy levelet attól a cégtől, akik két hónap könyörgés után voltak csak hajlandóak átutalni egy elvégzett felmérés díját. Érdekes jelenség, hogy szerintük a mi weben tett megjegyzésünk sérti a cég jó hírnevét és nem az a tény, hogy ők nem tartottak be egy megállapodást... De beszéltem az igazgatóval, és azt hiszem, sikerült igazán kellemes alternatívákat felvillantanom előttük, ráadásul valószínűleg sikerül behajtani az eddig elmaradt vázlattervi díjat is tőlük. De remélem, nem veszik majd sértésnek azt, ha inkább a készpénzes számlatömböt viszem magammal :-) Az ügyben is nyugtatgattam Ágiczát, hogy a kertépítő mennyiért hozott növényeket. Az ő ajánlata volt a legjobb, mi el is fogadtuk. Abba a többletbe neki bele kell férni a szállításnak, és a garanciális szolgáltatásnak, hogy ingyen cseréli, ami egy éven belül kihal vagy nem ered meg. Meg talán ezen is akart némi hasznot, de hát ebből él. De ha összességében elfogadhatónak tartottuk, amit kínált, akkor most ne problémázzunk ezen. Az építkezésre épp, hogy csak ki tudtam ugrani, elhárítottam és későbbre halasztottam a kérdéseket, önállóságra buzdítva az embereimet. Egyetlen egy fotót tudtam csak csinálni (az építési naplóban látható), és fél füllel valami olyat hallottam, hogy kevés lesz a bitumenes lemez, mert a teraszt is leszigeteljük. Én meg már nem jöttem volna vissza, de szerencsére az ácsunk felajánlotta, hogy elhozza ő a furgonjával. Elindultunk hát Nagymarosra. A hidrofor átvételére már úgysem értem oda, úgyhogy nem rohantam tovább. Megrendeltem az esztrichet, a Bosch gépekre viszont még várni kell, nem tudni, mikor érkeznek meg. Párat közülük láttam a polcokon, de drágább áron. Én meg inkább az akcióshoz ragaszkodnék. Este felmértem egy lakást, ezzel a lézeres távmérővel egyedül is kényelmesen meg tudtam csinálni. Ágicza most nem volt velem segíteni, de ettől talán csak még gyorsabban ment :-) És ma végre volt arra is alkalmam, hogy vegyek magamnak egy tekercs skiccpauszt. Aki nem ismerné, ez az önfeledt tervezgetés első eszköze, mielőtt számítógépre kerülne a ház. Eddig egy 80 centis tekercset használtam, és ormótlan lepedőket kellett menedzselnem a kiskertünkben ülve. Most újra van egy 28 centis, kézhez álló kis gurigám. A számítógép ugyanis csak onnantól ér valamit, amikor már tudom, mit akarok. Azt segít megmutatni, elrendezni. De kitalálni papíron kell. Ha már a lobogó hajat egyre inkább nélkülözöm az ars poeticánkból, a 6B-s ceruza azért még marad. Bár, egy digitalizáló tábla egyszer még a jó öreg skiccpauszt is kiűzheti az irodánkból, de nem biztos, hogy azt szeretném. |
||
|
29 fok, napos idő. Padló talajnedvesség elleni szigetelése modofikált bitumenes lemezzel, tetőlécezés. 
|
||
|
Ma is egész nap rajzoltunk, de dél körül kimentünk a házhoz is. Ágicza persze a növénykéit locsolta, én pedig újabb rakomány faforgácsot, vésési hulladékot és levágott PUR-habot csomagoltam a megmaradt papírzsákokba. Megfelelő elrendezéssel 6 zsák fér a csomagtartóba, és 12 a hátsó ülésekre. Ha már nem áruszállító Cliókát vettünk, pótmegoldásként eszembe jutott, hogy vágok egy alkalmas alakú lapot centis OSB-ből, amit rá lehet tenni a lehajtott hátsó ülésekre, és akkor igazán lehetne bele pakolni. Amíg a sittet pakoltam, egy idősebb pár ballagott el előttünk, és váltottunk pár szót. A kerek ablak szerintük 'érdekes' megoldás, ami érzésem szerint arra utalt, hogy nem tetszik nekik igazán. Pár biciklis túrázó viszont olyan hangosan lelkendezett, hogy a házba is behallatszott. Én inkább megvárom, amíg rajta lesz a kőburkolat is, mert akkor látszik csak igazán, milyen is lesz a ház. A tető már elérte a végleges formáját és magasságát, de a kőfal vastagsága nagyon hiányzik, akkor lesz csak elég 'húsa' a szerkezetnek a kerek ablakok körül, és a ház is gombócabb lesz, jobbak lesznek az arányai. Még tegnap vettem fúrógépbe fogható drótkeféket, azokkal most lecsiszoltam a rozsdát az öt acél oszlopról, Ágicza pedig bekente rozsdátlanító alapozóval, holnap pedig jön még rá pár réteg festék. A nyugati oldalon teljesen be lesznek betonozva a kőfal mögé, de a keletin szabadon maradnak a tárolókban. Teljesen nevetséges, hogy amikor baromira nem kellett volna esni, akkor bezzeg szakadt, és egy hétig állt miatta a munka. Most meg, hogy mindenki a házon belül dolgozna, és a kertépítők az esőre várnak, napok óta lóg az eső lába, de nem bír leesni. És a tó megint teljesen zavaros. Nem tudni, hogy a kertépítő munkások fürödtek-e benne búcsúzóul, vagy mégsem vált be a sok csodanövény, mindenesetre Ágicza kissé morcos hangulatban volt miatta. Már éppen indultunk, mikor begördült a telek elé egy autó, az ácsunk hozott magával egy ismerős házaspárt, megmutatni nekik a tavat (tényleg teljesen belezúgott a tavunkba). Meg is mutogatta, de a házat is. Esküszöm, büszkébb rá, mint mi vagyunk! A saját munkájára is persze, de a kőművesmunka pontosságára, a hőhídmentes szerkezeti kialakításokra, a hihetetlen (25 centis) vastagságú hőszigetelésre, a kőfalra. Kérdeztem tőle a bádogost, holnap próbálja kihozni magával, hogy meg tudjuk beszélni az oromfalak lezárását. 
Ma van a harmadik napja, hogy esténként tombol a tüzijáték. Utána sajnos diszkó van, amit olyan hangon nyomatnak, mintha itt szólna a hifi a szobámban. Emiatt aztán nem is nagyon alszunk mostanában, és egyre jobban várom már, hogy a békés, csendes kis völgyünkben lakhassunk. De látványnak azért szép volt. |
||
|
24 fok, változó idő. Acél tartóoszlopok rozsdátlanítása és korrózióvédő alapozó festése. 
|
||
|
Nemzeti ünnepünk éjszakája alkalmából akkora bulit csaptak a faluban, hogy csak néztem! Hajnali háromig nyomták a zenét, ez az első alkalom, hogy nem tudtam aludni tőle. András hiába zárt be ajtót-ablakot, a régi nyílászárók hangszigetelésén sajnos kifogott a hangorkán. Ha már fent voltam, alaposan megfontoltam, hogy lehetne a tavunkat egy kicsit kibővíteni annyira, hogy a teraszról közvetlenül is lássunk víztükröt, de ne uralkodjon el a kerten a vízfelület. Akárhogy is nézem, a víz mellett landolok minden alkalommal, erre igazán nem számítottam, amikor a tó helyét terveztem: csak azt néztem, hogy esztétikusan passzoljon bele a kertbe, meg hogy eléggé messzire legyen ahhoz, hogy a békakórus ne zavarjon minket a házban. A békák viszont úgy tűnik, csak két-három hónapig olyan veszett hangosak, utána meglepően keveset szövegelnek, lehet, hogy nem is akkora probléma egy közvetlenül az ablakunk alatti békaszerenád? Egy kis fa placcot beleintegrálnék a terasz burkolatába és stégszerűen a víz fölé lógatnám, így ideális napozó- és ülőhelyet lehetne kialakítani az amúgy is nagy teraszon és egy kicsit mozgalmasabb lenne az a harminc négyzetméter. Egy hasonló szerkezetű kis híddal kötném össze a két vízfelületet és a terep enyhe lejtése miatt egy mini-csobogó-túlfolyót is lehetne csinálni alatta. A híd maga két méter széles lenne és kellőképpen masszív, hogy egy munkagép még átférjen rajta, mert nem célszerű teljesen elbarikádozni a hátsó kertet. Mellesleg ezzel csökkenne az uram számára teljesen érdektelen gyepfelület is! :-P Ez persze csak hosszú távú álmodozás, mert amúgy is eleget költünk most a kertre, de legalább megnéztem, hogy is lehetne belefogni a dologba. Húsz négyzetméteres apróság a kis tavacska, csak viszonyításképpen: a meglevő vízfelületünk 90 m2... Azt persze még nem tudom, egyáltalán megfontolás tárgyát képezi-e a project, ha Andrásról van szó, de tény, hogy ő is előszeretettel van a vízparton, például ma azt is kipróbálta, milyen gyorsan tudja a kagyló visszahúzni magát a héjába: követte a példámat, és bekopogott az éppen kikandikáló legnagyobb kagylónkhoz... A tó drámai tisztulása tegnap és ma már nem olyan látványos, azt hiszem, a beültetett vízivilág ennyi köbméterrel tud csak megbirkózni. Már negyven centi a látótávolság a barna, kávé-sűrűségű löttyhöz képest, ami hétfőig benne volt, de még nem az igazi. Vegyszert pedig addig nem teszek bele, amíg nem nagyon muszáj. Jövő héten, ha minden igaz, beszerzek törpe nyílfüvet és jön a lótusz is, előbbi a víznek, utóbbi a szememnek kell nagyon. :-) Ezek után már csak tavasszal vagyok hajlandó bármit is csinálni a tóval, attól már előre rettegek, ha netán mégis ki kellene a mederből kotorni a temérdek iszapot, mert nem tisztul ki a víz addig! A beharangozott hidegfront és zápor, zivatar nem érdeklődés hiányában maradt el, az biztos, hanem csak azért, hogy minket bosszantson! Most, hogy a tető már be van fedve beázás-mentesre és csak a cserép hiányzik róla meg a bádogozás, igazán jöhetne egy-két nap kiadós eső, hogy a kertépítők a gyepet is meg tudják csinálni. Lelkünkre kötötték, hogy minden reggel jó alaposan, árasztással öntözzünk, úgy fognak csak megindulni a növényeink. A szárazság miatt nem tudják itt a Szőnyi utca pici kertjét sem felrotátorozni, ez is marad a következő alkalomra. Kiásták viszont a fáknak való gödröket, elegyengették a rézsűt és az első nagyobb esőzés után jönnek vissza befejezni a munkát. Ma felfalazták a maradék egy sor ytongot a fürdőszobában és szorgalmasan vakolnak tovább. Andrást egyesült erővel meggyőztük, hogy a tárolók is le legyenek vakolva belülről, hadd ne végezzenek fél munkát. Nem szeretném, ha a falazóanyag és a nyers beton bárhol is látszana, bármennyire is csak tárolási funkciókat lát el a két kis helyiség. A kőművesnek meg a szemét szúrná a befejezetlenség, úgyhogy eltérő indíttatásból, de mindketten inkább lobbiztunk az ügy érdekében. A vakolására viszont csak a kőfal felrakása után kerül sor, hogy a betonnal együtt tudják azt is megcsinálni. Nem múlik el nap, hogy András ne hányná a szememre, hogy nem törődöm a ház dolgaival. Annyira rosszul esik a vád, mert én mindig megnézem, aznap mit haladtak a benti munkákkal, dicsérek, ahol arra érdemeset látok és kérdezek, ha valamit nem értek. Szakértelem híján érdemben többet nem tudok hozzátenni a dologhoz, és csak akkor tartózkodom bent hosszasabban, ha valami eldönteni valóhoz én is kellek, hogy ne akadályozzam a munkásokat az ott ténfergésemmel. És ezért minden egyes alkalommal kapok a fejemre, hogy engem csak a kert érdekel, le se sajnálom, mi van a házzal... És persze az kifejezetten dühíti, hogy ha valamit nekem is kéne látnom, akkor minden egyes esetben a tópartról kell előkerítenie, és addig, amíg oda nem ügetek a házhoz, áll a munka. Addig is, amíg nem lesz a telken más nézni való is, inkább az algákat halászom le és az elszáradt vízinövényeket távolítom el a vízből meg az elfonnyadni készülő leveleket, hogy ne szennyezzék tovább a vizet, ez hasznosabb, mint a céltalan téblábolás. Ma András amúgy is harapós hangulatban van, mert megint meg van alaposan fázva és ilyenkor még inkább antiszociális, mint egyébként. El is húzott nagybevásárolni, mert hétfőn úgysem lesz időnk - sosincs időnk - tisztességesen, rohanás nélkül minden szükségeset megvenni. Ma úgysem megyünk sehova időre, van lehetőség válogatni és alaposan szétnézni is. Telefonált a Tüzépre barkácsgépek miatt, de ők csak megrendelésre hoznak, és türelmetlenségében nem tudja kivárni, míg ideér, így rögvest elindult bevásárolni és mellékesen megnézni, hátha a Bricoban mindent megkap - azonnal. Ha már egyszer eldöntött valamit, azt azonnal akarja, nem tűr halogatást vagy kifogásokat. Aztán a Corából hívott, hogy mit szólnék, ha lenne biciklink... az ok, hogy sportra fel és tényleg szükségünk is lenne az állandó mozgásra a rengeteg ülés mellett, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy nekünk pont egy kerékpár kellene most. Kijárni a telekre megtenné, az igaz, főként amikor csak a napi rutin ellenőrzéseken van (vagyunk) kint. Elsőre egy alapmodell, aztán meglátjuk. Vagy talán egy áruhitellel meg lehetne egy professzionális kétkerekűt is finanszírozni, ehhez viszont mindenféle papírokat kell előszedni és bemutatni, úgyhogy nem ma fogja megvenni. A Bricoban a barkácsgépek sajnos drágábbak és nem is lehet mindegyiket akciósan kapni, úgyhogy marad a marosi Tüzép, hadd örüljenek egy kis plusz megrendelésnek. Az ideiglenes konyhámmal fognak a barkácscuccok debütálni, kíváncsi vagyok, mennyit fogja használni őket. |
||
|
29 fok, változó idő. Fürdőszobai válaszfal megmagasítása a gipszkarton burkolat szintjéig, földszint belső vakolása, kertépítés és növénytelepítés. 
|
||
|
Az ünnepnap ellenére a kőművesek ma is kint dolgoztak, elkészültek a nappali vakolásával és megbeszélték Andrással a fürdőszoba mennyezetén a hiányzó gerenda sorsát. Ez már akkor is vitatéma volt, amikor elkészült a födém gerendázata, ugyanis a fürdőszoba és az előszoba közötti válaszfal nem pont az egyik gerenda alatt megy, hanem mellette suhan el. Ezért a fürdőszobában vagy berakunk egy dísz-gerendát a fal és a mennyezet találkozásához, szépészeti okból, vagy fel kell falazni még egy sor ytongot, hogy elérje a fal a mennyezet magasságát. A gerendák közé még jön a gipszkarton álmennyezet is, ezt is fel kell fogatni valahova. Megbeszélték azt is, hogyan tudnak mégis kívülről betont önteni a tolóajtók alá és emellett megtartani a hőszigetelést is a külső oldalon: azért kell trükközni, mert a tolóajtókat csak szeptemberben tudják beszerelni. Szinte az egész napot kint töltöttem a telken egy-két óra szünettel, mert a kertépítők szorgalmasan ültették a növényeket, ásták a gödröket, locsoltak és persze állandóan kérdezgettek, mit hova tegyenek. A kiültetési tervet egy kicsit átvariáltuk, de még rá lehet ismerni. :-) A most megérkezett növények így elültetve a területen kb. úgy mutatnak, mintha egy-egy ötletszerűen elszórt giz-gaz állna csak ki a tarlóból. A gyepesítést sajnos máskorra kell időzíteni, mert a talaj olyannyira kemény, hogy a rotátorral sem tudták összedolgozni a homokkal és a trágyával! Meg kell várni, amíg jön egy kiadós esős időszak: két-három nap már elegendő lenne, hogy átáztassa a talajt annyira, hogy el tudják egyengetni a földet és elvessék a füvet. Öntözéssel sajnos ezt nem lehet megoldani, ahhoz nem elegendő a szivattyú teljesítménye és a kút vízhozama. Viszont kitisztították a hátsó, patakparti traktust is, így gyönyörű ligetes lett a terület, hogy már nincs sem csalán, sem csicsóka, sőt, az elkorhadt ágakat és leszáradt növényi részeket is összegereblyézték. Itt a talaj annyira gazdag humuszban, hiszen soha semmi nem termett rajta eddig, viszont az évente lehulló levelek állandóan trágyázták, hogy az ültetéshez plusz tápanyagot sem kellett adagolni. Egy-két kiszáradt fácskát is kiásnak, hogy ezzel se legyen gondunk. Egy kis tereprendezésre van még itt szükség, aztán tavasszal jöhet majd a szaletli is, egészen a patak partjára, ahol még burjánzik a megmaradt aljnövényzet. A még ősszel bekerülő összes fának holnap ássák ki a gödrét, hogy amikor megérkeznek a növények, már csak be kelljen őket ültetniük. A rézsű kialakítása is holnapra marad, egyedül az abba kerülő növényeket nem ültették el ma. Nagyon szépen és lelkiismeretesen dolgoznak, a tó melletti vízelvezetésre is gondolnak: a terepbe egy enyhe rézsűt tesznek, amit a patak felé lejtetnek, hogy a tavaszi és őszi esőzések ne mossák bele a tópart nem gyepesített részéről a talajt a vízbe. Erre például nem is számítottam, de tökéletesen igazuk van, jellemzően nem ez az első munkájuk. Mivel elég ritkán járunk le mostanában a telek hátsó részére, meglepődve tapasztaltam, mennyi hely van még a tó és a hátsó kerítés között. Egy normál házhelynyi minimum, ahova egy rhododendronokkal és harangvirágokkal ékesített kis ligetet gondoltunk telepíteni. Innen látszik, mekkora is a telek valójában: ez a húsz méter széles földdarab egyre nagyobb, ahogy megtelik növényekkel és élettel, egy-egy terület külön kis világ lesz az egészen belül. 
Estefele nagy szél kerekedett és a beharangozott esőre számítva loholtunk vissza a telekre, a deszkázatot letakarni. Összegyűjtöttem néhány cementeszsáknyi építési szemetet, András lefotózta az elültetett növényeket. Egy helyi ismerősünktől hallottuk, hogy a polgárőrök éjjel a falu utcáit járva mindig elcsodálkoznak, mert néhány alkalomtól eltekintve mindig égve találják nálunk a villanyt és valaki mindig a számítógép előtt ül és dolgozik. |
||
|
32 fok, napos idő. Földszint belső vakolása, kertépítés és növénytelepítés. 
|
||
|
A vakolás már a földszinten folyik. Egyre többen csinálják, és én úgy látom, élvezettel simítgatják a falat, mindenki kiéli a művészi hajlamait. Minden falnak egyénisége lesz, a sarkok lágyan lekerekítettek, de ugyanakkor mindent gondosan levakolnak. Az elektromos dobozokat még csak ki sem tömték papírral, ehelyett egyszerűen vigyáznak arra, hogy ne menjen bele a habarcs. Jövő héten már a padló szigetelése jön, és utána végre folytatják talán a kőfalat is. A következő próbatétel a fürdőszoba vakolása lesz, ahol a csempe közvetlenül a falra kerül, ezért a vakolatot már a burkolási terv szerint kell abbahagyni, csak pár centit lógatjuk túl, amit majd a véglegesen kialakuló csempehatároknak megfelelően korrigálnak, ha kell. A teraszajtók késlekedése azért okoz némi problémát is: mivel nem lesznek még bent az aljzatbeton készítésekor, nem tudjuk az eredeti terv szerint a fal külső síkjában hőszigetelni és belülről alá önteni a betont. Ehelyett előbb készül el az aljzat a padlófűtéssel, és kívülről betonozunk, legfeljebb utólag tudunk a beton mellé benyomni valami hőszigetelést. A kivitelezőnk vigasztalt, hogy más házaknál messze nem törődnek ennyit ilyen részletekkel, de mi nem más házat építünk, hanem éppen ezt... Valamit azért megpróbálok kitalálni rá, hogy ne maradjon ki a hőszigetelés és emberfeletti erőfeszítések nélkül meg lehessen építeni. Meghozták a cserepet. Van a raklapokon pár törött elem, egyelőre lefotóztam őket és a sofőrt kérdeztem, mi legyen velük. Azt mondta, a szokásos eljárás ilyenkor az, hogy a törötteket félre kell rakni, aztán megreklamálni a kereskedőnél. Ők is tudják, hogy a cserép törékeny, szó nélkül kicserélik a törötteket. Ágicza különös örömmel nézte a cserepek színét, mert meglepetés volt számára, hogy éppen a neki legjobban tetsző, kicsit tompa sötétpiros színűeket hoztak. Én ezt már az áprilisi megrendelés óta tudtam, mivel ilyet rendeltem :-) Megérkeztek a kertészek is, és nekiálltak bekapálni a földbe a homok-trágya keveréket, meg ültetni a sövényt. Mi a főnökkel leültünk megbeszélni, hogy mitől is lettek olyan rohadt drágák a növények. Mert csak azokkal volt differencia, a munkadíjak egységára nem nőtt egy fillért sem. Kiderült, hogy néhány esetben, ha nem kaptak olcsó hazai növényt, akkor olasz és holland import növényekkel pótolták, amik a többszörösébe kerülnek. Szerencsére még csak a hazaiakat vették meg, ezért most Ági átnézi a listát és megmondja, mit hagyjunk inkább pár héttel későbbre, amikor már lehet nálunk is kapni. 
Az áccsal átugrottunk Nagymarosra, mert kellett még egy tekercs hőszigetelés a tetőbe, meg másik négy a tetőtér kilógó részei alá. Nem kaptunk 15 centiset, ezért 10-esből vettem többet, és a padló alatti részeken 25 helyett 30 centi lesz betéve, hogy Ágicza ne aggódjon a hideg miatt. Itt 19-én van tüzijáték és ünnepség, de végül nem mentünk át este, egyszerűen elfeledkeztünk róla, annyi más dolgunk volt. Nagymaros felé az úton az ács is pótköltségek gondolatával kacérkodott. Azt mondta, ki kellene fizetni most a teljes tetőt, és a kőfal felrakása után kipótolt 15-20 m2-t meg majd külön, mert ahhoz vissza kell menniük, most egyszerűbb lenne megcsinálni, stb. Nem vitatkoztam vele, végighallgattam, miért nem éri meg manapság ácsnak lenni és nyeregtetőnél bonyolultabb idommal foglalkozni. Mert ő nem tudta, hogy ez ilyen szerkezet lesz, a következőt inkább el sem vállalja, mert csak ráfizet. Rámutattam, hogy amikor árat mondott rá, már a végleges terveket látta. Ebben is maradtunk. Az ácsunk ismerős bádogosa mégis ráérne megcsinálni a házunkat, és egész emberi áron. Az oromfalakra viszont Ágicza réz szegélyt szeretne rakni, mert az nem néz ki bádognak, és amúgy is örök darab. Az ára kicsit húzós, de ha az ereszcsatornákat későbbre halasztjuk, még éppen finanszírozható. Szerintem érdemes lenne belevágni, ez lenne a legprofibb megoldás. A tüzépen teljesen véletlenül megláttam, hogy a barkács kategória gépeivel is akciózik a Bosch, de erről csak egyetlen szórólap volt, fénymásolatban kaptam meg. Célszerű lenne pár alapgépet vennünk, amik úgyis fognak kelleni a belső munkáknál, és az ideiglenes bútorok elkészítésénél. Azt hiszem, egy dekopírfűrész, egy közepes flex és egy rezgőcsiszoló kell legjobban, fúrógépünk és csavarbehajtónk pedig már van. 
A tetőtér egyre tágasabbnak látszik most, hogy teljesen ki van vakolva. Nem is értem, miért építenek az emberek 2-300 m2-es házakat, mikor 100 alatt is elfér minden fontosabb funkció. Ha a dolgozószobánkat két gyerekszobára osztanánk fel, egy átlagos magyar családnak is teljesen megfelelő lenne ez a ház. |
||
|
33 fok, napos idő. Földszint belső vakolása, tető hőszigetelése és alátétfóliázása, kertépítés és növénytelepítés. 
|
||
|
Még tegnap este vettem észre a tetőnk deszkázatában egy kis furcsaságot: a nyugati rész egyik oldalán felfelé haladva egyre ferdébben állnak a deszkák. Mintha nem egészen sikerült volna az illesztés, vagy a deszkák éleit nem sikerült egészen párhuzamosra legyalulni, a lényeg hogy ma reggel becsörtettem az építkezésre, az ácsot magam után intettem a tetőtérbe azzal, hogy valamit meg kell néznünk. Fent megmutattam neki a döbbenetes ferdeséget (a gerincnél már 10-12 centi körül volt!), és megkérdeztem, szerinte mit lehetne vele tenni. Az egyre kínosabbá váló csendnek azzal vetett véget, hogy jó, akkor megcsinálják újra. És lőn, lekapták a deszkák két harmadát, és visszarakták párhuzamosan. Még egy helyen van egy kis ferdeség, a lépcső felett, de az nem látszik annyira és nem is olyan durva, meg azon már fent volt a hőszigetelés is. Annak az újrarakásához már nem ragaszkodtam.
Felhívtam a HBW bankot, meséljenek a jelzálog alapú személyi kölcsönükről. A telek éppen jó is lenne fedezetnek, csak a minimális hitelösszeg 3 millió, annyira meg nem elég a 6 milliós ingatlan. Majd ha lesz egy kis időm, körülnézek más bankoknál is. Az OTP-t kérdeztem már, nekik meg a szántó nem jó, csak lakóingatlan... Nehéz a kedvükre tenni. Bezzeg, ha autót szeretnék venni bárhol, azok örülnek, ha kölcsönadhatnak... Megérkezett a kertépítő ajánlata a végleges kertterv alapján a sövényekre, a telek hátsó felére és a patak környékének egy részére. Nem kicsit döbbentünk, mert majdnem háromszorosa a legutóbbi ajánlatnak, aminél Ágicza szerint legfeljebb másfélszer annyi növényről van most szó. Az irreális árajánlatokat detektáló hatodik érzékem azonnal riasztott, és elsőként persze Ágiczának kellett magyarázkodnia, hogy mit is rendelt, és nem igazán tudott meggyőzni. Jellemző, hogy két dolog irányítását adtam ki a kezemből: az elektromos cuccokat és a kertet, és éppen ezeknél érzem meglehetősen kaotikusnak az állapotokat. Ráadásul délután átküldött még egy módosított ajánlatot is a kertépítő, úgymond számítási hiba korrekcióra is költöttünk volna még pár tízezret. Ágicza azonnal felhívta, hogy mit képzel, az előző árat is épp hogy csak el tudta velem fogadtatni, verje le a számítási hibát azon, aki azt elkövette. Nem is tiltakozott, szerintem ahhoz szokott, hogy a férjek teljesen megvétózzák az asszonykák nagyralátó kertépítési terveit... Beszéltem az asztalosunkkal, de még mindig nyaral a fél műhely, csak szeptember első napjaiban tudják beszerelni az ajtókat-ablakokat. Annyiból nem is baj, hogy addig sem töri be senki az üvegét, végül is a munkákat nem hátráltatja annyira a hiányuk. Néhány üveg úgyis csak akkor lesz meg, amikor Ágicza végre elkészíti hozzá a Tiffany-üveg betétet, vagyis a zárhatóság még mindenképpen várat magára. 
Még egyszer kimértem a kerítéshez képest, hogy hol húzódnak a földkábeleink, és lefotóztam minden oldalról, majd összekötegeltem őket, és egy kis homokot lapátoltam alájuk az árokba. Ezután jött a markoló, és betemette az árkokat és a szennyvíztároló feletti 70 centi mély gödröt is. Ahogy elnézem most már csak rendezettebb lesz a telek, mindig elkerül valami az útból, vagy beépül a házba. Nagy halom sittet dobtunk ki Pest felé menet is különféle konténerekbe, ezzel is csökkenve az entrópiát a ház körül. A Bricóban nem volt túl sok időnk körülnézni, pedig érdekelt volna, hogy mennyiért adják ott a Bosch szerszámgépeket. A marosi tüzépen ugyanis ipari minőségű gépek vannak egész kedvezményes áron. Arra gondoltam, ha már úgyis kell vennünk a ház körülre pár gépet, akkor ugyanannyiért legyen inkább az ipari változat, az minket egy életen át kiszolgál majd. Clióka egész jól bírta az utat, bár az egyik félig leszakadt műanyag elemet Ágicza hajgumijával akasztottam fel az alvázra, és 150 km után még mindig a helyén van! |
||
|
32 fok, napos idő. Földszint belső vakolása, távtartó pallók és második réteg hőszigetelés elhelyezése a tetőn. 
|
||
|
A mai nap többé-kevésbé a tegnapi folyománya és következménye. Reggel Andrásnak helyzet vázol, autó megszemléz, napiparancs megkap: intézkedjek egyedül, ha már ennyire széjjelcsesztem az autót. Telefon a váci szakszervizbe, ahova most a változatosság kedvéért én ugrom be az autóval. Kapok időpontot délutánra, hogy megnézzék és/vagy helyreüssék egy kicsit Clióka leszakadt orrocskáját. Fél délelőtt kint vagyunk a telken, legalább addig sem azon rágódom, hogy mi történt... Bevittem az autót a szervizbe, ahol azonnal konstatálták, hogy a lökhárítót már nem lehet visszarakni, sőt javítani sem érdemes, mert annyi helyen tört össze a műanyag, inkább cascóra cserélik az egészet. Ami a 20-i ünnepek miatt bizonytalan szállítási idővel beletelhet egy egész hétbe is, amíg a pótalkatrész megérkezik. A fene essen az ünnepekbe, de komolyan! Ezért a már lefixált 30 ezer km-es kötelező szerviz is tolódik, mert ha lehet választani, bőven elég egyszer megválni az autótól, inkább egyszerre nézzék át és karosszériázzák, mint külön-külön. Konkrét időpontot is csak később tudnak adni, amikor a kárbecslő meg tudja nézni Cliókát. Szegény, amilyen gyakran törjük, csoda lesz, ha a hitel lejártakor akad a karosszériának még nem cserélt darabja! Hazafelé menet tapasztaltam, hogy a kissé kilógó elejű autóka mintha csöppet kattogna 100 felett, úgyhogy nem erőltettem a gyorshajtást. Kint a háznál vakolnak, kérdezgetik, hogy elég öregasszonyos-e a girbegurba vakolat :-) - rábólintok, pont ilyet szerettem volna. Az ácsok most egyenesítik ki az oromfalakon a deszkákat a Stihllel, és pakolják az üveggyapotot. Ez alá az utolsó pillanatban kérdeztek meg, hogy kell-e fólia, mert András - mondván, hogy a mostani gyártástechnológiával már nem hullik a szála - nem rakott volna alá fóliát!!! Még a szőr is feláll a hátamon, ha csak elképzelem - végül győzött a gépész és az ácsunk szava, mert csak rám hallgatva szó nem lehetett volna róla - és a néhány ezer forint értékű fólia az asszonyi fóbia és főként allergia következtében elfoglalta az őt megillető helyet a rétegrendben, megakadályozva a későbbi krónikus légzőszervi tüneteket a tető alatt lakóknál. Mert hogy a deszkázat, hiába szorították oda egymáshoz egy hete, kezd a tűző napon kiszáradni és ezáltal zsugorodni, tehát most már fél centis hézagok is vannak helyenként, ami a sötét deszkázaton alig, a világoson viszont nagyon látszik. Az ács szerint, ha eltüntetik a mögötte még kilátszó eget, rögtön nem lesz ez zavaró. Neki legyen igaza... 
A tóparton a tegnapi szúnyogirtás eredménye most látható: a csíborok, akikről nem is tudtam, hogy a vízben laknak, mert még egy darabot sem láttam belőlük, feljöttek a felszínre elpusztulni. 3-4 centis, hatalmas állatok, és a qrv@ kemikáliától feldobták a talpukat - vigasztalan látvány. Néhány szitakötő is áldozatul esett a váltig bizonygatottan csak szúnyogokat ölő készítménytől, most már csak azon görcsölök, hogy a halaknak ne ártson meg a szer, ha véletlenül megesznek egy-egy fertőzött példányt az apró rovarokból. Láthatólag most csak az úszó mini-páfrányokra hajtanak, mert mindegyik hal azt csemegézi! Ennyi állatot egyszerre még nem is láttam a felszínen, rengeteg halivadék van, és a szomszédtól kapott kárász is sikeresen elcsábította az aranyhalakat, mert hogy abból is van piciben egy csomó... Vagy a több maréknyi tócsagaz, vagy a kagylók megtettek minden tőlük telhetőt a víz minőségének javításában, mert ma tíz centivel (!) mélyebbre látok a vízben, mint tegnap! A kagylók úgy látszik, megelégelték a meleg, part menti vizeket, ugyanis a hatból már csak kettő van fent, a többi levonult az alsóbb régiókba. Az egyiket megfigyeltem, ahogy óvatosan kinyitja a héját és kikandikál közüle, majd sürgősen húzódik vissza, de elvonulni nem szándékozik. Kezdem most már elhinni, hogy ezek a jó tenyérnyi jószágok tényleg 60-80 l/óra szűrő teljesítménnyel rendelkeznek, ez viszont azt jelenti, hogy még néhányat sürgősen be fogok telepíteni belőlük, mint ideális bio-szűrő és vízforgató berendezés. Holnapra kíváncsi vagyok, mennyivel lesz tisztább a víz és hogy ez a szúnyogirtó leáll-e a rovarok további tizedelésével. Az ácsunknak a többiek irányítása mellett arra is jut ideje, hogy elbeszélgessen velem a tóról. Úgy látszik, alaposan megfertőztem a gondolattal, hogy egy saját tó irtó jó buli - láthatja nap mint nap, amint a parton szöszmötölök és mesélem neki, éppen mit kell csinálni, vagy hogy a tavirózsákat lehet lesni, melyik akar virágozni, kergetni a vízisiklót és még a kisbékák is hagyják magukat megfogni! 
A szomszédnak a kezébe nyomtam egy maréknyi úszó páfrányt, miután megbizonyosodtam arról, hogy ez az a csodanövény, amiről tegnap mesélt nekem - egy verőcei tóépítésüknél ilyet kértek tőlük beszerezni, mert ez az ideális vízfrissítő - oxigéntermelő növényke... Délután hozzáláttak elteríteni a trágyát és a homokot, így, kupacokba rendezve meglepően kevésnek tűnik ez a jó néhány köbméter tömény szerves anyag. Még az a szerencse, hogy viszonylag közelről lehet további adagokat hozni. Félretettünk néhány mázsát a tövekhez külön fejadaghoz, és csütörtökön kezdődik a telepítés. |
||
|
31 fok, napos idő. Tetőtér belső vakolása, hézagok tömítése PUR-habbal, első réteg hőszigetelés elhelyezése a tetőn. 
|
||
|
Ma reggel megint kijöttek a villanyszerelők, hogy befejezzék a vakolás előtt a tetőtéri szerelést. Sajnos, nem ugyanaz az ember csinálta, aki az eddigieket, ezért csak reméltem, hogy nem hagy ki semmit, amit a másikkal már megbeszéltünk. A tetőtérben Ágicza megmutatta nekik, hová milyen konnektort kér, azzal nem is volt gond. Én kértem elektromos kiállásokat mindkét kerti homlokzaton az esetleges árnyékolók számára, és kivitettem egy-egy csövet az átlós mestergerendák tetejére is, mert valahogy el kell vinni az áramot a nappali mennyezeti világításához, meg a páraelszívóhoz. Elkezdték szállítani a homokot és a trágyát a talaj javításához. A homokot csak lebillentették gond nélkül, a traktorral viszont már gondok voltak. Beállt a telekre, de nem tudott billenteni a pótkocsiról. A gazda nagy szentségelések közepette nekiállt szerelni, rutinosan kapva elő az ülés mellől a csavarkulcsokat, majd - az orosz technika fokozódó ellenállása miatt - a nagykalapácsot is. Minden lehetséges variációban megpróbálta összecsavarni a hidraulika csöveit, különféle bővítő és szűkítő adapterekkel, miközben az olaj csendesen csordogált kifelé a gépből. Végül sikerült neki a billentés, és egy fordulóra én is felültem mellé a traktorra, hogy megnézzem a tehénfarmot. Most éppen nincsenek ott szürkemarhák, csak egy trágyahalmot láttam. A markolós a gyalogösvény melletti dombot is megépítette, ami előtt majd a pad lesz és valami tűzrakó hely. Holnap elteríti a földön a homokot és a trágyát, valamint betemetjük végre a szennyvíztároló feletti gödröt is. A kőműves a térdfal tetején ülő előtétfalat építette, az ácsok pedig az első réteg hőszigetelés közé kerülő pallókat szegezték fel. A belső deszkaburkolatunk a szarufák tetején van, ezért a hőszigetelést pallók közé tesszük. Két, merőleges rácsot alakítunk ki, 15-15 cm vastagságban. Az első a szarufákra merőlegesen áll, és 15 cm üveggyapot lesz közte. A második újra a szarufákkal párhuzamos lesz, közötte 10 centi hőszigeteléssel és 5 centi légréssel, hogy a szigetelés átszellőzhessen. A keresztirányú rácsozás azért kell, mert 30 cm palló egymáson már kicsit ingatagon állna a szarufák tetején, na meg a hőszigetelés is sokkal jobb így, hogy az üveggyapotot sehol sem szakítja meg teljes vastagságában a faszerkezet. |
||
|
Kezdek lemondani arról, hogy legalább egy nap szépen csöndesen, eseménytelenül teljen el. Hetek óta halasztódó dolgok kerülnek végre a helyükre, a házikó is most már egyre biztatóbban néz ki. Néha már elhiszem, hogy itt lassacskán lakható otthon lesz. Már majdnem elkészültek a térdfalakkal, az ácsok meg bedeszkázták a tetőteret: a hálószobai rész veszettül jól néz ki az antik tölgynek álcázott olajkőris páccal, és az ács mondta is, hogy szíve szerint ilyenre csinálta volna az egész tetőteret. Annyiból igaza van, hogy a fa erezetét ez hozza ki a legjobban - érdekes, az asztalosunk is azt szereti, ha látszik az erezet - és úgy tűnik, szeretik annyira a fát, hogy ez is fontos nekik. Annyiból viszont nekünk van igazunk, hogy minél több természetes fényt szeretnénk, amit a fehérre lazúrozott deszkázat fog biztosítani a lenti és a fenti nagy térben. Ezt ha nagyon megunjuk, még mindig színezhetjük sötétebbre, kuckósabbra, viszont az olajkőrist még ha akarnánk sem lehetne világosabbra kenni... 
András egész nap kint volt a telken, intézte a trágya és a homok szállítását és lerakodását. A markolós beizzította a markolóját és a mini-dombocskát is kezdte kialakítani, mellette segített trágyát szállítani is. Úgy hagytam ott a telket, hogy éppen a homokot borították le a hátsó részre, én meg szokásosan elkésve elindultam a városba, papírokat átvenni és tárgyalni, na meg végre vízinövényeket hozni a tóba. 
Kezdem átolvasni az Index tavas fórumát, ott írták, hogy érdemes tavi kagylóval próbálkozni, mert nagyon jól szűri a vizet. Több se kellett, felvettem a beszerzendők listájába. Mire a csúcsforgalomban kikeveredtem Soroksárra, már kis híján főttem a kocsiban, de hősiesen araszoltam a dugóban tudván, hogy utána jön a felüdülés! A Hungaroplant díszfaiskolájában kezdtem, mert az zár hamarabb, és a tegnapi halásztelki növényházas tapasztalataimat felhasználva egyenként megnéztem a cédrusokat, melyik is lenne a nekem megfelelő. Ennek kiválasztását direkt nem akartam a kertépítőre bízni, mert szinte csak egy-kétféle tetszik az itthon kapható sokféle forma és színvariáció közül. Találtam végül egyet, ami amellett a kis bibi mellett, hogy el volt adva és ezüstszürke színben pompázott, formailag tökéletesen megfelelt volna. Az eladó megnyugtatott, hogy szeptember közepén jön csak új áru, addig érdemesebb lenne várnom, mert mindenfélét szoktak kapni. Na jó, de az egy hónap még, és mivel egy viszonylag kényes növénykéről van szó, szeretném mihamarabb a földben tudni, hogy a téli fagyokat már rendesen meggyökeresedve várja. Ezután átsétáltam a szomszédba, a tavas céghez, ahol majdnem mindent kaptam, amit előzetesen felírtam magamnak. Nem csak azokat a ritkaságszámba menő növényeket, amit kerestem, hanem hatalmas, tenyérnyi tavi kagylókat is! A fickó figyelmeztetett, hogy kényes jószágok, csak akkor vigyem el őket, ha rögtön be is tudom őket installálni a tóba, különben elpusztulnak. Nosza, előkaptam a hozott 10 literes vödröt, hogy ebbe rámoljon be nekem, amennyit csak talál, a többit bízza rám. Hoztam még medertakarító csigát is, egy helyre zárva a kagylókkal. Segített becuccolni az autóba, ami nem kis teljesítmény volt, mert a nejlonok meg is töltötték jól a hátsó üléseket, a vödröt meg beszorítottuk az első és a hátsó ülés közé. Jóval zárás utánig válogattam a növényeket mindkét helyen, de úgy látszik, sehol nem vették zokon a dolgot, sőt, a tócentrumban még további fél órát a kasszánál a főnökkel is elbeszélgettem. Ennek eredményeképpen lehet, hogy tudnak nekem szerezni lótuszt, és kiterjedt beszállítói hálózatuknak köszönhetően szinte bármilyen egzotikumot, amit csak megkívánok - viszonylag nagyker áron. Csábító a gondolat, hogy kinézzek mindenféle extra tavi növényt, de kezdő kertészként megpróbálok önmérsékletet tanúsítani, hátha sikerül. :-) Alighanem a lótuszokkal együtt elhozom majd az ottfelejtett tavi ültetőföldet és a cserepeket is, legalább biztosak lehetnek abban, hogy nem hozatják be az árut hiába! A bosszantó, hogy addig csak depózni tudom a megvett növénykéket, mert a végeleges helyükre inkább a szitaszerű ültetőkosárban raknám őket. A meleg nem mérsékelődve, de a forgalom a duplájára nőve ért el a városban. Átkecmeregtem a budai oldalra és szokásunktól eltérően nem az irodában tárgyaltam. Ennek annyi kellemetlensége volt vendéglátóm részéről, hogy megszálltam a konyháját és a fürdőszobáját a tíz szatyornyi növénnyel, és vödörrel a székem mellett öt percenkét a csigás-kagylós vizet lötyögtetve-kavargatva oxigénporlasztóként is működve tárgyaltam... :-P Ekként reményeim szerint megkímélve a növényeket a kocsiban elszenvedett hőgutától és a vízi világot a fulladástól, igyekeztem dolgom végeztével mielőbb hazaérni. Otthon Andrást kiugrasztottam az ágyból, hogy megnézze a hatalmas tavi kagylókat, ilyet úgysem lát minden nap. Szegény, annyira álomittas volt, hogy inkább itthon maradt és a tóba való növény-elhelyezést teljesen rám hagyta. Örültem volna, ha segít, mert az egyre sűrűsödő sötétben gyorsabban végeztünk volna. Kint ugyanis nincs közvilágítás, sötétben az orráig is alig lát az ember. Sokat nem kérlelhettem Andrást, mert a kagylók már így is több óránál többet tanyáztak a vödörben, mint kellett volna, így siettem ki a telekre, berámolni a bandát a vízbe, mielőtt megpusztulnak. Leálltam a kapuban, mint mindig, kicuccoltam a szatyrokat és kinyitottam a drótkaput annyira, hogy átférjek a nejlonokkal. A homok és a szerves anyag kupacokat még a sötétben is ki tudtam venni, gyorsan elkezdtem kirakodni az állatkákat. A kagylókat a sekélyebbb részekre eresztettem, mert a vödörben levő víz igencsak átmelegedett a tó hidegéhez képest, így a kavicsokra helyezve egy kis meleg vizet öntöttem közéjük, hogy ne kapjanak sokkot a hirtelen vízhőfok - változástól. Már a kagylótutajokat eresztettem szélnek a vízen, mikor éktelen zajra kaptam fel a fejemet. A falu felől egy pickup jellegű nagy batár közeleg az úton, iszonyúan füstöl, a sötétben vészvillogóval és vörös fénnyel közeleg az úton. Az első reakcióm az volt, hogy ez pillanatokon belül felrobban, és a kocsink meg ott áll kint az úton! Rohanok Cliókához, addig a dömper-hangú, derékmagasságban öles, csillogó, fém kipufogóval ellátott jármű elhalad, dől belőle a füst, amit a lámpái sárgára és vörösre színeznek, mintha apró lángnyelvek nyaldosnák körbe. Megáll a keresztútnál, villog, és kezd megfordulni! Na, ez durva, villan át az agyamon, bevágom magam Cliókába, addigra a füst beterít mindent és jön a rémség visszafelé! Elhalad mellettünk, a füsttől nem látok semmit, belső keringetésre állítom a szellőzést mert az isten tudja, mi van ebben a dögben... Na, mondom, ez kész, itt robban fel mellettünk, indítom a kocsit, próbálok vele kitolatni a földúton, akkorát zöttyen az úton, hogy még ha nem lettem volna így is halálra rémülve, ez csak fokozta a hangulatot. Füst egyre szivárog be, de ez valami vegyszer, villan át az agyamon, látótávolság a nullával egyenlő, egyetlen esélyem, ha lekerülöm az elgázosító járműt. Beletaposok a gázba, kanyarodok, amerre lehet, be a telekre nem, mert a kerítés nincs kinyitva és a füst oda is elér azon kívül, hogy a pontos irányát sem tudom a bejáratnak, kivágódok az útra és iszonyú sebességgel hajtva eléje kerülök a monstrumnak. Leállítom őket, és addig integetek, amíg észrevesznek. Leordítom a bent levőket, hogy mi az istennyilát csinálnak itt éjjel, elgázosítva a környéket, kiderül, hogy xy megrendeléséből szúnyogot irtanak, és nyugodjak meg, csak a szúnyogokra veszélyes vegyszerrel dolgoznak, csak töményen nem kell a szert belélegezni. Vazze, mér nem az égből szórják az áldást, mint más normális helyen? A környéken még mindig vastagon terjeng a füst, egy-két fej az Almáskertből is kikandikál... Megyek vissza a telekre, ahonnan csapot-papot hagyva menekültem Cliókával, még mindig érzem a nyomorult rovarirtót, nem ült el a permetfüst. Annyit viszont látok már a reflektorok fényében, hogy a lehajtónknál levő betonkemény földhalom, aminek nekihajtottam a zéró látási viszonyokban, teljesen leszedte az első lökhárító környékét, és mellé a rendszámtábla sincs sehol... Jó tíz percet keresgéltem a lökhárítóról letört kisebb darabokat, a rendszámtábla szerencsére hamar meglett, és további negyed órát szórakoztam a tök sötétben, hogy Cliókára illesszem a lejött alkatrészt - sikertelenül. Végül beletömörítettem a csomagtartón át az anyósülésre, és leküzdöttem a hátsó ajtót. Arra már nem maradt sem kedvem, sem energiám, fény a legkevésbé, hogy a maradék növényt a helyére tegyem, bevágtam hát őket a sarokba és jöttem haza: kisebb gondom is nagyobb volt most. András szerencsére újra elaludt, szerintem megint van vele valami, hogy ennyit alszik, de ez most talán jobb is. Hogy holnap hogy számolok el az neki autóval, még nem tudom... Fél éjszaka fent voltam és a becsukott ajtókon-ablakokon keresztül is sokáig tisztán hallottam a messzi, mégis hangos dübörgést, ahogy a monstrum végigjárja a környéket, permetet szórva és a frászt hozva a békés lakosságra. |
||
|
29 fok, napos idő. Térdfalak koszorú feletti felfalazása, tetőtér deszkázása és hőszigetelés közötti távtartó pallók elhelyezése. 
|
||
|
A kertépítőnkkel leegyeztettem a végleges növénylistát és a szükséges trágya és homok mennyiséget a föld tápanyag-ellátásához és lazításához. Holnap a markolós a Bobcatjével segít megcsinálni a mini-rézsűt a tó mellé, és a szürkemarhákhoz is átjön tápanyagot rakodni: úgy tűnik ezzel sínen is vagyunk. Szerdán vagy csütörtökön kezdenek nálunk a kertépítők, kíváncsi vagyok, meddig tart majd a munka. Bár csak a fele lesz kész idén anyagi okokból, de már ez is elég lesz ahhoz, hogy egy mini-paradicsom legyen a kietlen pusztaságból. Andrást sajnos nem tudtam rávenni, de Sóskúton megtapasztaltam, milyen a csodásan tömött, finomra nyírt gyepen mezítláb mászkálni: a süppedős luxusszőnyegek elbújhatnak mellette! |
||
|
28 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
||
|
Mivel a házikónkban meglehetősen rossz a vétel, és a Pannon tesz a hibabejelentéseinkre, akkor is éppen ledobta a hálózat a telefonomat, amikor a statikusom reggel telefonált. Ezért szegény fél órát reggelizett a telek szélén ácsorogva, mire fel tudott végre hívni és kimentem én is. A szerkezetekben megint nem látott semmi különös hibát. A kémény merevítései megfelelőek, felhegesztették az összes helyen. A fenti részen lehetne még adni neki a másik irányból is, de tényleg csak a teljesség kedvéért. Felmásztam a tető csúcsára is, megnézni a kémény torkolati kúpját, most már mintaszerű itt is a kialakítás. A kivitelezőnk eltervezte, hogy lesznek kirakva az előfalazólapok. A leggazdaságosabb minta az, ha az első sort fekvő lapokból falazzák fel, majd erre jönnek az állított lapok. Ekkor ugyanis egy álló lapot ferdén elvágva mindkét része felhasználható, alig marad hulladék. Levágtak egy csomó lapot méretre, de nem kezdték el még falazni, valószínűleg ez hétfőre marad. A vízszerelők megcsinálták a tetőtéri ablakok alá kerülő szegélyfűtés csöveit, és kifúrták a vízakna falát is, hogy ki tudjam vezetni az árokba a biztonsági szivattyút. Megbeszéltük a további tenni- és vennivalókat, két hét múlva jönnek megint, akkorra meglesz a padló szigetelése, a vakolás és a nyílászárók. Egy nap alatt lerakják a padlófűtést, és utána jöhet az esztrich. Abban maradtunk, hogy próbálok valami gyorsan kötő fajtát beszerezni, hogy egy-két hét kőfalazási szünet után már jöhessen a burkolás. A kőműves mesélt valamit arról, hogy inkább földnedves betonnal öntené ki a kőfal mögött a rést, mert az jobb. Mondtam, öntse. Aztán ahhoz kérte a hozzájárulásomat, hogy 4-es helyett 8-as sóder lehessen a falazáshoz kevert betonban. Ezt már nem egészen értettem, és hosszas keresztkérdések után végre kiderült, mire is gondolt: eddig 4 mm-es maximális szemcseméretű sóderrel készült a falazó beton, és 32-essel a kiöntés. Ehelyett lenne 8-as mindenütt, földnedvesre keverve a kiöntéshez, és kissé képlékenyre a falazáshoz. Nem tudom, miért kellett ezt ilyen körülményesen előadni, mert elsőre egész másra gondoltam, mint ami végül is kisült belőle. Így még nagyobbak lennének a fugák a kőfalban, a kiöntés pedig drágább sódert és több cementet igényelne. Amit megnyernének munkaidőben (mert csak egy fajtát kellene keverniük), azt én elveszteném anyagárban, és egyik helyen sem az oda leginkább való anyag lenne. Erre hivatkozva kértem, hogy maradjunk a jól bevált módszereinknél. Azt viszont elismertem, hogy a beton aládolgozása a tolóajtóknál nem számítandó bele egyik megbeszélt munkafázisba sem, ezért nyilván azt órabérben vagy egyéb úton elszámoljuk. Ettől láthatóan megkönnyebbült. Ágicza kora délután még egyszer kiment a telekre, rendezgette a köveket jó másfél órán át. Már majdnem készen van vele, csak a nagyobb köveket nem bírta egyedül a helyükre tenni. Nem tudjuk még, mennyi követ kell hozni Szobról, elsőre hozunk egy utánfutónyit, aztán majd meglátjuk, kell-e teherautó, vagy elég néhány további forduló Cliókával. |
||
|
25 fok, borús idő záporokkal. Előfalazólapok leszabása a térdfalak tetejére való felfalazáshoz, szegélyfűtőtestek csöveinek elhelyezése a falban. Műszaki vezetői bejegyzés: A kémény kimerevítései és a mellette készült ácsolat kiváltás megfelelő. A vápagerendák fogópárjainak megszakított kialakítása szerkezeti problémákat nem okoz. A térdfal koszorú feletti részén az alkalmazott válaszfallapok állítva is elhelyezhetők. Célszerű a habarcsot nagyobb szilárdságúra keverni (cementesebbre). 
|
||
|
Győzött a józan ész: a kivitelezőnk maradni akar! Ezért még a reggeli, igen nehezemre eső ébresztőt is elviseltem, és csendben hallgattam, ahogy András elbeszélget a további munkákról, és ezeknek ütemezéséről. Ahogy elterveztük, írunk majd egy összesítőt, milyen munka van még a házon, és aszerint dolgozunk tovább. A hétvégét - András unszolására, hogy ha dolgozni akarnak, akkor ne álljon a munka, az előtétfalak felhúzásának szentelik, vasárnap szabadnap, hétfőtől aztán megy a belső vakolás is. Megmutatta egy darabon, milyen fajta rusztikus vakolásra gondolt ő - szinte ugyanarra, mint mi. Ha az ősz kedvező időt hoz, november közepére teljesen elkészül a kőfal is, mert mostantól az egész csapat nagyrészt nálunk fog dolgozni. Holnap érkezik a vizesünk Pestről, az ácsok viszont hétvégén nem dolgoznak. Így is már a deszkázat nagy része fent van, igen tempósan haladnak a tetővel, bár most csak fele annyian voltak, mint máskor. Az átlagéletkor nem haladta meg a huszonötöt és ez tükröződött a sztorizgatások témáján is... :-) Beszéltem a kertépítőnkkel, de most nem ért rá, vasárnap egyeztetem le vele a végleges növénylistát. A tó környékén ellézengtem egy kicsit, de a hatékony munka elmaradt, helyette csöndes diadallal szemléltem zsenge koruk miatt idén nem virágzónak beharangozott, hófehér tavirózsáinkat és a szomszédtól kapott ritkítási példányt, ami egyszerre három virággal is megörvendeztetett. András mutatott rá, hogy ha mind elkezd nyílni, a vörösek és a sárgák is, valóságos virágszőnyeg lesz itt! Annyira fújt a szél, hogy nem is éreztem a majd' harminc fokot, a vízfelület viszont akkora, hogy itt már gyönyörködni lehet a víz fodrozódásában, ahogy megcsillan rajta a napsugár... 
A part menti kavicságyás rengeteg élőlénynek ad rejtek- és élőhelyet, András felvetette, hogy egy fotónaptárat akár össze is lehetne állítani a vízparti állatokból. A vízisiklónk alaposan megtréfálta őt: amint eltávolodott a tótól, a sikló rögtön kidugta a fejét a kövek közül, hiába matattam a vízben tőle fél méternyire, nézett rám a gombszemeivel, és láthatóan nem zavarta a jelenlétem. Amint szóltam az uramnak, hogy itt van, jöjjön már a masinájával, a negyven centis víziszörnyecske csendben bevárta, míg a parthoz ér, majd a bekapcsolódó fényképezőgép kattanásával el is tűnt újra a kövek között... hogy tíz perc múlva, András távoztával már a vízben mutogassa magát! De azért végül csak lencsevégre került: 
Délután kint tettem-vettem a Szőnyi utca kis kertjében, átültettem a saját vetésű haranglábakat. Eszembe jutott, hogy ha úgyis jönnek hozzánk a kertépítők, akkor megkérem őket, hogy ezt a negyven négyzetmétert is rotátorozzák már fel, hátha gyorsabban végeznek vele, mint egy ember kézi ásással. Őszre legalább ki tudnék belőle hozni valamit, ha már a nyarat a ház rendbe rakásának szenteltem. A macskáink rendre ott lábatlankodnak körülöttünk vagy legalább is látótávolságban, ha valamelyikünk kint tartózkodik. Most Krampuszka mutatta be, mire képes: kióvakodik a házból, körülporszívózza az udvart, és a hét elején tett, elsöprő horderejű felfedezését újra tesztelve, nekivág a domboldalnak. A kis drága mostanra merészkedett odáig, hogy a kert oldalában felfedező útra induljon hegynek felfelé - bár lehet, hogy eddig a gravitáció húzta vissza, vagy csak most jött rá, hogy nem csak 2D-s a világ... Szóval, Krampuszka, az ártatlan, plüss játékállatkának kinéző szőrgombolyag, felfedező útra indul a domboldalban, méterről méterre, zörög utána a bozót, majd hirtelen elképesztő sebességgel vágtat lefelé, talán megriadva önnön merészségétől, be az ajtón, utána légörvény. Majd két perc múlva ismét előbukkan az ajtónyílásban, szétnéz óvatosan, mielőtt a bársony talpacskáját kitenné a házból, és persze kezdődik minden elölről... |
||
|
Reggel a kivitelezőnket kint találtuk a telken, és arról tájékoztatott, hogy kedden tudnák csinálni a vakolást. Ez azt jelenti, ha jól értem, hogy maradni szeretne? Megerősítette, hogy jól látom a helyzetet, elfogadja az ajánlatomat, vagyis mégsem tartja annyira szükségesnek az általa beharangozott utólagos emeléseket, hanem mehet minden az eredetileg megbeszéltek szerint. Újabb rákérdezésre is november végét jelölt meg végső határidőnek a kőfalra, de ennek megvan a jó oldala is: a másfél milliós kőfal munkadíjat így nem három héten, hanem három hónapon belül kell csak kifizetnünk - ami nagyon nem mindegy! Azt hiszem, hasonló szempontok szerint döntött a folytatás mellett, mint amiket én feltételeztem. A csúf kudarc kerülése mellett a több hónapra biztos munka is segíthetett a döntésben. Egyetlen kérésem csak az volt, hogy ha most újra felveszi a lantot, nehogy elégedetlenül, savanyú képpel folyjon aztán a munka, mert - Ágicza szavaival élve - nem kellene rosszkedvet beépíteni ezekbe a falakba. De a lényeg, hogy véget ért az egy hete tartó nyűglődés, és újra nyugodt vagyok a házikónkat illetően. A kivitelezőnknek adtam még egy esélyt, és most feltűnően gondosan dolgozik, azt hiszem, ő is meg akarja mutatni, hogy félreismertem és ő tulajdonképpen tartja a szavát. Tulajdonképpen most ez így is van, csak meglehetős határozottsággal kellett erre rávennem... Érdekesség- és tanulságképpen meséltem neki kedvenc stratégiámról, a 'Tit for Tat'-ről. Ennek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy viszonylag kevés és egyszerű szabály követésével lehet sikeres együttműködést folytatni, többé és kevésbé tisztán játszó partnerekkel egyaránt. Visszatérve a házépítés testközelibb témájára azt mondta, kedden vonulna fel a teljes csapat, és kezdenének bele a munkába. Azt javasoltam, hogy ha egyszer csináljuk tovább, és lenne is elég munka, talán nem kellene rögtön három napot kihagyni, addig is mehetne a kőfal, vagy a térdfalak továbbfalazása, vagy bármi más. Ebben igazat kellett adnia nekem. Felhegesztette hát a kéményt megtámasztó menetes szárakra az L-vasakat, és más apró munkákkal ütötte el az időt. Azt kérte, hadd rakja állítva a térdfalra a felfalazást, mert egyszerűbb lenne a 60 centi magas falat a 60 centis elemekből kiraknia, mint kötésbe rakni 3x20 centi magassággal. Elsőre elvetettem a gondolatot, mert kötésbe rakva erősebb egy fal. De aztán láttam a kémény körüli feltűnő buzgalmát, ezért felhívtam a statikusunkat, hogy mit gondol a dologról. Azt mondta, hogy valóban jobb lenne kötésben, de szokták állítva is falazni, és egy kis plusz cementet téve a gyári habarcsba, így is megadható a szükséges szilárdság. Reggel még türelemre intettek a tüzépnél, de aztán mégis meghozták a gödi telepükről az eggyel nagyobb számú kéménykarimát, így most már szakszerűen ki lehet alakítani a kéményfejet. Azt a hőtágulási hézagot, amit a kéményseprők szakértője egyedüli hiányosságként említett, a kőműves már reggel megcsinálta. Elkészült a kémény megtámasztása is, mivel ezt a 7 méteres, karcsú tornyot a födém és a szarufák síkjában is meg kellett fogni kihajlás ellen. Holnap jön a statikus és megnézi, minden rendben van-e vele. A vízszerelő is holnap jön ki, megcsinálni a tetőtéri szegélyfűtés csöveit, még a vakolás előtt. Amit lehetett, telefonon már megbeszéltünk, holnap a munka jön. A villanyszerelők csak hétfőn jönnek majd, de akkor megcsinálják a kutat is, amennyire lehet. A végleges bekötést úgyis csak akkor tudják elkészíteni, ha már be vannak szerelve a nyomáskapcsolók és egyéb berendezések. A kéménymerevítéshez nem tudtunk minden gerendát átfúrni, mert s fél méteres fúrószárral az ácsok nem fértek oda, helyette egy rést vágattam felülről a gerendákba, abba tettük a menetes szárat. Közben meséltem a srácnak, ha már eddig is figyelemmel kísérte a történéseket, hogy végül is maradnak az eredeti kivitelezőink, mert sikerült megmaradnunk az eredeti vállalási feltételek mellett. 
Ma kicsit lassabban haladt az ácsmunka, kevesebben voltak, de a tetőtér kezd azért szép lassan egyre zártabb lenni. A cserepet még nem hozták, és nem is lehet elérni a Tondach emberét, de jövő héten is ráér a dolog. A maradék Ytongot is elviszik hamarosan, elrakattam mindent az útból, hogy be tudjon állni a darus kocsi. Beszéltem a markolóssal, hogy majd kellene trágyát rakodni és teríteni a telken, jövő hét elején ráér ő is. 
A leendő tároló falán megnéztünk néhány vakolási mintát, hogy milyen legyen majd a belső fal felszíne. Volt egy nagyon szép, cuppantott jellegű vakolat is, csak attól tartok, azt nagyon nehéz lenne javítani. De egy kicsit simább, ám mégis rusztikusabb mintát is sikerült csinálnia, a döntő szót pedig majd úgyis Ágicza mondja ki. Még csak azt kell elfogadtatnom a kivitelezőnkkel, hogy nem 3-4, hanem 8-10 mm vastag lesz a vakolat. Mondtam már neki többször is, de vannak bizonyos dolgok, amiket úgy érzem, okosabb lenne katonásan parancsba adni, és harsány 'értettem'-et kicsikarni válaszul, mert különben hajlamos csak kérésként értelmezni. Ami nagy tévedés, mert amit kérek, azt is ugyanúgy elvárom, hogy megcsinálják (Ágicza többet tudna erről mesélni...). |
||
|
27 fok, borús idő. Kémény megtámasztásának elkészítése, tereprendezés, tetőtéri deszkaburkolat felrakása. 
|
||
|
Megint reggeli műszak volt: a villanyszerelők is kijöttek dolgozni, így nekem is mennem kellett Andrással elmutogatni, mit hová szeretnék a tetőtérben. Most vésik be a maradék dobozt a falba, ennek még vakolás előtt meg kell lennie. A földkábellel együtt az elektromos szekrénykénket áttelepítették a ház falára, majd sikeresen megakadályozták az ácsokat zajos munkájuk tovább folytatásában, ugyanis megvonták tőlük egy órára az áramot. Addig festésre és/vagy pihenésre lettek kárhoztatva. Kijöttek a kéményseprőktől is, ellenőrizni a Schiedel kéményt. Szerencsére nincs vele probléma, egyedül az egyik tisztítóajtónál kell kicsit nagyobb távolságra vágni a külső könnyűbeton elemet, mert több távolság kell a hőtágulás miatt. És ráadásul kiderült, hogy nem kell még egyszer kijönniük, a mostani szakvélemény elég a használatbavételi engedélyhez is. A kémény tetejét viszont vissza kellett bontani, mert egy számmal kisebb alkatrészt adtak a kéményfejhez, amit építéskor egyszerűen kihagytak és nem szóltak Andrásnak. Most kért András a tüzéptől másikat, a kőműves leszedte a torkolati kúpot, és majd összerakja megint a helyes rendszerben. Bár éppen telefonálhatott volna Andrásnak és megkérdezhette volna még időben, mi legyen, nem csak az ő hibája a dolog. A Schiedel éppen most vált típusokat, és még egy katalóguson belül is több féle megoldásban mutatják ugyanazt a kéményfej-lezárást, úgyhogy találja ki, aki tudja, melyik elem melyik rendszerhez passzol.... Az árok most már kezdi elérni végleges formáját: azt nézegetem, milyen köveket is rakok majd bele - az új mederkialakítással már meg lehet csinálni azt a kiszáradt patak-fílinget, amit szerettem volna. Délután leegyeztettem, hogy a tó mögött hogyan is kéne kinézni a placcnak: ott nem az árok kinézete a fontos, hanem hogy elférjenek mind a sövénynek valók, mind a kerti pad, annyira közel sikerült tenni a tópartot a kerítéshez. Valószínűleg ott szúrtam el, hogy a terveken nem számoltam a sövény által elfoglalt majd' egy méterrel, akkor vígan elfért volna minden. Délután sorsdöntő, utolsó beszélgetésre hívtuk a kivitelezőnket, mert megérkezett a konkurens árajánlat. Úgy határoztunk, hogy mivel nekünk mindegy, ki folytatja a házat, legalább ő ne járjon rosszul az áraival és azok normális mederbe való visszaszorításával, így inkább búcsút veszünk tőle. Az uram ragaszkodott ahhoz, hogy én is jelen legyek a tárgyaláson, így leültünk két maradék gerendadarabra a tetőtérben és vártunk. Kivitelezőnk kisvártatva fel is tűnt, arcán bizakodó mosollyal. Szegény, kicsit sajnáltam, és igen meglepődtem, amikor András ahelyett, hogy lezárta volna a kérdést, inkább átpasszolta kivitelezőnkhöz a labdát, hogy ő mondja ki a végső szót, hogy megy vagy marad. Bő két órát beszélgettek, én inkább erősítésként vagy dekorációként, esetleg szerencsemalac-minőségemben voltam jelen, mert túl sokat hozzátenni nem tudtam azon kívül, amit már tegnapelőtt is elmondtam neki a ház legtetején. Ő meg hiába dolgozott az ismert árainak további mérséklésével, a délután megérkezett konkurens árajánlatot nyomtuk az orra alá, tanulmányozás céljából. Aminek a végösszege gyakorlatilag (pár % különbséggel) megegyezik a vele eredetileg megbeszélt árak végösszegével! Mi pedig pont ennyit szánunk ezekre a munkákra, akárki is csinálja. Úgyhogy hiába érdeklődött utána a lokális kőfaragó-díjszabásnak, nem hatódtunk meg tőle. András végső ajánlata az volt tehát, hogy maradjunk az eredetileg megbeszélt áraknál, mert ha ennyiért egy pesti csapat is megcsinálja, akkor azok teljesen reálisak. Ha jó így, hétfőn lehet vakolni, ha nem jó, akkor pedig levonulhatnak. A másik gárda tokkal-vonóval egy hónap(!) leforgása alatt befejezné a ház építését, még a főnök szabadkozott, hogy a kőfal - mivel nem precíziós faragást kértünk - beletelhet akár 3 hétbe(!) is. Ezt a tempót összevetve kivitelezőnk sebességével, ő maga november végét jósolt kőfallal együtt, feltéve, hogy hosszú és fagymentes őszünk lesz... És ha mégsem, a telet kilógó tojáslemezzel és félkészen kéne átvészelnünk, amihez cseppet sincs kedvem. A maradék belső munkálatok úgy látszik, mindkét kivitelezőnél egységesen egy hónapig tartanának, amit kivitelezőnk szöszmötölős tempóját ismerve hajlamos vagyok nem elhinni neki. Mi még maradtunk egy darabig, mert András szép precízen összeírta a várható előnyöket és hátrányokat a két vállalkozó mellett. Az ár és a munka minősége gyakorlatilag ugyanaz lenne, ez tehát nem döntő szempont. Az újak mellett és egyben ellene is szól a gyors befejezés, mellettük pedig az, hogy ők megfizetve éreznék magukat. A régi mellett az, hogy már ismerjük és kipróbáltuk. András állítja, hogy ha sikerül vele megértetni, hogy nem kizsákmányolni akarjuk, csak egyszerűen folytatni a munkát, tartva a szavunkat, az eredetileg megbeszélt áron, akkor - ha ezt elfogadja - akkor a munkát épp olyan gondosan fogja csinálni, mint eddig. Én nem is tudom, melyik megoldásnak örülnék jobban. András valamiért még mindig a mostani kivitelezőnkre bízná inkább a dolgot, szerinte az ő gondossága nagyon sokat számít, és ha jól megy tovább a munka, elfelejtené ezt a kis intermezzót. Igazi Tit-for-Tat játékos a drága. De ha emberünk netán mégis úgy dönt, hogy bár nagyon nem éri meg neki a nálunk még hátra levő munka, de akár hiúságból, akár szakmai büszkeségből marad, akkor írni fogunk egy tételes vállalási ajánlatot, ami nemcsak az árakat tartalmazza, de a vállalt munkát fázisokra lebontva, részletezve pl. a csempeburkolat bonyolultságát, hogy ilyen malőr többé ne fordulhasson elő. Akárhogy is, tizenkét óra múlva megtudjuk, ki épít nálunk tovább. Elnéztem, hogy ha még ilyen félkész állapotában is ennyire szívesen tartózkodik az uram ebben a tetőtérben, akkor hogy fog neki tetszeni, ha majd teljesen elkészül! Nagyon szépek a sötét gerendák a fehér háttérrel, ami kihangsúlyozza a szerkezet szépségét is. |
||
|
31 fok, napos idő. Villanyszerelés csövezése a tetőtérben, földkábel fektetés és kapcsolószekrény elhelyezése a házban, tetőtéri deszkaburkolat festése és felrakása, vízelvezető árok szélesítése. 
|
||
|
Úgy néz ki, hogy ma végre meglesz a kémény körülfalazása! Reggel azt saccoltam, hogy 1-2 órás munka a maradék 30-40 centi, de csak délutánra lett készen. Rejtély, hogy mi a bánatra ment el vele ennyi idő. Pedig láthatóan nem lazsál, de a munka mégis igen lassan halad. Ennyi idő alatt talán még én is felraktam volna valahogy, pedig nagyon régen volt a kezemben kőműveskanál. 
Ezen a képen jól látszik az egész szerkezet. Alul a kész fal, kitisztított fugákkal. Középütt a frissen rakott kövek, fent pedig a betonacél háló a betonozással és a Schiedel kéménytest. A tisztítóajtó a kéményseprőjárda kiváltására született, de ahogy ott nézelődtem, egyre inkább úgy érzem, nem lenne hülyeség kirakni egy ilyen járdát csak azért, hogy legyen hová kiállnom körülnézni. És lehetne a tető közepén egy 2x2 méteres deszkával fedett rész is, ahova ki lehetne heveredni egy kicsit... A szivattyúba beraktam az általam faragott gumit, és tökéletesen működik vele. A kútnak semmi baja, most is 5 méter körül volt a vízszint. Fel is töltöttük végre a tavat, és délután meglocsolták vele a frissen ásott árkot is, hogy tömörödjön kicsit a föld. Elkezdtem megcsinálni a kémény kitámasztását is a födémnél, az ácsok segítettek kifúrni a gerendákat és levágni hozzá a menetes szárakat. Pár helyre nem fértek oda, ahhoz majd hoznak rövidebb fúrószárat (most csak fél méteres fúró volt náluk). Megbeszéltük a kémény mellett szarufa kiváltását is. Néha kétségbeejtően nem értik a szerkezetek statikai hátterét. A gyakorlatban az általuk javasolt megoldások is mindig működnek ugyan, de egy ellenőrző számításnak valószínűleg nem felelnének meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy általában elbírják, amit kell, de nincs meg bennük a szükséges tartalék. Szerencsére már megszokták, hogy minden problémás esetet a statikussal döntetek el, és hogy velem kár is ilyenekről vitatkozni. Megbeszéltük a fedkő rögzítését (alapvetően gravitációs alapú lesz :-), meg a torkolati kúp kialakítását. Még nem kaptam meg az alternatív kivitelezői gárda árajánlatát, ezért erről a témáról most nem is esett szó. Kicsit ott maradtam nézelődni a kémény mellett, hátha lenne mégis valami mondanivalója, de nem volt. A fehér deszkázat nagyon jól néz ki ezzel a sötét tölgy színnel együtt, és kellőképpen világos is. Persze, most nagyon megszoktam a napsütötte tetőtér látványát, és a legfehérebb deszka is sötétnek tűnik ehhez képest. Alig várom már, hogy lássam a végleges formájában a felső teret. Annyi azért már most is látszik, hogy egy igen egyszerű, de jó arányú szerkezet is nagyon szép tud lenni. A telekről elindulva rövid időre bekapcsoltam Cliókában az elefánt-szimulátort. Ugyanis, ha sarkig tárt első ajtókkal poroszkálunk a falu felé vezető úton, egy kis fantáziával szemlélve a dolgot majdnem olyan, mintha egy elefánt hátán ülve nézelődnénk és a fülei lebegnének két oldalt :-) Még éppen zárás előtt csusszantunk be a WILO-képviselethez, és elhoztuk a szivattyút. Kiderült, hogy a hidrofor is valószínűleg belefér a kocsiba, nem kell utánfutóval bemennünk csak emiatt. Ugyan már bezártak, de azért a szivattyú mellé elmesélték, mire kell nagyon vigyázni, és javasolták, hogy szívesen látják a szerelőimet egy egyeztetésre, hogy mindent jól tudjanak bekötni. Rohadt nehéz egy ilyen szerkezet, legalább 20-25 kiló plusz a kábelek és csövek, nem is lesz olyan egyszerű leengedni egy vékony drótkötélen. És végre felhívott a fűtésszerelőnk is, csak most ért haza a nyaralásból. Nem tudom, miért hittem, hogy már két napja itt kellene lennie... Szombaton jön ki, megcsinálja a szegélyfűtés csövezését még a vakolás előtt, és megnézzük a szivattyút és az ahhoz szükséges dolgokat is, de ezt majd csak a padlófűtéssel együtt fogja tudni beszerelni. Beszéltem a kövessel is, hamarosan hoz egy újabb adag követ, legalább lesz miből válogatni, a maradék úgyis fog kelleni a kertépítéshez, kárba nem vész semmi. |
||
|
31 fok, napos idő. Kémény körülfalazása, fedkő és torkolati kúp beépítése, vízelvezető árok kiszélesítése, tetőtér deszkaburkolatának felszegelése, gerendák festése. 
|
||
|
Jókor reggel már talpon voltunk, statikusunk hajnali látogatásának köszönhetően. Mindenképpen jelen akartam lenni az új kivitelezőnk bemutatkozó látogatásánál, mert akárkire nem vagyok hajlandó a házat bízni, így én is kinéztem a telekre. Nyolc előtt kint tébláboltunk, az ácsok már hozzákezdtek a munkához, és én is elkezdtem pakolni a köveket a tó partjára. Egyre nehezebb őket összeválogatni, mert egyre kevesebb van belőle, a formásabbak már rég a parton sorakoznak. A következő kőbányai fordulót nem tudom, mikor bonyolítjuk le, de kerti útnak valót mindenképpen hozatnunk kell majd. Statikusunk kampányolt a világos kőörleményből készült kőfugázó mellett, majd valamikor hoz ki hozzánk mutatóba az anyagból. Ezen kívül panaszkodott, hogy nem szeret az építési naplónkba írni, ugyanis gyakorlatilag nincs mit: minden a terveknek megfelelően épül, minden a helyén van és sehol egy hiba. A statikus távozása után fél óra múlva jött is egy BMW és egy régi Opel, úgyhogy azonnal sejthettük, a két sofőr közül ki a fővállalkozó és ki a kőfaragó. András végigvitte őket a házon, az ácsok elkerekedett szemekkel bámulva, a kőművesek még véletlenül sem ránézve a két idegenre. Amint ők távoztak a tett színhelyéről, megfagyni látszott a levegő. Akkor engedett csak fel valamelyest, amikor délután az ács rögtön rákérdezett Andrásra, hogy azok az emberek mit is akartak. Az uram közölte a tényállást tömören és lényegre törően: a kivitelezőnk utólag kb. a kétszeresét kérné a kőfalra megbeszélt összegnek, és ezért most mást keresünk helyette. Andrással megnéztük a tetőtéri színösszeállítást is, a gerendáink olyan jól néznek ki, hogy odapróbálva mindkét színű deszkázatot, megszavaztuk a sötétet a hálószobába. Még azt sem bánnám, ha le lenne törve a széle, ehhez a borostyán tüzű barnához még az is jól illene. Az ácsok géppuska-tempóban festik a gerendákat fent és a léceket lent, rakják össze a fogópárokat, szóval igen látványosan haladnak. Dél körül belengi a telket a paprikás krumpli vagy a pörkölt illata, mert egy-egy legény főz is a csapatra, így már a konyhámat fel is avatták! :-) Az ácsunk fia mintha a tetőre született volna, hajmeresztő sebességgel és egy puma ügyességével közlekedik az ácsolaton, Stihllel a kezében, fél gerendákat emelgetve egyensúlyoz odafent, az enyhén imbolygó állványzat és a szarufák között. Még alig nőtt ki az iskolapadból, de máris profi, nagyon érti a dolgát, az apja mellett kitanulta a szakma csínját-bínját. Dél körül hazajöttünk, mert nem lógathatjuk kint a lábunkat örökké, András ment Marosra anyagbeszerezni, én meg próbáltam valami hasznosat csinálni. Délután aztán megint kinéztünk az építkezésre, mert mindenképpen beszélni akartam a kivitelezőnkkel, hogy hogy is gondolta a kőfalat. Több, mint egy órát ültem a tetőn, elvonva ugyan a kémény falazásától, de igen tanulságos beszélgetést folytatva vele. Megmondtam neki, hogy a kőfalat ennyiért nem vállaljuk és gondolja át még egyszer a dolgot, mert nálunk is behatároltak az építésre szánt pénzek, és nem akarjuk, hogy ezután a többi munkafázis költsége is szép lassan a duplájára nőjön. Finoman az orra alá dörgöltem az árképzési politikájának visszásságait, meg azt, hogy ha nem vállalta volna el a követ anno, most itt lenne a szokolyai mester, nem neki kéne kínlódnia ezzel és vígan vakolhatna bent a házban, mindenki legnagyobb megelégedésére. Ami biztos, hogy őt nem hatották meg a távlati lehetőségek, hogy az András által tervezett házakat építhetné, van anélkül is elég munkája. 
Szegény uram, a kivitelezőnk azt nehezményezte nála, hogy mivel ez az első építkezése, kifelejtett egy-egy tételt az aktuális árajánlat-kéréseknél, nade neki nem ez az első háza, így neki sokkal jobban tudnia kellene, milyen munkafázishoz mi tartozik! Egy teljesen laikus vajon többet ért hozzá? Vagy hogy a jó pénzes munkáknál András talált hatékonyabb és kevesebb betont igénylő megoldást, ld. szennyvíztároló, megfosztva őt a bevételtől. A földmérő általi kitűzés még mindig szintén a bögyében van, azt nem is fogjuk tudni megmagyarázni neki soha, hogy a földmérőnek ez a szakmája, ő két óra alatt végez a gépével egy olyan munkával, ami a kőműveseknek egy vízszintezővel két napjukba kerül és mégis mindketten ugyanannyit kapnának érte... A lényeg, hogy kihoztam sértődésmentesre a dolgot, mondván, hogy elbeszéltek egymás mellett a különböző tételek mibenlevőségében - pl. Andrásnak egy koszorú betonozás azt jelenti, hogy látni akar a házon egy komplett, elkészült koszorút, kivitelezőnknek pedig ez zsaluzat ácsolása, betonkeverés, bedolgozás, utókezelés, kizsaluzás, locsolás. De csak az utóbbi időben van ez így, előtte teljesen természetes volt, hogy egy adott munkafázist a maga teljességében számolt... A tárgyalás végén megköszöntem neki a rám fordított időt, és ő megígérte, hogy elgondolkodik az árain, mert azt többször is elmondtam neki, hogy ha már ide új brigádot hívunk, akkor két kőművescsapatra nem lesz szükségünk, a kőfaragóra meg nem akarunk jövő tavaszig várni. |
||
|
Reggel régóta esedékes telefonokat intéztem. Megbeszéltem a kéményseprőkkel, hogy mikor jönnek ki ellenőrizni a kéményt. Mert nem csak a végén veszik át, hanem vakolás előtt is látni akarják (alkalmanként 5500 forintért). Csütörtökön reggel kell beszélni az illetővel, és akkor egyeztetünk konkrét időpontot. Lefoglaltam jövő hét csütörtök-péntekre négy helyet a faházakban, a kertépítő embereinek. Megrendeltem a földkábeleket a váci elektromos boltban, holnap talán már lehet érte menni. A szivattyút is holnapra ígérték, csak a hidrofor nem lesz meg, de attól még maga a készülék használható. A statikusunk volt kint a telken, szokás szerint mindent rendben talált. A gerendák toldása és megerősítése is tetszett, a vápaszaruk bevésése is mintaszerű, onnan már csak a keményfa csap hiányzik - remélem, nem fogják kihagyni. A kémény falazása folyik, de valami iszonyú lassan. Lehet, hogy még ma sem lesz készen. A tető belső burkolatának deszkáit festették ma is, gyakorlatilag kitapétázva a kertet a száradó deszkákkal. De azt nem mertem megkérdezni Ágiczától, nem lehetne-e inkább faburkolat a kertben a gyep helyén, ha már vadvirágos rét nem lehet... 
Volt kint a telken az a vállalkozó is, aki esetleg folytatná a munkát a mostaniak helyett. Megnéztek mindent, elmondtam a tudnivalókat, pár napon belül megkapjuk az ajánlatukat. A kőfaragó amolyan igazi kőfaragó alkat, kérges tenyér és masszív mackótermet. Kérdezték, mi volt a gond az előző kőművesekkel. Lakonikusan csak annyit feleltem, hogy eltért a véleményünk az adott szó értékéről. Nem is firtatták tovább, folytattuk a műszaki jellegű kérdésekkel. Az ácsoknak is elmeséltem, miért hoztunk új vállalkozókat. Csodálkoztak, hiszen hát olyan rendes. Ja, csak egyre több olyan tételt számít fel, ami korábban benne volt pl. a betonozásban, és az utólagos áremeléseket nem tudjuk megengedni magunknak. Átbeszéltük Ágival a helyzetet, és délután kimentünk megint az építkezésre. Én megkérdeztem a kivitelezőnket, a lakatosa végleg besértődött-e, mert hogy lenne némi munka a kémény merevítésével. Azt mondta, hogy bizony, a szívére vette a dolgot. Mindegy, csak akad még lakatos a környéken, aki össze bírna hegeszteni nekünk pár kurva vasdarabot. Erre mondta, hogy hát ő is meg tudná csinálni. Pont őt nem akartam megkérni erre, mikor éppen kirúgni készülök, de az építkezésnek mennie kell, és nem érek rá sértődéseken lelkizni. Ha megcsinálja ő, csak annál egyszerűbb az élet. Innen már a technikai részletekről meséltem neki, és nyugodtan néztem a szemébe, mert végig úgy éreztem ezen a héten, hogy azt teszem, amit tennem kell. Elmentem hát és beszereztem a merevítéshez szükséges anyagokat, és levágattam nyolc kis darab L-acélt is. A szerkezet nagyon egyszerű: 16-os menetesszár-darabokat engedek át a kémény melletti gerendákon, egy anyát tekerek a végükre és nekiszorítom az L-szelvényt a kémény sarkának. Az anyát csak a biztonság kedvéért kell odapöttyinteni, de átmenetileg megtartja csak úgy beszorítva is. Remélem, ennek a meghegesztése nem lesz horrorisztikusan drága... Amíg én az ácsok munkáját néztem, meg Cliókába töltöttem át a maradék gázolajat, Ágicza kiült a tető gerincére, a kivitelezőnkhöz. Ott gubbasztott mellette, mint egy kismadár a faágon. Kicsit tartottam attól, hogy indulatból fog beszélni és hülyeségeket, de meglepően nyugodtan és kedvesen mesélte el neki, mi a helyzet: hogy a munkákért nem fogunk többet fizetni, mint amit megbeszéltünk. Burkoltan tett is egy konkrét ajánlatot: a kőfal rakására megbeszélthez képest egy kis felárat még el tudunk fogadni a különféle egyéb munkákra, amik a kőfallal függenek össze, de jelentősen többet nem. Kivitelezőnk még tűnődik rajta. Már az is felmerült bennem, hogy csak azért gondolkodik még azon, maradjon-e itt, mert túl nagy szégyen lenne neki, ha kirúgnák egy építkezésről. Nem tudom, a munkásainak hogy interpretálja az eseményeket, de kíváncsi lennék rá. Az ácsok nem kommentálták a dolgot. Végtére is a mi ügyünk, bár az eset tanulsága mindenkire vonatkozik. Felvetették ehelyett, hogy biztosan kell-e fogópár átlósan is a vápaszaruk közé, mert nem lehet könnyen elhelyezni és kicsit zsúfolt lenne. Szerintem azzal teljes a kép, de technikai okokból csak az egyik tud végigmenni, a másik irányban csak dísznek lesz ott, de nem tart semmit.
Kihozták a tüzépről a hőszigetelést és a vakolóhabarcsot, de az Ytongot nem vitték el, mert nem darus kocsi jött. Viszont az ígérték, hogy ha erre jár a darus, beugrik érte és elviszi végre. Az ácsunk hozott egy kis meglepetést is: hallotta a szivattyúnk keservét, és talált valahol egy ugyanolyan nyersgumi-darabot, mint amilyenből az ukrán csoda szelepgumija is készült. Az anyag, a vastagság és még a középső furat is stimmelt, csak a szélét kellett körbevágnom és lefaragnom egy kicsit, hogy nagyjából olyan legyen, mint az eredeti. Ha csak addig kitart, amíg a tavat feltöltöm vele, már megérte berakni! 
|
||
|
30 fok, napos idő. Kémény körülfalazása, vízelvezető árok kiszélesítése, deszkaburkolat festése, fogópárok felrakása. Műszaki vezetői bejegyzés: Az ácsolat elkészült, csak a kakasülők hiányoznak. A tervezett csomópontok megvalósultak. A kémény kikötését megbeszéltük. Ácsolati elem a kéményt 10 cm-nél jobban nem közelítheti meg. 
|
||
|
Nem tudom, kivitelezőnk mit gondolhatott a szombati megbeszélés után, de határozottan úgy látom, hogy nem érezte át a helyzet komolyságát. Ugyanis ma megkaptuk a kőfal új árajánlatát, amit ugye szombaton visszatartott, átgondolás céljából. Nos, ez az átgondolt árajánlat ugyan alacsonyabb, mint amit szombaton át akart adni nekünk, de még mindig majdnem a kétszerese annak, amiben először megállapodtunk! És erre nem érv az, hogy neki ennyiért éri meg. Nekünk meg sajnos így nem folytatható, úgyhogy ha nem tér sürgősen jobb belátásra, akkor érzékeny búcsút veszünk tőle. Érzésem szerint nem most kellene behajtania az elmaradt hasznot azokért a munkafázisokért, ahol elszöszmötölte az időt és kifizetve az embereit neki nem maradt profit az elvégzett munkán. Ezúttal úgy érzem, emberünk alaposan túllőtt a célon. Nem csak hogy nem látja, András mennyire méltányolta eddig a munkája minőségét, hogy képes lett volna az eredeti induló árat is megtoldva vele dolgoztatni csak azért, hogy biztos kezekben tudja a házat, és hogy az eddigi átlag feletti árú betonozási és anyag-bedolgozási tételeket is szó nélkül fizette, hogy nem versenyeztette, mert nem érezte szükségesnek keményebben fogni a gyeplőt. Most valószínűleg ennek a levét isszuk, mert ez már régen nem csak a kőfalról szól. Ha más folytatja a házat, az általunk fizetett összegért nem siránkozást fogunk kapni, hogy ez mennyire nem jól jövedelmező neki, hanem elvárhatjuk azt az extra gondosságot, ami eddig nála alapból megvolt. Így mi nem veszítünk semmit, mostani kivitelezőnk viszont annál többet: az eddigi bizalmunkat, ergo a további munkáját a házunkon és az ajánlásokat az új családi házak kivitelezésére. Az még hagyján, hogy András nem is várta el, hogy aláígérjen azoknak az árajánlatoknak, amiket máshonnan kaptunk, de eddig teljesen korrekten fizetett mindent, ahogy kérték tőle, és a drága vakolást és csempézést sem bánta volna a tökéletes minőség miatt. Eddig mi tiszta lapokkal játszottunk, bizalmat előlegezve, de ez láthatóan nem aratott teljes sikert. Most bekeményítünk: egy tizen-egynéhány éves gyakorlattal rendelkező szakember ne próbálja bemesélni, hogy nem tudja előre megmondani, mennyibe kerül neki egy kőfal felrakása. Nem ez az első munkája, és tavaly annyiért el is vállalta, mint a szokolyai mester csak azért, hogy az övé legyen a munka ezen része is. Mi akkor nem tiltakoztunk, de nem is mi erőltettük rá. Mellékesen még ha akarnánk sem tudnánk kifizetni a kért többletet, mert nincs rá annyi pénzünk. A következőkre jutottam: szerintem nem lát tovább a következő egy-két hétnél vagy hónapnál. Ma, amikor András nyomatékosan értésére adta, hogy ha nem csinál kőfalat, ugrott a többi munka is, akkor nézett nagyot, hogy hát miért? Talán azért, mert két kőműves brigád minek dolgozzon egy helyen. Vagy ha egyszer a kőfal árajánlata is menet közben módosul, akkor semmi biztosítékunk nincsen arra nézve, hogy a vakolással és a csempézéssel ne járnánk ugyanígy. Az egyiknél, mert egyenetlen, rusztikus falat szeretnénk, ami lehet, hogy nagyobb macera, a csempézésnél pedig a mindenféle minta és díszelemek miatt, ami persze szintén árnövelő tényező. Vagy arra számított, hogy a nyár végén már úgysem találunk épkézláb szakembert, aki elszegődne hozzánk? Azért egy építésznél igen nagy tévedés volt erre játszani. Mi sem sírunk a megbízóinknak, ha egy házzal háromszor annyit kell dolgozni, mert problémás az alaprajz, a felújításnál duplán kell felmérnünk, vagy mert csak a hatodik verzió tetszik nekik - ez mind-mind a mi lutrink, ugyanúgy rámegy a plusz időnk és energiánk, de ha egyszer megállapodtunk egy összegben, ahhoz tartjuk magunkat és sosem kérünk utólagos ármódosítást. Még akkor sem, ha rajtunk kívül álló okok miatt kell az utolsó pillanatban áttervezni valamit, újra nyomtatni, újra egyeztetni. Azt ő nem tudja, hogy ha nem újítjuk fel a Szőnyi utcát, akkor én egy lepukkant helyen, depressziósan képtelen vagyok dolgozni, pénzt keresni és élni, és hogy nem örökség hullt az ölünkbe, nem a lottón nyertünk és nem is maffiózók vagyunk, hanem nyakig eladósodtunk és egy pesti lakás árából fedezzük a költségek nagy részét. Veszettül dühít ez az egész, vagy ez annak a kövekezménye, hogy nem vagyunk tök csórók és minőséget akarunk látni magunk körül és nem sz@rból akarunk várat építeni? De ezt a két kezünk munkájával értük el, nem loptuk és nem sült galambként érkezett fentről. Most már csak attól tartok, hogy ha még valamilyen csoda folytán meg tudunk állapodni és kivitelezőnk mégis megmarad nálunk, kicsit savanyú lesz neki a szőlő és nem fogja ugyanolyan gonddal építeni a házunkat, mint eddig. Az elégedetlenség és a keserűség pedig nem akarom, hogy beépüljön a falaink közé. Emelett sovány vigasz, hogy a tető gyönyörűen alakul, pont olyan lesz, mint amit megálmodtunk, és hogy az idén biztosan nem virágzónak titulált baba-tavirózsáink mégis egy-két napon belül kibontják az első virágukat, és a fecskék két méterre tőlünk a tóból isznak röptükben. A kutunknak viszont most dobta fel a talpát a szivattyúja, pontosabban a gumigyűrű ment tönkre, de a lényeg, hogy használhatatlan. És mára ennyi tökéletesen elég is a jóból, hogy semmihez ne legyen kedvem - az alváson kívül. |
||
|
Reggel alig hét után már a telken voltam. A kőművesek állást ácsoltak a kémény mellé a körülfalazáshoz, az ácsok a maradék szarufákat rakták be, ezúttal a vápaszarura érkező, változó hosszúságú darabokat. Közben elkezdték barnára festeni a már felállított gerendákat fent, és a fogópárokat a földön. Az olajkőris szín csodálatosan néz ki, az ácsok így szemre valami öreg tölgynek nézték és gratuláltak hozzá. Ágicza valószínűleg sokkal finomabb technikával festett annak idején, ezért lett sápadtabb az ő színe, mint most a gerendákon, ahol derekasan belemártották az ecsetet a legények. Már éppen azt fontolgattuk, kell-e egyáltalán rá második réteg, de azért megnéztük egy fogófán, és bizony nem árt: a csiszolás leszedi a lazúr által felhúzott szálakat, és a második réteg, már sokkal kevesebb festékkel, nem sötétebbé teszi a fát, csak teltebb lesz az egész, és még jobban kihozza az erezetet. Szinte életre kelt az a pár gerenda. Viszont Ágicza szerint a hálóban is fehér lesz a deszka, ennyire sötét színnel nem tartja szerencsésnek a teljesen barna változatot. Egyelőre még győzködöm, szerintem meghittebb a sötétebb változat, amint az a képeken is látható. Még itthon, a korábbi fotók alapján felskicceltem magamnak a falak nézetét a villanyvezetékekkel, ma végigmértem az összesnek a pontos helyét, hogy később tudjuk majd, hol nem érdemes belefúrni a falba. Kint járt a villanyszerelőnk is az építkezésen, megbeszéltük, milyen kábel kell a kapuhoz és a vízakna ellátásához. Csütörtökön jönnek megcsinálni a maradék dobozokat a tetőtérben, mielőtt kezdődik a vakolás. Lemértünk egy m2 falra való követ, és kevesebb a vártnál: 200 kg körül van csak. Ez azt jelenti, hogy egy tonna kőből nem 3, hanem 5 m2 fal építhető, de 4 biztosan. Vagyis nem kell már túl nagy mennyiséget rendelnünk, 10-15 tonna helyett legfeljebb ötöt hozatunk majd. Az ácsok egyre lelkesebben dolgoznak, ahogy kezd kibontakozni a tető a maga teljességében, úgy tetszik szerintem az ácsunknak is egyre jobban, mert már egyáltalán nem sajnálja azt sem, hogy mindent kétszer kell lefestenie. Lelkesen csiszolta ő maga is a deszkákat, Ágiczával próbálgatva a festési technikákat, és büszkén mutogatja nekem az eredményt. A nyerő taktika az, hogy a második réteg festék előtt kézzel megcsiszolják a fát, lekenik egy újabb réteggel, amiből viszont nem sokkal később egy ronggyal vissza is szednek valamennyit. Az eredmény egy dekoratív, kicsit antikolt hatású felület, egyszerre fehér és fenyőerezetű. Ma felkerült minden szarufa a helyére, holnap jönnek a fogópárok, aztán a deszkázat. A hét végére szeretnék legalább is fólia alatt tudni a házat. 
Kihúztuk a kútból az ukrán csodát, és nem kis forgatónyomaték kifejtésével sikerült szét is csavaroznunk. Azonnal világos lett minden, amit eddig nem értettünk: az a gumi szakadt el és ugrott ki a helyéről, ami a beszívónyílást zárja el a membrán lefelé mozgásakor. Ezért jött a víz olyan lassan, de folyamatosan, ugyanis a fele visszafolyt alul. Most ilyen gumit keresek hozzá valahol, legrosszabb esetben veszek egy másik ilyen szivattyút, a gumit kiszedem belőle, a maradékot pedig elrakom alkatrésznek. A Wilo szivattyút megrendeltem, de még nem kaptam meg a visszaigazolást, és azt sem tudom, mikor lesz beüzemelve. Kőművesünk elszánt tekintettel falazta a kéményt, a reggeli szünetben még nem tudott semmit mondani. Ágiczával kint maradtunk a telken, nehogy lemaradjunk a sorsdöntő pillanatról. Már három óra is elmúlt, mire visszaért otthonról, és mondta, hogy bedobta a kocsi ablakába az ajánlatot. Nem tudom, miért nem hozta ide, mire volt ez jó? Az összeg majdnem pontosan a kétszerese annak, amiben legutóbb megállapodtunk. A kőrakás ára is emelkedett. Mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó. Oké, akkor keresünk mást, akinek megéri ennyiért, mert jelentkező van több is. És persze ha nincs kőfal, nincs vakolás meg burkolás sem, itt nem lesz csemegézés a munkák között. Arról meséltem neki, hogy tőlem több pénzt kérni merőben elhibázott taktika, mert csak idegesít vele és eljátssza a jóindulatomat. De ha hosszú távon gondolkodna, sokszorosan megtérülne neki, rendszeresen tudtam volna munkát adni neki, méghozzá a miénknél sokkal nagyobbakat. Az igényes építtetők keresve keresik az igazán megbízható kivitelezőket, de akiben egyszer is csalódtam, azt persze nem fogom ajánlani. Abban maradtunk, hogy várjunk pár napot, mert beszélek másokkal. Még egyszer megkértem arra, hogy próbáljon meg hosszabb távon is gondolkodni. - Most a vakolásra gondolsz? - kérdezte. Itt adtam fel... Én nem hiszem, hogy rosszindulat volna benne. A legszomorúbb azonban azért vagyok, hogy hónapokon át örvendeztem és büszkélkedtem itt, hogy milyen jó kivitelezőt sikerült találnom, és erre most ki kell rúgnom, ha csak nem kap észbe az utolsó percben. Megbeszéltük Ágival és eldöntöttük: ha nem marad a legutóbb megbeszélt árnál, szép békésen levonul innen. Holnap jön egy pesti kolléga, megnézi a házat, ad rá egy végleges ajánlatot, és ha minden jól megy, pénteken már ő vakol és rakja a követ. Ha nem, akkor hozok más ismerős kivitelezőt, vakolni az is tud, a kőfalat pedig felrakatom tavasszal a szokolyai mesterrel. De nem csak bosszúsággal telt a mai nap. A webes tárhelyünk fenntartójától pedig - úgy is, mint a ZeBlog első szponzorától - kaptunk ajándékba még 100 MB tárterületet az eddigiek mellé, hogy legyen elég helye a további folytatásoknak és a website egyéb bővüléseinek. A gépész tervezőm is most írt, mikor a tervdíjat kérdeztem, hogy ajándékba adja az időközben teljesen elkészült fűtési terveket. A legközelebbi website-bővülés tárgya is egy újabb örömhír: megjelent két munkánk a Családi Ház Ötlettárban. Az egyik fagerendából pedig olyan szép, mosolygós sárga gyantacseppecske bukkant elő, mint a borostyán: 
Megérdeklődtem a tüzépnél, de sajnos a Schiedel nem nagyon forgalmazza azt az acél szerkezetet, amivel a kéményt a fedélszékhez lehetne rögzíteni. Elkezdtem hát megtervezni magam, és végül egy egészen egyszerű - mondhatni, primitív -, de szerintem hatékony és nem is csúnya megoldást találtam ki rá, és pár kiló vasból házilag is megoldható. Holnap reggel jön ki a statikus megnézni a tetőt és vagy jóváhagyja ezt a merevítést, vagy kitalál helyette egy jobbat. |
||
|
30 fok, napos idő. Kémény körülfalazása, vízelvezető árok kiszélesítése, szarufák behelyezése, fedélszék és deszkaburkolat festése. 
|
||
|
Szülinapja alkalmából lemostuk Cliókát. Nem sokszor történik vele ilyesmi, mert számunkra csak egy használati tárgy, és úgyis mindig koszos lesz, hát nem erőlködünk vele. Az ablakmosó segítségével mindig kilátok belőle, és ugye néha esik az eső is. Most azonban kiporszívóztuk, lemostuk és letörölgettük kívül-belül. Ágicza ezt határozottan több lelkesedéssel csinálta, mint én, már-már perverz vonzalommal törölgetve Clióka áramvonalas domborulatait. Azt meg kell hagyni, nagyon szép így lemosva, még mindig tetszik mindkettőnknek. És persze az elmaradhatatlan autófotó-résztvevőnek, Tappancsnak is: 
A kivitelezőnk telefonált este, de csak azt kérdezte, holnap ássák-e az árkot úgy, ahogyan Ágicza megmutatta. Mondtam, hogy persze, mehet a dolog. Ő a kéményt fogja körülfalazni kővel, ezt még tegnap megbeszéltük, hogy a munka haladása érdekében megcsinálja, és ez mellesleg számára is kedvezőbb áron megy, mint a többi fal. Arról egyikünk sem beszélt, hogy mi lesz a kőfallal, de holnapra is ígérte a választ. Nagyon remélem, hogy nem kell kivitelezőt váltanunk. Hosszú távon mindenképpen ezzel járna jobban ő is. De ha nem ő csinálja, hát felhúzza más azt a falat. Sokszor nehezebb egy változtatást elképzelni, mint aztán megcsinálni - mi már csak tudjuk! Mivel megint kellemes, szép idő volt, újra kiültem a kertecskénkbe alkotni. Újabb családi ház, igen mozgalmas formával, igazi csemege. Azt vettem észre, hogy egyre egyszerűbbek és lényegre törőbbek a házaim. Ezt nem szerkezetileg értem (ez a ház is igazi kihívás lesz kőművesnek, ácsnak egyaránt), hanem funkciókban, helyiségek használatában: minden a helyén van, nincsenek öncélú vagy felesleges dolgok. És egy ilyen ház egyszerűen magától lesz szép, mintha csak a belső harmónia látszana rajta kívülről is (na jó, kicsit azért én is rásegítek :-). Ágiczának is tetszik, és ő sürgetett a legjobban, mert már szeretné bebútorozni... E-mailben megrendeltem a szivattyút a kútba, mindenféle kis tartozékait és a hidrofort. Most várom a visszaigazolást, és ha minden igaz, hamarosan mehetünk érte. Holnap kiemeljük a mostani kis szivattyút és megnézzük, mi baja van. Aztán ameddig lehet, lejjebb engedjük, annyival is kisebb az esélye az ilyen baleseteknek. |
||
|
29 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
||
|
Ma volt Clióka születésnapja, vagyis a hozzánk kerülésének egy éves évfordulója, és tényleg ki szerettük volna takarítani, mert a hátulra terített rongyszőnyegekkel igen arabosan néz ki amellett, hogy az építési anyagok és a sáros gumicsizmák miatt igen szutykos is szegényke. Mégsem sikerült rá időt szakítani, mert ennél fontosabb és nagyobb horderejű dolgok történtek, sem hogy időnk lett volna porszívót és törlőrongyot ragadni kis autónk kicsutakolására. Ma kiderült, hogy nem is eszik olyan forrón a kását, mint tartottunk tőle. A délelőtti fullasztó meleg egy visszafogott nyári záporba torkollott, de az igazi égiháború tőlünk távolabb, a Börzsöny túloldalán lehetett, mert jó ideig csak a hangját hallottuk. Így elég időnk volt lélekszakadva kivágtatni a telekre és még a földön tanyázó tetőanyagot letakarni a frissen vett műanyag fóliával. Igaz, hogy fel kellett hozzá vagdalni a szép egyben harminc méteres darabot, de ennyit megért a dolog. A tető már felkerült gerendáit sajnos nem tudtuk ugyanígy megvédeni, így azok kaptak az égi áldásból. Amint kiértünk, éppen befutott a kivitelezőnk is, gondolom, neki is eszébe jutott az eső elleni védelem. Látta ám, hogy mi már nekifogtunk, így inkább meglocsolta a kőfalat, hogy ha mégsem esne, akkor is meg legyen locsolva a beton. Délutánra úgyis vártuk egy éppen esedékes elszámolásra és egy mindent tisztázó tárgyalásra, így András most nem is beszélgetett vele hosszasan. 
Az uram lelki tréningnek megnézte a Pókerarcok c. filmet is, hogy ráhangolódjék a tárgyalásra, majd este hat felé jött a kivitelezőnk. András igen elszánt hangulatban volt, amit érdekes módon mindenki megérez és nem is mer senki ujjat húzni vele. Emberünk is békésen indította a beszélgetést. Megmutogatta az eddigi munkáinál felrakott kőfalakat, és papíron hozott kimutatást egyes el nem számolt tételekről. Először is átszámolták Andrással segédmunkások óráit a mindenféle kis plusz munkáknál, ami egy-két ezer forint különbséggel stimmelt mindkettőjüknél. Mivel igen kíváncsi voltam a tárgyalás kimenetelére, én is beszivárogtam a szobába, nagyméretű nyomtatás ürügyén. Na jó, időszerű is volt már a munka, most végre jutott rá egy szabad fél óra... Volt egy-két kisebb nem várt tétel, ezek legtöbbje indokolt volt, azt András elfogadta. Még a betonlocsolás díját is, bár az korábban még benne volt a betonozás nem kis összegében. A zsaluzat bontására kért százezres igényt viszont elutasította, mert sehol nincs ilyen tétel: aki zsalut épít, az el is bontja. A kivitelezőnk még így is többet kapott, mint várta, mert András mindig a ténylegesen beépített mennyiségeket fizeti akkor is, ha ez esetleg több az előzetesen megbeszéltnél. András meglepően nyugodt, jóindulatú és barátságos volt. Elmesélte neki, hogy kért és kapott pesti kivitelezőktől árajánlatot minden további kőművesmunkára, ami a tételek nagy részénél bizony jóval kedvezőbb, mint amit mi kaptunk tőle. De - amilyen bolondok vagyunk - mégsem várjuk el, hogy aláígérjen másoknak, mert mi tartjuk a megbeszélt árat. De azért kinyomtatott neki egy táblázatot, amiből az látszott, mennyivel olcsóbban jönnénk ki, ha a konkurens ajánlatot fogadjuk el. Ehhez képest egész nagylelkűek vagyunk, ha hagyunk mindent a régiben. Szegény kivitelezőnk, most látta csak, mennyivel jobban járt volna, ha ki sem nyitja a száját! Így most két dolog közül lehet választania: vagy maradunk mellette, értékelve munkája precizitását, de egy fillérrel sem túlfizetve egyes tételeket, vagy ha a kőfalban nem tudunk megállapodni, akkor jövő hétfőn akár le is vonulhat az embereivel, utat adva a következő csapatnak. Becsületére legyen mondva, hogy nem is akart már megcsinált és fizetett tételeken változtatni, és ezt nagyon is jól tette. Az első ilyen kísérletnél esélye sem lett volna a további munkákra, ahogy elnéztem András hangulatát. Szóval, a munkaszervezésen javíthatna egy kicsit, mert ha egy pesti vállalkozónak úgy megéri kevesebbért dolgoztatni vidéken, hogy ő maga csak irányít és nem vesz részt a munkában, akkor ő valamit nagyon rosszul csinál. A kőfalra hozott árajánlatát végül is meg sem mutatta, hanem hétfőig gondolkodási időt kért. Mert ugye azzal a szándékkal jött, hogy kellő összeget emel majd az áron, ehelyett örülhet, ha nem kell csökkentenie. Segítségül elárultuk azért, hogy a pesti kollégája, illetve a szokolyai kőfaragó mennyiért rakná a kőfal négyzetméterét, betonostul, vashálóstul, mindenestül (kb. 10, ill. 30%-kal olcsóbban). Azaz, ha nekik annyit adunk, mint amit ő most kevesell, azért már extra minőséget várhatunk el a másik kettőtől. 
Ha többet kér a megbeszéltnél, akkor mást hozunk kőfalat rakni, de nem csak azt a munkát veszíti el, hanem az új brigáddal is vakoltatunk (kétharmad annyiért) és ha már így belejöttek, ott is maradhatnak csempézni, magyarul neki már egy szál jól jövedelmező munka sem jut a házunk építésénél. És a kőfal, még ha nincs is rajta extraprofit, azért egész ősz végéig állandó munkát jelentett volna nekik. És persze egy építész háza mindig nagyobb referencia-értékkel bír, és az építész ajánlása hozná a többi munkát is, mégpedig nem apró-cseprő, undok javítgatásokat, hanem telivér, új ház kivitelezéseket. Ki nem mondva ugyan, de ez forog itt most kockán, tehát van min gondolkodnia. Ezt nevezik dilemmának... András a jó két órás megbeszélés után elnyúlt az ágyon, kért egy finom vacsorát és teljesen kimerülve el is aludt. Kicsit megviselte a dolog, de tényleg büszke lehet, mert mesterien tárgyalt. Estére lenyugodott annyira, hogy lehetett hozzá szólni is: nem csoda, ezen a beszélgetésen nem csak pénz múlt, hanem egy szakmai kapcsolat kimenetele is, és azért ő is őszintén sajnálta volna, ha mégis kénytelenek vagyunk megválni a kivitelezőnktől, mert emberileg nem tud benne megbízni többé. Hála az égnek, itt még nem tartunk. A történet kimenetelére hétfőn derül fény, addig várunk és bízunk kivitelezőnk józan ítélőképességében: a hosszabb távú érdekeit reméljük, hogy felismerte. |
||
|
23 fok, esős idő. Munkavégzés nem történt. |
||
|
Elkezdtem művelődni tóügyben. Egyre zöldebb a tó vize és ez egyre kevésbé nyugtat meg: egy ekkora méretű tónak önfenntartónak és öntisztulónak kéne lennie, nálunk meg kezdenek a fonalalgák is kiülni a parti részekre, ami amellett, hogy nem egy épületes látvány, azt is jelzi, hogy igen pocsék lett a vízminőség. Nosza, beszereztem a szükséges szakirodalmat és elkezdtem körülnézni a neten is. A szomorú az, hogy ezt hetekkel ezelőtt is megtehettem volna, amikor már láttam, hogy a víz elkezd zöldülni. Részint időhiányból, részint, mert azt hittem, ez hamar elmúlik, nem aggódtam. A szomszéd is még a tó ásásakor előre jelezte, hogy amíg be nem áll a víz egyensúlya, addig ilyenre számítsunk. A múltkor az ő tavuk partján láthattam a rengeteg nádat és átokhínárt, ami szinte megfojtani látszik a többi növényt, és végre leesett a tantusz. Ők olyan agresszívan terjedő vízinövényeket telepítettek a tavukba, ami hamar elszaporodik és önmagában képes távol tartani az algákat, a többi mocsári növény csak inkább díszít, mint tisztít. Így az iszapréteg sem tud felkeveredni a tó alján, mint nálunk. A mi tavunkat elnézve most már abszolút nem csodálkozom azon, hogy ez a nagy vízfelület mégsem képes önmagától tisztulni: hiányzik belőle a megfelelő mennyiségű víz alatti növényvilág. Gépészetet nem akarunk tenni a tóba, ha egyszer jól megválogatott növényekkel is elintézhető ugyanez. Ha hinni lehet az írásnak, vízfelület négyzetméterére számított tíz (!) tő vízinövény az egészséges, nálunk pedig azon a néhány maréknyi víz alatt úszó süllőhínáron és a szomszédéktól kapott három kolokánon kívül csak mocsári dísznövények vannak a tóban és a beköltözött állatvilág, úgymint rengeteg béka, hét felnőtt aranyhal, meg egy csomó kishal, mint ez is: 
Délután tűzoltásnak lehalásztam egy bottal a parti alga-állományunkat, ami igazán könnyű dolog, mert csak fel kell csavarni, mint a makarónit. Ezen kívül kiszedegettem az elérhető távolságban levő, vízbe csúszott rögöket, hogy azok se rontsák tovább a helyzetet. Bele se merek gondolni, hogy a tó feltöltésénél merő jóindulatból mennyi agyagos földet lapátoltak bele a mederbe, mondván, segít egy kicsit iszaposodni a fenéknek, hogy a halaknak legyen jó kis téli búvóhelye... Hétfőn első dolgom lesz egy tisztességes adag víz alatti nyílfű-féle beszerzése, mert azt tartják a legjobb tisztító növénynek. Ezen kívül a nem csak szép, hanem hasznos is kategóriájába tartozó vízijácint és pistia, mert bár utóbbi kettő nem télálló, de a víz tetején lebegve hatalmas gyökerükkel megkötik az algákat és árnyékolják a tó felszínét is, a halak legnagyobb örömére és az algák bánatára. A tavirózsák mellé még elkél egy tő lótusz is, és hat hét múlva meglátjuk, mennyit használt a víznek a vegetáció drasztikus kibővítése. Befejező lépésként tölteni akartam a tavon, mert az utóbbi egy hétben vagy öt centit apadt a vízszint. András azonban lehűtötte a lelkesedésemet: a szennyvíz-tároló betemetésekor addig iszapolták-tömörítették a talajt, hogy a kút összes vizét leszívták, alig maradt benne. Nem elég, hogy legalább hétfőig tanácsos pihentetni, de elég ijesztő is, hogy képes ennyire kifogyni belőle a víz! András felhívta a kútfúrót, aki annyiból megnyugtatott, hogy ha még most sem lenne víz a kútban, a szivattyú köpködne, ez meg folyamatosan folyik, buborékmentes vízzel, csak nagyon kevés jön. Így talán valószínűbb, hogy csak a szivattyúval van gond és nem magával a kúttal... A másik aggódni valónk a kőműves és az ő árpolitikája. Azt még elfogadom, hogy az ember úgy szeret dolgozni, hogy neki is megérje, nade az a módszer, ahogy ő csinálja az árképzést, valahogy kezd nagyon nem tetszeni. A munka volumenét már egy árajánlatban illene tisztán látni, hiszen nem nyeretlen kétéves a szakmában. És nem utólag jönni rá, hogy hát neki ez jóval többe van és nem is éri meg ennyiért dolgozni, fizessünk neki többet. András a követelőzést egyébként is igencsak visszatetszőnek tartja, az utólagos ármódosítást még inkább. És mindezt azért, mert nem tudja előre kikalkulálni, hogy mennyit is kérjen. Ezért az nagy pontosságáért már két hetet csúsztunk az alapozásnál, további egy hetet a tetőtéri falazáson és áthidaló-öntésen, és az ácsok emiatt nem tudták időben elkezdeni a fedélszéket sem. Hovatovább egy hónap mínuszban vagyunk, igaz ugyan, hogy minden alaposan és akkurátusan van megcsinálva és centire stimmel, nade már augusztus eleje van, és vakolás még sehol, így nagyon csodálkoznék, ha október végére be tudnánk költözni. Még akkor is több, mint fél év kellett ahhoz, hogy kész legyen ez az aprócska ház, és ez normális számítások szerint is rengeteg idő. Este, miután kifüstölögtük magunkat a fentieken, lemértem a közelünkben elnyúlva alvó, szabadon pocakolható Tappancsot. Poénból ilyenkor mondom rá, hogy métermacska, és nem is tévedtem: a mérőeszköz 104 centit mutatott, kinyújtott első és hátsó lábakkal, farok nélkül! :-D |
||
|
Hiába keltem fel fél nyolc felé, nem érkezett e-mail a statikustól. Helyette kimentem az építkezésre, megkapaszkodtam egy szarufában és felhívtam telefonon, majd az ács kezébe nyomtam a készüléket. Sikerült is az akció, bár a statikus sajnálattal állapította meg, hogy az ács csak azt értette most meg, mit kell csinálni, de a statikai háttere még mindig nem teljesen világos neki. És a legbosszantóbb a dologban az, hogy megcsinálták volna átlapolva is a szarufák összeillesztését, ha kérjük - csak éppen eszünkbe sem jutott ezt megemlíteni, annyira nyilvánvaló volt a statikusnak is és nekem is. Most a szóban forgó szarufákat és a biztonság kedvéért a mellettük levőket is összefogják fent egy csavarral. Ma a négy vápaszarut rakták be, ami gerendaszámot tekintve nem túl nagy teljesítmény, de mivel ezekre fog illeszkedni a fél tető, nagyon pontosan a helyükön kell lenniük. A födémből kilógó mestergerendákat megmagasítottuk, és ide érkeznek le a vápagerendák, segítve ezzel a födémnek is a teherhordásban. A magasítástól még masszívabbnak látszanak a mestergerendák. Egyébként most látjuk csak, milyen nagy a 20/30 centis keresztmetszet, amikor a 12/15-ös gerendák fent vannak kontrasztként, pedig ezek sem kicsi méretek. Nem is a teherbírás miatt lettek ekkorák a gerendáink, a statikus által kiszámolt méreteket esztétikai okokból kicsit még megnöveltük. Leszabták a fogópárokat is, holnap a szarufák berakása után lefestik a fedélszék minden elemét - a beépítetteket és a még földön lévőket is - és azután szerelik össze. A deszkák festésének is nekiállnak, és persze lecsiszolják szépen, és kétszer festik át. Párat már meg is csiszoltak próbaképpen, és büszkén mondták, hogy mennyivel szebb így. Plusz pénzekről szó sem volt már, csak a munkával foglalkoztak. Nem úgy a kőműves, aki azt mondta, le kellene ülnünk megbeszélni a pénzeket. Üljünk, én csak rá várok. Szóval a kőfal a téma, most már raktak pár négyzetmétert, és többet szeretne érte kapni, meg külön pénzt a domborlemezért, meg a háló felrakásáért, meg a beton kiöntésért. Oké, mondtam, ezt még megbeszélhetjük, de az eddigi munkák, mint pl. a Schiedel kémény építése, azok ugye nem szeretnének utólag változni? Szerinte azoknak sem ártana, mert az alapozás óta nem jártak olyan jól a munkákkal. Elmondtam neki, hogy a kéményre és társaira ő mondott munkadíjat, amit én egy fillér alku nélkül elfogadtam. Hogy képzeli, hogy utólag változtatna rajta? Arról nem én tehetek, hogy nem számolt állványozást a tetőn kívüli részre. Azt azért sejthette, hogy a tetőn kívüli rész magasan lesz, nem?!? A kőfalnál még jobban el tudom fogadni a dolgot, mert annak csak utólag derült ki a végleges szerkezete, és a kő is nehezebben megmunkálható, mint az eredeti tervek szerinti bajdázói kő. Nagy kedvem lett volna azt mondani, hogy mindegy, mi ebben már megállapodtunk, és ha azt nem akarja betartani, hétfőn pakolhatja a szerszámait. Azt már a lakatosnál láthatta, hogy senki sem pótolhatatlan, az első irreális árajánlat után hozom helyette a pesti kollégát. De előbb utána kell néznem, lenne-e megfelelő vállalkozó, mert a háznak közben épülnie kellene, és ő igazán jól dolgozik. Csak lassan. Meg nagyon rossz szervezéssel, ha ennyi pénzért sem éri meg neki. Megkérdeztem a statikusunkat, ő balatoni árakat ismer és szerinte a kivitelezőnk a falazást a rendes ár feléért vállalta, ezért talán joggal elégedetlen. Viszont most újra beszéltem a szokolyai kőfaragóval, ő a kemény mészkövet is ennyiért rakná, csak idén persze már nem ér rá. De legfeljebb jövőre halasztjuk a kőfalat, még mindig jobban járunk. Aztán megnéztem annak a pesti vállalkozónak az árajánlatát, aki a kóspallagi tervemet építené, és bizony nála jóval olcsóbb a kőfal felrakása. Még éjjel összeállítottam neki egy ajánlatkérést, és amint lehet, eljuttatom neki. És ha netán a falat ő rakja, könnyen lehet, hogy ő is folytatja a maradék munkákat. Azért még megvárom a kivitelezőnk elképzelését is, mert ha meg lehet vele állapodni, azért jobb lenne ha ő csinálná tovább a házat. De nyilván hatékonyabb lenne a tárgyalás, ha a tarsolyomban lenne egy megfelelő konkurens árajánlat. Sajnálom is egy kicsit, mert most vagy találok mást és ő elesik ettől a munkától (és még sok másiktól, amíg én itt tervezek), vagy marad nála a munka, de nem kap érte annyit, mint amennyit szeretne. Azt a prémiumot, amit akkor adtam volna neki, ha marad még egy kis nélkülözhető pénzem az építkezés végén, azt éppen most veszítette el ezzel a viszolyogtató utólagos alkudozással. Most abban maradtunk, hogy holnap délutánra szeretném látni az elképzelését a kőfal áráról. Kíváncsian várom. Ugyanakkor olyasmiket is megcsinál igen gondosan, mint pl. a szennyvíztároló szigetelésének védelme a szippantócsőtől: hoztam a kisházból egy öreg PVC-darabot, amit beraktak a zsomp aljába, és betonozással rögzítették úgy, hogy közben a víz mégis teljesen le tudjon folyni: 
Ágicza végre megmutatta az embereknek, hogy is gondolja a vízelvezető árok szélét. Sem én, sem más nem emlékezett rá, hogy erről valaha is beszélt volna neki, de most mindenesetre megbeszélték, egy kis darabon meg is csinálták mintának, most már mennie kell. Kiásták a földből az elektromos kábelünket is. Annak idején olyan hosszú kábelt vettem, hogy elérjen a házig, csak a felesleget a telekhatár közelében feltekerték a földben. Ezt ásták most ki, és ha jövő hét elején jönnek a villanyszerelők, elviszik a házhoz, és a dobozt beépítik a falba a kisebbik tárolóban. Az lesz a külső áramok elosztódoboza (kapu, szivattyú, kerti világítás, stb.), a belső hálózatnak pedig külön doboza lesz az előszobában. A kőfalhoz hoztam három mm-es horganyzott drótot, hogy be tudják kötni a betonba is. A falat egyébként úgy készítik, hogy finom szemcsés betonba felraknak egy sor követ, majd a tetejét kikenik vízszintesre. Aztán, ha már kicsit megkötött, mellé öntik a betont, így viszonylag széles alapra ülhet a következő kő. A drótból 20-30 centis hurkokat csinálnak, és a hálóra kötik, a hurokra pedig egy nagyobb követ ültetnek, ami így meglehetősen szilárdan hozzá lesz kötve a házhoz. Már pár nap gyakorlás után is egész jól érzik ezt a fajta követ. Néha egy-egy darab eltörik, de általában szépen ki tudják faragni azt az alakot, amit szeretnének. Dél körül Ágicza hamarabb hazament Cliókával, mert a takarítónő még mindig folytatta a nagytakarítást. Én gyalog indultam haza, igazán jólesett ebben a szép időben a faluban sétálni. Félúton egy kismacska jött ki elém, olyan átható nyivákolással, hogy még Ági is hallotta a telefonban, pedig több méterre volt még tőlem. De aztán hamar odajött, és miután megpocakoltam, alig tudtam lerázni, nagy nyávogva rohant mindig utánam. |
||
|
30 fok, napos idő. Kőfal falazása, elektromos földkábel kiásása, vápaszaruk behelyezése és fogópárok leszabása. 
|
||
|
Egész éjjel egy terven dolgoztam, de reggel hét után mentem azonnal a telekre, hogy közölhessem az ácsokkal az örömhírt. Azt még most sem értik igazán, miért csavar kell és miért a szarufák csúcsánál, ők mániákusan a taréjszelemenhez akarnák erősíteni a szarufákat. Pedig attól eddig sem akartak elválni, a gond itt a kapcsolat nyomatékbírásával van. De szerencsére azért megcsinálják, 'nyugszik a beteg' alapon, meg talán mert nem hagyom annyiban. Addig mondom el újra és újra, amíg nem látom, hogy megcsinálják, úgyhogy végül is meglesz. 
Az ácsok különben nagyon berendezkedtek itt: hoztak egy öreg hűtőszekrényt a szódavíznek, és ma egyikük egy villanyrezsón ínycsiklandozó illatú ebédet főzött. Kínáltak engem is, de mivel jórészt a diétámmal éppen ellentétes összetevőkből állt, nem ehettem belőle. Az elmúlt napokban reggeltől estig locsolták a földet az aknák mellett, és a kúttal történt valami: halvány fehéres víz jött belőle, és az is csak alig. Azonnal leállították, de azóta sem jön több víz, bár egy kicsit tisztább. Remélem, hogy csak a szivattyúval van a gond, és nem a kúttal, mert szépen néznénk ki itt víz nélkül... Most várunk holnapig, azalatt a kútnak fel kell töltődnie vízzel, és akkor majd meglátjuk. Végre beszéltem a nyári táborral is, jövő hét utáni hét közepén tudnának szállást adni a kertépítőinknek, előtte-utána telt ház van. Ágicza is elvitte végre a múltkori Tiffany-üvegét Márti nénihez, aki kiteszi az ajándékboltban, hátha elkel. Délután Ági csak kitett engem a telken, aztán ment Pestre leadni a terveket, amiken eddig dolgoztam. Így az ácsok vittek el a főtérig, onnan pedig hazaballagtam. Összefutottam V. úrral (az engedélyünk kiadása óta most először találkoztam vele), meséltem neki az építkezésünkről. Aztán végre végigmentem azon a hangulatos pici utcán, ami a Szőnyi utcáról nyílik, és a hegy felé visz. Autóból már sokszor megnéztem, és az éppen itt táborozó festőnőknek is rendszeres témája ez az utcácska, most hát én is megnéztem magamnak. Annyira pici, hogy autó talán el sem fér rajta, és meredeken megy fel a hegyoldalban a temető felé. Pici házikók nyílnak róla, és tényleg festő ecsetjére kívánkozik az egész hangulata. Itt sem lenne rossz lakni! Ahogy hazaértem, el is dőltem aludni, megspórolva ezzel a nap hátralévő részéről történő naplóírást :-) |
||
|
31 fok, napos idő. Kémény tetőn kívüli szakaszának körülfalazása, föld visszatöltése a szennyvíztároló és a vízakna mellett a födémek síkjáig, taréjszelemenek, vápaszaruk és a teljes hosszúságú szarufák elhelyezése. A taréjszelemen toldásainál a statikus által előírt megerősítő kötésekkel a szerkezet tovább építhető. 
|
||
|
Tegnap éjjel már nem akartunk kimenni megnézni a kőfalat, de ma persze első dolgunk volt. Nem hittem volna, hogy a kőművesünk elsőre ennyire eltalálja, milyen falat szeretnék. Girbe-gurba, néhol kidomborodik, pont ilyennek képzeltem el! És meglepően kevés hulladékkal faragták a követ, alig látok maradék darabkákat. Csak az nem tetszett a falban, hogy 5 centi helyett 10 a mögé öntött beton átlagos vastagsága. Kértem, hogy ne szórja ennyire a pénzemet, menjen kicsit közelebb a falhoz, vagy használjon vastagabb köveket is, de szerintem ezt még párszor el kell neki mondanom. De ez legyen a legkisebb baj, a fal tetszik, és ráadásul ez van a ház hátsó oldalán. Mire a látható részekre érnek, teljesen bele fognak jönni. 
Az ácsok tegnap nem voltak, ma viszont már egy csomó szarufát felraktak, mire kiértem. Sajnos, mehettem volna hamarabb is, mert így azt kellett látnom: nem átlapolással kötötték össze a taréjszelemen felett a szarufákat, csak függőlegesen összevágták őket. A szerkezet stabilitása szempontjából ez azt jelenti, hogy csak csuklós jellegű kapcsolat van közöttük, pedig nyomatékbíró, sarokmerev is lehetett volna... A taréjszelemeneket viszont nem a terv szerinti helyen toldották, pedig ezt külön megbeszéltük még hetekkel ezelőtt. Azonnal felhívtam a statikust, de telefonban nehéz volt neki leírni a látványt. Hát lefényképeztem, és elküldtem neki e-mailben a képet. Estére ígérte, hogy felhív, amint megnézte. Addig nem is engedtem folytatni a munkát a tetőn, helyette a szarufákat vágták méretre és csiszolták meg. Az ács azt javasolta, hogy mégis kerüljön fólia a hőszigetelés alá is. Nem párafékezőként, mert ilyen szempontból mindegy, hanem hogy védje az esőtől a deszkaburkolatot az alátétfóliázásig, és hogy ne hullhasson ki a Therwoolin szála a deszkák résein, ha majd kicsit összeszáradnak. A mostani üveggyapotok ugyan már nem csinálnak ilyet, de Ági egyik paranoiája éppen az üveggyapot, úgyhogy inkább rászánok még egy kis pénzt. Amire viszont nem szerettem volna már semmit szánni, az a deszkák másodszori festése volt. Mert hogy csak egyszer gondolták lekenni, így viszont szőrös, foltos és nagyon félkész benyomást keltettek. Meg is kérdeztem, mi lesz velük, mire felháborodva mondta, hogy csak egy rétegről volt szó, hogy ez plusz embert jelent, meg plusz pénzt... Ott a nagy zajban nem vitatkoztam, de mikor kísérem ki a kocsijához, igen higgadtan emlékeztettem rá, hogy szerintem rendesen megfizetem, ezen kívül egy munkát éppen most hoztam neki, és ha mindennel elégedett leszek a házon, még fogok is egy jó párat. Nem kellene ezt most ilyen kisstílű dolgokkal elkúrni. Rövid tűnődés után igazat adhatott nekem, mert már újra vigyorgott és azt mondta, hogy persze, hoz majd csiszolópapírt. Folytatták a kémény falazását, amit most fázisonként végig is fotóztam. Berakták a gyámlapot is, ez fogja tartani a kéménynek a tetőn kívüli körbefalazását. Pont úgy helyezték el, hogy éppen nen lógjon be a deszkaburkolatba, de a cserép síkjából se emelkedjen ki nagyon, csak amennyit még el lehet takarni a bádogozással. 
Éjjel hívott statikus barátunk, hogy van egy jó meg egy rossz híre: a jó az, hogy a taréjszelemen toldása a lehető legjobb helyen van, erre ösztönösen ráéreztek az ácsaink. Azt viszont nem értették, miért kellett volna a csúcsnál is összecsavarozni a szarufákat, pedig emiatt a számítottnál gyengébb a szerkezet, és több terhet ad a falakra. Igaz, hogy a falaink a jó minőségű kivitelezés és a sűrű vasbeton bekötés miatt erősebbek a vártnál, de akkor is, legalább a szelemen toldása környékén fent össze kell fogni a szarufákat egy-egy csavarral. |
||
|
30 fok, napos idő. Schiedel kémény falazása, föld visszatöltése és áztatásos tömörítése a szennyvíztároló mellett, vezetékhornyok kivakolása, szarufák és taréjszelemenek elhelyezése a keleti és nyugati oldalon. A kőfal a megbeszélteknek megfelelően épült, vékonyabb hátsó betonkiöntéssel folytatható. A taréjszelemen toldási helye és a tetőgerinc csomópont szerkezeti kialakítása eltér a terven megadottaktól, ezért a statikus tervező jóváhagyásáig a fedélszék építési munkáit felfüggesztettem. 
|
||
|
Reggel a szokásos menetrend szerint indultunk: hajnalba nyúló rajzolás és három-négy órás alvás után vekker csörög, András ki a telekre, én megpróbálom összeszedni magam, hogy ne egy csíkszemű, hunyorgó és gyűrött zombi nézzen vele farkasszemet egész nap. Nos, ez úgy-ahogy sikerült is, ám mire András hazaért, csak arról tudott beszámolni, hogy házon a kőfal még sehol, ácsok sehol, a kőművesek még csak a vashálót rakják fel és előreláthatólag akkor kezdik meg a kövezést, amikor mi már úton vagyunk. Nem értem, miért húzódoztak eddig ettől a munkától... A város kezd egyre elviselhetetlenebbé válni, mind közlekedésileg, mind a kitisztult tüdőnknek. Egy könyvelőhöz tett kitérő után rohanunk is Ürömre, mert úgy döntöttünk út közben, hogy van két üres óránk és megrendeljük a terasz burkolatát is. Ezt azért érdemes még az ősszel lerakni, mert télen esetleg átfagy és megtöredezik az aljzatbeton, aminek tavasszal a frissen befejezett kerttel együtt már nem tudnánk örülni - nem szeretnénk ugyanis még jövőre is betonkeverő zajt hallgatni és sittet kerülgetni. A kivitelezőnket gyorsan megkértük, ugyan mérje már le nekünk a terasz szélét-hosszát, mert hogy terv természetesen nincs nálunk. Sebaj, rögtönzés rulez! Az adott négyzetméterekkel felfegyverkezve már magabiztosan válogatunk a kedvenc csempeboltunkban. Szavam ne felejtsem, miután a Burkolandban szétnézve ledöbbentem, mert az akciós csempék gagyik, a jók meg másfélszer annyiba kerülnek, így ki is fordultunk tőlük azonnal. A Flintstone-nál már más a helyzet, itt Andrással azon élcelődtünk, hogy ha a zuhanykabinunkat még mindig kiállítási darabként látjuk viszont, milyen sorrendben fogjuk a vezetőség és az eladók fejére borogatni a berendezést! Szerencsére erre nem került sor, békésebben telt az időnk a duplájára növelt kiállítóteremben. Először egy vidám, hét színű csempe-sorozaton akadt meg a szemünk, ami annyira aranyosan nézett ki, hogy szívesen bevállaltam volna. Az is igaz, hogy nem tudunk szabadulni a színes kockáktól: a régi konyhánk kísérthet valahol az emlékeink legmélyén. Az alábbi fotó már a teraszra való járólapokról készült, innen indult el a lavina: 
Megállapodtunk, hogy a finomabb megmunkáltságú 25x25-ös lapokból álló minta majd a télikertbe lesz jó, a teraszra a kőfalhoz passzoló, fajsúlyosabb kerámiát nézünk. Amit már fél évvel ezelőtt a ZeBlogba is belinkeltem, lett a befutó: az Isla tiles rusztikus padlólapja, megbolondítva András építészvénájával. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megláttuk a széria színeiből összekevert mintafalat és arra gondoltunk, hogy ha már nem a kis aranyos sokszínű kockást választjuk, azért mégsem fogunk homogén burkolatot bámulni. Pedig az is milyen jól nézett volna ki, négyféle méretű lappal eljátszadozva - de ezt csak csendesen jegyzem meg. Végül négyféle szín lett belőle, 30x45-ös lapokkal, téglakötéssel hosszában rakva. Ha reggel megkérdeznek, hogy lehet egy abszolút rusztikus burkolatból modern, formabontót csinálni, nem jutott volna eszembe ez a megoldás - eddig. Hiába, az ember mindig tanul valamit. Estébe nyúló tárgyalással zártuk a pesti napunkat, fél kettő is volt, mire hazaértünk, és már megint nem jutott időnk se bevásárolni, se ügyintézni. Kész katasztrófa, de a csütörtök talán nyugisabb lesz és végre elintézhetek bent egy-két kevésbé fontos dolgot is. A gépész viszont átküldte a majdnem végleges fűtési terveket, Andrásnak csak pár kis kérdése maradt, de különben teljesen készen van. Éppen idejében, mert jövő héten már jön a fűtésszerelő és csinálja. |
||
|
29 fok, napos idő. Domborlemez párakivezetés és betonacél háló felerősítése, kőfal rakása az északnyugati sarkon. 
|
||
|
Most láttuk csak, milyen pontos munkát végeztek a kőművesek az oromfalaknál! Az ácsok felrakták a talpszelemeneket, majd két deszkából szarufa-sablont készítettek, és sorban odapróbálták mind a négy oromfalhoz. A fal teteje és a szarufák közti, 2 cm-re tervezett távolság 18 és 11 mm között változott, vagyis egy centin belül volt az eltérés. A tető szempontjából érdekes fesztávok szintén centire egyeztek. Nekem ez nem volt újdonság, mert még a falazás után ellenőriztem az egész házat, és mindenütt ilyen pontosak a falak, de az ácsok láttak már több tíz centis párhuzamossági kihívással küzdő falakat is. Itt viszont nem kell semmit sem korrigálni, az összes szarufa egyforma lesz. El is kezdték leszabni őket, meg lazúrozni a deszkákat. 
Lemásztam mindkét föld alatti építményünkbe, és lefotóztam a jellegzetesebb részleteket. Mert a vízaknába még lemegyünk párszor később is, de a szennyvíztárolóba, ha nem muszáj, nem erőltetném a dolgot... A vízakna zsompjában üzembe helyeztem a kis biztonsági szivattyút, és sikeresen ki is emeltem vele az ott összegyűlt mintegy két vödörnyi vizet. Már csak a kivezető csövet kell rendesen átvezetni a falon, hogy lezárhassuk az aknát. Ja, és persze a fedeleket kell elhozni a lakatostól. Ma még nem falazták a kőfalat, csak felszögelték a falra a domborlemezt és lefúrták az aljzat kilógó szélébe a betonvas hálót fogó tüskéket: 
Viszont hosszasan beszélgettünk a kivitelezőnkkel arról, hogy milyen falat is szeretnék. Főképpen nem túl szabályosat, hanem amolyan kis mesebeli, girbe-gurba falat. Ismételten felajánlottam a fejenkénti fél liter pálinka ráhangoló tudatmódosító szert. A fal az alján lehet kicsit szélesebb, mint egy fa törzse, lehetnek benne kiálló bordák vagy vastagabb részek is. A sarkok nem derékszögűek, hanem ívesek lesznek a pozitív és negatív részeken egyaránt. A kémény vonalában is kidudorodhat kicsit a fal. Ezzel egyben lehetőség nyílik a megtermettebb kövek felhasználására is. Szóval, szabálytalan falat szeretnék, már-már művészinek nevezhetőt. De a legfontosabb, hogy ne görcsösen akarja csinálni, hanem csak rakja a köveket úgy, ahogy adják magukat. A fugák ki lesznek töltve rendesen, de semmi túlkenés és szöggel kihúzás, vagy netán színezés. A fehér, sárga, barna kövek között cementszürke fuga lesz, ami idővel kicsit úgyis kifakul, meg valami növénnyel be is futtatnánk majd a falat. Remélem, meg tudja csinálni azt a csodát, hogy a ház szerkezetében és belülről abszolút precíz legyen (ez eddig sikerült), kívülről viszont olyan igazi 'házikós' kinézetű, könnyed és kicsit olyan, mintha ott nőtt volna ki a földből! |
||
|
28 fok, napos idő. Szennyvíztároló födémének és lejárójának kizsaluzása, lábazati vízszigetelés és kőfal rakásának előkészítése az északi falon, talpszelemenek elhelyezése, szarufa sablonok készítése és bepróbálása. 
|
||
|
Ma nem is voltunk kint a telken, mert nem túl szívderítő látvány az, hogy minden tiszta sár, a házban is mindenütt, és közben nem halad a munka. Most tartósnak ígérkezik az esőmentes idő, úgyhogy hétfőn vélhetőleg megindul megint az élet. Ágicza csak nézett nagyot, mikor fogtam a papasan fotelt, és kitelepedtem a kisház kertjébe, Nyafika mellé, tervezni. Mindig az első gombócrajzok a legizgalmasabbak, és most éppen ilyen volt soron: amit már hetek óta érleltem magamban, meg részmegoldásait skiccelgettem ha éppen eszembe jutott valami, azt most leültem és felrajzoltam egyben. Ahogy alakult, formálódott a terv, úgy kerültek a helyükre az egyes helyiségek, és lett egységes egész az alaktalan gombócokból. A következő lépés már a számítógépes modellépítés lesz, mert ott látszik minden igazán, de a papíron való rajzolásnak is megvan a maga anakronisztikus varázsa. 
A macskák valami hatalmas szöcskét találtak, egész este azt hajkurászták a lakásban. Szerintem szándékosan nem bántották egy jó ideig, hogy ne érjen véget túl hamar a játék. Aztán végül - talán beleivott a vizükbe, és ezt már nem nézhették tétlenül - Nyafika lecsapott rá és elfogyasztotta, a nagy melák Tappancs meg csak nézett... 
Este megrajzoltam a kőfalunk csomóponti rajzait, az nem fog ártani. Nem, mintha nem lehetne pár skicc segítségével elmondani a lényegét, de egy konkrét rajzon szereplő dolgokat könnyebb számon kérni. Meg legalább látják, hogy komolyan gondolom a dolgot. |
||
|
29 fok, napos idő. Munkavégzés nem történt. |
Maestro, 2004. 08. 31., kedd 
